Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Az iparosított Magyarország Néhány régi fénykép, s egy kézi nagyító; ele­gendő a fölfede­zéshez. Mert hi­szen mi más len­ne, mint fölfede­zés a negyven év alattiak számára a megkopott, sár­gult, töredezett szélű fotókon a cölöpverő mun­kás fabunkója, a műhely légterét pókhálóként el­lepő transzmisz- sziós szíjak sze­szélyes rajzolata, a salaktér forró poklában vasta- lieskáját toló em­ber?! S az idő­sebbek, kik ide­geikben, inaik­ban ott hordják e fényképekre me­revült világ sok kínzó s néhány szép emlékét, hajh de szívesen megfe­ledkeznek csont­jaik ropogásáról, az izmok görcse­iről, mondván, ami volt az volt, eunúlt. EGYETLEN MONDAT 1975. márciu­sában ülésező XI. kongresszus elfogadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozatát. »0 Ai .par. terma tét rní»i»'*u»t<é»éiwk «lakuJtea 1(960 100 Egyet- kább éreztette hatását a szó- munkást foglalkoztató tize­ién mondatot — de történél- cialista iparosítás kezdeti sza- mek államosítására. Ekkor a mi súlyút! — ebből: „Hazánk kaszában. A agráripari országból szocia- elszenvedett dolgozók több fővárosban tevé­felszereltségben, gyáriparban veszteségekre mint fele a lista nagyiparral és nagyüze- utal például, hogy 1946-ban kenykedett. Az államosítások mi mezőgazdasággal rendel- a gyáripar az 1938. évi tér- befejezésekor — 1949-ben — kező ipari-agrár országgá melés 37 százalékát állította az állami iparban 568 ezren vájt”. Fölmérhető út? Tárgyi elő, a létszám viszont a ko- keresték kenyerüket. Idén, az alakjában igen. Embert, tár- rábbi 97 százalékát érte el. év elején. 1 764 600 volt az sadalmat, kis és nagy közös- Ilyen helyzetben érthetően — ipari foglalkoztatottak szá- ségeket formáló hatásában, a nemzeti vagyon 40 százaié- ma... már-már beláthatatlan. ka pusztult el a háború kö­Ipar. Szocialista ipar. Tér- vetkeztében — az kerül a melése 1970. és 1976. között középpontba, ami elérhető, TÖRTÉNELMI FORDULAT 42 százalékkal bővült, s e ami reális cél. Ezért mondta MHnMBBBBHBmaBnnflHraEn mérték gyorsabb — s főkém fci a Magyar Kommunista Párt folyamatos gyarapodásra tá- 1945. május 20—21-i országos Bánjunk óvatosan a jelzők- maszkodó — mint Ausztriáé, konferenciája: „Az újjáépítés kel, ám akkor is azt kell le- Finnországé, Olaszországé, a fiatal magyar demokrácia írnunk: a szocialista iparosí- Franciaországé. A Német Sző- tűzpróbája, erre kell ossz- tás történelmi fordulat volt, vetségi Köztársaságban pél- pontosítani a nemzet minden ez állította hazánkat a húsza­déul 1973. és 1976. között ak- erejét. Az országos pártérte- dik század vágányaira. Az kora ingadozásokat mutatott kéziét helyesli azt a gazdasá- operettek régi szép békeideje, az ipari termelés, hogy az gi programot, amely első- csak a színpadi deszkákon 1976-ban sorban a vasút, a közlekedés, nem a posta 1973-as szintet csak érte el ismét, s ekkor is csak 13 százalékkal volt magasabb, fekteti a fő súlyt, az visszataszító valójában rendbehozására az egyhelyben járás béké- épí- je volt ez. Tíz év alatt, 1929. mint 1970-ben. Ipar, de a ré- tőipart gi ipar: majdnem negyven gépipart esztendeje, 1938-ban 31 ezer cipész, csizmadia dolgozott Ne szépítsünk, mint hazánkban. Ügy, ahogyan a lóra került ökölvívónak olyan bői állt, szerény műhelyecskékben le- keservesen kellett feltápasz- technikai és a mezőgazdasági és 1938. között a gyáriparban helyezi előtérbe”. az egy foglalkoztatottra szá­mított erőgépi teljesítmény pad- csökkent, azaz a fejlődés ab­hagy alacsonyabb színvonalon, több gi termékek nyers formájú kivitele volt a jellemző. Némi iróniával akár azt az álítást is megkockáztathat­nék, ilyen állapotok után nem volt nehéz a történelmi fordulat. Valóban, csakhogy ehhez források kellettek, s emberek, akik fanatikusan hittek az ipar jövőjében, akik vállalták — Nógrádban is — a kezdetleges körülményeket, a mostoha munkafeltételeket, a szerény megélhetést nyúj­tó bért. Vannak kápráztató számaink, mert hiszen a vegy­ipar — bruttó termelése alap­ján — a huszonhétszeresét adja az 1950. évi teljesítmé­nyének, a gépipar — miköz­ben a foglalkoztatottak szá­ma két és félszeresére emel­kedett — a tizenkétszeresét. Ezek a számok igazak, nagy jelentőségűek, mégis, fonto­sabb, előbbre való az, hogy emberek tíz- és százezrei vív­ták meg a maguk harcát az összefoglaló adatok mögött. Szakmát kellett tanulniuk, s új lakóhelyen gyökeret eresz­teni. Kiszakadni a falu zárt világából, elfogadni, — sőt, életformává tenni — az ingá­zást, az ipari technológia dik­tálta fegyelmet, s mindezt sokasodó követelményekkel szembenézve. NÉGY LAKOSRA EGY PAR CIPŐ Hetekre ellátna kérdések­kel egy vetélkedőt az iparo­sított Magyarország tegnapja, és jelene. Hiszen ha jól ért­jük az adatokat, ha mögöt­tük kitapintjuk az összefüggé­seket, izgalmas számjáték ré­szesei lehetünk. Lássuk csak: 1938-ban 2,3 millió pár bőr­lábbeli készült Magyarorszá­gon, 1950-ben ennek a három­szorosa, tíz év múlva a ki­lencszerese. A sokat, s nem ok nélkül szidott hazai cipő­ipar 1970-ben már 36, 1976- ban 45 millió pár bőrlábbelit termelt, azaz míg 1938-ban négy lakosra jutott egy pár e holmiból, most négy és fél pár jut egy lakosra... Játék? Természetesen, an­nak is fölfoghatjuk, ahogyan az 1956-ban gyártott kétezer, az 1966-ban kibocsátott 298 ezer, s az 1976-ban előállított 412 ezer televízió készüléket szitán. Valamilyen napról- napra ismétlődő ipari-közgaz- dasáei játék ez, ám nagyon is komoly téttel: a gazdasági nö­vekedés eredményével! hetett, s annyit, amennyire kodnunk. Voltak, akik húsz, munkás, nagyobb fizikai akadt’ megrendelő: többségük, mások ötven esztendőt, vél- igénybevétellel termelt. A A VÁLTOZÁS MINŐSÉGE javításból élt. Négy évtized tek elegendőnek arra, hogy a gépgyártás — ámi egyik mér- ............——| c azdasáa a háború előtti ál- céie az inari fedettségnek — persze sok idő, a világ más országai sem toporogtak ez gazdaság a háború előtti ál- céje az ipari fejlettségnek __ __Ü _________lapotot elérhesse. Nos, mil- a gyáripar termelésének ér­a latt. ám nekünk ^úgy*kellett Kök tanúskodhatnak: a pesz- ték alapján mért 9,3 százalé- lépniink, hogy miközben gyor- szimisták prognózisa te- kát állította elő, a legtöbben sül a ritmus, mérséklődjék a nyérjóslásnak bizonyult. Har- a textiliparban dolgoztak, s sok-sok esztendőn át fölhal- !™nc esztendeje lesz jövőre, az élelmiszeripar árúinak mazódott adósság. Mert tör- hogy a Minisztertanács hatá- mindössze öt százalékát adta ténelmileg, azaz hamis lenne roaatot hozott a száznál több el külföldön, a mezőgazdasá- nézőpontunk, ha eltakarnák a r . :; . start helyét; mélyről indul- A* «pertwn foflWkortHtomk tiámínek megouUu tunk. Az utolso békeévben a 1 **■■■■■“' n»i,n.>..i miw.ra nemzeti jövedelem 37 száza­lékát termelte meg az ioar.de úgy, hogy e nemzeti jövede­lem évi átlagos növekedése 1920. és 1945. között nem ér­te el a két százalékot! ösz- szesen 723 ezer embernek adott kenyeret az ipari mun­ka 1938-ban, a gyáriparban viszont csak 400 ezren tevé­kenykedtek, s ők is 4112 ipar­telepen. A fennmaradó 323 ezer fő 136 500 „ipartelepen” dolgozott, azaz a kisiparban. NEM FELEDETT ÖRÖKSÉG A mennyiségi fejlődés sem lebecsülhető, hiszen sok fajta erőmozgás következménye az, ha sikerül például a martin­acél termelést az 1960. évi 1,7 millió tonnáról 1976-ig 3,3 millió tonnára növelni. Nem­Ma hazánkban összesen 9593 ipartelep fogadja az ott munkálkodókat, s ebből 5250 az állami iparé. Ez a tagolt­ság örökség is, magunk létre­hozta állapot is egyszerre; nem volt szívünk föladni sok­sok feketére pácolódott kis- műhelyt, s ugyanakkor a szo­cialista iparosítás telepeket hintett a hazai táj azon da­rabjaira is, ahol addig a ko­vács üllője, bőrköténye tes­tesítette meg az „üzemet”. Ha akarnók, sem feledhetnék örökségünket, mai gondjaink­ban is jelen van, s még in­csak mennyiségi, hanem mi­nőségi változások sűrítője az a tény, — mert korszerűbb, nagyobb értékű, jobb haszná­lati tulajdonságú lett az áru, s azért, mert a gyártás iga­zodott az új követelmények­hez —, hogy 1960-ban 8775 elektromos hűtőszekrényt ál­lított elő a hazai ipar tavaly pedig 434 147-et! Mégis, 1 va­lahogy féloldalas ez az érve­lés, megmarad a határokon belül. Lássuk tehát a tágabb világot. Ma Magyarországon, egy lakosra számítva, annyi villamosenergiát termelnek, amennyi az Egyesült Álla­mok hasonló adatának ötö­dét éri el. Az ötvenes évek­nálhattak fel egyenként eb-' ben az időszakban iparfej­lesztésre. KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER Nem cél, hanem eszköz az iparfejlesztés, s annak in­tenzív — ma járt — útja. Eszköz a dolgozó ember élet- körülményeinek javításához, életszínvonalának folyamatos növeléséhez. Látszatra eltávo­lodva az ipartól; másfél év­tized alatt lényegében vál­tozatlan maradt, a lakásépítés ben viszont — s itt a lépték különbözősége! — a tizedét sem tette ki. Szűkebb a rés, csökken a távolság: Ausztria 1960-ban kétszer annyi vil­lamosenergiát termelt, mint hazánk, ma a másfélszeresét. Ott megkétszereződött, nálunk megháromszorozódott, a vil- lamosenergia-ipar teljesítmé­nye. Acélból 1960. és 1976. között Arusztria másfélszere­sére bővítette az árukibocsá­tást, hazánkban ugyanez meg­kétszereződött. Egy lakosra számítva, ma Ausztria acél- termelése kétszer annyi, mint a miénk, az utolsó békeévben, 1938-ban viszont a nyolcszo­rosa volt. Más földekre lép­ve: a műtrágya egy hektárra jutó, s hatóanyagban számolt felhasználása, 1961-ben a ha­zainak tizenkétszerese Bel­giumban, ma kétszerese. Dá­niában ötszöröse, ma pedig a magyar adat fölötte áll a dánnak. Ilyen és hasonló tények se- regestől intézhetők tanú­ként, de ehhez — sok más, mellett — az kellett, hogy az 1970. és 1976. közötti eszten­dőkben az ipar a beruházá­sokra fordított minden száz forintból 36,3—38,9 forinttal részesedjék, s hogy míg a vegyipar fejlesztésére 1966- ban négy-, 1976-ban 11,5 mil- liárdot adjanak ki. A negye­dik ötéves tervben az összes, ipari beruházás 221 milliárd forintot emésztett fel, de amíg korábban — a hatvanas éve­kig — az ilven pénzek na- svobb hánvadát a fővárosban fektették be, az említett ösz- szegből Budapest már csak 44 milliárddal részesedett. Olyan, mezőgazdaságinak tar­tott megyékben, mint Békés, Szabolcs-Szatmár, Tolna, 4—5 milliárd forintot hasz­színvonala Ausztriában, Svájcban, Svédországban, ná­lunk viszont gyorsan növeke­dett. A két utóbbi országban a hatvanas évek elején ezer lakosra számítva, kétszer any- nyi lakás épült, mint Magyar- országon, ma hazai eredmé­nyeink fölötte állnak az ott , elérteknek. Ezer lakosra el­osztva, olyan országokat elő­zünk meg a lakásépítésben, mint Belgium, Dánia, Egye­sült Királyság, Hollandia, Olaszország, Német Szövetsé­gi Köztársaság. Aligha szük­séges bizonykodni, mi min­den kellett iparfejlesztésben — építőanyag-termelésben, szerelési anyagokban, ház­gyári technológiában stb., — ahhoz, hogy eddig jut­hassunk. < Változó arculatú tájak, s települések, formálódó, új, értékeket hordozó emberek — ez jár az ipar nyomában. Negyven esztendje 17 ezren tettek szakmunkásvizsgát —- a harmaduk nem talált szak­májában elhelyezkedési lehe­tőséget —, tavaly a végzősök száma nyolcvanezer. A diplo­mát szerzők tábora ugyan­csak e két időpontban, két­ezer, illetve 26 ezer. A negye­dik ötéves tervben mindösz- sze egy százalékkal nőtt x or­szágosan az. ipari foglalkozta­tottak létszáma, de Zalában 24, Hajdú-Biharban 18, Bács- K;skunban 18 százalékkal. Ma az. ipar az ország minden ré­szén hatóerő, hiszen Borsod­ban tízezer lakosból 1929 az ipari kereső, Győr-Sopronban 1934, s a listavezető Komá­rom megye, 2252 ipari dolgo­zóval. S mennyi mindent kel­lene, illene sorolni, méltatni ahhoz, hogyha elnagyoltan is. de fölvázolhassuk a képet: ilyen, ezt tudja, ezt nyújtja az iparosított Magyarország. NÓGRAD - 1977. december 25., vasárnap 7 )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents