Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

A béke arany poharából A z elmúlt éjjel, tavaly és tavaly előtt; és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, oda­kint térdig érő hó! s a szász-svájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni-köszönteni készült százhúsz em­ber. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlá- vok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvező: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat'volt; igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordu­lóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonság­gal akar menni tovább. Szilveszter éjszaká­ján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvo­nal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977. jó év volt. Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapi­nak; akkor született döntés, amikor az ér­tékalkotó ember érdeke-igénye követelte, akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor mű­ködött a legodaadóbban az alkotó elme, ami­kor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedet­ten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló pa­rancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat, s az ország életét-gondját ismerve — nem le­hetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisz­tességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt önmaguk boldogulá­sának feltételeit. És azt is tudják: ha töb­bet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellent­mondásos harmóniájának világa a reális hu­manizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért”. De miért er­ről beszélek, miért nem a párt politikájá­ról, amelynek lényege, tartalma, s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munkával, tettekkel, összefogással, a társadalmi osz­tályok és rétegek érdekeinek alapvető har­móniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják —, illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendő­ség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére szabad cso­bogására. Az őszinte hangvételre és a nyu­godt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagy­tunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, té­vedünk is. De mind felkészültebbek, erőnk és igazunk tudatában egyre magabiztosab­bak vagyunk. (- Az új esztendő első napján váltunk szót, fiz ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt po­litika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is szá­mot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizony­talanságot szül nálunk, hanem edzi az aka­ratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálá­saknak lennünk” érte, hiszen mi teremtet­tük meg az alapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszí­téseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten; egymást megértő emberség­gel. Nem tudok — és nem is akarok — rész­letes leltárt készíteni a múlt év eseményei­ről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszen­vesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot Mit és miért dolgozott? Csak a fizetésért, vagy a szakmája-hivatása iránti elkötele­zettségből? Mi jót tett a családjával, gyer­mekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jel­lemző rá, vagy az, ami meghatározza éle­tünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesí­tő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl —, ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely haj­tóerő lévén a közösség boldogulásán keresz­tül önmaga és a családja életét teheti szeb bé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete; a politika aktív támogatása... Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy október és a békés egy­más mellett élés szelleme öt földrész népei­nek életében és gondolkodásában vert ta­nyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés le­szerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért' ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusz­tító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot ép­pen a Szovjetunió, hazánk és az NDK kép­viselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista kö­zösségben a politika lényege: „Olyan társa­dalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet”. S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kelL Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve felszámoltuk az „álmodozások korát”; a földön járunk: a meggyőződés és az aka­rat, • az előrelátás és a tervszerűség, a meg­fontoltság, a józan mértéktartás, a követ­kezetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden em­ber, hiszen részese dolgos hétköznapjaink­nak. Ezért hát ne kívánjunk többet egy­másnak, Önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezé­relve, hittel, meggyőződéssel, akarással. U ''’ gy hiszem: az új esztendő első nap­ján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében mun­kálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó lég­kört készítettük elő 1978-ra is. Jávori Béla A dolgozó emberek Mikor együtt támogatják elképzeléseinket a család A pedagógusok Gyaraj ►odott, gazdagodott és a közélet megyénk ^&S'A K KOMQL VAiV Világ proletárjai, egyesüljetek! NŐI Gál IÁD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANaCS LAPJA XXXIV. ÉVF., 1. SZÁM ARA: 1 FORINT 1978. JANUAR 1., VASÁRNAP Gierek es Carter a béke kilátásairól Pohárköszöntők — Közös közlemény — Elutazás Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, pénteken es­te vacsorát adott a hivatalos látogatáson Varsóban tartóz­kodó Carter amerikai elnök tiszteletére. A vacsorán po­hárköszöntők hangzottak el. — Az enyhülési folyamat kulcsfontosságú tényezőjének tekintjük — mondotta ebben Edward Gierek — az Egyesült Államok és a Szovjetunió kö­zötti kapcsolatokat. A két nagyhatalom párbe­szédétől függ napjainkban a nemzetközi kapcsolatok álta­lános légköre, és az, hogy az emberiség megmenekülhet-e a nukleáris háború katasztrófá­jától ? — Lengyelország szocialista szövetségeseivel és barátaival mindent elkövet annak érde­kében, hogy elmélyítse és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülési folyamatot, mert ez korunk egyetlen alterna­tívája — mondotta, majd meg­említve, hogy Lengyelország számos javaslatot tett a nuk­leáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, kijelen­tette: — teljes mértékben tá­mogatjuk Leonyid Brezsnyev- nek azt a kezdeményezését, hogy megállapodás alapján kölcsönösen mondjanak le a, nukleáris fegyverek gyártásá­ról. Örülünk annak, hogy amint ezt mai tárgyalásunk bizonyí­totta, ön elnök úr, egyetért azzal a törekvésünkkel, hogy továbbra is sikerrel formál­juk a lengyel—amerikai kap­csolatokat. Dinamikusan fej­lődnek a gazdasági kapcsola­taink, amelyeknek különös je­lentőséget tulajdonítunk, ame­lyeket továbbra is fejleszteni szeretnénk. Az amerikai elnök válasz­beszédében kitért Lengyelor­szág második világháborús szenvedéseire. — Mint mon­dotta, személyesen győződ­hettek meg róla, hogy milyen szeretettel ápolják a háború elesett hőseinek emlékét. Hoz­záfűzte: talán a világ egyetlen népe sem viselt el annyi szenvedést a második világhá­ború alatt, mint Lengyelor­szág 6 millió polgára elpusztu­lásával. Ezekből a tragikus esemé­nyekből fontos következtetés vonható le — folytatta __, a N yugat időnként nem bízik a Keletben. Lehetséges, hogy időnként önök nem hisznek a mi szándékainknak, vagy értékeléseinknek. Előfordul, hogy mi, mint NATO-szövet­ségeseink is szemben állva a Varsói Szerződés országaival, — azt hisszük, hogy önök még fenyegetnek bennünket. Most azonban mindennél job­ban meggyőződhettem róla, hogy az olyan népek, mint a lengyel és a szovjet nép, elsőnek soha sem kezdene háborút, hacsak valamilyen súlyos provokáció vagy az érintkezések hiánya miatti értetlenség azt ki nem rob­bantja. Mi szintén békét akarunk és soha sem kezdenénk há­borút, ha csak valamilyen hiba folytán nem, ami abból fakadhat, hogy nem értettük meg potenciális ellenfeleink szándékát — jelentette ki Carter. Az amerikai elnök ezután utalt arra, hogy szoros együtt­működés és konzultáció fo­lyik az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az atom­pusztulás szörnyű veszélyé­nek kiküszöbölésére, s han­goztatta : — ez rendkívül bonyolult és nehéz technikai vitát jelent, a jószándék és a közös célki­tűzések azonban előmozdít­hatják a nézetkülönbségek le­küzdését. Joggal várhatjuk, hogy a jövő esztendő sikert hoz. El akarjuk hárítani az újabb és egyre szörnyűbb fegyverfajták kidolgozását és fejlesztését, el akarjuk háríta­ni a nukleáris fegyverek kí­sérleteit. Azt akarjuk, hogy a nukleáris töltetek gyártásá­nak lehetőségével nem rendel­kező országok ne törekedje­nek ilyen töltetek megszerzé­sire. Szeretnénk csökkenteni a hagyományos fegyverek el­adását más országoknak. Az eddiginél szorosabb kapcso­latokat akarunk, szeretnénk megjavítani a kereskedelmet, megjavítani a kapcsolatokat a világ valamennyi országával. Varsóban pénteken éjfélkor közös közleményt hoztak nyil­vánosságra Carter amerikai elnök lengyelországi látoga­tásáról. (Folytatás a 2. oldalon.) Wa Vidám szilveszter r- kj - j

Next

/
Thumbnails
Contents