Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
Befejeződtek a munkásőrség ünnepi egységgyűlései Az elmúlt hetekben ünnepi egységgyűléseken adtak számot tavalyi tevékenységükről, ismerkedtek az újabb feladatokkal a munkásőrök. A munkásőrség életében a tavalyi esztendő politikai és társadalmi eseményekben gazdag év volt: az év elején emlékeztek meg a testület megalakulásának 20. évfordulójáról, s emlékversennyel ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Az egységgyűléseken részletesen elemezték a munkahelyeken elért kiemelkedő sikereket, a mind aktívabbá váló közéleti tevékenységet, a pártmegbízatások teljesítését. Megállapították: eredményeikhez nagymértékben hozzájárultak aziok a javaslatok, amelyek a kiváló munkásőrök és kiváló parancsnokok első országos tanácskozásán elhangzottak. Számot adhattak arról, hogy a munkásőrök is ott voltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaverseny kezdeményezői között, s derekasan helytálltak e nemes versengésben. Felkészültségük gyarapodását, a társfegyveres erőkkel és testületekkel való együttműködés bővülését is nyugtázhatták; úttörők és ifjúgárdisták mondtak köszönetét a gazdagodó együttműködésért. Az egységgyűlésekre meghívták a hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselőit is, s velük együtt köszöntötték a 60 éve született szovjet hadsereget. Az ünnepségeken Nógrád- ban is az öt—húszéves szolgálat után leszerelő munkásőrök családjaiknak. fiaiknak, lányaiknak adták át jelképesen a fegyvert. Az idén is újabb ezrek vállalták a szolgálatot, tettek ünnepélyes esküt. Jelen voltak az egységgyűléseken azok a szocialista brigádtagok is, akikkel munkahelyeiken együtt dolgoznak az önzetlen szolgálatot vállalók. A munkésőrök aktív részesei a szocialista brigádmozgalomnak: az állomány mintegy 70 százaléka tagja, vagy vezetője a szocialista kollektíváknak. Az egységgyűléseken megfogalmazták: a munkásőrök változatlanul a termelési mozgalmak kezdeményezői, felkarolói lesznek, tovább folytatják a munkaversenyt. Az ünnepélyes egységgyűléseken a szocialista verseny legjobbjai közül sok százan kaptak Kiváló munkásőr, Kiváló parancsnok kitüntető jelvényt. A budapesti XIV. kerületi egység és a Heves megyei füzesabonyi egység ötödször, Vas megyében a körmendi járási egység negyedszer lett a Területi parancsnokság legjobb önálló egysége cím tulajdonosa. Életmentők Emberi kötelesség Folyamatos munka a szécsényi KISZ-eseknél : Ezekben a hetekben egyre több tudósítás ad arról számot, hogy a járási, városi, vagy alsóbb szintű bizottságok és alapszervezetek a KISZ központi akcióprogramjának, megyei kiegészítésének és munkaprogramjainak megfelelően készítik elő a mozgalmi év zárását és a soron következő 1978/79-es mozgalmi év indítását. — Nem másról, mint a felsőbb szervek által javasolt tennivalók, lépések meghatározásáról van szó — összegzi a közelmúltban végzett munkát Demus Iván, a KISZ szécsényi járási titkára. — Hogyan halad a tervező- munka a szécsényi járásban, milyen feladatoknak kell eleget tenni — erről beszélgettünk a járási KlSZ-titkár- ral. Lényege a tudatosság — Járási bizottságunk nagyon konkrét munkaprogramot készített, amely lehetővé teszi alsóbb szinten Is a feladatok eredményes végrehajtását. Lakóterületi, üzemi, tanintézeti KlSZ-bizottsága- ink megkapták a feladatokhoz szükséges felkészítést — sorolja, s így folytatja: — A KISZ járási bizottsága a tervezőmunka során figyelembe vette a járási sajátosságokat, a KlSZ-alap- szervezetek helyzetét, körülményeit és lehetőségeit. Nem kerülte el a figyelmet az sem. hogy a járási pártbizottság útmutatásainak érvényt szerezzenek. Felhívtuk az irányított bizottságok és KISZalapszervezetek, figyelmét arra, hogy munkaprogramjaikat véglegesítés előtt egyeztessék a helyi párt-, gazdasági és társadalmi szervezetek, intézmények vezetőivel, hogy teljességgel tudják vállalni az ifjúság nevelésének feladatait. — KISZ-bizottságaink és -alpszervezeteink nem kimásolják a járási munkaprogramokban megjelölt feladatokat, hanem azokhoz kapcsolódva jelölik meg a teendőket, vagy fogalmaznak az egyéni feladatvállalásnak és közösségi megbízatásoknak megfelelő célkitűzéseket — mondja a járási titkár. A „menetrend” — Évi munkánk tavasztól tavaszig tartó periódusa, a mozgalmi élet legfontosabb eseményeinek kerete — foglalja össze egy mondatban Demus Iván a távlatot. — Mit jelent ez gyakorlatilag? — A két taggyűlésen, viszonylag rövid idő alatt kerül sor a végzett munka értékelésére, a KISZ-vezetőség megválasztására, az új mozgalmi év tervezésére és az új tagsági könyvek kiadására. — Mi történik az első taggyűlés előtt, a két taggyűlés közben? — A vezetőség feladata, hogy megszervezze az egyéni elbeszélgetést, értékelje a feladatvállalások, megbízatások teljesítését, megismerje a KISZ-tagok véleményét az alapszervezet és a vezetőség munkájáról, javaslataikat a vezetőség új tagjaira és a küldöttgyűlés küldötteire. A felsorolásból kitűnik, hogy az első taggyűlés sikere elsősorban az előkészítő munkától függ. A KISZ járási titkára külön is hangsúlyozza: a vezetőség- választás- nem célja, hanem eszköze az alapszervezeti munkának — s hozzáteszi: — a KISZ-vezetőségválasztás nem azonos a vezetőség leváltásával, kicserélésével Feladatok Az új KISZ-vezetőségek legfontosabb feladata, hogy kidolgozzák az alapszervezetek munkaprogramjait, amely alapos tervező-, elemző munkát kíván: mit csináltak jól eddig, ebből mit folytassanak, mi az amin változtatni kell, hogyan szervezzék mega vezetés és a tagok közötti munkamegosztást, miként erősítsék más szervekkel a munkakapcsolatot. Ugyancsak az új vezetés feladata a taggyűlések által plfogadott feladatok végrehajtásához szükséges eszközök megteremtése. De ez még a közeljövő feladata. Bizalmat és új tagkönyvet csak a követelményeknek megfelelő KISZ- tag kaphat! A KISZ járási bizottsága bízik abban, hogy a munkaprogramoknak megfelelő „menetrend szerinti” folyamatos munka jellemzi az alapszervezetek tevékenységét, amelyhez számottevő segítséget kapnak az illetékes pártalapszervezetektől, -vezetőségektől. Rácz András — Ne féljenek, nem tévednek el, csak arra menjenek, amerre az a sok ember siet... ott van a véradás! — igazít útba a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat balassagyarmati gyárának poirtása. A fehér köpenyes munkások nyomába szegődtünk és — a fenti tájékoztatásnak megfelelően — így valóban könnyen odataláltunk a véradás, illetve az azt megelőző vizsgálatok helyszínére. Érthető okokból csak az adhat vért, akinek valamennyi lelete — a vérnyomástól keza- ve a negatív labor eredményekig — bizonyítja: teljesen egészséges! — Ebben az átmeneti — náthás, influenzás időben — körülbelül tíz—tizenöt százalékkal csökken a véradók száma, hiszen aki lázas vagy köhög, attól nem veszünk vért. Eddig csak egy-két ember „nem felelt meg” ilyen okok miatt — mondja dr. Dancsok Gyula, a Balassagyarmati városi Tanács kórháza vértranszfúzió állomásának vezető főorvosa. — Körülbelül hány véradóra és mennyi vérre számítanak? — A szervezők — az üzemi Vöröskereszt képviselői — hetven embert „ígértek”, és reméljük, meglesz a huszonöt liter vér. Ez most egy soron kívüli kiszállásos véradás, mivel az utóbbi időben nagyon megnőtt az osztályok vérigénye, amit csak így tudunk kielégíteni. A készenléti brigádok és az üzemekkel, vállalatokkal kötött szocialista szerződéseink segítik munkánkat, a minőségi vérigények kielégítését. A műtőnek kinevezett helyiségben — ott veszik le a vért — az egyik ágyról fiaDr. Dancsok Gyula főorvos és munkatársai a véradást megelőző vizsgálatokat végzik. talasszony kel fel és kissé megtántorodik. — Dehogy szédülök, csak a lábam bicsaklott ki — mosolyog Kormosói Ferencné, a vállalat egyik adminisztrátora, aki most adott hatodszor vért. — Nem fél — firtatom. — Három gyereket szültem, miért félnék — kérdez visz- sza. A Véradás utolsó állomásán kerül sor a „vérpótlónak” becézett egy üveg sör elfogyasztására, vidáman, csipkelődő beszélgetés közepette. — Én most adtam tizenegyedszer, és emberi kötelességemnek tartom, hogy ezután is adjak, ha csak tehetem — mondja Tóth Mihály hentes- és mészárosmester, majd halkabbra veszi a hangját és hozzáteszi: — Az az igazság, utána könnyebben érzem magam. — Öh, a férfiak sokkal gyávábbak mint mi! — kacag két asszony, Belencsák Jó- zsefné és Pohánka Mihályné betanított munkás, majd magasra emelik a sörrel telt műanyag poharaikat s szinte kórusban kívánják: Egészségére! T. J. Várják az édesapákat is Megtartották a tervezett hat előadást Salgótarjánban, a Kemerovo városrészben megalakított kismamák klubjában. Az összejöveteleket a párthelyiségben rendezték, s amíg a mamák az előadót hallgatták, a gyerekekre társadalmi munkában. óvónők vigyáztak. A körzeti népfront- bizottság, a területi pártszervezet és a tanácstagi csoport együttesen „gazdája” az ösz- sze jöveteleknek. Tervezik, hogy kibővítik a foglalkozásokat szülők iskolájával. Szívesen látják az édesapákat is. Életmóddal, neveléssel kapcsolatos előadásokat iktatnak a programba. A gyerekekre továbbra is vigyáznak az óvodában. Korszerűsítik a (Mapsugárt Üj ruhát ölt az idén Ereszt- Vényben a Napsugár étterem. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat másfél millió forint beruházással átalakítja a turisták és a kirándulók között népszerű Napsugár éttermet. Fedett teraszt terveznek. Az immár elavultnak tekinthető szenes kályhákat kidobják, villanytűzhelyek, gázzal működő sütő-főző berendezések kerülnek a helyükre. A konyha korszerűsítését belső átalakítás követi. Vadásztermet rendeznek be és egy másik nagy termet csatolnak a meglevőhöz. A vállalat vezetői a Karancsvölgyi Építőipari Szövetkezettel tárgyalnak a munkálatokról, a turisták örömére a szép, korszerű vendéglő kialakításáról. Ugyancsak az idén teljesen felújítják a kisterenyei cukrászüzemet egymillió forint költséggel. Százévesek és nővéreik r Az 1926-os népszámlálásnál Í58 száz éven felüli állampolgárt tartottak számon Bulgáriában. Az átlagos életkor akkor 43—46 év volt. 1975. január 1-én 2517 volt á 95—99 és 228 a százévesek száma. A százévesek többsége nő: a 228-ból 192 asszony és 36 férfi. 1976-ban mér 351-en érték meg századik életévüket, közülük 296-an a gyengébb nemhez tartoznak. E tekintetben Bulgária a világ előkelő helyét mondhatja magáénak. Az idős bolgár asszonyok valamennyien gyermekes anyák, legtöbbjük többgyermekes. A megkérdezettek sok főzeléket, gyümölcsöt, tejet fogyasztanak, de a húst sem vonják meg maguktól. Ami a csemegét illeti, legszívesebben sajtot, mézet, diót, szárított gyümölcsöt esznek. Az átlagos életkor is Jelentősen változott a nőknél. Az egykori 45—46 évről 73—86 évre emelkedett. Ez az átlag 3—9 évvel tér el csupán a világ első helyét elfoglaló norvég asszonyokétól. Halálos „usztotás” A Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutató döntése Egy Tiszán horgonyzó hajón, ahol többen mulatoztak, egy alkalmi vendég alaposan felöntött a garatra, s hirtelen mozdulattal lesöpörte a poharakat az asztalról. Ezért őt távozásra szólította fel a hajón szolgálatot teljesítő Bessenyei László 29 éves abád- szalóki lakos, Nagy István 22 éves tiszatarjáni lakos, valamint a hajó megbízott vezetője, a 19 éves abonyi illetőségű ■ Szigeti Géza. Felszólításuk eredménytelen maradt, sőt az ittas férfi Bessenyei és Nagy szorításából is kitépte magát. Ekkor Szigeti odaszólt társainak: „úsztassátok meg”. Bár az Ivó- cimborák egyike figyelmeztette őket, hogy ne bántsák a részeg embert, mert beteg, s nem tud úszni, az intő szóval mit sem törődve Bessenyei és Nagy átlendítette őt a korláton. Ezt látva Szigeti rögtön mentőcsónakba szállt, hogy segítségére siessen, 3e adóig a szerencsétlen ember megfulladt. Az ügy Szigeti Géza védőjének enyhítés iránti kérelmére a Legfelsőbb Bíróság ítélőtanácsa elé került. A bíróságok elvi irányító testületé azonban helybehagyta az első fokon eljárt Nyíregyházi Megyei Bíróság ítéletét. Álláspontja szerint ugyanis az „úsztassátok meg” fölkiáltással Szigeti felbujtóként elkövetett emberölés bűntettében vétkes. Társai ugyanis ennek hatására követték el az emberölést. Ez alkalommal tehát nem lehet szó az enyhébb minősítésű bűnsegédről. A pszichikai bűnsegéd ugyanis olyan személy, aki a bűncselekmény elkövetését már a végrehajtással egyidőben támogatja, tehát az elkövetőkben