Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
Politikai munka a műszaki értelmiség között Nemrégiben két érdekes ta- lagpiacon versenyképes, kor- szemléleti problémát is felUJde az asztalt, oda a szekrényt. nácskozást tartottak a szén- bányászatban. Az ágazat műszaki és közgazdasági szakemberei arról folytattak eszmecserét: a mai politikai-gazdasági viszonyok között milyen teendői vannak e szakterületek dolgozóinak. S bár különböző időpontban zajlott le a tanácskozás, és a legbensőbb szakmai problémák vetődtek fel, a végkicsengés mindenütt ugyanaz volt: az ország gazdasági helyzetével, fejlődésével függ össze mind a műszakiak, mind a közgazdászok szerepének növekedése. HAGYOMÁNY — KRITIKÁVAL A műszaki-gazdasági szemlélet erősítése, uralkodóvá tétele nemcsak az iparban dolgozó, hanem a tudomány, a kutatás-fejlesztés területén tevékenykedő műszaki értelmiség körében ■ is fontos. Mind a termékek, mind .azok előállítását technikailag-gaz- daságilag irányító értelmiség is felmutathat erre biztató, jó példákat. Hogy csak néhány területet említsünk: a közúti járműgyártás, a hűtőgépipar, a gyógyszeripar, a petrolkémia stb. Mindezek azt mutatják: hazánk gazdasági adottságai sok lehetőséget kínálnak, s ezek ki- és felhasználásában döntő szerepe van a műszaki értelmiségnek. Azoknak az embereknek, akik tisztelik a haladó hagyományt, s képesek saját tevékenységük kritikus elemzésére. Ha belegondolunk, ez nem is olyan egyszerű. Minden fejlesztés bizonyos értelemben a régi kritikája. Éppen ezért nagyon döntő ebben a személyiségek hozzáállása, magatartása. S következésképpen az is: adott munkahelyen mit támogat a pártszervezet. Azo- kat-e, akik mernek, akarnak, s tudnak is változtatni, újítani, vagy azokat, akik a járt út biztonságát vallják, s azt a magatartást konzerválják, amely megkérdőjelez minden alkotókészséget. A szocialista gazdaság fejlesztésében több mint három évtized áll _ mögöttünk. Ez alatt az időszak alatt átalakult az ország gazdasága. Lényegében kialakultnak tekinthető a népgazdaság ágazati szerkezete. Az egyes ágazatokon belül, a vállalati termelési szerkezet korszerűsítésében azonban még nagyon sok a tennivaló, hogy a viszem és gazdaságosan előállítható termékeink legyenek. A SZAKÉRTELEM szerepé Az ötödik ötéves terv második évének befejezése előtt állunk. Nem árt emlékeztetni a tervtörvény egyik fontos előírására: „A gazdasági hatékonyság növelését az élenjáró tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének javításával, az exportképesség fokozásával, a nemzetközi munkamegosztásban — elsősorban a szocialista gazdasági integrációban — való részvétel szélesítésével, az állami gazdaságirányítás módszerének további korszerűsítésével.' a vezetés és szervezés színvonalának emelésével, a termelőegységek önállóságának és felelősségének erősítésével és kezdeményezőkészségének kibontakoztatásával, dolgozók szakértelmére, kulturáltságára és szocialista öntudatára támaszkodva kell elérni”. Ebből is kitűnhet, hogy nagymértékben növekszik a műszaki értelmiség szerepe és felelőssége; tevékenysége lényegében, meghatározza az eredményességet. A fejlődés tényei mutatják alkotókészségüket, részvételüket az ország gazdasági fejlesztésében. Tulajdonképpen ezzel teremtődött meg az a lehetőség, hogy nagyobb, igényesebb célokat tűzzünk magunk elé a minden piacon versenyképes termékek gyártását. A pártszervezetek erősítsék és bátorítsák azokat a kezdeményezéseket és alkotókedvet, melyek megtalálhatók a legjobbak munkájában, hogy minél szélesebb körű és általános legyen a népünk javát szolgáló célok megvalósítása. Ahogy a szelektív iparpolitikában az itthon gazdaságosan nem gyártható termékeket import útján igyekszünk pótolni, éppúgy a kutatás és fejlesztés területén is bátran alkalmazni kell a licenceket és technológiai eljárásokat a hazai gyártásban, a gyorsabb előrehaladás érdekében. ŰJ SZEMLÉLETET A kutatási-fejlesztési költségeknek ma még csak öt százalékát teszik ki a licencek és technológiai eljárások vásárlásai. Mi lehet ennek az oka? Sok egyéb mellett egy fedezhetünk. Mégpedig azt, hogy ezzel csökken a hazai műszaki értelmiség szerepe. Hogy él olyan felfogás, miszerint azért vásárolunk, mert mi nem tudjuk elkészíteni, nem kielégítő a műszakiak szakmai felkészültsége... Ténylegesen nem tagadható. Mindazonáltal tudni kell: ez a szemlélet nem általánosítható, s mindent meg kell tenni, hogy ne lehessen —, ha mégoly csekély mértékben is — visszahúzó erő. Nagyon világosan kell látni, hogy nem csökkenti a tudományos és kutató-fejlesztő műszaki értelmiség szellemi értékét, ha a kiemelkedő külföldi eredmények hazai adaptálásában gyümölcsöztetik gazdag tudásukat, hiszen tudománypolitikánk egyik fő célja, hogy a kutatások segítsék a gyakorlatot. A licencek és a külföldi korszerű technológiai eljárások hazai alkalmazásának jó előkészítése egyébként nem kevés tudományos felkészültséget, alapos kutató- és fejlesztőtevékenységet kíván. Ezek továbbfejlesztése pedig —, amelyre nem egy példa van az iparban és a mező- gazdaságban — más tudományos kutatómunkával egyenrangú elismerést érdemel. Az ilyenfajta szemlélet térhódításához nélkülözhetetlen a politikai felvilágosító munka. Ebben a politikai munkában nemcsak a munkahelyek pártszervezeteinek, hanem a műszaki értelmiségnek — vezetőnek és beosztottnak — egyaránt szerepe van. Felelősségük ugyanis nem szűkíthető le, hiszen az értelmiség minden műszaki tevékenységében benne van a politikai állásfoglalás is: mennyiben járul hozzá a hétköznapok gondjainak megoldásához, az egész társadalom haladásához. A párt — régi Fagyomá- nvokhoz híven — támaszkodik a megújulás, a társadalmi gazdagodás úttörőire: a műszaki értelmiségre. Számít felelősségteljes munkájukra. Ezt tükrözi az a dokumentum is, amely a külgazdaság hosszú távú fejlesztésének, az iparszerkezet korszerűsítésének kérdéseit elemzi. Minden gazdasági tevékenység alapjának tartja a műszaki-külgazdasági megalapozottság, felelősség növelését Balogh Mária Az üveghegyen túl Ez az üveghegy amiről most addig is közösen dolgoztunk, szükséges ablakmennyiséget szó lesz, nem Meseországban beszélgettünk. Jól éreztük ma- legyártottuk. így előrelátható- az Óperenciás tenger partján gunkat egymás társaságában, an az összes Szovjetunió áltál található, hanem Salgótarján- hát hivatalosan is megalakult rendelt autóbuszt ki tudjak ban, a síküveggyár udvarán, a brigád. Eddig egy tagunk majd_ szállítani a vállalt ha- a halomba dobált selejtüveg. vált meg tőlünk. Férjhez táridőre. Részt vettünk ^ a fecniüveg tengerkék színben ment. nem akart tovább tár- Zagyva III. üzem takantasá" ragyog, s az apró szilánkok sadalmi munkára járni... ban, mindenki ott volt. úgy csikorognak lépteim alatt. — Mindannyian családosak. — November hetedikén ju- mintha frissen esett hóban vagy van egyedülálló nő is talmakat kaptunk -— sorolják járnék. E mögött az üveghegy a kollektívában? _ egymás szavába vágva, néha mögött emberek élnek, dől- — Én egyedül nevelem má- ki-ki pillantva az árván álló goznak. egymást segítve, be- sodikos kislányomat. — kap- asztalra. csülettel. Ókét keresem. csolódik beszélgetésünkbe a Elköszönök. Néhány pillanat A dübörgő gépektől hangos brigádvezető helyettese, Gé- múlva a két asszony már új- tizemben legelőször két asz- czi Józsefné. Az asszonyok ra emeli; vágj a. rakja egy- szonyt pillantok meg. ■ Egy nagyon rendesek, jó szavak- másra a hatalmas üvegtáblá- asztalszerű alkaln.atosságra kai biztatnak, erőt öntenek kát. Vidáman dolgoznak az hatalmas üvegtáblát fektet- belém, érzem, hogy mellettem üveghegyen tuk ^ nek fel éppen. Kezükön ujjat" állnak. Legutóbb Berekfürdőn lan kesztyű — tenyérvédő —, voltunk üdülni kettesben^ a csuklójukon érvédő. Gyors lányommal fűzi hozzá, mozdulatokkal dolgoznak: vá- — A brigád is jár ám ki- gás, üvegcsörömpölés és a rándulni — mondja Kakukk- sablon szerint kialakított né —. a közelmúltban Zsóri- üveglap máris lekerül az asz- ban és Bogáncson vojtunk. tálról. Ezen kívül mindenki tagja a — Ez a lapolás. így vágjuk helyi könyvtárnak. moziba idomra az autóbuszablakokat, is elmegyünk. Színházba?.. — magyarázza Kakukk Fe- Nehezen jutunk el. Én tíz rencné, a március nyolcadiká- éve tagja vagyok a vizslási ról elnevezett brigád vezető" asszonykórusnak, készülünk a je. majd bevezet egy parányi „Röpülj páva” vetélkedőre, helyiségbe. tavaly egy aranyat is nyer— Teljesítményben dolgo- tünk — mondja büszkén a zunk. nem sokáig beszélget- brigádvezető, hetünk — szabadkozik, és — Tanulás? mesélni kezd a brigádról. — — Mindenkinek megvan a Heten vagyunk mint a gono- nyolc osztálya és a szakvizs- szok és mindannyian a négy- gája is. Egy társunk marxiz- venes évjáratot képviseljük, must—leninizmust tanul, így nekünk már kevesebb — Hogyan dolgoznak, migondunk van a családdal. lyen vállalásokat teljesítenek? — Mikor alakult a brigád? — A csepeli Ikarus gyár l r- Hivatalosan két éve, de felhívásának eleget tettünk, a Tőcsér Julianna Öt év után költöznek A teherautó kereke illeg- billeg, meg-megcsúszik a kátyúkban. Nagy a sár, ebben az utcában még nincs aszfalt.. A piros fejkendős asszonyka féltő gondoskodással követi a teherautóra felhalmozott bútorok útját „Jaj, csak meg ne csússzon!” — sóhajtja, aztán megkönnyebbülten nézi, hogy a gépkocsivezető szerencsésen bekanyarodik a ház mellé. Nem újdonság mostanában Bercelen, hogy bútorokkal megrakott teherautó áll meg egy-egy elkészült ház előtt. Költözködőket szállít. Régiből újba. Amely a családok kétkezi szorgalmas munkájából, nemegyszer éveik kuporgatá- sából, takarékosságából épült. Parádi Jánosné szorosabbra húzza álla alatt a fejkendőt, amikor leugrik a sofőr mellől. — Na, végre, — sóhajtja, — Célhoz értünk...' Parádiék valóban célhoz értek. A családfő munkásbuszokat vezet Bércéiről Budapestre nap mint nap. Felesége az Ikladi Műszergyár itteni üzemében tekercsberakó. Három gyereket vállaltak, öt éven keresztül épült a szép háromszobás családi házuk. Parádiné büszkén vezet végig a még sok-sok munkát igénylő, egyelőre a parkettát is nélkülöző, de máris a jövendő kényelmet és családi boldogságot ígérő házon. — Nézze csak. Itt a konyha. Ezt szántuk a két kisebb gyerek szobájának. Emez a hálószoba. Tudja, az egyik lányom már férjnél van. Ö kirepült a családi fészekből. Budapesten dolgozik a férjével együtt. Ápolónő. Mindig is az akart lenni. Egészségügyi szak- középiskolát végzett. A múltkor titokzatosan a fülembe súgta, „Anyuka, tudja mi a legnagyobb vágyam? Ha min„Vigyázzunk az asztallal.. den kötél szakad is, ha fát vágnak a hátamon, de na- gyon-nagyon szeretnék orvos lenni...” Most gondolja el, ez a lány! Gyerek, férj mellett ilyen nagy dologra vállalkozna. Mondjam neki, hogy ne tegye? Isten őrizz. Gyerekem, szeretném, ha teljesülne a szíve vágya.' Még az a szerencse, hogy olyan rendes, derék férje van. Nagyon nagy örömünkre szolgál, ezt mondja az apja is, hogy az ünneCsöndben teszi hozzá, hogy ő maga elég sokat betegeskedett, hosszabb időt a nógrád- gárdonyi szanatóriumban töltött. / Egy család saját otthonhoz jutott. A nagy kert, a három szoba, a majdani fürdőszoba, nagy erőfeszítéseket takar. — Sok minden hiányzik még, az igaz. A parketta, a Parádi Jánosné igazi öröme a költözködés BástOEiságosabb alvás A parázsló tüzek követkéz- másodpercben fénydióda viliében évente számos alvó em- lan fel. Ha a telep kapacitá- ber veszíti életét. Nem any- sa már a végére jár, hangjel- nyira az égési sebek okozzák zés figyelmeztet az esedékes pusztulását, mint inkább az telepcserére, de még további égésgázok okozta fulladás, két hónapig működhet a ké- Időben felriadva, megmene- szülék a kimerülőben levő hűlhetnének a pusztulástól. A teleppel. Az ionizációs tűzjel- Német Szövetségi Köztársa- ző már az első égéstermékek- ságban most a lakóhelyisé- re reagál, mielőtt még a tűz gekben való felhasználásra valóban kitörne. A riasztásra szirénával felszerelt ionizá- tehát olyan korán kerül sor. ciós tűzjelzőt hoztak forga- hogy még meg lehet fékezni lomba. A készülék szárazele- a tüzet, vagy van idő az elmekkel működik. Egy telep menekülésre Egy családi ház l teljes biztosításához ket-há- arama 18 hónapra elegendő, rom ionizációs tűzjelzőre van Ellenőrzésként minden 30 szükség. pékét családostul mindig itt töltik nálunk, Bercelen... ★ Parádi Jánosék öt esztendővel ezelőtt, 1972-ben nagyon nagy fába vágták fejszéjüket. Saját erőből, mindössze negyvenkétezer forint OTP-köl-' csönnel hozzákezdtek a házépítéshez. Egy évvel előtte megvették a telket. Addig a szülőkkel laktak együtt. Békességben, családias egyetértésben, de a Parádi házaspár mégis vágyott a saját lakás után. — Csoda-e? — kérdez visz- sza az asszony. — Húszéves házasok vagyunk, éppen most ünepeljük. Nagyon fiatalon kerültünk össze. Volt mit takarékoskodnunk, gyűjtögetni. A férjem most amióta sofőr- ködik jól keres. Négyezer forinton felül. De évekig bizony, kevesebbel kellett beérni. burkolat, a' kád, a csempe, — hogy csak a legfontosabbakat említsem. De nézze milyen szép nagy kertünk van. Itt megterem minden, ami a konyhába kell. Tudja, mit szokott mondani a férjem, amikor tréfálkozik? Ez a vagyonunk, meg a három gyerek... A kilenc- és a tizenegy éves kislány velünk együtt örül a háznak. Bercelen, az Ifjúság utcában új házba költözött egy család. A karácsonyfát már itt állítják fel, együtt ünnepelnek valamennyien. Vár még rájuk munka, kiadás, hogy olyan legyen az otthonuk, mint azt megálmodták. Egy család a sok közül. Mert velük kicsit átellenbín, új- fenn épülnek a házak. , Csatai Erzsébet Soron kíwüi Elsősorban új házat építők, vagy a „fészekrakást” közelmúltban befejezők örülhetnek az alábbi híme t. A z ÉMASZ salgótarjáni igazgatóságának hálózatszerelői soron kívül elkezdték az időközben bejelentett lakóházak villamosítási munkáit Jobbágyi, Palotás, valamint Szurdokpüspöki községekben. Már az anyagszállítás folyik és várhatóan még az idén kigyúlhat az új otthonokban a villany. NOGRAD - 1977. december 9., péntek ü r
