Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-31 / 307. szám
Chaplin halálára Zenei Bár munkabírásáról legendák kennetek és nem is Olyan régen új filmterveiről nyilatkozott, egyik legutóbbi fényképe már a közeli elmúlást sejtette. Ült a tolókocsiban, szemének fénye teljesen megtört, még egy kicsit „itt” volt, de már egy kicsit „ott”. És most megérkezett a szomorú hír: Charles Chaplin, minden idők legnagyobb koméd'- asa r— univerzális tehetségű művésze — eltávozott az élők sorából. A veszteség szinte felmérhetetlen, hiszen a zseniális Charlie egy egész korszakot — méghozzá nagyon jelentős korszakot! — jelent a celluloidszalag történetében. Magas művészi színvonalra emelte és megtöltötte igazi tartalommal a burleszk műfaját. Bebizonyította, hogy a szórakoztató vígjáték és a komoly mondanivaló megfér egymással. Űgv fújta szét kiapadhatatlan ötleteinek színes buborékjait, hogy azok még most is magasan szállnak a levegőben. Társadalmi-politikai elkötelezettsége közismert: nem volt hajlandó beállni a reakciósok közé és egy gyékényen árulni az emberiség és a művészet ellenségeivel. Évtizedeken át ő volt a király! Tekintélyét, jelentőségét a múló idő sem kezdhette ki. Mozikedvelő közönségünk ismeri és szereti a Chaplin- filmeket. A régebbi generációk már ..szinkronban” megtekinthették a zseniális Charlie remekeit, a közelmúltban pedig — fiatalok és idősek számára — felújították, illetve bemutatták, szinte a teljes életművet. A leltár lefegy- ver7Ően gazdag. Az Aranyláz, a Cirkusz, a Nagyvárosi fé- nvek, a Modem idők, a Diktátor. a Rivaldafény, az Egy király New Yorkban szerzője felbecsülhetetlenül értékes örökséget hágj zott maga után. Mi volt Chdplin titka? Talán az, ho| y mindig olyan kérdésekkel i oglalkozott, melyek a kisembereket érdekelték. A kapitalista társadalom ellent! nondásaival: a munkanélküü.séggel, az életforma rideg mechanizmusával, az os ztályviszonyokkal, a háborús ;pszichózissal. Hogy ezek vezércikkízű kifejezések? Meglehet, ám Charlie Chaplin vásznán a politikai leckét mindiig harsány derű, okos mulatság, patakzó geg- eső közvetítette. Hitlert és a hitlerizmust tízezernyi leleplező írás sem tette annyira nevetségessé. mint a most elhunyt színész-rendező a Diktátorban... Mi volt Chaplin titka? Talán az, hogy egyszerre tudott szólni kicsikhez és nagyokhoz, gyerekekhez és felnőttekhez, iskolázatlanokhoz és pallérozottakhoz! Filmjeit úgy tervezte meg, hogy azok „vegyes” nézőtérrel számoljanak. Vegyük például a Modem időket. A kapitalista erkölcs erkölcstelenségét, a megállás nélküli robot elemberrtelenitő hatását pompás ötletek érzékeltetik: az etetőgép, a fogaskerekek közötti csetlés-botlás, a görkorcsolyatánc. Példázat és látvány. Tanulság és köny- nyedség. Gondolat és bohóság. E kettősséget Chaplinnél jobban talán senki sem tudta egyesíteni. Mi volt Chaplin titka? Talán az, hogy mindig igyekezett kielégíteni az érzelmek iránti igényt. Amikor megszaporodott a hideg logikával készített filmek száma, ő akkor is vállalta a szerelem, a barátság, a kötődés szép szertartásait. Meglehet, néha a szentimentalizmus mellékösvény eíre tévedt, ám azért, mert tisztelte az emóciókat, nem szabad megrónunk. Chaplin tisztességes morális nézőpontját tükrözi, hogy ösz- szemosolyog az üldözöttekkel és fenntartások nélkül vállalja őket. Mint a Nagyvárosi fények vak lányát. Mi volt Chaplin titka? Talán az, hogy maradéktalanul megvalósította önmagát a filmjeiben. Figurát, filmtíbust, nyelvet teremtett. Sajátosat. Chaplinit. Egyik nyilatkozatában így vallott elképzeléseiről: „Nem hiszek a technikában, a felvevőgép sétájában a filmcsillagok orrlyukai és fülei körül. Hiszek a mozdulatokban. Hiszek a stílusban.” Chaplin meghalt. De művészete él. A film világában nagyon gyorsan múlnak az évtizedek, ám a klasszikusok munkáit semmi sem tudja kikezdeni. Ez a biztosítéka annak, hogy Charlie Chaplinről 1977. karácsonya után is jelen és jövő időben beszélhetünk. Mai tévéajánlatunk 10.20: EGRI CSILLAGOK I. Ki ne olvasta volna kama- szos Izgalommal az Egri csillagokat. Gárdonyi Géza híres regényét, amely most a szünidei, matiné keretében ismét látható lesz a képernyőn!? A kalandos történetet Vár- konyi Zoltán vitte filmre 1968- ban, átmentve, megőrizve benne a regény legszebb és legizgalmasabb jeleneteit. A kezdőkép egyenesen idilli: a kis Cecey Éva, kis barátjával, Bornemissza Gergővel éppen a patakban fürdik, amikor a félszemű Jumurdzsák ráijeszt a gyerekekre, s a kisfiút magával viszi... Hogyan jut vissza a török által ostromolt egri várba a felcseperedett Gergely, (Kovács István), hogyan találkozik ismét Cecey Évával (Vencel Vera), s hogyan harcol a török ellen a hős várkapitány, Dobó István (Sinkovits Imre), kiderül a filmből, amelynek második részét vasárnap, január elsején 10.45-kor láthatják. Nógrád változó zenei életének, haladásának egyre több alkalommal lehetünk tanúi mind a városokban, mind pedig — ami még örvendetesebb — a kisebb településeken. A közelmúltban Karan :skesziben a Salgótarjáni Állami Zeneiskola tagiskolájának növendékei és tanárai adtak sikeres hangversenyt a helyi kultúrotthon ban. Az alig két éve működő zeneiskola eredményei máris kedvező képet mutatnak. Bebizonyosodott, hogy az összefogás megannyi előrelépést jelent a községek életében, hisz’ manapság szinte mindenki számára lehetőség nyílik a művelődés minden ágában. ígv a zenében is, a magasabb szint eléréséhez. Karancskesziben a művelődési ház segítségével a zeneiskolai növendékek és az általános iskola kórusa adtak műsort. A programot az énekkar nyitotta meg. László László karnagy irányításával már az első percekben nagyon kellemes atmoszférát teremtett az együttes. A további hangszeres művek előadásából nehéz kiemelni bárkit is, hisz’ jól felkészített tanulók álltak porondra. Mégis megemlíthetjük Hegedűs Csaba és Lipt.ák Kornélia zongorajátékát. Futó Edina furulyán előadott magyar népdalait, valamint Erdélyi Endre trombitálását. A hagversenyt szerencsésen egészítette ki Lehőcz József né tanárnő közreműködése, aki Weber Klarinétversenyét játszotta, majd gitárosként is bemutatkozott, egyrészt tanulóinak, másrészt saját énekének kísérőjeként. A zongorakíséretet Forgács Zsuzsa tanárnő látta el, mindvégig kitűnőenFúvószenekari hangversenyt rendeztek nemrégiben Salgótarjánban, a Kohász Művelődési Központban, ahol megyénk négy zenekara találkozott. Régi igény teljesült ezzel, hiszen Nógrád fúvószenekari hagyományai messzire nyúlnak vissza, ugyanakkor sajnálatosan kell megállapítanunk, hogy ez a műfaj az utóbbi években, évtizedekben sorvadásnak indult. Egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka a zenekarok számának csökkenése. A kiút keresésének (reméljük) első lépése volt e hangverseny, melynek rendezését ezúttal a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ vállalta. Elsőként a nagybátonyi Bányász fúvószenekar lépett pódiumra. Tulajdonképpen első műsorszámaikban mutatott kedvezőbb képet a zenekar, különösen Hacsaturján, Álarcosbáljának keringője és a Fu- cik-induló teremtett jó hanhogy Léda elképzelése szerint fog élni. Civakodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenység! jeleneteket rendezett a szanatóriumban is, ahol naponta látogatta a költő. Az ismétlődő perpatvarok Ady idegállapotán is sokat rontottak ezért menekülni akart Budapestről. Kapós ürügyet szolgáltatott erre, hogy öccse és annak felesége a Magas- Tárában, Ö-Tátrafüreden üdült. Július utolsó hetében utánuk utazott. A maga nyugalmát kereste. ezért nem Ó-Tátrafüreden. hanem az attól néhánv kilométerre levő Csorba-tónál szállt meg. Komolyan foglalkoztatta a szakítás szándéka. ám még go. dottan visszatért Budapestre. Léda érezte, komoly a ve- erősnek bizonyult a kötés. Talán jól tette, mert zakla- szélye annak, hogy elveszít- Szerette Lédát, ha menekült A harmadik úgy érzi, tottsága valamelyest csillapo- heti Adyt. Ez az asszony nem- előle akkor is. Naponta jöt- nem szeretik eléggé. Lehet... dott. Itthon tudhatta Bölöni csak okos, nemcsak művelt tek a hírmondó levelek Léda de egy kicsit Ady személyén, Györgyöt, s egy másik köeeli volt, hanem tele vulkanikus állapotáról a Maaas-Tátrába. sok szeszélyén is múlik, ha barátját, Kabos Edét. Sokat szenvedélyekkel is. Félelmete- Bölöni a maga lelki akaratá- nincs másképp. Verseiben úri, pajtáskodtak együtt, s a füs- sen tudott küzdeni a szerel- nak megfelelően szelíd, béki- nagystílű az önérzeted — tös, levegőtlen kocsmák, ká- méért. 1910 nyarán váratla- tő. bajt elsimító modorban személyedben kicsinyes, hisz- véházak helyett a városliget- nul Pestén termett, hogy ne fogalmazott, Szüts Dezső vi- térikus és nehezen kezelhető’-, be jártak, a Gundel elődjé- engedje tovább távolodni ma- szánt szellemes-gonosz kot- 1910 február végén küldte hez, Wampetics zöldvendéglő- gától a költőt. Találkozásuk nyelességgel kuszálta össze Adynak ezt a levelet Hatvány jébe. Gyakran hazaruccant rosszul végződött, Ady nem mégjobban az amúgy is zűr- s a helyzet a rákövetkező he- Érmindszentre is. Mindent lágyult el, Léda különben is zavaros helyzetet. Adynak tekben sem változott. Kissé egybevetve, úgy-aho-gy ki- megviselt idegállapota tovább még a Magas-Tátra is közel talajt vesztetten sodródott egyensúlyozta magát, dolgo- romlott, gyógyításra szorult, volt Budapesthez, semmi hírt egyik örvényből a másikba, zott, szaporodtak a költemé- az Olasz fasorban volt Grün- nem akart megtudni a Grün- Mivel Párizs nem Hozott meg- nyék a Minden titkok versei wald-szanatóriumban kezel- wald-szanatóriumból. ezért oldást, május derekán csaló- című kötetéhez. tette magát A betegség belá- váratlanul Debrecenbe utatóbbá tette Adyt, iparkodott zott. ahol Oláh Gábor és más . . “ 7 T figyelmes és tapintatos lenni, helybéli barátok társaságában ^ NOGRAD — 19/7. december 31., szombat J csak azt nem ígérte meg, kiadósat mulatott. Még a gulatot a nem túlzottan tömött nézőtéren. A Tavaszi idill és a Betyártánc kidolgozatlanabb benyomást keltett. A zenekar két karmestere, Bertók Zoltán és Szabó János irányításával, jó kezekben látjuk az együttestA balassagyarmati városi fúvószenekar Veres István karmester stílusos, karakterisztikus vezényletével elsősorban Farkas Népdalkaláris és Erkel Fegyvertánca előadásával, valamint Dunaievszkij Kubáni aratódalával nverte el a közönség tetszését- Csajkovszkij Feodora nyitányának zenei felépítése jó volt. technikailag azonban még taláttunk megoldatlan részleteket A salgótarjáni Bányász fúvószenekar az utóbbi években több karmesterváltozáson esett át. Mostani fiatal vezetőjük, Torják Vilmos a hagyományos fúvószenekari irodalom mellett igen nagy gondot fordít az újabb kor zenei nyelvének fúvószenekari alkalmazására. Az első lépések máris biztatóak, ha a kamarajellegű áttetszőbb szövésű részek megvalósítása hagy is még kívánnivalót. Műsorukból Verdi Nabucco című operájának nyitányát kell elsősorban kiemelni és Bartók Este a székelyeknél című fúvószenekari átiratának hangulatos megszólaltatását. Kétségtelen, hogy a legérettebb zenekar benyomását a vendéglátó kohász fúvószenekar keltette. Különösen Csajkovszkij Chanson triste és a Gershwin-darabok nagyszerű megszólaltatása dicséri Boros Sándor karnagy kitűnő betanító munkáját. összességében hasznos volt a bemutató hangverseny, melyet feltétlenül hagyománnyá kellene tenni legalább évenként, esetleg változó helyeken, akár körműsorként is- Ez mind a zenekaroknak, mind a fúvószenét kedvelő közönségnek hasznos és szórakoztató lenne, nem utolsósorban más fúvós- zenekaroknak — vannak-e? — is lendületet adhatna örvendetes volt mind a négy zenekarnál, milyen szoros kapcsolat alakult ki az együttesek és a helyi zeneiskolák között. Hiszen a karnagyok közül hárman zeneiskolai tanárok, a zenekarok tagjai között pedig zeneiskolai növendékeket és tanárokat láthattunk egymás mellett muzsikálni. Ez a tény az utánpótlás folyamatos és színvonalas biztosításának egyik alapja. ami — remélhetően —• megyénk fúvószenekari kultúrájának további gyors emelkedését szolgálja. Roezen Boszev: DECEMBER —\ Milyen jó kis decemberünk van! — örvendezett, amíg a pocsolyákat kerülgette. — Olyan csodálatos ez a köd- szi tálás. Az ágak elbűvölőek. mint a meztelen asszonyok, és hamisítatlan a köd. Tegnap nevezték ki vezetőnek. és ma virradt rá az első főnöki reggel. Leginkább annak örült, hogy ma, amikor belép a főnöki irodába, nem kell rámerednie a saját cipőjének az orrára, és eldünnyögnie: — De jó színben van ma, Popov elvtárs! Mióta nyögött mór ennek a képmutatásnak a súlya alatt, amíg eljutott odáig, hogy őt nevezzék ki a nyugdíjba menő Popov helyére. Ákárhogyis, a lényeg az. hogy vége van ennek a „de jó színben van ma” korszaknak. Friss léptekkel bevonult az irodába, leült a karosszékbe, amelyet titokban , annyiszor szemügyre vett. felállt, sétálgatott, és megsimogatta a hajdani bolíviai vendégek ajándéHortobágyon, a hídi csárdában is megfordult, pedig mi sem állt tőle távolabb, mint az akkoriban alaposan elkoptatott pusztai romantika. Nyugtalansága hamar tovább űzte Debrecenből. Érmind- szenten kötött ki, ahol mindig a legbiztosabb menedékre lelt, de itthon épp a biztonság nyugalma, a szellemi elszigeteltség kibírhatatlansága fojtogatta. Neki nyüzsgés, kavargás, városban lelhető izgalmak ke1 let tek. Addig-addig menekült örvénylő kedélyével Léda elől, hogy szeptember elején visszatért hozzá. Elcsendesedtek, megbékültek. legalább egy időre. Léda elhagyta a szanatóriumot. Berta húgához, a Koronaherceg ma Petőfi Sándor utca 6-ba költözött, ahol húgának elegáns kalapszalonja volt. Október 20-án annyi viaskodás után mégiscsak megnyugodva tért vissza Párizsba. A túlhajszolt életről ezt követően sem tudott lemondani Ady. Sokat köszönhetett Brüll Bertának: a Korona- herceg utcai lakás biztos menedékévé vált, kényelem, rokoni gondoskodás vette körül. Telefon is volt a lakásban, innen tartott kapcsolatot barátaival és a szerkesztőségekkel. elsősorban a Nyugattal és a Népszavával(Folytatjuk.) kát — a . kitömött hangyászt,’ meghallgatta a szuptnyikma- kett csengettyűjét, megszemlélte a csendéletet, amelyen évek óta hevertek a dinnyeszeletek, anélkül hogy valaki beléjük harapott volna. Minden a helyén volt, de az új főnök mégis valamilyen űrt érzett a gyomrában. — Hm — dünnyögte, és megnyomta a csengőt. A titkárnő azon nyomban belépett. Az új főnök gyanakodva nézett a lányra. Hiába — az pontosan ugyanúgy lépett be, mint Popov idejében — áradt belőle a feltétlen szolgálatkészség, hogy elkövessen mindent, ami lehetséges. Az űj főnök tisztában volt nagyságával, és eszerint intézkedett. A kávé öt perc múlva ott volt az irodában. Ivott a sűrű, főnöki kávéból, és összerázkódott a szájába hatoló keserű íztől. Odébbtette a csészét, és nekilátott, hogy gyakorolja a beosztásához méltó aláírást. Néhány papírt telefirkált, míg végül úgy érezte, hogy eléggé megfelelő, szigorú és hivatalos. De a saját aláírása csak tovább szomorította. A legelső irat. amelyik szolgálatkészen ott feküdt az asztalon, egészen a lap aljáig ért. Az űj főnök megkurtíttat- ta a szöveget. Miután így helyet csinált az aláírásának, aláfirkantotta, és nagvot sóhajtott... Felállt, kinézett az ablakon — a ködszitálás sűrűbb lett, az ágak ellenszenvesebbek. — Mi van velem? — töprengett az új főnök. — Vajon a főnöki munka ennyire megvisel? A délutáni értekezleten már gyanakodva méregette a beosztottjait. De minden rendben volt: a szemekből felé áradó őszinte tisztelet fájdalmas remegésre késztette... A homályos érzés tovább kínozta, összetörve várta a munkaidő végét, amikor váratlanul a minisztériumba hívatták. Bement, várakozott a titkárságon, és amikor kinyílt az aitó, csendesen belépett az irodába, a cipője orrára meredt, és alázatosan megszólalt: — De jó színbén van, Ivanov elvtársi Ebben a pillanatban újra csodálatos lett a ködszitálás, a köd felszakadozott. Minden a helyére került Az élet ment tovább. (Migray Ernőd fordításai
