Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-03 / 2. szám

Május 1. helyett Nógrádi Sándor A brigád egy éve Ügy tűnik, váratlan a kér­dés, mert hosszú csen i támad közöttünk. Igaz, az is csak viszonylagos, mert a műveze­— Sokan voltunk — mond­ja Szőke Pál, aki a régi bri­gádban csak naplóvezető volt, de aztán, hogy kiváltak a tői iroda üvegablakán át be- többiek közül és Nógrádi szűrődik a hatalmas csarnok Sándor brigád lettek, vezető­moraja, s szemet sajdítóan villannak a hegesztők magas­ból patakzó tűzesései. Mon­dom, hallgatunk egy sort; nem, nem azért, mintha a brigáddal 1977-ben nem tör­tént volna semmi, csak —, mint mondják később — ne­nek választották meg. — Mindenképpen muszáj volt úi csapatot alakítani? több elismerő szót. Nagyon ügyeltünk rá. Igaz, a többi szerkezetre is. Mert azt tart­juk, hogy rossz minőségű gyártmányt nem adunk ki a kezünk közül. — Főként, ha ilyen fontos helyre kerül... — Oda kerül a többi is. — Könnyebb így tizenkét- Gondolja, hogy a dunaújvá- tőnknek összetartani. rosi konvertercsarnok tartóosz­Igen, ez fontos. Hiszen a lopaival. a győri Kun Béla- Ganz-MÁVAG mátranováki lakótelep víztartályával, vagy gyáregységében, az acélszer- a mi nováki új csarnokunk héz a sok esemény közül ki- kezeti üzemben, egymás keze acélszerkezetével el lehetett választani azt, ami megér­demli a kinyomtatást. A Nógrádi Sándor Szocialis­ta Brigád öt. tagjával üldögé­lünk vastag cigarettafüstben, akik bár délutánosak, de most reggel hétkor is bent vannak, év végi leltárt előkészíteni. Tőlük szokatlan munkát vé­geznek : papírmunkát, amire nehezen áll rá a kemény-kér­ges lakatoskéz. Valakinek ezt is meg kell csinálni, mondo­gatják, s közben emlékeztet megerőltetve, még a naplót is előszedve élesztik fel tavalyi történéseik emlékét. A legnagyobb esemény — Idézik, hogy év elején ketté­vált a régi, Szabad Május 1. nevet viselő brigád. Kár volt érte, mert jól összeszoktak már, de hát... kellett. alá dolgoznak a lakatosok, s szórakozni...? Minden mun- szinte a másik gondolatát is kára egyforma figyelmet kell ismerni kell. Mert bár, lát- fordítani! szólag rideg, érzéketlen a vas- — Ezek voltak a főbb mun- lemez, de illesztéseknél úgy káik az idén? kell vele bánni, mint a hímes- — Igán. Persze, mást is tojással. csináltunk még mellettük, de Ezl mondja a brigádvezető, ezek nyomnak sokat a lat- s rábólintanak a többiek: ban. Kapás Zoltán, Németh And­rás, Pál József és Simon Fe­renc is. — Hej, de sokat is izzad­tunk, küszködtünk az M—3- as autópálya felüljárójának gyártásakor — emlékeznek. Viszonylag sok vékonyabb le- szereztem az érettségi mezt kellett beépíteni, azt nyítványt is. meg „elhúzta” a hegesztés; — Persze — eszmélnek fel lehetett egyengetni jócskán a — volt azért még néhány nagykalapáccsal. említésre méltó 1977-ben. A — De sikerült? legutóbbi munkaverseny-ér­— Persze. Erre a legnehe- tékeléskor az acélszerkezeti Gondolkodnak megint egy sort, s aztán Pál József néz rám: — Velem két nagy dolog történt az elmúlt évben. Feb­ruárban szült a feleségem egy aranyos kisfiút és meg- bizo­zebb munkára kaptuk a leg­Minőaégi egerével Alacsony a gépek kihasználtsága A mezőgazdasági beruházá- új géppel gyarapodott. Ennek sok között egyre jelentősebb eredménye, hogy az idei ara­helyet foglalnak el a gépi tás zökkenőmentesen, 17 mű­vásárlások. Az arány ezen szaknap alatt zajlott le a ta- belül a nagy teljesítményű valyi huszonhárommal szem­erőgépek és betakarítóeszkö- ben. A betakarítógépekhez zök felé tolódik el. A tenden- szükséges szállítóeszközök ciát nemcsak a mezőgazdaság- száma is növekedett, például ban egyre csökkenő munka- a járás tsz-ei 13 darab pót­erő pótlásának szükségessége kocsit vásároltak, s ezzel 17 indokolja, hanem a termelési százalékkal nőtt a szállítóka- eredmények fokozásának igé- pacitás. nye is. Ennek alapvető félté- a rétsági járás mezőgazda­tele, hogy az időszerű mun- sági üzemei továbbra is fon- kát a termelőszövetkezetek- tos feladatnak tekinti a gép­ben, állami gazdaságokban beszerzést. Várhatóan az idén optimálisan és jó minőségben több mint 14 millió forintot végezzék el. __ fordítanak e célra, s ez az A rétsági járás mezőgazda- összes beruházás 43 százalé- sági üzemeiben egyre többet kát jelenti, áldoznak a termelés technikai feltételeinek korszerűsítésé­re. Jelenleg 160 darab erőgé­pet tartanak nyilván — 363 traktoregységnek felel meg — ■ ennek 12,5 százalékát az idén kicserélték. Az új, nagy teljesítményű erőgépek be­szerzése folyamatosan törté­nik. A nagyoroszi és a né- zsai tsz-ben az idén például (többek között) négy darab MTZ—80-as és két darab K— 700-as erőgép segítette a ter­melést. Az erőgépek számá­nak növelése a teljesítmény­ben is megmutatkozik. Ez a minőségi változás már az őszi talajmunkákban is érez­tette hatását. December köze­pére a tsz-ek többsége befe­jezte az ősz; mélyszántást, míg egy évvel ezelőtt csupán háromnegyede. A gépi beruházások ará­nyának növelése elengedhe­tetlenné teszi, hogy a mező- gazdasági üzemekben foko­zottabban figyeljék a gépki­használást, a hatékonyság ala­kulását. A tavalyi tapasztala­tok azt mutatják, hogy az erőgépek kihasználtságának foka ingadozik, egyes tsz-ek- ben havonta és a munkacsú­csok idején is nagy a szóró­dás. A gépek kihasználtsága járási szinten mindössze 52 százalékos. Az egyenetlenség különösen az októberi és az áprilisi hónapokban a legked­vezőtlenebb. Problémák je­lentkeznek még a nagy teljesítményű erőgépek von­tatási teljesítménye kihaszná­lásánál is. Vannak gazda­ságok — például a nézsai — ahol nem állnak rendelkezés­re megfelelő munkagépek melyek a nagy teljesítményű traktoros gépcsoportok kedve­ző kialakítását lehetővé ten­nék. A járás közös gazdaságai­ban tavaly a kombájnpark tíz Szabó Lászlóné, a rétsági járási hivatal főelőadója üzem brigádjai között a har­madikok, a gyáregységiek kö­zött pedig a hetedik helyre kerültek. — Nem rossz teljesítmény — jegyeztem meg. — Hát, ha azt nézzük, hogy közel harminc brigád van, nem. Bár lehettünk volna a még jobbak között is... — Ez miért nem sikerült? — .. .Még csak egy éve vagyunk így együtt. S talán az a négy fiatal is, aki jövő­re már brigádtag lesz —, mert hiába, hogy velünk dol­goznak, de egy év próbaidőt szabtunk ki nekik — jobban illeszkedik hozzánk. Rágyújtunk, s tűnődnek: ennyi lett volna az év? A, dehogy! — legyintenek aztán, mert eszükbe jutnak a kirándulások, a társadalmi munkák, a kommunista mű­szakok, a nagy futballmecs- csek. — Megint öregebbek lettünk egy évvel — néznek egymás­ra, s valamelyikük azt is mondja: idén lesz tízéves a gyáregység is. Bizony, egy évtizede kezdték itt néhányan a munkát... s hogy elszalad­tak az évek... — karácsony — Aki árai vet... Tavaly negyvennyolc eset­ben szabtak ki gazdasági bír­ságot bírói ítélettel gazdálko­dó egységekre, döntő részben az árképzési kötöttségek durva megsértése miatt. Kétségtelen, a sokféle termelési, kereske­delmi tevékenység közü1 sem­mi sem kap akkora figyelmet, mint az árvetés, s nyomában az árcédulák váltakozása, ösz- szességében az árszínvonal alakulása. Tavaly például a tartós fogyasztási cikkek ár­színvonalának emelkedése a bútorok, kerékpárok, motor- kerékpárok, fényképezőgépek drágulásából származott, s mert nem mindegy, milyen gyakorisággal vásárolt áruk ára változik, a vevők érzé­kenysége itt sokkal kevésbé volt tapasztalható, mint a ru­házati cikkeknél, vagy a — bornál. MEGAKADÁLYOZNI AZ INDOKOLATLAN ÁREMELÉST Idén a fogyasztói árszínvo­nal növekedésének :ervezett mértéke négy százalék, s mi­vel az egy lakosra jufó átla­gos jövedelem gyarapodása 7—7,4 százalék lesz a számítá­sok szerint, az egyik lakosra elosztott reáljövedelem 3—3,2 százalékkal emelkedi k. Az ada­tok egyben választ adnak ar­ra a kérdésre, miért nem az áremelkedés ténye, hanem — a jövedelem bővülésével össze­vetett — aránya a ■ fontos. Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. december 1-i üléséről ki­adott közleményben 'azt ol­vashatjuk: „Az illetékes ható­ságok továbbra is szigorúan ellenőrizzék a fogyasztói árak alakulását, akadályozzák meg az indokolatlan áremeléseket, és biztosítsák, hogy a fogyasz­tói árszínvonal emelkedése 1978-ban ne haladja meg a négy százalékot.” Fölhívjuk az olvasók figyelmét az idezet in­dokolatlan szavára; szó sincs tehát arról, hogy valamennyi áremelés mögött gyanús ügy­leteket sejtsünk. A munka társadalmi haté­konysága Javításának, az erő­források ésszerű hasznosításá­nak lényeges feltétele a ru­galmas árrendszer. Január el­sejétől például tizenöt száza­lékkal emelkedett a villamos energia termelői ára, átlago­san 21—22 százalékkal növek­szik a vaskohászati termékek árszintje. Elkerülhetetlen lé­pés ez; a tartós világpiaci ár­arányváltozásokat a hazai áraknak tükrözniük kell, mért csak így hathatnak megfelelő mértékben a felhasználásra, azaz így ösztönözhetnek taka­rékosságra. A fogyasztás köré­ből tollhegyre kívánkozó tény: 1977-ben hazánk a nyerskávé tonnáját olyan áron vásárolta, ami 338 százaléka az 1970, évi beszerzési költségnek. KÉNYSZERŰ KOMPROMISSZUM Ha lassan beletörődve, ha ismétlődően furcsáivá is, meg­szokjuk az árak lépegetését, s a hozzáértőbbek azzal vigasz­talják magukat, csak nehogy szaladni kezdjenek a lépegetés helyett az árak, mint teszik ezt sok országban. A lépegetés állami kikötés: a Miniszterta­nács 1972-ben hozott határoza­tot az árpolitikai célokról és teendőkről, bevallottan komp­romisszumot teremtve a rá­fordításokkal arányos árak fo­kozatos .<ialakítása és az élet­színvonal-politikai célok kö­zött. Ezért járt együtt a hús­árak emelésével a fix összegű jövedelemkiegészítés, ezért szabja meg minden esztendő­ben a népgazdasági terv a fogyasztói árszínvonal növe­kedésének mértékét. Éppen azért, mert az árrend-, szer fokozatos és tervsze­rű módosítását párt- és kormányhatározatok szorítják megfelelő mederbe, nagy a felelősségük azoknaK. akik egy-egy termelőhelyen, keres­kedelmi cégnél az árvetés gaz­dái- Nemcsak rendkívül pon­tosan kell ismerniük az előírá­sokat, hanem rendelkezniük kell azzal a képességgel is, mely éles határvonalat húz az indokolt és az indokolatlan be­vételi többlet, a nyereség és a nyerészkedés közéi Javult az árfegyel^m, ezt állapította meg a Tárcaközi Ár- és Termékforgalmazási Bizottság, amikor értékelte 1977. első fél évének tapaszta­latait. Hat hónap alatt az ár­ellenőrzések száma meghalad­ta az országban az ötvenez­ret, s az esetek 15,5 százalé­kánál volt szükség szankcióra vagy intézkedésre. Amit ma­gas aránynak kell tartanunk, még akkor is, ha e 15.5 szá­zalékból 3455 ügy csupán fi­gyelmeztetéssel zárult. azaz inkább alaki hibákat mintsem tényleges árvetési szabályta­lanságokat fedett fel itt az el­lenőrzés. Persze, a gazdasági bírságok 1.5—2 millió forintos összege egyre inkább gondol­kodóba ejti azokat, akik úgy vélték, az árvetés a legjobb módszer a — gazdag aratás­hoz. .. Holott lehet gazdagon, ám tisztességesen aratni! KÖVETENDŐ MÓDSZER Bizonyítja az előbbi monda­tot, s persze, az eset általáno­sítható érvényét sem titkolva: miniszteri értekezleten össze­gezték a közelmúltban a ne­hézipari tárca vállalatainál végrehajtott árellenőrzések ta­pasztalatait. Mint megállapít­hatták. egészséges törekvései: láthatók az árstabilitásra, így például az alapanvagok ár­emelkedésének túlnyomó ré­szét a vállalatok műszaki szer­vezési intézkedésekkel ellen­súlyozták. s kedvezően hatott a termelékenység növelése is, mert így a termékegységre ju­tó költségek csökkentek Alig­ha véletlen, hogv másfél ev alatt a tárca vállalatainál az árfegvelem megsértése miatt mindössze két esetben kellett büntetni, amit — bevalljuk — nagy örömmel írnánk le más tárcák cégeiről is. A módszer követhető, sőt, követendő, s ha általánosan követett lesz. az árvetők — bár tapsot akkor sem kapnak — nyugodtan te­hetik dolgukat- Mert ami in­dokolt drágulás, azt beletörőd­ve elfogadja az ember, de csak akkor, ha biztos benne, az in­dokoltak mellé nem csapódik oda az, ami indokolatlan, ami nyerészkedést takar, ami nemcsak az árfegyelmet, ha­nem a társadalmi erkölcsöt is sérti. Lázár Gábor Nyújtja, nyesi, forgatja Nőixkosztümök gyártását kezdték el decemberiben a Budapesti Finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati üzemében. A kosztümök szovjet exportra kerülnek. A tízezres széria első darabjait a Zalka Máté zöld koszorús szocialista brigád tagjai készítették. (Bábel László felvétele) Nehéz lehetett Godó István szárkészítőnek harmincegy évet „lehúzni” a fazekaske­mence mellett... Mikor fölke­restük — a salgótarjáni öb­lösüveggyárban —, akkor is ott ült, és gyors, gyakorlott mozdulatokkal formálta szár­rá egy-egy pohár alján az izzó üveggömböt. Körülötte fúvók, talpkészítők forgolód­tak, nagy biztonsággal vitték- hozták kezükben a fúvócsö­vet, aminek a végén pedig ott vöröslött a tűzforró üveg. Sokszor csak pár centi tá­volság van egy készülő po­hár és egy pőre felsőtest kö­zött. Sokan félnek ilyen he­lyen dolgozni; nem győznék kapkodni a fejüket az üveg elől... — Mi már megszoktuk — legyint Godó István. — Nem is égetik meg egy­mást? — Kisebb égések előfordul­nak néhanap, de azokat • föl se vesszük. Tíz-tizenkét éve voltam betegállományban égés miatt, a karom pörkö- lődött meg. No de ilyen min­denkivel megeshet. Persze vi­gyáznunk kell a másikra is, magunkra is. Csakhogy az a helyzet: gyorsan muszáj dol­gozni, mert hamar kihűl az üveg. Megtudtuk, hogy annak idején a bátyja dolgozott itt Godó Istvánnak, azért jött ő is ide. Azóta még két testvér szegődött a gyárhoz, így most az öt fiútestvér közül négyen „üvegesek”. — Nehéz munka? — Aki megtanulta, annak nem. Én a szárkészítést ti­zenhat éve csinálom. Olyan szempontból kényes, hogy eh- Hez ke'l a legnagyobb kéz­ügyesség. — ön szerint milyen a sa­ját kézügyessége? Nem válaszol azonnal. Ki­nyújtja az olvadt üveget, ol­lóval lenyes belőle, tovább nyújtja, alakítja, forgatja, megütögeti, sablonhoz hason­lítja — és jöhet a követke­ző. — Meg vagyok vele elé­gedve — feleli aztán —, de egy „üvegesnek”, akár a jó papnak, mindig tanulni kell. A fazekaskemence mel­lett — a külső szemlélő lega­lábbis úgy látja — egy per­cig sincsen megállás. Nem kapkodnak a munkások, de lendületesen dolgoznak. — Hogyan bírják ezt nyolc órán keresztül ? — Normánk van, és az! teljesíteni akarja mindenki. — De a norma dacára is bele lehet fáradni, meg le­het unni... — Szerencsére nem. Mert­hogy egy szériát csak néhány napig csinálunk, utána vál­tunk, másfajtát készítünk. Így aztán nem lehet belefá­sulni. — Az ember mégsem gép. Selejtet nem vétenek? — Selejtet mindenki csi­nál. De ott van a kimutatás a falra aggatva; nézze meg, hogy a brigádunk jól áll: kevés hibát ejtünk. Godó István brigádvezető is: a Nógrádi Sándor nevű szocialista kollektívának az első embere. Legutóbb az arany fokozatot értek el a mozgalomban. Heten vannak, nagyon értékes és roppant fontos exportterméket készí­tenek. — Jó érzés tudni, hogy a poharainkat elviszik , keletre meg nyugatra, és ottan ve­szik meg at emberek. Igaz: evégett a minőségre is job­ban vigyázni kell. Mert a kö­vetelmények — akár külföld­re, akár itthonra készül a pohár — állandóan csak ma­gasabbak lesznek. így aztán nem ülhetünk a babérjain­kon. — mól — NÓGRÁD — 1978. január 3„ kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents