Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-03 / 29. szám

Megnyílt az algíri csúcskonferencia Algírban csütörtökön dél­után megnyílt a szadati kü- iönntas politikát ellenző négy arab ország — Algéria, Szíria, Líbia, a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság —, vala* mint a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet magas szin­tű vezetőinek csúcstalálkozó­ja. Huari Bumedien algériai államfő nyitotta paeg a két­napos találkozót, amelyen 'részt vesz Hafez Asszad szíriai elnök, Abdul Fattah Iszmail, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban kormányon levő Nemzeti Front Egyesített Politikai Szervezetének főtit­kára, Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelsőbb népi kong-, resszus legfelsőbb titkárságá­nak tagja és Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke, Moamer el-Kadhafi líbiai államfő betegségére hivatkoz­va távol maradt a csúcsérte­kezlet megnyitásától. (MTI) Lesznek kommunista miniszterei a francia kormánynak ? Baracs Dénes, az MTI tudó­sitája jelenti: Néhány hét múlva kommu­nista miniszterek lehetnek tagjai egy olyan francia kor­mánynak, amely a baloldal közös programját hajtja vég­re — szögezte le Georges Marchais, a Francia KP fő­titkára Raymond Barre mi­niszterelnökhöz írt levelében, amelyben ismét televíziós vi­tára szólította a kormányfőt. Marchais hangsúlyozta, hogy az FKP ellen hangoztatott vá­dak különösen időszerűvé te­szik a kormánypolitika és a kommunisták által javasolt alternatíva összevetését. Barre miniszterelnök mind­eddig elutasította a tv-vitát. Az Antenne l—2 tv-társaság programjában szerepel azon­ban egy vita Marchais és a kormány második embere, Ala­in Peyrefitte pecsétőr, igaz­ságügyminiszter között. Az FKP főtitkára szerdán este a „Nyílt "lapokkal” című tv-műsorban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az FKP véleménye szerint az intéz­mények szerepéről kibontako­zott vita csak arra szolgál, hogy elterelje a közvélemény figyelmét az alapvető kérdés­ről, arról, hogy lesz-e válto­zás március után. Kifejezte meggyőződését, hogy ha a szavazást most rendezték volna, a baloldal pártjai meg­szerezték volna a többséget és kommunista miniszterek részvételével alakult volna kormány. Marchais rámutatott, hogy a kommunisták szemében a március 12-i első forduló eredménye a döntő. Az eiső forduló eredményé­től függ, vissza lehet-e térí­teni a szocialistákat a közös programhoz. A kommunisták ugyanakkor, fűzte hozzá, bár­mely pillanatban készek a megegyezésre a szocialistákkal ha azok megteszik a szüksé­ges lépést, visszatérnek az 1072-es közös program jó időszerűsítéséhez. Az FKP főtitkára megerő­sítette egy korábbi nyilatko­zatát, amely szerint egy 21 tagú kormányban a kommu­nisták hét tárcára tartanának igényt, és elutasította Mitter­rand érvelését, amely szerint a tárcákat a megválasztott parlamenti képviselők ará­nyában kellene szétosztani. Marchais hangsúlyozta, hogy a szocialisták és a kommu­nisták egyaránt igazságtalan­nak tekintik a választási rend­szert és az arányos képvi­selet elve mellett szállnak síkra — ilyen körülmények között a szavazati aránynak kell mérvadónak lennie. Üzemanyagtöltés a Szálfát—6-on ’ Ki* Csaba, az MTI tudósi­tója jelenti: Zökkenőmentesen töltötték át az üzemanyagot a Szaljut —6. űrállomáson a Progressz teherszállító űrhajó tartályai­ból. A bonyolult feladat miatt Romanyenkónak és Greeskó- nak a megszokottnál koráb­ban volt ébresztője, már reg­gel fél hétkor munkához lát­tak, s az áttöltés munkáját moszkvai idő szerint reggel 7,24 órakor kezdték meg, a műszerek, berendezések el­lenőrzésével. A műveleteket úgy szervezték meg, hogy az űrállomás az áttöltés egész folyamata alatt a rádiólátha­tóságon belül legyen, vagyis a földi központ állandóan kap­csolatot tarthasson fenn az űrállomással és ellenőrizhes­se a feltöltést. A világűr első tankolási ma­nőverét rendkívül hosszú elő­készítő munkával dolgozták ki; a szaktudósok két-, két és fél évig tartó elméleti kuta­tással és kísérletekkel alakí­tották lú a legmegbízhatóbb módszert. A feltöltés sikere azt jelenti, hogy az űrállomás élete gyakorlatilag többszö­rösére növelhető. Hajtóanyag nélkül ugyanis az űrállomás lassan fékeződne az atmosz- féria felső rétegeiben, pályá­ja módosulna, végül a sűrűbb rétegekbe jutva megsemmi­sülne, ahogy ez elődeivel is történt. Most viszont mód nyílik arra, hogy a szükséges­nek megfelelően mindig vég­rehajtsál! a korrekciókat és az űrállomást azonos pályán tartsák. Ugyanakkor ele­gendő hajtóanyag áll ren­delkezésre az orientációs mű­veletekre, az űrállomás meg­adott irányba fordítására is a kormányzórakétáknak. Az újabb sikeres szovjet, első kísérletnek így szinte, fel­mérhetetlen jelentősége van a jövő számára: a most ki­dolgozott módszer gyakorlati­lag „korlátlan” élettartamot jelent. Hazaérkezett Vietnamból a magyar gazdasági küldöttség Csütörtökön hazaérkezett a Vietnami Szocialista Köztár­saságból a gazdasági küldött­ség, amelyet Huszár István miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke vezetett. A küldöttség Le Thanh Nghi miniszterelnök­helyettesnek, a VSZK állami tervbizottsága elnökének meg­hívása alapján tárgyalásokat folytatott a két ország gazda­sági együttműködése fejlesz­tésének kérdéseiről, s erről dokumentumot írtak alá. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Hetényi István tervhivatal! államtitkár fo­gadta. Ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagy­követe is. Ponomarjov Amerikában Az amerikai—szovjet keres­kedelmi-gazdasági tanács ve­zetősége szerdán találkozót rendezett a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának küldöttsé­ge tiszteletére. A delegációt Borisz Ponomarjov, a Leg­felsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságá­nak elnöke, az SZKP KB PB póttagja, a Központi Bizott­ság titkára vezeti. A találko­zón részt vettek az Egyesült Államok üzleti köretnek ne­ves személyiségei a gyáripa­rosok országos szövetségének vezetői is. A vendéglátók az eszmecse­re sorén elmondották, hogy az amerikai üzleti körök síkra- szállnak a kapcsolatok további fejlesztése mellett, és a meg­levő «nehézségek ellenére szor­galmazzák a két ország közöt­ti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítését, mert az mindkét nép érdekeit szolgál­ja. Borisz Ponomarjov a talál­kozón rámutatott, hogy a Szovjetunió a jövőben is az egyenlőség és a kölcsönös elő­nyök tiszteletben tartása alapján kívánja fejleszteni a két ország kereskedelmi-gaz­dasági kapcsolatait. Kijelen­tette, hogy a Szovjetunió ve­zetői nagy figyelmet szentel­nek az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsola­toknak, mivel ezek fejlesztése az egész világ békéjének meg­szilárdulását célozza és így nem csak a két országnak áll érdekében, hanem az ösz- szes népeknek. A szovjet küldöttség veze­tője a továbbiakban kifejtet­te a Szovjetuniónak a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdulására vonatkozó el­vi álláspontját, hangsúlyozva, hogy országa mindent meg­tesz a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Szovjet vélemény Belgrádról A megegyezés esélyei A jelek szerint a belgrádi tanácskozás résztvevőinek komoly erőfeszítésre van szükségük a tisztázatlan kér­dések megoldásához. Ennek oka mindenekelőtt a belgrádi fórum céljainak és feladatai­nak különböző értelmezésében keresendő. őszintén szólva a 3 hóna­pos határidőnek elegendőnek kellett volna lennie a teljes egyetértés kialakításához. Mi­közben azonban a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviselői figyelmüket az ál­talános európai együttműkö­dés eddigi pozitív tapasztala­taira, valamint ennek további elmélyítésére összpontosítot­ták. addig az Egyesült Álla­mok és néhány NATO-part- nere alapvetően azzal volt el­foglalva, hogy az úgynevezett „harmadik kosárral” kapcso­latban „számlákat” nyújtson be egyes kelet-európai or­szágoknak. A nyugati félnek bizonyos értelemben könnyebb dialó­gust folytatni a Szovjetunió­val és a szocialista országok­kal. Előszöris azért, mert Moszkva és a többi szocialis­ta főváros politikai irányvo­nalát nem befolyásolják belső politikai hangulatváltozások. Másodsorban pedig ezt a po­litikát áthatja az általános európai együttműködés meg­erősítésére és további fejlesz­tésére vonatkozó óhaj, annak ellenére, hogy a Helsinkitől Belgrádig eltelt időszakban néhány nyugati ország részé­ről több negatív megnyilvá­nulás — gyakran, kifejezetten provokációs! szándék — volt észlelhető. A záróokmány, természete­sen nem kölcsönös „szerelmi vallomás”. Ez a dokumentum szuverén államok nyilatkoza­ta az európai béke megterem­tésének elveiről, amely egy­ben a biztonság és együttmű­ködés felé vezető úton vala­mennyi európai nemzet közös eredménye, Ezért helyezi az alapvető hangsúlyt a Szovjet­unió a politikai együttműkö­désre, a katonai enyhülésre (leszerelésre). Arra összponto­sítja figyelmét, amely a né­peket közelebb hozza egymás­hoz, és nem azzal foglalko­zik, mely elzárná őket egy­mástól. Ezért lép fel hatá­rozottan a más országok bel- ügyeibe történő beavatkozás kísérletei ellen. Politikailag naív dolog lenne felételezni, hogy Moszkvát komolyan fog­lalkoztatják az úgyvezett „emberi jogok megsértésével” kapcsolatos támadások. Az Egyesült Államokban az em­beri jogok megsértését nem egy-egy példával, hanem bi­zonyítékok tömegével tudnánk igazolni. Ez azonban nem va- lószítű, hogy megváltoztatná az USA-ban uralkodó hely­zetet, ellenben kölcsönös vá­daskodásokhoz és ellenséges­kedésekhez vezetne. Helsinki történelmi tanul­sága a kölcsönös egyétértés. Ez az egyetlen elv, mely el­fogadható az egyenlő jogú partnerek együttműködésé­nek kialakításakor. Ezt tud­ja valamennyi tapasztalt nyu­gati politikus és diplomata is. Érdemes megjegyezni, egyes nyugati országok diplomatái személyes beszélgetések során elmondták, hogy továbbra is várhatóak olyan akciók és nyilatkozatok, melyeket rész­ben külpolitikai célra, más­részt saját országuk belső el­lenzékének meggyengítésére szánnak. Az a tény, hogy ezek a beavatkozási kísérletek folytatódnak, arról tanúsko­dik, hogy a nyugati országok továbbra sem mondanak le arról, hogy otthon kemény kezűpek tűnjenek. A Szovjetuniónak határozott célja és ehhez van elég ki­tartása, hogy a belgrádi ta­lálkozó záróokmánya megfe­leljen Helsinki szellemének és betűjének. Nincs kizárva per­sze, hogy egyes nyugati részt­vevők ismét megkísérlik az „idegek háborúját”. Azt azon­ban világosan látniuk kell, hogy ily módon egyáltalán nem segítik elő Helsinki hatá­rozatainak megerősítését. Nem kétséges, hogy ma egyetlen felelős politikus ve­zető serp kockáztatja meg, hogy országa „kocsiját” le­kapcsolja a „Helsinki—Bel­grad—és tovább” express- vonatról. Mivel azonban min­den kocsiban van fék is, igye­keznek bizonyítani azt, hogy a haladási sebességre hatni tudnak. Ezzel azonban nagyon nagy felelősséget vállalnak magukra. V. L. 2 NÓGRÁD - 1978. február 3., péntek j Teiívérháboríi ImlokínsilMtii Miért indított háborút e nyolcroilliós Kambodzsa régi fegyvertársa és szomszédja, az ötvenmilliós Vietnam ellen? A kérdésre egyelőre még csak keresi a választ a világsajtó. Kambodzsa ugyanis — lassan három évvel az Amenka- barát Lón Nol-rendszer bu­kása után — ma is hermeti­kusan elzárkózik a külvilág­tól. A közvetett információk azonban arra vallanak, hogy Kambodzsa kitart a maga sa­játos ég a történelemben mindeddig egyedülálló modell­je mellett, miközben külpoli­tikájában egyértelműen Kína- barát irányvonalat követ. „TISZTOGATÁSI” KAMPÁNY KAMBODZSÁBAN Mi is történt Kambodzsá­ban az 1975 áprilisában ki­vívott győzelem óta, amikor a kommunisták vezette „vö­rös khmerek” megdöntötték Lón Nol reakciós rendszerét? Épp most, a vietnami—kam­bodzsai konfliktus kapcsán erősítette meg a hanoi kor­mány egyik nyilatkozata azo­kat a korábbi nyugati sajtó- jeletéseket —, amelyeket so­káig kétkedve fogadott a vi­lág —, hogy sok ezer Kam­bodzsában élő vietnami esett áldozatul annak a „tisztoga­tási" kampánynak, amelyet a kambodzsai vezetés folytat a régi rendszer vélt és valódi támogatói ellen. Ezektől ./ a módszerektől kezdettől fogva gyökeresen különbözött a ha­noi vezetés türelmes, megbé­kélésen alapuló politikája. Ennek ellenére gyakorlatilag már a Lón Nol-rendszer meg­döntésének másnapján meg­kezdődtek a fegyveres össze­tűzések a kambodzsai—viet­nami határon. TÖRTÉNELMI OKOK Hogy az amerikaiak ellen folytatott közös harcban lét­rejött fegyverbarátság ilyen hamar felbomlott, abban sze­repe van a délkelet-ázsiai történelmi múlt terhes öröksé­gének is. A kambodzsai és a vietnami feudális rendszerek évszázadokon keresztül har­coltak egymás ellen, és a létszámban kisebb khmer né­pet állandóan fenyegette a nemzeti megsemmisülés ve­szélye. Sajnos, a 'khmer ve­zetők nacionalista érzelmei akkor is döntőnek bizonyul­tak, amikor az Amerika-elle- nes közös felszabadító hábo­rúban kivívott győzelem után minden lehetőség megvolt arra, hogy örökre száműzzék a két nép kapcsolatából a Vi­szályt és a gyűlölködést. Csupán a vietnami kor­mány türelmének köszönhető, hogy egészen a műit év vé­géig nem került a nyilvános­ság elé a meg-megújuló, és egyre súlyosabb pusztításokat okozó kambodzsai betörések ténye. Tavaly december vé­gén azonban már olyan sú­lyos veszteségeket okoztak a kambodzsai támadások, hogy Vietnam kénytelen volt ka­tonai erejét bevetni. Kína, a térség legjelentő­sebb állama félreérthetetlenül jelezte, hogy Kambodzsa ol­dalán áll. Ezt bizonyította az a látogatás is, amelyet Ten Jing-csao asszony, Csőn En- laj özvegye tett nemrégiben Kambodzsában. Igaz, a poli­tikus-asszony —, aki egyéb­ként a kínai országba népi gyűlés állandó bizottságá­nak alelnöHe — Phnom Penh-i beszédében tartózkodott at­tól, hogy agresszióval és a khmer nép függetlenségének eltiprásával vádolja Vietna­mot, mint -ahogy azt a kam­bodzsai vezetés tette. Vietnarrt — akárcsak Kam­bodzsával — jó kapcsolatokra törekszik a kilencszázmilliós Kínával is. A vietnami kül­ügyminiszter a térség négy másik fontos országában, ugyancsak a jó szomszédság szellemében folytatott sikeres tárgyalásokat a közelmúltban, Keleti Miklós Tisztogatás a kínai hadseregben A Csiafangcsün Pao, a kínai népi felszabadító hadsereg lapja egy hét leforgása alatt három nagy cikkben hívta fel a figyelmet annak szük­ségességére, hogy a háborúra való felkészülés érdekében meg kell tisztítani a hadsereg vezető szerveit mindazoktól, akik Lin Piao és a „négyek bandájának” vonalát követik, szabotálják a kiképzést, a korszerűsítést, illetve a fel­készülést a háborúra. A lap rámutat, hogy je­lenleg a legsürgetőbb feladat a hadseregben a döntő lánc­szem megragadása, a rend helyreállítása és a felkészü­lés a, háborúra. Mindezek ki­induló pontja a vezető szer­vek megtisztítása és megerő­sítése. Csak a „négyek” ká­ros befolyásának teljes fel­számolása útján biztosítható, hogy a hadsereg elméletileg és gyakorlatilag egyaránt fel­készülhessen a „minden, bi­zonnyal bekövetkező háború,, megvívására. Meg kell tisz­títani a vezető szerveket mindazoktól, akik politikailag és szakmailag alkalmatlanok, akik frakciós tevékenységet űznek, visszaélnek hatalmuk­kal és pozíciójukkal és, akik régen elvesztették forradalmi készségüket. A lap hangsúlyozza, hogy a hadsereg korszerűsítését össze kell hangolni általában a kínai gazdaság korszerűsí­tésének elsőrendű feladatá­val. Minél gyorsabban fejlő­dik ugyanis a gazdaság, annál nagyobb léptekkel haladhat előre a hadsereg modernizá­lása. A kínai hadseregnek mindenkor készen kell lennie a háború megvívására. Tekin­tettel ugyanis a „szovjet—ame­rikai rivalizálásra" a háború bármely pillanatban kirob­banhat, „Egyfelől arra kell töre­kedni, hogy legalább néhány évvel elodázzuk a háború ki­törését, másfelől készen kell állni arra, hogy a háború akár holnap is kirobbanhat”, Ez­ért, amennyire azt a jelenle­gi adottságok lehetővé teszik, javítani kell a fegyverzet színvonalát és egyidejűleg tá­maszkodni kell Mao Cetung elnök „értékes hagyatékára, a népi háború elméletére”. A Csiefangesün Pao külön cikkben húzza alá a hadse­regben folyó kiképzés meg­szigorításának döntő fontos­ságát. Rámutat, hogy ami a kiképzést illeti, ezen a terü­leten súlyos károkat okozott Lin Piao és a „négyek” be­folyása. Ezek ugyanis a harci felkészülés helyett a „kapita­lista utasok” elleni „osztály­harcot” állították előtérbe. A korszerű háborúban azonban csak korszerűen felfegyver­zett és kiképzett hadsereg szállhat szembe sikerrel aa ugyancsak korszerűen fel­fegyverzett ellenséggel. AZ anyagi erőt csak anyagi erő­vel lehet szétzúzni. Ennek fényében több mint ostoba­ság Lin Piaónak az a néze-' te, hogy a „vörös fejek” á legalkalmasabbak a tankok visszaverésére. A hadsereg árrá való, hogy hábo­rút viseljen, különben semmi értelme — írja a Csiefang<j csün Pao. (MTI) S%orjet—JNDK megbessélés A közel-keleti helyzetről, más időszerű nemzetközi kér­désekről, valamint a Szovjet­unió és a Jemeni Népi De- mokratikus Köztársaság kap­csolatairól volt szó Alekszej Koszigin szovjet miniszterel­nök és a hivatalos látogatá­son a Szovjetunióban tartóz­kodó Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-jemeni minisz­terelnök csütörtöki megbeszé­lésein.

Next

/
Thumbnails
Contents