Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-11 / 291. szám

Szovjet művek r Két szovjet festőművész L. Brodszkaja és F. Resetnyi­kov mutatkozik be műveivel a magyar közönségnek a bu­dapesti Műcsarnokban nyílt kiállításon. Bertók László: |ii |!||! f :j t “ .all: hl " ..... Í :Ü!'!:: WWW. lllllllilt:___<*■■■ - ■/- ■-» Brodsz kaja: Tavasz Szorocsin vidékén (1957) Resetnyikov: Ó. J. Smidt elhagyja a tábort fi 949) Resetnyikov: Szojuz—Apolló triptichon (1975) (Német Ernő felvételei) E SE És akkor beléptél szemembe, köpenyben, ahogy ott feküdtél. Jöttél magas kőfal tövében, jöttél parton, jöttél hegyélen. Megszűnt az évszak, talán a Sirius csillagképében mozdult valami, talán a Fülöp-árok mélyén egy hajszálrepedés. Más időben, más viszonylatok valószínűtlen törvénye szerint vonult veled az univerzum bőröm alá, emlékeimbe. Vonal, pont, körré rendeződött, minden út ide vezetett, köldökzsinórral nyaka körül lógott fölöttünk a világ. És megszólalt a telefon, kényszerítve, hogy odanézzek árnyékára az arcodon, és megszólalt az asztal, ajtó, kávéspohár, könyv, szemüveg, süket, süket, süket úr, zúgták, porcikáim, az elemek. Hol voltál, hol nem voltál, Voltál egyszer egy... Tamás István: Pipiskék begyeskednek csikordulnak és tova szállnak S a lányok ültette gólyahír tükröcskékben tetszelgőn púposodnak a párnák s kivirult hópaplant hímez a dolgos útszegély Telt mellét ha megszoptatva szánktól elveszi az éj , koraszülött arcunk pityergésre görbült álmos kis szögletén remeg langyos tej-csepp édes csillám a tél A Psalmus ffungaricusből — tévé film —— ...-mms Az ócsai műemléktemplom. Dabasról jövet elhatároz­tuk. hogy Őcsán megnézzük a romgn stílű műemlék­templomot. A premontreiek építették a XIII. században) A községbe érve, á piac mö­götti poros mellékutcán fiit- teres fekete ruhák suhantak át. A nagyestélyi toalettekhez kenyeret szorongató nők tar­toztak, akik meg-megálltak beszélgetni frakkos és fapa- pucsos férfiakkal. A piacon nyüzsgő tömeg lenyűgözve bámulta a nem mindennapi látványt. Kíváncsiskodva fi­gyelték a templomot is. aho­va a sötét ruhás hölgyek, urak bementek. Amint azt sejteni lehetett, filmet forgat­tak. De nem statiszták hada várt a rendező instrukciójára, hanem valamennyien fő­szereplők: a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Rádiókórus tagjai. Azért jöt­tek Ócsára. hogy részt vegye­nek Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című művének tévéfilm felvételem, a külö­nösen jó akusztikájú temp­lomban. A jubiláló zenekarról be­szélgettünk a tagokkal. Előd­je. a Székesfővárosi Zenekar 1923-ban alakult, mint amatőr együttes, de jelentős szerepe volt a zenei művelődés terén. Eredetileg korábbra tervezték a városi zenekar megalapítás sát, de az első világháború miatt nem valósult meg. 1922- ben egyesítették a pesti zene­barátokat muzsikálásra. A zenekar a Gellértfürdő már­ványcsarnokában. majd az Állatkertben játszott. 1923. április 5-én léptek fel a pesti Vigadóban. 1940-ben a zene­kart átszervezték. A felszaba­dulás ’ után megszűnt a fő­város védnöksége, s 25 évvel ezelőtt kapta jelenlegi nevét. A fő-zeneigazgató azóta Fé- rencsik János. Az Állami Hangversenyzenekart a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel is kitüntették. Sok világhírű karmester is dirigálta már az ÁHZ-t. Claudio Abbado szerint a társulat a világ legjobb zene­karai közé tartozik. Ezt a „státust” akarják megtartani, s egyben őrizni az együttes lágy vonóshangzását, amely jellegzetes sajátsága. Sok beszélgetésre nem volt idő. Megérkezett a rendező, Horváth Ádám, nemsokára kezdődött a forgatás. Feren- csik János, aki a negyedszá­zados évfordulóra arany emJ lékgyűrűt kapott az Állami Hangversenyzenekar tagjaitól, készült. hogy pálcájával ..hirdesse az igét”: Kodály Psalmusát. Bent a frissen ácsolt lép­csőkön énekelt a Rádió kóru­sa. (A tévében nem látszik majd, hogy az egyik énekes­nek gipszben volt a lába.) A Psalmus Hungaricüst Pest- Buda egyesítésének ötven­éves jubileumára írta a szer­ző. A mű szövege Kecskeméti Vég Mihály XVI. századbeli protestáns -hitszónok költőtől való. A vers alapja az 55. zsoltár: ..Mikoron Dávid nagy busultában baráti miatt volna bánatában...” (A tenorszólamot a felvéte-' l?n Simándy József adta elő, aki ezen a forgatási napon nem vett részt). Szólt a zene. és néhány turista orra előtt becsukták a műemléktemplom kapuját. Ütjukra mentek a bámészko­dók. a piac mozgóárusai az utolsó falvédőt is visszapakol­ták az ütött-kopott autókba. Aki ezek után ment arra, már nem talált semmi rend­kívülit.,, Kristóf Károly ) Milgun vette észre elsőként a vadállatokat. És amíg jKi- riszk a fejét forgatva próbál­ta megállapítani, hol rejtőz­nek a gyűrűsfókák, a csónak már messze elúszott attól a helytől, nehogy az állatok észrevegyék a heverőhelyről. Az öreg Organ rájött, hogy Kiriszk semmit sem látott. — No. te láttad? — kérdez­te a kisfiútól. Kiriszk nem mert hazudni. — Nem. nem láttam — vallotta be. — Odamegyünk még egy­szer — rendelkezett Organ. — Tanuld meg megkülönböz­tetni őket a sziklák között. Különben nem lehetsz vadász. Az evezősök engedelmes­kedtek, a csónakot az előző helyre vitték, bár ez kocká­zatos volt. Ha csak egy gyű­rűsfóka is gyanút fog, az egész falka egyetlen szempil­lantás alatt a tengerbe veti magát. Az állatok szerencsé­re nem vették észre a vadá­szokat. A sziklavonulat mö­gött feküdtek a rendetlenül szerteszét dobált, formátlan kövek között, majdnem egé­szen a víznél. — Nézd csak azt a hegyes követ, olyan, mint egy letört agyar, egy kissé távolabb pe­dig van egy vöröses színű eljegesedett dombocska, nézz át közöttük — mondta Ki- riszknek Milgun. Kiriszk figyelni kezdett Milgun és Emrain eközben az evezőkkel serénykedve igyekezett a csónakot egy helyben tartani. És ekkor Kiriszk meglátta a > tengeri vadak hátát —, s hatalmas uszonyos törzsüket. A foltos, fénylő, szürkés hátak mozdu­latlanok voltak. A távolból a tapasztalatlan szem nem tud­ta megkülönböztetni őket a szikláktól. E pillanattól kezdve izga­lom vett erőt a kisfiún. Kez­dődik: ott vannak az igazi tengeri vadállatok! íme. el­érkezett a nagy vadászat! Csingiz Ajtmatov: A tengerparton futó tarka kutya (részlet) jére! Ha most látná Muzluk, nél egy kis mélyedésben, a kicsit még oldalt kellett hű­akivel gyakran játszottak szelek és viharok rombolta, zódnia a jobb célzás kedvé- együtt, de ezután már soha dudoros. mohlepte sziklaom- ‘ ért. valami egy kicsit zavar­nem fog vele játszani, mivel ladékok között, ott volt egy ta elől, valamilyen árnyék — a mai naptól kezdve az óné- kisebb gyűrűsfóka-íalka. s nagyon óvatosan lehetett csak s'zott rémülten kimeresztett szeme, a tarkójától egészen az uszonyáig húzódó halvány \ Amikor partraszálltak, S kisfiú izgatott volt, merész­ség és elragadtatás töltötte el. Merészség, mivel e pillanat­ban erősnek és fontosnak érezte magát. És elragadtatás ve vadász, ha most látná, még mit sem sejtve, nyűgöd- odébbcsúszni, és ekkor egy — látta, milyen jól és össze- ahogy messze az otthoni tan hevert a helyén. Fölöt- kis kődarab Kiriszk könyöke hangoltan dolgoztak a vadá- Tarka Kutyától tör előre az tűk, a heverőhely, a sziget és alól kimozdult, és elindult le- szok: ahogy a parthoz vitték ismeretlen, viharos parton, a a tenger fölött az enyhén felé a lejtőn, útközben más a csónakot, Emrain és az vad sziklák és kövek között ködös, dermédt-mozdulatlan kövekbe is beleütközve. A öreg Organ a hullámverés a gyűrűsfókák heverőhelye ég — legalábbis a kisfiúnak foltos fóka rövid, ugatássze- szélén tartotta az evezők se- felé. Az sem baj, hogy a két úgy tűnt — feszülten várt az rű hangot hallatott, a falka gítségével. Milgun pedig winchester Milgunnál van és első lövésre. felneszeit, és ügyesen kiugrott egy gorge- Emrainnál: az édesapja meg- „Csak eltaláljam!” — gon- mászni, gurulni dolta magában, és a vállához felé. Ebben a az állat ott fetrengett közvet­lenül a part szélén. A vadá­szok arrafelé futottak. A fal­ka már eltűnt a hullámok­ban, a sebesült állat, amely még a parton maradt, minden erejét megfeszítve a víz felé igyekezett. Mire az emberek odaértek, a gyűrűsfókának si­került a vízbe vetnie magát. Uszonyait mozgatva úszni kezdett, s ringatózó, véres csíkot hagyva maga után; lassan az áttetsző tenger mé-« lyére süllyedt. Tisztán lát­lékkő szélére, majd a kötelet ígérte neki, hogy kezébe ad- a vállán átvetve, közelebb ja a fegyvert, amikor eljön húzta a kőhöz a csónakot; a a lövés ideje, winchesterekkel együtt partra így lopakodtak a heverő­ugrott az édesapja is. Ezután hely felé. majd kúszni kezd­pillanatban, szorítotfa a winchestert, amit mintegy megelőzve őket, mi- az édesapja átadott neki. előtt elérnék a tengert, lövés Ebben a tűnő, régen várt dördült, és a falka szélén le- pillanatban, amikor büszkén terített egy nagy gyűrűsfókát. az öreg Organ közreműködé­sével ő maga is partra ug­rott, igaz, közben vizes lett a lába a partra futó hullámtól, és az édesapja halkan szemre­hányást is tett neki. tek a földön. Kiriszk is kú- már dicső és híres vadásznak — Milgun megmentette a kék csík a hátán. Milgun le­eresztette a célzásra emelt fegyvert — a kegyelemlövés­nek már nem volt értelme* — Hagyd, úgyis elsüllyed bőgve gyorsan — mondta Emrain. kezdett a víz Kiriszk csak állt, kifullad-] va és leverten, s nagyon elé-’ gedetlen volt önmagával. Jót val többet várt. Nesze neked; nagy vadász! Hallgatott a kisfiú, minden’ erejét összeszedte. nehogy szott. Az érdes sziklákon és a látta magát, hirtelen beleha- helyzete. Kiriszk elvesztette a hirtelen elsírja magát szé­körbe figyeltek. Aztán Organ a csónakban maradt, hogy partközeiben tartsa a hullámokon, ők hárman pe­dig - Emrain Milgun és dulatlar^ dermedd és Kiriszk — a heverohely fele siettek. A párton haladtak, ösztönösen meghajolva, s gyorsan szökellve egyik rej­tekhelytől a másikig. Kiriszk nem maradt le, csak azt érez­te, hogy a mellében vadul kalimpál a szíve, s időnként megszédül a nagy büszkeség­től és az izgalomtól. , töredezett jégen nehéz és sítotf az a felismerés, hogy fejét, kényelmetlen volt kúszni, de ebben a sziklamélyedésben — Lőj! — Kiriszk megértette, hogy ez szorongó, fösvény napmelegre Emrain. szükséges. váró kövér és esetlen állati A vállát erős ütés érte. a Lihegve, verejtékben fü- hátak és oldalak, milyen véd- lövés döreje a fülébe csapott, rödve kúsztak, olykor lehú- telenek és sebezhetők. De ez úgy érezte, teljesen m°ssuáe­gyenében. Roppant nekikese- parancsolt rá redett. — Sebaj, lesz még sikere-' sebb vadászatod is — vigasz­talta később Milgun, amikor hozzáfogtak, hogy felbontsák zódtak, majd fejüket fölütve csak egy pillanatnyi késieke- tült. Rettenetesen szégyellte az elejtett gyűrűsfókát. — moz- dés volt. Eszébe jutott, hogy magát, hogy elhibázta a lö- el- ő vadász, és az emberek vést. és. hogy miatta vallott már zsákmányt várnak tőle, hogy kudarcot a vadászat, Az ap­ja újabb töltényt dugott a kezébe: csendesedtek, amikor csak a célzás és lövés volt a fókák húsa és zsírja nélkül hátra. éhes és szűkös az élet, és Kiriszk egész életében nem még az a gondolat is felvil- felejtette el ezt az órát. ezt a lant benne, hogy elsőnek tavaszi napot, ezt a rideg, kell lőnie.- s ki kell tennie sziklás szigetet a hatalmas és magáért, összeszedte magát. — Tölts, és lőjj gyorsan! Az, ami meglehetősen köny­Mindjárt elmegyünk a Közép­ső Emlőkhöz, ott mindig több' vad tanyázik. — Igen. egy kicsit elsiet-] tem — kezdte volna Kiriszk; de az édesapja közbevágott. — Ne magyarázkodj. Az nyűnek látszott, a töltés és e|ső lövéstől még senki sem tüzelés (hányszor megcsinálta iesz vadász. Majd máskor si­végtelen tengeren, és rajta keményen célzott, ahogy az ezt egész egyszerűen, amikor kerül. Lőni tudsz a zsák. ezeket a vad, sötétbarna szik- édesapja tanácsolta, az állat lőni tanult), most sehogy se Iákat, amelyeket valamilyen bal uszonya alá, kicsit fölfe- sikerült. A winchester závár- Bezzeg. ha a Halasszony esztelen erő- forgatott ki a lé és jobbra — épp a szívé- zata nem akart neki enge- törzsének tagjai most láthat- helyükből és dobált szerte- re a hatalmas, foltos uszo- delmeskedni. Milgun eközben nák. amint a nagy vadászok- szét a csupasz és rideg, jeges nyosnak. Az állat mintha térdelve még két lövést adott kai együtt siet a tengeri va- és élettelen földön; s. hogy megérezte volna a veszélyt, le a vízbe menekülő gyűrűs- dák ellen! Ha most látná az ott feküdt hason, az édesapja hirtelen fölütötte a fejét, bár fókákra. Egyet megsebesített.’ édesanyja*, de büszke lenne és Milgun mellett, akik lövés- nem látta a vadászokat és rá, minta törzs jövendő nagy hez készülődtek, előttük pe- szagot sem kaphatott — a ’I táplálójára és kenyérkereső- dig, egészen a tenger szélé- szél a tenger felől fújt. Egy I mány nem szökik meg előled,' Kiriszk hallgatott, de a lelke hálával telt meg, hogy a felnőttek nem tettek neki szemrehányást. Arvay János fordítása * NÓGRÁD — 1977. december 11., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents