Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Tudomány — technika Miért haltak ki az óriás sárkánygyíkok? Óriás sárkánygyík csontváza a ber­lini Természettudományi Múzeum csarnokában. Az állat magassága 12 méter, hossza 22 méter volt. A földtörténeti kö­zépkorban — tehát kb. 60—200 millió évvel ez- előttig — a szárazföldet és a levegőt a dinosza­uruszok, rég kihalt ős­hüllők, sárkánygyíkok hatalmas állatcsoport­ba uralta. Megjelenési formáik változatosak voltak, részben a mai csúszómászókra, rész­ben pedig a madarakra emlékeztettek, mére­tük pedig egyes fajok esetében a 30 métert is elérhette. A feltárt le­letek tanúsága szerint ezek a parancsoló kül­sejű állatok a triász, jura és kréta korban három „virágkort” él­tek meg, melyek időle­ges visszaesésekkel vál­takoztak, de a földtör­téneti harmadkor kez­detére, tehát, mintegy 60—70 millió évvel ez­előttre teljesen kihal­tak, méghozzá a jelek szerint anélkül, hogy életképesebb verseny­társak szorították volna ki őket. A dinoszauruszok erőt sugárzó megjelenése mellett ez az utóbbi körülmény az, ami miatt kihalásuk sókat foglalkoztatta a szakembere­ket és laikusokat egyaránt. Világméretű természeti ka­tasztrófa okozta-e pusztulá­sukat, vagy fejlődésük jutott zsákutcába? Valamiképpen az utóbbi Igaz — vélik a New Haven-i (USA) egyetem biológiai fa­kultásának munkatársai egy, a Natur eben megjelent cik­kükben. Mindenekelőtt arra a szakemberek előtt nyilván eddig is jól ismert tényre hívják fel nyomatékosan __a f igyelmet, hogy a földtörté­net valamely korszakát uraló állatcsoportok „hirtelen”, az­az néhány tízmillió éven be­lül bekövetkezett kihalása in­kább tipikus, mint kivételes jelenség. A dinoszauruszok e tekintetben semmiképpen sem állnak egyedül, csak követték a kambriumiban egyeduralkodó háromkaréj ú rákokat, a szilur korszakban nagyon elterjedt fejlábúakat, a devon korszak pörgekarúit stb: s a krétakor hüllőinek kihalása is párhu­zamosan zajlott halak nagy csoportjainak kihalásával. A kutatók új felismerése az, hogy szoros összefüggés áll fenn egy állatcsoport fejlődé­sének kiteljesedése és a cso­port kihalása között. A „fény­kort” az adott csoporthoz tar­tozó, szűkebb környezetükhöz speciálisan alkalmazkodó fa­jok robbanásszerű növekvő száma jellemzi. Miután a specializálódás eléri csúcs­pontját, a kihalás néhányszor tízmillió éven belül szükség- szerűnek látszik. Mi lehet en­nek az oka? Feltételezhető, hogy éppen a környezethez való alkalmazkodás tökéletes volta. Ha ugyanis az állatfaj olyan vonásokat fejleszt ki, melyek csak az adott kör­nyezet speciális sajátosságai között előnyösek, nyilván na­gyon rossz helyzetbe kerül, ha az adott körülmények akár­csak kicsit is megváltoznak — márpedig természetes, hogy geológiai idők alatt ezek vál­tozzanak. A specializálódás egy adott fokán túl tehát nincs szükség a környezet kataszt­rofális változásaira, a kihalás hoz — minden változás ka­tasztrofális lesz. nymodon tehát a nagy ál­latcsoportok „látványos” pusztulása nem rejtélyes hát­terű katasztrófa, hanem az evolúciós folyamat természe­tes velejárója, ami a fejlődés előző csúcspontjával termé­szetes egységét alkot, s azt időben gyorsan követi. Az itt ismertetett munkában ez nem annyira elvi kijelentés, mint inkább az adatok rendszere­zése során tett észrevétel. Azt sem jelenti, hogy már ne lennének kérdéseink a dinoszauruszok sorsával kap­csolatban; inkább, hogy egy- gyel előbbre lépve egy helye­sebb, s ezért érdekesebb kér­dést tehetünk fel. Ez pedig a következő lehetne: miért van az, hogy közvetlenül a devon, ill. kréta-kor végén bekövet­kezett tömeges kihalások előtt annyi csoport specializálódott egyidejűleg? M. L. Születnek-e napjainkban is csillagok? Harminc évvel ezelőtt, 1947- ben Viktor Ambarcumjan szovjet csillagász felfedezte az úgynevezett csillagtársulá­sokat — asszociációkat. — A társulások tagjai aránylag fi­atal égitestek. Ez annyit je­lent, hogy