Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
r Egy hét a világpolitikában A hét 3 kérdése Az év második hetében láthatólag máris magasabb sebességfokozatra kapcsoltak a nemzetközi diplomáciában. Géniben újrakezdődtek a Salt- tárgyalások, s jelentőségüket aláhúzzák a' bizakodó nyilatkozatok, hogy a következő hónapokban lehetségessé válhat egy új szerződés megkötése. Napokon belül folytatja munkáját a belgrádi találkozó; a Közel-Kelettel kapcsolatosan elsősorban túl sok az értekezlet és túl soványak a valóságos eredmények; az ENSZ-palotában viszont megkezdték az év egyik kiemelkedő eseményének ígérkező rendkívüli leszerelési közgyűlés előkészületeit- Végül, de nem utolsósorban, sajátos ve- tületet kaphattak a Francia- országban, Olaszországban és más nyugat-európai országokban zajló belső viszályok is azáltal, hogy nyílt beavatkozási kísérletekre került sor az amerikai külügyminisztérium részéről. Washingtonból nyomatékosan tanácsolják, hogy a kommunistákat ne vonják be a „szükségkormányzatokba”. A fontos, kétoldalú találkozók sorozatát jelzi a brit miniszterelnök ázsiai és a francia elnök afrikai útja, az iráni sah egyiptomi látogatása, s Addisz Abebába érkezett Púja Frigyes külügyminiszter, aki még további négy országot keres fel a fekete kontinensen. Természetesen figyelemre méltó bejegyzések kerültek a héten a moszkvai diplomáciai vendégkönyvbe is. Miről tárgyaltak a héten Moszkvában? a másik testület, a politikai bizottság képes lesz-e előrelépni. Ha nem születik gyors megállapodás, az egyiptomi elnök aligha tud továbbra is „előre menekülni” s az eddigieknél jobb feltételek teremtődnek egy genfi újrakezdéshez. Ezért volt olyan lényeges mozzanat az antiimperialista arab erők egyik szószólójaként fellépő algériai elnök találkozója a szovjet vezetőkkel, hiszen a Szovjetunió a genfi békekonferencia egyik társelnöke. Moszkvába vezetett az új japán külügyminiszter, Szo- noda első külföldi útja is, de a háromnapos tárgyalások során — az állásponti tisztázásnak és egy kulturális szerződésnek aláírása mellett — nem sikerült megoldást találni a szovjet—japán viszony két komoly problémájára. Tokió területi követeléseket hangoztat, s ezekre hivatkozva békeszerződés, sőt az áthidaló megoldásként szovjet részről javasolt jószomszédi szerződés aláírását is. Emellett a japán jobboldal „az egyenlő távolság” külpolitikai doktrínájának felülvizsgálatát követeli. Gyakorlatilag ez a Szovjetunióval és Kínával fennálló, lényegében azonos szintű kapcsolatok megbontását jelentené — Kína javára, olyan japán—kínai egyezményt kötnének, amely szovjetellenes záradékot is tartalmazna. A japán magatartás következtében igazi haladásról tehát nem lehetett szó, de a tárgyalások nyomán olyan „gondolkodási idő” következik, amelynek során Tokióban még egyszer mérlegre tehetik a különböző tényezőket. nyugati sajtó három irányzatról ír: a Hua elnök vezette „fiatalokról”, akik a kulturális forradalomban tűntek fel, a Teng fémjelezte, „öreg káderekről”, akiknek többségét csak nemrég rehabilitálták és szavuk különösen érződik a kultúra és oktatás területén — valamint a centrumban állókról, akik Je marsall-lal az élen szeretnék elkerülni a belső ellentétek újabb robbanását. Az igazi vitakérdés, hogy miként lehet végrehajtani az elkerülhetetlen változásokat a maoista tanokra történő hivatkozással, hiszen szemmel láthatóak az ellentmondások, a kinyilvánított elvek, s a gyakorlat között. Minden jel szerint ez a belső harc nem lanyhul, hanem erősödni fog, különösképpen az állami funkciók (például miniszterelnöki poszt) körül, amikor tavasszal összeül — ha összeül — a népi gyűlés többször hangoztatott ülésszaka 3. Miért robbantak bombák Navarrában? A Közel-Kelet és Ázsia kérdései álltak előtérben azon a két tárgyalássorozaton, amelyekre a szovjet fővárosban került sor. Bumedien algériai elnök váratlanul Moszkvába érkezett, s rövid látogatásának több tényező is különleges jelentőséget adott Az algériai államfő egyike a Szádat politikáját legkövetkezetesebben bíráló arab vezetőknek, részt vett a trípoli tanácskozáson is. Moszkvai útját megelőzően tíz arab országban járt, hogy kiszélesítse a különtárgyalások helyett átfogó rendezést kívánók frontját, s feloldjon bizonyos ellentéteket, például közvetítsen Irak és Szíria között. Útja nyomán egyelőre elhalasztották a tripoli hatok újabb összejövetelét, nyilván abban a reményben, hogy egy újabb értekezleten már többen fognak részt venni. Miközben — ha nem is minden nehézség nélkül —, de egyre többen sürgetik a visszatérést az ésszerű rendezés útjaihoz, sikertelenül végződött az egyiptomi— izraeli katonai bizottság ülése, s erősen bizonytalan, hogy Mi áll a különböző kínai komnientá vök hátterében? A világsajtó szinte naponta idézi a kínai lapokban megjelenő cikkeket és kommentárokat, amelyek a kínai struktúrák ismeretében a jéghegyek csúcsait jelzik. Ezek a cikkek kétirányúak: egyrészt kiigazítását adják a kulturális forradalom időszakának (erre vallanak az írások, amelyek az egyetemi felvételi vizsgától a mozijegyvásárláson át az anyagi érdekeltséget dicsérő munkáslevelekig terjednek), másrészt számos kommentár látott napvilágot, a kádermunkáról, a „szélkakas”-káderek- ről művészi túlélőről stb. A Kína-szakértők általában két következtetést vonnak le a megszaporodott írásokból- Folyik a három évre hirdetett „rendeltetési” és konszolidá- lódási program, 1978 immár a második esztendő, de ez a folyamat továbbra is párosul a belső hatalmi harccal. Ennek frontjait illetően különböző kombinációk hangzanak el. A Spanyolország lakosságának csupán 65 százalékát teszik ki a kasztíliai nyelven beszámoló spanyolok, s a fennmaradt egy- harmad főként a katalánok és baszkok közül kerül ki. A két nemzetiség évszázadok óta küzdött az autonómiáért, ami végül is a második köztársaság és a népfrontkormány alatt bontakozhatott ki. A polgárháború során a katalánok és baszkok általában a köztársasággal rokonszenveztek, amit Franco az autonómia eltörlésével, valamint a nyelv- használat eltiltásával büntetett. A spanyolországi változások során a demokratizálás folyamatában eíőször Katalónia, majd most a Baszkföld is visszanyerhette az autonómiát. A baloldal elégedett az intézkedésekkel, s érdemes megjegyezni, hogy a katalán helyi kormányban — Madridtól eltérően — a szocialisták és a kommunisták is részt vesznek. A baszkföldi önrendelkezést viszont két oldalról is támadják. Vitakérdés, hogy Navarra tartomány, amelyet Franco kivett a baszk területből és „jutalmazott” kiváltságokkal látott el a Baszk földhöz tartozzék-e? Valószínűleg népszavazásra kerül majd sor, s ezt a bizonytalan légkört használják ki a szélsőséges ETA terroristái bombarobbantásokra, fegyveres akciókra, éppen Pamploná- ban, Navarra székhelyén. A nem kevés gonddal küzdő Spanyolországnak egyelőre szembe kell néznie a francóis- ta örökség csődtömegével, az ultrabalos és szélsőjobboldali akciókkal... Réti Ervin Bumedien algériai elnök befejezte moszkvai tárgyalásait. Bumedien Moszkvából Jugoszláviába ment Huarí Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság államfője, a Forradalmi Tanács elnöke moszkvai látogatásának befejeztével szombaton délelőtt elutazott a szovjet fővárosból. Bumedien csütörtökön érkezett Moszkvába, ahol baráti és gyakorlati jellegű tárgyalásokat folytatott a szovjet vezetőkkel; Koszigin miniszterelnökkel, Szuszlowal, az SZKP KB titkárával, Gro- miko külügyminiszterrel és másokkal. A megbeszélések során áttekintették a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és a legfontosabb nemzetközi kérdéseket, elsősorban a Közel-Kelet problémáit. Az algériai elnök moszkvai látogatását a szovjet főváros sajtóköreiben nagy fontosságúnak tekintik. Mint ahogyan Koszigin szovjet kormányfő is aláhúzta, Bumedien előzőleg számos olyan arab ország fővárosában járt, amely ellenzi a közel-keleti- kérdés különutas megoldására irányuló kísérleteket és a Szadat elnök Jeruzsálemi látogatását követő tripoli értekezlet állásfoglalásának megfelelő politikát folytat. Az algériai elnöknek így ezzel egyidőben volt alkalma személyesen is megismerni a Szovjetunió kormányának állásfoglalását. Mindkét részről nagy nyomatékkai hangsúlyozták, hogy a rendezést illetően Algéria és a Szovjetunió véleménye azonos: egyaránt olyan átfogó megoldást tartanak szükségesnek, amelynek kidolgozásában valamennyi érdekelt fél részt vesz, tehát a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet is. Ugyancsak mindkét részről leszögezték, hogy a külön- utas-megoldás elfogadhatatlan és ellentétes az arab népek érdekeivel. Az algériai elnök aláhúzta, hogy a Szovjetuniót az arab népek őszinte és segítőkész barátjának tekinti és a szovjet jelenlét a Földközitenger térségében az arab népek érdekeit is szolgálja, mert biztosítja a szükséges egyensúlyt. Fontos helyet foglaltak el a megbeszéléseken a Közel-Kelet mellett az afrikai kontinens problémái. Szovjet részről megismételték, hogy a szovjet vezetés a szabadságukért küzdő afrikai népek oldalán áll — és ugyanakkor azt kívánja, hogy a kontinensen szűnjék meg a feszültség. Szomália és Etiópia konfliktusát, amelynek kirobbanásáért Szomáliát terheli a felelősség, békés úton rendezzék. Bumedien látogatása fontos állomása volt nemcsak a Szovjetunió, s Algéria egyenletes fejlődő jó kapcsolatainak, hanem az arab államok, illetve az afrikai népek és a Szovjetunió egyró szélesedő együttműködésének is. Az algériai elnököt a repülőtéren Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko_ külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Vaszilij Kuznye- cov, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé elnökének első helyettese, a Politikai Bizottság póttagja, valamint más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Tito elnök meghívására szombaton jugoszláviai baráti látogatásra érkezett Hu- ari Bumedien algériai elnök. A vendéget Josziip Broz Tito a Kotori-öbölben levő Igalo üdülőhelyen fogadta. Ott került sor tárgyalásaikra is, amelyek központjában a közel-keleti helyzet és a két ország kapcsolatainak további fejlesztése áll. Etiópiából Nigériába Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, szombaton elutazott Etiópiából, afrikai kőrútjának következő állomására, a Nigériai Szövetségi Köztársaságba. Látogatásáról közös közleményt adtak ki. Ez beszámol arról, hogy külügyminiszterünk, aki 1978. január 11—14. között tett hivatalos látogatást Etiópiában) megbeszélést folytatott Feleke Gedle Giargisz külügyminiszterrel és a kormány több tagjával. A szívélyes, elvtársi légkörű eszmecserén tájékoztatták egymást a két ország belső helyzetéről, és megvizsgálták a kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeit. A türelmi idő vége r A gazdasági feladatok meg.; oldása és ezzel összefüggésben az életszínvonal emelésének problémái álltak a kengyel Egyesült Munkáspárt II. országos konferenciája tanácskozásainak középpontjában. A konferencia célja az volt, hogy elemezze és értékelje a párt legutóbbi, VII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtását, megvalósítását. A Központi Bizottság beszámolója megállapította, hogy a kedvezőtlen külgazdasági helyzet, valamint a lengyel mezőgazdaság objektív akadályai nem tették lehetővé a nemzeti jövedelem 1976—77. évre tervezett szintjének elérését. A LEMP KB V. és VI. plénumán új programot fogadtak el a fejlődést akadályozó tényezők leküzdésére. Í977-ben már érezhetők voltak a program végrehajtásának első eredményei, nagyobb változásokat azonban csak az elkövetkező években lehet várni. Az eredmények között első helyen 1,2 millió fiatal munkába állítása és több mint fél- aiillió új munkahely létesítéA LEMP II. konferenciája Az életszínvonal emeléséért se szerepelt: ez jelentős hozzájárulás a munkaerő-tartalékok hasznosításához. A lakosság pénzjövedelmei 26 százalékkal, a társadalmi juttatások 32 százalékkal emelkedtek a két év alatt. Az ipari termelés 20 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés viszont 3,5 százalékkal csökkent. i Az elmúlt évek nagyberuházásai közül kiemelkedik a szovjet közreműködéssel épült katowiczei órdáskohó, az új gyártmányok előállításával foglalkozó hatalmas vegyi üzem, 35 új házgyár; négy új bútorgyár, sok más új ipari, közlekedési és kommunális létesítmény. Ezzel együtt sok még a kiaknázatlan lehetőség az iparban, több helyütt gaz- oaságtalan a gyártási folyamat, nem mindig megfelelő a termékek minősége és mindül NÓGRÁD - 1973. január 15., vasárnap ez növeli a termelési költségeket. A beszámoló a fejlesztésben elsőséget biztosított a mezőgazdaságnak, a lakásépítésnek és az export növelésének. A lakosság jobb ellátása érdekében tovább kell fejleszteni az élelmiszeripart, az építőipart; a beruházásokat a legfontosabb célok érdekében kell összpontosítani. Javítani kell a pénzügyi fegyelmet, súlyt kell helyezni az anyagtakarékosságra, a gépek jobb kihasználására, a tudomány eredményeinek hasznosítására. A párt első titkára javasolta a minimális bérek 200 zlotys emelését, a nyugdíjasok háztartási pótlékának és a kisgyerekes anyák segélyezésének bevezetését. A hozzászólók részletesen elemezték a problémákat és konkrét javaslatokat tettek a fogyasztási cikkek termelésének javítására, a munkaidő és a nyersanyagok ésszerűbb felhasználására' az építkezéseken, a mezőgazdaságban pedig a technikai és szervezeti lehetőségek jobb és észszerűbb hasznosítására. Ez a feltétele annak, hogy több áru kerüljön a boltokba, nagyobb legyen a választék, hogy több lakás épüljön. A konferencia nagy figyelmet szentelt a nemzetközi kapcsolatoknak. Edward Gyerek, a párt első titkára hangoztatta: az ország feladatainak megoldása egyre nagyobb mértékben függ a nemzetközi munkamegosztástól és azon belül a szocialista országokkal való szaros kapcsolattól. Lengyelország mai és jövőbeli fejlődését a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés biztosítja. A LEMP II. országos konferenciája megszabta az utat a párt soron következő VIII. kongresszusáig, a feladatok megvalósítására mozgósította a párt 2,7 millió tagját, az egész népet. A ta nácskozás méltán keltett széle. körű érdeklődést, mert a lengyelek tudják: a élok és a követelmények megfelelnek az egyes ember és az egész ország érdekeinek. Gáti Ltván A karácsony óta Olaszországban ismét fokozódó terrorhullám újabb bizonyítékát szolgálta annak, hogy Andreotti kereszténydemokrata kisebbségi kormánya képtelen megbirkózni a közrend helyreállításának a feladatával. Elsősorban azért, mert erőtlenül fogott hozzá és nem sokat tett az e politikai kórt kiváltó krónikus társadalmi-erkölcsi és gazdasági bajok orvoslására. Az Andreotti-kabinet válsága ezért . vészes sebességgel közeledik mélypontjához. A kormány tehetetlensége már-már kimerítette az qlasz baloldal türelmét, amely eddig parlamenti támogatásban részesítette. Az ország második legnagyobb pártja, ' az Olasz Kommunista Párt és a vele szolidáris Szocialista Párt — hangoztatván, hogy a kereszténydemokraták nem tartják be a tavaly júliusban aláírt és kormányprogramot szentesítő hatpárti egyezményt — megkérdőjelezte Andreottiék mandátumát. Kivezető útként a demokratikus pártok képviselőinek egységkormánya megalakítását ajánlják. Ez elég volt ahhoz, hogy a kereszténydemokraták jobbszárnya és a szélsőjobboldali erők félreverjék a harangokat „a kommunisták semmiképp sem kerülhetnek be a kormányba” jelszó jegyében. Régi kommunislaellenes reflexének engedelmeskedvé a KDP vezetősége a minap ismét az ellen szavazott, hogy a kommunistákat bevonják a kormányba. Akár olasz belügynek is tekinthetnénk ezt, ha az Atlanti-óceánon túlról nem érkeztek volna ugyanakkor alig leplezett sugalmazások. Gardnert, az USA római nagykövetét jelentéstételre hazarendelték, s Washingtonban nem titkolják aggodalmukat a jelenlegi olasz belpolitikai helyzet miatt. A hivatalos állásfoglalás még késik, de — Kissinger volt külügyminiszter két évvel ezelőtti kijelentéseire emlékezve — nem tévedhetünk nagyot, ha azt jósoljuk, hogy Washington határozottan ellenzi a kommunisták bekapcsolódását az olasz kormányba. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a polgári demokrácia bajnokai — semmibe véve az olasz választók véleményét — nyíltan beavatkoznak Olaszország bel- ügyeibe. Az OKP és a szocialisták együttesen 279 mandátummal rendelkeznek a 630 tagú parlamentben, s könnyen megbuktathatják a kormányt. Ez ismét rendkívüli választások kiírását vonná maga után a rendkívül feszült állapotok közepette. Pillanatnyilag ez a kilátás csak az olasz reakció és külföldi támogatói számú-, ra mutatkozik kedvezőnek. Pálfi VikloS
