Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-28 / 50. szám
Új munkahely, gyáron belül Az 1970-es évek elejétől dolgozik az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében Szeleczki Jánosné, Hrehorszki Pálné. Korábban mindketten betanított munkát végeztek a kulcsműhelyben illetve a szereidében. Néhány hónapja a szerszámműhelyben dolgoznak, mindketten síkköszörű gépen. Űj „munkahelyükön” könnyen beilleszkedtek a kollektívába, munkájukkal'feléged ettek. ' (—bábéi felv.—) re OJí, tisenkcden Pintérék megmutatták H nap minden percének KÉTSÉGBEESÉSRE, vészharangok konga- tására ugyan nincs semmiféle ok, de az év eddig eltelt időszakában néhány üzemünk tervtől való elmaradása nyomatékosan felhívja a figyelmet a sürgős cselekvésre. Szükség van erre, mert amit egyszer elszalasztottak, azt később már nem, vagy csak drága áron, illetve felesleges erőfeszítésekkel lehetséges pótolni. Az elmaradó üzemek — ZIM salgótarjáni gyára, öblösüveggyár, Váci Kötöttárugyár kazári gyáregysége, Páva Ruhagyár jánosak- nai telepe, Ipoly Bútorgyár — példája megerősíti, azt a nem kívánatos jelenséget, ami az év eleji elmaradással szinte törvényesíti a havi, a negyedévi, a félévi, az év végi hajrát. Ez a fajta termelés gátolja a hatékonyabb, gazdaságosabb munkát, mivel év közben sem emelkedik a munkáskezek száma. Ma már nehéz olyan dolgokra hivatkozni, mint a korábbi években: későn kaptuk a tervet. Megyénk üzemeinek, gyárainak többsége már tavaly november végén lényegében ismerte az 1978-as esztendő követelményeit. Időben értesültek a közgazdasági szabályozók módosításából fakadó új igényekről, volt elég idejük megvitatni, kialakítani a szervezettebb, a céltudatosabb, az előrelátóbb, az összehangoltabb munka tenniva-' lóit. Ennek ellenére elég sok üzemünk, gyáregységünk szerepel az elmaradók listáján. Holott itt is tudják és érzik: a nap minden órájának, sőt percének megvan a maga hálaszthatatlan követelménye. Ezt erősítik meg a dolgozók, akik számtalanszor kinyilvánították: dolgozni, termelni mennek munkahelyükre, nem pedig tétlenkedni. Mert a tétlenkedés a későbbi fegyelmezetlenségek, a technológiai fegyelem lazulásának melegágyai, mert sietni kell a munkával; fele idő alatt kell elvégezni azt a feladatot, amire korábban bőven volt idő. Az ilyenkor szokásos kapkodás aztán szervezetlenséget szül, ami zavarja az alkotó munkahelyi légkört, végső soron romlik a termékek minősége, pocsékba megy a munkaidő, az anyag és energia egy része, nem beszélve a piaci pozíciók gyengüléséről, esetleg elvesztéséről. Történik ez olyankor, amikor hosszú távú külgazdasági kapcsolataink, a népgazdaság fizetési egyensúlyának helyzete az ellenkezőjét követeli. Csak részben, lehet elfogadni azokat az objektív okokat, amelyeket az alapanyag-szállítók rapszodikus munkája okoz. Ugyanis a zökkenőmentes átmenet feltételeit időben kell biztosítani.' Ahol ezt komolyan veszik, ahol ennek szellemében cselekszenek, ott nincsenek év eleji gondok. A Ganz-MÁVAG mátranováki gyára négy esztendő óta az év elejétől az év végéig ütemesen, rendszeresen teljesíti havi tervét. Körültekintően, alaposan, előrelátóan készültek fel az idei év indítására a FŰTÖ- BER nagybátonyi gyárában, a pásztói üzemekben és még néhány helyen. Ennek meg is van az eredménye: derűsen, bizakodóan tekintenek az újabb, nagyobb feladatok elé. Az elmaradással küszködő üzemek, gyárak sajátosságai közé tartozik, hogy az előző év feladatait az utolsó pillanatokban teljesítették, így nem maradt elég idő az alapos felkészülésre. Annak eldöntésére, mi szükséges az évkezdethez, milyen alkatrészekre, árukra van szükség, milyen újabb, gyors és hathatósabb intézkedésekkel lehet elkerülni az év eleji tétlenkedést. Az előkészítés hiányosságaiból fakadó, az elmúlt évi hajrából táplálkozó év eleji adósság az elmaradó üzemekben olyan veszéllyel is jár, hogy nehezen tudnak kilábalni a hullámvölgyből, s ahogy ilyenkor lenni szokott, újabb váratlan nehézségeit, akadályok fékezik a hatékonyabb, gazdaságosabb munkát. Ugyanakkor az adósság kölöncként nehezedik a kollektíva vállára, a napi feladatok jó elvégzésére szánt idő megduplázódik, vagy megháromszozódik, s ez eleve gátolja, esetenként lehetetlenné teszi a hosszabb távú stratégia kidolgozását, akár fejlesztési célokról, akár a termékszerkezet megváltoztatásáról, a gyártmány-, vagy gyártásfejlesztés tennivalóiról van szó.' Nem menlevélként, de el kell ismerni azt is, hogy az év első termelésirányításra fordítható napjainak egy részét leköti a különböző írásos anyag elemezése, intézkedési terv, cselekvési program összeállítása. De csupán ezzel magyarázni, indokolni a visz- szaesést nem volna célszerű, nem is igazi Mert ugyanilyen kötelezettségekkel birkóztak meg a jól startoló üzemekben is. Így hát az objektív okok jogossága mellett a vezetés, az irányítás módszerében, felfogásában, a helyes időbeosztásban kell keresni a lemaradás eredendő okait. AZ ELŐBBIEKEN túl sok függ a kezded ménvezőkedvtő'. a leleményességtől, az életrevalóságtól. Mindezek döntően befolyásolják az indítást, az év befejezését, illetve a további fejlődést. A megyei pártbizottság 1978. évi gazdaságpolitikai állásfoglalásában a többi között a termelés dinamikus növelése szerepel. Megvalósítása viszont nem halogatható. V. K. | Kijár a kézszorítás, duplán Is Pintér Imrének: egyszer eredményeikért, másszor eredményeiért. De hát csak könyökének megérintéséig jutunk el: „heftel” — magyarán mondva varratokat illeszt egy-két helyre hegesztőpisztolyával Pintér Imre a VE- GYÉPSZER salgótarjáni gyáregysége Kossuth Lajos brigádjának vezetője. Aki a minap vette át Pavlov szovjet nagykövet kezéből a Szocialista munkaverseny győztese kitüntetést, s ér el brigádja napról napra jó teljesítményt. Bár fogalmazhatnánk úgy Is: a legjobbat. Hiszen ők, ti- zenketten, amióta 1973-tól együvé tartoznak; no, nem mindannyian- hiszen a brigádvezető is csak két éve az, s más munkacsapatból került ide, meg változtak az emberek is, de javult, azóta nyújt egyenletes- sőt kimagasló teljesítményt a tizenkét ember. Mondom is Pintér Imrének: — Dicsérik magukat, szépen. Felháborodik szinte: — Nem kell minket, hiszen amit teszünk, mások is utánozhatják. — Mondjuk, a Nógrádi Sándor brigád? Két évvel ezelőtt még ennek létszámában volt- tizennyolc hónapnyi NSZK-beli külső szerelés után is, a brigádvezető. Visszatérésekor került a Kossuth élére, mert Antal István, az addigi vezető, éppen az NSZK-ba ment hosszú ideig tartó munkára. — ... Hát igen — mondja—• a Nógrádi brigád, az felveszi velünk a versenyt. De mégis... nekünk a közelmúltban jobban kijöttek a lépések. Hogyan? Neki támaszkodunk a szovjet exportra készülő olajmérő állomás vázának, s elmondja. Tavaly egyik legjelentősebb feladatuk volt az egyik csehszlovák vállalat által megrendelt saválló vasúti tartályok legyártása. Soha nem dolgoztak még ilyen különleges anyaggal, s mondhatni- ők kísérletezték ki a rend- jét-módját. Olyan sikerrel, hogy a szerződésekben rögzített határidők előtt nyolc hónappal (!) már mind a harmincnyolc kocsitartályt kiszállították. Nagy munka volt, hisz egynek-egynek az értéke meghaladta az egymillió-hétszázezer forintot. S, hogy ez sikerült, jelentős előnyre tettek szert. Aztán meg?... Nyári Endre, az üzem fiatal Vezetője áll mellettünk, s veszi át a szót, mert miként mondja: — Túl szerény a fiú. Mi már megszoktuk, értékeljük is eme tulajdonságát, de ha már a legjobbakról esik szó, mondjunk el mindent...! Például azt is, hogy néhány napon belül további tizenkét saválló tartály lesz készen, a glikol szállítására megrendelt huszonháromból. Újabb szép eredmény... S bár ez nem az ő specialitásuk, de látja, ennek támaszkodunk, vállalták hét szovjet exportra menő olajmérő állomás legyártását is. Csak úgy. hézagpótlásként. Ami a néhány hónapos előnyből adódott. Pintér Imre rábólint az elmondottakra: — Így van. — Ez a gyáregység mintabrigádja? — kérdem — Szó sincs róla! összetételük semmiben nem különbözik a többitől, s kissé még hátrányos helyzetbe is hozhatná őket. hogy nagyon fiatalok, jelentős tapasztalatokkal sem rendelkeznek — minősíti őket az üzemvezető. De.. •. Elhallgat, s kérdőn tekint a brigád vezetőre: mondja-e ő a többit? Mondja. — Tudja — néz maga elé — a viszonylagos tapasztalatlanságot igyekezettel, szorgalommal, fegyelmezett mnukával is lehet pótolni. Mert ez kell: szervezettség és fegyelem. Három fiatalembert helyeztek hozzájuk utolsó bizonyítási lehetőségként. És itt vannak, és dolgoznak, és úgy tűnik: jó szakemberré válnak. Megemberelték volna magukat? Elképzelhető. De legjobb „gyógyszer” számukra, — s ez a legbiztosabb — a brigád... annak szelleme volt. — Nem ment könnyen, hogy. ilyen összeszokottá váljunk, egymás gondolatait is szinte kitalálókká. Hányszor volt, hogy mondtam egyik-másik fiatalabbnak: No, itt van egy kis munka, csináld! Félrehúzta a száját: Kis munka? Egyórás inkább! Mit tehettem: leültettem a gyereket figyelni, s magam csináltam meg helyette. Nem anyi idő alatt... Szóval. a magunk munkatempójához igazítottuk őket. — A magáéhoz? — ... Rendkívül fontosnak tartom a személyes példamutatást! Követelni csak így lehet! Harminchárom éves fiatalember mondja e szavakat. Nem „sablonszövegként.” Amit mond, úgy is csinálja. — A múlt évben, igaz. ebből le kell vonni a hegesztők és az esztergályosok munkabérét, hetvenmillió forint értékű terméket gyártottunk le tizenketten. — Szóval, Pintérék megmutatták... — Nem! — tiltakozik. — A Kossuth Szocialista Brigád jobban dolgozott, mint 1976- ban... — karácsony — Fogászati rendelésről tanácskoztak A fogászati rendelők évente több mint 9 milliós betegforgalmat bonyolítanak le. Ez azt bizonyítja, hogy a fogászati megbetegedés a társadalom valamennyi korosztályát érintő népbetegség — állapítja meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a fogászati ellátást áttekintő beszámolója, amelyet tegnapi ülésén vitatott meg az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A korábbi és a jelenlegi népi ellenőrzési vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a fogászati ellátás elmaradt a jogos társadalmi igényektől. Átfogóbb és hatékonyabb intézkedések kidolgozására az utóbbi években került sor. Jelentős erőfeszítések történtek a fogászati ellátás tárgyi és személyi feltételeinek javítására. Az elmúlt másfél évtl-’ zedben a fogorvosok száma megkétszereződött, a munkahelyek száma több mint háromszorosára növekedett. Jelenleg az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézményekben 2300 fogorvos dolgozik. A több mint 1300-as munkahely-növekedés építési és berendezési költsége megközelíti a kétmilliárd forintot. űtuen éve történt „Következetes, forradalmi irányvonalat..." A z 1920-as évek végére a magyarországi kommunista mozgalom jelentős bázisává vált Salgótarján és környéke. A Magyar- országi Szocialista Munkáspárt keretei között végzett munka adott lehetőséget arra, hogy a salgótarjáni bányászok mozgalma országos jelentőségre tegyen szert, és a szénmedencéből irányíthassák az ország kommunista bányászainak harcát. A jelentős kommunista befolyás inspirálta a KMP országos vezetőit arra, hogy a salgótarjáni szénmedencéből indítsák el a harcot a bányászszakszervezet következetes, forradalmi, kommunista irányvonaláért. Ennek érdekében 1928. február 28-án a magyar kommunisták Losoncon, dr. Herz Sándor lakásán konferenciát tartottak Kun Béla vezetésével, ahol a Külföldi Bizottságot Kun Bélán kívül Révai József és Orosz Nándor képviselte. Nógrád megyéből, nyolc kommunista vett részt a konferencián: Kakuk József, Pothomik József, Kupka János, Miskei Sándor, Targos Árpád, Hován József, Eppich Ede és Sulyok András, akik illegális úton jutottak ki Losoncra. A konferencia értékelte, elemezte a bányászmozgalmat és leszögezte, hogy „az államhatalom elnyomó szerveinek és a kapitalisták minden nyomásának ellenére a salgótarjáni kerület kommunista munkásai aránylag épségben, fejlődésképes állapotban megőrizték szervezeteiket, amelyek a szervezetek további kiépítéséhez, a KMP szélesebb szervezéséhez a továbbiakban alapul szolgálhatnak. Ez a pártszervező munka lehet csupán alapja a munkásmozgalom újabb politikai és szervezeti fellendülésének, mind a baloldali munkásmozgalom politikai szervezeteinek, mind a szakszervezeti mozgalomnak területén.” A határozat hangsúlyozta, hogy a párthoz közel álló, a párt forradalmi céljaival sz’m- patizáló munkásokat fel kell világosítani a kommunista párt szerepéről és történelmi hivatásáról. Kiemelte a határozat, hogy az „illegális földalatti szervezkedés mellett a kommunista párt felhasznál minden legális eszközt is arra, hogy a munkásosztály mindennapi harcait vezesse úsv politikai, mint gazdásági téren”. A konferencia határozata a salgótarjáni kerületi bizottságot bízta meg azzal, hogy összeköttetést teremtsen más bányakerületek és telepek ellenzéki munkásaival. Ugyancsak a kerületi bizottság feladatává tette a párttagok gondos felkészítését, az illegális munkára, a konspiráció szigorú szabályainak betartására, a csendőrség előtti helyt-, állásra és különösen az elméleti és politikai nevelésre. A konferencia határozatai — tekintettel a Nógrád megyei eredményekre — kimondták azt is, hogy a kommunistáknak be kell lépni a szakszervezetekbe, át kell venni a vezetést, hogy kibuktathassák a jobboldali vezetőket. Biztosítani kell a szakszervezeteken belül a következetes, forradalmi irányvonalat. Az ország valamennyi bányaterületén meg kell szervezni az illegális kommunista sejteket. Renkívüli bányászkongresz- szust, — ezt megelőzően országos bányászsztrájkot — kell előkészíteni és meghirdetni. A losonci konferencia után a nógrádi kommunista bányászok eleget téve a konferencia határozatának, készültek az 1929 novemberére tervezett bányászkongresszusukra. Kakuk József, Pothornik József, Hován József és Eppich Ede járták a szénmedéncéket, hogy kapcsolatot teremtsenek osz- tályharcos bányászokkal és egységes álláspontot alakítsanak ki a tervezett Jkongresz- szussal kapcsolatosan. Felkeresték Tatabánya, Piiisvörös- vár, Pécs bányászait. A szlovák kommunisták segítségével — már 1928-ban megkezdték a hét végi — vasárnapi — iskolákat Losoncon, ahol a bányász párttagok különböző társadalompolitikai és időszerű kérdésekről hallgattak előadásokat. A tanfolyam illegális volt, mégis kiszivárgott annak népszerűsége. A Népszava 1929. március 6-i száma erről így írt: „Hónapok óta folyik a salgótarjáni kerületben egy különös szervezkedés, melyet már megindulásánál gyanús jelenségek kísértek és amely főleg a baglyasaljai telep munkásai között igyekezett híveket szerezni... Megállapítottuk ugyancsak, hogy ebből a medencéből többeket a losonci és fülek: bolsevista propaganda tanfolyamokon külön erre az agitáci- óra kiképeztek és később is erről a két helyről kaptak utasítást, miként kell a bányamunkások tömegeit forradalmasítani”. .. a szóbeli agitáció mellett az írásos agitatív anyag is eljutott a nagyobb bányatelepekre. Az 1929. november 1—2-án, megtartott rendkívüli bányász- kongresszuson nem sikerült a kommunisták elképzelése, nem tudták kibuktatni a bányászszakszervezet központi vezetőségének jobboldali elemeit. A meghirdetett országos sztráik, a szociáldemokrácia jobboldali vezetőségének árulása miatt nem teljesedett ki. Salgótarjánban ugyan november 2—23 között lefolyt a 15 százalékos béremelést követelő sztrájk, amely azonban bérjavítás nélkül fejeződött be. A z 1928—1929-es események nagv erőpróbái voltak a baloldali munkásmozgalomnak. A KMP és a KIMSZ az elszenvedett vereség után is lankadatlan küzdelmet folytatott a tömegek megnyeréséért a munkások alapvető érdekeinek érvényesítéséért, követeléseik teljesítéséért. Vonsik Ilona NÓGRÁD - 1978. febiuái 28. kedd
