Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

Új csarnok Pásztón A MEZŐGÉP pásztói gyár­egységében még az idén átad­nak egy 880 négyzetméter alapterü'etű szerelőcsarnokot, mely a gyáregység előtt álló exportfeladatokhoz nyújt ked­vezőbb feltételeket. A kivitelezést a Pásztói Építő-. Szerelő*, és Szo’gálta- tó Ipari Szövetkezet végzi. Az építkezés érdekessége, hogy a tetőfedő trapézlemezeket új technológiai eljárással rögzí­tették s így azzal két hét he­lyett, három nap alatt végez­tek. Kertbarát frlagazin Megjelent a Kertészet és Szőlészet alka'mi kiadványa a Kertbarát M igazin. A kis­kerttulajdonosok többek kö­zött hasznos tanácsokat kap­nak a szőlők, gyümölcsfélék, díszfák telepítéséről, szakcik­ket olvashatnak az őszi trá­gyázás és talajművelés tudni­valóiról. . A postán kapható magazin I— ára 15 forint — már a ta­vaszi teendőkre is kitér. Többek között a vetőmagkivá­lasztás előzményeire hívja fel a figyelmet, s újdonság­ként bemutatja a csöpögtető öntözőberendezést. Kubai autópálya Kubában a jelenlegi első öt­éves tervben különös figyel­met fordítanak az autóút-háló" zat fejlesztésére. Az 1959-es forradalom óta 17 600 kilométer hosszú út épült — s most 1980-ig — újabb 12 ezer kilométernyi ké­szül el. Gyors tempóbán épül a mintegy 1000 kilométer hosszú többsávos autópálya, amely nyugat-keleti irányban. Pinar del Riótól Guantana- móig szeli át az országot. Ettől a hosszú úttól a teher­forgalom lényeges növekedé­sét és a szállítási idő, vala­mint az üzemanyagköltség csökkénését várják. Még eredményesebben akarunk gazdálkodni Sikerrel csatát nyerni csak akkor lehet, ha az ember ide­jében felkészül rá- ha meg­hányja, veti a győzelem lehe­tőségét, elemzi a sikert előse­gítő tényezőket, felméri a kellemetlen helyzeteket te­remhető jelenségeket. E gon­dolatok jegyében folytattunk eszmecserét a jövő évi el­képzelésekről, felkészülésről, Kanyó Ferenccel, a salgótair- jáni öblösüveggyár gazdasá­gi igazgatóhelyettesével. VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEK, NAGYOBB CÉLOK önként kínálkozik a kér­dés: milyen körülmények kö­zött indítják a következő esz­tendőt? Először: jövőre 10 százalék­kal kevesebb állami segítséget kapnak a tőkésexport után. Másodszor: megszűnik a ked­vezmény a demokratikus ex­portnál, ugyanakkor a forga­lomba hozott termékek érté­ke után 8 százalékos termelé­si adót kell fizetni. Harmad­szor: tovább növekednek a termelés önköltségét alakító befolyásoló kiadások. Negyed­szer: bizonyos belföldi cik­kek árát emelik, másokét pe­dig csökkentik­— Az előbbieket figyelem­be véve állítottuk össze jövő évi előtervünket, még au­gusztusban. Ennek vitája szeptember közepén zajlott le. Az Üvegipari Művek vezetői részéről nem történt olyan lényeges észrevétel, ami feje tetejére állította volna el­képzeléseinket. Ezért csupán, néhány finomításra volt szük­ség. A kijavított tervet aztán jóváhagyták. Arra még nem tudok válaszolni, hogy a köz- gazdasági szabályozók válto­zása konkrétan milyen ösz- szegbem érint bennünket, mi­vel ennek eldöntése a központ feladata. Bár meg kell mon­dani, hogy az ismert lehetősé­gek birtokában saját magunk számára készítettünk egy át­fogó számítást. Az viszont biz­tos: jövőre még eredménye­sebben akarunk gazdálkodni — állítja Kanyó Ferenc. Ez az egyértelmű állásfog­lalás a többi között azt jelen­ti, hogy 1978-ban 4,5 százalék­kal növelik a termelést. A tőkésexportnál 5. a demokra­tikusnál pedig 4—4,5 százalé­kos növekedéssel számolnak. Belföldre 13 százalékban több árút ajánlanak mint egy év­vel korábban. Árbevételi ará­nyos nyereségük, ha minden sikerül, eléri a 14—15 száza­lékot- A garantált másfél szá­zalékos központi béremeléssel együtt a hatékonyabb munka eredményeként 6 százalékkal kívánják emelni a bérszínvo­nalat. Ez a gyakorlatban 11 lesz, mert 19,78-ban jelent­kezik teljes egészében a mű­szakpótlék. valamint az üveg­fúvóknak adott bérpreferencia kedvező hatása. Elképzelése­ik megvalósításához 1 száza­lékkal kevesebb létszámot ter­veztek. Ennek ellensúlyozásá­ra az egy főre eső termelé­kenységet 5—6 százalékkal növelik. Valóban tiszteletreméltó el­képzelések. De megvannak-e a teljesítés feltételei? ÁTMENETI BIZONYTALANSÁG — A szocialista exportra pillanatnyilag megrendelés még nincs a birtokunkban, bár a szocialista országokkal kötött hosszúlejáratú állam­közi egyezmények ezt lehető­vé tennék. Nem a külkeres­kedelmi vállalatainkon múlik, hogy jelenleg még csak tár­gyalások folynak. Olyan Ígé­retet kaptunk, hogy novem­ber végére, illetve december második felében már megis­merjük mennyiségben és ösz- szetételben is a demokratikus partnereink igényeit. A tő­késexportnál már most két hónapra előre tudjuk, mit fo­gunk gyártani az új esztendő­ben. Itt inkább a rendelés összetétele okoz gondot. A ha­gyományos piacokon és ter­mékeken kívül automata és félautomata gépeken előállít­ható termékeket ajánlunk külföldi vásárlóinknak- Nö­veljük a kézzel festett, vala­mint a minőségi csiszolt üveg­termékek mennyiségét is. A számunkra meghatározó tő­késpiacokon hívül Irakban, Ausztriában, és Svédországban szeretnénk újabb megrendelő­ket magunk mellé állítani. Ügy néz ki, hogy Kanadában, Belgiumban és Hollandiában számottevően nem tudjuk nö­velni pozícióinkat. Ugyanez vonatkozik a laboratóriumi üvegeknél az olasz és az an­gol értékesítési lehetőségekre — folytatja az előbbi gondola­tot a gazdasági igazgatóhe­lyettes. — És mi a helyzet belföl­dön? — Sajnos, az Amfora nem jelentkezik igényeivel, pedig képesek^ vagyunk olyan üveg­áruk előállítására is> amiket jelenleg külföldről importá­lunk. Így hát a belföldi ellá­tást szolgáló termelési kapaci­tás még nincs lekötve. Pedig, egyes termékeknél, a kereslet növelése érdekében, árenged­ményt is adunk. A megrendelések hiányából adódó biztonytalanságot csak átmenetnek tekintjük. Ezért továbbra is eredeti elképzelé­seik megvalósításáért tevé­kenykednek. S ennek szolgá­latába áldották az üzem- és munkaszervezési tennivalókat is­GÉPESÍTÉS, MUNKASZERVEZÉS — A legtöbb gondot okozó feldolgozó termelékenységét segíti az a francia pattintó- csiszolóagutomata, amely je­lenleg. próbaüzemei és jövőre adja azt, amit tőle várnak: több és jobb minőségű ter­méket. A jövő évi tervet szol­gálja a félautomata G-kemen- ce, a két állomásos IS-csillár és palackfúvó automata, va­lamint a hat állomásos hidra­ulikus körforgó présgép, amely a belföldi igények tel­jesítése mellett exportot is le­hetővé tesz. Két alapvető feladat meg­oldását segíti az üzem- és munkaszervezés programja. Egyrészt a munkaidő jobb ki­használását, másrészt az ész­szerűbb munkaerő-gazdálko­dást. Az előbbi gondolat je­gyében korszerűsítik, illetve összevonják a belső szállítási szervezetet. Az utóbbi célt szolgálja az exportcsomagoló üzemrész, egész technológiá­jának átszervezése. Felülvizs­gálják a szalagvégi munkamű­veleteket, s a tapasztalatok is­meretében egyes munkafolya­matokat összevonnak. Ugyan­csak megtakarítást várnak az E, F, H-kemencék gyártás- technológiájának korszerűsí- sétől. A különböző intézkedé­sei: révén 16 főt tudnak majd megtakarítani IDEJÉBEN Nem ok nélkül mondta Ka­nyó Ferenc, hogv a jövő évi felkészülést az Üvegipari Mű­vek jól bevált kétlépcsős ter­vezése alapján végezték el. De azt is tudják, hogy a munka neheze még csak ez­után következik­-» ■ V. K. Iíóccráj, vagy nélkülözhetetlen Az utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként buk­kant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbi ól , a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hor­dozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely v. bolt”. A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött felde­reng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyel­vészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kis- mühelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és en­nél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszün- tethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés; jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó tö­rekvés — stilisztikai ínkoklásaként. Ha a probléma valóban csak a „gyatra kisműhelyek” témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különö­sebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rend­kívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegé­ben ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes korunk egy sajátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat halla­tott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása, óriásvál­lalkozások kialakítása irányában hatottak. Kevésbé ismere­tes, hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte rene­szánszukat élik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgaz­dasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagy- vállalatoknak rendkívül kifizetődő ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől sze­reznek be — így tehát a „kis” és a „nagy” fogalmak a gaz­dálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű amíg a „sok” és a „kevés”, magyarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi” és a „nagy” kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubjek­tív elfogultság, s £z jól szemléltethető kulcsszavunk: a „kóce­ráj” hangsúly árnyalataival. t Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogy a vállalati méreteket tekintve, ami „nagy” az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is, így tehát a fejlődés gyorsításának, a haté­konyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „ön­tudat” felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminiszt­ratív apparátusban és sok másban — „nagyként” viselked­ni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —, valójában csak a gazdálkodási té­nyek és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizs­gálva is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütem­ben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960 évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. A irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami ipar­ban a legfeljebb . 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőtelje­sen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkal­mazkodó kisüzemek száma. Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegzi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, s egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglal­ta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrész- beszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt amire utalunk. Ez, egyebek között, azzal a költsé­ges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegé­szítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezked­nek bizonyos tartozékok „házi” előállítására, egyfajta ön­ellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. Tegyük mindjárt hozzá:' mindaz amit elmondtunk, ko­rántsem érvényes egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazátra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére” — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyat­ra kisműhelyek” tervszerű felszámolása fontos feladat, egye­bek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mind­emellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi a „kis” és a „nagy” fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi ha­tékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságá­ból itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi-’ nem okvetlenül elmaradottabb a „nagy” sem minden esetben hatékonyabb. Tábori András Berceli kiválók A gyáregység eredményeit azoknak a kiváló dolgozóknak, szakmunkásoknak köszönheti, akik már esztendők óta szor­galmasan helytállnak a munkapadok mellett. Bartos Zsuzsa is közéjük tartozik, aki szalagvezetőként 15 dolgozó munká­ját irányítja, szervezi. Munkája mellett szerezte meg a szak­munkás-bizonyítványt, jövő szeptemberben pedig középisko­lai tanulmányait kezdi meg. Negyedik negyedéves tervüket korábban kívánják teljesíteni a berceliek az lkladi Műszergyár gyáregységében. December 23-ig 18 millió forint értékű elektromotort gyártanak az él) utolsó három hónapjában, melynek zöme (12 millió forint ér­tékű) tőkés- és szocialista piacokra kerül. Erdei Piroska az elmúlt esztendőben lett a gyáregység kiváló dolgozója. Villamosgépszerelő szakmájában olyannyira jár­tas, hogy — önszorgalmúan — a szalagon hozzákerülő mo­torok minőségellenőrzését is elvégzi. Így rögtön szerelés köz­ben kijavítja a hibái, hogy ne kerüljön tovább a hibás ter­mék. Bogdán IAszlóné a Ságvári Szocialista Brigád tagjaként na­ponta 200—250 darab elektromotor szerelését végzi. Am nem ritka, hogy 400 darabos teljesítményt is elér. Most olasz exportra dolgoznak. Rabnecz László második szakmáját tanulja. Esztergályos bizonyítványa mellé tanulja a villamosgép-szerelést, így más munkaterületeken is tevékenykedhet a jövőben. (Kulcsár József képriportja) Í4ÜGRAD - 1977. december 1., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents