Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

Á tudománypolitikai irányelvek érvényesülése megyénk múzeumaiban

A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága múlt évben számolt be a Nógrád megyei Tanács VB-n tevékenységéről, k tartalmi munka fejlesztésének feladatairól. Amint azt a beszámoló is tartalmazta: Nógrád múzeumai az elmúlt időszakban kiegyensúlyozottan, célirányosan fejlődtek. A központi állami döntések, a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztálya elvi iránymutatásának kedvező hatásán túl, az eredmények annak köszönhetők, hogy megyei párt- és állami szervek célkitűzései a helyi viszonyokból indultak ki, a központi elhatározásokat szem előtt tartva: „Ennek eredményeképpen a tudománypolitikai és közművelődés-politikai határozatból adódó feladatok végrehajtására a megyei intézményekben általában, és különösen a múzeumokban kedvező légkör alakult ki. Az általánosan kedvező feltételek között a múzeumok belső szervezettségében, tartalmi tevékenységében, kapcsolatrendszerének alakításában is arra történt törekvés, hogy lépést tartsunk a követelményekkel.” A múzeumok iránti fokozott érdeklődést így mind javulóbb munkával igyekeztek kielégíteni. (Erre az érdeklődésre egyébként jellemző, hogy például 1977-ben a megye múzeumainak csaknem kétszázezer látogatója volt, amelyre eddig még nem volt példa.) Múzeumainkban a tudománypolitikai irányelvekben megfogalmazott társadalmi és szakmai követelmények mind következetesebb megvalósítása érdekében mozgósítják a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket.

Tudományos és közművelődési feladataikat középtávú tervben fogalmazták meg, amelyek alapján éves munkatervek is készülnek. A mostani középtávú terv 1980-ig tartalmazza tennivalóikat. Az V. ötéves tervi feladatok kijelölésekor, természetesen, feldolgozták a központi párt- és állaipi határozatokat, amelyek a tudománypolitikáról, a munkásosztály, az ifjúság helyzetéről szólnak, továbbá a vonatkozó megyei dokumentumokat. Az ezekben foglaltak szellemének megfelelően mindenekelőtt gyűjteményeik gyarapításában kívánnak lényegesen előbbre lépni, mégpedig úgy. hogy a munkásmozgalom történeti, tárgyi és dokumentációs, anyagainak gyűjtésére külön figyelmet fordítanak. E tevékenység — többi között — összefügg azzal a gondos felkészüléssel is, amely az új — terv szerint 1980-ra elkészülő — salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum megnyitását előzi meg A múzeumi szervezet mind hatékonyabban vesz részt az országos, illetve a regionális tudományos tervekben számára megfogalmazott feladatok végzésében. Továbbá egyre szélesíteni kívánja már eddig is eredményes közművelődési tevékenységét, figyelmet fordít a hagyományőrzés fejlesztésére, a haladó hagyományok és törénelmi emlékek megismertetésére. összevéve: megyénk múzeumai gyűjtő és feldolgozó munkájukat a tudománypolitikai irányelveknek rendelik alá. Ez tűnik ki publikációs tevékenységükből is.

A megyei múzeumi szervezet szerteágazó tudományos munkájából ezúttal két témát külön is említünk.

A salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum 1977-ben fogadta el és indította meg a bányászattörténeti múzeumi kutatás Nógrád megyei programját, országos program részeként- E programban a megyei múzeumi szervezetnek előkelő helye van. Jelentős az a hozzájárulás, amelyet a Nógrádi Szénbányák vállal ebben a munkában. Amint azt tervezetükben megfogalmazták- a mostani bányá- szattörténeti múzeumi kutatási program azt

célozza, hogy az eddigi eredményeket megállapítva és elismerve, a további folyamatos — tehát az eddigi tudományos tapasztalatokat figyelembevevő, ezen alapuló és új elemeket hordozó — szervezett munkát indítson meg. S többi között, a történettudomány módszereivel jellemezze azt a politikai küzdelmet, amelyet ez a társadalmi csoport sorsa javításáért, egyúttal a társadalmi haladásért vívott E munkára kutatókból múzeumi csoport alakult, amelyen belül az egyes kutatók önállóan végzik a konkrét tervben számukra megfogalmazott tevékenységet. A hosszabb távra szóló tudományos program során mind a gyűjtő, mind pedig a feldolgozó és bemutató, illetve publikáló tevékenység élénkülését várhatja a közönség e témában.

