Nógrád. 1978. február (34. évfolyam. 27-50. szám)
1978-02-18 / 42. szám
GO eves hadsereg (3.) A rakétakorszak fegyverei r A szovjet hadsereg haderőnemei közül első helyen a hadászati rakétacsapatokat kell említenünk. Az elmúlt években bemutattak a nyilvánosságnak olyan hadászati rakétákat is, amelyek — a szovjet sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint — „ikertestvérei” a Vosztok és Voszhod űrhajókat magasba emelő rakétáknak. Hajtóművük mintegy 20 millió lóerős (ez háromszorosa a bratszki erőmű kapacitásának). TASZSZ-közlemények Hadd tegyük hozzá Kazakov marsall szavait: „Egyetlen stratégiai rakéta tökéletes pontossággal a föld bármely pontjára el tudja juttatni töltetét. .. A szovjet stratégiai rakéták indítóberendezései es maguk a rakéták, rendkívül üzembiztosak, bármilyen körülmények közt működnek. Megjegyzendő, hogy az utóbbi időben csökkentettük a rakéta harci készenlétbe helyezéséhez szükséges időt és fokoztuk a találati pontosságot. A szovjet fegyveres erők uj, kis térfogatú interkontinentális ballisztikus rakétákat kaptak, amelyek szilárd üzemanyaggal működnek”. A TASZSZ évről évre közzéteszi közleményét azokról a rakétakísérletekről, amelyek során az utolsó fokozatok a Csendes-óceán térségének meghatározott pontjain csapódnak be. E közlemények felhívják a hajók figyelmét, hogy saját érdekükben az adott időpontban kerüljék el a koordináták által meghatározott övezetet. Még nem volt olyan év, amikor e tengeri térségben a felhívás után a szovjet megfigyelők -mellett ne lettek volna ott hívatlan vendégként az amerikai megfigyelőhajók is. Tanúi lehettek, hogy a 12—13 ezer kilométeres utat megtett rakéták a megadott pont közvetlen közelében csapódtak be. Élte- résük, mint a szovjet hadászati rakétacsapatok helyettes főparancsnoka kijelentette, nem több egy kilométernél. E szovjet rakéták sebessége mintegy 25—30 ezer kilométer óránként és útjuk nagy részét a kozmikus térségben teszik meg. Ez teszi lehetővé, hogy az égitestek pontosságával haladjanak pályájukon. A Krasznaja Zvezda című szovjet katonai napilap riportere volt az első, aki eljutott a hadászati rakétacsapatok egyik szigorúan titkos elhelyezési körzetébe és beszámolt a látottakról. Elmondotta: hajóárboc nagyságú fenyők tövében meghúzódva, magányos házikó áll. Egész föld alatti labirintus bejáratát rejti. Alatta vezérlőtermek, folyosók, elektronikus berendezésekkel teli légkondicionált helyiségek. Az irányítóközponthoz körben 20—30 rríéter mély aknák csatlakoznak. Mélyükben a bevetésre kész rakéták, 100 tonnás vasbeton lapokkal lefedve. Az indítóbázist fokozott harckészültség esetén csak a levegőjáratok kötik össze a külvilággal. 'A kör-' nyéket érő esetleges atomcsapás lökőhulláma azonnal lezárja a szellőző biztonsági szelepét. A levegő ezután a regenerálóberendezésen keresztül jut el a bázisra, ahol erőmű és élelmiszerkészlet is van, így a személyzet huzamos ideig élhet a külszíntől elzárva. A parancsnoki harcállásponton Széles ajtó és enyhén lejtőlépcső visz a mélybe. A folyosót puha gyapjúszőnyegek borítják. A szobákban pultok és állványok. Az automatika, a mechanika, az elektro- és rádiótechnika, az elektronika valóságos birodalma ez. Ha körülnézünk, elmondhatjuk, hogy a szovjet technika minden újabb vívmánya megtalálható itt. Embereket nem látni, az ügyeletes tiszten kívül nincs itt senki. Kábelkévék, vezetékek, s a fejek felett a kosárkákban a szellőztetők zümmögnek. Mindezekre nem csupán a rakéták távirányítása miatt van szükség, hanem, hogy a valóságos hadihelyzetben biztosítsák a személyzet számára a normális élet- és munkafeltételeket. Erre igen nagy gondot fordítottak a föld alatti erőd építői — írja a riporter. Az itt levő elektronikus műszerek korszerűségére egyébként jellemző az az adat, hogy a célbajuttatás- hoz szükséges számításokat egy magas matematikai képzettségű személy körülbelül két év alatt végezné el, míg a rakétákat kiszolgáló elektronikus számítógéprendszer percek, vagy pillanatok alatt.4 Mi a különbség? A rakéta-atomfegyver fejlődésével együtt tökéletesedtek a hagyományos eszközök is: a tüzér- és a lövészfegyverek. Az ágyús és a tarackos tüzérség 1 fegyverzete újonnan szerkesztett, illetve korszerűsített lövegf aj iákkal bővült, amelyeket nagy mozgékonyság, manőverezőképesség, lö- távolság, továbbá nagyobb hatóerejű lövedék jellemzett. Fejlődtek és tökéletesedtek a harckocsicsapatok. Az ösz- szes harci gépjárművek közül a harckocsit sikerült a leginkább alkalmassá tenni az atomfegyver alkalmazásának viszonyai közötti tevékenységekre. Hadd idézzük Lazigin szovjet vezérőrnagy válaszát egy újságíró kérdésére: miben különbözik a szovjet T 55-ös harckocsi az amerikai M 60-astól, vagy a sokat reklámozott nyugatnémet Leopárdtól ? — El kell ismerni, hogy az M 60-as is, a Leopárd is korszerű harckocsi, sok jó tulajdonsággal rendelkezik. A Leopárd például alacsony építésű, ami a harcászatban igen előnyös. De a hadműveleteknél a sebesség a döntő, s ebben a T 55-ösök verhetetlenek. Manőverezőképességük, mozgékonyságuk is jobb, mint a nyugatiaké. A mi kezelőszemélyzetünk például előnyösebb helyzetben tud tevékenykedni, mint az övéké —, olyan a belső elrendezés. A T 55-ös páncélvédettsége, tűz- ereje kiváló. Nézzük például a víz alatti átkeléshez szükséges előkészítési időt. A mienk is, a Leopárd is képes víz alatt átkelni. De amíg a mienknek 20 perc is elég az előkészületekre, a Leopárdnál ez sokkal hosszabb időt igényel. Kitűnő az infratechni- kánk — éjszaka is tökéletes látást biztosít, parancsnoknak, harckocsivezetőnek, lövegkezelőnek egyaránt; a stabilizá- torrendszer, vagyis, hogy menet közben a löveg csöve ne vegye fel a harckocsi mozgását, hanem mozdulatlan állapotban biztosítsa a pontos célzást, megbízhatóbbak a T 55-ösök lánctalpai, tökéletes a sugárvédettsége ?tb. Pedig a szovjet harckocsiépítés tecnikája nem állt meg a T 55-tel... Vajda Péter Tsz-kozgyűlés után Endrefalván Hz u| esztendő, u| ere KÉT ESZTENDŐVEL ezelőtt egyesült Endrefalva— Szécsényfelfalu—Piliny termelőszövetkezeti közös gazdaság, de máris lemérhető: helyes volt egyesíteni az erőket. Szembetűnőek a változások az üzemben: gondosan megműveltek a földek, a rendben tartott majorokban egészséges- jól jövedelmező az állatállomány. Nagy értékű, új gépekkel rendelkeznek. Ezek jellemzőek ma Endrefalván az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezetre. A legutóbbi zárszámadáson a tsz- tagok mindezek tudatában ültek le megtárgyalni az elmúlt évben végzett munkát és kijelölni az idei feladatokat. Munkájukat dicséri — az egyszerű tsz-tagét ugyanúgy, ahogyan a szakemberekét, — minden nehézség ellenére az elmúlt évben megint előbbre léptek. Érdemes ezt néhány számadattal is igazolni: a