Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-10 / 290. szám
Kisecset! hétköznapok Pályakezdők vallomása Ä pályakezdés senkinek sem könnyű. Az új környezettel való ismerkedést általában a vizsgadrukkot felváltó bizonyítási lámpaláz kíséri az első hónapokban, a fiatal szakember keresi a helyét. Mindenre azonnal reagál, mintha legfinomabb barométer lenne, dolgozik, izeg-mozog, tépelődik az első kudarcon és segítségre vár... A többitől nem különböznek a mezőgazdaság pályakezdő ifjú szakemberei sem, akik a közelmúltban a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya kezdeményezésére az első időszak tapasztalatait beszélték meg. ★ („Áz ember legalább any- nyit elvár, hogy bemutassák munkatársainak, s közöljék, milyen beosztást kap./ ösztöndíjasként kerültem a tsz- be. Azt éreztem, ha már fizettek és jöttem, majd lesz valami velem. A faluban élő más értelmiségiekkel semmi kapcsolatom nem alakult ki. A sertéstelepre korán megyek, későn érek haza, még a gyereket sem tudom óvodába vinni. A termelőszövetkezet életéről semmi információm sincs. Senkinek sem kívánok ilyen fogadtatást”. — Cservenyák Pálné, a litkei tsz állattenyésztője.) A fiatal szakemberek az első munkahely első benyomásait szinte egy életre magukba szippantják. Tapasztalat, hogy a pályakezdőket a vezetők szívesen dobják „mély vízbe” mondván: vagy megtanul „úszni”,ys akkor jó szakember válik belőle,_vagy nem. Pedig a hasonlatnál maradva: „ful- doklás” közben még nem igen akadt, aki megtanult volna úszni. Szükség vgn, s mennyire szükség a „mentőövre” is. („Engem is furcsán fogadtak. Az elemzéseket addig a főkönyvelő készítette. Nem tudtak mit kezdeni velem, egy üzemgazdásszal. Felkaptam a fejem, itt talán nem kell dolgozni? Magam kerestem hát elfoglaltságot, a végzettségemhez illőt. A próbálkozás sikerült, s erre már felfigyeltek. Nyakamba zúdították a feladatokat Most már egy termékértékesítési ügyletnél is jönnek hozzám, vizsgáljam meg, hogy kinek adjuk el, a termelési rendszerhez való csatlakozásnál mennyire gazdaságos?” — Varga Mihály, a nőtincsi termelőszövetkezet üzemgazdásza.) A fiatal szakember gyorsan kedvét szegheti. Különösen, amikor látja, hogy hiába tanult éveken keresztül az egyetemen, a tudást a kapott beosztásban nem hasznosíthatja. Van üzemgazdász, aki főállattenyésztői teendőket lát el, gépészmérnök, aki másfél év alatt a harmadik beosztását „fogyasztja”. („Négyen tanultunk a megyéből a kertészeti egyetem utolsó évfolyamán. Megérkeztek a pályázati felhívások, s hibába kerestünk közöttük nógrádit. Végül is mind a négyen itt helyezkedtünk el. de mi jártunk állás után. Rossz ez a módszer! Sajnos, a gazdaságban a szörpüzemet úgy kezelik, mint teljesen különállót, holott a tsz szerves része. Így, nekünk semmi információnk a többiekről. Még azt sem tudom, hogy az üzem előtt milyen fejlesztési célkitűzések állnak” — Kiszely Magdolna, a drégelypalánki tsz szörpüzemének műszakvezetője.) A falvakban a fiatal agrár- szakemberek nagy szerepet töltenek be a közéletben is. Tudásuk, adottságaik kamatoztatására nagy a szükség a mozgalmi életben, a közművelődés helyi feladatainak végrehajtásában. Gátolja őket, hogy 10—12 órát dolgoznak, s a falu életébe való bekapcsolódásra alig jut idejük. („A termelőszövetkezetben egy felmérés szerint több mint másfél száz harminc éven aluli fiatal dolgozik A KISZ- alapszervezet létszáma pedig mindössze tizenhárom fő. Pedig egy ütőképes ifjúsági szervezet nagy segítség lenne a gazdaság vezetőinek is”. — Gyimesi János, a romhányi tsz üzemmérnöke.) A KISZ az első lépcsőfok a közéletiségben. Ha az egyetem után a fonál megszakad, nehéz újra bevonni a fiatal agrárértelmiséget a közösségi munkába. Pedig mennyi mindenben segíthetnek még, kezdve az' ismeretterjesztő előadásoktól az ifjabb KISZ-tagok nevelésében. S segítenek is, hiszen az ifjúsági szervezetek titkárai többnyire közülük kerülnek ki, s a szakszervezeti munkából is részt vállalnak. („Lakásom még nincs, de egy kisfiam már igen. A tsz most épít majd négy lakást, a jelentkező jóval több.” — Kuris Tamás, a szécsényi tsz gépesítési főágazatvezetője.) ★ S a tanácskozáson elhangzott több más vallomás is. Közérthetően, őszintén, mint az a fiatal szakembereket jellemzi. Nem félnek a feladatoktól, a nehézségektől. De bosszankodnak, amikor ésszerűtlen dolgokkal találkoznak. Nógrád megyében a termelő- szövetkezetek kétharmada kedvezőtlen adottságú. Ez a körülmény nem vonzó a fiatal szakembereknek. Mégis választják. Áz egyik ifjú mérnök úgy fogalmazott: „Nem a pénzért. S, hogy maradjanak is, annak egy titka van: megbecsülni őket!” S ez vonatkozik mindenre. Szabó Gyula Oleg Kosevoj-dombormű A Fővárosi Emlékmű Felügyelőség megbízásából László Péter szobrászművész elkészítette Oleg Kosevojnak, a legendás hírű krasznodári Ifjú Gárda vezetőjének domborművét. Az alkotás az Oleg Kosevoj nevét viselő Ganz- MÄVAG gyári szakmunkásképző intézet falát díszíti rövidesen, .... j Hol fészkel a fékeié gólya ? Bulgária délkeleti vidékén, a Sztrandzsa-hegységben csoportosan tanyáznak a fekete gólyák. A kutatók nemrég 140-et számláltak meg a ritka madráfajból, amely elvétve Bulgária más tájain is megtalálható. A fekete gólyák hasa fehér, csőrük és lábuk élénkpiros-. Csak nagy fák koronáinak sűrű sátrában raknak fészket, kerülik az embereket. Bulgáriában-egyébként 327 ritka, védett állat fordul elő. A természetvédelmi területeken többek között olyan Európában ritka állatok élnek, mint a pelikánok, túzokok, barnamedvék, Dolna Topcsija vidékén fészkel a Kontinens egyetlen Kolhisz-fácán családja, a Duna-menti rezervátumban — amely a legnagyobb egész Bulgáriában — a Sztrebana-tó vidékén perr 140 különleges madárfaj él. Hizfos M\§£rcmcM\$ ' Távol áll tőlem, hogy reklámot csináljak az OTP-nek (különösen ingyen), de ami igaz — igaz: az autónyere- mény-betétkönyv a legmegbízhatóbb tőkebefektetés. Lehet, hogy kedves pénzintézetünknek néhány százalékkal több hasznot jelent ez az ötletes kamatfizetés, mint a hagyományos, de én nem sajnálom tőle, sőt lelkesen kiáltom: Áldott legyen, aki kitalálta! Történt ugyanis a minap, hogy a Kővár presszóban mosolyogva közeledett asztalomhoz Csemetke Rudolf barátom. Szeretem Rudit, csak azt nem szeretem, ha mór messziről mosolyog. — De jó, hogy látlak —r lelkendezik, és odatelepedik az asztalomhoz. — Vársz valakit, tudom. Ne félj, már itt sem vagyok, csak... Rendel egy dupla konyakot, és egy tripla kávét habbal, majd nagy sóhajtva közli, hogy váratlanul „végzetes” pénzzavarba kerül. A jövő hónapban több tízezer forint fogja verdesni a markát, de addig... Addig azonban szüksége lenne egy tízesre, azaz tízezerre, • de minimum egy ötösre, amely összeget azonban csak avval a feltétellel hajlandó elfogadni, hogy megfizeti a kamatot, s erről írást ad, Csemetke Rudolf, jó barátom, korrekt férfiú, aki meg szokta adni a tartozását előbb... vagy utóbb, ha az ember sürgeti, kéri, forszírozza, gyötri, a nyakára jár, fenyegeti stb. Mielőtt szóhoz jutnék, közli velem, tudja, hogy a múlt héten a kiadótól kaptam egy „kis pénzecskét”. Természetesen azt is tudja, hogy mennyit. Fillérre. Kár is lenne tagadnom, Rudinak mindig tökéletes az információja. — Hát igen ~ ismerem be m de... - *im* — Tuclom, hogy te nem szórod a pénzt — vág a szavamba sietve —, közismert, hogy te milyen szolidan élsz, tehát a summa megvan. Én kissé léha vagyok, te- ezért sokszor bírálsz és joggal. Most szentül elhatároztam, hogy magam is a szolidság útjára lépek. Ehhez kérem a segítségedet, és nem ingyen. Megfizetem a rendes kamatot, és kezesekkel garantálom, a pénz visszafizetését. — Boldogan állnék rendelkezésedre, de... — Ha te is azt mondod, hogy „de”, akkor csak egy megoldás marad a számomra: a kötél. — Nem hagytad befejezni a mondatomat. — Bocsáss meg! — Az a helyzet, hogy az OTP-ben van a pénzem. — Azon ne múljék, öregem, én is adok annyi ka-; Emlékezésül, meg tanulságul is... Az asszony szorosabbra húzza álla alatt a pöttyös kendőt. Kimegy a ház végébe, felkiált a kertbe. — Pista! Pista, te! Gyere már le, minket keresnek. A domboldalról hallatszik a válasz. láttam. Megoperáltak Pesten, aztán itt Balassagyarmaton. Most sokkal jobb. Ha nem is élesen, de a szemem világát visszanyertem. Azt is megmondták a doktorok, kímélnie kell magát. Pista bácsi legyint. Pista bácsi vastag szemüveggel birkózik a betűkkal — Jövök már, no! A sarai verem le a csizmámról. Hogy menjek így a házba... Alig telik el néhány perc, megérkezik Miklián István. Még egyszer akkurátusán leveregeti a csizmáját, mielőtt átlép a küszöbön. A felesége elégedetten nézi. — Még jó, hogy azt a sok sarat nem hozza be, takaríthatnék utána. 11 «d « '* Kisecseten él Mikiién Istán a feleségével, a dombok íözé nejtett községben. Sok vet töltöttek együtt. 1943- >án volt az esküvőjük. Pista bácsi megigazítja vastag szemüvegét. — Életemben mindig sokat dolgoztam. Ami jutott, sohase ingyen. Kaszáltam, kapáltam, erdőre jártam. A termelőszövetkezetben voltam fo- gatos, gyalögmunkás, csináltam amit kellett. Kis emberek voltunk mi mindig, nagy családdal. Megint tétován nyúl a szemüveghez. — Meg a szemem Ez a legnagyobb baj. Rámtámadt ez ?i betegség. Már úgy volt, legvakulok. Évekig tétlenségre kárhoztatva, sémit se — A doktorok könnyen mondják. Tudom én azt. De amikor itt vannak a disznók, a kert, a munka. Gyerekkoromtól dolgoztam, hát hogy hagynám most abba., ★ - ! A felesége, Margit néni a tűzhelyen fortyogó lábasban kavargat.' Kacsát vágott, megsüti, meg levest főz. A keze egy percig sem áll, mindig tesz-vesz amíg beszélgetünk. — Harminc évvel ezelőtt kezdtünk építkezni. Toldoztuk- foldoztuk a házat, mert közben öt gyereket hoztam a világra. Három fiam, egy lányom családot alapított, vagy dolgozik. Egy sajnos meghalt. Nagy csapás volt. A lányom agrármérnök lett, most Daba. Leül velünk szemben, úgy mesél. Közben pucolja a krumplit, hámozza a zöldséget. — A mostani fiatalok már nem tudják, milyen átok volt a cselédsors. Anyám gazdag lány volt, apám földhözragadt szegény. Amikor anyám meghalt, a nagyszüleim hagytak hányódni, mert a nagyapám, aki ugyan fényes szőrű lovakat hajtott, csak annyit mondott rám, „a rongyos lány”. A föld a kuporgatás volt a minden, a kémyérhéj- nak is örültem. Még kislány voltam, amikor a mellettünk levő szomszédban pátyolgat- tam egy nálamnál is szerencsétlenebb porontyot. A szívemhez neveltem ezt a gyereket, ma is úgy gondolok rá, mint a sajátjaimra. Margit néninek nagy szerencséje volt. A nagynénje cseperedő lányként maga mellé vette, szülésznőt csinált belőle. Húsz esztendeig segítette világra a kisecseti, kétbodonyi, szentéi gyerekeket. — Hányszor, de hányszor jöttek éjjel, megverték az ablakomat, Margit néni, azonnal jöjjön! Hol kocsival szállítottak tengelyig érő sárban, hol meg lovasszánon vittele: a ropogós hideg havon. Ment mindig. Akkor is, amikor pokrócba bugyolálva vitte magával a vajúdó asszony házába a saját kéthetes gyerekét. — Sok ezer csecsemőt segí- ' tettem a világra. Könnyebben is, nehezebben is. De kereszt nem tarkítja a könyvemet. Erre büszke vagyok. Margit néni végül hét esztendeig a berceli szülőotthonban dolgozott, onnan ment nyugdíjba. — Még most is szívesen dolgoznék, ha az egészségem engedné. Többször operáltak, már csak az itthoni munka jut nekem. Abból elegendő. Van úgy, hogy este leülünk a tévé elé, aztán egymást szólon- gatjuk az urammal, ne aludj már, te!”. Ügy elfáradunk estére. .. Margit néni kavarint egyet megint a lábasban. Csöndesen mondja, mint aki titkot árul el: matot, mint ők. Ajánlanék többet is, de tudom, hogy te úgysem fogadnád el. Tehát? — Rendben van, csak abban állapodjunk meg, hogy Zsiguli, Wartburg, vagy Trabant? — Mit beszélsz? — Nézd, nem akarok keresni rajtad, legyen egy Trabant. — Te autónyereményre tetted be a pénzedet? — Föláll, megvetően végigmér, tekintetében súlyos szemrehányás. — De ha az életedről van szó, én... — rebegtem. — Köszönöm, csak hagyjad! — sziszegi vérig sértve, és egy hajtásra kiissza a konyakját, egy másikra a kávéját, s kezet sem nyújt, indul. A válla fölött dobja vissza, hogy: — Volt szerencsém! Avval vigasztalódom, hogy azért nem haragudhatott meg nagyon, mert különben nem hagyta volna rám a cechét. S. L. „Vettem egy irkát, hogy leírom az életem történetét..." Kulcsár József felvételei son dolgozik. Két fiam kőművesnek tanult, egy bádogos. Adott a sors nekünk jót és rosszat, ahogy az lenni szokott. Amikor a három unokáról beszélgetünk, Margit néni ellágyul. — Az unokáim.. Nagyon szeretem őket, mint minden gyereket, aki valaha .s a kötelembe került. — Sok mindent megértünk az urammal együtt. Sok mai családapának, családanyának mondom, ha úgy véletlenül összeakadunk az utcán: ' ..ki hinné, hogy én segítettelek a világra, az első lélegzet vételére”. .. Vettem már egy irkát. Ügy gondoltam, leírom az életem történetét. Tanulságul, meg emlékezésül is. Csatai Erzsébet NÖGRÁD - 1977. decembet 10., szombat 5 »
