Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-03 / 29. szám
Megnyílt az algíri csúcskonferencia Algírban csütörtökön délután megnyílt a szadati kü- iönntas politikát ellenző négy arab ország — Algéria, Szíria, Líbia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság —, vala* mint a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet magas szintű vezetőinek csúcstalálkozója. Huari Bumedien algériai államfő nyitotta paeg a kétnapos találkozót, amelyen 'részt vesz Hafez Asszad szíriai elnök, Abdul Fattah Iszmail, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban kormányon levő Nemzeti Front Egyesített Politikai Szervezetének főtitkára, Abdusszalam Dzsallud, a líbiai legfelsőbb népi kong-, resszus legfelsőbb titkárságának tagja és Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke, Moamer el-Kadhafi líbiai államfő betegségére hivatkozva távol maradt a csúcsértekezlet megnyitásától. (MTI) Lesznek kommunista miniszterei a francia kormánynak ? Baracs Dénes, az MTI tudósitája jelenti: Néhány hét múlva kommunista miniszterek lehetnek tagjai egy olyan francia kormánynak, amely a baloldal közös programját hajtja végre — szögezte le Georges Marchais, a Francia KP főtitkára Raymond Barre miniszterelnökhöz írt levelében, amelyben ismét televíziós vitára szólította a kormányfőt. Marchais hangsúlyozta, hogy az FKP ellen hangoztatott vádak különösen időszerűvé teszik a kormánypolitika és a kommunisták által javasolt alternatíva összevetését. Barre miniszterelnök mindeddig elutasította a tv-vitát. Az Antenne l—2 tv-társaság programjában szerepel azonban egy vita Marchais és a kormány második embere, Alain Peyrefitte pecsétőr, igazságügyminiszter között. Az FKP főtitkára szerdán este a „Nyílt "lapokkal” című tv-műsorban nyilatkozott. Hangsúlyozta, hogy az FKP véleménye szerint az intézmények szerepéről kibontakozott vita csak arra szolgál, hogy elterelje a közvélemény figyelmét az alapvető kérdésről, arról, hogy lesz-e változás március után. Kifejezte meggyőződését, hogy ha a szavazást most rendezték volna, a baloldal pártjai megszerezték volna a többséget és kommunista miniszterek részvételével alakult volna kormány. Marchais rámutatott, hogy a kommunisták szemében a március 12-i első forduló eredménye a döntő. Az eiső forduló eredményétől függ, vissza lehet-e téríteni a szocialistákat a közös programhoz. A kommunisták ugyanakkor, fűzte hozzá, bármely pillanatban készek a megegyezésre a szocialistákkal ha azok megteszik a szükséges lépést, visszatérnek az 1072-es közös program jó időszerűsítéséhez. Az FKP főtitkára megerősítette egy korábbi nyilatkozatát, amely szerint egy 21 tagú kormányban a kommunisták hét tárcára tartanának igényt, és elutasította Mitterrand érvelését, amely szerint a tárcákat a megválasztott parlamenti képviselők arányában kellene szétosztani. Marchais hangsúlyozta, hogy a szocialisták és a kommunisták egyaránt igazságtalannak tekintik a választási rendszert és az arányos képviselet elve mellett szállnak síkra — ilyen körülmények között a szavazati aránynak kell mérvadónak lennie. Üzemanyagtöltés a Szálfát—6-on ’ Ki* Csaba, az MTI tudósitója jelenti: Zökkenőmentesen töltötték át az üzemanyagot a Szaljut —6. űrállomáson a Progressz teherszállító űrhajó tartályaiból. A bonyolult feladat miatt Romanyenkónak és Greeskó- nak a megszokottnál korábban volt ébresztője, már reggel fél hétkor munkához láttak, s az áttöltés munkáját moszkvai idő szerint reggel 7,24 órakor kezdték meg, a műszerek, berendezések ellenőrzésével. A műveleteket úgy szervezték meg, hogy az űrállomás az áttöltés egész folyamata alatt a rádióláthatóságon belül legyen, vagyis a földi központ állandóan kapcsolatot tarthasson fenn az űrállomással és ellenőrizhesse a feltöltést. A világűr első tankolási manőverét rendkívül hosszú előkészítő munkával dolgozták ki; a szaktudósok két-, két és fél évig tartó elméleti kutatással és kísérletekkel alakították lú a legmegbízhatóbb módszert. A feltöltés sikere azt jelenti, hogy az űrállomás élete gyakorlatilag többszörösére növelhető. Hajtóanyag nélkül ugyanis az űrállomás lassan fékeződne az atmosz- féria felső rétegeiben, pályája módosulna, végül a sűrűbb rétegekbe jutva megsemmisülne, ahogy ez elődeivel is történt. Most viszont mód nyílik arra, hogy a szükségesnek megfelelően mindig végrehajtsál! a korrekciókat és az űrállomást azonos pályán tartsák. Ugyanakkor elegendő hajtóanyag áll rendelkezésre az orientációs műveletekre, az űrállomás megadott irányba fordítására is a kormányzórakétáknak. Az újabb sikeres szovjet, első kísérletnek így szinte, felmérhetetlen jelentősége van a jövő számára: a most kidolgozott módszer gyakorlatilag „korlátlan” élettartamot jelent. Hazaérkezett Vietnamból a magyar gazdasági küldöttség Csütörtökön hazaérkezett a Vietnami Szocialista Köztársaságból a gazdasági küldöttség, amelyet Huszár István miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke vezetett. A küldöttség Le Thanh Nghi miniszterelnökhelyettesnek, a VSZK állami tervbizottsága elnökének meghívása alapján tárgyalásokat folytatott a két ország gazdasági együttműködése fejlesztésének kérdéseiről, s erről dokumentumot írtak alá. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Hetényi István tervhivatal! államtitkár fogadta. Ott volt Nguyen Phu Soai, a VSZK budapesti nagykövete is. Ponomarjov Amerikában Az amerikai—szovjet kereskedelmi-gazdasági tanács vezetősége szerdán találkozót rendezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége tiszteletére. A delegációt Borisz Ponomarjov, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnöke, az SZKP KB PB póttagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A találkozón részt vettek az Egyesült Államok üzleti köretnek neves személyiségei a gyáriparosok országos szövetségének vezetői is. A vendéglátók az eszmecsere sorén elmondották, hogy az amerikai üzleti körök síkra- szállnak a kapcsolatok további fejlesztése mellett, és a meglevő «nehézségek ellenére szorgalmazzák a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítését, mert az mindkét nép érdekeit szolgálja. Borisz Ponomarjov a találkozón rámutatott, hogy a Szovjetunió a jövőben is az egyenlőség és a kölcsönös előnyök tiszteletben tartása alapján kívánja fejleszteni a két ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolatait. Kijelentette, hogy a Szovjetunió vezetői nagy figyelmet szentelnek az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak, mivel ezek fejlesztése az egész világ békéjének megszilárdulását célozza és így nem csak a két országnak áll érdekében, hanem az ösz- szes népeknek. A szovjet küldöttség vezetője a továbbiakban kifejtette a Szovjetuniónak a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulására vonatkozó elvi álláspontját, hangsúlyozva, hogy országa mindent megtesz a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Szovjet vélemény Belgrádról A megegyezés esélyei A jelek szerint a belgrádi tanácskozás résztvevőinek komoly erőfeszítésre van szükségük a tisztázatlan kérdések megoldásához. Ennek oka mindenekelőtt a belgrádi fórum céljainak és feladatainak különböző értelmezésében keresendő. őszintén szólva a 3 hónapos határidőnek elegendőnek kellett volna lennie a teljes egyetértés kialakításához. Miközben azonban a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviselői figyelmüket az általános európai együttműködés eddigi pozitív tapasztalataira, valamint ennek további elmélyítésére összpontosították. addig az Egyesült Államok és néhány NATO-part- nere alapvetően azzal volt elfoglalva, hogy az úgynevezett „harmadik kosárral” kapcsolatban „számlákat” nyújtson be egyes kelet-európai országoknak. A nyugati félnek bizonyos értelemben könnyebb dialógust folytatni a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Előszöris azért, mert Moszkva és a többi szocialista főváros politikai irányvonalát nem befolyásolják belső politikai hangulatváltozások. Másodsorban pedig ezt a politikát áthatja az általános európai együttműködés megerősítésére és további fejlesztésére vonatkozó óhaj, annak ellenére, hogy a Helsinkitől Belgrádig eltelt időszakban néhány nyugati ország részéről több negatív megnyilvánulás — gyakran, kifejezetten provokációs! szándék — volt észlelhető. A záróokmány, természetesen nem kölcsönös „szerelmi vallomás”. Ez a dokumentum szuverén államok