Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-18 / 15. szám

i A szovjet gyermeksport fejlődésének új formája 14 éves koromban még nem futottam Hyen gyorsan — mondta Valerij Borzov, a két­szeres olimpiai bajnok síkfutó, amikor gratulált Geldi Rod- zsepovnak, az ashabadi 1. számú általános iskola tanuló­jának, abból az alkalomból, hogy a kisdiák a „Reménysé­gek rajtja” elnevezésű iskolai versenyen 7,1 mp-es teljesít­ménnyel nyerte a 60 méteres síkfutást. Borzov néhány nap­pal dicsérően nyilatkozott Di­ma Vaszilcsenko, dnyepropet- rovszki 8. osztályos tanuló fu­tásáról, aki ugyanazon a tá­von 7,4 mp-et ért el. „Derék fiú ez a Dimitrij, — mondta az olimpiai bajnok, — na­gyon jó időt futott: gondolom, hogy igen jó vágtázó lesz. Egybevetve a múlt évi orszá­gos döntővel, a síkfutás ered­ményei jelentősen javultak, ami a gyerekek komoly fel­készülését bizonyítja.” Ha a kiváló sportember vé­leményét összegezni akarjuk, elmondhatjuk, hogy: a „Ré- ménységek rajtja” már igazol­ja a szervezők reményeit. Tu­lajdonképpen milyen verseny ez? Miben különbözik más is­kolai versenyektől és miért nézte meg Borzov? A szovjet ifiúsági sport a gyermekek millióié, akik kö­zött olyan „csillagok” tűntek fel, mint Marina Kosevaja — olimpiai bajnok úszónó. Vla­gyimir Jascsenko — magas- ugró világcsúcstartó. Marha Filatova — olimpiai bajnok kemerovoi tornásznő, Irina Gyerjuhina — a ritmikus gimnasztikái világbajnokság összetett versenyének a győz­tese, Jelena Vodorezova — a Szovjetunió műkorcsolyázó bajnoknője és az EurÓDa-bai- nokság szabadon választott gyakorlatainak győztese, 'na- gyirnir Besszonov — az Eu- rópa-bajnok utánpótlás labda­rúgócsapat egyik tagja, a tor­na legjobb csatára és még sokan mások. Az utóbbi időben a pedagó­gusok és az orvosok ariól beszélnek, hogy az iskolások túlságosan az asztalhoz van­nak „láncolva”, mozgáshiánv. ban szenvednek, a sportszek- eió foglalkozásait a tanórákon kívül a tanulóknak mindösz- sze t/.-e. 1/9-a láto<ratia. a mozgáshiánv ellensúlvozására viszont kevés a heti 2 testne­velési óra. Az iskolákban gyakran látni súlvfelesleggel rendelkező gyermekeket, ami károsan hat egészségükre és fejlődésükre. A szovjet isko­Allétika Hizlaló kezdet ' Még csupán január van, de az atléták már megkezd­ték az idei versenyévadot. Az igaz, hogy egyelőre csak te- " remben, de már az itt elért eredményekből is lehet vala­mire következtetni. Az el­múlt vasárnap a fővárosban, az Olimpiai csarnokban ren­dezett atlétikai versenyt az MTK—VM. Ezen az erőpró­bán szerepeltek az STC atlé­tái is. Az ifjúsági hármas­ugrásban Novák Gyula 13.90 méteres teljesítményével a dobogót jelentő 3. helyezést szerezte meg. Szintén az Olimpiai csar­nokban, de az FTC rendezé­sében szerepeltek a serdülő távolugrók. Nagyszerű tarjá- ni siker született. Tari László 645 centiméteres teliesítmé- nyével a verseny győztese lett. Rajta kívül Czuder Ta­más (ugyancsak STC) 618 centiméterrel az 5. helyezést harcolta ki. A teljességhez tartozik, hogy mindkét tá­volugró teljesítménye egyéni csúcs. Sőt, Tari László győ­zelmet jelentő ugrása jobb a jelenlegi szabadtéri megyei csúcsnál is! A hét végén az STC atlé­tái újabb versenyen rajtol­nak a fővárosban. A szabály az szabály Torna — a szőnyegre lepni tilos! Hiába hozott az elmúlt tíz esztendő a férfi és női torna­sportban forradalminak ne­vezhető változást, hiába válto­zott gyökeresen a sportág gya­korlati anyaga, a nemzetközi szabálykönyvben néhány feje­zet maradt a régi — a rossz! Érthetetlen például, hogy a világversenyeken, tehát az olimpiai játékokon, továbbá a világ- és Európa-bajnokságo- kon miért csak női edzők kí­sérhetik a küzdőtérre a ver­senyzőket, amikor azok felké­szítésével, az akrobatikus moz­dulatok betanításával elsősor­ban férfi szakemberek fog­lalkoznak. Természetes dolog, hogy egy rosszul sikerült ló­ugrás vagy egy elhibázott fel- lemáskorlát-gyakorlat közben a versenyzőnőt csak egy erős férfikar mentheti meg a ko­molyabb sérüléstől, kevés nő akad, aki erre képes. A Nem­zetközi Torna Szövetség ille­tékesei azonban erről eddig nem vettek tudomást, pedig ők is jói tudják, mi minden történt a sportágukban. Vannak olyan szerek a tor­nában, ahol a versenyeken sem férfi, sem női edző nem léphet a gyakorlatot végző tanítványa közelébe, ez pedig a talaj, másnéven a mű- szabad, valamint a lólengés. A többi szernél az edzők biz­tosíthatnak, elsősorban a nagy ívű leugrásoknál. Tilos viszont az edzőnek a felemás­korlátnál a két karfa közé lépnie, az ugrásnál pedig a dobbantódeszka, valamint a szer közé helyezkednie. Szó esett arról, hogy a nemzetközi szövetség bizonyos területeken ragaszkodik az el­avulthoz, máshol viszont utat enged az újnak, sőt, serkent is az újításra. Az 1972-es olimpiai játékok után szüle­tett meg az úgynevezett „ORV”-szabály, amely rövidí­tés, jelentése: originál, azaz eredeti, rizikós, tehát kocká­zatos, s végül virtuóz, más néven tökéletes- Kicsit bőveb­ben: a világversenyeken a szabadon választott gyakorla­tok hibátlan kivitelezése ese­ten sem 10 pontból, hanem csak 9,4-ből indulnak. „Pré­miumot”, 2—2 tized pontot csak úgy lehet kiérdemelni, ha a gyakorlatban egy még sehol sem látott elem szere­pel (O), vagy ha a „kür” koc­kázatos (R) és megközelíti a tökéletes előadásmódot. (V). Ennek a szabálynak már so­kat köszönhetett Magyar Zol­tán, aki a róla elnevezett vándor- és orsókörzéssel, s persze ragyogó tartásával többször is kiharcolta a fon­tos tizedeket. Az „ORV”-sza- bály Montrealban módosult. Addig egy elem csak egy vi­lágversenyen számított erede­tinek, tavaly óta viszont ad­dig, ameddig a világon csak egy tornász tudja bemutatni, így minden nagy versenyző­nek érdeke, hogy ne akadjon sikered „utánozó”. Még egy érdekesség a pon­tozásról. A legtöbb nagy ver­senyen négy pontozó értékeli a gyakorlatokat, s hogy az el­bírálás még tökéletesebb le­gyen, egy semleges vezetőbíró is közreműködik, ö ügyel ar­ra, hogy a pontozásnál 9,5 fe­lett legfeljebb csak egy tized legyen az eltérés a legmaga­sabb és - a legalacsonyabb pontszám között 9—9,45-ig 2 tized, 8,5—8,95-ig 3 tized és így tovább- Amennyiben a zsűri tagjai a megengedettnél messzebb kerülnének egymás­tól, a vezetőbíró konzultációt hív össze, s itt igyekeznek a véleményeket egyeztetni. Az ilyen megbeszélések néha 20 percnél is tovább tartanak. sz. r. la jelenleg az összes gyerme­ket — nem csak egy részü­ket — szeretné bevonni a sportba. Ennek egyik útja — a versenyek jó szervezése. A hagyományos iskolai spartakiádokon és más ifjú­sági ( versenyeken elsosoroan azon indulhatnak, akik aktí­van részt vesznek a sportszekciókban és leginkább képesek arra, hogy jó hírne­vet szerezzenek osztályuknak, iskolájuknak, stb. Más sza­vakkal: a versenyeken a leg­jobbak indulnak, az úgyneve­zett „nem sportos” gyerme­kek pedig a stadionokon kí­vül rekednek. Node éppen az úgynevezett ,nem ■sportos’' gyermekek szenvednek moz­gáshiányban, s a testnevelő tanároknak éppen rajuk keli megkülönböztetett figyelmet fordítaniuk. Az elmúlt évben megrende­zett „Reménységek rajtja’ nem a legjobb iskolai sporto­lók, hanem az egyes osztályok versenye. Nem a csapatok, hanem az egyes osztályok összes tanulója méri össze ereiét. A játékokon a negye dikesektől a tizedikesekig va­lamennyi tanuló részt vehet. Először az iskola, majd a ke­rület, a' város és a körzet (mindez a saját korosztály­ban) legjobb sportosztálya címéért folyik a vetélkedés. A válogatóversenyeken túljutó osztályok részt vehetnek az országos döntőn, amelyet mái két alkalommal is a Krím- félsziget fekete-tengeri fürdő­helyén, Artyekben rendeztek meg. A „Reménységek rajtja” tavalyi döntőjén —, amely október 2—13 között zajlott le — az ország 130 legjobb sportosztálya, 3600 tanuló mérte össze erejét. A teljes versenyen összesen 14 millió fiatal sportember vett részt. Belorusziában, Lettországban, Litvániában és Moszkvában a 4—10. osztályok tanulóinak 90 százaléka vetélkedett. A re­korder az alma-atai (Kazahsz­tán fővárosa) 81-es számú is­kola lett, amely a tanulók 100 százalékos részvételével dicse­kedhet. Az iskola 5/c osztálya győzött a „Reménységek rajt­ja” városi döntőjén, miközben néhány rekordot is felállított. Ezek közül a leglényegesebb, hogy betegség miatt senki nem mulasztott egyetlen tan­órát sem, Artyekbe úgy ér­keztek a győztesek, mint va­lamilyen ünnepségre. Szívós küzdelem folyt a 30 és a 60 méteres síkfutásban, a me­zei futásban, a távolugrásban, a kislabdadobásban, az úszás­ban, a tornagvakorlatokban, a lövészetben, és a kombinált váltófutásban, s ezek után olvan hírességekkel találkoz­tak, mint Valerij Borzov, Ol­ga Korbut. Vlagyimir Vaszin, Lídia Szkoblikova, Alek- szandr Ragulin. Az olimpiai bajnokok aktívan segédkez­hetnek a gyerekek felkészíté­sében, bemutatóedzéseket tar­tottak, elkísérték a tanulókat a tengeri sétákra és kirándu­lásokra. átadták a díjakat a győzteseknek. v. k. 4 teke IMB il. tavaszi sorsolása Kel nógrádi csapat a Keleti csoportban Január végén rajt: *1 Űveggi ár—Bp. Pénzügyőr, A Magyar Teke Szövetség­ben a közelmúltban elkészí­tették az NB II. Keleti cso­port 1978. évi tavaszi idényé­nek sorsolását. Megyénket az idén már két csapat képvi­seli ebben az osztályban. Egyesülés folytán az St. Dó­zsa ezentúl STC név alatt szerepel. Az NB III-bóI fel­került St. Öblösüveggyár pe­dig az St. Síküveggyárral al­kot a jövőben egy csapatot St. Üveggyár elnevezéssel. I. forduló I. 28—29: St. Üveggyár—Bp. Pénzügyőr, Ceglédi Közgép—Szóin. Gyű­lni SE, Bp. Építők—Miskolci ÉMTE, Szegedi Vasutas— Nyíregyh. TITÁSZ, Bp. Pos­tás—Ózdi Kohász, Egri Spar­tacus—Szegedi Postás. Vasas IKARUS—STC. II. forduló, II. 4—5: STC —Egri Spartacus, Szegedi Postás— Bp. Postás, Ózdi Ko­hász—Szegedi Vasutas, Nyír­egyh. TITÁSZ—Bp. Építők, Miskolci ÉMTE—Ceglédi Közgép, Szóin. Gyulai SE— St. Üveggyár. Pénzügyőr— Vasas IKARUS. III. forduló, II. 11—12: St. Üveggyár—Miskolci BMTE Ceglédi Közgép—Nyíregyh. TITÁSZ, Bp. Építők—Ózdi Kohász, Szegedi Vasutas— Szegedi Postás, Bp. Postás— STC, Egri Spartacus — Va­sas IKARUS, Pénzügyőr— Szóin. Gyulai SE. IV. forduló, II. 18—19: Egri Spartacus—Pénzügyőr, Vasas IKARUS—Bp. Postás, STC— IIÍ4RUS-SIC Szegedi Vasutas, Szege'di Pos­tás—Bp. Építők, Ózdi Ko­hász—Ceglédi Közgép, Nyír­egyh. TITÁSZ—St. Üveggyár, Miskolci ÉMTE—Szóin. Gyu­lai SE. V. forduló. II. 25—26: St. Üveggyár—ózdi Kohász. Ceg­lédi Közgép—Szegedi Postás, Bp. Építők—STC, Szegedi Va­sutas—Vasas IKARUS. Bp, Postás—Egri Spartacus. Szóin. Gyulai SE—Nyíregyh. TI­TÁSZ, Pénzügyőr—Miskolci ÉMTE. VI. forduló, III. 4—5: Bp. Postás—Pénzügyőr, Egri Spartacus—Szegedi Vasutas, Vasas IKARUS—Bp. Építők, STC—Ceglédi Közgép, Szege­di Postás—St. Üveggyár, Ózdi Kohász—Szóin. Gyulai SE, Nyíregyh. TITÁSZ—Miskolci I'JMTE. VII. forduló, III. 18—19:St, Üveggyár—STC, Ceglédi Köz­gép—Vasas IKARUS, Bp. Építők—Egri Spartacus. Sze­gedi Vasutas—Bp. Postás, Miskolci EMTE—Ózdi Ko­hász, Szóin. Gyulai SE—Sze­gedi Postás, Pénzügyőr—Nyír­egyh. TITÁSZ. VIII. forduló, III. 25—26: Szegedi Vasutas—Pénzügyőr, Bp. Postás—Bp. Építők, Egri Spartacus—Ceglédi Közgép, Vasas IKARUS—St. Üveg­gyár, STC—Szóin. Gyulai SE, . Szegedi Postás—Miskolci ÉMTE, Ózdi Kohász—Nyír­egyh. TITÁSZ. IX. forduló, IV. 8—9: St. Üveggyár—Egri Spratacus, Ceglédi Közgép—Bp. Postás,’ Bp. Építők—Szegedi Vasutas, Nyíregyh. TITÁSZ—Szegedi Postás, Miskolci ÉMTE—STC, Szóin. Gyulai SE—Vasas IKA­RUS, Pénzügyőr—Ózdi Ko­hász. X. forduló, IV. 22—23: Bp. Építők—Pénzügyőr, Szegedi Vasutas—Ceglédi. Közgép. Bp. Postás—St. Üveggyár. Egri Spartacus—Szóin. Gyulai SE, Vasas IKARUS—(Miskolci EMTE, STC—Nyíregyh. TI­TÁSZ, Szegedi Postás—Ózdi Kohász. XI. forduló. IV. 29—30: St. Üveggyár—Szegedi Vasutas, Ceglédi Közgép—Bp. Építők, Ózdi Kohász—STC, Nyíregyh.’ TITÁSZ—Vasas IKARUS, Miskolci ÉMTE—Egri Spar­tacus, Szóin. Gyülai SE—Bp. Postás, Pénzügyőr—Szegedi Postás. ’ XII. forduló, V. 6—7: Ceg­lédi Közgép—Pénzügyőr. Bp. Építők—St. Üveggyár, Szege­di Vasutas—Szóin. Gyulai SE, Bp. Postás—Miskolci ÉMTE, Egri Spartacus—Nvíregvh. TITÁSZ, Vasas IKARUS— Ózdi Kohász, STC—Szegedi Postás. XIII. forduló, V. 13—14: St. Üveggyár—Ceglédi Közgép, Szegedi Postás—Vasas IKA­RUS, Ózdi Kohász—Egri Spartacus, Nyíregyh. TITÁSZ —Bp. Postás, Miskolci ÉMTE —Szegedi Vasutas, Szóin. Gyulai SE—Bp. Építők. Pénz­ügyőr—STC. Asztalitenisz Amikor az új év első taní­tási napján a szécsényi Mik­száth Kálmán Általános Isko­la testnevelő tanára az is­kola tanulóinak bejelentette, hogy Pásztor Katalin 6/b. osztályos tanuló az úttörő­olimpia országos döntőjén asztaliteniszben negyedik helyezést ért el, magasra tört az öröm a diákok körében. Vastaps köszöntötte a barna hajú kislányt, aki megilletőd- ve állt társai előtt. — Mikor kerültél barátság­ba a kaucsuklabdával? — Két évvel ezelőtt a bá­tyám, aki most nyolcadik osztályos, játszótársat kere­sett. Más nem volt a közel­ben. így engem beszélt rá, hogy legyek az ellenfele. — Hol került spr erre a mérkőzésre? — Otthon. Szétnyitottuk a konyhaasztalt és azon ját­szottunk. Helyesebben csak a Konyhaasztalon kezdte bátyám, mert én akkor töb­bet találtam el a levegőt, mint a labdát. — És a folytatás? — Amikor a szüléink nem voltak otthon, mindig előke­rült a labda és az ütő. Egy alkalommal apu váratlanul hazajött és látta, hogy mi a konyhából tornatermet csi­náltunk. Legnagyobb megle­petésünkre azt mondta, ha ennyire szeretünk játszani, vesz nekünk egy igazi asz­talt. így is történt. Azóta mindennap ütöm a labdát. — Kikkel szoktál játszani? — A bátyám barátaival és a barátnőimmel. Játszottam már a szécsényi csapat tagjai­val is. / — Említetted, hogy 'otthon kötöttél barátságot a sportág­gal. \flol szoktál még játsza­ni? — Többnyire itthon. Egy- egy sportdéluténon az isko­lában is ütjük a labdát. Édes­apám elvitt a szécsényi csa­pat edzésére, ahol Pintér Feri bácsi, a csapat edzője taní­tott meg egy-egy labdakeze­lésre. — Ügy tudom, ötödikes ko­rodban már versenyeztél. 1 — Igen! Tavaly az úttörő­olimpia megyei döntőjéig ju­tottam el. — Ebben az évben már otf voltál az országos döntőn, Gyulán. És jövőre? — Nem tudom. Szeretnék újra a legjobbak között len­ni. Még két alkalommal in­dulhatok az úttörő-olimpián. Minden vágyam, hogy az or­szágos döntőről éremmel tér­jek haza. A tanulás mellett nagyon jó időtöltésnek tar­tom az asztaliteniszezést, a szabad időmben szívesen ve­szem kezembe az ütőt és a labdát. sz. f. '•iMiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiTfiiiiiiimiiiiiiiniiiiuimimiiimiiiiMiiiiiiniiiiiuiiiimiiiiinn Olimpiai pontszerzőink Eg j pályáiul ás végére Tizenhárom éve, -hogy meg­jelent a lőállásokban Gyur- csik Veronika. Légfegyverrel és standardpuskával szerez­te a vidék- és országos bajno­ki címeket, helyezéseket. Az emlékek között tallózva egy újságkivágással találkozunk. A két évvel ezelőtti, lassan már sárguló lap arról tanús­kodik, hogy a Nógrád Kupán legyőzte az akkori Európa- bajnoknőt, Maria Harisovát. Mindez ma már csak emlék. Bejelentette egyesületénél, hogy befejezi sportpályafutá- , sát. Miért? — Szép volt, de elég volt. Már nem tudom összeegyez­tetni a sportot egyéb elfog­laltságaimmal — mondta be­szélgetésünk alkalmával. — Ez a sportág nincs korhoz kötve, de egy nőt másként kell elbírálni. Családom van. A férjem szintén sportlövő. Nem olyan tényező hátráltat, hogy esetleg ő kifogásolná az elveszett szabad időt. Van egy két és fél éves kislányom. Sportolni csak tiszta szívvel szabad. Én viszont már nem érzem azt • a vonzerőt, amivel érdemes csinálni. Ahhoz, hogy olyan eredményeket érjek el ami miatt saját magam előtt nem kell szégyenkeznem; he­tente legalább háromszor kel­lene edzeni. A munkahelye­men sem biztos, hogy jó szemmel nézik a kikérőket. — Ilyen befejezetlenül ér véget egy pályafutás? — Ugyan nem kor a 28 év, de mikor látom a fiatalokat, akik Vera néniznek, akkor eszembe jut, hogy elszállt a kora fiatalság. A szakosztály­ban a régiek közül már csak ketten vagyunk Lukinicz Andreával. — Mi volt a legszebb em­léke? — Az 1974-es vidékbajnok­ság Szentendrén. Akkor 591 körrel lettem vidékbajnok- Annál csupán egyetlen Körrel voltam valaha is eredménye­sebb. Ugyanaz év országos döntőjén Budapesten a Mar- cibányi téri lőtéren szintén standardpuska 60 lövéses fek­vőbe lettem harmadik. — Sokat számítanak külső körülmények? — A lövészet idegi, pszichi­kai sport. Engem lényegtelen­nek tűnő dolgok is fel tudnak dobni. Éppúgy, mint ahogy negatív hatást gyakorol rám, hogy a kislány otthon van egyedül, vajon mi lehet ve­le? A férjemmel vplt, mégis..! Vagy például idegesít, hogy a bíró ott van a hátam mögött, lesi a kezemet. Ilyenkor min­dig kiszaladhat egy-egy ki­lences. — Apropó, országos bajnok­ság! Hogy értékeli az elmúlt év hatodik helyét a kisöbű puskások 60 lövéses fekvő testhelyzetű versenyében? — Ne tűnjek nagyképűnék, de sokkal jobb eredményre számítottam. Az 588 kör, amit elértem, számomra nagyon kevés- Talán ez is befolyásol, hogy abbahagyom. Az év leg­szebb élménye egyébként a vidékbajnokság volt. A férfi­akkal együtt rendezték a ver­senyt, és összesítésben a második lettem. Azt «hiszem, joggal lehetek rá büszke. Egy sportlövő elbúcsúzott. Kissé túl korán. Az I. osztá­lyú szintre még most is ké­pes. Szegényebb lesz nélküle a tarjáni .klub. de egyéb am­bícióit is méltányolni kell. NÓGRÁD — 1978. január 18., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents