Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
ICajácsonyi fojgatókönyv Tibiké a szuny ■’ i .jOu és suttogva tanácskozott. —Itt a karácsony, a fellőttek nagy ünnepe — kezd- borító érzés te Pistike. — Minden erönA HÁROMÉVES Andrea, a Nem rombolhatjuk le az illú- — De áhít'atosan! — intett négyéves Pistike és az ötéves zióikat! Pisti. — Csillogó szemmel! A, — Tapintat és ismét csak felnőtteknek ez a háklijuk, i tapintat! — emelte fel ujját hogy nekünk csillogjon a; figyelmeztetően Pisti. — Szív- szemünk a karácsonyfa alatt. nézni, ami.tor Mellesleg butaság, mert csil- Anyunak könnybelá!'"d a s-.«- lógni ott van a karácsonyfa, két össze kell szednünk, hogy me, apu meg ügyetlenül va- de ki érti őket... az öröm felhőtlen mosoiyát cakói azokkal a selejtes csil- No rendben -— vette át a lagszórókkal! szót újra Tibi —, de aztán — Hát még a nagymama!— nyomás az ajándékok. Idefi- kottyantott közbe a kislány, gyeljetek! Nincs kivétel. Mim- — Hogy figyeli, mit szólok den ajándékot sorbavenni. ahhoz a babához, amit ő vett Mindegyikért hálásnak lenni, nekem! Persze én tudom, mi- tapsikolni, viháncolni. Ha lyen kicsi a nyugdíia sze- egyet kihagytok, ezek halálra génynek, ezéjt mindig az ő sértődnek. Borzasztó hiú népajándékának öjülök a legjob- s®g ám a felnőtt! ban. Mejt nekem igen fejlett — Nem bánom — mondta ám a szociális éjzékem... Andrea —. de ha megint ka— JÓL VAN — türelmet- Pok egy búgócsigát, én nem lenkedett a leggyakorlatiasabb is tudom mit csinálok méjgverek, Pisti —, de most már gémben, térjünk rá a tennivalókra. Nem! Parancsolta Tibi. Beszéliük meg a forgatóköny- Repesni fogsz az- örömtől. , vet. Ugye az egész azzal kéz- Nekünk ilyenkor az a dol— En persze ma] ]eg tu- dődik ho°v Apu m-^rázza sunk- hogy repessünk! Külön- - - e-ész izé. odabent Aa rov,Qatfe--s’'’---'- ben Anyunál könnyen eltögú csengőt... Akkor te Andi, r’k a mécses, és tudod, akkor J , , , kezdjél el vonyítani, mint összevesznek Apuval, és rajszolalt meg Andrea, a legki- nyúznak, hogy: Itt a Té- tünk töltik ki a mérgüket. T'~ _i szívem éélaap"óóóó! ’ Aztán hallgathatlak a szemre__ Ez jó __ bólintott rá bánvást, hogy tönkretettük a f el Andrea. — De ha akajjátok, karácsonyestéjüket is! varázsolhassuk szüléink orcájára. • — Bizony — helyeselt Tibiké —, szemünkfénye: a felnőtt! Hiszen egész évben arra várunk, hogy ezen a napon végre drága szüleinket mosolyogni lássuk! Alapjában véve derék emberek a felnőttek, csak egy kicsit önzők. Ök azt hiszik, mi nem tudjuk, amit ők tudnak, hogy azért akarnak nekünk örömet szerezni, mert az nagy örömet szerez nekik. Hadd legyen egy jó napjuk! dóm. hogy ez az ezzel a karácsonyfával meg a többi mókával egv hülyesés — szólal sebb. — De nincs megmondani nekik... — Ne is! — szisszent Tibi. — Egy világ omlana azt is ojdíthatom, hogy: hujj- össze bennük. Nekik sikeréi- jáü! ményre van szükségük. Hadd — Jó, ordítsd! Tehát a végjátszanak el szegénykék a szó: Hurrá! Akkor heroba- sok csingilingivel, szaloncu- nunk és nekiesünk a játékok- korral, a zörgő-csörgő aján- nak... dékcsomagjaikkal. Olyan meg- — A világért se! — tilta- ható, ahogy dugdossák a játé- kozott Tibi. — Még azt mon- kokat a szekrény aljába. Mel- danák, hogy anyagiasak va"Hót r,arn tnHí lesleg azt hiszik, mi hülyék ””'inV. vaevimic, Vi0?v nem tudj”V hol először mindig bámulni keresni, de ez most mellékes, a fát! Tehát még egyszer, összefoglalva: boldogság, örömkönnyek, kitörő hála! Mindenki tudja a feladatát? — I-I-I-GEN hangzott fel a kórus. — Akkor munkára fel! Ne féljetek túlesünk ezen is, aztán kezdődnek a nyugodt hétköznapok, amikor végre azt kell csinálhatunk, amit akarunk! Novobáczky Sándor Révbe jutottak I Az otthon, a család melege messzire kiséri az embert. „Hátország”, ahová vissza lehet menni, aztán újra elindulni. Hiányát az érzi legjobban, aki mindebből kimarad — Négyen voltunk testvérek. Az Alföldön, Békéscsaba mellett éltünk. Igazán nagyon szegények voltunk. Apám nem dolgozott, nem tudta elviselni egyetlen munkahely kötöttségét sem. Pedig szakmája, mestersége volt. Amikor anyám szemrehányást tett, sírt, munkába küldte, ököllel ment neki. Mi gyerekek összebújtunk, amikor zengett felettünk a vihar. Anyám bútorgyárban segédmunkásként A karácsony előtti disznóölés szélgettünk. Másnap bejött az intézet igazgatójához. Elmondta, udvarolni szeretne ennek a kislánynak. Tőlem megkérdezték: „Katika, tetszik-e neked a fiatalember? Mondtam: igen. Megvárt munka után, néhány hónap múlva megvette a gyűrűket. A menyasszonyi ruhámat az intézetben próbáltam fel. A fiatalembert Andó Józsefnek hívták. Fűtő a KISZ-iskolán. Ma ő a férjem. Nemsokára a hatodik házassági évfordulónkat ünnepeljük. Szeretem az uramat, nagyon rendes ember. Pedig mindenki igyekezett lebeszélni annak idején. Engem meg mindennek elmondtak, csak jónak nem... Az anyósomnál lakunk, nagyon ragaszkodik az unokáihoz, úgy És házról házra járnak... Az utca csendes, a téli délelőttre jellemző. A varsányiak a hideg elől behúzódtak langyos kuckóikba, a gazdaság majorjában látni némi pezsgést, zetorok zúgnak, szerelők kopácsolnak. Nyílik az egyik ház kapuja. Furcsa öltözetű suhancok lépnek ki a járdára. Hatan vannak, arcuk kipirosodott, a csípős decemberi széltől. Kifordított bekecs rajtuk, nagyobb termetre szabták finom báránybőrből. Homlokukon fehér rajzlapból kerekített korona, rajta a csillag, kezükben igazi pásztorbot. A legkisebbek — Fazekas Zoltán, Bárány Zsolt, Szita Tamás, Bárány Róbert, Szép Béla, Szép József — a varsányi betlehemjárók. —kép: bábéi— — Házról házra megyünk — a pici srácokban, akik a múltmondja a „főnök”, Fazekas ről még mit sem tudnak, de Zoli. a néphagyomány szorgalmas Körbeállnak az utcán. S el- őrzőivé, terjesztőivé válnak, kezdik a pontosan megfogal- — Hogyan fogadnak benne- mazott a faluban is szájról- teket? szájra járó mondóké':: — Általában már várnak, ..Mennyből az angyal...” éneklik vékony hangjukon. s gyermeki színjátékot adnak elő. A betlehemi jászolt jelképező piciny makett a legnagyobb nyakában függ. A „pásztorok” sorra járulnak a bölcső elé, ki-ki a maga ajándékát hozva. Egvik hófehér báránykát, a másik egyedü- pillantásai kísérik a gyerkő- li kincsét. míves faragása cöket, akik a szeretet, a bé- pásztorbotját ajánlja fel, a ke ünnepén nyakukba veszik harmadik már semmit, hi- a települést, róják a kilomé- szen a „szegénység” mindené- tereket, s hirdetik az új élet tői megfosztotta. születését. Békében, gyermeki Énekelnek, verselnek — így tisztasággal... él a múlt emléke bennük, Sz. Gy. hiszen nem csak az idén, évről évre felkeresik a betlehemjárók a varsányiakat. Négy csoportban járjuk a falut. Minden házba bekopogtatunk kellemes ünnepeket kívánunk — hadarja Szita Tamás. S a falubeliek együttérző fényezte a bútorokat. Amit ^zetbe, este máj aludtunk, érzem hozzám is. Ha vissza keresett, jóformán ennivalóra En az mtezetbol jartam dol- sem volt elég. Soha nem kap- gozm> a hugom nnvel meg tam új ruhát. Talán csak k‘csl volt!. elkfrult Egerbe’ egyetlen egyre emlékszem, Ma mar 0 ls íerjes asszony- egy pirospöttyösre. A család szétszakadt, mi eljöttünk Salgótarjánba, ahol anyámnak rokonai éltek. Befogadtak, egy szoba konyhában nyolcán laktunk. .. gondolok a sorsomra, most látom, milyen jó, hogy akkor volt erőm elmenni és segítséget kérni. Ez fordította jó irányba az életem útját. Kati a nagy üstben kever- get, Józsika ott lábatlankodik mellette. Az apja a kicsit felkapta, nehogy valami baj érAndó Józsefné fehér köpe. nyén hímzett virágok. A Nóg rád megyei Ifjúság és Gyermekvédő Intézetben, ahol gyermekfelügyelő, a gyakran megsimogatják ezeket a virágokat. — Ügy érzem, megtaláltam a helyemet. Szeretem a gyerekeket, szeretem amit csinálok. Egy kicsit a saját sorsomat látom bennük. Szeretetek nagyon sok szeretetet igényelnek. Ebből jutott nekik legkevesebb... — Befejeztem a nyolc általánost. Felvettek az öblösAndóék egyszobás otthonában nagy sürgés-forgásra toppanunk. Az udvaron katlanban forrt a víz, a disznót már javában perzselték. — A gyerekek is itt lábat- je a nagv sürgés-forgásban, lankodnak, elhessegetni sem a kanál egy pillanatra tudom őket — mondja a fia- megáll a kezében: talasszony. Aztán még egy- — Most, szeptemberben bekicsüi szer °baszól az ötévis Józsi- iratkoztam a gimnáziumba, kának, és a hároméves Ági- Az első beszámolókon túlju- nak. — Menjetek már be gye- tottam, remélem a többi is si- rekek, megfáztok. Majd a disz- kerül. Másfél éve hívtak ide nótorban jeleskedjetek! gyermekfelügyelőnek. Ennél Mindenkinek ezernyi a dől. jobbat magamnak el sem tud- ga, így van ez a karácsony nék képzelni. Ott dolgozom, előtti disznóölések idején. ahol embert faragtak belőlem. Elneveti magát, ahogy vé- *• gigpillant az udvaron. — Sose hittem volna, hogy — Először egy olcsó nadrág- mi valaha még disznót is vákosztümöt vettem a fizeté- gunk... semből, utána ruhát, cipőt, ami kellett. Itt, az otth inban se- & gítettek beosztani a pénzeüveggyárba. Segédmunkásként met. meleg ételt kaptam, sze- a festőben dolgoztam. Nagyon rettek. Mindennap úgv jöt- szerettem ott lenni, igazán tem, mint aki valóban hazarendesek voltak hozzám. So_ érkezik. Nyáron a gyerekek- ha senki nem éreztette velem, ]fPi egvütt strandon voltunk, hogy nincs divatos ruhám, ci- ott volt egy fiatalemoer, be- pőm. A fizetésemet utolsó fillérig anyámnak adtam. Aztán r— én jártam az ő ruhájában. Megint a veszekedés, a cirkusz, az ital. A keserűség egyre gyülemlett bennem. Éreztem, így nem jó, változtatni kell. Csak erőm nem volt