Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

— Nem tudom, miért ép­pen az en sorsom érdekli. Ta­lán azért, mert elvált vagyok? Csak azt ne mondja, hogy a kitüntetés miatt keresett fel... rajtam kívül még négyen kap­tak. Tizenöt év után ennyit megérdemeltem — Hol is kezdtem? Ez az első munkahelyem, de úgy érzem az utolsó is. Tizennégy éves koromban apám beho­zott. s azt mondta: No. lá­nyom, holnaptól itt fogsz dol­gozni! Másnaptól csomagol­tam az üvegeket. Néha meg­megcsodáltam egy-egy por­tékát, de különösebben nem rajongtam ezért a munkáért. Akkor még nyolcán dolgoz­tunk a részlegen. Csupa fia­talok és nők. Az egyhangú­ságot beszélgetéssel, tréfálko­zással ütöttük el. Néha meg szótlanok voltunk órákon át. Egy alkalommal. üzenetet küldenek otthonról: meghalt az édesapám! Esz nélkül ro­hanok haza. hát ő fogad a kapuban! Ájulás környékezett, összevissza gagyogta n-ma- lcogtam miamit. Másnap ki­•tiiiHiiiMtiMiiiHüiiiuniiiixiimnt iiipimtrmiii derült „csak" tréfa volt az egész. En aztán kiöntöttem magam a társaság előtt, amúgy istenigazából. Később tudtam meg, hogy semmi kö­zük az egészhez. Egy félnó- tás falumbeli otromba tréfája volt. Ettől kezdve kínosan éreztem magam a többiek előtt. Nagyon igyekeztem he­lyére tenni az ügyet.. Sikerült. De látja, milyen kiszámítha­tatlan a sors, három hét múl­va tényleg meghalt az apám. Mivel egyke voltam és édes­anyám már fekvő beteg volt,, nem maradt más választá­som. otthon kellett maradnom. Nehéz az ő szenvedéseiről be­szélni, de az biztos, hogy nem ilyen befejezést érdemelt. Nemsokára teljésen egyedül maradtam. Esténként órákat bőgtem, mint egy kisgyerek. Mindenem lett a munkahelyi társaság. Sorba látogattam Tavaszváró pihenőpad őket, néha kitalált ürüggyel is elmentem a lakásukra, a csa­ládjukhoz. Másfél év múlva megismerkedtem a későbbi férjemmel. A vállalatnál gép­kocsivezető volt. Megtetszett. Nem tudtam várni két hónap­nál többet, féltem egy flör­téi elintéz.... megesküdtünk. Egy évig nagyon boldogok vol­tunk, aztán rájöttem, hogy zugivó. Próbáltam a lelkére beszélni, hisz’ az állásába ke­rülhetett volna, de nem hasz­nált. Mást találtam ki. Mi­kor hazajött, már várta a hű­tőben a sör... Nem bántam, csak otthon legyen, tgy ment ez két évig. .. De higgye el, ez idő alatt mindennel pró­bálkoztam. .. Később már ran­dalírozott, féltékenységi jele­neteket rendezett, a szomszé­dok rajtunk röhögtek. .. köz­ben terhes lettem... Nem le­het szavakkal elmondani. El­váltunk. Életemben először jutott eszembe, hogy nem ér­demes tovább kínlódnom, ér­telmetlen igy élni. . De már akkor ketten voltunk. A fiam és én. A bátorságot mégis a munkatársak adták vissza. Szinte mindennap eljött ha­laki hozzám közülük. Segítet­tek, vigasztaltak, még sokszor ajándékot is hoztak. . . egy-egy szál virágot. A főnöknőm lett Andriska keresztanyja, vagy ahogy most mondják névadó­szülője. Sokat, nagyon sol;a.t köszönhetek nekik. Egyedül nem lettem volna képes még élni sem. Tudja, a sorsom megtanított. hog'll tv.diam érez­ni a közösség értékét, az em­beri kapcsolatok szükségét. Vágya1:, tervek? Nézze, úgy érzem, legfontosabb a fiam neveiére. Ulá^a gondolhatok magamra is. őszintén szólva, nem szeretnék öreglány ma­radni. Fél éve ismertem meg ..valakit". tatán, ge... e~t hagyjuk. Mindenesetre a. bri­gád nagyon szurkol. Maid. el- feledtem. én vagvok a brigád- vezető. Egyöntetűen választat­tak. De látja, mama a kitün­tetés miatt keresett fel. En pedig a magam regényét lo­csogtam el... T. L. Az alls minden csendes • •• ásók az Orinoco Valamikor az Orinoco felső folyása mentén a gyémántke­resők hosszú időn át szűrték a homokot. Ez a kincskeresési forma most újra divatossá vált. A felső Orinocónál sát­rak, összeütött házak, lakóko­csis autók jelentek meg. A venezuelai kormány azzal a céllal, hogy életet varázsoljon az ország déli részének erre a csaknem lakatlan területére, ingyen engedélyeket ad száz négyzetméternyi területen az ásásra, „korlátlan mélység­ben”. Vastag, több mint húsz cen­tis fehér hósapka fedi a Ka- rancs hegység tetejét. A fák gallyaira gyülemlett friss hó­dara egyre jobban duzzad majd csendesen hull alá. Az útelágazásnál, a csörgedező kis patak mentén portyázó ha­tárőröket ez egyáltalán nem zavarja. Megszokták szemük­kel, fülükkel csakúgy, mint hű kísérőjük, a határőrhöz szinte hozzásimuló kutya' Szolgálatukat teljesítik... X Nagy a készülődés az őr­sön. Ebben a nagyszerű kö­zösségben hárman V3nijak olyanok, akik nősek. A többi­ek tudomásul is veszik hogy az ünnepeket egvütt. a család­dal töltik. Közéjük tartozik Makrai Géza határőr, aki Szátokról vonult be a határ­őrséghez. Felesége. rokonai várják otthon. Most még a többiek is segítenek a csoma­golásban, hogy minden jóle­gyen. — Nálunk hagyományai vannak a karácsonynak Kö­zös vacsora a szülőknél úgy igazai falusi módra Van min­den az asztalon. Külön kö­szöntjük a nagymamát, s egv napot feleségem szüleinél Romhánvban is eltöltünk. Szó­val családias ez a nap — mondja Makrai határőr — Most négy napra megyek. Az számára, egység élenjáró katonája let­tem, jutalomszabadságot kap­tam. A feleségem Éva. így az ünnep mindenképpen hármas lesz a Makrai házban. Az ünnepi, közös vacsora után az őrs klubtermében min­denki megtalálja a maga szórakozását dékok, könyvek, a legjobbak — Én két napot kaptam. Nagybátonyban, a feleségem­mel, a szüleimmel ünnepelünk. De szórakozni is elmegyünk. Lesz virág és ajándék... gondolatban azért itt leszek a fiúkkal. Azokkal, akik a ha­tárt vigyázzák, s azokkal akik az őrsön ünnepelnek — mond­ja Dénes Tibor határőr. X Az ebédlő, egyik ott áll a hatalmas fenyőfa. Szépen feldíszített. Van azon minden. Szaloncukor, csillag­a családi fenyőfát veszik kö­rül, mint a mizserfai Lakatos István, a ceredi Czene P. La- X jós, a szécsényi Vilim László, a pásztói Alapi József. a Ilyen szépen talán még so- szarvasgedei Jekkel István és ha nem pompázott az őrs ét- a többi határőr, kezdőjének asztala. A fehér térítőn kiemelkedik a zöld fe- X nyőgally. Látni, hogy ünnepi az előkészület, ünnepi a va- A folyosón Kanyó Imre ha- csora. Minderről a zabari Gál tárőr őrvezető, járőrparancs- Vilmos — az őrs szakácsa — nők és Sebák István határőr, gondoskodott. A párolgó rá.o. járőrtárs már teljes telszere- tott csirke burgonyával, a sü- lésben várja az eligazító tisz- temény, narancs és üdítő bi- tét. A klubból kiszűrődik a zony megteszi a magáét. A zene, a nagyszerű hangulat, közös műsor emeli a tangula- de őket nem zavarja. Még tot. Végért Lajos határőr őr- mielőtt az^áliamhatár őrizeté- nagy ezt. a hangulatot 'rágad- re indulnának, szót váltunk sarkában ja me3: vs’ük­— Mi békében ünnepeljük — Őszinte legyek? Várjuk a. a karácsonyt, s azt akarjuk, meglepetést, hátha hoz vala­hogy ez a béke tartós is le- mit a „jézuska”. Természete­szóró, csillogó dísz, narancs, s kat0,ná,k vaS^nkl'.; o®"-_hatf,rfAr*£rf _g_0nd°Lu!nk: ki tudja még mi minden. — Az erdészettől kaptuk, magunk választottuk. Talán azért is olyan szép. .. És azért, mert mi férfiak díszí­O nnan fentről a Papbe­rekről, ahonnét az ég­bolt felé emelkednek az új lakóházak, onnan nézve mi­lyen szép a város! Kivált es­te nagyon szép, mert szik­rázik a férve a téli ritka le­vegőn szinte szemet káprázta­tóan. Bencze Ferenc szemét is nyugtalanítja, mert nyi­tott tenyerével árnyékot emelt föléje, amíg a ház előtt bú­csút vettünk. De azért a te­kintetét le nem vette volna a városról, mert amikor ki­tisztul a levegő a szemből a Kálvária, északról pedig a Kercseg árnyékot vet a völgy­re, az esti fényben ékszer­dobozra emlékeztet Salgótar­ján, amelyet épper akkor nyitottak fel. Hideg volt. a fák is zúzmarában remegtek, de Bencze Ferenc nem moz­dult. A szeme megbarátkoz­va a fénnyel, nézte a várost. Felszakadt belőle a szó: — De szép a fény. és mi­lyen fojtogató a sötétség... Neki élete left a fény. er­jeszteni ereszkedett alá vala­ha régen a rónai laposról a Zagyva folyására, ahol vá­lasztóra fordulnak a pata­kok, épület emelkedett fé­nyeshangú turbinák védel­mére, hogy az inászói völgy­ből Szegedig világot adjon a lámpa. Meg életet... Ott a turbinák zúgásában a négv- né! több évtized alatt, ott tanulta meg, mit jelent az embernek a fény a csillagó. az életet formáló. De ott tanulta - meg, mit jelent, ha a fény Soha többé nem aludhat ki a fény... kialszik. A gondolattól is megfakult az arcszíne. Sze­mében a rémület emléke tükröződött, hangja is re­megett, megingatta kiegyen­súlyozott nyugdíjas életét. — Fény nélkül megfullad az ember — mondta. Felébreszteni e keserű kort, ezért találkoztunk ka­rácsonykor Bencze Ferenccel. A vízválasztói telepről a vá­ros feletti dombra ment lak- ri. Szép is, meg kényelrhes is kettőjüknek az a Lovász József úti lakás, de igazából ott maradt Vízválasztón a szíve. Lázbajön. amikor em­lékezik rá. Idézi, hogy mi­lyen volt ott a munkahelv, a tisztaság. Fehérre csiszolt a kerámia, szépen festettek az erőmű falai, mennyezete kifényezett lécekkel díszí­tett. És a turbinák zúgása tiszta csengésű, aminek sok évtizeden át egyik kezelője lett ő, Bencze Ferenc, a vil­lamos lakatos. Múltba te- kintően emlékezett. — Azok a turbinák soha nem állhatták meg! Egyszer azért megállották, mert meghaltak. Erőszakos halállal haltak meg. Akkor azt hitték a turbinákkal együtt ők is meghalnak, mindannyian meghalnak, akik ott, a telepen éltek. Már a Petikláz felett, a dombon eljött a tél, deret öltött a fákra. Fenyő után is keres­kedtek az erdőn, mert közel- gett a karácsony. Ebben az ünnepvárásban ért hozzá­juk a parancs, hogy . szedjék szét a turbinákat. Benczít a rémület feszítette, amikor hangosan tiltakozott! — A turbináknak élni kell! Már morajlott, dübörgött a hegyek mögött a pusztulás. A medencébe érkezett a hábo­rú. Legfőbb gondolatuk volt, megmenteni az erőmű­vet, amíg ideérnek, akik a fény életét hozzák. Bencze Ferenc szavai nyomá.. éled­nek az emlékek. Fegyverek árnyéka kísérte bontásra kár­hoztatott csavarkulcsos ke­züket. De amit a fegyverek árnyékában szétszedtek nap­pal, éjszaka visszarakták. A halállal fenyegető leleplezés után bújtatták az alkatrésze­ket az inászói bányába, majd amikor elzárták előlük az odavezető utat. beengedték az udvart szelő csatornába. A rémület napjai mindig ne­hezen múlnak, de akkor, azokban a halált rejtegető percekben még nehezebben múltak. A remény, amely a hegyeken túl harsogott, csak nem akart eljönni,. Szentestén a németek kiterelték vala- mennyiüket az erőmű terüle­határőrök. A béke határait Bizony előfordul, hogy néhány őrizzük, amely sérthetetlen... csibész az ünnepi alkalmat szeretné kihasználni De mi; X éppen ezért ilyenkor még éberebbek vagyunk. Éppen A klubszobában szól a tele- ézért szigorúbban szervezzük1' tettük. A kis közösség min- vízió. Sokan a műsort nézik, a figyelést. Rossz, amikor a den tagja akasztott valamit Mások a sakkban lelik örö- köd is zavar. De azért itt van. rá. Képzelje el, csak a sza- műket, többen az asztalifocit a kutyánk az is sokat segít, loncukor több mint öt kiló — állják körül, s úgy drukkol- Persze, hogy gondolunk haza. szinte dicsekedik a salgótar- nak. Felszabadultan töltik ide- hiszen karácsony van. Ezt nem, jáni Babulya Barnabás, az őrs jüket,. a határőrök, akik gon- tagadhatjuk le — mondja Ka- KlSZ-titkára. A fa alatt aján- dolatban azért otthon vannak, nyó Imre, s közben fegyver, zetét igazítja. — A gondolatunk cikázik ilyenkor. Hogyan ünnepelnek az otthoniak, mit csinálnak a barátok, milyen jó lenne kö­zöttük lenni. Ezt kár lenne tagadni... De azért az a jó’ érzés, hogy ilyenkor, kará­csonykor rám bízzák az ál­lamhatár őrzését és én erre nagyon büszke vágyó? — je­lenti ki Sebák István, majd a,.i járőrparancsnok veszi vissza a szót. Siet, mert érkezik az elöljáró: í — Jóleső érzés, hogy mi biztosítjuk a békés, nyugodt karácsonyt... Mi fiatal határ-, őrök. 1 És elhangzik a parancs:...' a Magvar Népköztársaság ál­lamhatárának őrizeté-e in­dulj! — hangzik az ő-sügye- letes vezényszava. tán lassan derengett az Igaz­ság. Bencze Ferenc csak nyö­szörögni tudta a szavakat. — Legyetek örökre átkozot­tak — üzente, az akkor már téről. Kényszerszorongva zsú- a hamuhegyen át menekülő tolódtak aszonyok, férfiak, német katonák után. gyerekek az óvóhelyen. Volt A bunkerból kitódult em- aki imádkozott, aki karácso- berek tekintete mereven a nyi zsoltárokat dúdolt. ami füstölgő mindenükre szegező- egybevegyült a tehetetlenség- dött. Rettenetes cseni volt. bői fakadó szitkozódással. Nem beszéltek a turbinák. Az udvarról még hárman, megállt a víz csobogása, csak Bencze Ferenc, Mikus József benn valahol a rombadőlt fa- és Bányik István nem moz- ^ak mögött egy zsarátnok pat­dultak Fegyverekkel taszigál- ták őket. És akkor Bencze be­lebotlott egy vezetékbe. Agyá­ba vágott a felismerés, és fel­kiáltott., — A vezeték, a vezeték 1 Ne robbantsátok fel a turbi­nákat! A katonák félrelökték, az­tán tuszkolták az óvóhely fe­lé, Azok nem értették az ő fájdalmát, ő pedig nem értet­te rideg darabos szavukat. Az óvóhely ajtaja bezárult mö­göttük. Aztán nyomasztó sö­togott, dé nem bírt tüzet lob­bantam. Egy asszony felzoko­gott, ami jeladás lett. A meg­gyötört testekbe szorult fáj­dalom utat tört magának. És akkor kinn a hegyekben meg­szólaltak a fegyverek. Vízvá­lasztónál utolsó csatára kel­tek a városnak új életet ho­zó katonák. Bencze Ferenc- ben feléledt az elszántság, — Felépítjük, mert fény nélkül nincs élet! nnan fentről, a Pappbe- rekről nagyon szép az tétség telepedett rájuk. Csend esti fényben tündöklő város, lett a hirtelen rájuk szakadt Több mint három évtizede rémülettől. És ebbe a csend- szabad. Bencze Ferencnek kü- be belehasított az a hegyet lönösen szép. mert az első remegtető robbanás, amely fénysugarat onnan, az inászói egymásra dobálta az embere- völgyből ő küldte a városnak, két. Rémülettel telt meg a amely aztán ilyen szép ünnep- sikongástól, káromkodástól váró csillogásúvá terebélyese- zajló föld alatti világ. Bencze dett. mely soha többé nem az ajtót feszegette. Többen a aludhat ki. férfiak segítségére siettek, míg Bobál Gyula végül feltárult. Sötét füst, por zuhant rájuk, amelv még ak- '| kor takarta a valóságot. Az- J NOGRÁD - 1977. december 24., szombat X A hegyoldal szinte macába- szívja a faluból kiszűrődő fényt. Mintha hömpölyögne a magnó melódiája: ... ..kiska­rácsony. nagv karácsony” Telnek, múlnak a percek, az órák. Letelik a szolgálat — ... Kanvó István járőr- narancsnok ielentem. hogv Se­bák Tstván határőr iárőrtárs- sal. a Magvar Népköztársaság államhatárának őrizetéről be­vonultam. Szolgálatom ideje alatt különös esemény nem történt... Eltelt az este. Az államhatá­ron minden csendes volt. Somogy vári I ászló 3

Next

/
Thumbnails
Contents