Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-08 / 33. szám

I AZ lTl\FOR\l ie’entl \ KERTI 25 éve Nőpolitika Kálión Segítség az utazóknak Ilyenkor, télvlz idején na­ponta olvashatjuk lapjainkban a címet: Az ÜTINFORM je­lenti, Alatta a szöveg hol hosszabb, hol meg rövidebb, függvényeként az időjárásnak. Tartalma nélkülözhetetlen híradás a közutakon folyó építési munkálatokról, a ve­szélyes szakaszokról, az eset­leges elterelésekről, hóaka­dályokról. Szolgáltatás ez a javából, amelyre nagy szük­ségük van a közlekedőknek. A téli hónapokban sűrűn csö­rög a telefon Budapesten, az ÜTINFORM ügyeletén, a Népköztársaság, útján. Kattog a telexgép, az ügye­leti szobában most éppen Moldován Éva és Garazsi Györgyné „tartja a frontot”. Akad munkájuk bőven: Bara­nya, Nógrád, Békés és a töb­bi megye küldi egymás után a pillanatnyi helyzetnek meg­felelő összesítő jelentését. A falon hatalmas, az országos úthálózatot feltüntető térkép, s a jelentések nyomán rövi­desen kialakul a legfrissebb kép. A mágneses térképen sárga színű téglácska jelzi, ha járhatatlan valamelyik útszakasz. A zöld színű arra utal, hogy ott csupán fél nyomsávon lehet közlekedni. A kék pedig óva int a szágul­dástól, jelentése: Vigyázat! Jegesedés! Gyors a tájékozta­tás, egy pillantás a kódtér­képre, s máris leolvasható minden fontos tudnivaló. — Az elmúlt, év végéig na­ponta kétszer változhatott csak a mindenttudó térkép — mondja Virágh Lajos, az ÜTINFORM vezetője. — ,A KPM megyei közúti igazgató­ságaitól hajnalban és kora délután kaptuk meg a szük­séges információkat. Ezzel a módszerrel azonban nem tud­tuk elég gyorsan nyomon kö­vetni a valóságot, hiszen a közbeeső időszakban alapo­san megváltozhatott — akár kedvezően, akár pedig ked­vezőtlenül — a helyzet. Szó, ami szó, akadtak itt femiatt szép számmal kelle­metlen meglepetések az el­múlt években. Előfordult, hogy autóbuszt ejtett fog­lyul a váratlanul kitört hóvi­har. Máskor meg tragikus baleset miatt kellett valahol átmenetileg elterelni a forgal­mat. . — A KPM közúti főosztá­lyának döntése alapján vál- to’ztatunk az eddigi hírközlési gyakorlaton — mondja Vi­rágh Lajos. — A mostani rendszer kétlépcsős, megma­rad a megyéktől naponta ér­kező összesített adatközlés. Ezenkívül minden változás­ról értesítenek bennünket te­lexen, vagy URH-hálózaton. Szerte az országban mint­egy háromszáz személygépko­csi végez útellenőrző szolgá­latot. A tapasztalatok szerint átlagosan 3—4 óránként járja be minden ügyeletes a maga területét. Persze, a főútvona­lakat gyakrabban átfésülik, mint a mellékutakat. És nemcsak az ügyeleti kocsik, hanem még a hómarók is fel vannak szerelve URH-val. S az őrjáratok miközben hely­zetjelentést .adnak, prognózist is készítenek. A legtapasztal­tabbak gyakran már a széljá­rás megváltozásából is tudják, hogy arrafelé mire kell fel­készülniük az autósoknak. És ha hull a hó, miként kedden Nógrádban? Több ezer gép áll készenlétben. Műkö­désbe lép a gépesített appa­rátus: sószóró autókat, hó­ekéket, hómarókat vetnek be a közúti igazgatóságok üzem- mérnökségei, ha szükséges, küldenek segédcsapatokat a Volán-vállalatok, végső eset­ben — ha elzárt településről sürgősen orvoshoz, kórházba kell valakit szállítani — se­gít a honvédség is. Erre azonban — szerencsé­re — ritkán kerül sor. Az viszont már mindennapos je­lenség, hogy az autósok vidé­ken járva nem tudják, hová is fordulhatnának felvilágo­sításért. Pedig a közúti igaz­gatóságok szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére. — Somogy megyében már lehet látni a címet és a tele­fonszámot feltüntető táblákat — mondja Mamitz László közlekedési mérnök. — Rövi­desen a többi megyében is, hiszen a KRESZ kimondja, hogy csak az abban elfoga­dott közlekedési jelzőtáblákat szabad használni. A majdani megoldás: a nagy „I” betűt feltüntető — információra utaló — tábla alatt kiegészítő táblákat szerelnek fel, rajta a keresett címmel, telefonszám­mal. F. Gy. Kevés a telefon Központok, kábelek, korszerűsítés Graham Bell találmányát sok­kal többen szidják Nógrád me­gye ben, mint ahány an jót mon­danak róla. Nem megyei sajátos­ság, mindenütt ilyen a vélemény a telefonról, ahol — mint ná­lunk — sok évtizedes elmaradás, elavult rendszerek akadályozzák a kifogástalan távbeszélő szolgál­tatást. / Nógrádban csak az utóbbi évek­ben kezdtek lépéseket tenni a le­maradás behozására. Egyelőre azonban az előfizetők ebből nem sokat vesznek észre. A helyzet valóban nem túl rózsás. A me­gye távbeszélő központjainak ka­pacitása • nem éri el a hétezret. A kihasználtság közel telített. Be­kapcsolásra több mint 2500-an várnak, ebből 1400 a salgótarjáni, 370 a balassagyarmati igénylő. Igazán korszerű főközpont egyet­len településen sincs. Az 544 mű­ködő alközpontból, mely vállala­tokat, intézményeket szolgál ki, csak 134 az automatikus, s ebből is csak 27 a crosbar-rendszerű. Ami a megye vezetékhálózatát illeti, túlnyomó részt sok karban­tartást igénylő, nagy hibalehető­séggel működő légvezetékekből áll. Kábelek csak Salgótarjánban és egy-két nagyobb településen vannak, javarészt érzékeny, el­öregedett ólomköpennyel. Nem csoda, hogy a folyamatos szol­gáltatás biztosítása nagy. feladatot ró a távközlési üzem minden dol­gozójára. Különösen a szerelők kerülnek szembe gyakran túlter­helő feladatokkal. Van tehát min változtatni, s ez a folyamat már megindult. Ba­lassagyarmat és a megyeszékhely között koaksziális és körzetkábeí- hálózat épül, illetve részben már folyik is az átterhelés. A há­lózat Vácon keresztül csatlako­zik a fővároshoz. Salgótarjánban épül az új hatezer állomást fo­gadó, korszerű központ épülete. A város területén felújítják a kábelhálózatot az időszerű útépí­tésekkel párhuzamosan. A háló­zati alépítményeket a járdák alatt helyezik el. Az újonnan elhelye­zett kábelek vazelinnel töltöttek lesznek, ez nagyobb védelmet biz­tosít a beázások ellen, melyektől a hagyományos földvezetékeket túlnyomással próbálják megvéde­ni. Ezeknek a munkáknak az üj központ átadásáig be kell feje­ződniük. A kábelfelújítási mun­kák több tízmillióba kerülnek. Az új központot is beszámítva, százmilliót meghaladó költséggel teszi használhatóbbá, korszerűbbé és biztonságosabbá a posta a Nógrád megyei távbeszélő szol­gáltatást. Gondoskodtak arról is, hogy legyen aki a későbbiekben kezeli, karbantartja ezt az érté­kes létesítményegyüttest. 1980- tól — párhuzamosan az esedékes nyugdíjazásokkal — ..fiatalítják” a távközlési üzem szakemberhá­lózatát. Ebben jelentős mérték­ben számítanak a helyben kép­zett utánpótlásra. A 211-es szá­mú salgótarjáni Ipari Szakmun­kásképző Intézetben ugyanis az iskola és a postai hatóságok kö­zös kezdeményezése folytán már 1976-ban megindult a távközlés­technikai hálózati szerelő képzé­se. A jövő tehát nem túl távoli és alapos javulással kecsegtet. Amíg azonban 1979—80-ban mű­ködésbe lép az új salgótarjáni központ, s használatba kerülnek az említett kábelrendszerek is, éveket kell átvészelni. Nem sokat ugyan, de segít a megyei távköz­lési igazgatóságnak az a prog­ramja, melynek keretében a ke­vésbé kihasznált vállalati, intéz­ményi, személyi telefonokat meg­szüntetik, s az illetőt a vállalat vagy intézmény saját távbeszélő központjához csatlakoztatják. Erre természetesen senkit sem lehet kényszeríteni, de a megkeresett vállalatok egy részétől — például a Volántól — már érkezett ked­vező válasz. Magukénak érzik a közöst „Zárt terek' tervezői Magyarország legkisebb lét­számú tervezőintézete a KERTI, a Kereskedelmi Ter­vező Vállalat — 120 mérnö­köt és technikust foglalkoztat. Munkájukról beszéltünk Ko­vács Endre építészmérnök­kel, a KERTI igazgatójával. — Éttermek, konyhák, áru­házak, kis- és nagyvendéglők, üzletek, üzemi és gyermek- élelmezési konyhák, raktárak, szállodák és vásárcsarnokok belső tervezése a feladatunk. Az ország nagy- és kisvárosai­ban egyaránt megtalálhatók a munkáink. Ma már kevesen tudják, hogy mi voltunk az önkiszolgálás bevezetésének úttörői Magyarországon. Bé­késcsabán és Gyulán zajlottak le az első kísérletek az 1960- as években, terveink alapján építették át a csabai és gyu­lai üzletek egy részét. Emlék­szem az aggályoskodásra, a félelemre, amit még maguk a kereskedelem szakemberei is hangoztattak. Elképzelni sem tudtak, hogyan lesznek képe­sek megfelelni a feladatnak. Ma már mindez csak em­lék: a mai életmód üzleti tí­pusa az önkiszolgálás. Ami most megoldásra vár, az áruk raktározása, a kellő nagyságú, mindenfajta áru tá­rolására alkalmas raktárak tervezése. Tervezőinknek nem­csak esztétikai elvekhez, technikai szabályokhoz Is al­kalmazkodniuk kell. — Sok szép munkájuk van. A tervek közül melyik a leg­kedvesebb ? — Budapesten a Divatcsar­nok átalakítása, a Royal Szálló és a mellette levő Izek utcája. Az elegáns és szép megoldású Váci utcai ékszer­bolt, a Csók Galéria, a Nagy OFOTÉRT. Nagyon kedves a hajdúszoboszlói Délibáb Szál­ló, a balatoni Touring Hotel, a visegrádi Silvanus, a dobo­gókői Nimród. Utóbbi építé­séért a tervező Ybl-díjat ka­pott. A szombathelyi, kecske­méti, pécsi, nyíregyházi vá­sárcsarnokokat most tervez­zük. Űj és szép feladatunk a ve­lencei ifjúsági tábor, amelyet az idén kell újjávarázsolni, hogy alkalmas legyen ötezer fiatal befogadására. — És melyek a következő feladatok? — A debreceni Aranybika korszerűsítése nagyon szép feladat, csakúgy, mint a leg­újabb Domus Áruház, ugyan­csak Debrecenben. Több fela­dat vár minket Kecskeméten, Szegeden és még sok kisebb városban is. Budapesten a legnagyobb munkánk az Asto­ria Szállóval szembeni telek beépítése lesz egy élelmiszer­áruházzal. Sok kisebb és na­gyobb üzletrekonstrukció is vár ránk — országszerte. Bő­ven lesz tehát munkánk 1978- ban is. Nyárádi Éva Kulik János: „Az asszonyok munkája nélkülözhetetlen...” A káliéi termelőszövetkezet­ben kétszázhetven asszony, lány dolgozik. Négy községet — Kalló, Vanyarc, Brdőkürt és Erdőtarcsa — képviselnek a közösben. Példamutatóan ki­veszik részüket a termelésből, évről évre többen dolgoznak szocialista brigádokban. Az immár nyolc esztendeje napvilágot látott nőpolitikái határozat, az iparban dolgozó nők mellett célul tűzte ki a mezőgazdaságban tevékenyke­dő asszonyok élet- és munka- körülményeinek javítását. A termelőszövetkezet vezetősége esztendőről esztendőre meg­vitatja mennyit sikerült előbb­re lépni, történt-e olyan vál­tozás, amely valóban az asz- szonyok érdekeit szolgálja. Ugyanakkor a nőbizottság is számot ad saját tevékenysé­géről, mondhatnánk úgy is, női szemmel vizsgálva a gon­dokat, örömöket * Kulik János elnökhelyettes summázza véleményét. — Az asszonyok kétkezi munkája a földeken, a gyü­mölcsösben nélkülözhetetlen. Hiába a gépesítés, vannak munkafolyamatok, amelyeket nem lehet gépesíteni. Gondo­lok a málnára, szamócára, fe- keteribizlire, a meggyre. Az asszonyok nem húzódoznak, helytállnak becsülettel. Gyak­ran nem könnyű a dolguk. So­kat emlegetjük, hogy kint vannak tűző napban, szemer­kélő esőben, gyakran bokáig érő sárban • A termelőszövetkezet nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy a nyáron tíz—tizenkét órát is a szántóföldön dolgozó asszo­nyoknak a téli hónapokra meg­teremtse a folyamatos foglal­koztatást. — Hogyan sikerült? — A Választ Varga Lajos, a termelőszövetkezet elnöke ad­ja: — A dunakeszi konzervgyár­ral van szerződésünk. Almát tisztítanak, feleznek az , asz- szonyok Vanyarcon. Szívesen csinálják. Amíg nem volt az alma, az asszonyok, nagy ré­sze az erdőre járt télen. Fát vágtak, végezték a legnehe­zebb munkát. Ezzel megoldó­dott elhelyezésük. Aki a nyári hónapokban teljesíti a munka­napokat, annak télen sem kell félnie a tétlenségtől. Az asszonyok a közösben munkacsapatokat alakítottak. Kállón kettő, Erdőkürtön egy, Vanyarcon három közösséget. A brigádvezető ugyancsak nő, Béki Lajosné. Egyúttal ő a nő- bizottság elnöke. Ez is a hatá­rozat szelleméből adódott. Az­előtt férfi brigádvezető irá­nyította az asszonyok munká­ját. Bebizonyították, hogy „megállnak a talpukon”, asz- szonyvezetéssel is. A közös­Kucsera Antalné: „A tanulási kedvet szeretnénk fokozni.. ben kilenc szocialista brigád van. ebből három nőkből áll. Jó munkájuknak köszönhető, hogy minden munkaterületen érvényesül az egyenlő munká­ért egyenlő bért elve. Vagyis — mondja az elnök — egy férfi ugyanannyit kap egy li­ter tej kifejéséért, mint egy asszony. * Kucsera Antalné, a terme­lőszövetkezet személyzetise két esztendeje dolgozik a közösben. A nők közül neki van a leg­magasabb végzettsége, növény­termesztő üzemmérnök. Töré­keny, karcsú fiatalasszony, hozzáértéssel végzi a dolgát. — Sokat tett a termelőszö­vetkezet a nőpolitikái határo­zat végrehajtásáért, ez kétség­telen. Gyakran vagyok az asz- szonyok között. Ismerem a vé­leményüket, hallom a dicsérő szavakat, olykor a kifakadáso- kat is. Az asszonyok munkába és hazaszállítását még nem sikerült jól megoldani. — Miért? — Egyelőre úgy próbáltunk segíteni, hogy teherkocsikra zárt bódét tettünk. Ez úgy- ahogy védi őket, de kevés. An­nál is inkább, mert messze vannak a munkahelyek, több­felé van gyümölcsösünk. — Akad megoldás? — Igényeltünk két autó­buszt. Hétszázötvenezer fo­rint darabja. A termelőszö­vetkezetnek van rá pénze. Ki­utalás még nincs. Reméljük, tavaszra megkapjuk az áhí- tot‘ buszokat, az asszonyoknak pedig nem kell nyelni a port, nem fáznak utazás közben. Szorosan a nőpolitikái hatá­rozat tennivalóihoz tartozik, hogy évről évre többen vesz­nek részt az asszonyok közül a tömegpolitikai tanfolyamo­kon. Iskolában egyelőre keve­sen tanulnak. A termelőszö­vetkezetben dolgozó nők hat­vannégy százaléka nem végez­te el a nyolc általánost. Ke­vés a szakmunkás, pedig na­gyon nagy szükség lenne szak­értelmükre. Gondot jelent, az eddiginél sokkal nagyobb erő­feszítéseket igényel, hogy az asszonyok érdeklődését fel­keltsék a tanulás iránt. Végezetül azt mondja az el­nök: — A nőpolitikái határozat kötelez bennünket, hogy a közösben az üzemi eredmé­nyekkel összhangban gondos­kodjunk az asszonyok munka­helyi, szociális, kulturális hely­zetének további javításáról. Folyamatos feladat, még sok munkát jelent. Kezdve attól, hogy az asszonyokat megnyer­jük a tanulásnak, egészen odá­ig, hogy gondoskodjunk a rendszeres ebédszállításról. Csata! Erzsébet Varga Lajos: „Gondoskodunk a rendszerei foglalkoztatás­ról. . (Kulcsár József felvételed) 4aM*MMMD0MMMMaMQ0MKIMaaa&aaB^aMMKMMMai JEGYZETLAP Fiatal tanácstagok — A fiatal tanácstagok pasz- szívak — dobta utánam bú­csúzkodás után a kategorikus ítéletet egy régi tanácsi dol­gozó a minap. Idő nem volt arra, hogy visszaforduljak, s megkérjem, bővebben fejtse ki a véleményét. És ha nem esik nehezére, példákat is említ­sen. Legalább egyet-kettőt. Mert nem elég meggyőző, amit mond. A régi, tapasztalt tanácsi dolgozó véleménye nem hagyott nyugton. Magánkutatásaim eredményét ezúton adom to­vább. Talán a véleményalko­tó is értesül róluk. A fiatal­ságról általában beszélni — Ismert igazság — nem szeren­csés dolog. Fiatalok lehetnek ilyenek, meg olyanok is. Csak­úgy mint a felnőttek, időseb­bek, sőt, csakúgy mint az öre­gek. A milyenség kérdése nem kapcsolható egyetlen korosz­tályhoz sem. A fiatalság nem él külön országrészben, más földön, mint az idősebb fel­nőtt lakosság. így hát nem is lehet aktívabb — talán lendü­letesebb? — vagy passzívabb mint a többiek. És a passzivi­tást sem az anyatejjel szopja az ember, inkább „ráragad” valahol, valahonnan, valakiről. Akik ugyanúgy' közöttünk él­nek. Ennyit mindenképpen ér­demes a kemény állításról „ál­talában” megjegyezni. Mit még? Egy másik, szavahihetően tapasztalt mozgalmi ember így kapcsolódott a kérdéshez: „Ar­ról lehet szó, hogy a fiatal ta­nácstagok, éppen a kellő ta­pasztalat hiányában, türelmet­lenebbül követelnek. Néha olyasmit is, amit még nem le­het megvalósítani. Vagy az az oka passzivitásuknak, hogy előtte aktívak voltak.” Nem értettem azonnal, ezért a hoz­zászóló tovább magyarázta ál­láspontját: „A kezdeti kudar­cokra nem készültek fel elég­gé. Hamar kedvüket veszítik, erről lehet szó.” Sokkal érdekesebb az a vé­lemény, amelyet az egyik köz­ségi tanácselnök elmondott: „Régen, a tanácsok indulása­kor még kifejezetten a fiata­lok képviseletében, s az ifjú­sági szervezet javaslatára is választottak fiatalokat tanács­tagnak. A tanácstag népképvi­selő. Nem közömbös, hogy „kettős látással”, vagy egyazon céllal tevékenykedik-e? A kettőzött látás alatt azt értem, hogy lakóterületet, meg fiata­lokat is képvisel. Megosztot­tan gondolkodik, s talán az aktivitása, munkájának gaz­daságossága is fokozható len­ne, ha a tanácsban a fiatalo­kat képviselné.” A tanácstagok jelölésénél, vá­lasztásánál természetesen így is figyelembe veszik a helyes arányokat. Nincs az a tanács, ahol csak nők, vagy csak idő­sek lennének. Azt azonban ér­demes megfontolni, hogy a fia­talság jellegzetes problémáit, s azok megoldását nem segíte­né-e hatékonyabban a KISZ által javasolt fiatalok tanács­taggá választása? S annak egyértelművé tétele, hogy az a néhány fiatal tanácstag azu­tán elsősorban az ifjúság gond­jaira figyel, azok megoldására tesz javaslatot. Mindezt így is megteheti, meg is teszi. De munkájának hatékonysága ta­lán növelhető lenne, s akkor az aktivitás is tartósabb le­hetne. A ma középkorúnak számító, régi tanácstagoktól is véleményt kértem. Elmondták: fiatalként a fiatalokért sokat tudtak tenni. S ha mostanra tapasztaltabbak is, és nem egykönnyen vesztik el aktivi­tásukat — szívesen emlékez­nek a „régi szép időkre”. (T. Pataki) NÓGRÁD — 1978. február 8., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents