Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-08 / 288. szám

Tűdig! tapasztalatok Káderképzés és tömegpropaganda Balassagyarmaton Tore A városi pártbizottságon a közelmúltban elemezték a káderképzési és tömegpropa­ganda év előkészítését és be­indításának eddigi tapasztala­tait. Az idei terv a középtávú tervre épült. Népszerű káder­képzési forma az esti egyetem, amelyre 53 jelentkezőből az idén 34-et vettek fel. Közülük 68 százalék párttag. Szakosító tagozat ezúttal csak Salgó­tarjánban indult. amelyre heten járnak Balassagyarmat­ról. A speciális tanfolyamok közül megszervezték a propa­ganda módszert, a világnéze­tünk alapjai, valamint a munka- és üzemszervezés el­nevezésű tanfolyamot, melyet 41-en látogatnak. Marxista­leninista középiskola oktatási formában csak kétéves tago­zat indult. A 72 jelentkezőből 30-at vettek fel. Többen jár­nak szeptember óta öthóna­politikai oktatásban kedvező­ek a tapasztalatok, élénk a vitaszellem. Szervezett önképzésben. pos pártiskolára, háromhetes valamint megbízatásból foly­pártiskolára, valamint közép­szintű vezetői tanfolyamra. Balassagyarmaton három alapozó és 45 továbbképző tanfolyam keretében 784 hall­gató vesz részt a tömegpro­paganda oktatásban. A fog­lalkozások október 25-én kez­dődtek'. A városi pártbizottság szervezésében két városi színtű speciális tanfolyam is szerveződött, a magyar mun­kásmozgalom történetéből, valamint a marxista—leninis­ta világnézet alapjairól. Álta­tatott egyéni tanulásban is többen részt vesznek. Általá­ban megoldott a szemléltetés kérdése. A kábelgyárban ok­tatási kabinetet hoztak létre. Rövidfilmek, politikai világ­térkép és irodalomjegyzék áll a propagandisták rendelkezé­sére. A propagandisták zöme lelkiismeretesen és nagy fe­lelősséggel végzi munkáját. Végeredményben káderképző és tömegpropaganda oktatás­ban az 1977/78-as oktatási év­ben Balassagyarmaton 1020­lános megállapítás szerint a an vesznek részt. Kitűnő eredmények a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál A Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat tizenegy hónap termelési tervét túlteljesítet­te. A tavalyihoz viszonyítva a termelési érték 25 száza­lékkal magasabb, ami 210 millió forintot meghaladó ter­melési értéket jelent. Kábel­dob exporttervét a vállalat november 24-re teljesítette. A dobgyártó üzem kollektívái a NOSZF 60. évfordulója tisz­teletére tett felajánlásukban november 30_i határidővel vállalták a feladatot. A jó munkaszervezés és a szorgos munka eredménye, hogy a határidőt hat nappal lerövídí- A Pest, Nógrád megyei tették. A NOSZF évfordulója Állatforgalmi és Húsipari tiszteletére tett vállalások si- Vállalat balassagyarmati gyá- kere, hogy a tervezett 35 rában a termelés kedvezően millió fonint nyereséggel szem- alakult a tizenegy hónapban, ben 40 milliós eredmény vár- Ezt néhány szám is jelzi. A ható. ami nyitva 20 sabb. a tavalyihoz viszo- százalékkal maga­A vállalati jövedelem nö­vekedésével párhuzamosan, mintegy 7 százalékos a jöve­delemszínvonal emelkedés amely magába foglalja a ré­szesedést és a bérfejlesztés bérarányos növekedését is. tavalyihoz viszonyítva a ser­tésvágás több mint 10 száza­lékkal. a húskészítménygyár­tás pedig több mint 2 száza­lékkal növekedett. Ezen belül a fogyasztási igényeknek meg­felelően a nyári túrista fel­vágott gyártását 30 százalék­kal növelték. Az eredmények elsősorban a szocialista bri­gádok áldozatos munkájának köszönhetők. KARACSONVVÁRÁS r — Mi valamire örömmel mindig készülünk Jólesik a törődés gondozott- — mondja sugárzó jainknak. és jólesik a taps, Hídvégi Andrásné. a az elismerés a szereplőknek városi szociális otthon igazga- is. Egyébként mi magunk is tója. — Olyanok vagyunk, szoktunk műsorokat készíteni, mint egy nagy család. Így hát Ének, tánc, szavalat szerepel minden olyan eseményt meg- bennük. Néhányan egészen ünnepiünk, amilyet az egyén ügyesek, talpraesettek, a családon belül megszokott, rögtönözni is tudnak, és természetesen megemléke- — Említette, hogy mindig zünk a társadalmi ünnepek- készülnek valamire. Most a ről is. j A balassagyarmati szociális otthonnak kétszázhúsz gondo­zottja van. Kétharmad részük nő, fele ágyhoz kötött, fekvő- még nem beteg. Az intézményben 80 személy dolgozik, ápolónők­kel. konyhai dolgozókkal, por­tással és minden más szüksé­ges foglalkozásúval együtt. A hallban, a szobákban példás rend és tisztaság ural- fa kodik. Maguk a lakók is igyekeznek, hogy megőrizzék ezt a szépséget, s minél kel­lemesebb, otthonosabb körül­ményeket teremtsenek önma­guk számára. Szabad ideiük­ben szívesen tereferélnek egymással, könyvet vagy új­ságokat olvasnak, és sokan hí­meznek is. Gyönyörű szép futókat, térítőkét, párnákat, palóc tömött- vagy kereszt­hímzéssel, díszes kalocsai mintákkal. Minderről az a ki­állítás árulkodik, szavaknál ékesebben, amelyiket október végén az öregek napjának ünnepsége alkalmából rendez­tek meg a hallban, s amely­nek akkora sikere kerekedett, hogy máig is eredeti helyén tekinthető meg. S, hogy kik eszét, szívét és ügyességét dicsérik ezek a munkák, azok puszta nevének felsorolása is legalább egy oldalt venne Igénybe. Kiállítás, nők napja, anyák napja, farsang, május elseje és még sok más ünnepi alka­lom teszi élményszerűvé, kel­lemessé az otthonban lakók életét. A város üzemeinek, iskoláinak, hivatalainak segí- ségére mindenkor számíthat­lak Ha kell kijavítják az el­romlott szerkezeteket, új hasz­nálati tárgyakkal kedvesked­nek, ünnepi köszöntőkkel le­pik meg a jobbára idős em­bereket. Legutóbb a Mikulás­napra jöttek el a Szántó Ko­vács János Szakközépiskola óvónőképzései, a Dózsa György úti Általános Iskolások. — Mindig nagy sikere van egy ilyen műsornak — mesé­li az intézet igazgatónője. — Mikulás után... — A karácsonyra — fejezi be helyettem a mondatot Hídvégi Andrásné. Pontosan tudom kik szere­pelnek a műsorban, de a Dózsa iskolások, akikkel na­gyon jó a kapcsolatunk, az együttműködésünk, biztosan itt lesznek. — Mindig igyekszünk szép. nagy fát venni. A hallban állítjuk fel. körülbelül két méter hetven centis fa fér el. Teleaggatjuk mindenféle szo­kásos dísszel, gyertyaégőkkel, csillagszórókkal. S e«' kevés- még ke cukrot is teszünk rá. Ilyenkor mindig nagyon fi­nom. ünnepi az ebéd, a va­csora, s mint általában otthon bejgli is kerül az asztalra. Az otthonban december 24- én délután tartják a kará­csonyi ünnepséget. A legtöb­ben már a napokat számol­gatják: mennyit kell addig aludni,még. sárrá gondolnak, mikor és kik jönnek el a hozzátartozók, a gyerekek kö­zül, hogy kellemes karácsonyt f len város fejlődése Interjú Vass Miklóssal, a városi tanács elnökével Most már hosszú évekre nyúlik vissza Balassagyarmat vá­ros nagyszerű fejlődése. Évről évre mind nagyobb eredmé­nyekről adhatnak számot a város vezetői. Most, Balassagyar­mat felszabadulásának 33. évfordulója előestéjén is arról váltottunk szót Vass Miklóssal, a városi tanács elnökével: hogyan gazdagodott az idén a város? — Mi már évek óta hangsúlyozzuk, hogy töretlen a vá­ros fejlődése. Ezt a kifejezést kell használnunk most is, ami­a 200 személyes szakmunkás- képző kollégium és a 75 mun­kahelyes tanműhely beruházá­si programját. A víz-, csator­na- és közmű kiadási összeg 1,6 millió forint körül várha­tó. Ezt is lehetne részletezni. A legfontosabb a Kun Béla kor a felszabadulás 33. évfordulóján számot vetünk az 1977- lakótelep közművesítése, a Cso­es esztendőről. Bár még nincs vége az évnek, ennek ellenére szinte már teljes körvonal áll előttünk idei gazdálkodásunk­ról, elsősorban a fejlesztési alap felhasználásáról. — Mi jellemezte az idei gazdálkodást, a fejlesztési alap felhasználását? — Megítélésem és vélemé­nyem szerint a teljes tervsze­rűség, az ésszerű gazdálkodás az anyagiakkal és szellemiek­kel egyaránt. Arról sem lehet elfeledkezni, s erről később még szólok, hogy az idei terve­ink megvalósítását, csakúgy mint a tavalyit, a lakosság most is nagyösszegű társadal­mi munkával segítette Rö­viden és tömören ezek jelle­mezték az 1977-es gazdálkodá­sunkat, amelynek összege az év végére csupán a fejlesztési alapnál meghaladja a 117 mil­lió forintot. — Ha ezt az összeget most tényekkel is bizonyítani kel­lene, mit helyezne az első helyre? — Nemcsak nálunk, de me- gyeszerle is ismert, hogy Ba­lassagyarmat ősi város. Ebből fakad, hogy lakóépületeinek zöme régi, elavult, nem egy közülük egészségtelen, sőt lak­hatatlan. Változás csak a fel- szabadulás után, méginkább az utóbbi években következett be, amikor megkezdődött a város rekonstrukciója, új la­kótelepek jöttek létre a régi­ek helyén, s új városnegyedek nőttek ki a szó szoros értel­mében. Az idei gazdálkodá­sunk alapját is a lakásépítési program szigorú végrehajtása képezte. Természetesen a la­kásépítéssel járt az úgyneve­zett kapcsolódó létesítmények — óvoda és más — megépí­tése is. Ma már büszkén szá­molhatunk be a választópol­gároknak, hogy 1977-ben ösz- szesen 231 tanácsi, OTP és szövetkezeti lakásba, s 54 új magánerőből épült otthonba költözhettek, illetve az év vé­géig költözhetnek be a bol­dog lakástulajdonosok. Ennek megvalósításához, csupán az úgynevezett célcsoportos laká­sok építéséhez várhatóan több mint 70 millió forintot bizto­sított a tanács Arról is szí­vesen szólok, hogy a lakások többsége általában kétszobás. Milyen lesz a karácsony- és boldog új évet köszöntsenek (sl) •'YYYfSSSSSSSfSSSSfSSSSYSYVSYYSSSSSSSSSSSSYSfSSSSSSSYSSYSSSSSSSSYSSSYYS/YSSYSSSjSSSSSSSSSSSSfYSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSYYJYYYSSSSJYSSSYSSYSSYSSSS/SSYSYSSYYSSSYSYfSSSSSS'YSSYSYYSYSSSSj'SYSSSSSSSSSSSSYSSSSSSYSSSSYSYSSYYYS. Mondottam, hogy a lakás­építéssel együtt jól haladtak a kapcsolódó beruházások is. A Nógrádi Sándor lakótelepen például még ebben az évben birtokba veszik a gyermekek az első százszemélyes új óvo­dát. Azt hiszem ez igen fon­tos létesítmény. Építettünk utat, járdát, s csupán közmű­vesítésre mintegy 3,6 millió forintot költünk az idén. — Hosszú időn át beszédté­ma volt a városban, de me- gyeszerte is a kórház re­konstrukciója. Milyen eredmé­nyeket értek el ebben az év­ben? — Ismert tény, hogy a re­konstrukcióra öszesen ötven­millió forintot költünk. Igaz az is, hogy kisebb-nagyobb zökkenőkkel találtuk szembe magunkat, elsősorban az el­múlt évben. Az idén azonban lényeges változás következett be. Behoztuk a lemaradást, időarányosan teljesítettük a két évre előirányzott feladatot. Csupán az idén a kórház re­konstrukciójára 38 millió fo­rintot tudtunk elkölteni. Jó ütemben halad a kiszolgáló­létesítmények — mosoda, köz­műrekonstrukció, távhőellátás korszerűsítése —, ami mintegy 10 millió forintot igényel. Kü­lön és most örömmel szeret­nék szólni a szülészeti-nő­gyógyászati pavilon megvaló­sításáról. A 33 millió forintos létesítmény műszaki átadásra került, most az orvostechno­lógiai felszereléseken dolgoz­nak a szakemberek. Ügy ter­vezzük, hogy a korszerűségé­ben országosan is -a hatodik helyet elfoglaló új 141 ágyas létesítményben 1978. első nap­jaiban megkezdődhet a gyógy­kezelés. — Egyéb területen milyen volt a fejlődés ebben az év­ben? — Sok mindenről lehetne beszélni. Talán a legfontosab­bakat foglalnám össze. Kul­turális fejlesztésre egymillió forintot költünk. Ebből meg­kezdjük a Balassi Bálint Gim­názium és a művelődési köz­pont felújítását. Elkészítettük konai utcában szenyvízcsator­na létesítése, a Veres Pálné és a Váci Mihály utca építése a lakosság összefogásával. — Korábban említette, hogy szólni szeretne a lakosság tár­sadalmi munkájáról. — Igen. Ismert, hogy az 1976-os eredmények alapján a városok közötti versenyben az első helyre kerültünk a me­gyében. Most is szeretnénk megtartani ezt a helyezést, s mintegy 1,6 millió forint ér­tékű társadalmi munkára szá­mítunk. De biztos több lesz, ha az üzemek is beadják a végzett munka eredményét. A társadalmi munkáért köszönet a város aktív lakosságának! — Biztos vagyok abban,’ hogy az idei eredmények mel­lett már a tanácselnök aszta­lán a jövő évi feladatok is megtalálhatók. Mit tartalmaz­nak ezek nagyvonalakban? — Számunkra most a zavar­talan átmenet biztosítása a leg­fontosabb. Ügy ítéljük meg, hogy e téren is jól állunk. Jö­vő évi terveink között elsősor­ban a lakásépítés a legfonto­sabb. Az már biztos, hogy 1978-ban összesen 234 célcso­portos és OTP, valamint 32 magánerős lakás épül fel a városban. így jövőre az' idei­nél többet, összesen 266 lakást adhatunk át. Elkészül a má­sodik 100 személyes óvoda is a Nógrádi Sándor lakótelepen. Folytatjuk, mintegy 25 millió forintos költséggel a kórház rekonstrukcióját. A kulturális ágazatban legfontosabb lesz a szakmunkás-kollégium építé­sének a megkezdése, az ifjúsági ház kialakítása. Természete­sen előbbre lépünk a kommu­nális beruházások terén is, jár- dásftunk, utakat építünk. Ter­veink megvalósításához fel­tétlen számítunk a jövőben is a lakosság segítésére, az ön­kéntes társadalmi munkára. Végül még egyet. Míg az idén 126 millió forint, ’ övőre több mint 139 millió forint áll fenn­tartási költségvetés címén a rendelkezésünkre. Ez és az elmondottak bizonyítják, hogy töretlen Balassagyarmat fej­lődése — fejezte be a beszél­getést Vass Miklós tanácsel­nök. S. L. Nem piti «enni, csak megpihenni... Az asszony a kezét nyújtja. Tapintása érdes, munkához szokott emberre utal, aki so­hasem féltette finom bőrét, hogy majd kikezdi valamilyen durva anyag. A balassagyar­mati újjászületésről beszélge­tünk a kényelmes pártirodá­ban, ahol mozgalmi ügyeit szokta intézni délutánonként Bogyó Istvánná, a FIM Kő­bányát Porcelánéval' telepének csoportvezetője. — Fiatal lány voltam. Nem, nem féltem én semmitől, még a haláltól sem. Sokan vol­tunk testvérek, ráadásul én még súlyos beteg lettem. Ba­lassagyarmaton vettek gondo­zásba, pedig apámnak nem volt rá pénze. Szívességből lakhattam hát a városban — emlékszik vissza. Azt mondja: sohasem felej­ti el a felszabadulás napját- Az ablakok spalettáját be­csukták, mert az ellenséges propaganda kígyót-békát mondott a szovjet csapiatokra. Az első felszabadító katonák megpillantásától sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rádöbbenjen mindenki, milyen lehetőség kínálkozik a sze­gény sorból származók előtt, a hatalom megragadására. i — Mentem a szüléimhez Pilinybe.. A nővérem jött ér­tem, hívott haza. Gyalog in­dultunk útnak, amikor az or­szágból a német csapatokat már kiverték. Lehangoló volt a látvány, a pusztítás látvá­nya. Sohasem feljetem el — mondja csendesen. Ugrunk az időben. Vissza­tért a városba, ahol férjez ment, s egy magánvállakozó- ná' talált munkát. A tény nem lenne érdekes, ha éppen nem a mostani telephely helyén iz­zadt volna akkoriban- A ce­menttel, sóderrel viaskodott, mozaiklapokat öntöttek kézi meghajtású gépeken. A kö­rülmények annyira mostohák voltak, hogy Bogyóménak most is elszorul a szíve, ha vissza­gondol reá. — Az államosítás hozott változást. A tizenöt nő az ál­lami építők létszámába került, s ez könnyebbséget, biztonsá­got jelentett. Hozzákezdtek a munkahely korszerűsítésé­hez, gőzérlelőket létesítettek, automata gépsort helyeztek üzembe — magyarázza. A nőknek így is nehéz mun­ka maradt, hiszen nem ritkán húsz—harminc, néha ötven kilós elemeket kellett emel­getniük. Csak 1960-ban ke­rült sor a telep megszünteté­sére, ekkor kezdett munkához a Kőbányai Porcelángyár te­lephelye. Bogyómé még a pon­tos dátmura is emlékezik. Már hogyne maradt volna meg fe­jében, amikor a szocialista fejlődés újabb állomásaként tartják számon ma is a város­ban e napot. — Ezüstözőnek hívtak. El­vállaltam, aztán csoportvezető lettem. Nehezen adtam rá a fe­jem, hiszen én nem tanulhat­tam kedveip szerint, s egy ilyen üzemben kevés a jóakarat, a tiszta szív. Tudás is kell, ta­pasztalat. A technológiai el­járás tökéletes ismerete. Ügy érzem, nem vallottam kudar­cot — magyarázza. Ma is itt dolgozik az ala­pítók közül Kagyerják Pálné, Varga Lászlóné. Halmosi Pál­né. Kovács Nándomé. Együtt kezdték Bogyódéval, aki most a távkábelkiegyenlítők gyár­tására felügyel. — Ma már hiába is hason- lítgatnák a körülményeket, a feltételéket, 1977-et írunk, s ez, ami most van, akkoriban elképzelhetetlen volt — veti közbe. — Sok a munkája? —■' Nem panaszkodhatom a tétlenségre. Az alapszervezet titkárának van mivel foglal­koznia, emellett a körzetem­ben tanácstagnak is megvá­lasztottak. Amikor a műsza­kom véget ér, kezdhetem a társadalmi elfoglaltságaimat — válaszol. A Temető utcában lakik- A szomszédok rágják is a fülét, hogy nem tudta kiharcolni az út járdával való ellátását. Hi­ába magyarázza a lakóknak, hogy kevés a pénz, s ami rendelkezésre áll, kell más, fontosabb célokra. Mert a fej­lődést látja ő. S érti, hogy van fontossági sorrend is. — A felszabadulás óta ha­talmasat fejlődött Balassa­gyarmat. A korszerű lakótele­pek, új létesítmények láttán az ember szíve bizseregni kezd — mondja. S ez a bizsergés elkíséri őt nap mint nap, amint munká­ba indul, s a telepről hazafelé tart. S elkíséri a délutánok-, ba, a mozgalmi munkába is. : — Néhány év van már csak a nyugdíjig — említi. A kér­dés önkéntelenül is kikívánko­zik: — És utána? — Szeretnék megpihenni, az unokákkal játszani — vá­laszol. A válasz egyértelmű: nem pihenni akar Bogyóné, csak megpihenni- Ami, ugye erő­gyűjtést jelent! (sz-ó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents