Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)

1978-02-19 / 43. szám

a a Háromféle mo- iSell ünkkel zsáner- mintákat muta­tunk be, így ta­lán könnyebben választ a család ünnepi öltözéket. Az 1. sz. férfiöl-’ töny — színházi, társasági ruha — fésűs gyapjú- szövetből készült. Legcélszerűbb shantung, noppos vagy melírt ha­tású anyagból, mert az tetszető­sebb, mint a tel­jesen egyszínű, vagy szolidabb, mint a csíkos, a kockás. Az öltöny egygombos (két gombbal is na­gyon divatos) nem túlságosan széles Kihajtóval készült. A nadrág sem túlzó, párhuza­mos vonallal könnyedén követi a lábszárakat. Jól illik hoz­zá a díszesen szövött puplin­ing és kendő. a színes csokornyak­2. sz. modellünk derékban elvágott női ruha, amely rej­tett övvel a derék karcsúsá­gát biztosítja. A négyszögle­tes kivágásból kiinduló gal­lérra szép művirágot helyez­hetünk, vagy kissé csillogó, tetszetős divatékszert is vi­selhetünk hozzá. A szoknyarész elől középen féíhajtással és mellette há­rom-három belső szegővel amely kis bőséget is ad. Az oldalvarrásba helyezett zse bek igen divatosak. 3. sz. modellünk, kislányok részére tervezett kötényruha, amely kordbársonyból a leg­szebb. Formamegoldása mo­dern és szolid, így jól ki­használható ünnepi alkal­makkor. A mell alatt elvág­va és bővítő húzósokkal; a térd körül vízszintes szegő­zéssel és alatta fodorral. A készen kapható fehér pupin- blúzt házilag néhány behú­zással elegáns, ünnepélyes blúzzá tehetjük. Kis virág­applikáció, vagy hímzés 4s el­helyezhető ■ az ujja felső ré­szén. N. V. CSALÁD—OTTHON A nagymama szabad ideje r A arra, családtagok hajlamosak hogy a nagymama sza­bad idejét ..beosszák” azzal a jelszóval, hogy ő úgy is ráér, mert otthon van, sok a sza­bad ideje. Sokszor annyi el­végzendő feladattal bízzák meg a nagymamát, hogy ki sem látszik a munkából. Pe­dig nem helyes más szabad idejével gazdálkodni, még ak­kor sem, ha az a család min­dig segíteni kész nagymamája, aki szívesen feláldozza min­den idejét gyermekeiért, uno­káiért. Nagyon sokszor erején felül segít, lemond a pihenés­ről, szórakozásról, pedig arra neki is nagy szüksége lenne. No de azért a nagymamák­nak is jut a mai sok szépből és jóból, csak élni kell a le­hetőségekkel. Ki ke}l használ­ni az értékes éveket, tanulja­nak meg okosan élni. Erre adunk a fiatalabb és idősebb nagymamáknak néhány álta­lános. gyakorlati tanácsot. A közé nap kellemes élményei tartozik az étkezés. Te­ás mindennap sétáljunk a friss levegőn. Séta közben ve­ri tett asztalon tálalva, barát- gyünk néhányszor jó mély lé­ságos hangulatban jobban esik az étel. Ne sajnáljuk tehát a fáradtságot, minden étkezés­re terítsünk meg, kapcsoljuk be a rádiót, hallgassunk halk zenét. Idősebb korban nem mennyiségi, hanem minőségi táplálkozásra van szüksége a szervezetnek. Tehát az étrend gyakran tartalmazzon tejet, tejtermékeket, friss gyümöl­csöt. nyers salátát, zöldfőze­lékeket, halat, sovány húst, gyümölcslevet. Zsír helyett főzzünk olajjal. Az ételeket jól rágjuk meg. Ha nincs rendben a fogazatunk, sürgő­sen hozassuk rendbe — egészségi és kozmetikai okok­ból. Az egészséges életmód egyik aranyszabálya: a rendszeres mozgás. Ez érvényes idősebb korban is. Korunkhoz és testi erőnkhöz mérten tornásszunk naponta legalább 10 percet Az éhség és a kövérek Ä New York-i St. Luke ’s kát. A kövérek, úgy látszik, kórházban kövér és normál súlyú kísérleti személyeken végeztek megfigyeléseket. A kísérlet folyamán az összes kísérleti személyek hosszabb időn keresztül csak kásával a normál súlyúakkal ellen­tétben nagyobb mértékben igazodnak a napszakokhoz is. A normál súlyú akkor eszik, ha éhes, a kövér akkor, ha eljött az étkezés ideje. E fel­táplálkoztak. Mindenki annyit tevést érdekes kísérlettel bi ehetett, amennyi jólesett. Ma- zonyítottók be. Két faliórát ga az étel és a külső körül- állították be, az egyik mények egyáltalán nem vol- olyan parsán járt, mint egy tak vonzóak. A kísérlet kéz- normális óra. Á két óra közül detekor a testesek többet et- valamelyik a kísérlet*alatt a tek, mint a normál súlyúak, laboratórium falán lógott. A de átlagfogyasztásuk már né- laboratóriumba egyenként hány nap múlva messze el- hívták be a kísérleti szemé- maradt a kontrollszemélyeké lyeket és különböző módo- mögött. kon foglalkoztatták őket, pél­További kísérletek egész so- dául kérdőívek kitöltésével. A ra feltűnő módon bizonyltot- kísérlet vezetője kekszet rág­ta, hogy a kövéreket nagy- csált és megkínálta vele a kí- mértékben befolyásolják a sérleti személyeket is, akik táplálékfelvétel körülményei, tetszés szerinti mennyiségben Ha az étel nincs vonzóan tá- fogyaszthattak belőle. A fel­ialva és a kísérő körülmények nem csábítók, akkor a kö­vérek elvesztik étvágyukat. A normál súlyúak ezzel szem­ben éhségüket — úgy lát­szik — a külső körülmények­től viszonylag függetlenül csillapítják, táplálkozásukat belső tényezők szabályozzák. Nemcsak az étel külseje és tevés helyesnek bizonyult: ha valamelyik kövér kísérleti személynek az volt a benyo­mása, hogy már 5 perccel múlt 6 óra, akkor majdnem kétszer annyit evett, mintha a beállított óra alapján azt hitte, hogy még csak 20 perc­cel múlt 5 óra. A normál sú­lyú kísérleti személyeknél ez íze befolyásolja az étvágyú- nem fordult elő. Divat és nyelvtanulás Egészen véletlenül fedeztem fel az idegen nyelvek tanulásának ezt a fölöttébb alkalmas módsze­rét. Egy ízben sorban álltam egy üzletben, előttem pedig egy lány állt és valami idegen betűkkel kicifrázott blúzt viselt. Megkér­deztem a lánytól, mit jelentenek ezek a betűk. Mire rám került a sor, az ábcé felét megtanul­tam. Második találkozásunkkor az egész ábécét bevágtam — és Így további találkozásra nem szükség. Azután egy kávéházban táncol­tam egy diáklánnyal, az ő ruhá­ját pedig angol szavak díszítet­ték. Megkérdeztem, mi az értel­mük, s ő elmagyarázta. A ruha hosszú volt. Ezzel az Ólja nevű leányzóval egy álló héten keresz­tül találkoztam. Manapság a japán nyelv diva­tos. Az esernyőkre mindenféle hieroglifákat rajzolnak. Kedves barátaim, hol találhatnék egy ja­pán ernyős, csinos lányt? legzetet. Ha módunkban áll és egészségünk engedi, men­jünk kirándulni. Tastileg-leL- kileg felüdít. A testápolást sem szabad el­hanyagolni. Éppen annyi gon­dot kell fordítani rá, mint fiatalabb korban. Nem szé­gyellni való dolog, hanem kor­szerű életvitelre vall, ha idő­sebb korban is használunk testápoló szereket és korunk­hoz, egyéniségünkhöz illően, nagyon diszkréten szépítősze­reket. A jól ápoltság önbizal­mat ad. Téves felfogás, hogy a nagymamáknak csak sötét színű ruhák valók. A sötét szín komor, s ezzel aláhúzza az életkort, míg a világos ru­ha oldja az öregség tüneteit, fiatalos megjelenést kölcsö­nöz. Természetesen nem sza­bad feltűnő, élénk színű hol­mikat viselni, inkább a pasz­tellszínek hatnak előnyösen. A szórakozásra, kikapcsoló­dásra nagyon sok lehetőséget kínál az élet. A könyv idő­sebb korban is a legjobb ba­rát. Olvassunk az idősebb em­berek életmódjáról szóló könyveket, sokat tanulhatunk belőle. Örömteli élmény, ha összejövünk saját korunkbeli asszonyokkal kicsit társalogni, kézimunkázni, sétálgatni, vagy rádiót hallgatni, tévét nézni. Nagyon egészséges kikapcsoló­dás a kertészkedés, a virág­ápolás. Az utazás felejthetet­len élmény idősebb korban is, ha módunkban áll, ismerjük meg hazánk szépségeit, neve­zetességeit. A mozi, a múze­um, a színház látogatása sok üres órát tölthet ki, szépíthet meg. És. ami a legfontosabb, ne forduljunk önmagunkba, hanem kísérjük érdeklődéssel a világ eseményeit, az érdek­lődés ébren tartása friss szel­lemi erőt ad. Az ,.örök fiatalság” titka, ha az élet apró örömeit érté­kelni tudjuk és nem felejtjük el, hogy a nő legszebb dísze: a kedves mosoly. Fási Katalin HOL Rend a lelke mindennek — hányszor használtuk ezt a mondást, anélkül, hogy oko­san raktuk volna el tárgyain­kat Igaz, az emberiség —, bár már a régi görögök is tudták az alapigazságokat — akkor kezdett igazán okos lenni a lakberendezés tekin­tetében, mikor észrevette, hogy sok a holmija és kevés a helye. A civilizáció egyre több és változatosabb tárggyal teszi kényelmessé életünket — és tömi el életterünket! Mert vannak okos tárgyak és okta­lanok. És vannak, szép szám­mal kacatok és vannak már A lakásokban helyet kell biztosítani mindenki szükség­lete és minden tárgy igénye szerint. Milyen tárgyak is vannak környezetünkben, amelyeket tárolnunk kell? Laza csopor­tosításban a következők: A személyes tárgyak — ru­ha, cipő, fehérnemű, sze­mélyes apróságok. A közös tárgyak — ágyne­mű, sportcikkek, kultúrcikkek, lemezek, könyvek, folyóiratok. A „szolgáltatás" tárgyai a konyhai tárgyak, eszközök, személyes rény a padlóig ér, alul he­lyezkedik el a porszívó, amely így a saját kis kerekein tud kigurulni, nem kell emelgetni. Az álló részben a partvisok, a nyeles eszközök, a polcon a vegyszerek helyezkedjenek el. (Magasan — a gyerekek miatt.) Ha nincs hely: Hányszor panaszkodunk, hogy nincs hely már a lakásban ennek, vagy annak a tárgynak az el­helyezésére, vagy a növekvő családban az új családtagok szükségleteire. evőeszközök, asztalnemű, a mosás készülékei, a karban­tartás eszközei, vasalótól a nem használt limlomok kö- feltörlőrongyig, a partvisig, rülöttünk. Ezek éppúgy szeny- A vendégfogadás tárgyai — nyezhetik az emberi környe- készletek, poharak, asztalne- zetet, mint a halpusztulást mű, játékok stb. okozó, folyóvízbe kerülő vegyi anyagok, melléktermékek, hulladékok.., És vannak tár­gyak, amelyek — funkciójuk elhalása miatt — létük értel­mét vesztik el. Vegyünk mély lélegzetet, s mielőtt rendet csinálnánk életünk tárgyai között, tize­deljük meg, dobjuk ki a hasz­nálhatatlant, a feleslegeset. (Nem a kifejezetten rakodás gondja, ' hanem társadalmi méretű „rendteremtésé”, hogy lassan az is probléma, hogy hova dobjuk!) A lakás szinte minden he­lyiségének szüksége van olyan tárgyakra, amelyek ott, abban a szobában kerülnek felhasználásra és ezért elhe­lyezésük is ott a legfontosabb. A konyhában a konyhai fel­szerelések, a hálóban az ágy­nemű, a fürdőszobában a pi­perecikkek és gyógyszerek, hogy csak néhány példát em­lítsünk. önálló gardróbhelyi­ség esetében azonban előfor­dul,' hogy a lakás tárgyainak jelentős részét itt tudjuk el­helyezni; az ágyneműt, a gyógyszereket a ruhákat is itt tároljuk, nem beszélve a konyhai textilekről, asztal- neműekről. A tárgyak elhelyezése: méretük, súlyuk és használatuk gyakorisága szerint történik. Hogyan tároljunk? Ruha: függesztve, fogason, lazán egymás mellett. Ha a szekrény nem elég mély, akasztóval, egymás mögött. Testi fehérnemű: zárt, le­hetőleg állítható polcon. 2 polc közti távolság 25 cm le­gyen. A fiók magassága leg­alább 13 cm. Ágynemű: 30 cm legyen a polc mélysége. Fehémeműs szekrényben helyezhető el, közel a hálóhelyhez. Asztalnemű: tárolóhelye kerüljön az étkező közelébe. Elhelyezhető a konyhai polc- rendszer felső felében, a konyha és az ebédlő, vagy étkező közti falon, térelvá­lasztóban, vagy a hagyomá­nyos tálalóban —, igaz, ez nagy helyet foglal —, vagy a lakószobai szekrényben, vagy a gardróbban, beépített szek­rényben. Takarítóeszközök: átjáró­ban, előszobában helyezhető el a takarítóeszköz-szekrény, legyen egy álló és egy pol­cos része. Ha a tárolószek­Holott helyünk lenne, van, csak éppen nem tudjuk elég­gé kihasználni. Néhány ötlet helynyerésre:. Villanyóra alatt cipőtartó céljára alakítsunk ki szek­rényeket. Ha felemelt padló, dobogó van a lakásban — vagy ilyet, a szoba magassága megenged’ —, azt egy kiemelhető rész nyitásával raktározási hellyé alakíthatjuk. (Szennyesnek, vasalnivalónak.) Suszterpadláson, lejjebb hozott mennyezet terében, ajtóval nagy, könnyű tárgya­kat tárolhátunk. Kétszintes lakás falépcsőjében, garázs­ban, a tető alatt, kihasználat­lan sarokban — itt például vetítővásznat —, vagy éppen a konyhában ügyesen kifor­duló sarokbútorban, pL sze­méttartót. Figyeljük meg fiókjaink, aj­tós polcaink terét. Gyakran, nincsenek ezek sem kihasznál­va. Tegyünk Ide kivehető — készen kapható műanyag) rácsformát. Vagy a polc bel­ső falára készíttessünk félma­gasságban kis, kiegészítő pol­cot. Ahhoz, hogy egy lakás ren­deltetésszerűen működjön, ésszerűen megtervezett táro­lórendszerrel kell rendelkez­nie. Könnyen megtalálni, gyor­san elrakni mindent; a rend időt takarít meg a számunk­ra. T, A, Tejfölös káposzta vagy pá- így szól­Az étlap olyan előkelő, lyen fűszeres, sült aranybetűs bőrmappában rolt ételt egyem, volt, a pincér annyira tisz- Nekibátorodtam és telettudónak és fenségesnek tam: látszott, a zenekar pedig olyan — Legyen szíves, hozzon ne­finoman játszott, hogy egy kém egy adag tejfölös káposz­pillanatra habozni kezdtem, tájt.. Olyasvalamit akartam ren- A pincér most dühösen azt delni, ami méltó ehhez a kör- feleli, hogy ilyen fogás náluk nyezethez. Valamilyen elegáns nincsen — gondoltam, és Ö6z- ételt, mondjuk például ikrát szehúztam magam, szidásra és bélszínt szarvasgombával, várva —, a pincér azonban francia konyakot és friss nyájasan mosolygott, ananászt. Vagy foglyot apróra kis jegyzettömb és vágott, szárított zöldséggel volt. Nem, mondhat akárki és pezsgőt. Én azonban tejfö- bármit, a jó vendéglő — az jó lös káposztát akartam. Azon- vendéglő. Nagyszerű a kiszol- kívül csupán néhány lejem gálás, ha fene fenét eszik, ak- volt, az orvosom pedig szigo- kor is! Még merészebb lettem, rúan megtiltotta, hogy bármi- — És a káposztában okvet­o/ Guruló kosár Mosás előtt a szennyes ru­hát tarthatjuk benne, utána pedig a kimosott, tiszta ruhát tehetjük bele teregetéshez az öreg ruháskosárba, amelybe akár egy nagymosásnyi ruha is elfér. Mielőtt használatba vesszük, természetesen meleg vízzel jól átsúroljuk kívül-be- lül, majd megszárítjuk. Ezt követően néhány csa­var és szerszám segítségével egy ügyes férj, vagy barká­csoló nagyfiú ráerősíti az öreg babakocsi kerekes alvá­zára. B. K. lenül legyen egy karika főtt sárgarépa, az orvosom nyoma­tékosan ajánlotta a sárgaré­pát. — Értem — bólintott a pin­cér, és feljegyezte rendelése­met. Egy pillanatra megder­medtem, annyira elbűvölt a mértani szabályosságú válasz­ték fényesen csillogó hajában. — Igen — majdnem elfe­lejtettem —, ha lehet, azt is Kezében szeretném, ha a káposztában ceruza egy kis cékla lenne. Ez tet­szetős és étvágygerjesztő is... — Parancsára — biccentett tisztelettudóan a pincér és tovább írt. — Még. valamit? — Köszönöm,' ennyi elég. És még azt mondják, hogy a vendéglőben nem szeretik, ha valaki olcsó főzelékfélét rendel! Lám, kérem szépen, én még ki sem nyitottam az étlapot, szeszélyes kívánsá­gaimmal gyötröm a pincért, ő pedig csupán tisztelettudóan bólogat... — Tessék — mondta a pin­cér és átnyújtott egy papír­lapot. — Mi ez? — kérdeztem. — Szíves engedőimével, asz- szonyom, felírtam önnek a legközelebbi zöldségüzlet és tejbolt címét, ahol mindig kapható friss tejföl. Ügy vé­lem, odahaza éppen olyan ká­posztát készíthet majd, ami­lyet annyira -szeret. Minden jót! Nem, mondhat akárki bár­mit, az udvarias pincér ritka, mint a fehér holló... J. Szilveszter NÖGRÁD - 1978. február 19., vasárnap IX

Next

/
Thumbnails
Contents