Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

KJsharty árban megállapították JamséE a nők A kishartyáni Egyesült Erő Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet párt- és gazdaságve­zetése a közelmúltban adott számot a nőpolitikái határo­zat nyomán készített intézke­dési terv időarányos teljesí­téséről. Kovács János, a ter­melőszövetkezet elnöke beszá­molójában megállapította, hogy a határozat megjelené­se óta minden területen érez­hető a fejlődés, javult a nők körében végzett munka. A nehéz fizikai munkát a gép váltotta fel, a nők az ál­lattenyésztésben korszerű ba­romfitelepen dolgoznak, ahol fürdő, öltöző áll rendelkezé­sükre. A munkahelyekre a termelőszövetkezet busszal szállítja dolgozóit, megoldot­ta az ÁFÉSZ útján étkezte­tésüket is. Ugyancsak a dol­gozó nők érdekében 150 ezer forinttal segítette a termelő­szövetkezet az óvoda építé­sét, így a tsz-ben dolgozó nők gyermekeinek óvodai elhelye­zése is megoldódott. A brigádmozgalom segíté­sében sok segítséget ad a termelőszövetkezet. Jelenleg három szocialista brigád 34 tagja végzi munkáját szoci­alista módon. Közülük tizen kiváló jelvény tulajdonosai, hárman kaptak miniszteri di­cséretet, többen részesültek pénzjutalomban, illetve szov­jetunióbeli jutalomkirándu­lásban. A tanulás, a tovább­képzés terén van pótolnivaló. A választott testü'etekbe te­vékenykedő nőknél a maga­sabb fokú politikai képzés­nek párosulni kell magasabb állami oktatással is. A ter­melőszövetkezet párt-' és gaz­daságvezetése feltárta az áruellátással, a készáru­féleségek bőségesebb válasz­tékával kapcsolatos problé­mákat. A második műszak megkönnyítését segítő kész-, félkész ételekkel való jobb ellátásra hívta fel a kereske­delem figyelmét. Jó volna, ha a meglevő boltban a leg­szükségesebb textíliákat is megtalálhatnák a kishartyáni- ak, ne kellene az apróbb rö­vidáruért Salgótarjánba utaz- niok. Bíznak az asszonyok abban, hogy kérésüket a ke­reskedelem figyelembe veszi. — takácsnc — Lap szélén Leesinqrádról Leningrádban az ipari ter­melés az elmúlt 40 évben 12- szeresére, ezen belül a gép­gyártás és a fémmegmunkálás 34-szeresére növekedett. A Szovjetunóban készülő gőz-és hidraulikus turbinák, vala­mint generátorok felét, az automatizáláshoz szükséges műszerek és eszközök 10 szá­zalékát a város üzemeiben állítják elő. ★ Ezekben az üzemekben 1977. első kilenc hónapjában a mun­ka termelékenysége átlag 4 százalékkal emelkedett. Ez idő alatt több mint 500 féle új gép, berendezés és több mint 400 féle új iparcikk gyártását kezdték meg. Januártól szep­temberig 61 millió pár cipőt, csaknem 300 millió darab kö­töttárut, 3 millió órát és egy­milliónál több fényképezőgé­pet készítettek el. ér A leningrádi szakmunkás­képző intézetekből öt év alatt negyedmillió fiatal szakmun­kás került ki. A jelenlegi tervidőszakban több mint 200 ezer fiatal, kap szakmunkás- . bizonyítvány mellé érettségi. bizonyítványt is. ★ Az ősi város lakóinak szá­ma hatvan év alatt csaknem megduplázódott, s ma több mint 4 millió 400 ezren lak­nak Leningrádban. A város polgárainak az elmúlt tíz év­ben több lakást építettek, mint a régi PéterVáron két­száz év alatt. A most folyó terv során csaknem egymil- lióan költöznek új lakásba. Valakik Utcán Tizenévesek csoportja lép ki a Kővárból. Egymás mellett haladva a járda teljes szélességét elfoglal­ják. Diplomatatáskás férfi közeledik, megpróbál ki­térni előlük. Sikertelenül. A szélső suhanó vállával nagyot taszít rajta. A fér­fi „tudja az illemet”, ijed­ten bocsánatot kér. A fia­tal elégedetten vigyorog. — Na, azért! Disc Jockey Dobhártyát rezegtető zene. A fal mellett nthá- nyan partner nélkül ácso- rognak, figyelik a táncoló párokat. Egy szőke fiatal­ember megigazítja zakó­ját, és elszántan az egyik lányhoz lép. — Szabad? A lány — talpig festék­ben — épp csak egy pil­lantásra méltatja a jelent­kezőt. A fiú zavartan lesi a választ. — Kidobást tudsz? Moziban Fiatalok érkeznek a né­zőtérre. Székeken átlépdel­ve foglalják el helyüket. Már tíz perce pereg a film, és sehol egy gyilkos­ság vagy egy kiadós vere­kedés. Az első sorokban elégedetlen fészkelődés. Csókjelenet. Valaki hango­san felnyerít. — Megful­lad! Néhányan megtapsolják a „szellemes” bemondást. A jegyszedőnő tehetetlenül figyeli a rendbontókat. MAVAUT-állomás Farmeröltönyös fiatal­ember lép fel az autóbusz­ra. Vállig érő haja messzi­ről elárulja, hogy viselője sem a vizet, sem a fésűt nem kedveli. Utánozha­tatlan mozdulattal húzza ki szájából a rágógumit. Megvető pillantással tekint végig az utasokon, majd a vezetőhöz fordulva han­gosan — úgy, hogy minden­ki hallja — kérdezi. • — Mondja sofőrkém, mikor indul ez a szemétláda? A gépkocsivezető udva­riasan válaszol. — Majd ha ilyen alakokkal tele lesz, mint maga! Étteremben — Főúr! A szokásosat! — harsogja egy hang a te­rem túlsó végéből. A hatás nem marad el. Mindenki őt figyeli. A felszolgáló egy üveg Martinit tesz az asztalára... Pintér Károly A város peremén Bagli/asalja Az országútiéi az Andárs- telepig mintegy hétkilométe- res hosszúságban kígyózik végig a Petőfi utca, amely egyben Salgótarján baglyas- aljai városrészének gerincét is alkotja. Az út mellett béké­sen csordogáló patakocska, az egymást követő hatalmas méretű lakások, családi házak és a mögöttük fel-felbukkanó hegvvonulat felejthetetlenül sajátos képet ad az arra járó idegeneknek. A baglyasiaknak — így ne­vezik magukat — ez már megszokott, a mindennapok környezeti benyomásait nem tartják szóra érdemesnek. Annál szívesebben beszélnek a múltról, a „bányászidők” emlékeiről. Arról, hogy több alkalommal innen indultak ki a sztrájkmozgalmak (1926- ban például országos méretű­vé nőtt); itt már 1918. őszén megalakult a kommunista párt; és nem feledkeznek meg azokról, akik életükkel fizet­tek elvhűségükért. Egyszóval: a munkásmozgalomnak ha­gyományai vannak Baglyas- alján. Hiszen a bányák jó táptalajt adtak a társadalmi összefogásnak, szervezkedés­nek. Az ötvenes években bezár­ták a bányákat. Az utolsók között volt a József-lejtősi és a Király-tárói. Akiknek az egészsége úgy kívánta, kor- kedvezménnyel nyugdíjba mehetett, mások átirányítás­sal kerültek salgótarjáni gyá­rakhoz, üzemekhez, hivatalok­hoz. Jelenleg nincs nagyobb létszámot foglalkoztató mun­kalehetőség Baglyasalján. Mégis közel kétezren laknak a településen és számuk egy­re emelkedik. — Hogyan élnék itt az emberek, milyen körülmé­nyek között, és milyen gon- dokkal-bajokkal küzdenek? Jrről beszélgetünk Breho Gyulával, a helyi tanácstagi csoport vezetőjével, aki több évtizede él Itt — Régebben úgy ismerték zt a környéket — válaszolja -, hogy nagyrészt idős em- erek lakják. Ez ma már így em igaz, az életkort tekint- e kiegyenlítődött az öregek s a fiatalok aránya. Sokan önnek ki a városból is ide építeni, tanúsítja ezt a ren­geteg új és épülő ház. — Nemrégiben fejeződtek be a tanácstagi beszámolóit Melyek voltak a leggyakrab­ban felvetett gondok? — Elsősorban a közellátás javítása, a meglevő bolthelyi­ségek felújítása, rendbe tétele. De nagyon szeretnénk, ha az új lakások környékén építe­nének egy ABC-áruházat, mi­vel erre az igények szerint nagy szükség lenne. Ezen kívül meg kell oldani az Er­kel utca út- és vízhálózatá­nak korszerűsítését, a szemét- szállítás rendszerességét. Töb­ben megkérdezték: miért nem lehetett Boglyasai iát bekötni a 21. számú útvonalra? Ez sokat jelentene nekünk, hi­szen előfordul, hogy 20—30 percet is várnunk kell a sorompó miatt. Gondként említették meg a temeíőbőví- tést, a világítás javítását és kérték, hogy a' sportklubot mielőbb újítsák fel. — A Frankel Leó utcai cigánylakossággal milyen a kapcsolat? — A jelenlegi helyzet azt bizonyítja, hogy nem kellett volna őket külön telepíteni, hanem szétszórtan elhelyezni. Egészében véve jól megva­gyunk egymással, bár akad közöttük néhány, akikkel na­gyon nehéz zöldágra vergőd­ni. Szót váltunk a tanácstagi beszámolókról, a jövőbeni fel­adatokról, majd a lakosság társadalmi munkavállalásá­ról beszélgetünk. De erről már az illetékesebb, a Haza­fias Népfront helyi titkára, Johánovics Ferenc beszél. — Az elmúlt évben több, mint ötezer óra társadalmi munkát végeztünk,' szám sze­rint 614 fő. Ennek a körül­belüli értéke 130 000 forint. — Milyen munkák voltak ezek? — Legnagyobb volt közü­lük a sportpálya körülcsator- názása, a kézilabdapálya épí­tése. Ezeken kívül még árok­ásást, járda-, hídépítést, fásí­tást és még más egyéb mun­kálatokat végeztek. — Szívesen vállalták? — Általában ott mindig szívesen vállalnak az embe­rek társadalmi munkát, ahol sikerül az egyén érdekét a köz érdekével összehangolni. Garai Imre péládul 150 órán felül téliesített. De többen voltak, akiknek száz óra kö­rüli munkaidejük volt. Johánovics Ferenc egyéb­kén' a helyi általános iskola igazgatója. Régi gondokkal küzdenek. — A hajdani bányaigazgatói lakásból lettek az iskolai tan­termek — mondja. — Jelen­leg tíz osztályunk van és lényegében hat kti'ßnbözö he­lyen folyik az oktatás. Mon­danom sem kell, hogy milyen nehézségeket ró ez ránk. És a 230 gyereknek sem mindegy a szétszórtság.. v X r Baglyasalja. Gondokkal és eredményekkel: tervekkel és tettekkel. A város peremén,’ ott ahol még csak az urbani- zálódás széllé érződik, ahol még, évtizedteknek kell eltel­ni ahhoz, hogy teljességében városinak — nem kertvá­rosinak! — mondhassuk a te­lepülést. Ott az időt csak a szándék és acz akarat gyorsít­hatja. De az óriás léptekkel. Tanka László ! .tniiiitiiiitiiiiiiiiMiiitiifiiiiiiiiiuiiHiiiifiitiiiiiiiiiiiiiiiMuttniiifimiiiiiiiMiiiiiitiiiiiiMiiiiiiiitiiifiiiMmitiiiiiimiimiiiiimiimimimiiiiiiitiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEimHniiiiiiintitmiiimiiiimiMmMfttiiiiiinMmmiit Beszélgetésünket udvarias kopogtatás szakította félbe. Nyílt az ajtó, s egy kellemes benyomást keltő fiatalember lépett a tanácselhöki dolgozó- szobába. Elnézést kért a za­varás miatt és vendéglátóm­hoz fordult. — Egy apróság miatt jöt­tem, elnök elvtárs! — kezdte határozottan. — Négyhónapos a kislányom, szeretnénk név­adó ünnepséget tartani. És még valamiben kérem a se­gítségét. Nyakamon a katonai bevonulás, bármikor megér­kezhet a behívóparancs. Szó­val, itt marad a család, ért­hető, hogy minden fillér szá­mít. Azt szeretném tudni, milyen segítséget kaphatok! Bevonulási segély, a felesé­gemnek szociális támogatás, amíg távol vagyok... ilyes­mire gondoltam. Az asztal sarkán csöndben meghúzódva figyelem a fejle­ményeket. Az elnök minde­nekelőtt szívélyesen hellyel kínálja a fiatalembert, a nap­tár után nyúl. Ami az ünnep­séget illeti, közeli dátumot javasol. Még arra is van gondja, hogy felhívja az ügy­fél figyelmét: „Jó lesz időben megtartani. Ha bevonulsz, akkor az eskütételig semmi­képpen nem jöhetsz haza!” Gyorsan megegyeznek, a naptárra feljegyzés kerül. Az­tán a tanácselnök sorolja az anyagi támogatás lehetőségeit, a feltételekkel együtt. Világo­san, közérthetően. A nagyobb nyomaték kedvéért előveszi a jogszabálygyűjteményeket, ínutatja a rendelkezéseket. — Rendben van, köszönöm! fc- nyugtázza a fiatalember az Tollhegyen: A vargabe információt, majd hangjában is érezhető eréllyel hozzá te­szi: — Egyébként, írtam már egy levelet Budapestre, az egyik országos hatáskörű szervnek. Tudattam a problé­mámat és kértem a segítsé­güket. Az utolsó mondatot még ki sem mondja, szemében már látom az elégedettség tüzét: Látjátok, velem nem lehet packázni. Csinálhattok amit akartok, majd a körmötökre koppihtanak. A tanácselnök tekintete el­borul. S a hangulatában hir­telen megváltozott beszélge­tést figyelve jómagam is morcos leszek. Azt hiszem, mindketten egyre, gondolunk. Valahová már megérkezett egy levél, egy panasz, egy be­advány — nevezzük aminek tetszik. Az iromány iktató­számot kapott, papírt tesznek a gépbe, levelet írnak. Százat tennék egy ellenében, hogy — az illetékes tanácsnak. Gondolom, a postabontáskor nagyot néz az ügyintéző és nem érti, miért kellett ennék a szimpla ügynek ekkora kerülőt megtennie, ilyen vargabetűt leírnia? Az ügyintézővel együtt — az ügyfél helyett! — gondol­kozzunk el egy kicsit ezen a levelezésen! Mennyi fölösleges munkát adott egy csomó em­bernek; mennyi Időveszteség érte a kérelmezőt a meg­nyugtató válasz érkeztéig; b végül, de korántsem utolsó­sorban: milyen fényt vet mindez oktalanul a közigaz­gatás helyi szervére. Az első két kérdés önma­gáért beszél, világos a válasz. Érdemes azonban a harmadi­kon egy kicsit elidőzni. Vala­hol, amikor kikeresték az irányítószámot — hol is van X község? —, az „országos hatáskörű szerv” munkatársa bosszúsan tette nyilvánvaló kötelességét. Mert, ha nem gépiesen végzi munkáját, egy kicsit elgondolkozott. Vala­hogy így: szép állapotok, ilyen bagatell ügyben is te­hetetlen az X-i tanács, ilyen jogos kérések teljesítésétől is elzárkóznak. Az olvasónak bizonyára feltűnt: a véletlenül ellesett beszélgetés leírása hirtelen át­csapott jelenidőből a múltba. Nem figyelmetlenség az oka. Egyszerűen csak, az, hogy már korántsem csak erről az egy levélről van szó. E konkrét példa kapcsán azon iromá­nyok tömege ellen emelünk szót, amelyek már tegnap, tegnapelőtt is össze-vissza cikáztak az országban — fö­löslegesen. Pontos adatok szerint egyet­len év alatt 200—250 ezer be­jelentést, javaslatot, panaszt írnak le és adnak postára. Mindent természetesen nem lehet egy kalap alá venni. Az előbb említett hatalmas levél- mennyiségből ugyanis általá­ban 10—12 ezer igen fontos, figyelemre méltó, közérdekű bejelentést tartalmaz. Ki tudná azonban pontosan, mennyi azoknak a leveleknek a száma, amelyeket visz a posta és máris hozza vissza. Nem a feladónak, csak a szomszédba. A faluba vagy a városba a tanácshoz, a válla­lathoz. Mert az ügy oda tartozik, ott kell és ott lehet intézked­ni. Miért van hát, hogy oly gyakran a pitiáner ügyben is a legmagasabb fórumhoz for­dulnak az- emberek? Talán abban a hiszemben, hogy így sokkal nagyobb nyomatékot kap kérésük; s az átirat pe­csétjének tekintélyétől össze­törik magukat az ügyintézők, annyira igyekeznek teljesíteni. Aztán minden jó, ha a vége jó: a kérelmező, a pa­naszos megkapja azt, ami jo­gos. Az nem számít, hogy időben rosszul jár —, mert mindez nem megy postafor­dultával —, az sem lényeges, hogy megdolgoztatott egy csomó embert. Az pedig vég­képp „érdektelen”, hogy e kerülővel kínos helyzetbe hoz munkájukat becsülettel ellátó tisztviselőket, intézményeket. Még egyszer utalni kell ar­ra a bizonyos, sokat emlege­tett kalapra. Jogrendszerünk számos garanciát tartalmaz, amelyek az érdeksérelmeket, a megalapozatlan és jogtalan intézkedéseket hivatottak or­vosolni. Ilyen esetekben igen­is menjen el a levél! De elsőként ott kopogtas­sunk. ahol kell. Kerüljük a vargabetűket, ha másért nem, saját érdekünkben! — kele — Tetszetős, újságokat árusító pavilont helyeztek el néhány héttel ezelőtt Salgótarjánban, a főtéren, az autóbusz- megálló mellett. A hírlapok, folyóiratok praktikusan he­lyezhetők el kirakatában, áttekinthető az újságok válasz­téka, s nem utolsósorban a hírlapárusnak ts kényelme­sebb tartózkodási helyet biztosít. A fűthető pavilonban 240-féIc folyóirat és újság ki nálja magát, közöttük sok az idegen nyelvű kiadvány. A korábbi hónapokhoz viszonyít­va máris emelkedett az itt vásárolt lapok száma. Az átadás óta eltelt egy hónapb an 99 ezer forint értékű lapot árusítottak. — kj —­NÓGRÁD — 1978. január 8., vasárnap 5 t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents