Nógrád. 1978. március (34. évfolyam. 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

Mai lévéaján latunk ( 20.00: Az Qnnepelt Illyés Gyula színműve elő­ször kerül a nézők elé. tévé­játék formájában. A márciusi napok végén, 1843-ban ját­szódik, ám egészen más Pe­tőfit mutat be, mint amilyent e napok ismeretében feltéte­leznénk. Illyés a kudarcot vallott, megszégyenült Petőfit állítja a nézők elé- azt az embert- aki csalódásából is tanulni tud, s így tud igazán, még szilárdabban a nép iga­za mellé állni. Petőfit pesti otthonában keresi fel kiskunsági barátja Bankós Károly. Petőfi (Szacs- vay László) feleségével, Jú­liával (Hűvösvölgyi Ildikó) és Jókaival i (Nagy Gábor) bérel lakást. Bankós (Juhász Já­cint) arra kéri Petőfit, hogy szülőföldjén lépjen fel követ­ként- Petőfi vállalja is e megtisztelő megbízatást- de a választáskor ellentétes indu­latok fogadják... A művet televízióra alkal­mazta és rendezte: Hintsch György. Mi leszek, ha nagy leszek? A bolgár fiatalokat leginkább a műszaki pályák vonzzák. Ez derült ki a 8—11. osztályos bol­gár lányok és fiúk korcsoportjá­ban végzett szociológiai vizsgálat­ból. A megkérdezettek többsége mérnök szeretne lenni. A továb­biakban a népszerű hivatások so­ra igen változatos: repülő, szír nész, orvos, hajóskapitány, elekt­rotechnikus, rádiós, újságíró. Kor­tól függően alakul az ízlés: a 8. osztályosok más foglalkozásokkal szemben a pincér munkáját ré­szesítik előnyben, a felsőbb osz­tályosok viszont ezt a szakmát a rangsorolásnál már az utolsó helyre teszik. A diákok 13 száza­léka meg van győződve arról, hogy a választott hivatás megfe­lel képességeinek. A megkérde­zettek közül minden harminc- harmadik veszi elsősorban figye­lembe az anyagiakat. A fiatalok 2,2 száaléka vezető akar lenni. A felmérést végző szakemberek szerint a sok irreális válasz oka az, hogy a serdülőifjúság nem rendelkezik megfelelő tájékozott­sággal a különféle szakmákról. A kutatók véleménye eltérő a megkérdezés időpontját illetően. Egyesek a 12—14 éves, mások a 15—16 vagy az ennél későbbi élet­kort tartják a pályaválasztásra alkalmas időszaknak. A fiatalok tájékoztatására, irá­nyítására újabban klubokat szer­veztek az országban. Bolya Péter: Dömsödön — az öreg falu­ban- ahol a téli hétvégeket töltöm, hiszen Karácsony ide­jén a falu a falu, és nem üdülőtelep — nos, a Dunaág partján áll egy hatalmas fa, s alatta a tábla- amely a Költőre emlékezik; (ez a fa már akkor is élt- amikor Pe­tőfi Dömsödön járt, István öccsénél.) A fa alatt piros padok ál­lanak, ott üldögélek néha, üres órákon, tiszta magány­ban -amit csak a falun szü­letett- a városban megbetege­dett és gyógyulni falura visz- szatért ember érezhet. S a Dunaág túlsó partjáról ví­zen járó léptekkel érkezett a költő, Petőfi Sándor. — Isten hozott, Sándor — mondtam, de nem álltam fel, régi ismerősök vagyunk. — Adj isten öcsém — mond­ta (pedig tudta a koromat- s ő csak huszonhat éves- de a mellébe fúródott dzsida fel­jogosította a fölényeskedés­re. No meg az is, hogy a vers mestere telepedett a fél­hülye 1978-iki prózista mel­lé)- — Hogy, s mint vagytok? — dünnyögte (....Ezt nyilván Istvántól is így kérdezte, ver­se tanúsága szerint.) — Jól — mondtam, és lát­tam- Sándoron, hogy nem ér­deklődik igazán a köznapi dolgok és a szakállam iránt, hiszen égő szemekkel figyeli a túlpartot: talán a jövőt látja, a márciusi utcákat, a nemzetőri szalagot, a riadó verssorokat- Júlia nyugodt és közömbös tekintetét- Bem elő­remutató kezét, s végül a se­gesvári mezőt, ahol „potom- ság”-nak minősíti a feléje közeledő kozákokat. — Te Sándor... — kérdez­tem- — Érdemes? Rámnézett. Azonnal elér­tette- amit kérdeztem. — Másképpen élnem- egy- öcsém nem is lehetett — mondta. — Polgár böfögése, nagyurak dölyfössége, barmok igája... Nem nékem való. Szél emelgette fehér ing­gallérját. — No, komám, isten áld­jon — állt fel. — -..Aztán ne feledd- itt vagyok közietek. Lassú, biztos léptekkel in­dult át a vízen, a túlsó part felé. Én sem maradtam sokáig. Pályázati felhívás az esti egyetem általános, szakosító és speciális továbbképző tagozataira Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága felvételi pályázatot hirdet az 1978—79-es tanév­re- a marxizmus—leninizmus esti egyetem hároméves álta­lános, a szakosító és a spe­ciális továbbképző tagozatai­ra. Az általános tagozat a marxizmus mindhárom ágá­ból középszintű politikai vég­zettséget ad. A hallgatók az első évben filozófiát- a máso­dikban politikai gazdaság­tant- a harmadikban magyar és nemzetközi munkásmozga­lom-történetet tanulnak. A tanulmányi idő három év és befejezése után végbizonyít­ványt kapnak a hallgatók. A jelentkezés feltételei a következők: marxizmus—leni­nizmus esti középiskola, il­letve öthónapos pártiskolai, továbbá állami középiskolai, vagy ennél magasabb iskolai végzettség. Általános tagozat Salgótarjánban, Balassagyar­maton- Rétságon- és Pásztón kezdődik az új tanévben­A szakosító tagozaton szer­vezett tanfolyamok a felső­fokú elméleti és politikai to­vábbképzés formái. Jelentkez­ni lehet politikai gazdaság­tan, valamint magyar mun­kásmozgalom története tago­zatra. A politikai gazdaság­tan tagozat Salgótarjánban és Balassagyarmaton, a magyar munkásmozgalom-történet tagozat pedig Salgótarjánban indul. A tanulmányi idő két év. A hallgatók tanulmányai­kat szigorlattal zárják és végbizonyítványt kapnak. Egyéni elbírálás alapján ál­lamvizsgát is tehetnek a hallgatók a marxizmus mind­három ágából és a 17/1963. VII. hó 2. 6Z. Korm. rendelet értelmében főiskolai okleve­let szerezhetnek- Ebben az esetben a tanulmányi idő négy év- A jelentkezés felté­tele: marxizmus—leninizmus hároméves esti egyetemi, il­letve állami felsőfokú iskolai végzettség. A speciális továbbképző ta­gozat keretében szervezett tanfolyamok lehetőséget nyújtanak arra, hogy azok a hallgatók- akik elvégezték a marxismus—leninizmus esti egyetem általános illetve sza­kosító tagozatát, elmélyülteb­ben tanulmányozhassák a marxizmus valamely szőkébb témakörét. Az 1978—79-es tanévben az alábbi tanfolya­mokra lehet jelentkezni: Sal­gótarjánban és Balassagyar­maton gazdaságpolitikai kér­dések; Salgótarjánban, Pász­tón és Szécsényben pártirá­nyítás és pártélet kérdései. Ugyancsak Salgótarjánban és Pásztón a szocialista kultúra és közművelődés kérdései; Salgótarjánban nemzetközi politikai kérdések; Salgótar­jánban és Balassagyarmaton etika; Balassagyarmaton esz­tétika; Salgótarjánban val­láskritika; ugyancsak Salgó­tarjánban a politikai oktatás pedagógiája. A felsorolt tan­folyamok kétévesek. Egyéves szakok indulnak Salgótarjánban A szocialista állam fejlődése, ugyancsak a megyeszékhelyen A tömeg- propaganda-munka kérdései és Balassagyarmaton A ká­der- és személyzeti munka kérdései címmel. A jelentke­zés feltétele: marxizmus—le­ninizmus esti egyetemi vég­zettség, vagy annak megfele­lő ideológiai, politikai felké­szültség. A tanfolyamok be­fejezésekor a vizsgázó hallga­tók végbizonyítványt kapnak. A felsorolt valamennyi tanfolyamtípusnál szüksé­ges a pártszervezet- a mun­kahelyi vezető javaslata, va­lamint orvosi igazolás a leen­dő hallgatók egészségi álla­potáról. Természetesen a ta­nulmányok megkezdéséhez sikeres felvételi vizsga szük­séges- A hallgatók a tanul­mányi idő alatt más oktatás­ban nem vehetnek részt- Az esti egyetem valamennyi ta­gozatára kérhetik felvételü­ket párton kívüliek is. A tanév szeptemben 1-től június 30-ig tart. A hallgatók minden tagozaton hetenként egy alkalommal meghatáro­zott napon és időben kötele­ző, közös foglalkozáson vesz­nek részt. A tandíj egy tan­évre az általános tagozaton és a speciális továbbképző tanfolyamokon 170, a szakosí­tó tagozaton 250 forint. A tandíjat egyösszegben a be­iratkozás előtt fizetik be a hallgatók. A jelentkezéshez szükséges kérdőíveket pedig a járási és a városi pártbizott­ságokon szerezhetik be. A kitöltött kérdőívet- önélet­rajzot, 2 darab (4x6-os) fény­képet és 2 darab saját névre megcímzett borítékot a mun­kahely szerint illetékes- járá­si- illetve városi pártbizott­ságra kell eljuttatni 1978. áp­rilis 15-ig. A fenti időpont után már nem fogad el je­lentkezést a Nógrád megyei oktatási igazgatóság. A felvételi vizsgák ideje 1978- május 2-től május 31- ig tart- A felvételi vizsgák eredményéről a jelentkezők 1978. június 15-ig írásos érte­sítést kapnak. REGGELI M egszűnt a hajnali, a Törik hát a fejüket a ven- munkakezdés előtti déglátó vállalatok, szövetkeze- féldezicés — legalábbis tek vezetői: most mihez kezd- a kocsmákban, a nyilvános jenek? Honnan, miből, ho- vendéglátóhelyeken. Hogy va- gyan pótolják azt a forgal- lójában mennyire lesz ered- mat, amit idáig reggelente a ményes a miniszteri rende- szeszes italok értékesítése ré- let, amely megtiltotta a sze- vén értek el? Mert, ha a vál- szes italok forgalmazását a lalat forgalma csökken, az kora reggeli órákban, hogy nagy baj; kevesebb a lehető- csökken-e az üzemi, a közle- ség a béremelésre, az üzlet- kedési balesetek száma, ja- hálózat karbantartására, fej- vul-e a munkafegyelem, az lesztésére, rosszabb lesz min- majd csak később derül ki. den mutató, még a vállalat Az alkoholizmus remélhető megítélése is. mérséklődéséről is csupán hó- A bajból különféleképp napok, évek múltán kapha- próbálnak kilábalni. Az „élel- tunk képet. mesek”, kivételezésért, ked­A szeszárusítás korlátozd- vezményért kilincselnek. A sának hatását azonban a ven- belkereskedelmi miniszter déglátó vállalatok, szövetke- rendelete ugyanis kimondja, zetek mí ris érzik. Számukra hogy bizonyos helyeken — az eredmény aggasztó. Mivel például városokban, üdülőhe- az egész- vendéglátó-üzlethá- lyeken, főútvonalakon — a lózatban túlnyomó többség- tanács az idegenforgalom ér­ben vannak kocsmák, illetve dekében felmentést adhat a azok a bisztrónak, eszpresszó- szeszkorlátozás alól. Vagyis nak, falatozónak, büfének meg van lehetőség arra, hogy né­ki tudja, mi mindennek ne- hány, kijelölt vendéglátóhe- vezett üzletek, amelyek első- lyen már-reggel 9 óra előtt is sorban alkoholos italokat áru- árusítsanak bort, sört, pálin- sítanak, a forgalom korláto- kát, zása az egész szakmának okoz Más vállalatok meg úgy gondot. Annál is inkább, mi- döntöttek, hogy fel sem húz- vel a szeszes italok értékesí- zák 9 óra előtt a redőnyt, tésével könnyebben, gyor- Nem nyitnak már ki reggel sabban, kevesebb befektetés- 6-kor egy sor olyan falatozót, sei lehet nagyobb haszonra bisztrót sem, amely az ital szert tenni, mint bármi más- mellé legalább pogácsát, sál. Sőt, tulajdonképpen, egy szendvicset, sőt főtt ételt is kissé leegyszerűsítve azt is kínált. Ez kényelmes, túlzot- mondhatjuk: a kocsmák tart- tan is kényelmes álláspont, ják el az éttermeket. amiből senkinek sincs haszna. Akadnak olyan vállalatok, Jeskávét, kakót, tányéron va- szövetkezetek is, amelyek a jat, péksüteményt, rántottét, legkézenfekvőbb, de a fo- legfeljebb a szállodákhoz tar- gyasztó számára a legellen- tozó éttermekben kapni, igen szenvesebb eszközhöz: az drágán, áremeléshez nyúltak. Felemel­ték egyes ételek haszonkul- Pedig reggelit minden ven- csát, gondolván, hogy a na- déglátóhelyen lehetne és kel- gyobb bevételből kárpótolják lene kínálni; erre még a leg- magukat az elvesztett reggeli elhanyagoltabb kocsmában italforgalomért. Lehet, hogy *s akadna mód. Csak a szan- ez meghozza a várt gazdasá- dék hiányzik.^ Hat meg a gi eredményt, de az erkölcsi konyhával, hűtőgéppel ren- elismerést aligha delkezo bisztrókban, falato— . zókban! És milyen népszerű A napokban kaptuk a hírt: az a néhány tejárusító) pa- az Utasellátó Vállalat 1978. yjion, amely itt-ott városok- évi januári forgalma 16 szá- ban, megmenekülve az okta- zalékkal maradt el az 1977. lan lebontástól, még műkő- januári mögött, aminek okát dik. Vennénk forró reggeli természetesen a szeszkorláto- italtj szendvicset, édességet zásban látják. Úgy döntöttek, automatákból is, ha találkoz- hogy a forgalom növelése ér- nánk velük munkába menet, dekében bővítik az ételek ki- De csak kevés aka<j, még ke- nálatát, választékát, újabb vesebb működőképes álla- tejárusító pavilonokat állíta- potban. r.ak fel és eladó automatákat helyeznek üzembe. Nem tud- a reggeli szolgáltatása a hatjuk még, mennyi valósul vendéglátásnak olyan meg az Utasellátó terveiből, kötelezettsége, amely­de egy biztos: ez az a maga- re a társadalom igényt tart, tartás, amely egyaránt szol- de, amelyet a szolgáltató — gálja a saját és a társadalom enyhén szólva — elhanyagol, egészének érdekét. A szeszárusítást korlátozó rendelet talán, remélhetőleg Meglehet, hogy a hajnali rákényszeríti az egész ven- féldecizők ezután sem fognak déglátószakmát, hogy figyel- műszakkezdés előtt tejjel koc- m£t az ételek forgalmának cintani — ez az ő dolguk. Ám fokozására fordítsa. Igaz, sok a munkába siető emberek so- tejet, szendvicset, kaszinóto- kaságának éppen az a gond- jást, kell eladni ahhoz, hogy ja, hogy házon kívül jófor- az italok elvesztett forgal­mán sehol sem lehet olcsón mat pótolják. Nehéz lecke ez és gyorsan megreggelizni. a vállalatoknak, szöVetkeze- Vannak, akik az élelmiszer- teknek. De ha megoldják, boltokban vesznek kenyeret, hivatásukat teljesítik: a fo- felvágottat, és az utcán, a bu- gyasztó igényét elégítik ki. szón állva kapják be a hideg falatokat. Mert meleg teát, te- g. zs. Csíki László: PETŐFI Változatok Ferenczy Béni szobrára i. Álltam széken, szavaltam tojásért — „kicsi vagyok én, majd megnövök én" —, néha tán úgy álltam a földön, akár egy szál haj a rémülettől egy kopasz úr fején. Álltam iskolapadokban, mögöttem megizzadt az osztály, de lehet, épp, mert mindig jól tudtam a leckét: meztelen álltam doktorunk előtt, amíg a szívem megkeresték... Álltam ablakokkal szemben, néztem bennük — magamat, hídon is, mely felúszott, mégis állt. Álltam az őrület beomló partján, és szinte hittem a halált. Álltam egy apa előtt, akár a szabónál, hogy rólam mértéket vegyen: — Kicsi a zseb, túl bő a nadrág... — Hogy segít ez a nemzeten? Álltam a lépcsőn, erkélyen és ablakokban, s a szájam soha be nem állt■.. Lent a nép... S a fáklyáknak még akkor csak a fénye, nem a füstje szállt. Megálltam százszor, míg százan szétfutottak, de hiába lökött utánuk akármi... Mikor a lándzsán fölcsillan a halál, tudom, így fogok akkor is megállni. II. Gyöngének szült, ki szült. Sovány, tiszta voltam, mint lehántott fűzfaág, mely a szélben eltöri magát — a legutolsó lehettem volna tán. Verset írtam, lettem a legnagyobb bolond: azt kellett tennem, mit nem tud senki más. A legutolsónak kellett volna lennem, de a legelsőnek nincs szabadulás. (Én költő vagyok’ De ki is a költő? Egy ember, ki talán a félelemtől bátor, s mire észrevenné, hogy tilosba tévedt, nem menekülhet el már a haláltól.) Így kellett lenni: száműztem magamból azt, ki méltatlan volt arra, hogy én legyek — A hozzám méltatlan hozzátok legméltóbb vezér lett, s mert vezér lett — hajtsatok fejet. III. Asszonyom inkább magába zárna, de amúgy se futhatok semmi áron. Jön, jön a végső, nagy végső szabadság, biztosan, akár a halálom. Mint összeharapdált nyelv, e kis nép majd nélkülem ráng száz évig, mint ezer óta — ránk zárja megsápadt, kegyes ajkait némán a nagy-nagy Európa. De az anyanyelv rám csukja kelyhét, halálból, földből kiringat, ki virágkoporsóban őrzi álmainkat. Tán ilyen voltam.'.. De sokak hitét hitiem, s azzá kellett lennem, mivé ők akartak: hős, magyar, a legkeményebb ember — és kitaláltam egy forradalmat.

Next

/
Thumbnails
Contents