Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-08 / 7. szám
/ MúIímmIc birtokba vétola Évek óta erősödő jelenség tanúi lehetünk: egyre több és több ember figyelme fordul a ma és a holnap teendői, feladatai mellett, ezekkel együtt a közeli és a távolabbi múltra. Nemcsak az országos „történészműhelyek” tevékenysége élénkült meg, lett színesebb és gazdagabb, hanem a nem történész ezrek és tízezrek érdeklődése is feltámadt lakóhelyük múltjának megismerésére és megismertetésére. Száz és száz községben falukrónikák írásába fogtak az emberek, a tárgyi történelmi emlékek ezreit hordták és hordják ma is össze poros padlásokról, nagyapák sárgára fakult, rég elfelejtett irományaiból, a falusi irattárak eddig senkit sem érdekelt polcairól. Fiatalok népes tábora is többször indított rohamot az „élő történelem”, az öregek emlékeinek megmentésére. Az országos és helyi évfordulók, a teremtett időszerűségek, a lokálpatriotizmusból fakadó múltra-büszkeség szinte mozgalommá terebélyesedett. E „fertőzés” a korosztályok egyikét sem kímélte. A legidősebbek is csatasorba állnak: reszkető kezekkel rótták és róják az emlékezés sorait, halványuló memóriájukat nem kis feladat elé állítva ezzel. Azonban az értékre figyelő, szelektálni képes, szélesen hömpölygő folyamat csak irányt szabó gátak között növelheti erejét, töltheti be tényleges hivatását és válhat, még inkább hasznos, múltunkat sokrétűen feltáró, cselekvő együttműködéssé. A »gyűjtse mindenki, amit akar”, „a dolgozza fel mindenki, ami éppen megragadta a figyelmét” helyett céltudatosabb, egy irányba ható; az átfedéseket, a dupla, sőt tripla munkát megszüntető, okos együttműködés megteremtése most a soron következő nagy feladat. Mindez ma már társadalmi szükséglet. Ezért vállalkoztak a városi és járási pártbizottságok, a megyei pártbizottság irányításával ennek megoldására. A városokban.és a járásokban történelmi bizottságok alakultak, a történelmi, de elsősorban helytörténeti kérdések iránt leginkább érdeklődő és hozzáértő emberekből. Igyekeznek maguk köré tömöríteni a történelem tárgyi és személyi emlékeit, emlékezéseit gyűjtők népes táborát; fiatalokat és idősebbeket A téma sokrétű, a feladat nagy. Ezek közül a most legfontosabbat, a legidőszerűbbet kell kiemelni, a rendelkezésre álló erőket ennek megoldására mozgósítani. Múltunk spontán birtokba vétele a tervszerűbb, az elvégzendő feladatokat rangsoroló, sok-sok embert foglalkoztató, céltudatos tevékenységgel válhat és — a történelmi érdeklődés társadalmi méreteit tekintve — válik is forradalmi múltunk, küzdelmeink tudatos birtokba vételévé, a ma és a holnap nemzedékét szocialista öntudatában erősítő fontos tényezővé. Enyedi G. Sándor Pécsi Gabriella: lacrimo, boldog Istvánért — Kormos István emlékére — Surabajában vásárt gyöngye mégiscsak volt, de szétosztotta. Nekem is jutott. Bejártam Tolnát-Baranyát, pincém-padlásom átkutattam; elvesztettem. Aztán csak látom: üveg alatt, tárlóban őrzik. Menny dörög: A TÖBBIT KERESD, KÖBKEMl Azért adtam, hogy magad tudjad, merre forduljon vásott csizmád, ha véletlenül gyalogolnál. Nem fújja Győr felé a szél selyemrongy haját, csak hideg markol. Megmaradt