hozzá. Alig múltam tizenhat éves... Végül nem bírtam tovább. Egyszer kimásztam az emeletről, elmentem a rendőrségre. Őszintén elmondtam mindent. A húgom még aznap délután utánam jött Mindkettőnket kivittek a salgói inAndó Józsefné Kiss Katalin révbe jutott. Huszonnégy éves, és szilárdan elhatározta, hogv az ő gyerekeit kíséri a család melege. Csatai Erzsébet Szeretetéhség Az ünnep előkészületeivel restanciák egyre gyülekeznek, két régen másfelé szólított az foglalatoskodva, ünnepi aján- Mintha csak arra várnának, élet. Ősi, régi hagyományok, dékvásárlás, program kapcsán hogy az egymástól elspórolt megszokottságok köszönnek elő töprengve érzi meg talán leg- perceket odaöntsük a fenyő- ezekből a karácsonyi, újévi inkább az ember, hogy léte- fa alá, íme, az adósságom, nagy rokonlátogatásokból, zik olyan fogalom: szeretet- most ráérek, ezt az időt nek- Izük van, sajátos szépségük éhség. Nem szólnék most a tek kuporgattam. Véletlen-e, és különleges tartalmuk. Na- kézzelfogható dolgokról; ar- hogy ünnepek táján a fél pok, amikor felkerekedik a ról, hogy a családi közös ország szabadságra megy, a fél ország, s szeretetlátogatóba órák vágya az örömszerzés nyárról őrizgetett szabadság- megy. aki csak teheti, óhaja miként fűti fel a ke- maradékok kerülnek elő. Nem, Mohók ilyenkor a gyerekek délyeket, miként biztat újból nem véletlen. Adni akarunk is. Elönt, körülvesz felnőttet, és újból ajándékok vásárlásé- önmagunknak, mi, felnőttek, öreget a szeretetre, foglalatos- ra, még egy kis meglepetés Törleszteni kívánunk vala- ságra, önnön kis lényük észbeszerzésére. Ezek: a külső- mennyit időadósságunkból. S revételezésére szolgáló ezerfé- ,leges jelek, a környezet és mi tagadás: olyan jó ilyen- ie módszerük. Hány, de hány időpont kölcsönözte ingerek, kor bőkezűnek lenni. családban gyűltek fel már a amelyeknek ilyen tájt még Egy nagy havas séta, mond- gyerekektől elvett félórák, akkor is nehéz ellenállni, ha juk a várost övező hegyre, órák, amikor a munka, vagy szűkében van már a pénznek családdal, ródlival. Elindu- a felnőtt kedvtelés, esetleg a a családi pénztárca, s a vá- lünk reggel, nem hajt az idő, fáradság, s a nyűgösség fél- sáriás mértékét jószerivel lehet beszélgetni, tárulkoz- revonulásra késztetett apát, december elején felborítottuk, ni, odafigyelni egymásra, ta- vagy anyát: „játssz egyedül, A szeretetéhség másfajta — Ián kicsit másként is, mint hagyj majd máskor foglalko- korántsem csak anyagi ja- ahogyan az eliramlott köz- zo^ veie(j”. S még jó. ha vakhoz, meglepetésekhez napok diktálják. Elmenni a nem gyűlt a gyerekben kekapcsolódó jeleiről, járulé- nagymamához, nagypapához, kairól szólnék inkább. „Va- aki nem költözött be a me- jon észrevessziik-e, — pél- gyeszékhelyre, hanem ott dául —, hogy az iskolásgye- maradt abban a kis faluban, rekek lelkivilágában, ígv a abban a kis házban, ahol a télelő táján mennyire felhal- gyerekkorunk eltelt, elröp- mozódik bizonyos, szinte meg- pent. Tessék csak megfigyel- fogható szeretetigény? Hát ni: két óriás korosztály sze- igen. A vakáció napjai ré- retetiigénye milyen hiheteí- gesrég távolba röppentek, lenül erős, az öregeké és a Tanulás van három és fél gyermekeké. Csak éppen az hónapja: este tv, kevés szó, idős szülők szelíd-csendesen, néha vasárnap is családi hangosan alig jelezve várják traces — alapvetően csak a a nekik szánt perceket-órákat. A gyerek meg harsány, várja, követeli, kikönyörgi a maga részét. A két nagy korosztály kívánságáramában élürk. Amit köznapi kötelezettségek váltják egymást. „Tanulj. igyekezz”, „közeledik a félévi bizonyítvány”. intésből elég akad iskolában és otthon is. A téli örömök egy-kétszeri korcsolyázásra szanent adtunk meg évközben °kat_ elern‘ korlátozódtak — sietség okán, futó kapkodás, ezemvi más program eddig; anya vásárol, a badságát az ünnepekre spó- okán az öreg szülőknek, az rolgatja. Apa egy kis mellé- most keserű adóssággá gvű- kesért órázik. kerüliön több ük. Törleszteni kéne belőle, apró meglepetés a fa alá. mert az éveknek ebben az Siet velünk az idő az ün- egyetlen időszakában nepek felé. S a napi szeretet- lehet mire hivatkozni. serves közönnyé, tartózkodásunk, örökös sietségünk. Jó, ha megmaradt a követelni tudásuk, ünnepi hetekre gvűj- tögétve — kaszírozva immár a járandóságukat. Hát... ilyen szeretetéhin- ségeink \ rnak, ünnepi csomagba gyűjtögetve, kinek- kinek a magáé. Talán nem is tehetünk arról, hogy felgyülemlik a hátralékunk. A hétköznapok néha sodorják magukkal az embert, torpa- násr.yi időt sem hagyva... Máskor „ragunk hajtjuk bele életformánkat, vágyainkat a siető, mindig új egyéni cé- akaró futásba. Aztán... ilyentájt lassúvá szelídülnek a családi határok kerekei. Hív a gyerek, „válts szót velem, játssz velem, beszélgess velem”. ..Kísérj múzeumba. sétáljunk nem sokat, s hosszan vitassuk meg gze. az izgalmas dolgokat.” öreg // Jai, de szép a karácsonyfa... Jól sikerült, hangulatos ka- Fafeldolgozó Gazdaság salgó- brigádok — A-* ÉVI élelmj- rácsonyfa-ünnepséget tartót- tarjáni erdészete juttatott el szerüzletének Április 4. Patak Salgótarjánban, az Arany János utcai óvodában. Közel százötven ünneplő ruhás kisgyermek leste tágra nyitott szemekkel a hatalmas. szépen feldíszített fenyőfát, ameaz óvodának. A gyerekek énekeltek, játszottak, báboz- tak a fa körül, amely alól nem hiánvoztak az óvoda újonnan vásárolt játékai sem. A kedves ünnepségen részt lócz Imre. és Kállai Éva, valamint a Budapest Kötő Htsz Hámán Kató kollektívájának retetünnep van, s mama, akit szülők várnak, rokonok, baléi éve láttunk utoljára, fu rátnV ,r‘irn‘*k tóviziten, két percre beugor- va hozzá az obiigát csokoládécsomaggal, — most vár ránk. Fiaik, leányaik családjára várnak az öreeek. Arra, hogy sok fogyjon el a karácsonyi pulykából, kalácsból. unokák rajcsúrozzanak a házban, jó nagy, beszélgetések legyenek a családban. lyet az Ipolyvidéki Erdő- és vettek a támogató szocialista nek. — képviselői is. Az óvodások Együtt legyenek egyszer, aki- maguk készítette ajándékokkal kedveskedtek a vendégekrátok kérnek részt az örömeinkből, hogy a közösen eltöltött órák töltsék fei ismét a barátság akkumulátorait Törlesztünk a szeretetadóssá- gokból és csillapítjuk szere- tetéhségünket. Aztán... mintha könnyebbednél; a batyu. Visszük, s ballagunk vele tovább. Várkor.yi Margit NÓGRÁD - 1977. december 24., szombat 5