hektáronkénti búzatermés 35 mázsa helyett 37-2 mázsa. A szálastakarmány-termés hektáronként 41,2 mázsa. Tejtermelés: az egy tehénre jutó átlag elérte a 3219 litert. Az anyajuhok száma 2000 darabra emelkedett és számolnak ennek szaporulatával, amely megközelítette az évi 1,5 darabot. Ezek mögött a számok mögött nagyon kemény, következetes munka rejlik. Küzdelem a százalékokért, amelyek elérése Endrefalván — éppen a nagyon mostoha és kedvezőtlen adottságok miatt — többszörös munkát igényel fizikai munkástól, irányító szakembertől egyaránt. És, amint a vezetőség jelentése tudtul adta a közgyűlésnek- közös összefogással sikerült a nehézségeket legyőzni, de már olyan mértékben, hogy egyben megalapozhatták az ide' termelési tervük valóra váltását is. A termelőszövetkezet tagsága nagyon elszánta magát arra, hogy ami feladatot meghatározott a közgyűlés- azt maradéktalanul megvalósítja. Bartus Lajosné, az állattenyésztés egyik fejőnője pontosan részletezte, mik a tennivalók annak érdekében, hogy ebben az évben a tejtermelést 3250 literre emelhessék. Ezt részletezte Baksa Sándor. az állattenyésztési ágazat vezetője is amikor azt hangoztatta, hogy szívesen vállalják a magasabb tejtermeléssel járó feladatokat, de kérik, hogy a tsz-vezetőség ennek feltételét teremtse is meg. A jobb eredmények elérését szolgálta Juhász Gyula szerelő felszólalása is- aki azt hangsúlyozta: az idei feladatok szinte megkövetelik a belső tartalékok további feltárását, ezért fordítsanak figyelmet az újításokra, ha azok jók, akkor alkalmazzák. Ujj István a jobb eredmények érdekében kérte, hogy a munka végzéséhez jobb szerszámokat kapjanak a dolgozók. A KÖZGYŰLÉSEN minden figyelem kétségtelenül a jobb, a magasabb eredmények elérésére fordult. Ez vonult végig a vezetőség jelentésén is, amit Farkas János a tsz elnöke terjesztett a ts%tagok elé. A termelőszövetkezet vezetői és a tsz tagjai nagyon jól tudják, hogy erre az esztendőre célul tűzött hat-hétszázalékos termelési emelkedést jóval nehezebb lesz elérni- mint az eddigi eredményeket. Számítottak megyei támogatásra is, amiről az elnök így szólt a jelentésben: „Mintegy 1 millió 600 ezer forint megyei fejlesztési támogatással számolunk...” Azóta már eldőlt, ezt az összeget nem kapják meg, mert náluknál rosszabb körülmények között levő üzemeknek adták oda. Ez azonban a célul tűzött fejlődést nem akadályozhatja meg, mert mint arról a közgyűlésen tárgyaltak, legfőbb céljuk, folytatni a megkezdett utat, a saját erőre támaszkodva, hogy lépést tudjanak tartani a mezőgazdálkodásunkra jellemző fejlődés ütemével. Endrefalván a fejlődés ütemével való lépéstartás az jelenti, hogy az idén a termelési értékük az elmúlt évi 27-5 millió forinttal szemben 31 millió forintra emelkedjen, a tagok egy főre jutó havi jövedelme pedig érje el az átlag háromezer forintot. A beruházásra fordított pénzösszegnek pedig kilencmillió forintra kell emelkednie. Ezt a pénzösszeget semmi mással csakis az okos gazdálkodással és a szorgalmas munkával lehetséges megteremteni. Az Aranykalász Tsz tagsága és vezetősége az elmúlt két évben bebizonyította, hogy ránéznek és le tudják győzni a termett a munkára. Szembe kedvezőtlen adottságokat. Most is a közgyűlés jóváhagyta a termelési szerkezet további javítását. Nem foglalkoznak olyan növények termesztésével, amelyek gazdaságtalanok. Javítják a munka szervezettségét, mert ha valahol, akkor náluk ennek rendkívül nagy jelentősége van. Semmi olyan dolgot, amely hasznot hoz a házhoz, nem engedik elsikkadni. Munkára készen állanak a tsz tagsága és vezetői mellett a párt- szervezet. a szakszervezet, az ifjúság, a nőbizottság és mindenki, akinek ügye a közös gazdaság. DOLGOS HÉTKÖZNAPOK folynak Endrefalván is. Az új esztendőre gondosan felkészültek a tsz-tagok, szakvezetők egyaránt. A közgyűlés határozatainak megfelelően végzik a munkát, mert az év végén újabb eredményeket kívánnak letenni a közgyűlés asztalára. Bobál Gyula uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiniiiiiiitiiiiiiiniiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiii ..............................iiiiiirimiiimmmmiMiiimiiiiin M o ndom Paluch Györgynek, a Komarov Szocialista Brigád vezetőjének — aki csak könyökét nyújtja kézfogásra, mert éppen most érkezett munkahelyéről, a Siemens-edzőkemence, mellől szinte nyakig olajosán, hogy : „Hallottam, nagy fába vágták a fejszéjüket...” — Az a bizonyos negyven százalék jutott a fülébe? — Az. — Hát, igen.. 1 — simítja hátra deresedő haját — Erre vállalkoztunk. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Komarov Szocialista Brigádja 1977. végére a megelőző évi termelésnél húsz százalékkal több készterméket gyártott. S most elhatározták: az idén negyven százalékkal tetézik meg eddigi legmagasabb eredményüket: Ezerki - lencszázhetvenhathoz képest ez jócskán több a termelés felénél; bár ez a szám, bármilyen hihetetlennek tűnik is, még mindig csak akkor mond valamit, ha leírjuk: jelenlegi munkájukkal egy hónap alatt teljesítenék 1958. évi tervüket. — Szóval, negyven százalék. .. — Mondtam már, annyi. Legalábbis, egyelőre. Az elhatározásunk szerint ennyivel több termelést kellene produkálnunk az év végére. — Nem túl, sokat akarnak markolni ? — Majd kiderül. A harminc- harminckét százalék már most is biztosnak tűnik. A többi meg? — túr bele ismét olajos kezével sörényébe és — nem mond semmit. Tudom, meg mások is említették már: kemény brigád ez a szalagedző. Nemcsak azért, mert létszámuk — harHetvenhathoz — hatvan? Majd a végén kiderül miincöten vannak — jóval több az üzemben dolgozók felénél, hanem mert két évvel ezelőtt, bizonyítékként a fentebbiekre, az egész ország megismerte nevüket. — Ja, igen — tűnődik el, s mondja miért, a brigádvezető: elnyertük a Magyar Népköz- társaság Kiváló Brigádja címet. — S most újra magukra akarják irányítani a figyelmet? — Viccel!? Nem hiúságból, önmagunk mutogatására hajtunk! Azért próbálkozunk mindig, nemcsak ebben az évben, a többel, mert futnak most, jó pénzt fizetnek termékeinkért a világpiacon. Ezt az állítását bizonyítja aztán Hegyes Ferenc üzemvezető. Igaz, nem mindén apró részletre kitéréssel, mert sürgeti őt az idő, holnap reggel magas szintű kormánydelegáció tagjaként a Szovjetunióba utazik, s addig annyi még a tennivalója. — Tény — mondja —, hogy az utóbbi évek során jelentősen megnövekedett a kereslet az edzett szalagacélok, rugók, iránt. Bel- és külföldön egyaránt. E termékféleségekből már tavaly is több mint nyolcvannyolcmillió forintos bevételre tettünk szert, s most az előzőeknél is nagyobb megrendelések érkeztek például Csehszlovákiából, és jelentős ipari potenciállal rendelkező tőkésországokből. És a deviza ugye, kell! Tevékenységünk nagyban befolyásolja a vállalat eredményességét. — így hát az üzemében dolgozó ötvenöt ember akar — mint említette — *&z idén több mint százhuszonhéfmillió forintos eredményt elérni? — Ahogy mondja. — Létszámnöveléssel? Bosszúsan, ingerülten int egyet, s ha nem tartóztatná magát, tudóm, káromkodna egy nagyot. — ... Pár hónap alatt jó néhány kitűnő szakemberünk ment nyugdíjba. És jöttek az új dolgozók; ki ilyen, ki olyan, de még mindig nem annyian, mint ahánynak kellenne lenni. Szóval, inkább kevesebbünkre hárul ez a nagy felelősség. — Annak érzik? — Természetesen. Mondhatom, mindegyikünk. — Nagy lehet maguknál az öntudat... — Ne használjunk frázisokat! Ismeri a brigác^ történetét, nagyon jól tudja, minden évben meg-megtetézték az előző eredményeket. Törekvő- ek, mindig többet akarnak, szinte a vérükben van már a precizitás, a szervezettség, a minőségi munka. — Minőségi munka... A sok többletszázalék nem megy a rovására? Nem lesz több a selejt? — Nézze! Az üzem szinte valamennyi dolgozója, ön- meózást végez, önmaga becsülete a bizonyíték arra, hogy a készre csomagolt áruban a legapróbb hibát sem lehet felfedezni. És ne hdgy- gye, hogy a többletmunka nálunk a kapkodást felételezi’ Osztás-szorzás, töprengés, szervezés, újítások eredménye, a gépek jobb kihasználásáé, lesz az az év végére tervezeti negyvenszázalékos többlet. — Nem voltak túl alacsonyak — hogy még talán eny- nyi pluszra képesek — az előző idők tervszámai? — ... Aprólékos munkával olyan tartalékokat tártunk fel, amelyekre eleddig oda sem figyeltünk. Ezek révén érik majd be a gyümölcs.. — És sorolja azokat a már eddig megtett, s az elkövetkezendőkben napvilágot látó intézkedéseket, amelyek majd az év végére... talán... remélhetőleg. .. — Nem sok a feltételes mód? — kötekedem. — Hogy úgy mondjam, ma is külső tényezők függvényei vagyunk. Mert ugye anyag kell, hibamentes, folyamatosan. .. jó gép és... — .. .És emberek. És pénz, — Valóban. A negyven százalékkal több munkát anyagilag is meg kell becsülni. Meg kellene — teszj hozzá nem túl bizakodón. Az üzemvezetői iroda üvegfalán át látni a gépek egyenletes működését és szemet saj- dítóan csillognak a dobokra tekeredő acélszalagok. Méterenként, kilométerenként. Tán’ kiszámolni sem tudnánk, a tervezett negyven százaléknyi többlethossz körülérné-e, vegy csak töredéke lenne az egyenlítőnek. Karácsony György Az elmúlt év szeptemberében adták át a közel 11 millió forintos költséggel épült, a megye egyik legkorszerűbb gépjárműjavító csarnokát az ÉMÁSZ salgótarjáni üzemigazgatóságán. A tágas, korszerű és jól felszerelt csarnokban végzik az üzemigazgatóság több mint sá&z gépkocsijának javítását, felújítását. A képen Endrész László és Huszanyik Miklós ZIL 131 típusú terepjáró gépkocsi kerékagycsap- ágy-törését javítja. Román—bolgár együttműködés A Bulgáriát Romániával összekötő Barátság Duna-híd szomszédságában hamarosan felépül a két ország közös ipari létesítménye, mely két integrált vegyészeti és kőolajipari. valamint kohászati fúrógépeket és -berendezéseket gyártó üzemből áll. Az egyiket a romániai Giurgiuban, a másikat a bulgáriai Rusze ban szerelik fel. Az alapkőletétel 1976. de cemberében volt; az ezer fő foglalkoztató első részle; idén kezd üzemelni. A kö^ös vállalkozásban má szocialista országok, köztük ; Szovjetunió is közreműködik gépek és gépi berendezései szállításával. NÓGRÁD - 1978. február 18., szombat 3
