Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-24 / 302. szám
— Nem tudom, miért éppen az en sorsom érdekli. Talán azért, mert elvált vagyok? Csak azt ne mondja, hogy a kitüntetés miatt keresett fel... rajtam kívül még négyen kaptak. Tizenöt év után ennyit megérdemeltem — Hol is kezdtem? Ez az első munkahelyem, de úgy érzem az utolsó is. Tizennégy éves koromban apám behozott. s azt mondta: No. lányom, holnaptól itt fogsz dolgozni! Másnaptól csomagoltam az üvegeket. Néha megmegcsodáltam egy-egy portékát, de különösebben nem rajongtam ezért a munkáért. Akkor még nyolcán dolgoztunk a részlegen. Csupa fiatalok és nők. Az egyhangúságot beszélgetéssel, tréfálkozással ütöttük el. Néha meg szótlanok voltunk órákon át. Egy alkalommal. üzenetet küldenek otthonról: meghalt az édesapám! Esz nélkül rohanok haza. hát ő fogad a kapuban! Ájulás környékezett, összevissza gagyogta n-ma- lcogtam miamit. Másnap ki•tiiiHiiiMtiMiiiHüiiiuniiiixiimnt iiipimtrmiii derült „csak" tréfa volt az egész. En aztán kiöntöttem magam a társaság előtt, amúgy istenigazából. Később tudtam meg, hogy semmi közük az egészhez. Egy félnó- tás falumbeli otromba tréfája volt. Ettől kezdve kínosan éreztem magam a többiek előtt. Nagyon igyekeztem helyére tenni az ügyet.. Sikerült. De látja, milyen kiszámíthatatlan a sors, három hét múlva tényleg meghalt az apám. Mivel egyke voltam és édesanyám már fekvő beteg volt,, nem maradt más választásom. otthon kellett maradnom. Nehéz az ő szenvedéseiről beszélni, de az biztos, hogy nem ilyen befejezést érdemelt. Nemsokára teljésen egyedül maradtam. Esténként órákat bőgtem, mint egy kisgyerek. Mindenem lett a munkahelyi társaság. Sorba látogattam Tavaszváró pihenőpad őket, néha kitalált ürüggyel is elmentem a lakásukra, a családjukhoz. Másfél év múlva megismerkedtem a későbbi férjemmel. A vállalatnál gépkocsivezető volt. Megtetszett. Nem tudtam várni két hónapnál többet, féltem egy flörtéi elintéz.... megesküdtünk. Egy évig nagyon boldogok voltunk, aztán rájöttem, hogy zugivó. Próbáltam a lelkére beszélni, hisz’ az állásába kerülhetett volna, de nem használt. Mást találtam ki. Mikor hazajött, már várta a hűtőben a sör... Nem bántam, csak otthon legyen, tgy ment ez két évig. .. De higgye el, ez idő alatt mindennel próbálkoztam. .. Később már randalírozott, féltékenységi jeleneteket rendezett, a szomszédok rajtunk röhögtek. .. közben terhes lettem... Nem lehet szavakkal elmondani. Elváltunk. Életemben először jutott eszembe, hogy nem érdemes tovább kínlódnom, értelmetlen igy élni. . De már akkor ketten voltunk. A fiam és én. A bátorságot mégis a munkatársak adták vissza. Szinte mindennap eljött halaki hozzám közülük. Segítettek, vigasztaltak, még sokszor ajándékot is hoztak. . . egy-egy szál virágot. A főnöknőm lett Andriska keresztanyja, vagy ahogy most mondják névadószülője. Sokat, nagyon sol;a.t köszönhetek nekik. Egyedül nem lettem volna képes még élni sem. Tudja, a sorsom megtanított. hog'll tv.diam érezni a közösség értékét, az emberi kapcsolatok szükségét. Vágya1:, tervek? Nézze, úgy érzem, legfontosabb a fiam neveiére. Ulá^a gondolhatok magamra is. őszintén szólva, nem szeretnék öreglány maradni. Fél éve ismertem meg ..valakit". tatán, ge... e~t hagyjuk. Mindenesetre a. brigád nagyon szurkol. Maid. el- feledtem. én vagvok a brigád- vezető. Egyöntetűen választattak. De látja, mama a kitüntetés miatt keresett fel. En pedig a magam regényét locsogtam el... T. L. Az alls minden csendes • •• ásók az Orinoco Valamikor az Orinoco felső folyása mentén a gyémántkeresők hosszú időn át szűrték a homokot. Ez a kincskeresési forma most újra divatossá vált. A felső Orinocónál sátrak, összeütött házak, lakókocsis autók jelentek meg. A venezuelai kormány azzal a céllal, hogy életet varázsoljon az ország déli részének erre a csaknem lakatlan területére, ingyen engedélyeket ad száz négyzetméternyi területen az ásásra, „korlátlan mélységben”. Vastag, több mint húsz centis fehér hósapka fedi a Ka- rancs hegység tetejét. A fák gallyaira gyülemlett friss hódara egyre jobban duzzad majd csendesen hull alá. Az útelágazásnál, a csörgedező kis patak mentén portyázó határőröket ez egyáltalán nem zavarja. Megszokták szemükkel, fülükkel csakúgy, mint hű kísérőjük, a határőrhöz szinte hozzásimuló kutya' Szolgálatukat teljesítik... X Nagy a készülődés az őrsön. Ebben a nagyszerű közösségben hárman V3nijak olyanok, akik nősek. A többiek tudomásul is veszik hogy az ünnepeket egvütt. a családdal töltik. Közéjük tartozik Makrai Géza határőr, aki Szátokról vonult be a határőrséghez. Felesége. rokonai várják otthon. Most még a többiek is segítenek a csomagolásban, hogy minden jólegyen. — Nálunk hagyományai vannak a karácsonynak Közös vacsora a szülőknél úgy igazai falusi módra Van minden az asztalon. Külön köszöntjük a nagymamát, s egv napot feleségem szüleinél Romhánvban is eltöltünk. Szóval családias ez a nap — mondja Makrai határőr — Most négy napra megyek. Az számára, egység élenjáró katonája lettem, jutalomszabadságot kaptam. A feleségem Éva. így az ünnep mindenképpen hármas lesz a Makrai házban. Az ünnepi, közös vacsora után az őrs klubtermében mindenki megtalálja a maga szórakozását dékok, könyvek, a legjobbak — Én két napot kaptam. Nagybátonyban, a feleségemmel, a szüleimmel ünnepelünk. De szórakozni is elmegyünk. Lesz virág és ajándék... gondolatban azért itt leszek a fiúkkal. Azokkal, akik a határt vigyázzák, s azokkal akik az őrsön ünnepelnek — mondja Dénes Tibor határőr. X Az ebédlő, egyik ott áll a hatalmas fenyőfa. Szépen feldíszített. Van azon minden. Szaloncukor, csillaga családi fenyőfát veszik körül, mint a mizserfai Lakatos István, a ceredi Czene P. La- X jós, a szécsényi Vilim László, a pásztói Alapi József. a Ilyen szépen talán még so- szarvasgedei Jekkel István és ha nem pompázott az őrs ét- a többi határőr, kezdőjének asztala. A fehér térítőn kiemelkedik a zöld fe- X nyőgally. Látni, hogy ünnepi az előkészület, ünnepi a va- A folyosón Kanyó Imre ha- csora. Minderről a zabari Gál tárőr őrvezető, járőrparancs- Vilmos — az őrs szakácsa — nők és Sebák István határőr, gondoskodott. A párolgó rá.o. járőrtárs már teljes telszere- tott csirke burgonyával, a sü- lésben várja az eligazító tisz- temény, narancs és üdítő bi- tét. A klubból kiszűrődik a zony megteszi a magáét. A zene, a nagyszerű hangulat, közös műsor emeli a tangula- de őket nem zavarja. Még tot. Végért Lajos határőr őr- mielőtt az^áliamhatár őrizeté- nagy ezt. a hangulatot 'rágad- re indulnának, szót váltunk sarkában ja me3: vs’ük— Mi békében ünnepeljük — Őszinte legyek? Várjuk a. a karácsonyt, s azt akarjuk, meglepetést, hátha hoz valahogy ez a béke tartós is le- mit a „jézuska”. Természeteszóró, csillogó dísz, narancs, s kat0,ná,k vaS^nkl'.; o®"-_hatf,rfAr*£rf _g_0nd°Lu!nk: ki tudja még mi minden. — Az erdészettől kaptuk, magunk választottuk. Talán azért is olyan szép. .. És azért, mert mi férfiak díszíO nnan fentről a Papberekről, ahonnét az égbolt felé emelkednek az új lakóházak, onnan nézve milyen szép a város! Kivált este nagyon szép, mert szikrázik a férve a téli ritka levegőn szinte szemet kápráztatóan. Bencze Ferenc szemét is nyugtalanítja, mert nyitott tenyerével árnyékot emelt föléje, amíg a ház előtt búcsút vettünk. De azért a tekintetét le nem vette volna a városról, mert amikor kitisztul a levegő a szemből a Kálvária, északról pedig a Kercseg árnyékot vet a völgyre, az esti fényben ékszerdobozra emlékeztet Salgótarján, amelyet épper akkor nyitottak fel. Hideg volt. a fák is zúzmarában remegtek, de Bencze Ferenc nem mozdult. A szeme megbarátkozva a fénnyel, nézte a várost. Felszakadt belőle a szó: — De szép a fény. és milyen fojtogató a sötétség... Neki élete left a fény. erjeszteni ereszkedett alá valaha régen a rónai laposról a Zagyva folyására, ahol választóra fordulnak a patakok, épület emelkedett fényeshangú turbinák védelmére, hogy az inászói völgyből Szegedig világot adjon a lámpa. Meg életet... Ott a turbinák zúgásában a négv- né! több évtized alatt, ott tanulta meg, mit jelent az embernek a fény a csillagó. az életet formáló. De ott tanulta - meg, mit jelent, ha a fény Soha többé nem aludhat ki a fény... kialszik. A gondolattól is megfakult az arcszíne. Szemében a rémület emléke tükröződött, hangja is remegett, megingatta kiegyensúlyozott nyugdíjas életét. — Fény nélkül megfullad az ember — mondta. Felébreszteni e keserű kort, ezért találkoztunk karácsonykor Bencze Ferenccel. A vízválasztói telepről a város feletti dombra ment lak- ri. Szép is, meg kényelrhes is kettőjüknek az a Lovász József úti lakás, de igazából ott maradt Vízválasztón a szíve. Lázbajön. amikor emlékezik rá. Idézi, hogy milyen volt ott a munkahelv, a tisztaság. Fehérre csiszolt a kerámia, szépen festettek az erőmű falai, mennyezete kifényezett lécekkel díszített. És a turbinák zúgása tiszta csengésű, aminek sok évtizeden át egyik kezelője lett ő, Bencze Ferenc, a villamos lakatos. Múltba te- kintően emlékezett. — Azok a turbinák soha nem állhatták meg! Egyszer azért megállották, mert meghaltak. Erőszakos halállal haltak meg. Akkor azt hitték a turbinákkal együtt ők is meghalnak, mindannyian meghalnak, akik ott, a telepen éltek. Már a Petikláz felett, a dombon eljött a tél, deret öltött a fákra. Fenyő után is kereskedtek az erdőn, mert közel- gett a karácsony. Ebben az ünnepvárásban ért hozzájuk a parancs, hogy . szedjék szét a turbinákat. Benczít a rémület feszítette, amikor hangosan tiltakozott! — A turbináknak élni kell! Már morajlott, dübörgött a hegyek mögött a pusztulás. A medencébe érkezett a háború. Legfőbb gondolatuk volt, megmenteni az erőművet, amíg ideérnek, akik a fény életét hozzák. Bencze Ferenc szavai nyomá.. élednek az emlékek. Fegyverek árnyéka kísérte bontásra kárhoztatott csavarkulcsos kezüket. De amit a fegyverek árnyékában szétszedtek nappal, éjszaka visszarakták. A halállal fenyegető leleplezés után bújtatták az alkatrészeket az inászói bányába, majd amikor elzárták előlük az odavezető utat. beengedték az udvart szelő csatornába. A rémület napjai mindig nehezen múlnak, de akkor, azokban a halált rejtegető percekben még nehezebben múltak. A remény, amely a hegyeken túl harsogott, csak nem akart eljönni,. Szentestén a németek kiterelték vala- mennyiüket az erőmű terülehatárőrök. A béke határait Bizony előfordul, hogy néhány őrizzük, amely sérthetetlen... csibész az ünnepi alkalmat szeretné kihasználni De mi; X éppen ezért ilyenkor még éberebbek vagyunk. Éppen A klubszobában szól a tele- ézért szigorúbban szervezzük1' tettük. A kis közösség min- vízió. Sokan a műsort nézik, a figyelést. Rossz, amikor a den tagja akasztott valamit Mások a sakkban lelik örö- köd is zavar. De azért itt van. rá. Képzelje el, csak a sza- műket, többen az asztalifocit a kutyánk az is sokat segít, loncukor több mint öt kiló — állják körül, s úgy drukkol- Persze, hogy gondolunk haza. szinte dicsekedik a salgótar- nak. Felszabadultan töltik ide- hiszen karácsony van. Ezt nem, jáni Babulya Barnabás, az őrs jüket,. a határőrök, akik gon- tagadhatjuk le — mondja Ka- KlSZ-titkára. A fa alatt aján- dolatban azért otthon vannak, nyó Imre, s közben fegyver, zetét igazítja. — A gondolatunk cikázik ilyenkor. Hogyan ünnepelnek az otthoniak, mit csinálnak a barátok, milyen jó lenne közöttük lenni. Ezt kár lenne tagadni... De azért az a jó’ érzés, hogy ilyenkor, karácsonykor rám bízzák az államhatár őrzését és én erre nagyon büszke vágyó? — jelenti ki Sebák István, majd a,.i járőrparancsnok veszi vissza a szót. Siet, mert érkezik az elöljáró: í — Jóleső érzés, hogy mi biztosítjuk a békés, nyugodt karácsonyt... Mi fiatal határ-, őrök. 1 És elhangzik a parancs:...' a Magvar Népköztársaság államhatárának őrizeté-e indulj! — hangzik az ő-sügye- letes vezényszava. tán lassan derengett az Igazság. Bencze Ferenc csak nyöszörögni tudta a szavakat. — Legyetek örökre átkozottak — üzente, az akkor már téről. Kényszerszorongva zsú- a hamuhegyen át menekülő tolódtak aszonyok, férfiak, német katonák után. gyerekek az óvóhelyen. Volt A bunkerból kitódult em- aki imádkozott, aki karácso- berek tekintete mereven a nyi zsoltárokat dúdolt. ami füstölgő mindenükre szegező- egybevegyült a tehetetlenség- dött. Rettenetes cseni volt. bői fakadó szitkozódással. Nem beszéltek a turbinák. Az udvarról még hárman, megállt a víz csobogása, csak Bencze Ferenc, Mikus József benn valahol a rombadőlt fa- és Bányik István nem moz- ^ak mögött egy zsarátnok patdultak Fegyverekkel taszigál- ták őket. És akkor Bencze belebotlott egy vezetékbe. Agyába vágott a felismerés, és felkiáltott., — A vezeték, a vezeték 1 Ne robbantsátok fel a turbinákat! A katonák félrelökték, aztán tuszkolták az óvóhely felé, Azok nem értették az ő fájdalmát, ő pedig nem értette rideg darabos szavukat. Az óvóhely ajtaja bezárult mögöttük. Aztán nyomasztó sötogott, dé nem bírt tüzet lobbantam. Egy asszony felzokogott, ami jeladás lett. A meggyötört testekbe szorult fájdalom utat tört magának. És akkor kinn a hegyekben megszólaltak a fegyverek. Vízválasztónál utolsó csatára keltek a városnak új életet hozó katonák. Bencze Ferenc- ben feléledt az elszántság, — Felépítjük, mert fény nélkül nincs élet! nnan fentről, a Pappbe- rekről nagyon szép az tétség telepedett rájuk. Csend esti fényben tündöklő város, lett a hirtelen rájuk szakadt Több mint három évtizede rémülettől. És ebbe a csend- szabad. Bencze Ferencnek kü- be belehasított az a hegyet lönösen szép. mert az első remegtető robbanás, amely fénysugarat onnan, az inászói egymásra dobálta az embere- völgyből ő küldte a városnak, két. Rémülettel telt meg a amely aztán ilyen szép ünnep- sikongástól, káromkodástól váró csillogásúvá terebélyese- zajló föld alatti világ. Bencze dett. mely soha többé nem az ajtót feszegette. Többen a aludhat ki. férfiak segítségére siettek, míg Bobál Gyula végül feltárult. Sötét füst, por zuhant rájuk, amelv még ak- '| kor takarta a valóságot. Az- J NOGRÁD - 1977. december 24., szombat X A hegyoldal szinte macába- szívja a faluból kiszűrődő fényt. Mintha hömpölyögne a magnó melódiája: ... ..kiskarácsony. nagv karácsony” Telnek, múlnak a percek, az órák. Letelik a szolgálat — ... Kanvó István járőr- narancsnok ielentem. hogv Sebák Tstván határőr iárőrtárs- sal. a Magvar Népköztársaság államhatárának őrizetéről bevonultam. Szolgálatom ideje alatt különös esemény nem történt... Eltelt az este. Az államhatáron minden csendes volt. Somogy vári I ászló 3
