Nógrád. 1978. január (34. évfolyam. 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
A béke arany poharából A z elmúlt éjjel, tavaly és tavaly előtt; és valahányszor, amikor szilveszter éjszakáján összecsengnek a poharak, föléled bennem egy emlék. Tél volt, odakint térdig érő hó! s a szász-svájci hegyek között meghúzódó erdei házban esztendőt búcsúztatni-köszönteni készült százhúsz ember. Németek voltak, oroszok és lengyelek, magyarok, románok és bolgárok, jugoszlá- vok és sokan a nyugati féltekéről valók. A csiszolt üvegkelyhekbe áttetsző, aranyszínű bort töltöttek, s amikor megkondult az óra, azt mondta az idegenvező: „Most pedig igyunk együtt — a béke aranypoharából”. Nem tudom elfelejteni a pillanatot. Szép gondolat'volt; igaz, és érzelmet indító. Küszöböt lép át az ember az évek fordulóján. Hátrapillant számba venni, hogy meddig jutott, s előre néz, mert biztonsággal akar menni tovább. Szilveszter éjszakáján, jókívánságokkal halmoztuk el egymást Tiszta szívvel tehettük a legkisebb sejtben, a családban és azon kívül is, hiszen ismét följebb léptünk az emberség, az életszínvonal, a társadalomépítés lépcsősorán. 1977. jó év volt. Többet és jobban dolgoztunk. Akkor sütött a nap, és akkor esett az eső, amikor életre kellett kelnie a mindennapinak; akkor született döntés, amikor az értékalkotó ember érdeke-igénye követelte, akkor fogtak össze az emberek, amikor a legnagyobb szükség volt erre; és akkor működött a legodaadóbban az alkotó elme, amikor a legjobban kellett építeni rá ahhoz, hogy önelégültségtől mentesen, de elégedetten léphessük át e jelképes küszöböt. Az elmúlt éjszakán jókívánságok hangzottak el. Holnap már tettek kellenek. Ez az ember, az élet, a boldogulás örökké megújuló parancsa. És visszapillantva, de előretekintve is azt mondhatjuk — szűkebb pátriánkat, s az ország életét-gondját ismerve — nem lehetnek kétségeink. Az emberek tömegei tisztességgel és becsülettel teremtették meg a közösség, s vele együtt önmaguk boldogulásának feltételeit. És azt is tudják: ha többet kívánnak, többet kell tenniük. Nemrég olvastam egy tanulmányt, ez állt benne: „A társadalom és az egyén ellentmondásos harmóniájának világa a reális humanizmus, amelyben minden az emberért van, az ember boldogságáért”. De miért erről beszélek, miért nem a párt politikájáról, amelynek lényege, tartalma, s célja az ember! Nem szavakról van szó, nem üres frázisokról. Magunk formáljuk az életet is, a szocialista világban, de a tőlünk idegen világnézetet valló országokban ugyancsak elismeréssel fogadott politikát. Munkával, tettekkel, összefogással, a társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek alapvető harmóniájával fémjelezve. Az új esztendő első napján — sokan úgy tartják —, illik szépet és jót mondani. Csakhogy mi hozzászoktunk: nem az illendőség, hanem tapasztalataink, véleményünk és terveink határozzák meg mondanivalónkat. S ez nagy szó! Igen, a légköri viszonyokra gondolok. A tiszta és áttetsző, de azért nem felhőtlen égre. A szó hitelére szabad csobogására. Az őszinte hangvételre és a nyugodt éjszakákra. Van miről jót mondanunk. Nehéz, tartalmas és eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mindig tudtuk, hogy mire számíthatunk. Ez is biztonságérzetet ad. Sokat töprengünk, néha botladozunk, tévedünk is. De mind felkészültebbek, erőnk és igazunk tudatában egyre magabiztosabbak vagyunk. (- Az új esztendő első napján váltunk szót, fiz ünnep azonban nem homályosítja el gondjainkat. Éppen az őszinte és nyílt politika ad szabad utat ahhoz, hogy ma is számot vessünk a nehézségekkel. Az előrelátó ember tudja: holnap sem lesz könnyebb, mint tegnap volt. Csakhogy ez nem bizonytalanságot szül nálunk, hanem edzi az akaratot, a tettvágyat. Igaz, nem ártana, ha mindenkit jobban érdekelne, s észrevenné, hogy az új születése milliárdokkal mérhető, hogy a borítékon kívül is mi minden jut nekünk a közös vagyonból. Nem kell „hálásaknak lennünk” érte, hiszen mi teremtettük meg az alapját. A sikerek lebecsülése azonban gyengíti boldogságteremtő erőfeszítéseinket. Nem titkolt gondjaink és hibáink felszámolását aligha segíti a sopánkodás. Cselekednünk kell. Jobban, odaadóbban és fegyelmezetten; egymást megértő emberséggel. Nem tudok — és nem is akarok — részletes leltárt készíteni a múlt év eseményeiről. Amúgy is az volna a jobb, a rokonszenvesebb, ha ki-ki önmagával vetne számot Mit és miért dolgozott? Csak a fizetésért, vagy a szakmája-hivatása iránti elkötelezettségből? Mi jót tett a családjával, gyermekeivel, a közösséggel, amelyben él, és mit vétett ellene? A szószátyárkodás, a tévedés, a felületesség, a fegyelmezetlenség volt jellemző rá, vagy az, ami meghatározza életünket: a fegyelmezett, értékalkotó munka? Az össztársadalmi „elszámolást” megtette a Központi Bizottság legutóbbi ülésén. Lelkesítő eredményekről adhatott számot. S az egyén, a társadalom minden tagja most akkor cselekszik helyesen, ha „belülről” vizsgálja önmagát. Fedezze föl —, ha nincs, teremtse meg — a belső indítékot, mely hajtóerő lévén a közösség boldogulásán keresztül önmaga és a családja életét teheti szeb bé. Ehhez nem nélkülözhető az élet, az emberek, a közösség szeretete; a politika aktív támogatása... Bonyolult helyzetben él az emberiség, de megnyugtató, hogy október és a békés egymás mellett élés szelleme öt földrész népeinek életében és gondolkodásában vert tanyát. A nemzetközi kommunista mozgalom hatása „új” országokban edzi az emberek cselekvőkészségét, s a Helsinkit követő belgrádi tanácskozás, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról folyó eszmecsere, az ez évre összehívott ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka biztonságot, bizalmat és ösztönzést ad. Miért' ne örülnénk Vietnam ENSZ-tagságának? És miért ne lehetnénk büszkék arra, hogy az új típusú tömegpusztító fegyverrendszerek kifejlesztésének és előállításának tilalmáról szóló javaslatot éppen a Szovjetunió, hazánk és az NDK képviselői terjesztették az ENSZ-közgyűlés elé? Nemzetközi diplomáciánk ezernyi tette szül bizakodást és egyetértést. Mi mást bizonyít ez, mint hogy hazánkban, a szocialista közösségben a politika lényege: „Olyan társadalmi létezést formálni, melyben az ember önmaga lehet”. S ehhez nemcsak szándék, nemcsak jó politika és béke kelL Törvények születtek idehaza, életünket jobbító tettek és rendelkezések. „Felnőtté” érve felszámoltuk az „álmodozások korát”; a földön járunk: a meggyőződés és az akarat, • az előrelátás és a tervszerűség, a megfontoltság, a józan mértéktartás, a következetesség és a cselekvőkészség korát éljük. Vannak gondjaink. Jól érzékeli minden ember, hiszen részese dolgos hétköznapjainknak. Ezért hát ne kívánjunk többet egymásnak, Önmagunknak, mint amennyiért cselekedni is képesek vagyunk. Magunk mögött hagytuk a „kívánságok éjszakáját”. Holnaptól a tetteké a szó. Boldog új évet kívántunk? Nem csöppen az égből, tennünk kell érte. Nem hivatalból és nem parancsszóra, hanem belső indítástól vezérelve, hittel, meggyőződéssel, akarással. U ''’ gy hiszem: az új esztendő első napján megérdemelten hörpinthetünk egy kortyot a béke aranypoharából. Mert minden önmagunkért való szocialista tett legfőbb eredménye az, hogy békében munkálkodhattunk, s ezt a nyugodt, alkotó légkört készítettük elő 1978-ra is. Jávori Béla A dolgozó emberek Mikor együtt támogatják elképzeléseinket a család A pedagógusok Gyaraj ►odott, gazdagodott és a közélet megyénk ^&S'A K KOMQL VAiV Világ proletárjai, egyesüljetek! NŐI Gál IÁD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANaCS LAPJA XXXIV. ÉVF., 1. SZÁM ARA: 1 FORINT 1978. JANUAR 1., VASÁRNAP Gierek es Carter a béke kilátásairól Pohárköszöntők — Közös közlemény — Elutazás Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, pénteken este vacsorát adott a hivatalos látogatáson Varsóban tartózkodó Carter amerikai elnök tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. — Az enyhülési folyamat kulcsfontosságú tényezőjének tekintjük — mondotta ebben Edward Gierek — az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokat. A két nagyhatalom párbeszédétől függ napjainkban a nemzetközi kapcsolatok általános légköre, és az, hogy az emberiség megmenekülhet-e a nukleáris háború katasztrófájától ? — Lengyelország szocialista szövetségeseivel és barátaival mindent elkövet annak érdekében, hogy elmélyítse és visszafordíthatatlanná tegye az enyhülési folyamatot, mert ez korunk egyetlen alternatívája — mondotta, majd megemlítve, hogy Lengyelország számos javaslatot tett a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, kijelentette: — teljes mértékben támogatjuk Leonyid Brezsnyev- nek azt a kezdeményezését, hogy megállapodás alapján kölcsönösen mondjanak le a, nukleáris fegyverek gyártásáról. Örülünk annak, hogy amint ezt mai tárgyalásunk bizonyította, ön elnök úr, egyetért azzal a törekvésünkkel, hogy továbbra is sikerrel formáljuk a lengyel—amerikai kapcsolatokat. Dinamikusan fejlődnek a gazdasági kapcsolataink, amelyeknek különös jelentőséget tulajdonítunk, amelyeket továbbra is fejleszteni szeretnénk. Az amerikai elnök válaszbeszédében kitért Lengyelország második világháborús szenvedéseire. — Mint mondotta, személyesen győződhettek meg róla, hogy milyen szeretettel ápolják a háború elesett hőseinek emlékét. Hozzáfűzte: talán a világ egyetlen népe sem viselt el annyi szenvedést a második világháború alatt, mint Lengyelország 6 millió polgára elpusztulásával. Ezekből a tragikus eseményekből fontos következtetés vonható le — folytatta __, a N yugat időnként nem bízik a Keletben. Lehetséges, hogy időnként önök nem hisznek a mi szándékainknak, vagy értékeléseinknek. Előfordul, hogy mi, mint NATO-szövetségeseink is szemben állva a Varsói Szerződés országaival, — azt hisszük, hogy önök még fenyegetnek bennünket. Most azonban mindennél jobban meggyőződhettem róla, hogy az olyan népek, mint a lengyel és a szovjet nép, elsőnek soha sem kezdene háborút, hacsak valamilyen súlyos provokáció vagy az érintkezések hiánya miatti értetlenség azt ki nem robbantja. Mi szintén békét akarunk és soha sem kezdenénk háborút, ha csak valamilyen hiba folytán nem, ami abból fakadhat, hogy nem értettük meg potenciális ellenfeleink szándékát — jelentette ki Carter. Az amerikai elnök ezután utalt arra, hogy szoros együttműködés és konzultáció folyik az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az atompusztulás szörnyű veszélyének kiküszöbölésére, s hangoztatta : — ez rendkívül bonyolult és nehéz technikai vitát jelent, a jószándék és a közös célkitűzések azonban előmozdíthatják a nézetkülönbségek leküzdését. Joggal várhatjuk, hogy a jövő esztendő sikert hoz. El akarjuk hárítani az újabb és egyre szörnyűbb fegyverfajták kidolgozását és fejlesztését, el akarjuk hárítani a nukleáris fegyverek kísérleteit. Azt akarjuk, hogy a nukleáris töltetek gyártásának lehetőségével nem rendelkező országok ne törekedjenek ilyen töltetek megszerzésire. Szeretnénk csökkenteni a hagyományos fegyverek eladását más országoknak. Az eddiginél szorosabb kapcsolatokat akarunk, szeretnénk megjavítani a kereskedelmet, megjavítani a kapcsolatokat a világ valamennyi országával. Varsóban pénteken éjfélkor közös közleményt hoztak nyilvánosságra Carter amerikai elnök lengyelországi látogatásáról. (Folytatás a 2. oldalon.) Wa Vidám szilveszter r- kj - j