férfiarcaim oltárképe: a triptichon egyik szárnya fekete kombinévál takarva. Oldalánál ott áll a velocipéd, immár örökre. Húsz év. Október hatoclika. Jani úr TJ alk, bátortalan kopogtaJLi tás után nyílt az ajtó. Jani úr állt a küszöbön, zavartan forgatta kezében zsíros kalapját Az esetlen kis figura sehogyan sem illett ebbe a szobába, érezte ezt ő maga is. Hajlott hátával, félre taposott cipőjével, másokon elnyűtt ruhájával, egy megroggyant madárijesztőire emlékeztetett Egy öblös fotel felé pislogott, abban bóbiskolt az öregasszony. Kinyújtott lábai apró zsámolyon pihentek, ölében egy lapjaira hullott újság hevert. Jani úr egy pillantást vetett a már oly sokszor megcsodált, a csillár körül futó gipszcirádákra. — Nicsak! Lekívánkozik az egyik gipszrózsa a mennyezetről — fedezte fel örömmel. — Kár, hogy ilyen kicsi. Lehet hogy az öregasszony éppen alatta jár és a fejére esik? E gonosz ábrándozás közben is igen szeretetre méltó, mondhatni gyermeki arcot vágott Jani úr. Még mindig a küszöbön állva éppen arra gondolt, hogy végig kellene heverni egyszer azon a széles kanapén, amikor nagyot horkantott az öregasszony. Megmozdult, nyújtózkodott, aztán kinyitotta a szemét. Előbb a plédet húzta összébb magán, mert a nyitott ajtón enyhe huzat érte az előszobából, aztán fordult a jövevény felé. — Na, mi van? — kérdezte, nem éppen barátságosan. — Tiszteletem! Tiszteletem. Matild nana! — motyogta a rajtakapottak félelmével Jani úr. — Csak azt akarom... csak azt akarom mondani, tisztelettel, hogy megtaláltam a konyhában az üzenetet. Hívatni tetszett.. Matild nana! — Igen, igen, Jani úr! MerW jen ki, kérem, holnap a hegyre! Az üdülőbe. Reggel odaadom a kulcsokat A kamrában megtalálja a sarlót, szedje le a füvet. Aztán nézze át a zsalukat, néhány helyen meg kell szögeink Unottan, egyhangúan, kissé álmosan adta Matild nana. az utasításait Egy hanyagnak tűnő, mégis gondos mozdulattal a hajhálójához nyúlt majd így folytatta. — Délután én ás Jdmagye& Csabával. Viszek magának ennivalót Az öregasszony újra ásítoz- ni kezdett. — Csak ezt akartam. Jani úr! Most pihenni szeretnék. Ja, még valamit! Itthon van már a fiú! Ha igen, küldje be hozzám! Jani úr meg sem fordult. Alázatosan, furcsán araszoló mozdulatokkal hátrált az ajtóhoz. Még a fejét is meghajtotta, a szemét már újra lehunyt öregasszony felé, úgy motyogta: — Igen, igen. Jó éjszakát!! Tiszteletem, tiszteletem... J ani úr sokáig bíbelődött a rozsdás lánccal, shezen tudta kinyitni az el- ítemedett kertkaput. Bement faházba; áporodott, dohos vegő csapta meg. Kinyitotta zsalukat. Meleg fénynyalá- Dk táncoltak a parketten, igtön vidámabbak lettek a :obák. Mindjárt munkához látott, érden csúszott a kertben, az etlen sarlóval úgy nyiszál- i a vékony szálú, hajlékony ivet. Az izzadtság előbb csak aró gyöngyöket vert homlo- án, aztán mint kis erecskék, ítottak le a nyakába. Előre- itóan a kerítésnél kezdte a irtózást, onnan igyekezett a ért közepe felé, a hatalmas oronájú cserfa alá. Formás kis kupacokba rak- i a hűvös füvet, majd ki- :tte a fonott garnitúrát a serfa alá. — Hogy is volt azon a sekken? — ötlött az eszébe, mikor kényelmesen hátra- őlt az egyik székben. — Raj- i volt a harminc forint bér- ;ti díj, a Matild nana, meg két unokája neve. Nem is lya.n hülye ez a pokolra va- 5 vén boszorkány! Ha elpat- ol, átírják a telket és a faázat az unokák nevére. Elégre már évek óta „fizetik” bérleti díjat. No, de ez még odébb van! A nagys’ asszonyt csak agyonütni lehet. Az asztalon felejtett és véletlenül megpillantott csekk körüli rafinérián nem törhette tovább a fejét Jani úr. Az utcáról éles női hang riasztotta fel. — Jaj, de jó, hogy itt találom, kedves Janika! Matil- domtól tudom, hogy itt dolgozik ma, telefonon beszéltem vele. Siettem hát én is ki a hegyre, sok most itt a tennivaló! Matildom biztatott, kérjem csak meg bátran, jöjjön el az én házamhoz is. Csak egy kis füvet kellene lekaszabolni, meg van egy csomó limlom, elhordhatná a kukához. Jani úr már állt, úgy hallgatta Matild nana első számú barátnőjének, Rózsikénak a csacsogását. Behúzta maga után a kaput és szolgálatkészen ballagott a harmadik szomszédba. A nap már deleiére járt, amikor Ró- zsika hangos kommandírozá- sa közepette elvégzett valamennyi munkát. A „csak a füvet”; a „csak V lomot”; a „csak a létrát a szomszédból”; a „csak ezt hozza még le a padlásról”. Rózsiba a konyhába sietett, üveggel tért vissza. Valami piros lé volt benne. Töltött egy pohárkával, nyújtotta Jani úrnak. — Ezt kóstolja meg, Janika! Ilyet még nem ivott, ez az én specialitásom. A ribizli- bor. Kössön meg benned! — gondolta Jani úr, miközben undorodva nyelte a pohár tartalmát Egy darabig még álldogált, s csak akkor indult el, amikor Rózsi ka azt mondta: — Nagyon kedves volt, Janáfca! Egészen megszépült a kertem. De, hogy elszaladt az idő — nézett hirtelen az órájára. — A végén még elké- sék, pedig várnak a barátnőim. No, Isten, áldja! Minden jót, Janika! És még egyszer, köszönöm. Jam úr lassan ballagott az enyhe meredélyen. A hivalkodó és a mutatós, az egyszerűbb vagy éppen az ütött- fcopott vfkendházak között „Nagyon kedves volt Janiba!” „Minden jót Janika!” „És még egyszer köszönöm!” Ezt értitek ti, a szépen szólást — majmolta magában dühösen Rózsikát De ha egy tízest ki kellene venni a pénztárcából, összedűlne ä világotok. Ingyen cselédre, kölcsön cselédre bezzeg van gusztusotok; A mikor Csaba a lakásba költözött — albérlőként, az egyik nagyszobába —, így szólt hozzá az öregasszony; — Itt rendnek kell lenni, erről én gondoskodom is. Het- venljárom éves vagyok, de rajtam nem fog ki ■ senki, az eszemen sem lehet túljárni. Jegyezd meg, hogy ez az én lakásom. Itt élt már az apám, meg a nagyapám is. Bár, amikor még megvolt a gumiüze- münk... No, de ezt hagyjuk! Egyébként Matild naná- nák szólíts, így teszi mindenki más is. Az öregasszonyt ekkor már négy hónapja nevezte Csaba Matild nanának. Amikor együtt tartottak a nyaraló felé, a ház asszonyából akkor is ömlött a szó. — így van ez rendjén, ki kell, hogy kísérjen ide a hegyre. Valakinek mellettem kell lenni, amikor felszállók a villamosra. Kell valaki, alti lesegít a buszról. Meg aztán, ezt a-táskát sem hozhatom én, ami ott van nálad! Nehéz nekem. Csaba már tudta, úgy lehet a legkönnyebben elviselni Matild nanát, ha mindent ráhagy, ha nem szól egy szót sem. Amaz úgyis élvezi a beszédet. — Felháborító, hogy menynyire nemtörődöm, gazember tisztviselők ülnek manapság a hivatalokban, öt'éve levelezek a kerületi tanáccsal, a közlekedési vállalattal, elmentem még a népi ellenőrökhöz, meg a szakszervezet nyugdíjas bizottságához is, mégsem sikerült elintéznem, hogy bejárjon ide a busz. Mit törődnek ők azzal, hogy nekem — a hetvenhárom évemmel — több mint kétszáz métert kell gyalogolnom a megállóig Lenne itt bezzeg valamelyik nagykutyának a .háza, a kapujába tennék a megállót A szóáradat hsak a kertben ért véget 'Végigszaladta a házat, bekukkantott minden zugba. — Jani úr! A füvet nem valami egyenletesen vágta le! Nem volt a Vargáéknál sem? Ök máskor is megvették a levágott füvet a nyulaknak. No, majd megkérdezi délután! ®s a zsaluk! Miért nem javította ki a zsalukat? Jani úr ott állt ijedten a nagy- cserfa alatt. Laposakat pislogott, hebegve mentege- tő/iött: — De... Matild nana... kérem tisztelettel... A Rózsiira. .. ő azt mondta, hogy magával... telefonon... — Jól van, no. Estig még lesz ideje. De ne lustálkodjon nekem. Jöjjön most enni! Kipakolta a nagy táskáitól a víkendházha szánt holmit, s kihalászott közülük egy aprócska alumínium lábast. A fa alatti asztalra tette. — Kocsonyát hoztam magának. Nagyon finom hűsítő étel ebben a melegben. Jani úr belenyomta a kanalat a lábosba. A hóka színű, megmeredt lében két csirkeláb rezdült. — Igazi karácsony! — gondolta keserűen Jani úr. — Otthon most minden edény tele van csirkelábból főzött kocsonyával. — Szent igaz! — hagyta helyben a ház asszonya. — Kicsit butácska, de, hogy imponál neki, amikor Járni úr-] nak szólítom! Hihihihihi! — vihorgászott a sok öreg torok. — Nem azért mondom, de meg js kap itt mindent! / _ folytatta Matild nana. — Tudjátok jól, hogy a lányok sem panaszkodhattak soha. a cselédszoba lakója mindig csak hálás lehetett, amiért nálunk szolgálhat Na persze, akkor még é hálókocsitársaság fő tisztviselője volt az uram. Istevi nyugosztalja! A Jani úr? Hát igen! Nincs a szerencsétjfennek senkije, én meg otthont adok neki! Potom négyszáz forintot fizet a kis szobáért. Immár nyolc éve. Kicsit felönt néha a garatra — ilyenkor fene bátor ám! —, de a keze tényleg aranyat ér! Csak arra vigyázz, meJ hfogy faképnél hagyjon! — aggodalmaskodtak egyszerre többen is. — Ugyan kedveseim! Eny-’ nyi idő után és ebben a kor-' ban már nem megy el. Nincs is hová mennie, meg pénze sem lenne a drágább albérletre. Elvégre, ugye ml is két vagy három évet egyszerre kérünk kifizetni. — Erről jut eszembe. KépJ zeljétek mit hallottam! —■ húzódott közelebb a többiekhez Betty néni. — Állítólag a tanács felajánl majd nekünk — egyedül élő idősebbeknek — egy garzont vagy szobakonyhát. Ezekbe a régi. nagy lakásokba pedig családosokat költöztetnének. 'na bekiabálta Csabát — Hallatlan! í"Tsütortőkön Matild na- — Még mit nem! magához — Itt élek gyermekkorom-j tói. hogy mennék (el! — Édes fiam, remélem. — És honnan fogom pótol-í hogy ma délután nem mégy ni a kétezer forintot amit el sehová. Csütörtök van, az albérlőktől kapok? ilyenkor jönnek hozzám a Betty néni közlése elrontot-i barátnőim zsúrra. Segítened ta a zsúr hangulatát De a kellene! Megfőznéd a teát, hölgykoszorú még sokáig de süthetnél olyan remek pa- szidta a piacot, a közértet, a lacsintát is, mint vasárnap. közlekedést; dicsérte Jani úr aranykezét; s vihogott suta Délután négy órakor szó- viselkedésén, alázatosságán. Iáit meg először a csengő. Utolsónak Rózsdka távozott! Pá, édesem! Puszillak,' — Szervusz, édesem! —• Matildom! Akkor említsd úrnak azt a súro- oWal" Üst Pápá, holnap a Rozmár ról osszecsókolóztak. ringban, a szokott Időben. Alig negyedóra alatt ösz- szegyűlt a hölgykoszorú. Ott É’jfél után részeg ülték a nagy asztal korúi, s a "^kedt hang üvöltötte a szoba megtelt édeskés bókok- lépcsőházban: Avanti poppo- kal. „Szivecském, te milyen ló! remek színben vagy! Fölsé- Amikor felért a harmadik ges ez a tea, Matildom! Ugye emeleti körfolyosóra, a kor- frau Bauertól kaptad, Bécs- látnak támaszkodott, s onnan hói?” énekelte tele az udvart a . ... Fel proletár! stófáival. . . ■ epet^ 3°"i . ara" Jani úr szinte beesett az nyoskaun. A meglepetés! - el6szobába. Nehezen a kony- csapta össze tenyereit egyszer hába és leült a hobejöhetsz^113 Csaba fiam, k^jjre. Az asztalra könyökölt,' úgy szónokolt. A fiú szürke kis kötény- ~ Egyszer minden ember kében jelent meg az ajtóban, szabad lesz, eltiporjuk a tet- A kezében tartott tálcán ma- veket, az élősködőket! Éljen gőzölgött Fradi! a az összefogás, hajrá A részeg szókimondásával gasra púpozva friss palacsinta. gát nélküli, feleimet nem — Cukorfalat! Te ilyen ismerő véleménynyilvánítáügves vagy? — sikongtak örö- sával megtelt a lakás, műkben a púder és festék És Jani úr egyre világo- alatt roskadozó, felcicomá- sabban, érthetőbben beszélt, zott öregasszonyok. Néme- Talán egy óra, talán két lyiken még a nyákon körbe- óra múlva Jani úr benyitott futó koszcsíkra is jutott a Matild nana szobájába. Hí- festékből. ».vás és kopogtatás nélkül, éle— Milyen remek sárga a tóben először. Villanyt sem színe ennek a tésztának! — gyújtott. Elindult a kanapé áradozott Rózsika. — Honnan fölé, amire úgy szeretett van a tojás? Erről jut eszem- volna lefeküdni. Csak egyszer, be, szemtelenül magasak most legalább egyetlen egyszer. a piacon az árak. És azok a durva kofák... jujj! Faragat- A derengő hajnali viláJ lanok, szemtelenek, kilopnák z\. gosságban egy csapj a szemünket is. zott férfi szólította meg a páMatild nana a fiúra pillan- lyaudvar előtt posztoló rend- tott. — Most már elmehetsz, őröket. Csaba! — Tiszt urak, kérem, tisz— Mégis csak szerencsés telettel! Tessenek engem elvagy te, Matildom! — terel- vinni! te a beszélgetést más meder- a rend őrei értetlenül néz-' be Betty néni. Tele szájjal tek rá. beszélt, a palacsintából ap- — Komolyan beszélek és ró darabok hulltak az ölébe. részeg sem vagyok, ké— Ilyen remek, szolgálatkész rem tisztelettel. Tessenek en- fiút sikerült kapnod. Iri- gem letartóztatni! Az történt, gyellek. Komolyan mondom, ugyanis... illetve csak annyi hogy irigyellek. No és a Ja- történt, hogy... megöltem a ni, arra egyszerűen nem ta- gyilkosom, látók szavakat. Kincs a háznál 1 Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1978. január 8., vasárnap \