már kialakult határozott szándékot erősíti. Ebben az esetben viszont éppen Szigeti volt a bűncselekmény „értelmi szerzője”. A Legfelsőbb Bíróság enyhítő körülményként vette számításba. hogy kísérletet tett a vízbe dobott ember kimentésére. Mindhármuknál súlyosbító körülménynek minősítette viszont, hogy foglalkozásuknál fogva fokozottan kötelesek voltak az emberi élet és a testi épség óvására. Bessenyei Lászlót ötévi, Nagy Istvánt, öt és fél évi, Szigeti Gézát pedig háromévi szabadságvesztésre ítélte a bűncselekményért. Halászok, horgászok Néhány esztendővel ezelőtt a közélet horizontjára is felvillogtak annak a csatának torkolattüzei, amelyet a halászok és horgászok vívtak egymással. Sokhasábos, szenvedélyes hangú újságcikkek jelentek meg pro és kontra, foglalkozott a témával a rádió és a televízió. Mi történt? Az ősi foglalkozás, a halászat művelői a felszabadulás után örömmel vették tudomásul, hogy hazánkban a vizek és a bennük élő halak is állami tulajdonba kerültek. Ez így volt rendjén. Az új viszonyok között a varsáikat állítgató, hálóikat húzó halászok eleinte megbocsátó fejcsóválgatással nézték a parton kucorgó horgászokat: ha ez a kedvtelésük, csinálják. A horgászok azonban folyamatosan szaporodtak és jogokat kezdtek követelni. A jogszabály addig a vízzel kapcsolatban csak a halastavak és a halászat fogalmát ismerték, a horgászat szóba se került. A halfogás eredményességét érthetően féltő halászok indították a támadást, mondván: az ő munkájukat a horgászat zavarja, a horgászok rengeteg halat vonnak el a köz- fogyasztás elől. A csata simának tűnt, ám hirtelen fordulatot vett. Kiderült először az, hogy a horgászok korántsem védtelenek. Országosan több tízezres a létszámuk, érdekvédelmi szövetségük is van. Tehát az „ellenfél” is szervezett Azonban nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy a horgászok: bizonyítottak. Először azt, hogy a vízből horoggal kifogott hal éppen úgy a néptáplálkozás része, mint a halászat termelése. Ezenkívül azt is, hogy ők nem csupán kiveszik a halat a vízből, hanem összerakva pénzüket, sok millió forintért vásárolnak évente halivadékot és belerakják a vízbe. A részletekbe kár Is belemerülni. Az elmúlt esztendők során a vita elcsitult, az addigi ellenfelek sok területen — mindenekelőtt a természet és a vizek védelmében — szövetségesekké váltak. A horgásztábor pedig százötvenezer főre izmosodott, ami már társadalmi tényező. Olyannyira, hogy a törvényt újra kellett fogalmazni. A január 1-én életbe lépett 1977. évi 30. számú törvényerejű rendelet bevezetése már így hangzik: „A halászatnak, a halgazdálkodásnak és a dolgozók pihenését szolgáló horgászatnak a társadalom érdekeivel és a népgazdaság céljaival összhangban álló fejlesztése érdekében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa...” stb. A törvényerejű rendelet megadja a halászoknak, ami a halászoké, de számol a horgászattal is. Tételesen kimondja, hogy a városok és üdülőhelyek közelében levő vizeket elsősorban horgászás céljára kell hasznosítani. Ha kell, még a halászat rovására is. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete nem csupán a horgászok jogait sorolja fel, de a kötelességeiket is részletesen és tételesen meghatározza. A halászatról szóló törvényerejű rendeletnek — és az ahhoz csatlakozó, a megvalósítást, a végrehajtást körvonalazó MÉM-rendeletnek — korántsem az — csupán az — a jelentősége, hogy a halászok, horgászok szemszögéből egyaránt korszerűsítette a korábbi jogszabályt, meghatározta jogaikat, kötelességeiket. Többről van szó: végső soron a halgazdálkodás feltétel- és követelményrendszerének — beleértve a haltelepítést és -tenyésztést, az állomány védelmét, a halászatfejlesztést — meghatározásáról. Ebben az összefüggésben a rendelkezésekben foglaltaknak népgazdasági jelentőségük van; elősegítik, hogy táplálkozásunkban, élelmiszerfogyasztásunkban növekedjék az élettani szempontból rendkívül fontos halhús. E tekintetben ugyanis nemcsak a nemzetközi átlagtól, hanem a kívánatos fejadagtól is jócskán el vagyunk maradva. Földeáki Béla | NÓGRÁD — 1978. február 10., péntek 5
