Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-23 / 46. szám
,Kiválóan minősültek” Vanyarci Veres Pálné irodalmi színpad „Kisze-lárás. Fz a virágvasárnapi népszokás ősi, telet búcsúztató, tavaszt köszöntő rítusokat őrzött meg. A szlovák nyelvű Vanyarcon 1926. tavaszán vitték utoljára a Ky- selyt. Szombaton a lányok egy szalmabábut. menyasz- szonvnak öltöztettek fel Vasárnap. istentisztelet után Kihozták a bábut a konyhából és énekszó mellett kivitték a faluból... oda. ahol búzavirágzás is volt. Útközben a gyerekek sárral és záptojással dobálták meg a Kvselyt, és a lányokat.” Az idézet a vanvar- ci Veres Pálné irodalmi színpad forgatókönyvéből való. Ezek szerint több, mint fél évszázad múltán ismét megelevenedett a népszokás? — kérdezem Kovács Páltól, a színpad vezetőjétől. — Csak részben. Az általunk bemutatott műsor az eredeti népszokás színpadra alkalmazott változata. Néhány fontos elemtől el kellett tekintenünk. Például a szalmabábut a valóságban elégették. Sár és záptojás helyett p közönség papirgolyókkal dobálhatja meg. — A megyei bemutatón — kérésetekre — nem a színház, hanem a klubteremben léptetek fel. Ez feltétlenül előnyére szolgált a produkciónak, hiszen így a közönséget is a játék részesévé tettétek. Milyen szempontokat kellett még figyelembe venni a szerkesztésnél? — Mindenekelőtt nyelvi nehézségeink voltak. Az érthető- ség kedvéért a szlovák szövegről helyenként magyarra váltottunk. A narrátor is magyarul kommentálja az eseményeket. A szlovák népdalok mellett, azok magyar megfelelőjét is a műsorba iktattuk. — Hogyan született a kisze- járás színre vitelének gondolata? — Valaha a község teljes lélekszáma szlovák anyanyelvű volt. Ma a fiatalok közül csak kevesen beszélik a szlovákot. A nyelvvel együtt a népszokások is feledésbe merültek. Szerettük volna megmenteni a még- fellelhető emlékeket. Felkerestük a falu idős lakosait. Elsősorban Apkó Istvánné és Ponyiczki Jánosné emlékezetének köszönhetjük, hogy a kisze-járásról teljes képet kaptunk. — Mikor és milyen céllal alakult rrteg a csoport? — Budapesten jártam technikumba. Ott ismerkedtem meg a színjátszással. Ügy tűnt, itthon is lenne igériy ilyesmire. Ezért 1971-ben megalakítottam a mai együttes elődjét. Akkoriban a község képesítés nélküli pedagógusait is bevontam a munkába. 1975-ben bevonultam , katonának, mikor leszereltem elölről kellett kezdenem az egészet. Senki sem maradt a régiek közül. Az új együttest két csoportra osztottam. Az idősebbek alkotják a Veres Pálné iroaal- mi színpad gerincét, ez 15 fő. Az általános korú gyerekek számára a Pitypang színpadot hoztam létre, létszáma körülbelül ugyanennyi, ök adják Próba alkalmi kellékekkel. az utánpótlást. Számomra az eredményt nemcsak a színpadi sikerek, hanem a csoport közösségformáló ereje jelenti, mert az sem mellékes, hogy a fiatalok ide járnak szívesebben, nem pedig a kocsmába. — Úgy tűnik a mai próbáról sokan hiányoznak... — Ennek egyszerű a magyarázata. Az együttes tagjai részben középiskolákban tanulnak, részben betanított vagy szakmunkásként dolgoznak, távol a falutól. Sokan csak hétvégeken járnak haza. — Így nehéz összetartani egy társulatot. Mennyiben zavarja ez a körülmény a felkészülést? — Tény, hogy nehezebb előre haladni, de a jelenleginél nem állíthatok magasabb követelményeket. Kéthetente tartunk próbákat hétfőtől szombatig. összpróbára legtöbbször csak közvetlenül az előadás előtt kerül sor. Eddig ez a megyei minősítő volt a legnagyobb eredményünk. Ez kétségtelenül jó hatást tett a csoportra, lelkesebben, nagyobb ambícióval készülünk a szentendrei fesztiválra, de a magam részéről nem táplálok különösebb reményeket. Mi úgy tartjuk, hogy amolyan „nyári együttes” vagyunk, — ilyenkor idehaza vannak a diákok. — Milyen darabok; szerepelnek az együttes repertoárjában? — Fellépéseink általában pályázatokhoz kapcsolódnak. Bár nevünk irodalmi színpad, inkább a színjátékot részesítjük előnyben, persze az előadói képességek igen eltérőek. A járás több községében bemutattuk a Kyselyt, a „pity- pangosokkal” pedig Saint— Exupery „Kis herceg”-ét dolgoztuk fel. Kovács Pál nemcsak vezetője a vanyarci együttesnek, hanem forgatókönyvírója, és rendezője is egyszemélyben. Főállásban a pásztói Lovász József Művelődési Központ előadója, emellett Szolnok'm, a tanárképző főiskola népművelés-könyvtár szakos levelező hallgatója. Nemrég a pásztói gimnazistákból is alakított egy színjátszó csoportot. — Nem érzed soknak ezt a megterhelést? Hogyan tudod egyeztetni a programokat? — Igyekszem csoportosítani a teendőket, aszerint, hogy mikor, melyik területen van szükség koncentráltabb munkára. Remélem, a jövőben is lesz hozzá elég energiám. P. K. Halló, itt Karinthy Frigyes A Népszínház az SHÜ-bcn Nagyon szép és nagyon nehéz feladatra vállalkozott a Népszínház egyik társulata (A bolond lány című darab előadói), amikor Karinthy Frigyes széles skálájú írásművészetét szeretné bemutatni. Megjeleníteni nem csupán a humoristát, hanem kora társadalmának maró gúnyú kritikusát és a legkevésbé ismert arcát, a keserű hangú lírai költőét is. Megjeleníteni? Inkább csak felvillantani. Nem kis vállalkozás ez azért sem, mivel nem egyetemi klubokba, kifejezetten irodalomértő és -szerető közönség elé szánták a műsort — munkáskollektívák előtt mutatják be legtöbbször, színházpótló, kedvébresztő, csalogató szerepet bízva az előadásra. Az elmúlt napokban az egyik salgótarjáni gyár, a kohászati üzemek kovácsoló és öntöde dolgozói láthatták a műsort, a februári munka és művelődés hónapja rendezvénysorozata egyik kiemelkedő eseményeként. A Kohász Művelődési Központban a csöppet sem hagyományos előadás időpontja is rendhagyó volt: délután fél három tájban kezdődött, ezúttal nem a színházteremben, hanem a kisebb közönség miatt, a táncteremben. Egy asztal székekkel, pár négyzetméter szabad tér — ez volt a „színpad”, a nézőtér pedig — ahol mintegy 180 hallgató foglalt helyet — ívesen futó széksorokból alakult ki. Előnyt és hátrányt egyaránt jelent ez — az akusztika, itt nem tökéletes, de közelebb, szó szerint is emberközelbe került a hattagú kis társulat a közönséggel. És Karinthy Is... — A Halló, itt Karinthy Frigyes költő a XX. századból címet viselő összeállításunkat most mutatjuk be második alkalommal — mondta el a társulat vezetője, Lehocz- ki Orsolya. — Petri György és Márai Enikő szerkesztették, az esti előadás rendezője, Laczina László rendezte. Először Nyergesújfaluban, a viszkózagyárban vittük színpadra. A fiatal társulatvezető rögtön kiigazítja szavait. — Rájár az ember nyelve arra a kifejezésre, hogy színpadra vittük —, pedig nem várunk feltétlenül színpadra, a gyárak, kollégiumok, általános iskolák többségében nincs is. Olyan réteget akarunk elérni ’ műsorainkkal. akik nem kimondottan színházba járók. Jelenleg négy utazótársulatunk van, mindegyik kiegészítő műsorral együtt tájol. Előfordul az is, hogy ahol az esti produkciót játsszák, ott az irodalmi műsor nem megy, azt kisebb helyre, kisebb kollektíva elé visszük. — Miben látja a fő különbséget a korábbi gyakorlattal szemben ? — Hasonlót csináltak korábban a Déryné társulatai is, tartottak Rendhagyó irodalmi órákat a művészek. De ez tudatosabb, azt mondhatnám: „Intézményesített változata”. Most a társulatok vezetői nem színészek, hanem népművelők, mint jómagam is. A mi feladatunk a tájolás előtt feltérképezni a vidéket, előkészíteni az előadásokat, megbeszélni a feltételeket. A Karinthy-műsoron kívül a Macskajáték társulata az Ördögi kísértetek című összeállítást, a Hétköznapi csoda művészei a Biztató a szerelemhez című műsort, a gyermekdarab előadói gyerekeknek szóló kiegészítő műsort vándorolta tnak. Közben vége a szünetnek, Lehoczki Orsolya megy visz- sza a magnó mellé. A színészek a Hulló falevél... ironi- zálóan „szívhez szóló” hegedűváltozata hangjai mellett bevonulnak a terembe, kezdődik a második rész. A Karácsonyi elégia című költemény részleteire felfűzött műsorból nem hiányzik a Magyarázom a bizonyítványomat, a Röhög az egész osztály sem. De nem csak ezeknél jön be a taps... További érlelés után valószínűleg a njűsor egésze is sikerre számíthat. G. K. M. A budavári patikamúzeumban A budai várnegyed történelmi hangulatot árasztó patinás házai között, a Mátyás templommal szemben, a Tárnok utca 18. szám alatt találjuk fővárosunk gyógyszertörténeti múzeumát. A ház, amely helyet ad a múzeumi anyagnak, az egykori „Arany Sas” patika épülete. Ez a ház a XV. században épült kereskő- ház. Formabontóan nem az első terembe lépek be, hanem a hátul berendezett alkimista laboratóriumba. Középkori misztikus hangulat uralkodik a hatalmas desztilláló edények között, s szemléltetik a desz- tillálás műveletét. Enélkül talán az alkíma sem született volna meg. Ezzel a módszerrel szerették volna az alkimisták a „quinta essentia”-t, a mindenre ható csodagyógyszert előállítani. A múzeum másik két termében a vitrinekben írásos emlékek, régi receptek, műszerek, patikamérlegek... Az egyik vitrinben fehér koráll- telep, amelynek porát epebajok gyógyítására ajánlják. Bizonyítva, hogy a tengerben rejlő toxinokra, gyógyító hatású anyagokra nemcsak napjaink biokémikusai figyeltek fel. Algák porából nyert készítményeket már az ókori KiA Solaris alkotójának új filmje ' Andrej Tarkovszkij, a Solaris című film rendezője ismét fantasztikus filmet kezdett forgatni. A forgatókönyvet Ar- kagyij és Borisz Sztrugackij Piknik az út szélén című regényéből készítették. A regény azokról az emberekről szól, akik mindenárofi igyekeznek eljutni egy különös bolygóra. Az egyik ilyen expedícióról szól majd a Stalker. A rendező azonban hangsúlyozza, hogy filmjében csak az alapszituációt lehet fantasztikusnak nevezni, az erkölcsi problematika teljesen reális. A film hőseinek érdeklődése a bolygó iránt azért is fokozódik. mert ha az ember eljut a bolygóra leghőbb kívánsága teljesül. „A szüzsé lehetővé teszi, hogy hőseink fontolóra vegyék kívánságaik, reményeik és törekvéseik valódi értékét és jelentőségét” — mondta Andrej Tarkovszkij. Tarkovszkij eddigi filmjeitől, a Solaristól és a Tükörtől eltérően, a Stalker stílusa igen egyszerű és lakonikus lesz, a tudományos-fantasztikus kellékeket a minimumra csökkentik, a viszonyok a bolygón, ahová a hősök eljutnak, maximális mértékben tükrözik majd a földi valóságot. Andrej Tarkovszkij, a közép- nemzedék egyik legtehetségesebb rendezője, meglepi a nézőket művészi törekvéseinek sokoldalúságával. 1965-ben a háborús témájú Iván gyermekkorával debütált, majd megrendezte az Andrej Rubl- jovot, amelyben a XV. században élt orosz festőművészről készített történelmi filmet. Egy ideje már színházban dolgozik, Shakespeare Hamletját állította színpadra. NÚGRÁD - 1978. februói 23., csütörtök nában és Japánban is felhasználtak gyógyításra. Gazdag a múzeum patika- edény-gyűjteménye. Egyik-másik edénynek komoly művészi értéke is van. Az évszázadokon át alig változó öblösedények mellett a XV. században tűnt fel egy új forma: az albarello. Zömök- és orsóformájú edény, közepén karcsú- sodik — keleti eredetű forma. Az albarellokat világoszöldre, kobaltkékre, okkersárgára színezték. Önmázas fajánszedé- nyek; előfalukra címke, egy- egy portré, esetleg mitológiai jelenet, ritkábban nemesi címer került. Az ónmázas kerámiát a faenzai mesterek honosították meg hazánkban Mátyás király uralkodása idején. Elterjesztésük az anabaptista habánok érdeme. (A habánok vallásuk miatt menekültek Észak-I táliából Ausztrián keresztül Magyarországra.) A patikamúzeum anyagát úgy rendezték, hogy tematikailag követni lehet a gyógyszerészet kialakulását Európában és. hazánkban. Több évszázadon keresztül ment végbe egyébként az orvoslás és a gyógyszerészet különválása. A nápolyi egyetem orvosi karán 1224-ben II. Frigyes választotta szét az orvosi és a patikáriusi tevékenységet. Ezt követően alakult ki Európában a gyógyszerészek rendje és a gyógyszertár intézménye. Magyarországon későn indult a gyógyszerészek képzése. Igaz, annak idején Mátyás király — Pozsonyt követően — Budán is tervezte egyetem létesítését, ahol gyógyszerészeket is képeztek volna, de korai halála megakadályozta ebben. Nevesebb gyógyszerészeink így külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat Bécsben 1644-ben már egyetemi vizsgára kötelezték a gyógyszerészeket, Prágában hasonlóan. Ebben az időben Magyarországon akadémiai képzettséget még nem írtak elő. A nagyszombati orvosi karon 1771-től a gyógyszerészjelöltek vizsgát tehettek a „magister Pharmaciae” képesítésért. A gyógyszerészek a bécsi egyetemen 1812-től, a pesti egyetemen pedig 1852- től nyerhettek „doctor Chemise” címet. Ezt váltotta fel 1859-ben a „doctor Pharmaciae” képesítés. Dr. Hajas Margit
