Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-26 / 49. szám

Cserhát vidéke Takaréhatoveihexet Tűi az A CSERHATVIDÉKE kör­zeti takarékszövetkezet mű­ködési területéhez tartozó 25 község több mint 22 ezer la­kosa- valamint az ötezer főt számláló szövetkezeti tagság képviseletében meghívott 160 küldött ma tartja küldött- gyűlését Balassagyarmaton. Számadásra kerül sor a ta­karékszövetkezet tavalyi gaz­dasági, szövetkezetpolitikai munkájáról, azokról az ered­ményekről, amelyeket a ta­karékszövetkezet a lakosság körében pénzügyi szolgálta­tásként valósított meg. A gondosan szervezett és irányított munka a vártnál is jobb eredményt hozott a takarékszövetkezet gazdál­kodásában. Az eredmények elérésében nagy szerepe volt a szocialista munkaverseny­ben a Kiváló egység, a Szoci­alista brigád cím teljesítésére törekvésnek, amit még konk­rétabbá és sokrétűbbé tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított verseny­hez való csatlakozás. A takarékszövetkezet dol­gozói a magyamándori és az őrhalmi mezőgazdasági tsz-ek zárszámadásai alkalmával történt kifizetésekkel egyidő­ötvenmillión ben gépkocsinyeremény-be- fizetéseket szerveztek. Ennek eredményeként év végére az állomány összege elérte a 3 millió 500 ezer forintot. Ez a megyei átlag 25,4 százaléka. A megyében szervezett takarék- levelek több mint fele náluk található. Év közben a takarékszövet­kezeti küldöttek önkéntes vállalásaik alapján a kommu­nista szombaton több mint 600 ezer forint értékű (külön­böző formájú) betétet szer­veztek. A választott tisztség- viselők a jubileumi vállalás eredményeként egymillió fo­rinttal növelték az állományt. A takarékossági világnap­hoz kapcsolódóan Örhalom- ban Hétköznapok takarékos­sága című gyermekrajz-kiállí- tást, Nézsán takarékossági an- kétot szerveztek. Szandán* Mohorán, Herencsényben egy- egy nap rendkívüli pénztári órát tartottak. Az egy hétig tartó takarékossági rendez­vénysorozat a takarékszövet­kezet betétállományát közel hárommijlió forinttal növelte. A TAKARÉKOSSÁG nép­szerűsítése érdekében hozott intézkedések eredményeként az elmúlt évre előirányzott 5 millió 600 ezer forint betét­gyarapodással szemben a tel­jesítés összege 9 millió 230 ezer forint, ami magába fog­lalja a szocialista brigád tag­jainak, a takarékszövetkezeti dolgozóknak a jubileumi ver­seny tiszteletére vállalt és tel­jesített egymillió forint betét­szervezését is. E nagy összegű betétnövekedéssel teljesültek a takarékszövetkezet válasz­tott testületéi, tagjai és a dolgozók célkitűzéséi- vagyis az 50 milliós betét elérése, sőt hárommillió forinttal való túlteljesítése. A betétállomány növelésé­vel egyidőben az igényeknek és a pénzügyi követelmények­nek megfelelően végezte a takarékszövetkezet a hitel- folyósításokat. A különböző formájú és igénybe vehető hitelek összegéről, a kedvez­ményekről rendszeres tájé­koztatást kaptak a szövetke­zeti tagok, a lakosság. Nagy gondot fordítottak az ügyfe­lek udvarias, gyors és pontos kiszolgálására. Az intézkedé­sek eredménye- hogy az el­múlt évben a hitelfolyósítá­sok összege 14 millió forint volt. Nagy volt az érdeklődés és az igénybevétel a termelé­si kölcsönök folyósításánál, amelynek összege közel két­millió forintot ért eL Az őrhalmi kirendeltség 51, Palóc szőtteseket, hímzett blúzokat, nér-művészeti babákat, ajándéktárgyakat* készíte­nek exportra és a belföldi igények kielégítésére a szécsényi Palóc Háziipari Szövetke-; zetben. Az elmúlt évben 27,5 millió fori &f„ értékű terméket értékesítettek, az idén to-; vább emelik árbevételüket. Franciaország, Japán, Anglia és más tőkésországok a vásár-; lók. A szakemberek a népi hagyományok kutatásával és feldolgozásával igyekeznek szélesíteni a választékot. Képünkön: készül a keresett szőttes a szécsényi szövetkezet műhelyében. - — kulcsár — . Munkaközvetítés — ma r A szovjethatalom éveiben egyetlen munkanélkülit sem regisztrált a kisinyovi mun­kaügyi hivatal. 1940-ben, ami­kor Moldvániában létrejött a szovjethatalom, bezárt az utolsó „munkaerőtőzsde” is, és ezzel elmúltak a nehéz idők több tízezer moldvai számára, akik hónapokon ke­resztül voltak munka nélkül. 1940. előtt százak vesztegeltek állandóan az ilyen irodák aj­tajai előtt, azt remélve, hogy valamilyen munkát kapnak. A munkaügyi hivatalban ma ki-ki ízlése szerint válo­gathat a számára kínált állá­sok között Nagyon keresettek a mérnökök, a közgazdászok, a gépgyártók, a szerelő mun­kások, az exkavátorosok és az ácsok. A hivatal alapvető feladata, hogy minimális időn belül biztosítsa a foglalkozás sze­rinti legmegfelelőbb állást figyelembe véve a követel­ményeket és a képességeket is. Az ügyfeleket mindenek­előtt megismertetik a válla­latok életével, a munkabér­lehetőségekkel, a munka- és pihenési feltételekkel, és a különböző kedvezményekkel. Az ajánláskor tekintetbe ve­szik az életkort, az egészsé­gi állapotot valamint a szakmai jártasságot Nem ke­vésbé fontosak a kulturális körülményekkel, az üzem és a lakás közötti távolsággal, az iskolai és óvodai férőhely- lyel, valamint az orvosi keze­léssel kapcsolatos igények ki­elégítése. A szocializmusban a fnunká- hoz való jog realitás. Ezt a Szovjetunió alkotmánya nem­csak hirdeti, hanem garantál­ja is. a magyamándori központi üzletház 20 burgonyaszakcso- porti tagnak folyósított mező- gazdasági hitelt, holdanként hat—hatezer forintig vetőmag beszerzésére. A különböző pénzügyi szol­gáltatásokban is eredménye­sen működött a takarékszö­vetkezet, amit bizonyít, hogy az elmúlt évben 162 ezer darab lottószelvényt értékesí­tettek az egységekben és több mint ezer biztosítást kötöttek. A TAKARÉKSZÖVETKE­ZET vezetősége által megtett intézkedések meghozták a várt eredményt, mert a 193 ezer forint nyereségtervvel szem­ben a szövetkezet 240 ezer forintot realizált, amely 124,3 százalékos teljesítés. A taka­rékszövetkezet eredményes gazdálkodása biztosíték arra. hogy a lakosság pénzügyi szolgáltatásainak színvonalas ellátása mellett növekedjen a takarékszövetkezet, javuljon a dolgozók élet- és munka- körülménye. L. M-né. A pártcscp p vese t NEM IRIGYLÉSRE méltó a helyzete Jávor Istvánnak. A feladatok sokaságát kell meg­oldania. Kálmán Ottó, a párt­vezetőségi titkár elvárja tőle, hogy maradéktalanul képvi­selje a pártalapszervezetet az üzemben. Benyus Vilmosnak, az üzemvezetőnek is teljes ér­tékű partnerének kell lennie. A műhelyekben többségben dolgozó asszonyok is őt mar­cangolják, hogy álljon a tsz vezetősége elé, verje ki a huppot, mért nem kapták meg a várt jutalékot. Neki szegezték: azért vagy pártcso­portvezető, hogy képviseld a dolgozó emberek érdekét. Ezen a címen kapja az utasításokat a pártvezetőség titkárától, így kell az üzemvezető teljes ér­tékű partnerének lennie, de ilyen minőségben kell hibát­lanul ellátnia mindennapi munkáját is, az pedig nem ke­vesebb, mint az üzem villa­mos berendezésének karban­tartása. A gondokhoz képest T rés, Treske, Tereske. Valamikor három te­lepülés volt itt, a Tö­rök-hegy tőszomszédságában, erre utal talán az idegenes hangzású „trés”, a legrégebbi elnevezése ennek a helynek. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. Az első Mikszáthot, a második a „szomorú tekin­tetest”, Madáchot, a harma­dik meg a Fejedelmet, Rá­kóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk há­romszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik a háromszög közepébe. Pedig maga is megtestesült történe­lem. A temetői fej fák hoztak ide. A tereskei temetőterüle­tet, több mint egy hektárnyi részt, nemrégiben természet- védelmi gyámság alá helyezte egy megyei szintű tanácsi határozat. A természetvéde­lem, a megőrzés-megóvás tiszteletre méltó figyelme per­sze kiterjed a megyében sok már értékes-érdekes, szép ritkaságra. A tereskei teme­tő csak egy a hosszú sorban. Amely sort érdemes lesz vé­gigjárni, hiszen legújabb ér­tékeink találhatók benne. Legújabbak azért, mert a közfigyelem kiterjedt rájuk, s most már nem mennek ve­szendőbe. A tereskei tanácselnök Makrai István. Szátoki szüle­tésű, két osztályt itt járt a Tereskei Általános Iskolában, amely jelenleg ugyancsak mű­emléképületben, régi kas­télyban működik. De hiszen műemlék itt minden! A teres­Palócfoldon Tereskei fej fák kel templom messze földön híres, föld alatti altemplo­mát, freskóját még a heve­nyészett idegenforgalmi is­mertetők is említik. A tanácselnök fiatal em­ber, mezőgazdászból vált községi tisztviselővé, s bár társközségbeli, jól ismeri a tereskei történelmet. Példá­ul azt a hagyományt is, amely minden más temetőtől megkülönbözteti a tereskeit. Mint minden hagyománynak — története van ennek is. Régen, öt birtokos család uralta ezt a tájat. Ki kezdte, hogy kezdte, azt ma már ne­héz lenne megmondani. Tény, hogy külön temetkeztek , a birtokos családok, és bár ugyanazon a területen, még­is elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyenformán ketté osztódott, s ez oly any- nyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyház tulaj­donát képezi, a másik fele a községé. Míg az egyik olda­lon néhány fejfa, az egykor volt birtokos famíliák tag­jait takaró sír van, addig a másik felében szorosan egy­más mellett állnak a nyughe­lyek. Ez már így volt, így is van, és így is marad — tart­ják a tereskeiek. A hagyo­mány, különösen, ha kegye­lettel párosul, bizony, na­gyobb úr az ezerholdas egy-; kori birtokosnál. Ennyi a történet, amely csak azért érdemel említést, mert a vál­tozatlanság márványke­ménysége tapintható ki rajta. A tereskei temető mégsem ez­ért értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, • eltűnő faragott kő fejfái, s persze ritkaságnak számító, különle­ges növényzete miatt. Felkerekedünk az elnökkel temetőt nézni. „Az ott, a Hu­szár-famíliáé volt, most isko­la, itt ahol az új, még épülő pedagóguslakások állnak, ugyancsak kastély volt, szét­bontották a felszabadulás után. A mostani alapozásnál, több régi sírra bukkantak az építők, mind a templom felé tájolva. A templom közelé­ben, körkörösen épültek ré­gen a házak, sugárban ka­nyargó úttal, hogy a falu vé­delme így is erősebb legyen”. Az elnök benéz a templom­kertbe is. arra kíváncsi, vajon átkerült-e ide néhány nagyon régi kőkereszt, ahogy nemrég még a plébános tervezte. Kö­vet látunk, fejfát egyet sem. A természetvédelmi határo­zat óta amúgy sem mozdítható engedély nélkül egyetlen kő sem a tereskei temetőben. Bontásra, építésre ugyanez vonatkozik. S a rendelet arról is szól, hogy szükség szerint anyagiakkal segíti a tanács megőrzését, a ritkaságok vé­delmét: fű, fa vagy kő egy­aránt érték az. Ha a régi hagyományban az állandóság az úr, a mai te­metkezési szokásban — már ami a külsőt illeti —, bizony nagyot változott itt mindem A községi rész öreg kőke­resztjei mögött, a mai ízlés­nek, igénynek megfelelően díszes, terjedelmes síremlé­kek fehérlenek. Ebben az egyben nem követik a hagyo­mányt Tereskén sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kőfejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás ked­ves-finom, egyszerű ornamen­tikája, kőbe faragva. A dí­szítés majdnem mindegyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, ne­mes megjelenés. Ezt olvasom, nehezen betűzve a. halványo­dó vésetet. „ESIRBAN NYUG­SZIK BOLDOGULT BUCK JÁNOS, SZÜL. 1877. — ME._ 9. Az elnök szól, kicsit ar­rébb, másik kőfejfán az érte­sítés Űjfalusi János, 1890-ben meghalt, 90 évesen, A községi hely középpontjában latin feliratú nagy kereszt, a felállí­tás, vagy szentelés éve: 1793. A tereskeiekkel egy sorban, az újak között a szélen, már- már a hagyomány által kemé­nyen megvont mezsgyén — szép, egyszerű sír. Szovjet hősi halott fekszik itt, neve csak tavaly vált ismertté: Ha- csaturján M. A. főtörzsőrmes­ter. A történelem fejfatanúi között járunk Tereskón. T. Pataki László magabiztos a pártcsoportveze­tő. — A:cért vagyunk, hogy rendbe tegyük a dolgokat. Észrevétlenül megváltozik a helyzet Ipolytarnócon is. Ott működ ik a termelőszövetke­zetnek egy présüzeme, a ZIM salgótíarjáni gyáregységének partnereként. A kályhák dí­szeit és különböző tartozékait gyántják egy tágas csarnokban. Kétoldalt magas présgépek, amelyeket asszonyok kezel- neV;. Nagy a zaj, amikor a prés formálja a kemény va­sat. Most a zaj mellé párosul még a prémium miatti feszült­ség is. Jávor István egyelőre vitatkozik az asszonyokkal, szemrehányást téve nekik hogy szövetkezeti tagok lévén sem merték elmondani vélemé­nyüket a közgyűlésen, ellen­ben most megy a szóbeszéd, pedig csupán arról van szó, hogy nem figyelték meg, mi­ről van szó. Nyugodt termé­szetű ember, de a körülmé­nyek kihozzák a sodrából. — Micsoda magatartás! — csóválja a fejét. SOK ABBAN AZ IGAZSÄG, hogy a közgyűlésen elmond­hatták volna véleményüket az asszonyok, ha úgy érezték, nem értik, miről van szó. Hudák Józsefné, a brigádve­zető megmondta őszintén, hogy nem mert szólni, nincs olyan jó szókincse. Bolyós Já- nosné is ezzel érvelt. Pedig Jávor István tudja, hogy ha ott elmondják, hogy nem ér­tették meg, miért négy szá­zalék jutalékot kaptak a várt hat százalék helyett, Bozsik Béla, a tsz-elnök megmagya­rázta volna. Most aztán me­het utána jómaga, mert két­ségek között nem hagyhatja az asszonyokat, akik olyan nagy szorgalommal dolgoznak az üzemben. Kálmán Ottó, a pártvezetőségi titkár szokta neki mondani: — Légy határozottabb! Most akár tetszik, akár nem, határozottabbnak kellett lennie. Akkor nap délutánján bent is járt a központban Jávor István. A számviteli emberekkel tárgyalt a jutalék- rendszerről, még a pártvezető­ségi titkárt is felkereste, az­zal is beszélt, mert ha már pártcsoportvezetőnek válasz­tották, akkor teljes értékű munkát szeretne végezni. El­érte, hogy megígérték, sze­mélyesen felkeresik az asszo­nyokat, mert az igazság, hogy a tsz-ben nagy tisztesség kí­séri a nők munkáját. Jávor István, amikor hazatért, fel­sóhajtott. — Ha legalább ketten len­nénk. Megyeszéli kisközség Ipolyi tarnóc. Többen dolgoznak tá-j vol a falutól, mint otthon. Aj tsz-nek ez az ipari üzeme bizJ tosít munkalehetőséget az otthon levő embereknek, a nagyon gyengén működő tég-i lagyár mellett. Jávor István! is az üzem miatt tért haza munkát vállalni. Traktoros volt, de a villanyszerelő szak­mát is kitanulta. Az utóbbit művelheti az üzemben. Telt arcú, fiatal korban levő em­ber még, a párttagsági könyJ ve: is néhány éves. Siket BéJ la, a községi pártalapszerve-' zet titkára mondja, hogyj Jávor nagyon vonzódik a pöli-' tikai munkához. Jó ideig ott nevelkedett mellette, most is,’ mint községi tanácstag is, és népfrontvezető, lelkiismere­tesen elvégzi feladatát. Lát-' szik a községi párttitkáron,' hogy büszke a fiúra, mondja — Tehetséges fiatal ember,' már öthónapos pártiskolával rendelkező. Ezért javasoltam, igazolják át a tsz-alapszerve- zetbe. Egy ilyen alapszervezetben' ahol már többségében idő­sebb emberek a tagok, sokat jelent egy lelkiismeretes a politikai munka iránt érdeklő­dő fiatal ember. Eddig nem csalódtak Jávor Pistában. Az igazság, hogy vérében a kö­zösségért cselekedni. Az élete úgy alakult, hogy egy időre távol volt falujától. Aztán ha­zatértek, nagy házat építettek! a határ felé vezető utcában, szép családja van. Érdemes; hat szívesen dolgozni a kö­zösségért, mert ha annak rendben a dolga, neki is nyu­galma van. Jávor István az életet nagyon komolyan veszi.' — Nyugtalanított, hogy az asszonyok elégedetlenkedtek, de bízom a tsz vezetőiben, el­rendezik a dolgokat. Mert dolgozni csak nyugodt légkör­ben lehet. AMIKOR A tsz-központbari megegyezett, hogy a vezetők kimennek az üzembe, akkor érezte, mennyire jó lenne, ha megoszthatná a gondjait egy , emberre!, aki szintén érdeklődik a pártmunka iránt. Siket Béla. a tanítómestere tett neki ajánlatot, hogy ja­vasolja az egyik fiatalt tagfel­vételre. Nem mondta meg a nevét, mert még Kálmán Ot­tóval, a pártvezetőségi titkár­ral nem beszélt erről. De most, ez lesz a másik fontos partmunkája. Ipolytarnócon is iparosodik az élet, j ahol szükség van a dolgokat' he­lyesen irányító párttagokra. Bobál Gyula j NŰGRAp — 1978, február 26., vasárnap 5 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents