Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

• • Ötvenéves Mickey Mouse ötvenéves Mickey Mouse. Persze mit számít ez a hal­hatatlanságban ! .. .Mert ez a kis fekete, jelentéktelen egér­ke ma már a filmművészet halhatatlanjai, közé tartozik. Persze Mickey Mouse törté­nete bizonyos fokig azonos Walt Disney sorsával.... Mert mégiscsak Walt Disney volt előbb. Éppen ezért vele kezdjük. Tulajdonképpen megható karriertörténetnek látszana a nagy amerikai rajzfilmes éle­tének felidézése. Szegény csa­ládból származott, és eleinte szinte semmi sem sikerült neki. Tízévesen állt munkába, előbb újságokat árult, majd limonádét, aztán a képzőmű­vészeti főiskolára iratkozott Chicagóban... Egy vendéglői újságnál alkalmazták, mint rajzolót... Aztán a Kansas City film részvénytársasághoz került. Meglehetősen naitA tör­téneteket rajzolt tündérekkel, királyfiakkal, főleg reklám­célokkal. Itt készíti el a haj­dani raktárban a Csizmás kandúr és a Piroska és a far­kas rajzfilmváltozatait. De ezeket sohasem mutatták be. Dismeyt üldözte a balszeren­cse. Minden vállalkozása ku­darcba fulladt. Ügy döntött, elhagyja Kansas City-t és Hollywoodba költözik. És itt egy szép napon régi-régi slá­gert hallgat, amelynek fősze­replője egy mezei egér. Disney megpróbálja lerajzol­ni ezt az egeret. Ravasz és meglehetősen emberi külsejű egérke kerekedik ki a ceru­za alól. Mortimernek keresz­teli. De felesége tiltakozik. Sokkal inkább Mickey. Miért ne Mickey Mouse? És aztán ez az egérke beköltözött Dis- neyvel a stúdióba. Ezer és ezer vázlat készül, amely egyre kevésbé hasonlít ahhoz a mezei egérhez, amely a múzsa szelepét vállalta. El­készül az első két kisfilm. 1927-ben a nézők már talál­kozhatnak vele. De nem fi­gyelnek fel. Ekkor jelenik meg a hangos film és ez mindent elsöpör. Disney meg­látja a nagy lehetőséget 1928- ban megszólaltatja Mickey Mouaet És ez hat A premi­er hwrfulmm gnn«pK*ii tor­kollik. Másnap Mickey és Dis­ney arcképei együtt szerepel­nek a legnagyobb amerikai napilapok élén. 1929-ben már Walt Disney burbanki stúdiójában 16 rö­vidfilm főszereplője az agya­fúrt kisegér. 1932-ben nem kevesebb, mint 23 filmben tűnik fel. Ma Burbankban jó néhány utca viseli Walt Disney hőseinek nevét. Van Mickey utca, van Donald utca és Pluto utca. Mickey lassan minden szerepet be­tölt. Lesz tengerész, tanár, katona, énekes, torreádor, sportrepülős, farmerkertész és karmester. Szembeszáll örök ellenségével, a macskával, síel, repül, tengeren hajózik, vagyis mindent tud. És mi­vel Mickeynek szíve is van, 1934-ben megteremtik számá­ra a partnert, Minniet. Ma Mickey 120 filmben sze­repel és másik 100-ban jele­nik meg barátai, Pluto ku­tya, Donald kacsa, Bambi, vagy Horace mellett. Walt Disney egy hatalmas iparág vezetője lesz, amely most már nagy tőkét tud be­fektetni a produkciókba. Így Németh aztán elkészül a Hófehérke, az első egész estét betöltő rajzfilm, amelyet száz és száz millió ember tekintett meg. Ügy tűnik Mickeynek befel­legzett. De a helyzet egészen más. A harmincas években hetente ötezer levél érkezett a nem létező kisegér címére. Harmincnyolc múzeumban vendégszerepeit, csaknem öt­millió ember előtt ötven­éves pályafutása alatt Mickey több mint száz díjat kapott, köztük két Oscar-díjat is, és 22 nyelven megjelenő kétszáz- millió könyv és újság mesél­te el kalandjait. , Mickey a politikával is foglalkozott. 1930-ban Hitler betiltotta a Mickey-filmeket, mivel a „Mickey a lövész- arokban” című produkcióban a kellemetlen macskák sere­ge német katonasisakot vi­selt, és Hitler a német nem zeti önérzetet érezte ezzel megsértve. És Mickeyről nem feledkeztek meg a második világháborúban sem. A kis­egér filmjei rendre szerepel­tek a frontkatonák előtt, és nagyobb sikerük volt, mint a hajdani csodálatos szépségű szexbombának, Mae Westnek, amikről pedig azt állították, hogy egy hadsereg is elszé- gyelli előtte magát, még ak­kor is. ha nem tesz mást, csak a Bibliát olvassa. Mickey figurája ott szerepelt a csa­tába induló tankokon, a re­pülőgépeken. 1955-ben a televízióban is megjelent, amikor megala­pította a Mickey Mouse Clu­bot. Nemrég 90 perces film született róla, amely hihe­tetlen kalandjait foglalja ösz- sze. A francia Henry Salva­dor „Hello, Mickey” címmel nagylemezt szentelt emléké­nek, Amerikában bélyeg je­lent meg Mickey tiszteletére és a párizsi neves könyvkia­dó, a Hachette valamennyi kalandját könyv alakjában is megjelenteti. Mickey Mouset senki sem látta szomorúnak. Csak egy­szer. 1966 decemberében, Walt Disney halálakor, amikor a Paria-Match címlapján meg­jeleni a sfió Mickey képe. Xz ihr első hónapja nev& Janus római isten nevéből, vagy az ajtó jelentésű, ianua hangzású latin szóból- kapta. Janus őrködött ugyanis a ró­maiak hite szerint a kapukon, bejáratokon. A kétarcú, elő­re és hátra néző Janus volt a kezdet istene, aki egyszer­re látott a múltba és a jö­vőbe. Régi magyar elnevezései: Vízöntő hava, Nagyboldogasz­San S-Sra, vízEerészí hapjlri esik a farsang kezdete. Ez a vidám mulatozással, bálozás­sal fűszerezett népszokás az ősi tavaszelőző ünnepségekig nyúlik vissza, s a legújabb időkig is megmarad. A far­sangi jelmezes-álarcos mulat­ságokról nálunk a XV. szá­zadtól vannak feljegyzések. Bizonyos azonban, hogy pan­non időkben is ünnepnek számított ez az időszak, hi­Jauuár hó — Janus hava szony hava, továbbá Télhó, lévén a három téli hónapból a középső. 31 napja közül az elsőn — újév napján — 7 óra 32 perckor van napfelkelte, napnyugta pedig 16 óra 3-kor. A hónap végéig valamit javul a helyzet: 31-én már 7.11-kor kel a nap, s 16.43-kor nyug­szik le. Tehát a nappal javá­ra pontosan hatvan perc az eltolódás! Január hó átlagos, köze­pes hőmérséklete 60 év mé­réseinek átlagolása szerint —1 fok. Az előző, decemberi hónap még +0,6 fokos átla­got mutatott; 50 év adatait egybevetve, a januári átlagos csapadékmennyiség 39 milli­méter, természetesen zömében hó, havas eső formájában. (Á decemberi átlag 51 mm.) Az egykori Kincses Kalen­dárium a következő munká­kat tanácsolja a veteményes kertben: Enyhe időben "ás­sunk, forgassuk a talajt, szá­raz fagynál trágyát hordjunk. A kerti eszközöket javítsuk ki és készítsük el használat­ra, a kerti magvak beszerzé­séről is most kell gondoskod­A gyümölcsösben az ojtás- hoz szükséges nemes gallya­kat most kell szedni és szá­raz homokba eltenni tavaszig, A száraz gallyakat és her­nyófészkeket szorgalmasan tisztogassuk. A ribizlit, kösz­métét meg l^het már nyesni. A gyümölcsfák trágyázására ez a legalkalmasabb Idő. hónapra, pootoaab­szen a karnevál egyenes 1©^ származottja a római kori sa- turnáliáknak, a pogány ter­mékenységi, újjászületési ün­nepségeknek. A farsang gondolatköre ösz- szekapcsolódott a házasság- kötésekkel. Azokat a lányo­kat,' akik pártában marad­tak, szokás volt farsang vér gén kicsúfolni. A farsangi la­kodalmas játékok jellegzetes fajtája a nyugat-dunántúli/ rönkhúzással összekötött mór kaházasság. A rönk-, illetve tuskóhúzást akkor rendezik meg, ha a községben abban az évben nem volt lakoda­lom. A rönköt ilyenkor legé­nyekből és lányokból alakult párok húzzák végig a falun. Jelmezes, álarcos figurák kí­sérik a menetet, amely köz­ben meg-megáll, és ilyenkot tréfás esküvőt rögtönöznek. A farsang hamvazószerdáig, a húsvét előtti 40. napig tart. Időjárási megfigyelés is kapcsolódik vízkereszt nap­jához. Ha január 6-án csepeg az eszterhéj, vagy a kerékvá­gásban víz ered a hóból — jó termő idő lesz. Január 25-^ én van Pál napja. Erről így szól a rigmus: Pál fordulása, ha tiszta, Bőven terem mező, puszta, Ha pedig havas, vagy nedvest Lesz a kenyér igen kedve*. (Mert kévé* te** beUSUJ Vathy Zsuzsa: BEGAN VI B egányi operaénekes, hangra, megjelenésre egyaránt elragadó em­ber. Muszorgszkij és Wagner, Borisz, igen, Borisz Godunov az ő igazi szerepe! Így mondják, legalább iá Mert az énekes Begányit én sajnos, nem ismerem, azaz hogy személyesen nem. Az én Begányim, akiről beszélni akarok, tulajdonképpen nem is Begányi, hanem Borbély. Borbély Lajos. Csak gyanítom, hogy Borbély megtisztelő má­sodik neve és egykori énekes szenvedélye valamilyen mó­don összefügg egymással. Az igazsághoz persze hoz­zátartozik, hogy Borbély hang­ja — annakidején, mikor a Rózsavölgyi-bői, Keik Bala­tonból hazafelé bandukolva átszakította az éjszaka csönd­jét — se szép, se szárnyaló nem volt, szenvedélyességét és átütő erejét azonban senki ei nem vitatta volna. Így tör­tént, hogy egy különös zajos éjszaka után, valószínűleg, egy álmából fölvert egyén Bor­bélyt a hagy Begányihoz ha­sonlította. És Borbély Begányi lett. kétségkívül, most már örökre. Tíz éve ennek is! Tíz éve, hogy éjszakánként, a kollégi­umban Begányi hangjára éb­redtünk, és hogy hűséges kí­sérőjét, Virágh Lacikát, talán éppen ezeknek az éjszakai sé­táknak következményeként beperelték gyerektartásért. Most, tíz év után itt ülök volt évfolyamtársaimmal egy cifra kocsmában, és bort iszunk. Mellettem Begányi és Virágh, szemben velük Robi- csek, Kinsi. És még vagy tí­zen. Iszom a zöldszilvánit, és olyan bátran hallgatok közöt­tük. mintha otthon lennék. Pedig ritkán találkozom ve­lük, néha, egy-egy összejöve­telen, de buszon, villamoson, üzletben soha. Talán három éve is már, hogy egy orvosi rendelőben Fodor Mártával adtuk egymásnak a kilincset. Köszönni is alig volt idő, de Márta odasúgta: a zománc­gyárban dolgozom, ha edény­re van szükséged, gyere. Egy­szer, az aluljáróban, Bartos szólt utánam. Ugye, te nem építkezel? Nem. Gondoltam. Miért? Nem kértél még csem­pét. Aztán jött egy telefon, hogy Fülöp a tervhivatalba került, és hogy Kínai vissza­pillantó tükröket tud sze­rezni. Sass téglát, Robicsek porcelánt. Így hát, valami módon, tíz év után is össze­tartozunk. Azok is, akik látják egymást, azok is, akik nem. — Begányi, te hol ültél az előadóban? Iszik, zsebkendővel meg- törli a homlokát. — Sehol. Nem jártam elő­adásra. Nem járt. Persze, hogy nem járt. Miért nem jutott eszembe? Begányi és a jegy­zetelés! Kerek feje kártyaasz­talok mellől rémlik föl, Sö­rösüvegek közül. A futball- pálya, a kézilabdapálya, a kosárlabdapálya széléről, a teniszpálya lelátójáról. Fű és vörös salak, lábhoz tett sörösüveg, tökmag. Éneklés, vegyész-induló, mámoros vo­nulás. Begányi elém teszi a névje­gyét. Borbély Lajos, főmérnök. Lakás, telefon. Munkahelyi telefon. Begányi főmérnök! Ezt sem tudtam. Miért nem tudom, ki lett közülünk fő­mérnök? Bűntudatosan né­zem, mintha ezzel akarnám jóvátenni tudatlanságomat Feje teteje erősen kopaszodik, ritkás haja, mint a szépen ge­reblyézett föld. Tekintete sze­líd, túlságosan engedékeny. Talán ilyen volt tíz évvel ez­előtt is. Talán nem. — Begányi — mondom. — Kiket szerettél legjobban az előadók közül? Sorolja a neveket. Szekeres Béla, Török Antal, Béres Pici. Arcok rémiének föl, vagy föl se rémlenek. Mintha sose láttam volna őket. — Tudod, ezek csöndes, kö­zépszerű emberek voltak. De igerí rendesek. Ha tehetem, most is meglátogatom őket. — Gorcsevre emlékszel? — Gorcsev. — Az a lófejű. Utolsó éves volt, mikor mi elsősök. Nem köszönt senkinek, a tanárok­nak sem. Begányi kitölti az üvegből a bort, hitetlenkedve néz. — Gorcsev? Magam sem tudom miért, izgatott leszek. Látom magam előtt Gorcsev szomorú ló-ar­cát, amint magányosan baktat az egyetem márvány aulájá­ban. — Így hívta mindenki, Gor­csev. Egyszer az a hír járta, hogy Gorcsev három napja fekszik az ágyon, és nézi a plafont. Képzeld, három nap­ig feküdt, és nem szólt senki­hez! Begányi elvesz egyet az asz­talén sorakozó üvegek közül, mind a kettőnek tölt, és bandzsít is hozzá. — Miért olyan fontos ez? — Nem is tudom — mon­dom. — Talán azért, mert én nem volnék képes három nap­ig szótlanul feküdni. Te ké­pes volnál? Begányi megfogja a karom, szemében köd és szomorúság. — Most a te nótádat! De én nem akarok énekelni, én Gorcsevről akarok beszél­ni. Bele akarok merülni Gor­csev fájdalmába. Abba a fi­nom, fennkölt szomorúságba. A cigány már játssza is. Egye meg a fészkes fekete­fene. És mi boldogok va­gyunk, ütjük az asztalt, és remegnek a falak, ahogy rá­bömbölünk. Még tart az éneklés, mi­kor kicsapódik az ajtó, és a nyikorgó lépcsőn ázott tár­saság jön be. Csurom víz a ruhájuk, friss esőszagot hoz­nak magukkal. Törzsvendégek lehetnek. A pincérek kapkod­va tolják össze az asztalokat, a cigány azonnal hozzájuk pár­tol. Nincsenek többen, mint mi, mégis elfoglalják az egész termet. összezsugorodunk, mintha félretoltak volna ben­nünket. A társaság nyomában, ve­lük együtt, mégis tőjük le­szakadva, két férfi érkezik. Az egyik ősz hajú, testes, a másik göndör hajú, vékony. Ez a vékony olyan furcsán simul a másikhoz. Az őszha­jú fogja a kezét, húzza maga után, befelé a másik terem­be. A zenészeknek mélyen meghajolva köszönnek, a pin­cérlánynak is. A lány elfor­dul, nem köszön vissza. A két férfi leül a sötét, belső terembe, karjukat összefűzik. — Híres buzi hely — mon­dom. Begányi feje fölemelkedik a borosüvegek közül. — Ez buzi hely! — Az. — Ne mondj nekem ilyet! A törzshelyem tíz év óta. Igaz, mostanában ritkán já­rok ide, de még három-négy évvel ezelőtt is minden hó­napban itt voltam. A belső terem felé intek. — Láttad őket? Begányi elnéz a borok fö­lött, homályos a tekintete. — Egyszer, a Gellért-fürdő­ben odajött hozzám egy kra- pek, mindent ígért, csak men­jek föl hozzá. Azóta nem me­gyek a Gellértbe. Brüsszelben, egy éjszaka az utcán szólí­tott meg valaki. Nem is szó­lított! — Begányi megrázkó­dik. — Akármit mondasz, ez nem olyan hely! — Jó — mondom. — Nem olyan hely. Az .asztal túlsó oldalán, hangos, széles gesztusokkal Kínai, igazi nevén Horácsek Tamás beszél. — A pénz, apukám, csak a pénz érdekel, semmi más. A mani. Azt mondja tavaly az első nejem, nem próbálnánk meg együtt, Tamás? Itt a gyerek. Ne folytasd, anyu­kám! Engem a mani érdekel. A pénz nem boldogít, de megnyugtat. Tudod jól, ha pénzről van szó, nekem se anyám, se apám. Kínai mindig ugyanezt mondja. Akkora a szíve, hogy az egész alak csupa kéz, láb, szív, semmi más. és hogy másnak tettesse magát, min­dig a pénzről beszél. A pénz, a mani, a dohány. — Te! — Begányi hangja a Kínaié mellett egészen erőt­len. — Ugye, nem igaz, hogy buzi hely? — Megfogja a karom. — Itt ünnepeltem mind a két gyerekem keresz­telőjét. Az összes barátom es­küvőjét itt tartottuk. — Ke­zén számol. — Legalább öt esküvő, legalább tíz gyerek. Ha kiderül, bennem össze­omlik valami. Kopaszodó homlokán verí­ték, barna, pigmentes bőre furcsán fehér, összeszorul a torkom. — Hagyd, már abba. Nem buzi hely. Rosszul tudtam. — Akkor miért mondtad? — Tudom is én. Sokat it­tam. A két férfi a belső terem­ben szótlanul ül, fogják egy­más kezét. Pislákoló gyertya mellett ülnek. Szeretném ró­luk levenni a tekintetemet, de nem tudóm. Esettek, ázottak, szomorúak. Begányi is őket nézi. Hal­lom a kapkodó lélegzésén, ér­zem mozdulatlan tekintetén. Hirtelen föláll, a szoros szé­keket lökdösi. Ki akar szaba­dulni a székek közül. Meg­fogom a karját, belekapaszko­dom. Nem szabad kimennie. Begányinak baromi ereje van. Ha Begányi iszik! Érzem, hogy engem is ki­ver a veríték. Úristen, mit akar? Mit akar Begányi csi­nálni? D e addigra már ott van Robicsek. Barátja háta mögé áll, megfogja a vállát és lenyomja. Észrevét­lenül, mintha csak asztalhoz ültetné. Begányi feje félrecsuklik, kabátja furcsán lóg. — Ugye, nem igaz? — kér­dezi. Szeme véres, tekintete en­gem vádol. — Tudom, hogy nem igaz — motyogja. — Csak egy rossz vicc volt. Egy buta rossz vicc. Egy rossz, buta vicc. NÓGRÁD — 1978. január 1., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents