Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-10 / 35. szám
Közgyűlési tanulságok Drcgelypalánkon Hozzáértés, következetesség A Salgótarjáni Kohászati Üz emek szegverő részlegének kol lektívája 21 ezer tonna szeget és 40 tonna csizmapatkót készít az idén. A munka jó szervezése érdekében Régi Ernő párttitkár megbeszélést tart Schwarcz János és Kucsera Sándor szegverővel. Ellopott vasárnapok A TAGOKNAK IS, a vezetőknek is, és leginkább nekik, igazi számvetés lett a zárszámadó közgyűlés Dré- gélypalánkon. Megyei viszonylatban jómódú. szép eredményeket felmutató, de a fejlődéssel járó gondokkal küzdő mezőgazdasági üzemről van szó, miközben az elmúlt évben az árbevétele elérte az évi 164 millió forintot és az idén ezt az összeget közel 197 millió forintra tervezik. Nagy összeg, sokat kell dolgozni érte, de legfőképpen úgy dolgozni, hogy természeti adottságukat a legjobban ki tudják használni. Ez a természet adta körülmény a legnagyobb ellenfelünk. A közgyűlésen Kapás József, a tsz elnöke így fogalmazott erről: „Szántóterületünk nagyon szűk és behatárolt. Ezen nagy jövedelmet nem is tervezhetünk. Búza, anyarozs — a gyógyszertárban használatos —, burgonya, majd abrak és takarmány az állatállomány részére, ez a növénytermesztésnek a legjárhatóbb útja. Való igaz, hogy a föld minősége minden kemizálási törekvés ellenére sem javul. A futóhomok, az erdőszéli hideg, savanyú talaj az marad mint volt. A jobb minőségű földek a bogyós gyümölcsöké, a szamócáé, a málnáé. A zárszámadó közgyűlés azért zajlott a számvetés jegyében, mert minden erőfeszítés ellenére is, az úgynevezett alaptevékenység bizonyos mértékben elmaradt a tervezettől. Példának csupán: a búza 4,4 mázsával kevesebbet termett hektáronként a tervezettnél. A szamócatermés a tervezett hektáronkénti 90 mázsa helyett 81 mázsa lett. Ebből a valóságból természetesen különösebb következtetést kár lenne levonni, mert tulajdonképpen nem állt meg a fejlődés, hanem ennek üteme lassult le. De idézzük a közgyűlésen jelenlevő Horváth Józsefet, a járási hivatal elnökét, aki felszólalásában így fogalmazott: „A drégelypalánki tsz alapvetően szép eredményeket ért el még annak ellenére is, hogy az időjárás nem kedvezett a növény- és gyümölcstermesztésnek. A tagság és vezetőség becsületesen helytállt a munkában. A jövőre vonatkozólag azonban mégis legyen tanulság, hogy jobban, felkészültebben kell a munkát végezni. Ez a szakemberekre vonatkozik elsősorban, akik tisztában vannak azzal, hogy az alaptevékenység még soksok tartalékot rejteget. Közel sem merítették ki a még ott rejlő lehetőségeket...” EZ A LEGFONTOSABB Drógelypalánkon: a lehetőségek minél nagyobb mértékű kiaknázása. A közgyűlés megadta a jogot a vezetőségnek ezen célkitűzés valóra váltásához. Igaz, a tagság ott, a közgyűlésen különösebben nem nyilvánult meg szóban. A jelenlétével viszont, amely olyan nagyszámú volt mindhárom községből, hogy a művelődési otthon nagyterme szűknek bizonyult — tanújelét adta: a feladatok végrehajtásában a vezetőség mögött áll. A közgyűlést megelőző csoportos megbeszélések egyébként nagyon élénkek és kritikusak voljak. A szakemberektől számon kérő. Nem hagyták szó nélkül, hogy a burgonyát például részben szakszerűtlenül vetették el, paprikából jelentős mennyiség tönkre ment. A hidegben dolgozó asszonyok nem kaptak forró teát. De önmaguk vizsgálatát sem nélkülözte ez a beszélgetés. Bírálták azokat a tagokat, akik idegenkednek a szamóca öntözésétől, pedig ezzel a termésátlagot emelhetnék. Jó összhangban élő közösség a drégelypalánki ' közös gazdaság, ahol szembe mernek nézni a hibákkal, de nem azokon rágódnak, hanem keresik a termelést elősegítő, jobb megoldásokat. A vezetőség beszámolója leszögezte: „Ügy értékeljük, hogy szövetkezetünk az elmúlt évben igyekezett rangjának megfelelően eleget tenni kötelezettségének. Ilyen felelősséggel kell ebben az évben is dolgoznunk, mert még nagyobb kötelezettségek hárulnak ránk. ..” Minden területen emelik a teljesítményeket. A melléküzemágak közül legdinamikusabban fejlesztik a szörpüzemet, amelynek termékei magas szintű nemzetközi elismerésben részesültek, s a belföldi piacon nagyon keresett cikkek lettek. Termelése ennek megfelelően rohamosan emelkedett, mert péládul amíg 1975-ben 285 vagon szörpöt készítettek, az elmúlt évben közel 538 vagonnal, 117 millió forint értékben. Az alaptevékenység mellett ez a -másik fő termelési vonala a tsz-nek. Érthető, hogy fejlesztik, építkezéssel, technológiákkal, új gépsorokkal. A szörpüzem idei terve például már megközelíti a hat- . száz vagont. Ide tartozik az egész megyét érintő hűtőház megépítése is, amelynek elkészültek a tanulmánytervei. Huszonkétmillió forintot fordítanak az idén az üzem korszerűsítésére, hogy elősegítsék a gazdálkodást MINDENKÉPPEN JÓ, hasznos munkát végző zárszámadó közgyűlés volt a drégelypalánki. Következetesen számolt az elmúlt évi dolgaival, abból kiindulva jelölte meg idei feladatait, amit egászen bizonyosan sikerek kísérnek majd. Mert így határozott erről a tagság és a vezetőség együttesen. Bobál Gyula Az üvegipari Művek salgótarjáni síküveggyárában három bronzjelvényes Kiváló újító, minősített dolgozó van. Az egyik kitüntetett egy géplakatos, aki a Zagyva III. húzóüzemben dolgozik. Kaszás Gyula 43 éves. 1950- ben kezdett a vállalatnál mint ipari tanuló, majd géplakatos. Nem meglepő tehát, ha kis „találmányok” sorozatát adja be az újítási előadónak. A berendezéseket jól ismeri, mindig van öt—hat ötlete. — Először meggyőzöm magám az elképzelésem helyességéről. Ez tart a legtovább. Aztán napok telnek el vele, míg részletesen kidolgozom az egészet. Általában otthon a kertben vagy a lakásban. Leírni nem nagyon szeretem. Inkább százszor megcsinálom. A feleségem és a lányom persze nagyon haragszanak az ellopott vasárnapokért. A munkahelye rendszeres újítónak ismeri. Nem volt még ugyan semmi világrengető találmánya, de folyamatos és eredményes újítótevékenységéért kitüntetést kapott. — Nagyon elkeseríti, ha visszadobnak valamit — kérdem. — Akit elkeserít, az legközelebb nem próbálkozik. Vagyunk a gyárban kétezren, mégsem sokan foglalkoznak vele. En újra kezdem akkor is, ha előzőleg tíz javaslatot rossznak találnak. Bíróságra? Dehogy mennék! Régen dolgozom itt, össze nem vesznék semmiféle újításért senkivel, még ha egy fillért nem kapok, akkor sem. — Elégedett a honorálással? — Azzal sohasem lehet elégedett az ember! Sok idő eltelik a papírra vetett gondolat kidolgozásáig, sőt elkészítéséig. Néha egy hónap beletelik, pedig segítenek a kollégák is, Tóth Miklós. Huszár Lajos és Vas Ferenc. Eldobunk közben néhány rossz darabot. Ezeket azonban a dí^ jazásnál már nem veszik figyelembe. Pedig ezekkel van a legtöbb munka. És sokat el sem fogadnak, akármilyen sok idő telt el vele. De én még ezeket sem sajnálom... Az újítás nem tartozik Kaszás Gyula munkaköri követelményei közé. Sok szabad ideje megy rá, de mint'elmondta, szereti az új dolgokat. Igaza van, a termékek és a géppark fejlesztésének egyik fontos segítője a már húszon-, öt évnél is öregebb ú>ítómoz- galom. A közvetlen termelő- eszközöket és hibáit pedig ki ismerné jobban, mint aki hu- • szonöt éve dolgozik egy üzemben. (Sz. P.) Támogatás munkáslakás-vásárlásra A munkások lakásvásárlásának előmozdítására jelentős összegeket áldoznak, s kedvező feltételeket nyújtanak az üzemek. A tanácsok ugyancsak fokozott figyelmet szentelnek arra, hogy minél több olyan fiatal, gyermekes dolgozó kapjon lakást, akiket a vásárlásban üzemük támogat. Ilyen témában hozott határozatot a minap a Balassagyarmati városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A városi tanács vb és a Nógrád megyei OTP-igazgatóság korábban megállapodást kötött, amely szerint a tanács bizonyos keretekre lakásvételi javaslatot tehet a vásárló személyére. Balassagyarmaton a Rákóczi út 117—123. számú OTP-értékesítésű lakások vevői közé a tanácsi vb hat vevőt javasolt. A vevők majd mindegyikét jelentős anyagi támogatásban részesíti üzeme, s többségükben ifjúsági takarékbetéttel is rendelkeznek. Az ifjúsági takarék- betéttel rendelkezők olyan feltételek mellett vásárolnak így lakást, hogy a betét lejártakor kedvezményes hitelfeltételeket nyújtanak számukra. £rdemes hangsúlyozni, hogy a vb által vevőnek javasoltak mind munkásállományban dolgoznak a város üzemeiben és fiatal házasok. A kijelölt vevőket, illetőleg lemondásuk esetén, a pótlólag szereplőket február 15-ig értesítik. Nyitott és mobil társadalom cA SZOCIALISTA a cTviagyar társadalom SZÜLETÉSÉHEZ 9. Hasonlóan a város és a falu közötti különbség csökkenéséhez a szocialista fejlődés időszakában óriási lépést tettünk előre a különböző társadalmi helyzeteket elválasztó falak ledöntésében, társadalmi szervezetünk nyitottabbá tételében. A két világháború közötti időszakban a magyar társadalom szerkezete rendkívül zárt volt, a különböző társadalmi rétegek közötti mozgás csak szórványosan és egyénileg volt lehetséges. Mint arra már többször utaltunk, a szocialista építés kezdeteitől igen nagymérvű társadalmi helyzetváltozás, társadalmi mobilitás indult meg Magyarországon. A KSH Andorka Rudolf vezette mobilitáskutatásaiból kitűnik, hogy a felszabadulást követő 30 évben a lakosság mintegy kétharmadának társadalmi helyzete megváltozott. ÖRÖKÖLT MOBILITÁSI ESÉLYEK Ennek ellenére ma is viszonylag nagy különbségek vannak a különböző származású fiatalok mobilitási esélyei között. Mai értelmiségünk 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke és ez vitathatatlanul az értelmiségi réteg nyitottságát mutatja. Ugyanakkor azonban az értelmiségi apák gyermekeinek értelmiségivé válására több mint ötször akkora esélyük volt, mint a szakmunkások és több mint húszszor nagyobb esélyűit volt, mint a segédmunkások fiainak. Mindez erőteljesen összefüggésben van az iskolai esélyek egyenlőtlenségével is. A társadalmi mobilitás fő csatornája ugyanis az ötvenes évek végétől az iskolarendszeren keresztül vezet és mai iskola- rendszerünk — mint ezt elsősorban Ferge Zsuzsa és Gazsó Ferenc kutatásai bizonyították — minden törekvésünk ellenére sem képes csökkenteni a különböző származású gyermekek között meglevő társadalmilag determinált különbségeket. Jól bizonyítja ezt, hogy a különböző származású gyerekek tanulmányi eredménye között már az általános iskolában jelentős különbségek vannak és ezek a különbségek az általános iskolai képzés során még valamelyest növekszenek is. A két szélső csoportot figyelembe véve azt tapasztaljuk, hogy a 2. osztályban az értelmiségiek gyerekei között 2,8-szor nagyobb a jó tanulók aránya, mint a segédmunkások gyerekei között és ez a különbség a 8. osztályra 4,2-sze- resre emelkedik. Ebből következik, hogy az általános iskola után tovább nem tanulók között, valamint az alacsonyabb presztízsű szakmákat tanuló szakmunkástanulók között elsősorban szak-; képzetlen dolgozók gyerekeit találjuk. A középfokú oktatásban a szakmunkásképző intézetek tanulóinak mintegy 80, a szakközépiskolai tanulóknak több mint 60, az egyetemre leginkább felkészülő gimnáziumi tanulóknak pedig csak 40 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. A munkás- és parasztfiatalok felsőfokú tanulásban való arányos részvételére való minden törekvésünk ellenére is a felsőfokon tanulóknak csak 43 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, jóllehet a hasonló élet- korúakon belül mintegy 75 százalékos a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. Természetesen ez a 43 százalékos arány lényegesen magasabb a háború előtti 5 százalékos aránynál vagy a fejlett kapitalista országok jelenlegi 10 százalék körüli arányánál, és ez azt mutatja, hogy e téren azért óriási eredményeket értünk el. Mindazonáltal az esélykülönbségek azért jelentenek társadalmi problémát, mert a szocialista építés jelenlegi időszakában és várhatóan a belátható jövőben is a fennálló társadalmi különbségek igen erősen kapcsolódnak a képzettséghez és a megfelelő képzettség birtokában elérhető munkamegosztási pozícióhoz. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése perspektivikusan a társadalmi munkamegosztásnak, a munka társadalmi szervezetének átalakulási folyamatában valósulhat csak meg. Társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintjén a különböző munkamegosztási pozíciók, a társadalmi újratermelési folyamat feletti eltérő rendelkezési és befolyásolási lehetőségek még viszonylag jelentős társadalmi különbségek hordozói. A munka szerinti elosztás elvéből következően pedig mindez az életviszonyok, az anyagi lehetőségek egyenlőtlenségét is eredményezi. Másfelől a családok anyagi lehetőségeit nemcsak a munkabérek különbségei, hanem a „másodlagos gazdaságba” való bekapcsolódás lehetőségei, az örökölt anyagi különbségek és nem utolsós'orban a család nagysága is meghatározzák. Kozma Ferenc kutatásai kimutatták, hogy a szocialista építés első időszakában amputáltuk a jövedelmi és fogyasztási szint szélsőségeit és egy különbséget hordozó, de túlkiegyenlített jövedelmi és fogyasztási modellt hoztunk létre. Az elmúlt tizenöt—húsz évben a jövedelmek és fogyasztási lehetőségek egyrészt emelkedtek, másrészt valamelyest differenciálódtak is — bár nem kellő mértékben — és a különbségek nyilvánosabbakká váltak. Ennek eredményeként olyan jövedelmi modell alakult ki, amelynek centrumát a szerény életmód és a szerény jómód határán élő többség alkotja. DIFFERENCIÁLÁS ÉS közelítés DIALEKTIKÁJA A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi szinten élő családok egy tagjára jutó fogyasztási lehetőségek közötti mintegy kétszeres különbség mai fejlettségi szintünkön nem mondható egészségtelennek, és nem tűzhetjük ki célul általában a jövedelmek nivellálását. Ellenkezőleg, bizonyos területeken éppen a nem kellő differenciálás, a munka szerinti elosztás elvének megsértése további fejlődésünk akadálya is lehet. Távlatilag azonban a legalacsonyabb jövedelmi kategóriák anyagi gyarapodásának kell a legnagyobb mérvűnek lennie ahhoz, hogy megvalósulják a párt életszínvonal-politikájának hármas célkitűzése: az egész nép jólétének fejlesztése, a munka szerinti jövedelmi differenciálás és a családi jövedelmek különbségének mérséklése. A mai magyar társadalom még sok vonatkozásban egyenlőtlenséget hordozó társadalom. Szocialista építésünk harminc esztendejében vitathatatlanul óriási eredményeket értünk el mind a tőkés társadalomtól örökölt osztályszerkezet felbontásában, mind pedig a kirívó társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében. Az egyes társadalmi rétegek életviszonyának eltéréseivel, a falu és a város, a fizikai és szellemi munka különbségével, a különböző oktatási és mobilitási esélyekkel kapcsolatos gondjaink minőségileg más típusú gondok, mint akár a felszabadulás előtti, akár a tőkés világban ma is tapasztalható társadalmi egyenlőt-' lenségek, antagonizmusok. A párt és az állam legfelsőbb szervei rendszeresen napirendre tűzik az itt jelzett kérdéseket és a továbbfejlődést elősegítő határozatokat hoznak. Az egyes konkrét intézkedéseken túl az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat pedig hosszabb távra is meghatározza társadalmi szervezetünk fejlődésének alaptendenciáját. Társadalmunk osztályainak és rétegeinek alapvető érdekei azonosak. Szocialista fejlődésünk során részérdekeik is mind közelebb kerülnek egymáshoz. Az eltérő részérdekek közelítése, egyeztetése csak az össztársadalmi- érdek alapján oldható meg. Ezen az alapon erősödik a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság, az értelmiség, s az ország többi dolgozó rétegének szövetsége, társadalmunk erkölcsi és politikai egysége. Céljaink tettekben megnyilvánuló elfogadásával — kommunisták és pártonkívüliek, eltérő világnézetű emberek összefogásával — halad előre az ország, és épül a fejlett szocialista társadalom. Mindezen folyamatok eredményeként jutunk majd el arra a szintre, ahol fokozatosan létrejönnek az osztálykülönbségek teljes és végleges megszűnésének feltételei. Kolosi Tamás — VÉGE — NŰCRÁD — 1978. február 10., péntek 3
