Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-27 / 23. szám

Lehetőség a művelődésre Pásztó büszke a hetvenes évek elején keletkezett új üzemére, a Váci Kötöttáru- gyár helyi gyáregységére. Jogos ez a büszkeség. Alátá­masztják a gazdasági egy­ség termelési mutatói, az üzemi demokrácia fejleszté­sében elért eredmények, a kulturális sikerek és sok más, ami fontos és lényeges egy üzem életében. Több mint félezren dol­goznak itt, jobbára nők, lá­nyok és asszonyok. Túlnyo­mó részben 30 éven aluliak. Nagyon sokan az általános iskola elvégzése után kerül­tek az üzembe, valamint a háztartásból. Ezek a sajátos­ságok olyan helyi tényezők, amelyek meghatározzák a tennivalók legfontosabb fel­adatait nemcsak a termelés­ben, hanem a kulturális élet szervezésében, irányításában is. törzsgarda ereje — Jelenleg 22 munkabri­gádunk küzd a szocialista munkaversenyben a megtisz­telő cím eléréséért — mond­ja Szerencsés József né, az üzemi szakszervezeti bizott­ság titkára. — Eddig tízen rendelkeznek eziel a címmel, közülük három megszerezte a zöldkoszorús fokozatot is. A múlt évben öt ifjúsági bri­gád alakult, figyelembe vé­ve dolgozóink életkori össze­tételét. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy legalább 400 —440 ember szervezetten vesz részt a gyáregységünk előtt álló gazdasági és kulturális feladatok megoldásában. A gyáregység gazdasági és mozgalmi vezetése nagy fon­tosságot tulajdonít a termelé­si feladatok mellett a kultu­rális tevékenység fejlesztésé­re. Tudják, hogy a két terü­let szorosan összefügg egy­mással. És tudják azt is, hogy ezeknek a követelmé­nyeknek csak együttes erő­feszítéssel lehet eleget tenni, vagyis támaszkodnak önma­guk és az egész kollektíva közös erőfeszítésére, igény­szintjére és akaratára. Kü­lönösen a törzsgárdára —, amely erős .a gyáregységben — számítanak a vezetők. ahogyan azt beszélgetésünk folyamán Zagyi Ferencné párttitkár hangsúlyozta. Hi­szen a törzsgárda aá a kö­zösség, amelyik le'gjobban tudja mozgósítani az embe­reket a kollektíva előtt álló feladatok, a kulturális tevé­kenység minőségi fokozásá­nak teljesítésére. — Most már egyre többen jönnek kulturális rendezvé­nyeinkre — mondja a párt- titkárasszony. S kulturális rendezvények­ben a gyáregység nem szű­kölködik. Gazdag tartalmú szakszervezeti letéti könyv­tára, ifjúsági klubja van, s rendszeresen megrendezik a képzőművészeti galériai kiál­lításokat, részben eredeti, részben reprodukciós anya­gok alapján. Ezek az „intéz­mények” a községi szervek­kel összefogva különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója időszakéban aktivizálták ma­gukat, s akkor tartották a legtöbb rendezvényt. Aki művelődni, szórakozni akar, annak nagyon sok le­hetősége van. Tévénézéstől, magnóhallgátástól, lemezját­szástól kezdve a galériáig, az ismeretterjesztésig, a könyv­tárig, a klub szolgáltatásáig, fotószakkörig. És izeket pro­pagálják is. A faliújságon, külön falragaszokon tájékoz­tatják a dolgozókat a kíná­latról, s ezzel biztosítják a választás lehetőségét. FEJLŐDŐ BRIGÄDVÄLLALASOK A vezetői, mozgalmi irá­nyításnak döntő szerepe van a szocialista brigádok válla­lásainak kialakításában, a többi munkaközösség művelő­dési tevékenységének formá­lásában, szervezésében. Dön­tő szerepüket nemcsak az irányítás, az orientálás olda­lául fejtik ki, hanem a pro­pagandában is. Ennek eszkö­zei a hangszóró, a faliújság, a plakátok, a Lovász József Művelődési Központtól rend­szeresen megkapott műsor­füzetek, szórólapok, a szak- szervezeti bizalmiak tájékoz­tatása, valamint a többi ve­zetők szóbeli propagandája. Mindez együttesen járult hozzá a brigádvállalások szín­vonalának fejlődéséhez, a könyvtári szolgáltatás igény- bevételének fokozódásához, a klubélet fejlődéséhez. Bogdán Lajosné üzemi nő­vér a letéti könyvtár vezető­je. Valamivel több mint ezer könyv „gazdája”, de mint mondja, több is elkelne, az olvasói igények, új olvasók szervezése végett. A dolgozók egyötöde — pontosan 95 — beiratkozott olvasó. Hetente egyszer, szerdán lehet kölcsö­nözni. A tapasztalat szerint elsősorban a mai írókat sze­retik. Fekete Ágnes adminisztrá­tor a klubvezetés és a klub­élet jellemzőiről beszél. Kü­lönösen hét végeken nagy -a forgalmuk, mert főként ek­kor érnek rá az emberek. Igényeiket játékban, szórako­zásban ki tudják elégíteni a jól felszereltség, a követke­zetesen összeállított és végre­hajtott klubprogram révén. A berendezéseket a textilipari szakszervezet adta, ezért gyakran hivatkoznak rá elis­merő szavakkal, ősz közepén a fotószakkört is beindítot­ták. A LEHETŐSÉGEK JOBB KIHASZNÁLÁSA A beszélgetés során a gon­dokról is szó esett — őszin­tén. Leginkább arról, hogy a brigádokat miképpen lehetne az eddiginél szervezettebben és nagyobb mértékben bevon­ni a kulturális életbe, hogyan lehetne vállalásaik minőségét növelni a helyi és a nagy­községi kedvező lehetőségek­re alapozva. „Megegyeztünk” az igények és követelmények harmonikusabb egyensúlyá­nak megteremtésében, a pro­paganda további sokoldalú fokozásában, a klubélet rend széresebbé tételében és a könyvtári állomány érdeklő­dés szerinti további gyarapí­tásában. Egyszóval: a lehető­ségek jobb kihasználásában. S ami ebben külön jó: mindezt ma'guk a vezetők, a közművelődésben aktívan te­vékenykedők „találták ki”. Sulyok László Az „őrs” a „lordok házá­ban” ülésezett, ahol a pult­ra borulva lopva el-elszunyó- káltak a nyugdíjas csavar­gók. — Ma nincs meccs? — kérdezte Kokó. — Nincs — válaszolta Be- lami, miközben lencsefőzelé­ket evett hús nélkül, élvezet­tel. örült, hogy ő válaszolha­tott, ráadásul imádta a len­csefőzeléket, tehát minden együtt volt a teljes boldogság­hoz. — Pedig 'szeretem elnézni, mikor meccs után osztanak a népnek — mondta Kokó. — Az olyan megnyugtató, ugye, Tu ja? — Talán inni kéne — mondta Tuja, a megfontolt. — Tessék — mondta Laja, s eléje tette a rózsaszínűre festett ecetet. Tuja elgondolkodott. Nem mindig értette Kokót. Igaz, az érettségizett is. Az elneve­zés — „őrs” — is tőle szár­mazott. Laja megfogta Belami letá­masztott mankóit, és átült egy másik asztalhoz. Intett Tujának. — Ülj ide! Tuja felkászálódott a másik székre. Belami zavartan átpislogott a többiekhez, és gondosan tö- rölgette a tányért. Amikor be­fejezte, megszólalt: — Ne hülyéskedjetek! A többiek hallgattak. Bela­mi nehézkesen lecsusszant a magas székről, lába megnyek- lett, úgy nézett ki, mint egy két lábra állt kecskelábú asz­tal. Billegve elindult próba- útjára. Tenyerével a székek­re csapott, mintha meg akarta volna számolni őket. — Részeg disznó! Már megint alig tud járni — mondta Laja jó hangosan, Őrsi foglalkozás hogy mindenki hallja. Belami elvágódott. Egy szempillantás alatt. Ugyanolyan gyorsan pró­bált felkelni, de az eséstől láthatóan elfelejtette, hogy paralízises lába van. Aztán sikerült. Megkezdődött a má­sodik próbaút. — Nézzék a részeg disznót! — mondta Laja. A hangra felébredt egy „lord”, és ösztönös mozdulat­tal maga elé húzott egy üres tányért — alibinek. Majd lát­va, hogy különös esemény nem történt, újra elaludt. Mikor Belami másodszor zu­hant el, a kaszímő — akinek remegő mellei alapján a ka­kaót kellett volna osztania Kokó szerint — megszólalt: — Azért ezt mégsem kelle­ne! Laja felnézett. — Csak viccelnek — mond­ta Belami, s a földön fekve is kinyomott egy mosolyt. Nyílt az ajtó, hűvösség csa­pott be a gőzbe, és bejött egy szikkadt öregasszony. — Virágot tessék! — mond­ta. — Mennyi az egész? — kér­dezte Laja. — A hóvirág négy, a szegfű tíz. — Az egészet kérdeztem. — Ne vicceljen velem a fiatalúr! — mondta az öreg­asszony, de azért a nagy üz­let lehetősége feltüzelte a szemét. — Egy százas elég lesz? — Laja nyújtotta is feléje. Az öregasszony legszívesebben már ott sem lett volna, reme­A budapesti gyermekszínház bemutatta Frank L. Baum „Öz, a nagy varázsló” című zenés mesejátékát, Csiszár Imre rendezésében. Képünkön: az előadás egy jelenete. Kozmosz Könyvek, gő kézzel pakolta ki a csők' rókát. — No, azért nem kell elsiet­ni, csak mindent rendben — mondta Laja, de a virág­árusnő már iszkolt is kifelé. Laja felnyalábolta az egészet, és odavitte Kokó elé. Nehány menet közben lepottyant kőre. Kokó kivett egy hosszú szárú fehér szegfűt. — Mind a magáé, csak egyet én hadd tűzzek ki — mondta Kokó és odament a kaszírnő- höz. Nézte' az asszony haját, mintha helyet keresne a virág­nak, aztán egy gyors mozdu­lattal betűzte a nő hatalmas mellei közé. Az asszony visz- szafojtott egy csiklandós si­kolyt. Laja intett Tujának, fel­emelték Belamit. — Most utoljára még ha­zaviszünk téged, de ha még egyszer berúgsz... A hóna alatt fogták meg és húzták magukkal. — Milyen kedves fiúk, csak kicsit csintalanok — mondta zavartan a kaszírnő egy szemüveges férfinak, aki flek­ként és két kenyeret kért. A férfi nem válaszolt. Marafkő László A címbe kiemelt két szóval és a hozzá tartozó emblémá­val — két egymással szembe fordított K betű — évente több tucatnyi kötet címoldalán találkozhat az olvasó. Sajátos profilú feladatnak tesznek ele­get a Kozmosz Könyvek so­rozatai és egyedi kiadványai: a fiatalok érdeklődését elégí­tik ki elsősorban, a legválto­zatosabb műfajokban. A leg­nagyobb népszerűségre aligha­nem a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozata tett szert: az itt megjelenő sci-fik pilla­natok alatt tűnnek el a köny­vesboltokból. A Kozmosz Könyvek lis­táját áttekintve kitűnik: 1977- ben is tudatos terv szerint tör­tént a magyar és külföldi szép- irodalom publikálása. Tovább gazdagodot a „Gyöngyszem­sorozat”: a magyar irodalom és a világirodalom maradan­dó remekei közül — többek között — Sinka István és Fe­derico Garcia Lorca válogatott verseit vehettük kézbe. A két költő műveihez még antikvá­riumokban sem lehetett hoz­zájutni a legutóbbi esztendők­ben — hiányt pótlóak tehát e gyűjtemények. Épült, gyara­podott a Fiatalok Könyvtára is: ez a sorozat, amelynek árát igazán a kiskeresetű if­jak, takarékoskodó diákok zse­béhez méretezték, 1977-ben például a Svejket és Szerafi- movics Vasáradatát kínálta. A külföldi szépirodalom rangos képviselője volt ebben az esz­tendőben Csingiz Ajtmatov is, kisregényeivel. ANTOLÓGIÁK Gyűjteményes kötetet szer­keszteni, közreadni mindenkor hálás, ám ugyanakkor nehéz és kockázatos feladat is; bi­zonyos azonban, hogy az an­tológiák az olvasók toborzásá­nak kiváló eszközei. S a Koz­mosz Könyvek évről évre él is ezzel a lehetőséggel. A Fény­kerék című antológia például — Király Zoltán szerkesztésé­ben — a nálunk még viszony­lag kevésbé ismert mai bolgár költészetet, pontosabban an­nak új hullámát mutatja be. A baráti országok jelenkori irodalmában való tájékozódás: NÓGRAD - 1978. január 27., péntek Mai tv'ajánlatunk 18.25: Éjszakai műszak A riportfilm készítői — Gerencsér Ferenc, Kovalik Károly, Márton József és Hubert István — az. éjszakai munka gazdasági és emberi oldalát vizsgálják. Három budapesti nagyüzemben, a Budapesti Híradástechnikai Gyárban, a Pamutfonóipari Vállalat lőrinci n'óresysA- gében és a Ganz Villamossá­gi Művekben szerzett tapasz­talataik alapján mondják el véleményüket. Azt a tényt állapítják meg, hogy az éj­szakai műszak bevezetése nem lehet kampány. Mindig gazdaságossági számításnak kell megelőznie. Gyárainkban annyi a gép — sok közülük a korszerűtlen, i elavult —, .hogy még a délelőtti, dél­utáni műszakban se jut mind­egyikre munkás Magas ter­melékenységű gépek beállítá­sával jobb kihasználásukkal a nappali két műszakban is többet lehetne termelni. Meg­szólalnak a filmben a gyárak vezetői, és a legérdekelteb- bek: az éjszakai műszakban dolgozók is. szép kötelesség; akkor vár­hatjuk jogosan a hazai fiatal írók, költők nemzetközi tér­hódítását, ha magunk is sze­retettel, érdeklődéssel fogad­juk a külföldön születő új törekvéseket. A Tengerlátó, nyugodtan mondhatjuk, testvérantológiá­ja az iméntinek. Vasy . Géza szerkesztő a mai magyar köl­tészet legfiatalabb generációi­nak verseit sorakoztatta föl: huszonöt-harmincöt év körüli­ek költeményeit. Az időseb­bek, a már ismertek és a be­mutatkozók egy kötetben szó­lalhatnak meg — a gyűjte­mény ezzel irodalmunk foly­tonosságát, összefüggéseit is hangsúlyozni tudja. A fiatal, a mai lírával most ismerkedő olvasó színes, lüktető világban tájékozódhat; a tapasztalt iro­dalombarát pedig seregszem­lét tarthat, hatásokra, kísérle­tekre figyelhet. FIATALOK KÖNYVEI A Kozmosz Könyvek évről évre két fiatal poétának biz­tosít bemutatkozási lehetősé­get — önálló kötetben. Ke­gyelettel kell megemlékeznünk arról, hogy a nemrég várat­lanul elhunyt kitűnő költő, Kormos István volt — szűnni nem akaró lobogásával, jó­kedvű baráti tanácsaival — életrehívója és éltetője ennek a vállalkozásnak. Bizonyára lesz — kell legyen! —, aki he­lyébe lép, s ápolja tovább a nemes kezdeményezést. A tavalyi esztendőben Nyi- lasy Balázs és Pinczési Judit kapott teret: érett költésze­tükkel mindketten rászolgál­tak az önálló bemutatkozásra. Nyilasy kötete. A fiatalember mindennapjai, sokak számára ismerős, örömeivel és vívódá­saival együtt vonzó világot tár föl az értelem fényénél; Pine- zési fölfokozott gondoiatiságú, általában tömör, szűk szavú versei pedig — paradox mó­don — főleg az érzelmeket mozgósítják. Kettejükkel ran­gos sor folytatódik: korábban itt jelent meg Veress Miklós, Nagy Gáspár, Pintér Lajos el­ső kötete is. Nem „mostohagyerek” a pró­za sem. Béres Attila korábban csupán költői babérokra pá­lyázott — szép versekkel van jelen a Tengerlátóban is — most első prózai kísérletei: ka­tonatörténetei láttak napvilá­got. Újhelyi János már nemegy­szer bizonyította tehetségét — Vágyódás című regénye vi­szont kevesebb örömet sze­rez: nem egyéb érzelmes „Lő­ve Story”-nál. Gulay István bemutatkozása sem sikerült egyértelműen Somdy álma cí­mű, nehezen meghatározható műfajú kötetével. Ezt nem le­het szó nélkül hagyni — de ostorozni sem szükséges: egy kiadó fiatalok tollából nem tehet közzé csupa remekmű- 1 vet. Elismerés a kísérletező kedvet illetheti: az értékkeret ső, bizalmat előlegező tájéko­zódást. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK Remélhetőleg nem bántódik meg senki — se szerző, se ki­adó —, ha megemlítjük: ta­lálkozni olyan véleménnyel, mely szerint „befutott”, érett írónak rangon aluli dolog, puszta kényszerűség Kozmosz­kiadásban megjelenni. Hamis ítélkezés ez! Molnár Zoltánnak például 1977-ben két könyve is napvilágot látott — s min- kettőt jellege, karaktere utal­ta ide. „Sohasem írtam az. if­júságnak. Egyáltalán semmi­lyen koorsztálynak. De ami­kor a Kozmosz szerkesztősége lehetőséget nyújtott, hogy im­már negyedszázadnyi novella­termésből gyűjtsünk össze egy kötetnyit a felnőtt ifjúság, vagyis az olvasók ifjabb kor­osztályai számára, nagyon megörültem” — vallja az író Eszmeralda csókja című no- velláskötetéről, megintcsak je­lezve: az esetek többségében nem leszűkítetten értelmezett ifjúsági igényből keletkezik könyv. (Ugyanez vonatkozik Molnár Egy vöröskatona em­lékei című könyvecskéjére is.) A sor folytatható. Fábián Zoltán elbeszéléseket és kis­regényt tett közzé egy kötet­ben, Végh Antal novelláiból válogatott. Prózairodalmunk derékhadának e három — el­ismert és József Attila-díiial is megbecsült — képviselője föltétlenül növelte köteteivel a Kozmosz Könyvek népszerű­ségét. Szőnyi Sándor Hatodik föld­rész című regénye, Kelemen Sándor Jó utat, Anna című el­beszéléskötete már kevésbé sikerült mű —, de fordulatos és erkölcsileg tanulságos mind­kettő. ÓLVASÓT NEVELNI Befejezésül két kötetről szó­lunk még. A centenáriumra jelent meg Az én hadsere­gem című válogatás Adunak a fiatalokhoz szóló műveiből; Varga József verseken és cik­keken keresztül hozza közel egy érlelődő olvasóközönség­hez a költő életművét. Fomo- gáts Bála a Regény tükörrel azok tájékozódását kívánta megkönnyíteni, akik a felsza­badulás utáni «magyar próza- irodalommal ismerkednek. Könyvének igen sok a vitat­ható pontja, de cé'ját lénye­gében eléri: értő olvasók ne­velésében segédkezik. S ez a program nem csu­pán Pomogáts Béláé, hanem — tevékenysége egészében — a Kozmosz Könvvek sorozatáé is. Nem avuló klasszikusokat és aktuális újdonságokat, repre­zentatív válogatásokat és be­mutatkozó köteleket kap kéz­be a fiatalember — és szinte észreyétlenül nő föl az olva­sók új generációja. Tarján Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents