Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-07 / 32. szám
Akkurátus masina Zsák helyed iimlessíre Agrokémiai társulás Szurdokpüspökiben f Ki ne örülne, ha a gyárban 1 —, ahol dolgozik — új automata gépet, gépeket szerelnek föl és fognak munkára? Még a kívülállónak is jólesik hallani ilyesfélét, hisz elkönyvelheti egyrészt, hogy gazdagodott az egyik gyárunk, másrészt meg, hogy egynéhány dolgozónak köny- nyebbedett a munkája. De ez, utóbbi igaz-e? Tényleg könnyebbedéit a munka? Mert a fizikai terhek csökkenése nem mindenkinek jelent valódi könnyítést, ha egyidejűleg gyarapodnak a munkához kellő ismeretek, magyarán : több „gógyi” kell hozzá. Ezenkívül az is megeshet, fizikai terhet vesz le a gép a dolgozók válláról. Öl helyett keltő A salgótarjáni öblösüveggyár feldolgozóüzemében nemrég új pattantó-csiszoló automata gép kezdte meg munkáját. Tulajdonképpen még i meg sem kezdte igazán, mert kísérleti szakaszban dolgozik; jótállásos, s a fizetést órabérben — nem normában — kapják még a kezelői. Az értékes masinát teljesen kihasználják: három műszakban üzemel. Látogatásomkor Sztrémi Károly, 28 éves főgépész volt érte a felelős. — Azelőtt lakatos voltam a tmk-ban. Ez ahhoz képeát nagyon rizikós munka. Szellek mileg nehezebb, mert annyira észnél kell lenni, ahogy kevés más helyen. — Mi baj lehet? — Sok minden. Ha például elszakad a csiszolószalag, akkor rögtön ott kell lenni, különben szétvágja maga alatt a gumipámákat... — Volt már ilyen? — Eddig csak egyszer. De. ha rendesen „beüzemel” a gép, könnyebb lesz. Addig nem alakíthatunk rajta, mert megszűnne a jótállás. Pár hónap múlva mégegyszer eljönnek a franciák, megnézik; hoznak pótalkatrészeket. Ezek fontosak, mert ez nem „barkácsgép”, nem lehet mütyüröket cserélni rajta, csak komplett alkatrészeket. — Jobb-e ez a gép, minta régebbi Wagner típusú? — Hát persze. Azon a berakást öt asszony végezte, ezen meg csak kettő. Ez az egyik. A másik meg, hogy a minőség ezen kétszer olyan jó lesz. Például a kelyhek magasságát teljesen egyformára csiszolja le, emiatt nem kell selejtezni. Ilyen szempontból nagyon pontos. Az viszont igaz, hogy vele csak kelyhet csiszolhatunk, míg amavval kelyhet is, poharat is. — Megbánta-e, hogy átjött a tmk-ból ehhez a géphez? — Eddig még nem volt rá „időm”, Eleinte adódtak bajaim, mert nem ezzel a gárdával dolgoztam, és nem tudtunk jól kijönni. De mostanra kialakult egy jó „csapatom”, akikkel összeszoktunk. Mert ilyen helyen ez a legfontosabb... Veszekedés, ki jöjjön A két berakó közül az egyik a 35 éves Aranyosi Józsefné. — Könnyebb lett-e ezen a gépen a munkája, mint a „Wagneren” volt? — Hát olyan nagy köny- nyebbség nincs, sőt talán nehezebb. öten voltunk, ülve dolgoztunk és odakészítették nekünk az árut, amit félkézzel raktunk föl. Itt állunk műszakhosszat, saját magunknak készítjük elő az árut és mindkét kezet igényli a fölrakás. — Eléggé egyhangúnak látszik a munkájuk. Bele lehet-e fásulni? — Néha bizony eléggé fárasztó. De reméljük, beválik. Eddig úgy volt, hogy az átállás nehezen megy, aztán mikor megszokja, örül neki az ember, hogy vállalta. — Bosszantotta önöket annak idején, hogy át kell jönni erre a gépre? — Egyáltalán nem, sőt épp ezen volt a veszekedés, hogy ki jöjjön ide. — ön miért jött? — Itt gépész a férjem, szerettem volna együtt lenni vele, meg érdekelt az új is. Gondolom, minden ember így van ezzel... — Büszke arra, hogy új gépen dolgozik? — Nem. Szerintem ez nem jár külön büszkeséggel, hisz nem a dolgozó érdeme. Ha bejön valaki, egy a fontos: termelni tudjon, hogy legyen pénz. — Több lett itt a fizetése.’ Nem hagy hidegen — Ezt még nem' tudni. Az órabérünk emelkedett, de még nem norma szerint dolgozunk. Február 15-től fizetnek aszerint, akkor derül ki, jól jártunk-e, vagy sem. — Azt mondják, ezen a gépen jobb minőséget érnek el. Számít-e ez önnek? — Nem hagy hidegen, természetesen. Jó érzés mindenképpen, ha az ember minőségi munkát ad tovább. Én legalábbis szeretem, ha szép kelyhek mennek a csomagoló- ba... Hasznosabbat szívesen Ha a munka az egyes dolgozó számára nem is köny- nyebbedett, aligha támasztható kétség az iránt, szükséges a sokat tudó, akkurátus gépek beállítása. Már csak azért is, mert —, mint kiviláglott — maguk a dolgozók is szívesen mennek elébe a nagyobb felelősségnek, némileg nehezebb munkának, ha tudják, hogy jóval hasznosabb lesz a munkájuk, mint korábban volt. — molnár — Az alakuló ülést a közelmúltban tartották Szurdok- püspökiben. Termelőszövetkezeti vezetők, a műtrágya, növényvédő szerek forgalmazásában, felhasználásában érdekelt szervek képviselői döntöttek a Nógrád megyei agrokémiai társulás létrehozását előkészítő bizottság megalakításáról. Kilenc tsz és egy állami gazdaság érdekelt, körülbelül negyvenezer hektár terület megbízható, szakszerű tápanyag-visszapótlását szolgálja ki a társulás. Hogy mikor? — Szeretnénk előnyeit élvezni már a tervidőszak végén — mondja dr. Ben- cze Barna, az előkészítő bizottság elnöke. — A beruházás kivitelezése 1979-ben kezdődik, ha a kiviteli terv rendelkezésre áll... Mintegy harmincmillió forintot költenek műtrágya- tárolók építésére, a hatóanyag kirakodásának gépesítésére. A társulás központja Szurdokpüspökiben lesz. Azért, mert egy régi telep iparvágánnyal rendelkezik, akár irányvonatot is fogadhatnak itt. A másik szempont volt a kiválasztásnál: a társult gazdaságok közepén helyezkedik el a település. A társulás előnyeiről dr. Hajagos Antal, a MÉM növényvédelmi és agrokémiai központjának munkatársa nyilatkozott: — Hazánkban 1969-ben alakult az első. Jelenleg hatvanegy agrokémiai társulás, egymillió-kilencszáz- ezer hektár területet fog át. Az előnyei? A megnövekedett műtrágyameny- nyiség mozgatása rendkívül költségigényes. A társulás keretében mód nyílik a rendelkezésre álló gépek optimális- kihasználására, közösen történik a beszerzés, ütemterv szerint a félhasználás helyére való szállítás — sorolja. A műtrágyák hatvan százalékát ma zsákokban forgalmazzák. Kézi mozgatása körülbelül egymillió munkanapot jelent. Ha az ömlesztett szállításra térnek át —, amihez kedvező lehetőséget teremt az agrokémiai társulás — jelentős munkaerő takarítható meg. Emellett nincs szükség a zsákokra. melynek értéke megközelíti éves szinten az ötszázmillió forintot, s tartalmuk felhasználása után még a környezetet is szennyezik. — A társulások forgóeszköz-fedezetét biztosítjuk — mondja Polgár József az AGROKER Pest—Nógrád megyei központjának igazgatóhelyettese. — Ez által biztonságosabbá válik a megrendelés, szállítás. — A termelőszövetkezetek vetették fel a társulás gondolatát. Megyénkben az országos átlag alatt van a műtrágyá-felhasználás. s a kezdeményezéstől javulás várható e területen is. Sok gondot okozott a közös gazdaságoknak a vasárnapokon, ünnepeken érkezett műtrágya kirakása a vagonokból, a tárolás feltételei sem egyformák. A társulással mindez kiküszöbölhető, az itt felszabadult energia a gazdálkodás más területeire csoportosítható — magyarázza Tóth László, a Nógrád megyei növényvédelmi és agrokémiai központ igazgatója. A tervek szerint a társulás megvalósítása két ütemben történik. Először a közös tárolás feltételeinek megteremtése a feladat, azt követően sor kerülhet a hatóanyag kijuttatásának együttes megvalósítására. így válik szolgáltatássá a talajerő-gazdálkodás. — Mit jelent a társulás a tsz-nek? — A tárolási veszteség jelentősen csökken, előnyeit élvezhetjük a munka- és üzemszervezésben is. Ugyanazért a pénzért több műtrágyát vásárolhatunk, hiszen a zsákos és áz ömlesztett ára között tizenhat százalék a különbség — válaszol dr. Tóth Ottó, a szurdokpüspöki termelőszövetkezet főagronómusa. Üjabb társulás' alapjait vetették tehát meg Szurdok- püspökiben. Indokolt volt e területen is felzárkózni az ország más, nagyobb mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező vidékeihez. Addig azonban, amíg a gondolatból igazi műtrágyatárolók születnek sokat kell .várni, s arról is hiba lenné megfeledkezni, hogy e társulás csak tíz mezőgazdasági üzem problémáját oldja meg. A kezdeményezés azonban mindenképp üdvözlésre méltó. Sz. Gy. Több mint tíz éve dolgozik szerszámkészítő szakmunkás, ként a Kőbányai Porcelángyár III. sz. balassagyarmati telepén Puszta János, a Lenin Szocialista Brigád tagja. Ebben az üzemben tanulta a szakma alapfogásait, szorgalmával, precíz munkájával ma már a legjobb szerszámkészítőként emlegetik. Nagy szakértője a francia gyártmányú LCC és az NSZK gyártmányú STETTNER automata kondenzátorgyártó gépeknek. Meghibásodásuk esetén alkatrészeit pontosan és rövid időn be lül el tudja készíteni. A képen porcelánsajtoló szerszám méreteit ellenőrzi. (kép: —bábéi—) . cA SZOCIALISTA c7WAGYAR TÁRSAD. SZÜLETÉSE^ As értelmiség 6. Kelet, és Közép-Kelet-Euró- pa egész modern fejlődésében, és így a szocialista építés időszakában is mindig fontos társadalmi-politikai kérdésként jelentkezett az értelmiség helyzete. Európa ezen térségében sokkal erősebb volt az értelmiség társadalmi integráltsága és politikára való orientáltsága, mint Nyugat-Európában. Az 1945-től meginduló népi demokratikus fejlődés az értelmiség társadalmi-politikai orientációja fő irányának megváltozását eredményezte: a nemesi-úti társadalomvezetéssel kapcsolatos állásfoglalás helyett a szocialista fejlődéssel kapcsolatos állásfoglalás vált vízválasztóvá. A fordulat évét követően ez az alapvető orientációs pont még egyértelműbbé vált és így 1945-től folyamatosad erősödött — és ebben értelmiségi politkánk torzulásai is szerepet játszottak — az a tendencia, amely az értelmiség számára — az emigrációtól és az -értelmiségi pálya elhagyásától, vagy az arról való le- kényszerüléstől eltekintve — a következő alapvető alternatívát nyújtotta; vagy a szocializmus ügyével való teljes politikai azonosulás, vagy pedig a szakembermivolt előtérbe állítása, a szakszerűség útján való érvényesülés és így a ,"közszférától” a „privátszféra” felé fordulós. Ennek eredményeképpen két magatartástípus alakult ki: az egyik a szocializmus ügyéért való társadalmi-politikai orientációban kereste a megvalósulást, a másik a szakszerűség védelmében fellépve politikailag abban fejeződött ki, hogy a szakszerűséget féltette a politikától, a forradalomtól a szocializmustól. A félreértések elkerülése végett nem azt mondjuk, hogy a szocalizmussal azonosuló értelmiségiek nem voltak jó szakemberek, és azt sem állítjuk, hogy a jó szakemberek között teljesen hiányzott a szocializmus igenlése. Nem lehet a szakszerűséget és a politikát radikálisan szembeállítani. Itt csupán a fő orientációs tendenciákról van szó. RÉGI ÉS ÜJ ÉRTELMISÉG A másik lényeges tényező, amelyik ebben az időszakban az értelmiség átstrukturálódását elősegítette az új értelmiség kettőssége volt. A népi kollégiumok rendszere — a háború előtti kezdeményezésekre támaszkodva — rendkívül erőteljesen Járult hozzá ahhoz, hogy egy új, munkásparaszt származású értelmiség jöjjön létre, amely annak alapján, hogy a társadalmi-politikai változások hívták életre, igen erőteljesen társadalmipolitikai elkötelezettségű volt. Nem arról van szó, hogy a régi és az új értelmiség különbsége egyszerűen nemzedéki különbségek alapján leírható. A régi és az új értelmiség nem azonos egyszerűen az 1945 előtt és az utcán értelmiségiekké váltak csoportjaival,, hanem ezt legalább ilyen erősen motiválta a kétféle orientáció különbsége. A régi értelmiségre a szakmai orientáció jellemző, és a politika is csak mint szakembereket fogadja el őket, az új értelmiségnél pedig igen erős a társadalmi-politikai orientáció. Mindez pedig az értelmiségi szakmákat is erőteljesen differenciálta. Míg összességében — 1973-as országos adat szerint — az értelmiség 62 százaléka fizikai dolgozó gyermeke volt, addig ez az arány a különböző értelmiségi területeken már igen eltérő. A politikai vezetők 90, a tanácsi értelmiségi dolgozók 75, a gazdasági vezetők, agronómusok, mérnökök 65—70 százaléka fizikai származású, míg ugyanaz az arány a középiskolai tanároknál 57, az orvosoknál 43 százalék. (A nem budapesti értelmiségre vonatkozó 1971- es adatok.) 1956 utón — mint erről már szóltunk — az új társadalmi, társadalompolitikai szituáció és ezen belül az értelmiségpolitika megváltozásának hatására az értelmiség helyzetében is jelentős változások következtek be. Képletesen azt is mondhatnánk, hogy míg a 40-es évek második felében a vezetésben a szakmai és politikai vezető külön és egymás mellett volt jelen, és az 50-es évek elején a politkai vezető maga alá rendelte és zárójelbe tette a szakmai vezetőt, addig az ötvenes évek végétől a szakmai vezető részint emancipálódott, részint pedig a szakmai és politikai elem együttese egy személyben is a vezetés kritériuma lett. így az értelmiségiek egy része vezetővé vált, illetve a vezetők értelmiségiek lettek. Ezzel új elem lép be az értelmiség meghatározottságába, amely most már nem elsősorban orientációs, hanem elsődlegesen pozicionális jellegű. Ez a pozicionális különbség nem egyszerűen a vezető és nem vezető értelmiségek között van, hanem a vezetéssel és az irányítással kapcsolatos közvetítésekre — is kiterjed — a közvetlen rendelkezéstől a közvetítéses irányításon át a presztízsig és a személyes kapcsolatok jelentőségéig. Mindezek a folyamatok azt eredményezték, hogy az értelmiség a szocialista fejlődés során a társadalmi struktúra általános kereteibe tagolódott be és egyre erőteljesebben szakértelme révén kívánja és tudja megvalósítani önmagát. A SZAKMAI STRUKTÚRA KIEGYENSÚLYOZÁSA Az értelmiségnek a társadalmi munkaszervezethez elsődlegesen szakemberként való beépülése parancsoló szükségletként követelte meg egyfelől az értelmiség rendkívül dinamikus létszámnövekedését, másrészt a két világháború közötti szakmai struktúrának átalakítását. 1949-ben az egyetemi és főiskolai diplomával rendelkezők aránya az aktív keresők 2 százalékát sem érte el. 1975-ben pedig a közel 3,5-szörös növekedés eredményeként az aktív keresők 7 százalékát is meghaladta. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy alapvetően ez a dinamikus növekedés tette lehetővé az értelmiség társadalmi összetételének már jelzett radikális megváltoztatását is). A felszabadulást megelőzően a magyar értelmiségen belül a jogászság túlsúlya volt jellemző. amit elsősorban a nemesi-úri társadalomvezetés igényei indokoltak. A felszabadulást követően az értelmiség szakemberként való kons- tituálódása következtében éppen ezért az átlagos növekedési ütemet is meghaladóan a műszaki (több mint hatszorosára), a pedagógusi és közgazdasági (közel ötszörösére) értelmiség fejlődött és jött létre az értelmiség kiegyensúlyozott szakmai szerkezete. Természetesen — mint erre Huszár Tibor az értelmiség fejlődéstendenciáinak elemzése során rámutatott — „az uralmi-hatalmi viszonyok és a szak- tevékenységek elválasztása a szocialista társadalomban csak feltételes, s csak bizonyos határok között igazolható funkcionálisan”. Ebből adódóan az értelmiségnek a társadalmi szerkezetbe elsősorban szakemberként való betagozódása nem az egyes értelmiségi pályák depolitizálódását jelenti,1 hanem az értelmiség struktú- rális elkülönülésének csökkenését. Éppen ezért hangsúlyozhatta pártunk XI. kongresszusa az értelmiség társadalmi helyzetéről szólva egyfelől az értelmiség társadalmi szerepének növekedését, másfelől pedig ezzel szoros összefüggésben, hogy „értelmiségünk a nép részeként alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkás- osztállyal”. Kolosi Tamás (Következik: 7. AZ OSZTÁLYKÜLÖNBSÉGEK KIKÜSZÖBÖLÉSE FELÉ) NÓGRÁD - 1978. február 7., kedd 3