nyilatkozata az európai béke megteremtésének elveiről, amely egyben a biztonság és együttműködés felé vezető úton valamennyi európai nemzet közös eredménye, Ezért helyezi az alapvető hangsúlyt a Szovjetunió a politikai együttműködésre, a katonai enyhülésre (leszerelésre). Arra összpontosítja figyelmét, amely a népeket közelebb hozza egymáshoz, és nem azzal foglalkozik, mely elzárná őket egymástól. Ezért lép fel határozottan a más országok bel- ügyeibe történő beavatkozás kísérletei ellen. Politikailag naív dolog lenne felételezni, hogy Moszkvát komolyan foglalkoztatják az úgyvezett „emberi jogok megsértésével” kapcsolatos támadások. Az Egyesült Államokban az emberi jogok megsértését nem egy-egy példával, hanem bizonyítékok tömegével tudnánk igazolni. Ez azonban nem va- lószítű, hogy megváltoztatná az USA-ban uralkodó helyzetet, ellenben kölcsönös vádaskodásokhoz és ellenségeskedésekhez vezetne. Helsinki történelmi tanulsága a kölcsönös egyétértés. Ez az egyetlen elv, mely elfogadható az egyenlő jogú partnerek együttműködésének kialakításakor. Ezt tudja valamennyi tapasztalt nyugati politikus és diplomata is. Érdemes megjegyezni, egyes nyugati országok diplomatái személyes beszélgetések során elmondták, hogy továbbra is várhatóak olyan akciók és nyilatkozatok, melyeket részben külpolitikai célra, másrészt saját országuk belső ellenzékének meggyengítésére szánnak. Az a tény, hogy ezek a beavatkozási kísérletek folytatódnak, arról tanúskodik, hogy a nyugati országok továbbra sem mondanak le arról, hogy otthon kemény kezűpek tűnjenek. A Szovjetuniónak határozott célja és ehhez van elég kitartása, hogy a belgrádi találkozó záróokmánya megfeleljen Helsinki szellemének és betűjének. Nincs kizárva persze, hogy egyes nyugati résztvevők ismét megkísérlik az „idegek háborúját”. Azt azonban világosan látniuk kell, hogy ily módon egyáltalán nem segítik elő Helsinki határozatainak megerősítését. Nem kétséges, hogy ma egyetlen felelős politikus vezető serp kockáztatja meg, hogy országa „kocsiját” lekapcsolja a „Helsinki—Belgrad—és tovább” express- vonatról. Mivel azonban minden kocsiban van fék is, igyekeznek bizonyítani azt, hogy a haladási sebességre hatni tudnak. Ezzel azonban nagyon nagy felelősséget vállalnak magukra. V. L. 2 NÓGRÁD - 1978. február 3., péntek j Teiívérháboríi ImlokínsilMtii Miért indított háborút e nyolcroilliós Kambodzsa régi fegyvertársa és szomszédja, az ötvenmilliós Vietnam ellen? A kérdésre egyelőre még csak keresi a választ a világsajtó. Kambodzsa ugyanis — lassan három évvel az Amenka- barát Lón Nol-rendszer bukása után — ma is hermetikusan elzárkózik a külvilágtól. A közvetett információk azonban arra vallanak, hogy Kambodzsa kitart a maga sajátos ég a történelemben mindeddig egyedülálló modellje mellett, miközben külpolitikájában egyértelműen Kína- barát irányvonalat követ. „TISZTOGATÁSI” KAMPÁNY KAMBODZSÁBAN Mi is történt Kambodzsában az 1975 áprilisában kivívott győzelem óta, amikor a kommunisták vezette „vörös khmerek” megdöntötték Lón Nol reakciós rendszerét? Épp most, a vietnami—kambodzsai konfliktus kapcsán erősítette meg a hanoi kormány egyik nyilatkozata azokat a korábbi nyugati sajtó- jeletéseket —, amelyeket sokáig kétkedve fogadott a világ —, hogy sok ezer Kambodzsában élő vietnami esett áldozatul annak a „tisztogatási" kampánynak, amelyet a kambodzsai vezetés folytat a régi rendszer vélt és valódi támogatói ellen. Ezektől ./ a módszerektől kezdettől fogva gyökeresen különbözött a hanoi vezetés türelmes, megbékélésen alapuló politikája. Ennek ellenére gyakorlatilag már a Lón Nol-rendszer megdöntésének másnapján megkezdődtek a fegyveres összetűzések a kambodzsai—vietnami határon. TÖRTÉNELMI OKOK Hogy az amerikaiak ellen folytatott közös harcban létrejött fegyverbarátság ilyen hamar felbomlott, abban szerepe van a délkelet-ázsiai történelmi múlt terhes örökségének is. A kambodzsai és a vietnami feudális rendszerek évszázadokon keresztül harcoltak egymás ellen, és a létszámban kisebb khmer népet állandóan fenyegette a nemzeti megsemmisülés veszélye. Sajnos, a 'khmer vezetők nacionalista érzelmei akkor is döntőnek bizonyultak, amikor az Amerika-elle- nes közös felszabadító háborúban kivívott győzelem után minden lehetőség megvolt arra, hogy örökre száműzzék a két nép kapcsolatából a Viszályt és a gyűlölködést. Csupán a vietnami kormány türelmének köszönhető, hogy egészen a műit év végéig nem került a nyilvánosság elé a meg-megújuló, és egyre súlyosabb pusztításokat okozó kambodzsai betörések ténye. Tavaly december végén azonban már olyan súlyos veszteségeket okoztak a kambodzsai támadások, hogy Vietnam kénytelen volt katonai erejét bevetni. Kína, a térség legjelentősebb állama félreérthetetlenül jelezte, hogy Kambodzsa oldalán áll. Ezt bizonyította az a látogatás is, amelyet Ten Jing-csao asszony, Csőn En- laj özvegye tett nemrégiben Kambodzsában. Igaz, a politikus-asszony —, aki egyébként a kínai országba népi gyűlés állandó bizottságának alelnöHe — Phnom Penh-i beszédében tartózkodott attól, hogy agresszióval és a khmer nép függetlenségének eltiprásával vádolja Vietnamot, mint -ahogy azt a kambodzsai vezetés tette. Vietnarrt — akárcsak Kambodzsával — jó kapcsolatokra törekszik a kilencszázmilliós Kínával is. A vietnami külügyminiszter a térség négy másik fontos országában, ugyancsak a jó szomszédság szellemében folytatott sikeres tárgyalásokat a közelmúltban, Keleti Miklós Tisztogatás a kínai hadseregben A Csiafangcsün Pao, a kínai népi felszabadító hadsereg lapja egy hét leforgása alatt három nagy cikkben hívta fel a figyelmet annak szükségességére, hogy a háborúra való felkészülés érdekében meg kell tisztítani a hadsereg vezető szerveit mindazoktól, akik Lin Piao és a „négyek bandájának” vonalát követik, szabotálják a kiképzést, a korszerűsítést, illetve a felkészülést a háborúra. A lap rámutat, hogy jelenleg a legsürgetőbb feladat a hadseregben a döntő láncszem megragadása, a rend helyreállítása és a felkészülés a, háborúra. Mindezek kiinduló pontja a vezető szervek megtisztítása és megerősítése. Csak a „négyek” káros befolyásának teljes felszámolása útján biztosítható, hogy a hadsereg elméletileg és gyakorlatilag egyaránt felkészülhessen a „minden, bizonnyal bekövetkező háború,, megvívására. Meg kell tisztítani a vezető szerveket mindazoktól, akik politikailag és szakmailag alkalmatlanok, akik frakciós tevékenységet űznek, visszaélnek hatalmukkal és pozíciójukkal és, akik régen elvesztették forradalmi készségüket. A lap hangsúlyozza, hogy a hadsereg korszerűsítését össze kell hangolni általában a kínai gazdaság korszerűsítésének elsőrendű feladatával. Minél gyorsabban fejlődik ugyanis a gazdaság, annál nagyobb léptekkel haladhat előre a hadsereg modernizálása. A kínai hadseregnek mindenkor készen kell lennie a háború megvívására. Tekintettel ugyanis a „szovjet—amerikai rivalizálásra" a háború bármely pillanatban kirobbanhat, „Egyfelől arra kell törekedni, hogy legalább néhány évvel elodázzuk a háború kitörését, másfelől készen kell állni arra, hogy a háború akár holnap is kirobbanhat”, Ezért, amennyire azt a jelenlegi adottságok lehetővé teszik, javítani kell a fegyverzet színvonalát és egyidejűleg támaszkodni kell Mao Cetung elnök „értékes hagyatékára, a népi háború elméletére”. A Csiefangesün Pao külön cikkben húzza alá a hadseregben folyó kiképzés megszigorításának döntő fontosságát. Rámutat, hogy ami a kiképzést illeti, ezen a területen súlyos károkat okozott Lin Piao és a „négyek” befolyása. Ezek ugyanis a harci felkészülés helyett a „kapitalista utasok” elleni „osztályharcot” állították előtérbe. A korszerű háborúban azonban csak korszerűen felfegyverzett és kiképzett hadsereg szállhat szembe sikerrel aa ugyancsak korszerűen felfegyverzett ellenséggel. AZ anyagi erőt csak anyagi erővel lehet szétzúzni. Ennek fényében több mint ostobaság Lin Piaónak az a néze-' te, hogy a „vörös fejek” á legalkalmasabbak a tankok visszaverésére. A hadsereg árrá való, hogy háborút viseljen, különben semmi értelme — írja a Csiefang<j csün Pao. (MTI) S%orjet—JNDK megbessélés A közel-keleti helyzetről, más időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint a Szovjetunió és a Jemeni Népi De- mokratikus Köztársaság kapcsolatairól volt szó Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-jemeni miniszterelnök csütörtöki megbeszélésein.