Egy évtizede folyik a palóckutatás a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága irányításával. E tudományos programnak országos, illetve regionális elemei egyaránt vannak. A készülő palóc monográfiában nógrádi kutatók tanulmányai, feldolgozásai is szerepelnek majd. Ez a munka folyamatos, rész- tanulmányok a megyei múzeumok évkönyveiben, szakfolyóiratokban láttak, illetve látnak napvilágot.

Megyénk múzeumai közművelődési tevékenységüket ugyancsak a tudománypolitikai irányelvek szellemében végzik. Mindenekelőtt arra fordítanak gondot, hogy a munkásság és az ifjúság számára közvetítsék egyre hatékonyabban azt a történelmi, szellemi örökséget, haladó hagyományainkat, amelyek a szocialista hazafiságot és a proletár internacionalizmust erősítik. A középfokú oktatási intézmények tanulói számára rendszeres módszertani segítséget adnak önálló kutatásokhoz. Ennek több formája is kialakult, Itt említjük meg, hogy például a hagyományosan megrendezett honismereti tábor résztvevői eredményesen hasznosítják a muzeológusok által nyújtott módszertani segítséget. Továbbá, minden múzeum köré egy-egy középiskola is „tartozik”, ahol élénk szakköri tevékenység folyik. A salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum és a Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola, a balassagyarmati Palóc Múzeum és a helyi Szántó Kovács János Szakközépiskola, a szécsé- nyi Helytörténeti Múzeum és a Mezőgazda- sági Szakközépiskola között már hosszabb idő óta igen eredményes együttműködés alakult ki. De még sorolhatnánk a formákat.

Igen jelentősek azo\ az együttműködési szerződések, amelyeket a múzeumi szervezet kötött a Nógrádi Szénbányákkal, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel, a salgótarjáni öblösüveggyárral. Idén ezt a szerződéses formát tovább bővítik. Ezek a szerződések — egyebeken túl — lehetővé teszik azt is, hogy a szocialista brigádok tagjai, a munkások intenzívebben bekapcsolódjanak a múzeumi ismeretterjesztő tevékenységbe is, a múzeá- lis értékkel bíró termelési eszközök gyűjtésében segítséget nyújtsanak a múzeumoknak, és így tovább. Kedvező visszhangot váltottak ki a közelmúltban egyes üzemek bemutatkozásai is a múzeumokban, legutóbb például Szécsényben. A múzeumok üzemi kiállítási programja szintén gazdagodéban van. S még sorolhatnánk a példákat.

jT ttekintésünk, természetesen, vázlatos.

\ Ennyiből is kitűnik azonban az a törekvés, amely már eddig is sok eredményt hozott, s a jövőben is eredményesnek tűnik, s amely a tudománypolitikai irányelvek megvalósítását a múzeumok sajátos eszközeivel és lehetőségeivel szolgálja. T. ESZÁZ EVE SZÜLETETT MOLNÁR FERENC

„Budapesten születtem 1878- ban; joghallgató lettem Géniben 1896-ban; újságíró lettem Budapesten 1897-ben; írtam egy novellát 1000-ban, egy fegényt 1902-ben. Drámaíró lettem idehaza 1908-ban, színműíró lettem külföldön 1908- ban; haditudósító lettem 1916- ban; újra színműíró lettem 1918-ban. Hajam hófehér lett 1925-ben. Szeretnék újra jogász lenni Genfben,” — foglalta össze egy alkalommal életét és pályáját Molnár Ferenc.

A Genfet, Párizst megjárt, a polgári ’életmód. kultúra fejlettebb formáit ismerő fiatal újságíró tapasztalatait az

itthoni valósággal szembesítve éles, kritikus szemű, érzékletes tollú krónikása lett a nagyvárossá növő Budapestnek és erősödő polgárságának. Újságírói tevékenységéből

nőtt ki prózája is: a rövid próza legváltozatosabb formáiban — tárca, karcolat, humoreszk, dialógus, jegyzet, szatíra, novella stb. — ábrázolta Pest kis- és nagypolgárságának mindennapjait, villantotta fel a mindennapok szociális ellentmondásait.

Rokonszenve mindig a kiszolgáltatottaké, az elesetteké (emlékezetes példája ennek Széntolvajok című elbeszélése) — ízig-vérig polgárként, kiutat nem látván, kritikája megáll a leírásnál. A változtatni akaró indulatot, ami oly élesen süt kortársai: Ady,

Móricz, Nagy Lajos és mások írásaiból, egy elvont humánum szülte érzeimesség, szánalom helyettesíti.

Molnár Ferenc portréja

Már több novelláskötet és regény volt mögötte, amikor megírta máig legnépszerűbb, a hallhatatlanságot számára megszerző művét, A Pál utcai fiúkat. Ez a regény művészetének csúcsa: bár itt sem hatol a mindennapok felszíne alá, s stilizált világot ábrázol, mégis remekmű. Mert — Illés Endre szavaival — „Bármennyire kerek, bármenynyire hatásos és színpadi, s néha túlfestett és kipirosított írás is A Pál utcai fiúk,

igaz izgalmat tud kelteni. A megdöbbenést. hogy árulók vannak, a fuldoklás, ha igazságtalanság ér, s a biztonságot, hogy mégis van igazság a földön”.

A Pál utcai fiúk megjelenése után fordul a színpad, a dráma felé —, amely ‘szinte azonnal meghozza számára a világsikert. A következő negyedszázad során drámái, vígjátékai hosszú sorát mutatták be állandó sikerrel a világ színpadai: köztük a legismertebbek: Az ördög. A »testőr, Játék a kastélyban, Olympia, Liliom stb.

Bár színpadi művészetét sok

— és jogos — bírálat érte, mégis jelentős drámaíró volt.' Magas színvonalú színpadi technikát, csillogó logikát, el- lenállahatatlan humort sodró varázslatos játékká ötvöző művei többet nyújtottak a színvonalas szórakoztatásánál. Az ötletek, a trükkök, a brilliáns technika mögül ki- kivillan az író — bár szelíd

— bírálata, lelepleződik a polgári világ képmutatása, ostobasága, álerkölcse. De, mert a bíráló maga is polgár, végérvényesen polgár, ez a bírálat mindig elviselhető, derűs, belenyugvásban feloldódó.' Ilvenek vagyunk — nevessünk rajta — sugallja az író.

Az előretörő fasizmus elől előbb Nyugat-Európába, majd a háború kitörésekor

Amerikába emigrált. Ott élt, a New York Plaza hotelben haláláig, 1952-ig. Drámái, filmjei világszerte ma is színpadon, moziban, televízióban láthatók. M. J.

VÜcflszüiefiSc cs lüdfafcainGc

Miskolcon havonta megjelenő, . de országosan terjesztett és ismert Napjaink című irodalmi és kulturális lap fejlődése jelentős állomásához érkezett: 1978. januárjától —■ pontosabban január 20-tól — az eddigi tizenkét újságoldal helyett B/4-es formátumban, negyven oldalon jelenik meg.

Papp Lajos költő, a lap fő- szerkesztője mondja az újjászülető Napjainkról:

— A lap belső elrendezésében, díszítésében, tipográfiájában a tizenöt éves hagyományokat igyekeztünk megőrizni, természetesen a lap új formájához igazítva. Ezzel is demonstrálni kívánjuk a folyamatosságot.

Az újjászületés tudomásunk szerint hosszú előkészületek eredménye.

— Valóban. A Borsod megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága már 1974-ben állást foglalt a lap

formátumának megváltoztatása mellett. Az előkészületek már 1972 óta folytak. A szerkesztők szinte a kezdetektől, az 1962-es indulástól gátlónak érezték a szűk űjságformátumot. Igényesebb elemző tanulmány, regény- vagy drámarészlet, sok egyéb fajta írás eleve nem kerülhetett a régi formátumú lapba. Igen sok értékes írás közléséről kellett ilyen okok miatt lemondanunk, a néhányszor megpróbált folytatásos közlés havi lapban nem volt szerencsés. 1977. tavaszán a lap fennállásának 15. évfordulójára a tanács megteremtette a feltételeket, s így valósulhat meg a régi terv: a Napjaink a jövőben negyven oldalon Jelenik meg.

— Milyen lesz a szerkesztés

további koncepciója?

— Legelőször szeretnénk pótolni mindazokat a hiányosságokat, mulasztásokat, amelyek a korábbi 12 oldalos korlátokból fakadtak. Például szépirodalomban több verset, elbeszélést kívánunk publikálni és helyet

biztosítani olyan műfajoknak,

amelyek eddig kimaradtak. Például drámáknak, film- és tévéfilmforgatókönyveknek esetleg rádiójátékoknak. Hangsúlyozottan szeretnénk megjelentetni pályakezdőket, elsőkötetes fiatal írókat, mert meggyőződésünk, hogy aki a kezdő tehetségeket támogatja,

nemcsak a Jelenre, a jövőre Is épít.

Ez egyébként a Napjainknak régi hagyománya, amit a kezdetektől művel. Ügy érezzük, lehetőségünk nyílik kitel Jesítt ni egy szélesebb olvasó közönséghez szóló, nyitottabb, több információt is adó, a közírás műfajaiban gazdagabb lap szerkesztési elképzeléseit. Például: egész oldalas hírösszeállítást és ugyancsak egész oldalas Jegyzetösszeállítást kívánunk közölni. A kritikai rovat már kialakult műfajai, egy-egy irodalmi jelenség, vagy író elemző vizsgálata mellett meghonosítjuk a rövid könyvméltatást is. Nemcsak a színházi kritika, hanem a színházi élet jelenségei is igényes írásokban és rendszeresen helyet kapnak majd hasábjainkon. Elképzelésünk szerint bővül majd a szűkebb haza hely- történetével és irodalmi hagyományaival foglalkozó írások köre. összegezve: olyan laopá szeretnénk formálni a Napjainkat, amely betölti, s egyre jobban betölti a szűkebb haza társadalmában való felelős jelenlét, az elkötelezetten orientáló hivatás feladatait. (benedek)

Szép munkáért bizalom

Ip gyre nagyobb rangot kap az a képzőművészeti törekvés, amely célul tűzte: melegebbé, otthonosabbá, szebbé tenni újonnan épülő lakótelepeinket. Az „Esti Hírlap” egy közelmúltban megjelent száma így fogalmazott e kérdéssel foglalkozva: „A

lakótelepeik egyhangúságának feloldására mind több a kezdeményezés. A tervezők. az építők a házgyári elemek változatosabb felhasználására keresik a megoldást. .A nórádi ember számára, ahol jelenleg is tetőzik az építkezés és ezek között Salgótarjánban, a megyei székhelyen, ahol legdinamikusabb a fejlődés, országos viszonylatban is, természetes, hogy ezen képzőművészeti fáradozás az emberek érdeklődésének középpontjába került.

De milyen megoldás lehetséges, hogy a szürke be- tonházakba ágyazott nemes vonások felfrissüljenek, a jelenleginél is vonzóbbak legyenek, ne nyomasztólag, hanem üdítőleg hassanak az emberre? Erre aaott betekintési lehetőséget a megyeszékhelyen még az elmúlt őszön megrendezett fatal képzőművészek stúdiójának rangos kiállítása, amely konkrétan azokból a munkákból állítatott össze, amelyek Salgótarján nyugati városrészének kömyezetren’ctezését szolgálják. Ezt a kiállítást azóta bemutatták a szovjet—magyar mu- rális konferencia keretében Budapesten a Fészekklubban is, nem kicsi elismerést váltva ki. Es ide tartozik az is, hogy apostola, fáradhatatlan munkása ennek a művészetnek Németh Márta képzőművész, aki ifjú tanuló éveit éppen itt, Nógrád megyében, Cserhát- szentivánon töltötte. Róla saját vallomása szerint ennyit:

„Kezdettől fogva kollektívában dolgozom. A kollektív tevékenység azonban számomra nem szűkül le egy meghatározott számú csoport tevékenységére (tradicionális értelemben vett műhelymunkára), hanem magában foglalja mindazt, amit a folyamatosan táguló urbanizáció fogalma jelent.., Ma a képzőművész a vele szemben támasztott új társadalmi igényeknek az egyre komplexebb és gazdagabb környezetalakítás feltételeinek — csak individualista előjogainak feladásával felelhet meg. Ezt az utat kívánom járni, ezt példázzák munkáim, melyek

mind valóságos térben, meghatározott problémák megoldására születtek."

Megjegyzésként említettük

csupán, hogy ezen fiatal képzőművészek egyik legkoncentráltabb törekvése az épülő Salgótarján szépítését szolgálni. Történetesen beleilleszkedni abba a tervezési, kivitelezési munkába, amely a város nyugati, közismertebben Tar- ján-patakon túli Meszesalján kezdődik a közeljövőben. Akiknek módjuk volt megismerni az elkészült terveket, úgy ítélték meg, a nyugati városrész sem marad el színvonalban a ' város főtere mögött, amely nemzetközi viszonylatban magas kitüntetést érdemelt ki. Kérdés még természetesen, hogy a lehetőségeket mennyire tudták a tervezők, kivitelezők kihasználni. Ezt végső soron az építkezés teljes befejezése után lehetséges majd eldönteni.

Annyi viszont már teljesen bizonyos, hogy egy új, egy szebb van születőben a Meszesalján. Tanúi vagyunk annak, hogy az építészet az ember és átalakult környezete közötti harmonikusabb viszony megteremtésén fáradozik. Itt, a megyei székhelyen — ahol különbséget vonhatunk az ötvenes és hatvanas évek építkezése között — jól érzékelhető, hogy az építés- tervezők egyre gazdagítják tervezési koncepciójukat, az egymás mellett élés megszépítésére, esztétikai élménnyé emelésére. Dr. Vámossy Ferenc a „Művészet” című folyóirat szerkesztő bizottságának tagja mondta: „Ami engem Salgótarjánban megfogott, az az, hogy lakóinak valóban mélyrehatóan környezetévé vált ez az építészet, ez a város. Élvezettel és örömmel tudják használni. Itt éreztem igazán azt. hogy mai építészetünk meghitt környezetté tud válni. Ha csupán ennyi és nem több Salgótarján érdeme. már kiemelkedő eredményről beszélhetünk.”

Ebben a kétségtelen merőben újat nyújtó építészetbe kapcsolódik be ez a mu- rális művészet. Nem’ tolakodásból, hanem egy természetes építészeti igény nyomán. Az építészek is állandóan gazdagítják 'kén- zeléseiket, amelynek során kifejezésre került a t'rs- művészet iránti érdeklődés,

különösen olyan komplexebb feladatok esetében, mint a lakótelepi építkezés, ahol riasztóan jelen van az elszürkülés, a nyomasztó környezet felerősödésének veszélye. Németh Márta és a vele haladó fiatal képzőművészek újra értékelték a murális művészetet, egész esztétikájukat, és alaptételként állították maguk elé: a képzőművészek ne legyenek sem egymástól, sem az építészektől elszakítva, hiszen a szerepük legalább olyan fontos a modern városkép kialakításában, mint az építészeké.

Gyakorlatilag a felépített lakótelep megszépítését szolgálja az a művészeti törekvés, hogy az épületburkoló elemeit különböző művészeti alkotások tegyék melegebbé és végképpen ki- iktathatókká váljanak a jellegtelen, unalmas, szürke betonkockák. A járdák színes lapokból készített burkolatai válna^ lehetsé- • gessé művészi tevékenységük nyomán. Gondoljuk meg a város főterének a művelődési ház előtti feltétlen legszámottevőbb térségének betonlapjai menynyire más benyomást keltenének ogy művészileg megtervezett kivitelben, mint

jelenleg még manufakturálisan is mélyen alacsony színvonalon készített állapotában.

Ez a művészet, a művészek tiszta szándékú törekvése, elsősorban az embert szolgálni és ez a legfőbb erénye. Örömet szerezni, felüdülést nyújtani, mindennapi életét megszépíteni a dolgozó embernek, nem lehet ennél szebb feladat. És ezért igaz ez a művészet. Nem tetszeleg a művészpróféta romantikus pózában. magának kivételes jelentőséget tulajdonítva. Lemondást jelent Inkább a tradicionális értelemben vett individualista előjogokról egy közösségi művészet megteremtése érdekében. És ha úgy tetszik, a képzőművészet minden területén igényként dörömböl ezen szükségszerűség, hogy a művészet tevőlegesen bekapcsolódhasson az ember szűkebb és tágabb környezete alakításának organizmusába.

Megnyugtató, jó érzéssel köszönhetjük azt a fiatal képzőművészeti csoportot, amely Németh Márta festőművész köré tömörülve egy épülő munkásváros megszépítésére, jellemzőinek kiemelésére vállalkozott. A dolgozó ember érdeklődéssel várja munkájukat és bizalmát ajánlja.

Bobál Gyufa

ií NÓGRÁD - 1978. Í9nuór 15., vasárnap