Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-26 / 22. szám

Egy KíSZ-titkárvallomása r S- Nemigen túlzók, ha azt állítom, hogy a legnehezebb Időkben kerültem a KISZ- titkári 'helyre. Hiszen 1967 és 1973 között a harmincnégy bányaüzemből mindössze négy maradt meg. Az emberek vi­selkedését. gondolatát. egy­szóval: mindennapjaikat át­hatotta a visszafejlesztés. Nem volt .'gyszerű dolgunk sem a szervezéseknél, sem a tagépítésnél. Ezek voltak az úgynevezett nehéz idők! Egy év múlva aztán jött a hatá­rozat a fejlesztésről, kezdőd­ték a „szebb napok”. Jó do­log volt abban bízni, hogy van jövő előttünk, kezdemé­nyezhetünk, mer-t... egyszer talán gyümölcsöt is fog hoz­ni. Visszatekintve, úgy ér­zem. elégedettek lehetünk a terméssel: egymás után négy­szer kaptuk meg a KISZ kb vörös vándorzászlaját. És fontos mutató az is, hogy ma a KISZ-tagok negyven száza­léka párttag. Nem szeretem a számokat, többre értékelem a tartalmi munkát, a közös­ségi szellemet, a szemléletfor­málást. De mégis, nagy mun­ka van ezen adatok mögött. Az álmok világa messze tőlem. áll — Módszerek? Legelőször is a generációs váltásra töre­kedtem, vagyis a KlSZ-veze- tők átlagéletkorának „frissí­tésére”. Nehéz dolog volt ám! És nagyon népszerűtlen. De 'erre szükség volt. Akciókat, védnökségeket és rengeteg vényt szerveztünk., jék meg egymást talok, vitassák meg eltérő né­zeteiket, ösztönözzék, inspirál­ják egymást... és nem fogad­tam el csak a jelentéseket, hanem elmentem az alapszer- vezetekhe. az ifjúsági brigádok­ba és részt vettem a progra­mokon, értékelve azok hasz­nosságát, vagy — mert volt ilyen is! — fölöslegességét. Egy vezető nem engedheti meg magának a felületessé­get. Ne adjon táptalajt a felszínességnek, győződjön meg az információk valósá­gáról. Félreértés ne essék, nem bizalmatlanság ez, ha­nem szükségszerűség. Leg­alább annyira, mint az ön­kontroll, a rendszeres bírá- indítottunk lat. Soha nem szégyelltem közös rendez- bevallani hibáimat, melléfo- ismer- gásaimat... ezek mindig helyé- a fia- re tették az illető ügyet. Ter­mészetesen, kapok jogtalan kritikát is, ami nem a néze­tem, hanem a személyem el­len irányul. Ilyen esetben merev vagyok és hajthatat­lan, de nem fogom fel tragi­kusan... az élet bizonyos szi­tuációinak természetes vele­járója ez. — Magamról mit mondha­tok? Kicsit költői a kérdés, mert röviden nehéz erről szólni, hosszan pedig: kit ér­dekel? ’ Igazolványadatok: Földi Sándor, Nógrádi Szén­bányák, a KISZ-bizottság tit­kára, nős, túl a harmadik ikszen, s a többi... Mennyisé­gi mutatók: 18 éve KISZ-tag, aranykoszorús KISZ-jelvény, kiváló ifjúsági vezető, 10 éve párttag és a többi. Tulajdon­képpen ezek is jellemezhet­nének. Igazában a minden­napos munkában történő helytállás minősít. Ezt pedig én nem vagyok hivatott el­dönteni... Azt tudom, vezető­im elégedettek velem, tisztel­nek. A vállalat 870 KISZ- esének többsége szívvel-lélek- kel végzi munkáját, nagyon, sokkal tartok személyes kap- . csolatot. — Az általam megfogalmá- zott vezetői ismérvek közé elfelejtettem besorolni az ön­képzést, úgy mondják ezt, „haladni kell a korral”. Én soha nem szakadtam el az eredeti szakmámtól, a mű­szaki dolgoktól. Most úgy ér­zem, a KISZ-munkém „kül­detése” lejár, nem akarom azt mondani, hogy kiöreged­tem, de mint ahogy néhány évvel ezelőtt éreztem a fia­talítás szükségességét, most tisztában vagyok azzal is... át kell adnom a helyem egy fiatalabbnak. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nyugdíjba készülök a harminc évem­mel, s abbahagyon politikai munkámat. Szó sincs róla! Az idén jelentkezem a műszaki egyetem bányagépészeti sza­kára. s aztán majd... ki tud­ja mi lesz. Egyébként sem vagyok jóstehetség, az álmok világa messze áll tőlem. Sok­kal inkább rábízom magam a józan észre. Eddig még be­vált. Elmondta: Földi Sándor, a Nógrádi Szénbányák KISZ- bizottságának titkára. Lejegyezte: Tanka László. Erőforrás a kezdeményezőkészség A KÖZHELLYÉ koptatott térővei rukkol elő. A józan — jár, ám akkor sem kétsé- okös mondás tartalma mit óvatosság nem azonosítható a ges, a kezdőpont az agysejtek sem veszít gyakorlati értéké- bénító félelemmel, a kimért megdolgoztatása s minden más bői, s ezért — ha tények ta- léptű haladás az araszoló csak ezután következhet. Még- núsítják, akkor — igaz: aki előbbre jutással. Közöttük nem is a termelőhelyek egy rá­keres, az talál. Megoldást pél- mennyiségi, hanem minőségi a szén fordított a sorrend, a dául a gyártás közben felme- különbség, s ez az eltérés ma- kezdeményezőkészség abból áll, rült műszaki akadályokra, le- gyarázza, de persze nem men- hogy költik a fejlesztési ala- hetőséget az eladások bőví- ti a veszni hagyott lehetősé- pót, s utána kínlódnak, csi- tésére, szellemi-anyagi for- gek sokaságát, adottságaink és náljanak is valamit a megszer- rást újdonságok előállítására, eredményeink meg nem lelt zett eszközökkel, termelik az s így tovább. Ha keresi mind- párhuzamosságát. árut, s utána erőlködnek, ve­ezt a termelőhely vezetője, Jogos társadalmi igényként vöt találjanak rá. közössége, akkor rálel, csak- fogalmazódott meg az MSZMP hogy — a nyelvtani szabá- Központi Bizottsága 1977. ok- VÉKONYKA gondolatlánc lyoktól eltérően, de a gazda- tóber 20-i ülésének hatúroza- v°lt az az első pillanatban, ami sági valósággal egyezően — tában: „A termelési szerke- ma , üzleti siker, ami ebben a mondatban a „ha” zet fejlesztése és külgazdasági bel- és külföldön az átlagos szócska válik hangsúlyossá, céljaink megvalósítása csak nyereség két-, háromszorosát Napi tapasztalatok okán,1 meg tervszerűen és szervezetten le- hozza, csakhogy ezt a vékony- azért is, mert a gazdaságim- hetséges. Feladataink eredmé- ha gondolatláncot a kezdemé- tató intézet — egy a közel- nyes megoldásához céltudatos, nyezőkészség kovácsolta azu- múltban végzett — tájékozó- összehangolt tevékenységre van tón tovább, erőssé, szerteága- c!ó fölmérése szerint a cégek- szükség mind a központi és az zóvá, sok mindent összekötő­nek csak kisebb része kíván- ágazati irányításban, mind v®. Ma a jelenlegi negyedét, ja jövőjét lényegesebb kéz- pedig a vállalatok, szövetke- tizedét sem érné el — példá- deményezésekkel megalapozni, zetek és intézmények munká" u* ~‘ a közúti járművek fő- A többség a járt út egyszerű jában. Ez a központi irányi- egységeinek, a gyorsfagyasztott meghosszabbításaként fogja tás hatékonyságának javítása zöldféléknek, gyümölcsöknek, a fel a holnapot, a termelés no- mellett megköveteli a vállala- villamos fogyasztásmérőknek, vekedéséhez a létszám bőví- tok önállóságának, kezdemé- a komplett oktatástechnikai lá­tásét, az eszközállomány gya- nyezőkészségér.ek és felelőssé- Moratóriumoknak, a kábelgé- rapítását társítja következete- gének sokoldalú továbbfejlesz- péknek értékesítése, ha a gon- sen és arányosan, úgy riadoz- tését.” A megnehezedett kül- öolat megfogalmazásakor, az gazdasági feltételek közepette lépések megtételekor hi­is — vágy éppen azok miatt ányzott volna a kezdeménye­mig inkább — félreérthetetle- zőkészség. Szerencsére meg- nül bebizonyosodott, mit ér — rubel- és dollármilliókat — a va mindenféle más lépéstől, mint korcsolyával először jég­re lépő a kezdő méterektől. Csakhogy: korcsolyázni nem kötelező, ám arra a képletes jégre a cégeknek ki kell men- niök, mivel korántsem kezdők, azaz elvárható, hogy biztonsá­gosan megálljának a lábukon. Mindenfajta gazdasági te­kezdeményezőkészség, egészséges mértékű kockázat bátor vállalása, az örökösen ismétlődő útkeresés gyártás­ban és gyártmányban, értéke- vékenységnél döntő erőforrás sítési formákban, nemzetközi a kezdeményezőkészség, az új együttműködésben, kutatásban • iránti fogékonyság, a változá- és kivitelezésben, azaz a ter- sok apró jeleinek érzékelése, melőtevékenység egészében. Ez bizonyos értelemben egyé- Több nehézipari, gépipari ni tulajdonság, képesség, adott- cég — így a szerves vegyipar- ság, más tekintetben viszont ban, az energetikai gépgyár­kialakítható magatartás, mód- tósbart, a fényforrások ter- szer, irányítási stílus, s ezek melésében, a közlekedésiesz- összegeződéseként a kezdemé- köz-iparban — igazolja most nyezőkészség állandó jellemző- már évről évre, hogy a hala- jévé válhat egy termelői szar- dás legfőbb forrása az agy vezetnek. A hazai tapasztala- szürkeállományának folytonos tok azt mutatják, általában ez mozgósítása, azaz az alkotó még nem jellemzője a vállaJa- gondolat, a meglevőt tökéle­ti tevékenységnek. A szabályt tesítő, vagy azt helyettesítő erősítő kivételek száma ugyan elképzelés. Nehogy az illúziók örvendetesen növekszik, de a vádja érjen bennünket, lp- szükségesnél nagyobb a rutin írjuk a kézenfekvő összefüg- szerepe, a megszokottat szin- gést: a kezdeményezőkészség te kincsként, makacsul őrzik gyakorlati átültetése sűrűn te- a legtöbb helyen, s leintik azt, temes kiadásokkal — beruhá- aki a jól bevált sablonoktól el- zásokkal, / más ráfordításokkal volt. s megvan ma is több he­lyen, de általánossá tétele az jellemzővé változtatása halad lassan, a kívánatostól elma­radva. Mészáros Ottó Hátha elmegy EGYIK GYÁRIGAZGATÖ nekikeseredve kér­dezte tőlem:— Mondjál olyan módszert, ami­vel meg tudnánk gátolni egyes dolgozók felelőt­len munkáját. Meg se várva a választ így folytatta: — A végátvételnél derült ki, hogy rossz alkatrészt rakott a készülékbe. Ez a termék kétmillió forintot ér. Nem volt mit tenni, újra szétszedtük, kicseréltük benne a hibás alkatrészt, ami újabb időbe, pénzbe és jó néhány dolgozónak a munkájába került. A hibát vétőt viszont csak részmunkájának elvégzéséért lehet felelősségre vonni, esetleg vele kártérítést fizettetni. Ez pedig nevetsé­ges összeg. Bizonyára a mulasztó dolgozó is sokat hal­lott közvetlen dolgozótársaitól, vezetőitől, olvasta az újságban, hallgatta a rádióban, hogy fejlődésünk minden oldalú megalapozá­sában, meggyorsításában központi kérdés a kifogástalan minőségű termékgyártás.- Még­pedig azért, mert amikor ő vásárol, akkor csak a jó cuccot veszi meg, a rosszabb minő­ségűt, a silányabbat fitymálva visszaadja, másnak hagyja. Pedig a silányabb áru is azzal a „hátha elmegy” szemlélettel készült, mint ahogy ő dolgozott az előbb említett ké­szülék gyártásánál. A termékek minőségének növelése cél­jából, a technológiai fegyelem megszilárdí­tása érdekében az elmúlt két évben gyára­ink egy részében — tanulva a saját keser­ves tapasztalataikból — a vezetők rájöttek, hogy minőséget csak egyféleképpen lehet nö­velni : a követelmények megszigorításával, a vevők igényeihez való igazodással. Ennek megfelelően több intézkedés látott napvilágot Növekedett a mulasztók felelős­ségre vonása, egyre több gyárban, a sok fi­gyelmeztető szó után, nem riadnak vissza a kártérítés kiszabásától sem. A minőség javí­tására tesznek értékelhető vállalást a szo­cialista brigádok, prémiumot kapnak a kiváló minőségű terméket előállító munkások, egyre több üzemben vesz bátorságot a vezetés, hogy a felsőbb szervek gyakori ösztönzése után, ha nehezen is, de bevezesse a minőségi bérezést. Pedig ez utóbbi módszer sem csodaszer, csupán jó szemléletformáló eszköz. De csak ott, ahol komolyan foglalkoznak vele, ahol következetesen végrehajtják az ezzel kapcso­latos elképzeléseket. Nem úgy, mint a ZIM salgótarjáni gyárá­ban, ahol I977-et a minőség évének kiáltot­ták ki, s a várt eredmények helyett nem kívánatos visszaesés következett be. Fejtö­rést okozott a rossz minőségű termékgyártás a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyá­ra és még néhány fogyasztási cikkeket gyártó üzemünk vezetőjének Pedig nemcsak az előbbi termelési egységekben, építőipari vál­lalatoknál, hanem minden olyan üzemben, ahol elnézik a termékek minőségének ron­tását, hallgatólagosan jóváhagyják az ilyen tevékenységet. Ott törvényesítik a pazarlást, a munkaidővel, a pénzzel, az anyaggal, a munkaerővel való pocsékolást, a termelé­kenység növelése helyett elősegítik annak csökkentését, a nyereség mérséklését, végső soron a nemzeti jövedelem egy részének ab­lakon történő kidobását. Ráadásul a gyenge ' vagy nem megfelelő minőségű termékektől elfordulnak a meg­rendelők, ami zavart okoz az érintett gyár, üzem folyamatos termelésének biztosításá­ban. Hátráltatja, vagy teljesen lehetetlenné teszi a bérfejlesztéshez, a szociális, egészség- ügyi, kulturális kiadásokhoz szükséges nye­reség előteremtését, ugyanakkor megkérdő­jelezi az érintett gyár létjogosultságát is. Hiszem, és meggyőződéssel vallom — akár­csak a gazdaság egyéb területein — a ter­mékek minőségének növelésénél abból kell kiindulni, hogy ez mindenütt létkérdés, a fejlődés alapvető meghatározója, hogy a kö­vetelmények rendszeresen nőnek, teljesíté­sük elől sehogy sem lehet kitérni. Nem ma­rad más hátra, mint a cél érdekében követ­kezetes intézkedéseket tenni, azok végrehaj­tását rendszeresen ellenőrizni. Vonatkozik ez a minőségi bérezés bevezetésére éppúgy, mint annak kiterjesztésére, a technológiai utasítások megkövetelésére, azok tökéletesí­tésére, vagy a mulasztók határozott felelős­ségre vonására stb. Nem időeltolódással, ha­nem egyszerre, 'nem egy gyárban, hanem megyénk minden termelő-, gazdálkodó egy­ségében. A téma taglalásakor egy dologról igen szőrmentében, illetve csak elvétve esik szó. Ez pedig a munkások szakmai képzettségé­nek növelése, illetve folyamatos továbbkép­zésük. Pedig ez jórészt meghatározza a ter­mékek minőségének növelését. Az említett célra szánt összegek egyes vezetők szűkmar­kúságát tanúsítják, holott ahol gond van a termékek minőségével, ott az elemzések so­rán mindig előbukik az alacsony általános műveltség, a kevés szakképzett ember, illet­ve azok hiánya. önként adódik a következtetés. Egy olyan nyitott, gazdaságú országban, mint a miénk, ahol a nemzeti jövedelem csaknem 50 száza­léka az exportból származik, ott fejlődés­ellenes tevékenységet jelent, megbocsáthatat­lan véteknek számit a szakmai képzettség növelését gátló megmagyarázhatatlan szűk­markúság. Mert azt a vezetőt, akit eddig még nem: győztek meg a kül- és belföldi piacok, igé­nyek arról, hogy a legkifizetődőbb munka­erő-, a magasan képzett szakmunkásgárda, az a következő években keservesen tapasztalhat­ja az elmulasztott lehetőségekből adódó ne­hézségeket, álmatlan éjszakákat, sokirányú kellemetlenségeket. S AKtBEN MÉG EZEK után is mocorog a termékek minőségével kapcsolatban a „hát­ha elmegy” szemléletnek egy paránya is, az ' elsősorban önmagának akár rosszat., _ ' ■ " Cd * V. K. Csak feltalálóknak Az ostravai Vitkovice Vas­művekben és Klement Gott- wald Gépgyárban olyan isko­la működik, amelyet munka után a vállalat legjobb fel­találói és újítói látogatnak. A tanulmányi idő két év. A bevezető elméleti előadá­sok mellett a találmányok kidolgozásának jogi és formai vonatkozásairól is felvilágo­sítják a hallgatókat. A felta­lálók a tanulmányi időben megismerkedhetnek az elekt­rotechnika, az automatizálás, az atomkutatás legújabb eredményeivel. Az első évfo­lyam végén tartott előadá­sok a vállalat aktuális prob­lémáinak ismertetésével fog­lalkoznak. A második évfo­lyamon a szabadalmi osztál" szakértőinek vezetésével sa­ját terveiket dolgozzák ki a hallgatók, konkrét üzemelési problémák megoldására. az élőmunka-energia és anyag megtakarítására vonatkozóan. Javaslataikat a vállalat a gyakorlatban is alkalmazhatja. 1976-ban például a hallgatók 12 találmányt s 40 újítást je­lentettek be. Korszerű parasztházak A sűrűn lakott Bulgáriában az átlagos távolság egy falu és egy város között 10—15 kilóméter. A jó útviszonyok, a közlekedés fejlődése lehető­vé teszi, hogy a nagyobb vá­rosokban fél, egy órán belül bárki elérjen lakásáról a munkahelyére, de nem kerül ez az út több időbe annak zók is. Hiszen a paraszt­lakások érdekes átmenetet képeznek a városi lakóház és a nyaraló, a villa között. A modern parasztház egy­re vonzóbb a városlakók sze­mében. Ezért a Szófiai városi Tanács lehetővé teszi, hogy a város környékén vagy a kö­sem, aki a városon kívül la- zeli falvakban házat vásárol­lak. A falvak ma már csator­názott, villamosított telepü­janak vagy építsenek a lakás­ra váró fővárosi családok. E lések, aszfaltos utcákkal, jár- célra hosszú lejáratú kölcsönt dákkal, parkosított község­központtal, takaros, komfor­tos parasztházakkal, ahol szí­vesen laknak a városi dolgo­folyósít az állam az igénylők­nek. A hitel visszafizetése igen előnyös: 10—20 leva a törlesztés havonta. : ÜIra készen a kamion mm Az utolsó simításokat végzi Rába kamionján Percze Ist­ván, a Volán 2-es számú Vállalat gépkocsivezetője. A vál­lalat hat „szerelvénye” — pótkocsis teherautója — járja Európa országútjait, hogy eleget tegyenek a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Legtöbbet a Szovjetunióba, Len­gyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba szállítanak, hogy az áru lerakása után ismételten meg­rakodva induljanak hazafelé. Percze István még egyszer el­lenőrzi kocsiját, sőt letörölgeti, azután irány az ország­határ. (Bábel László felvétele) NÓGRÁD - 1978. január 26., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents