Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-25 / 48. szám
Egyéni képességek és igények szerint Brigádvállalásokról a gépüzemben Tarján Györgyi a tiimszinésznő A szocialista brigádok vállalásaival szemben — ez vonatkozik a kulturális területre is — az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedtek a követelmények. Ezt tapasztalhatjuk lépten-nyo- mon a vezetőkkel, dolgozókkal beszélgetve, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében is. Például, ami elég volt 1976-ban az arany fokozat megszerzéséhez, az már kevésnek bizonyult 1977- re, és még inkább így lesz ebben az esztendőben. S e változáson nem csodálkozik senki. Az emberek —, ha egyikük-másikuk nehezebben is — megértették, hogy a fejlett szocialista társadalom építése évről évre fokozottan magasabb követelményt állít mindenki elé termelésben, közéleti tevékenységben, kultúrában, művelődésben egyaránt. A gépüzemnél akadnak olyanok, akik kicsit „szigorúnak” tartják az új versenyszabályzatot, amely voltaképpen alapja a brigádok vállalásainak, de azt aligha tagadhatják, hogy mindez társadalmi céljainkkal van összefüggésben, a végső soron a közösség és az egyén együttes és harmonikus boldogulását segítik elő. Pampurik János verseny- titkár, akit szocialista brigádnaplók garmadája közt találok, jól ismeri a brigádok teljesítményét, a közhangulatot. — Nekünk — mondja — mindenekelőtt az a feladatunk, hogy a megnövekedett feladatok végrehajtásának feltételeit biztosítsuk. Mert enélkül irreális lenne bármit is követelnünk. — Hogyan kívánják a feltételeket biztosítani ? — A termelésben jó munkaszervezéssel, rendszeres tájékoztatással, a kultúrában pedig a propagandamunka javításával. Eddigi eredményeinkre, nem akar ez valamiféle öndicsérő mellverege- tés lenni, nem lehet panasz. Termelési tervünket túlteljesítettük, a művelődési lehetőségekről is változatos módon tájékoztattuk az embereket, a tanulóknak különböző kedvezményeket adtunk. Most azt tervezzük, hogy minél hamarább létrehozzuk az üzemi hangoshíradót, amely rendszeresen tájékoztatná dolgozóinkat az üzem, az egyes brigádok életéről, sikereiről, a kulturális és sport- lehetőségekről. Az üzemben januártól február közepéig öt fokozatban zajlott az elmúlt évi brigádvállalások értékelése. Először a szocialista brigádok végezték el önértékelésüket, majd az üzemrészlegek mozgalmi és gazdasági vezetése elemezte a teljesítést, később a termelési tanácskozás és az üzem vezetése. A végső döntést az összevont brigádvezetői tanácskozás hozta, eltérően a korábbi gyakorlattól, amely ezt a jogot a termelési tanácskozásra bízta. Az új értékelési forma, hiszen valamennyi brigádvezető részt vett rajta, véleményt mondhatott, Tudományos-technikai úti oroszé ni le városi döntője Salgótarjánban Ebben a tanévben először került sor — városunk általános iskoláiban — a közösségi nevelés és az oktatómunka távlati fejlesztésének igényei szerint megújuló szaktárgyi vetélkedők megrendezésére. A vetélkedő tartalmában és formájában is újat hozott azzal, hogy nem egy- egy tantárgy legjobbjainak szólt, hanem az együttműködő háromfős csapatok szabad, játékos versengésévé vált, ahol jobban érvényesülhetett a tanórán kívüli információs áradat gyermekekre gyakorolt hatása, az egyes tantárgyak integrációja (például társadalomkutatók vetélkedője összefogta feladataiban a magyar, történelem, földrajz, ének, képzőművészet, élővilág tárgyakat), a tanóra és a mozgalom adta nevelési lehetőségek világnézetét alakító, egységes világképet megalapozó szerepe. Az országos úttörőelnökség által meghirdetett vetélkedők közül a következő csapatszintű vetélkedők kerültek megrendezésre: társadalomkutató úttörők vetélkedője, úttörőtechnikusok vetélkedője, orosz nyelv baráti vetélkedője. Ezek a vetélkedők szép számmal mozgatták meg úttörőinket, s témájukkal aktuálisan kapcsolódtak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója ünnepéhez. A csapatszintű vetélkedők győztesei vettek részt február 20-án a Zagyvapálfalvi Általános Iskolában megrendezett városi szintű döntőn, ahol valamennyi iskola képviseltette magát. A 10 órától 16 óráig tartó városi vetélkedő feladatai megkívánták a 87 résztvevő pajtás sokféle forrásból szerzett ismereteinek összegyűjtését, rendezését, természetesen az alapra — az általános iskolai tananyagra —, valamint az általános iskolai életkornak megfelelő és megszerezhető általános tájékozottságra való építéssel. Versenyzőink jól felkészültek és mintaszerűen helytálltak. Ezt igazolja a szoros pontverseny is, ami a csapatok helyezéseit eldöntötte. A társadalomkutató úttörőiknél első helyezett a Zagyvarónai Általános Iskola csapata (Csakajda Ildikó, Klányi István, Agócs Gyula). Második helyezett a J. Gagarin Általános Iskola csapata (Perényi László, Eczet János, Sándor Éva). Harmadik helyezett a Mártírok úti Általános Iskola csapata (Kojnok Nándor, Telek Zoltán, Bihary Zoltán). Űttörőtechnikusoknál első helyezett a Mártírok úti Általános Iskola csapata (Ádám László, Kalocsai Péter, Varga Katalin). Második helyezett a Malinovsz- kij úti Általános Iskola csapata (Nagy Helga, Ponyi Béla, Budai László). Harmadik helyezett a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapata (Singlár János, Susán Csaba, Németh Mária). Orosz nyelv barátainál első helyezett a Zagyvapálfalvi Általános Iskola csapata (Varga Mária, Mátrai István, Sándor Mónika Zsuzsanna). Második helyezett a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola csapata (Gégény István, Pintér Beáta, Rózsahegyi Éva). Harmadik helyezett a Mártírok úti Általános Iskola csapata (Radnai Tünde, Tátrai Emese, Király Mónika). Az 1978. március 20—21- én megrendezésre kerülő megyei fordulón az I. és II. helyezést elért csapatok vesznek részt. Kiemeljük a Zagyvapálfalvi Általános Iskola tanárainak és tanulóinak rendezésben kifejtett tevékenységét, akik a vetélkedőn végzett, vagy éppen várakozó csapatoknak hasznos programokkal kedveskedtek és jól átgondolt, r jól végrehajtott szervező munkájukkal hozzájárultak e nemes versengés maradandó élménnyé válásához. Buttyán Sándor tanulmányi felügyelő 4> NÖGRÁD - 197S. február 25., szombat jelzi az e téren is bekövetkezett demokratizálódást. A végeredmény: 41 brigád érdemelte ki az arany, 3 az ezüst, 5 a bronz fokozatot, 4 a zászlót, 9 a szocialista címet. Az idei vállalásokat —, mivel az új versenyszabályzat tervezetének elfogadására csak a szocialista brigádok február 26—i vállalati tanácskozásán kerül sor — a brigá- ,dok még csak az elkövetkezendő napokban véglegesítik. Néhány közösségnek azonban —, például a Korvin Ottó, a Killián György Szocialista Brigádnak — már kész a terve, s ezek tartalmazzák a kollektív vállalások mellett az egyénieket is. — Az a törekvésünk — magyarázza Pampurik János —, hogy a brigádvállalásokat az egyéni vállalások adják, más szóval ezekre épüljenek. S ez érződjön minden területen, a termelésben éppúgy, mint a tanulásban, vagy az életmódban. — A brigádtagok általában hogyan fogadják az egyéni vállalásokat, ezek szorgalmazását? — A többség megértéssel. Tudja, hogy a mozgalomban csak ennek teljes elterjedésével lehet hatékonyan előbbre lépni. Az előnyei világosak: lehetőséget ad az egyéni képességek, igények és törekvések figyelembevételére, elősegíti brigádokon belül a különböző terhek megosztását, s egyformán ambicionál mindenkit, s konkrétságánál fogva egyértelműen számon kér- 'hetó. S azt hiszem, hogy akkor, amikor a megértésről szólhatok, nem hagyhatom figyelmen kívül a szocialista brigádvezetők továbbképzéseit, amelyek nagymértékben segítették a vezetők és a dolgozók e téren megmutatkozó egyetértését. A kollektív és egyéni vállalások harmóniájának megteremtésére irányuló törekvés pár éves kezdeményezés a Nógrádi Szénbányáknál, mostanra a gépüzemnél általánossá és a dolgozók által is elfogadottá vált. Ezek után már csak — és ez a csak nem kis dolgot jelent — arra van , szükség, hogy a termelési és kulturális eredményekben még jobban megmutatkozzék e változás jótékony hatása. Sulyok László Dús, vöröses hajkoszorú keretezi a szeplős. kemény arcot, a kor formálta, aszimmetriákban bővelkedő divatos fejet, amelyről sugárzik a jelen minden ellentmondásossága és öntudata. Tarján Györgyi az elmúlt évben került ki a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról és friss színészdiplomával a filmgyárhoz szerződött. Filmszínésznő lett. Már láthattuk, jó néhány magyar filmben, így a Kenguruban, az Egy erkölcsös éjszakában és több televíziós játékban is. Vannak akik színpadról ismerik, mert ősz óta a Madách Kamara Színházban, a Vászja Zselez- novában játszik. — A státuszom teljesen új ebben a szakmában — mondja Tarján Györgyi. — Amikor felajánlották ezt a lehetőséget, tudtam, hogy nehéz választás elé kerülök, mert nagyon szeretem a színházat. Ezért is vettem át tavaly ősszel Ljudmilla szerepét Kiss Maritól, a Madách Kamara Színházban. Kaptam szerződésajánlatokat több vidéki színháztól, Pécsről és Miskolcról is. A prózai színház mindig nagyon vonzott. Mégis úgy döntöttem, hogy a filmgyár ajánlatát fogadom el, mert bár nagyon járatlan úton kell majd végigmennem (az ilyen fajta filmgyári státusz nálunk eddig nem létezett), úgy vélekedtem, hogy egészséges, jó vállalkozásnak ígérkezik. Ezért szerződtem tavaly augusztusban a filmgyárhoz, hét másik színésszel. Azóta mások is csatlakoztak. — Milyen pályára készült? Ügy hallattam, énekelt is. — Táncdalénekesnő akartam lenni. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakára jártam, de többen rábeszéltek, hogy menjek színpadra. Eleinte képtelen voltam elképzelni, hogy színésznő lehet belőlem. Szerencsére azonban mindig tartogatok meglepetéseket magamnak. — Már hisz önmagában? — Az első főpróba óta. Akkor és ott értettem meg, hogy színpadon a helyem és nem lehet többé levakarni a deszkákról. A színház nagyon gyorsan természetes közeggé lett számomra. Nyilassy Judit, a Budapesti Gyermekszínház akkori rendezője (ma már igazgatója) nagyon sokat segített. — Sima pályán jutott el idáig? — Voltak kitérőim. Érettségi után gyógyszertárban dolgoztam egy ideig, mert nem szeretem az íróasztali munkát. Inkább az olyasfajta feladatok izgatnak, ahol rögtön láthatom az eredményt. Türelmes természet vagyok és ha hiszek valamiben, akkor szívósan kitartok. De feltétlenül fel kell fognom a feladat értelmét. Nem voltam mindig kiegyensúlyozott. Csak mióta a színészi pályára készültem, jött meg az életkedvem. — A Gyermekszínházban már jól ismerték a budapesti gyerekek. — Főiskolás koromban rendszeresen Játszottam a Gyermekszínházban. Majdnem mindennap felléptem. A legutolsó főszerepem a „Bátyám és a klarinétban” copfos Zsenyka volt. — A jazz, a zene és az éneklés ? — Az idővel most már álá landóan hadilábon állok. De a zenéről eszem ágában sincs lemondani. Az emberekre az jellemző, hogy van amit szeretnek csinálni és van amire csupán kényszerből fanyalodnak. Én a klasszikus zenét roppant szeretem hallgatni,' de énekelni inkább már a swinget, vagy a rockot szoktam. Nem mondok le az éneklésről. Tavaly felléptem a varsój jazztalálkozón is. Zenés, drámai szerepeket szeretnék majd később ját- szani. — Mennyire ismeri önmagát? — Szélsőséges természet vagyok. Nagyon gyorsan bezárulok. Megesik, hogy fáú radt vagyok és napokig egy szót sem szólok. Szeretek! egyedül maradni és álmodoz-; ni. Cdaládcentrikus vagyok,' ettől a művészpálya sem téríthet el. Arra törekszem,' hogy minél jobbá tegyem a mindennapokat. BevallomJ nagyon szeretek nő lepni. Ha hibázom, igyekszem levonni a tanulságokat Ami mégis megtörtént, azt már nem bá-j nőm meg. így minden ré-j szemmé válik, ami már való-i ság. Arra törekszem. hogy] minden helyzetben megőriz-* zem egyéniségemet önmaga-* mat — És a színészi pálya? Hol fart ma ? — Szeretem azt, amit most csinálok. Sok lehetőséget kaptam. Hogy tehetséges várj gyok-e, az majd kiderül. — Filmszínésznő lett, dd nem mondott le a színházról.’ ueme IS r"roail SZ] nész. vagy filmszínész? Szí momra mindegy, nem válasj tóm szét ezeket a pályáka Egybetartoznak. Csak nemré ott a ^iskolát, mé előttem a pálya. Szém&nn Béla Mai tévéajánlatunk NI “5 < CC I irt k_ •o c < ü O ■ N Aí fi. ßO ÜOP 4 ^ LEHÁG *£ZUeee<.T EAEC/ GÉP EvlEÉPo PoöA JJAí rjÁúocOorr Célpontja Pgtjf "ESZEL* MEG ' 1 elkenjei-tem Hoar a *4/K GÉP /S SZÁLLJON LEI ÁS a 1A&OKMOK. . VTOLSé, DE VALÓJÁBAN A LEG 1/TOL SÓ AlkALO/u, Moar V/SSZAEENŐELJE * VAQASl- £- ANeNNV'OEN E2J NE)U TESLt ME6 AnA/OANATVAAA/ VÉGVESZÉLYBE KCAi/LÜNA 16.25: „Rendezte: Fábri Zoltán” Fábri Zoltán a mai magyar1 filmművészet markáns egyé-* nisége. Írók alkotótársa, dísz-* lettervező, rendező egy sze-* mélyben. Alig néhány napja mutatták be Balázs József regényéből készült filmjét, a Magyarok-at. A film a második világháborúban játszó-* dik, s egy kis csoport sorsát mutatja be, akik a világégés elől a tűzfészekbe menekültek: Németországban vállaltak munkát. A hat férfi és a négy nő: parasztok, napszámosok. Ennek a filmnek a megszületését kíséri végig a műsor, műfaját tekintve: „forgatási napló”, bemutatva a játékfilmkészítés műhelytitkait, megszólaltatva az írót, a rendezőt, az operatőr Illés Györgyöt, a vágó Szécsényi Ferencnét és a díszlettervező Vayer Tamást. A televízió jókor tűzte műsorra ezt a filmet, hiszen így akar egészen egyidőben nézheti meg bárki magát a filmet — a Magyarok-at — és a tévéfil- 1 met, a filmről.