a csillagokat nem egyidejűleg „teremtették”, ha­nem folyamatosan, esetleg napjainkban is, keletkeznek. Kövessük végig az izgalmas égi „nyomozás” történetét. GOMBHALMAZOK — NYÍLT HALMAZOK Már a múlt század második felében több csillagász is fel­tételezte, hogy a csillagok kü­lönböző színe (vagy inkább: színképe) különféle fizikai állapotot jelez. A különböző színekhez más és más hőmér­séklet tartozik. Arra gondol­tak, hogy a csillagok élettelen világában is van változás és evolúció (fejlődés). A bizonyí­tás a XX. századra a nagy távcsövek korszakára maradt. Csillagrendszerünk, a Galaxis rendszeres kutatása során ész­revették, hogy bizonyos vidé­keken (az égbolt különböző irányaiban) a csillagok sűrű­sége rendkívül nagy. Lefény­képezték a már régebben is­mert gömb alakú csillaghal­mazokat. Az eredmény el­képesztő volt. Egy aránylag szűk, néhány fényév sugarú, gömb alakú térrészben. 10— 100 ezer csillag zsúfolódik össze. A gömbhalmazok csil­lagait a gravitáció akár több milliárd éven át összetartja, a csillagok nehezen szóród­nak szét. Ezek az idős égites­tek talán 10—12 milliárd éve­sek, akkor születhettek, ami­kor a Galaxis is kialakult. Később felfedezték az úgy­nevezett nyílt halmazokat. Ezeket azonos típusú forró csillagok alkotják. Matemati­kailag kimutatható, hogy a nyílt halmazok csillagai 10— 100 millió év múltán okvetle­nül szétszóródnak, A nyílt halmazok puszta létezése te­hát bizonyítja, hogy csillag­tagjai 10—100 millió évnél nem öregebbek. (A Nap kora 5—6 milliárd év). Arról nem lehet szó, hogy különböző irányokból érkező, s ráadásul azonos típusú csillagok csak úgy „összeverődjenek”. Ez abszurd véletlen volna! A nyílt halmazok azonos típusú csillagai 10—100 millió évvel ezelőtt, közös anyagtömegből, egyidejűleg keletkeztek! csillagok. Az asszociációk tag­jai (csillagtestvérek) minden­esetre 10 millió évnél fiata­labbak. Hogyan, lehetne közvetlenül bizonyítani, hány év telt el egy ifjú csillag születése óta? A tényleges születési időpon­tot ugyanis roppant nehéz ki­számítani Holland, ausztrál, amerikai és mexikói csillagá­szok kapcsolódtak az égi nyo­mozásba. Elvi elgondolásuk a kővetkező volt A közös anyagból kialakult csillagok, születésük pillanatától kezdve szüntetlenül távolodni fog­nak a „bölcsőtől", elindulnak erre vagy arra — amerre a Galaxis gravitációs tere haj­szolja őket. Meg keli tehát vizsgálni a fiatal csillagok mozgását, különösen azokét, amelyek még közel vannak a születés feltételezett helyé­hez. (Á csillagok tekintélyes része gázködök anyagából sű­rűsödik össze). Ha ismerjük a gyanús csillagok mozgásának irányát, tudjuk, hogy milyen sebességgel és merre halad­nak — akkor a mozgástör­vények ismerete „csodát” művelhet! Több csillag pá­lyáját visszafelé kiszámolták és megtalálták a közös kiin­dulási pontot, a születés he­lyét. A sebességek ismereté­ben pedig az elválás — a szü­letés — időpontját is megha­tározták. , Először három „szökevény” csillagot találtak a Nagy Ori­on Köd környékén. Ezek 2— 5 millió évvel ezelőtt szület­tek a köd anyagából. Felfe­dezőjük Blaauw holland csil­lagász. Ugyancsak ő számí­totta ki, hogy a Perseus tár­sulás csillagai mindössze 1,3 millió évesek. Dr. Strand amerikai csillagász (az első idegen naprendszerek felfede­zője) kiszámította, hogy az Orion Köd ismert Trapéz csil­lagai csupán 300 000 évesek! CSILLAGBÉBIK Most már már csak egy — a legizgalmasabb kérdés ma­radt: vajon napjainkban szü­letnek-e csillagok? Természe­tesen, hiszen a keletkezési folyamat csak folytonos lehet, az a nagyszerű égi színjáték aligha fejeződött be 300 ezer évvel ezelőtt. A tudomány persze abszolút bizonyítékot keres, s ezt Bök ausztrál, Herbig amerikai és Haro mexikói csillagász meg is ta­lálta. Először Bök vett észre egy érdekes jelenséget, ami­kor (az égbolt ugyanazon vi­dékéről készült) régebbi fény- képfelvételeket új fotókkal hasonlított össze. A Laguna és a Rozetta nevű gázködökről készült, kinagyított, új felvé­teleken gombostűfejnyi sötét pontokat, sűrűsödő gócokat talált A kis foltocskáknak a régi felvételeken nyoma sincs. Milyen jelenség ez, mi törté­nik ott? Ezeket a sötét felhőket ma Haro-Herbig objektumoknak nevezik, s hivatalos nevük: Globula (gömböcske). Egy sűrűsödő Globula mérete a valóságban óriási, legalább 100-szor nagyobbak, mii>t a Naprendszerben a 12 milli­árd kilométer átmérőjű Plútó-' pálya mérete. A fizika törvé­nyei alapján röviden vázol­hatjuk, mi történik egy Haro- Herbig objektum belsejében.' A gravitáció hatására lassan sűrűsödik a gázköd, amelynek az anyaga főként hidrogén (nehezebb elemek atomjaival és porszemekkel „szennyez­ve”). A gócosodási, sűrűsödési folyamat időtartamát termé­szetesen nem ismerjük, lehet ez 10—100 ezer év is. ám a végső fázis igen gyorsan le­zajlik. A kontrakciós (össze- húzódási) folyamat folytonos san hőt termel a Globula bel­sejében. A sűrűsödő anyagot ekkor már protocsillagnak (előcsillagnak) nevezhetjük A hőmérséklet és a központi nyomás, valamint az anyag sűrűsége gyorsulva növekszik. Amikor (a „kombinációk”, atomfizikai becslések szerint) a sűrűség meghaladja a vízét, a hőmérséklet eléri a 2—5 millió fokot, a nyomás a 10 milliárd atmoszférát, akkor a protocsillagban villámgyors minőségi változás történik. Megindulnak első termonuk­leáris fúziók, a hó hatására hidrogén atomok héliummá kovácsolódnak. A protocsü- lagból „lassan égó hidrogén- bomba”, valódi csillag, a Nap testvére lesz. A felszabaduló! energiafolyam, hullámok és anyagi részecskék formájában át meg átjárja a csillag tes­tét. Az energia jelentős há­nyada fény formájában hagy­ja el az új égitest felszínét.' A fénysugár pedig ezer és ezer fényév távolságig eljut­tatja a hírt: a világegyetem örök törvényei szerint a hi­deg, sötét anyagból életet adó csillag született. Ganser Károly ! Metró-klinika A Metró Fe­hér úti jármű­javítójában végzik a ko­csik időszakos 200 ezer kilo­méterenkénti nagyjavítását és a használat során keletke­ző hibák ja­vítását. Társadalmi felmérések Franciaországi közvélemény-kutatás a tudományról Franciaország tudományos kérdésekkel foglalkozó minisz­terelnökségi állanititkára, Jac­ques Sourdille közvélemény­kutatást végzett, hogy meg­tudja, miképpen vélekednek a franciák a tudományról. A felmérés során mintegy 1200 embert kérdeztek meg. A vizsgálat általános tapaszta­lata az volt, hogy a franciák nehezen érthetőnek találják a tudományt és a technológiát, amely jobbára csak a szak­értők számára „fe'fogható”- A legtöbb francia a televí­zióból nyeri értesüléseit a tu­domány világáról, bár 40 szá­zalékuk azt állította, hogy rendszeresen olvas tudomá­nyos cikkeket a különböző fo­lyóiratokban. A megkérdezet­tek 29 százaléka az asztroló­giát számítja ide. A Párizs területén kívül élők több tu­dományos cikket olvasnak, feltehetőleg zömében mező- gazdasági szakcikkeket. Akárcsak a közöspiaci or­szágokban nemrégiben végzett felmérés, a franciaországi köz­vélemény-kutatás is azt álla­pította, meg, hogy az orvostu­domány a legnépszerűbb tu­dományág, utána pedig az ökológia és a szociológia kö­vetkezik a rangsorban. A „kék terv" Splltben 15 Fölidkßzl-tenge­ri állam és 12 ENSZ-szerve- zet képviselői tárgyaltak az un, „Földközi-tengeri kék tervről”, amely a Földíközi- tenger környezetvédelmi vo­natkozású közös politikai, gazdasági és kutatási intézke­déseinek terve- A program az eróziögátlás, a vízszennyező­dés, napenergia-felhasználás, a vízgazdálkodás, a növény- és állatvilág megvédése stb. kérdéseit foglalja magában. SZÖKEVÉNYEK ’„Az Idők kezdete óta ragyo­gó”, egyforma korú csillagok­ra alapozott világkép 1947- ben újból megrendült, ami­kor Ambarcumján felfedezte a csillagtársulásokat. Ha az égbolt valamely vidékén ke­vés a csillag, ám azok egy­forma típusúak — az mindig „gyanús”. Az asszociációkban a csillagok sűrűsége az átla­gosnál kisebb. Kétféle társu­lást ismerünk. Az O-asszocLá- ciók forró csillagai 30—100 ezer fokos felszínűek. 6zínük kék, kékes fehér. Ezek óriási csillagok. A T-társulások tag­jai viszont hűvösebb, törpe­F agy asztóeszkozők a szemészetben A szemészet már régóta nemcsak szemüvegrendelő or­vosi szakma, hanem egyre in­kább a szemsebészet felé fej­lődik. Számos, korábban gyó­gyíthatatlan, előbb-utóbb vakságot okozó betegséget ma már műtéttel gyógyítanak. A szemsebészet — a szemet fel­építő részek kicsinysége miatt — mikrosebészet, amely az orvostól speciális ismereteket és sajátos műszereket kíván. Tökéletes hangszedők Ahogyan a hanglemezgyár­tás technikája tökéletesedik, egyre többet kívánunk a le­mezjátszóktól is. Maguk a gyá­rak is egyre magasabbra eme­lik a mércét. A jó lemezját­szótól ma már elvárjuk a lehető legpontosabb hangvisz- szaadást széles frekvenciatar­tományban (ez a Hi-Fi vagy­is a high fidelity — a nagy hűségű hangvisszaadás kö­vetelménye), megköveteljük a tű rendkívül pontos vezeté­sét, hogy ezzel csökkenjen a deförmálódás veszélye, ame­lyet a tű nyomása okoz a le­mez barázdáiban, továbbá megkívánjuk, hogy a lejátszó­tű élettartama hosszú legyen, hogy ne sérülhessen meg a lemez, amikor felteszik rá a tűt és eközben nagyobb nyomás éri. Ezek a követelmények azon­ban csak bizonyos határig elégíthetők ki. A hangszedő, alkatrészeinek ugyanis minél kisebbeknek, minél egysze­rűbb konstrukciójúaknak, a Képünkön: a „Zero—100S” típusú, angol gyártmányú le­mezjátszó elérte azt a maxi­mumot ami mechanikailag el­várható a hagyományos konstrukcióktól. tű rugalmasságának pedig minél nagyobbnak kell lennie, hogy a hangvisszaadás minő­ségét meghatározó tényező, az ún. mechanikai impedarcia mértéke minél kisebb legyen. A japán Toshiba-gyár szak­emberei azonban még ennél is tovább léptek, amikor elké­szítették azt a fotoelektroni- kus lejátszót, amely alapjai­ban eltér az ismert mágneses, dinamikus és piezoelektromos rendszerektől. Az új fajta leját­szófejen a mozgó alkatrészek súlya mindössze 0,3 milli­gramm (!), az egész lejátszó­fej súlya pedig 11,5 gramm. A fotoelektronikus rendszer­nek köszönhető, hogy az ilyen lemezjátszók torzítási foka mindössze 0,4 százalék. Átvihető frekvenciatartomá­nyuk 20-tól 40 ezer Hz-ig terjed, vagyis a hallható han­gok legmélyebbjétől a legma­gasabbakig. A tű érzékenysé­ge rendkívül nagy, így a jel­zaj viszony értéke is a lehe­tő legkedvezőbb. Ennél több már aligha produkálható a hangszedési technika terén. Nem ritka az, amikor a mű­tétet mikroszkóp alatt végzi a szemsebész. Viszonylag új technikának számít a szemsebészetben, hogy bizonyos részeket a szemből nem késsel, csipesszel távolítanak el, hanem fa­gyasztással hűtött eszközzel.1 A rendkívül finom szemészeti beavatkozások végzéséhez azonban olyan fagyasztóesz­közökre, szondákra van szük­ség, amelyeknek a mérete nem haladja meg a szokásos szemészeti kézi műszerekét, de amelyeknek a hűtőhatása megfelelő. További fontos kö­vetelmény, hogy a fagyasztó­eszköz megfelelően csírátlanít- ható legyen, és sterilitása a műtét közben is megmarad­jon, illetve hőmérséglete mindenkor mérhető, sőt lehe­tőleg szabályozható legyen. Különböző hűtési rendszerű eszközök terjedtek el a gya­korlatban. Az egyik esetben a fagyasztóeszközt, a hasz­nálat előtt kívülről, steril körülmények között valami­lyen hűtőanyaggal lehűtik (folyékony nitrogénnel, szén­savhóval, freongázzal). Ennek hátránya, hogy használat közben a műszer fokozatosan felmelegszik, ezért egyszerű hűtéssel csak rövid ideig használható. A másik megol­dás a hűtőanyagot tartalma­zó fagyasztók használata. Használat előtt az ilyen mű­szert hűtőanyaggal töltik meg. Hátrányuk, hogy méretük a töltőanyag elhelyezése miatt nagyobb, hőmérsékletük pe­dig az alkalmazott hűtőanyag­tól függ, és nem változtatha­tó. j NÓGRÁD - 1977. decembei 25., vasárnap 15 * \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents