Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-21 / 44. szám
60 éves a hadsereg Adatok, tények a szovjet hadsereg nagy csatáiról és mai életéről 1941. június 22-én a fasisz. ta Németország a Szovjetunió ellen indított területrabló háborúban 190 hadosztályt, több mint 4 ezer páncélost, közel 5 ezer repülőgépet vetett be. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja 1418 napig tartott. ♦ A fasiszta német hadsereg a Moszkva alatti csatában szenvedte el első nagy vereségét, 900 .ezer embert vesztett. Fő támadó erőiből 38 hadosztályt szétvertek, a 16 harckocsizó hadosztályból csak 140 használható tank maradt. * . A csaknem 200 napig tartó sztálingrádi csatában egyszerre a két harcoló fél több mint 2 millió katonája és tisztje, 26 ezer lövege és aknavetője, több mint 2 ezer harckocsija és egyéb technikai eszköze vett részt. A szovjet csapatok bekerítették és felszámolták az ellenség 330 ezres csoportosulását, amelynek során mintegy 91 ezer katona adta meg magát. \ Ez a csata volt a második világháború döntő fordulópontja. * A szovjet főparancsnokság a berlini csapásra nagy támadócsoportot: 19 gyalogos-, 4 harckocsizó és 4 légi hadsereget vont össze, vagyis 2,5 milPartra száll a tengerészgyalogság. lió embert, több mint 42 000 ágyút és önjáró tüzérségi lö- veget, több mint 6200 harckocsit, 8300 harci repülőgépet, köztük 800 távolsági gépet. A berlini csatában csaknem 1 milliós létszámú, több mint 90 hadosztályból álló ellenséges haderőt semmisítettek meg, mintegy 480 000 német katonát és tisztet ejtettek fogságba, 1550 harckocsit, 8600 ágyút, 4510 repülőgépet zsákmányoltak. ★ A szovjet ipar a háború éveiben összesen 137 ezer repülőgépet, 104 ezer harckocsit és önjáró löveget, 488 ezer ágyút és aknavetőt gyártott. A szovjet ipar a háború végére nemcsak mennyiségileg, hanem egy sor fegyverfajtát tekintve minőségileg Is felülmúlta a német hadiipart. ★ A második világháború előtti 1939-es évvel összehasonlítva a szovjet hadsereg lövészhadosztályainak tizenhat- szőr annyi harckocsija, har- minckétszer annyi páncélozott szállító harcjárművé, tizenháromszor annyi automata fegyvere, ötször annyi híradóeszköze van, mint az 1939. évi lövészhadosztálynak. Ezenkívül a mai eszközök technikai színvonala összehasonlíthatatla- nabbul magasabb. A „hagyományos” erők adatai önmagukban is imponálóak, de közismert, hogy a Szovjetunió olyan rakéta-atomfegyverekkel is rendelkezik, amelyek 25—30 perc alatt, nagy pontossággal elérik a 13 ezer kilométer távolságban levő célt. Hatalmas — mind mennyiségi, mind minőségi — fejlődésen ment át a haditengerészeti flotta is. ★ Ma a szovjet hadsereg és a flotta tisztjeinek több mint 90 százaléka párttag vagy komszomolista, 50 százaléka felsőfokú katonai és katonaiszakértő képzettséggel rendelkezik. V ★ A Szovjetunió fegyveres erőinek 60. évfordulója tiszteletére indított szocialista versenymozgalomban kiemelkedő eredmények születnek. A tamani gépesített gárdahadosztály felhívásához csatlakozott egységeknél kiválóan hajtják végre a kiképzési programban szereplő feladatokat. Megismételt eredmény Küldöttgyűlés előtt Ecsegen HetvenhatmilHó 186 ezer forint. Ezt az óriási számot a minap hallottam Csonka Józseftől, az Ecseg és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvezetőjétől. A szövetkezet egyik üzletágának fontos szerepét szemlélteti ez a hatalmas ösz- szeg: megalakulása óta — 1957. — ennyi pénzt folyósítottak kölcsönként a tagoknak. Egy alkalommal azt írtuk az ecsegi takarékszövetkezetről' az országos átlagot jóval meghaladó mértékben növelték a betétállományt. 1976-ban a tervezett 15 százalék helyett, 20,3 százalékkal gyarapodott a betétkönyvbe helyezett pénz. Véletlen volt? Erre szerettünk volna választ kapni, amikor a küldöttgyűlésre való készülődés közben az 1977-es esztendő mérlegéről érdeklődtünk. — Szerencsére nem a véletlen műve — válaszolt elégedett mosollyal Csonka József. — E mellett szól, hogy tavaly is kishiján elértük az 1976. évi emelkedést. A szövetkezetünk által kezelt betét- állomány összesen 19,7 százalékkal nőtt. Tavaly több mint 4 millió 200 ezer forinttal gyarapodott a betét, s ez azt jelenti, hogy tagjaink csaknem 26 millió forintját kezeli szövetkezetünk. Számoljunk egy kicsit! A körzethez tartozó 11 községben 9600 ember él, az egy lakosra jutó átlagbetét 2700 forint, ennél még magasabb Ecseg és közvetlen környékének átlaga. A legutóbbi évben csupán kamat címén majdnem egymillió forintot fizetett ki a szövetkezet a betéteseknek. A takarékszövetkezet azonban nemcsak a betéteket gyűjti, jelentős kölcsönökkel is segíti tagjait. Hogyan alakult ez az üzletág? — Lehetőségeinket számottevően megjavította az év e'e- jén kapott keretemelés. Örömmel mondhatom, hogy minden jogos hitelkérelmet ki tudtunk elégíteni, a hagyományos hitelfolyósítások mellett kedvezményes méhészkölcsönök kiadására is sor került. Az év utolsó negyedében némileg csökkent a hiteligénylés, így 300 ezer forinttal még kevesebbet is használtunk 4**-,**lnt amire ftiartőség lett volna, összesen 8 millió 311 ezer forintot kölcsönöztünk. — Mire kérnek hitelt? — A legtöbbet — 3 millió 254 ezer forintot' — sjfSRí-aí célra. Ezt követi a személyi, majd az áruvásárlási céllal felvett kölcsön. Ugyanakkor csaknem egymillió forintot folyósítottunk mezőgazdasági hitelként. Mindez még mindig nem meríti ki a takarékszövetkezet tevékenységét. Az egyéb üzletágak ismertetésekor is hallhatunk meglepő számokat. — A kisegítő pénzügyi szolgáltatások végzésében is egyre nagyobb szerepet kapunk. Most már CASCO- és élet- biztosításokat is kötünk, de eladtunk 37 ezer darab TO- TÖ- és LOTTÓ-szelvényt is, Egy év alatt még 44 darab ú.t személygépkocsira is felvettünk megrendelést. 80 százalékkal többet mint az előző évben. Neki a tanító néni vesz ruhát A Magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint a gyermekek nevelése nem más, mint testi, szellemi és erkölcsi fejlődésük tudatos irányítása, valamint a leendő hivatásukra való tervszerű felkészítés. Ebből következik, hogy ha a szülök a neveléshez szükséges — szociális, erkölcsi — feltételeket nem tudják vagy nem akarják biztosítani, akkor kislányuk, vagy kisfiúk veszélyeztetett gyereknek minősül. A Magyarnándori Általános Iskolába kétszázharminc diák jár, és közülük tizenkét olyan tanulót tartanak nyilván, akire ráillik a fenti jellemzés. Ök az elsőtől a hetedikig terjedő évfolyamokon tanulnak, a nyolcadikosok között — pillanatnyilag nincs veszélytetett gyerek. Az ő sorsukról, életük alakulásáról beszélgetünk az iskola igazgatójával, Giebiszer Gábornéval és az ifjúságvédelmi felelőssel, Makkos Jó- zsefnéval. — Mi nem tűzoltó-, hanem megelőző munkát végzünk — kezdi a beszélgetést egy frappáns hasonlattal az igazgatónő —, amit már az óvodában elkezdünk. Amikor a „felderített” kis ember bekerül az iskolába, az osztályfőnök az ifjúsági felelőssel együtt meglátogatja a családot és megállapítják a veszélyeztetettség mibenlétét. — A szülők nem fogadják ellenszenvvel? — Nem, sőt örülnek a látogatásunknak — veszi át a szót az ifjúságvédelmi felelős —, és a későbbiekben már hiányolnak is, ha huzamosabb ideig nem keressük fel őket. A családlátogatások után már konkrét javaslatokkal megyünk a községi tanács gyámügyi előadójához — Novák Tiborhoz —, akitől további segítséget kérünk a munkánkhoz. — Ez a támogatás miben nyilvánul meg? — Idén például 1800 forint tanszersegélyt kaptunk, valamint a napközi térítési díjhoz — kilenc gyerek étkezik a napközi otthonban — is hozzájárultak bizonyos pénzösz- szeggel. Előfordult az is, hogy a családlátogatáskor mondtuk a szülőnek: rosszul lát a gyerek, vigye orvoshoz. Nem vitte. Ekkor szóltunk az orvosnak, aki intézkedett a tanácson és hatóságilag vitették el vizsgálatra a tanulót. — Természetesen a nevelőgárdánk is — mondja Giebiszer Gáborné — fokozott figyelemmel törődik a kérdéses gyerekekkel. Igyekszünk bevonni őket a különböző — anyanyelvi, orosz, matematika, képzőművészeti és a többi — szakkörökbe, és természetesen nem maradnak ki egyetlen közös programból sem. Ezeknek az intézkedéseknek ellenére — sajnos — idén egy, tavaly pedig két tanulót kellett elhelyeznünk a salgóbá- nyai nevelő otthonban. A hátrányos helyzttű diákokat nem csúfolják a többi* ek? — Nem. Egyrészt azért, mert ezt az ügyet természetesen nagyon bizalmasan kezeljük, s így a tanulók nem tudják, hogy ki az a tizenkettő, másrészt semmilyen külső ismertetőjelük nincs. A melléjük kirendelt állandó pártfogó alkalmankért „összecsomagolja” négyüket—ötüket, s elindulnak Balassagyarmatra ruhát, cipőt venni. A múltkor panaszolta is az egyik kiegyensúlyozott családban élő gyerek az édesanyjának: milyen jó .. .mák, mert neki a tanító néni vesz ruhát... t. J. Az ország területének három százaléka Látogatható lesz az ipolytarnóci lelet Természeti értékeink megóvására az idén újabb területeket von védelem alá az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, s a már védett mintegy 300 ezer hektárnyi területen intenzív fejlesztés indul meg, hogy ezek a vidékek mindinkább a lakosság, a kirándulók érdekeit szolgálják, a szó szoros értelmében közkinccsé váljanak. Ezekről a feladatokról, fejlesztési elképzelésekről tájékoz-' tatták a hivatal vezetői az MTI munkatársát. zárják, visszatelepítve ide az eredeti növénytakarót. Máshol azonban — elsősorban a két nemzeti parkban, a Hortobágyon és a Bükkben — éppen az intenzív fejlesztés 3 feladat, hogy a nagyközönség számára teremtsék meg itt a turizmus, a kirándulás feltételeit. Útmutató táblákkal a táj értékeit bemutató „tanösvényeket” alakítanak ki, fogaJegyzetlap dóközpontokat építenek, ahol filmvetítés, tájékoztatás segíti a vidék megismerését, s szakképzett vezetők kalauzolják majd a látogatókat. Üjabb természeti értékeket is bekapcsolnak a turizmus vérkeringésébe, így megteremtik az ipolytarnóci ősállatmaradvá- nyok bemutatásának feltételeit, s a szemlőhegyi barlang is látogatható lesz. Magyarország területének mintegy 3 százaléka áll jelenleg természetvédelem alatt, a következő évtized végéig folyamatosan további 200 ezer hektárra terjed ki az oltalom, s ez aa 5 százalékos arány európai viszonylatban is igen előkelő helyezést jelent, más országok hasonló természetvédelmi törekvéseivel összehasonlítva. Az Idén a Pilis, a Börzsöny és a budai hegyek egy részé: vonják védelem alá, összesen mintegy 40 ezer hektárt. A budai hegyek és a Pilis nem is annyira növény- vagy állatvilága, hanem inkább fekvése miatt érdemli ki a védelmet. A sokféle tájvédő intézkedés között szerepel, hogy újabb kőbányákat sem nyitnak, sőt a meglevők egy részét is leÄ számok kiegyensúlyozott, jó munkáról vallanak. Mit terveznek ez évre? — Erről majd a küldött- gyűlés dönt. A javaslat szerint szeretnénk a taglétszámot 150 fővel emelni, a betétnövekedésnél pedig 4 millió 39 ezer forinttal számolunk. Imponálóak a számok. A biztonságot és — nem utolsósorban — a takarékszövetkezet iránt megnyilvánuló bizalmat jelzik. A három üzletházban — Ecseg, Jobbágyi. Szurdokpüspöki —, valamin: a cserhátsfentiváni betétgyűjtő pénztárban mind gyakrabban kopogtatnak olyanok is, akik először bízzák megtakarított pénzüket a takarékszövetkezetre. Végső soron pedig az államra, a kamat ellenébem fel- használásra. Egy kérdés azonban még megválaszolatlan: minek köszönhető Ecsegen és vidékén ez az óriási pénzforgalom, s kiemelkedő eredmény? Egy finom fogalmazás szerint „jelentős eredményt ért el a szövetkezet a takaréklevelek forgalomba hozatalával”. A válasz kulcsa azonban aligha csak ez. Inkább a tizenegy községet ellátó, szervező tíz dolgozó és két segítő nyugdíjas munkájában keresendő. (k. g.) Ifiz, VÍZ Ki ne őrülne Nógrád falvainak, községeinek fejlődését látva-tapasztalva, s a megváltozott körülmények között élve? A települések lakói joggal számítanak arra, hogy életfeltételeik fejlődése töretlen legyen, s ha már van megfelelő kereskedelmi egység, legyen presszó is. A két-három boltban fejfájás nélkül vásárolni lehessen, s legyen megfelelő orvosi rendelő, iskola, út és járda, gázcseretelep, tüzelőolaj-ellátás. A települések fejlődnek, a házak újak, vagy korszerűsítettek, a háztájiban sok minden mellett — igaz, tetemes munkával —, „megterem” a pénz is. Amely nélkül ugyancsak nehéz lenne fejlődést elérni. Az általános méretű és érvényű gyarapodás, a közös és az egyéni javak gazdagodása mellett sok helyen a legalapvetőbb életfeltétel a legkorszerűtlenebb. A vízről van szó. A vízről, amelyet Nógrád falvaiban, fejlesztés alatt álló községeiben, kisebb-nagyobb településein még mindig a régi kutakból öntenek a poharakba. A házakban majd mindenütt televízió, az udvarokon autók, a házak lakói életmódban, szabad időben, öltözködésben, kulturálódási szokásban, egészségügyi ellátás iránti igényben felzárkóztak a városi emberekhez. Ugyanakkor a régi, rossz vizű kutakból merítenek. Az ellentét szembetűnő. Az ellentét megszüntetésének üteme éppen az idén gyorsulhat meg, amikor fokozott gondot fordít tanács és egészségügy, népfront és vízügy a lakosság jó ivóvízzel történő ellátására. Néhány, a napokban közzétett adat, s néhány ugyancsak a közeli múltban ismertetett elképzelés, terv, jó és rossz tapasztalat erre utal. A megyei tanács célkitűzései között szerepel például, hogy a tavaly megkezdett két törpe vízmű folytatása mellett az idén újabb öt törpe vízmű kivitelezését is meg szükséges kezdeni. A megyei tanács hivatalos lapjában, a Közlönyben olvasható, hogy a megyei kölcsönalapból Ka- rancslapujlő és Litke községi közös Tanácsa kap például jelentős összegű hitelt a törpe vízművek kiviteli tervének fedezetére. Csupán a Karancs mentén, Litkétől Karancsaljá- ig napirendre kerül rövidesen a vízműtársulások megalakításának cseppet sem elhanyagolható kérdéce. — Nehéz az embereket akaratuk ellenére boldogítani — mondta a minap az egyik községi tanácselnök arra célozva, hogy bizony nem mindenki érti meg azonnal a vízműtársulások, a kulturáltabb élethez szükséges jó ivóvíz megszerzésének közös feladatvállalását. A megoldás mindenütt „zsebre megy”, ahogy mondani szokás. A társulások megalakításához elég a faluközösség 51 százalékának egyetértése, a többiekre kötelező érvényű a többség akarata. S a kimaradottak egyharmad idő alatt kényszerülnek visszafizetni a megelőlegezett összeget. Zsebre megy hát ilyenformán is. Mégis a belátás, az egyéni érdek felismerése a jobb megoldás. A riasztó példák hosszas felsorolása helyett csupán egy: a balassagyarmati járás egyik községében a régi kutak vize életveszélyes az egy évnél fiatalabb gyermekek részére. Oda a városból szállítják a vizet. Végső megoldást később a vízmű hozhat. Az érintett községek tanácsi vezetői tapasztalatcserére mennek oda, ahol már megvalósult a vízműtársulás. A lakosság eszmecseréjét megvalósítani már nehezebb. Pedig például a mátraszeleiek tapasztalata, vize is jó! (T. Pataki) ] NÓGRÁD - 1978. februái 21., kedd 5
