Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
Blrkózrs Nagy mezőny — változatos küzdelmek Asztalitenisz Ismét az AB 11-ben az St. Spartacus! A Pásztói SE élvonalbeli birkózói. Középen Illés Rudolf edző. (Herbst Rudolf felvétele) Nagyszámú induló részvételével bonyolították le Pász- tón az 1966/67-es korosztály megyei birkózótehetség-kutató versenyét. A viadalon a hazaiakon kívül Salgótarján és a salgótarjáni járás fiataljai léptek szőnyegre. Eredmények. 26 kg. 1. Árokszállási Ferenc (Pásztó Dózsa), 2. Kőrös János (St. Malínovszkij), 3. Paróczi Attila (Kazár). 29 kg, 1. Abuczki Attila (St. Mártírok), 2. Oroszi János (St. Rákóczi), 3. Havrik János (Pásztó Dózsa). 32. kg. 1. Tamási Csaba (St. Mártírok), 2. Barnai Attila (Kazár), 3. Mede Péter (St. Rákóczi). 35 kg. 1. Falusi Győző (Pásztó Kun), 2. Fekete Gábor (Pásztó Dózsa), 3. Deák Viktor (St. Rákóczi). 38 kg. 1. Kpvács István (St. Rákóczi), 2. Ben kő Győző (Pásztó Kun), 3. Sipkó Tamás (Ecseg).. 41 kg. 1. Kovács Bence (Pásztó Kun). 2. Falusi Péter (Pásztó Kun), 3. Gyáni Zsolt (St. Gagarin). 45 kg. 1. Sándor István (Pásztó Kun), 2. Bóta Gábor (St. Mártírok), 3. Darankó Gyula (Pásztó Kun). 58 kg. 1. Bangó Mihály (Pásztó Dózsa). Nehézsúly. 1. Kiss Attila (St. Rákóczi), 2. Vehoczki Péter (St. Gagarin). — adorján — Ma kezdődik Felszabadulási asztalitenisz- emlékverseny Salgótarjánban Felszabadulási asztalitenisz- emlékversenyt rendez ma és pénteken Salgótarjánban a város felszabadulásának 33. évfordulója tiszteletére a városi sportfelügyelőség és a városi asztalitenisz-szövetség. A városi sportcsarnokban 12 í asztalon zajlanak a mérkőzések ifjúsági, serdülő és újonc korcsoportban. A hagyományos viadalra az országból 31 szakosztály nevezett, köztük olyan jónevű együttesek mint a KSI, a BVSC és a Ganz-MÁVAG. Nógrádból az St. Spartacus, az STC, a Bgy. SE és Mátramindszent fiataljai indulnak. Sajnálatos, hogy nem állnak asztalhoz a Nagy- bátonyi Bányász versenyzői. A legtöbb induló (75) az ifjúsági fiú egyéni versenyszámban lesz. Köztük vetélkedik — jó Sporthírek r Halléban,' a nemzetközi női kézilabdatomán első két mérkőzésén 3 pontot szerzett a Bakony Vegyész. A magyar együttes 9—9-es döntetlent ért el a Halle ellen, majd 13—12-re legyőzte Zsaporozs- je csapatátStrassbourg: Francia és nyugatnémet játékvezetők barátságos mérkőzésén labda- vezetés közben összeseit és meghalt a 30 éves nyugatnémet Hans Ebner. Halálát szívroham okozta. esélyekkel — Soós Péter, az St. Spartacus tehetséges asztaliteniszezője. Az ünnepélyes megnyitó ma délután 13 órától lesz a városi sportcsarnokban. A további időrend. 13.10 óra: Ifjúsági fiú (38) és ifjúsági leány (24) páros. 14.30 óra: Ifjúsági vegyes páros (48). 16.45 óra: Ifjúsági fiú (75) ég Ifjúsági leány (46) egyes. A mai napon a döntőkig folynak a küzdelmek. Péntek, 8.30 óra: Serdülő fiú (55) és serdülő leány (34) egyes. 10.30 óra: Újonc fiú (28) és újonc leány (18) egyes. A küzdelmek várhatólag péntek délben fejeződnek be. A versenybíróság elnöke Hammer László, elnökhelyettese Zsigó Béla, jf «»##*#■# .« * ■ * • ■ » • ÖíSIBtíSS J • 0« • •• i »•••• * •':* **'52'í * i'M • s;?ss*ít; l£L SS; 12,T« •* *•» M * « «-W » ... A *«»• »l!"IIgiU in. i Az St. Spartacus '.NB Il-es női asztalitenisz-csapata. Balról jobbra: Molnár Zsuzsa, Csem- niczky Emese, Juhász Imre szakosztályvezető, Juhász Katalin, Aranyiné Tóth Edit (Sturman Béla felvétele) Még sokáig él a Salgótarjáni Spartacus női asztaláteni- szeződmiek emlékezetében az az 1976-os bajnokság tavaszi V. fordulója. A sors úgy hozta, hogy a bajnoki cím várományosa látogatott Salgótarjánba. Nagy volt a tét: ha győznek, felkerülnek az NB I- be, és kiesik a tarjám gárda. Ellenkező esetben elvesztik az elsőséget, a Spartacus viszont bennmarad az NB II- ben. Minden szentnek maga felé hajlik a keze — tartja a közmondás. Ez azonban nem mindig igaz. Azon az emlékezetes napon a 9,30 órás kezdési időpontra nem érkezett meg a vendégcsapat. Vártak. Eltelt a kiszabott idő, de a Hídépítők nem volt sehol. A két pont járt a Salgótarjánnak, ezzel biztosított lett volna a bennmaradás. A lányok azonban úgy vélték, a sportszerűség úgy kívánja, hogy az asztalon dőljön el a küzdelem. Másfél órás késéssel megérkeztek a fővárosiak, lejátszották a mérkőzést. Kikaptak a tarjániak, a szezon végén emiatt kiestek az NB II-ből. Még ma is fájó emlék, hogy a nemes gesztust az országos elbíráláskor nem méltatták az év végi faár play szavazáson. Lezárult a kétéves NB 11-es múlt. A cél adott volt: viszajutn/i! Ehhez megfelelő támogatást biztosított a szakszövetség. Engedélyezték, hogy elinduljanak a férfiak megyei bajnokságában. Szoros mérkőzéseken, hol győztek, hol kikaptak. Nem az eredmény volt a fontos, hanem a felkészülés az osztályozóra. Ehhez jó alapot adott a férfimezőny. Egész évben tudat alatt az osztályozó foglalkoztatta őket. Elérkezett az időpont. — Ügy álltak asztalhoz, hogy más végeredmény nem lehet, mint visszakerülni az NB II-be — emlékezik ’viSz- sza a Jégszínházban. lezajlott eseményre Juhász Imre szakosztályvezető. A Zamárdi elleni 9—2-es győzelemmel kezdtük, majd a Bp. Siketek ellen győztünk 9—3-ra. Simán bejutunk az NB II-be, vagy visszaesünk a vigaszágra — ez volt a kérdés a Győri Vízügy elleni találkozó előtt. A mérkőzés szorosságára a 8—8 a legjellemzőbb. Míg azonban a mieink szettveszteség nélkül nyerték mérkőzéseiket, addig az ellenféltől sikerült elcsípni egy-egy játszmát. A három találkozó 26 győzelméből Aranyiné Tóth Edit 8, Molnár 7, Juhász 6, Sze- mánné 5 diadalt könyvelhet el magáénak. A Spartacus éppen azzal biztosította sikerét, hogy négy közel azonos teljesítményt nyújtó játékossal rendelkezett. Budapest I/A osztályának 1—2. helyezettje, és 16 megyei bajnok vett részt az osztályozó küzdelmeiben. A feljutást jelen-' tő négy helyre a tarjániakon kívül a Dunavidéki Vendég-! látó (Dunaújváros), a Nyír-! bátor és a Győri Vízügy ke-- ürüli.. .1*-. jJoggal vetődik fel a kérdés : hogyan tovább? Míg az újonc csapatok általában, külső erősítéssel oldják meg a felfrissítést, Salgótarjánban erre nincs mód. Eddig is saját erőből gazdálkodtak, s nem lesz másként jövőre sem. Mi is jöhetne számításba? Legfeljebb a közvetlen utánpótlást erősítő törekvések. Jobb feltételek mellett a jelenleigi csapat képes megvalósítani a minimális célt, a bennmaradást! Értesítjük vásárlóinkat, hogy telepeink év végi vagyonmegállapító leltár miatt az alábbi időpontokban zárva tartanak: 204. sz. telep Salgótarján 214. sz. telep Kisterenye 202. sz. telep Salgótarján 1977. december 22—31-ig 1977. december 23—31-ig 1977. december 30-tól 1978. január 3-ig 1977. december 30-tól 1978. január 5-lg telep Balassagyarmat 1977. december 30-tól 1978. január 6-ig 211. sz. telep Szécsény 212. sz. 213. sz. 215. sz. A fenti netel. telep Pásztó telep Rétság időpontokban az áruk értékesítése és kiadása szü1977. december 30-tól 1978. január 5-ig 1977. december 30-tól 1978. január 6-ig Észak-magyarországi TÜZÉP V. Miskolc Letette a sípot Müncz Gyöngy kitűnő FI- FA-játékvezetőnk — bár még nem érte el az ötvenéves korhatárt — aiz őszi utolsó bajnoki forduló egyik mérkőzésén (Tatabánya— SZEOL) búcsúzott egykori sikereinek színhelyétől, a zöld gyeptől. Hétfőn, 192. NB I-es mérkőzésén búcsúzott. Portréját már sokszor megrajzolták. Játékosként 1945-től — 1957-ig különböző klubokban szerepelt. Egyik mérkőzésen elszenvedett súlyos bokasérülése miatt végleg felhagyott az aktív játékkal. — Hogyan lett játékvezető? — kérdeztük. — 1951-ben, az akkori játékvezető-hiány miatt, minden egyesület köteles volt három játékosát játékvezetői tanfolyamra küldeni. „Vörös Takii”, az Ü. Dózsa segédedzője engem jelölt ki, így — akaratom ellenére — részt vettem a BLASZ akkor induló háromhónapos „gyorstalpaló” tanfolyamán és sikerrel vizsgáztam. Jól mentek mérkőzéseim és ennek köszönhettem, hogy a különböző minősítési szintek elérése után, 1961-ben már az NB I-beri fújtam a sípot, míg 1969-től tagja lettem a FIFA-keretnek is. Eddig 192, jobbára rázós NB I-es mérkőzést vezettem és 42 nemzetközi találkozón működtem játékvezetőként és partjelzőként. — ön sokáig jégkorongmeccseket is vezetett? — Igen. 1964-től rendszeresen vezettem jégkorong- mérkőzéseket. Ott már 1964-ben elértem a nemzetközi minősítést és részt vettem az 1966-os ljubljanai jégkorong-világbajnokságon is. — Hogyan tudta a két „szakmát” egyeztetni? — A kettőt időben és szabályokban könnyen' el lehetett határolni. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy a JT vezetőinek nem volt ínyére, ha a kettőt együtt csinálom. Így az 1966/67-es idény befejeztével végleg felhagytam a jégkorongjá- ték-vezetéssel. — Milyen felfogásban vezette a mérkőzéseit? — Játékos koromban sem tartoztam az úgynevezett puhányok közé. Ugyanezt az elvet követtem a játék- vezetésben is: megengedtem a testtel való kemény játékot, nemegyszer serkentettem is erre a játékosokat, de ugyanakkor szigorúan büntettem az alattomosságot, — Egy időben a közönség „kikezdte” önt. Mi erről a véleménye? — Valóban volt egy időszak, amikor a szurkolók egy része velem „szórakozott”. Amikor az ütemes sértegetések miatt megszakítottam a játékot, túl érzékenynek tartottak, pedig ez esetben a szabályok szellemében és a JT előírása szerint jártam el. — Melyik volt legemlékezetesebb mérkőzésvezetése? — A nemzetköziek közül az 1974-es NDK—Anglia (1—1) barátságos és az Eintracht Frankfurt—FC Liverpool (0—0) UEFA Kupamérkőzésre emlékszem visz- sza a legszívesebben. Micsoda hajtás volt mindkettőn kilencven percen keresztül! Én csak kétszer álltam meg: amikor jelt adtam a mérkőzés és a második félidő megkezdésére. A hazai rangadók közül a tavalyi, Népstadionban rendezett Ű. Dózsa—Vasas (5—4) találkozó volt számomra a legemlékezetesebb. Az esőtől mélyen felázott talajon, mindvégig hatalmas küzdelem után született meg a gólokban gazdag „ví- zipoló”-eredmény. ' — Hogyan tovább? — A JT oktatási bizottságában szeretném tovább szolgálni a magyar labdarúgást és játékvezetést.1 Igyekszem tapasztalataimat átadni a fiatal, tehetséges j átékvezetőinknek. Búcsúmérkőzésén Tamás nevű fia, aki a BLSZ játékvezetője volt egyik partjelzője, így a jó „családi” összműködés biztosított. A mérkőzés végét jelző hármas sípszó nemcsak a játék, hanem egy sikerekben gazdag játékvezetői pályafutás végét is jelentette. A búcsú mindig fáj, különösen ilyen fiatalon. / s. 1. ) NÓGRÁD — 1977, december 29., csütörtök 7
