Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
Salgótarjáni zománc- ée üvegmuvészeti biennálé A SALGÓTARJÁNI zománc- és üvegművészeti biennálé december 3-án nyílt meg Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában. A biennálé programja három téma-, illetve feladatkörhöz kapcsolódik: a zománc és az üveg kapcsolata az építészettel, a zománc és az üveg a tárgyak világában, valamint a zománc és az üveg művészeti hagyományai. Ezúttal a biennálé a zománc és az üveg kapcsolatát az építészettel mutatja be. Ezen a bemutatón azok a művek szerepelnek, amelyek valamilyen — díszítő, szerkezeti, rendszerezett burkoló stb. — feladattal szervesen kapcsolódnak az építészethez, illetve épülethez. A rendezők megfogalmazása szerint: „A bemutató célja, hogy dokumentálja a zománcnak és az üvegnek az emberi környezetben esztétikai és használati értéket közvetíteni tudó szerepét; és szakmai, valamint közművelődési fórumot adjon e két anyaggal dolgozó alkotóknak, illetve biztosítsa az ebben a körben született művészeti eredmények, új kezdeményezések, kísérletek publicitását.” Ennek a célnak a mostani — január közepéig nyitva tartó biennálé — megfelel, többségében magas színvonalú alkotásokat Vonultat fel. Nyilvánvaló az is, hogy az üvegcsarnokot a biennálé kinőtte, bár a rendezés igyekezett a rendelkezésre álló teret a lehető legnagyobb mértékben kihasználni, némi zsúfoltság elkerülhetetlenül érezhető. Itt múlására, falfelületekre történő felvitelére stb. kedvező lehetőség nyílhat. Mód van arra, hogy az ipar és a művészet, a technika és a művészet között a városépités — várostelepítés — során mind szorosabb kapcsolat fejlődjön ki, az épített emberi környezet magas fokú humanizálása jegyében. Ezt a tárlatot szerény indításnak tekintem. Lehetővé teszi, hogy ezen anyagokat, zománcozott vasat, üveget stb., mint építészeti anyagokat is kiállítsuk, dokumentálva a benne rejlő lehetőségeket. — Ma a világon egyre többen foglalkoznak a különféle iparilag előállítható és sokszorosítható anyagok felkutatásával, azok esztétikai formálásával. Például a zománccal és az üveggel való ilyen irányú foglalkozást — több más mellett — éppen ön vezette be a magyar felsőoktatásban. — Valóban így van, mindezen anyagok építészeti fel- használása az egész világon téma. Angliában például a trópusi építészet számára különböző kisebb-nagyobb méretű szendvicspaneleket is gyártanak, amelyekbe — — többi között — a hő- és hangszigetelést is beépítették. Engem jó ideje foglalkoztatnak személy szerint is a tömeges építkezések esztétikai problémái. Magyar- országon is van már olyan épület, létesítmény, melynek díszítését zománcozott elemekkel oldották meg. ★ A biennálé gazdag anyagot vonultat fel, amelynek mutat be épületdíszítő burkolati elemekből. (Blaski díszítőművészként számos mozaikot, sgrafittót, üvegablakot stb. készített állami megbízásra; az üvegcsarnok mozaikja is az ő alkotása). Buczkó Györgynek üveg- kútja áll a salgótarjáni főtéren, most kiállította üveg- díszkútjának makettjét, valamint rogyasztott üveglapot, munkamakettet. A Salgótarjánban élő Erdei Sándor lépcsőházi világítótesteket küldött a biennáléra. Fabók Gyula a paksi atom- erőművállalat bejáratához készített zománckompozíció- tervével jelentkezett, ez már anyagban elkészült terv. (ő 1969-ben első díjat nyert a salgótarjáni zománcbienná- lén, a műfajban szintén jelentős múlttal rendelkezik.) Király Sándor a Szegedi Kamar Színház előosarnok- burkolattervét és anyagmintáját, Komáromi Györgyi pultburkoló elemsort, Mayer Berta, többi között, belső burkolattervet állított ki. Minya Mária—Szilágyi András a Szeged Üj Hungária Szálló üvegmozaik fotódokumentációját, Papp Oszkár Budapest, Felszabadulás téri aluljáró zománckompozícióját, fotó- és anyagmintáját mutatja be. Ásztai Csaba, Bardocz Barna, Bednay Dezső, Bohus Zoltán, Farkas Éva, Francz Ferenc, Hefter László, Jávor Piroska, Jegenyés János, Jegenyésné Móker Zsuzsanna, Kerezsi Györgyi, Koburger Zsolt, Koncz Béla, Kovács Júlia, dr. L. Szabó Erzsébet, Szilágyi András, Zidarics Ilona művei tartoznak még a biÖ egyezzük meg azt is, hogy a művek alatt található aláírások egy része meglehetősen általános, információs értéke kevés. Tekintettel arra, hogy részletes katalógus nem készült a biennáléra, nem ártott volna informatívabbá tenni a címeket, aláírásokat, esetenként jobban ügyelhettek volna a pontosságra is. Reméljük, a későbbiekben' a biennálé részletes dokumentációja megjelenik, a nyilvánosság — a szakmai közvélemény — előtt is propagálva a biennálé értékét. ★ Megkérdeztük Z. Gács György, Munkácsy-díjas érdemes művészt, aki nagy részt vállalt a salgótarjáni biennálé előkészítő bizottságának munkájában, s aki maga is tevékenyen foglalkozik a külső és belső architektúrához társítható formaalakításokkal, az ábrázoló és téralakító művészetek változatos eszközeinek együttes felhasználásával: miként vélekedik a salgótarjáni biennálé szerepéről? — Nagy jelentőségüknek érzem olyan kiállítások, szimpozionok stb. rendezését, amelyeken városépítészettel kapcsolatos építészeti-, képző- és iparművészeti témákat vetnek fel, esetleg megvalósult alkotásokat mutatnak be — mondotta Z. Gács György. — Ügy gondolom, Salgótarján a Hennáiénak jó otthpna, hiszen modern városépítészeti értékekkel bír, továbbá megfelelő ipari háttérrel is rendelkezik, zománc- és üveggyára van, tehát például ezen anyagok esztétikus forelemzése és értékelése, természetesen, a szakmai sajtó, a szakmai munkaközösségek feladata. A tájékoztatás igényével néhány burkolat- és murális tervről, itt látható épület díszítő burkolati elemről, munkamakettről, világítótestről, ritmusvariációról stb. szólunk. Bálint Ildikó Salgótarján keleti és nyugati városrészét összekötő aluljáró burkolásának zománctervével van jelen. Blaski János gazdag anyagot ennálé anyagához. A KECSKEMÉTI zománcművészeti alkotótábor kollektívája azzal az anyaggal szerepel a biennálén, amelyet Nógrád megyében már hosszabb idő óta láthatott a közönség, köztük, többi között, Dohnál Tibor, Deim Pál, Kátai Mihály, Lantos Ferenc terveit, kivitelezett részleteket stb. Erről az anyagról lapunkban korábban részletesen számoltunk be. T. E. Könyvtár A szabad idő és az életmód kutatásával foglalkozó szociológusok beszédes számokkal „igazolták”: kényelmesek vagyunk, ha művelődésről van szó... Ha egy-egy szolgáltatás igény- bevétele érdekében mondjuk fél kilométert gyalogolni kell, vagy csak a később induló busszal, vonattal mehetünk haza, sokan meggondoljuk magunkat. Otthon vár a televízió, hallgathatunk — jó minőségű — „konzervzenét”, olvashatunk. Apropó, olvasás — itt sem mellékes, milyen könnyen érhető el az a könyvtár. A legjobb, ha lakóközeiben van. Mindezzel számolni kell azoknak, akik a közművelődési lehetőségek megteremtésén munkálkodnak. Persze, a kiinduláshoz igények kellenek. A könyvtárnál maradva: az olvasóvá hevelés folyamata nélkül gyér látogatottsága lesz a legjobban felszerelt könyvtáraknak is. Salgótarjánban a peremkerületi klubkönyvtárak folyamatos működtetése mellett két—három éve tudatosabban foglalkoznak az iskolai könyvtárak fejlesztésével ennek érd ekében. 1374-ben irányelvekéi bocsátottak ki, amely alapján elkezdődött az iskolában levő tanári és tanulói könyvállomány összevonása. 1975-ben órakedvezményes könyvtárosokat állítottak be, akik azóta már alapfokú könyvtárosi vizsgával is rendelkeznek. Mindez meghozta az eredményt: a kölcsönzött kötetek szama magasabb az országos átlagnál. Ebben segített az is, hogy ahol csak lehetőség volt rá — több helyen társadalmi munkával, összefogással — önálló könyvtárhelyiséget alakítottak ki, amelyben olvasgatni, folyóiratokat nézegetni, böngészni is lehet. Egy helyen — Nép- köztásaság úti iskolában — olyan klubkönyvtárat hoztak létre, amely a környék felnőtt lakosainak is rendelkezésére áll. Ez szépen hangzik — de a valóságban még nagyon kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget. Azt pedig, hogy a gyerekek által kikölcsönzött kötetek hány százaléka jut el a család felnőtt tagjainak a kezébe, nem tudjuk mérni. Az ifjúsági olvasási kultúrát a városi gyermek- könyvtár évek óta magas színvonalon szolgálja. Jo a Erősödik a mozgalom Gondolatok a balassagyarmati irodalmi színpadi napokról kapcsolat az iskolákkal, állandóak a különféle gyermekműsorok, foglalkozások. A könyvtárba járó fiatalok, tanulók a peremkerületekben vannak a legmostohább helyzetben. Igaz, hogy a legtöbb ilyen településre a nyugdíjasok magas száma jellemző, de vannak iskolás korú gyermekek is. Az állományfrissítéskor több gyermek- és ifjúsági irodalmi könyvet várnak. Egy kivétellel — amely még úttörő kísérlet — az újonnan épült, ma is épülő lakótelepek, városrészek könyvtári szempontból ellátatlanok. Régóta egy helyben topog a Kemerovo-te- lep fiókkönyvtárának ügye. A városi tanács művelődési osztálya a csak részben kihasznált, központi helyen (a Tajga-teázó mellett) levő, jól fűthető és tágas párthelyiségre gondolt — itt megoldható lenne a könyvek elhelyezése és a heti kétszeri kölcsönzés. Az illetékesek húzódoznak ettől, pedig a másik lehetőség (egy földszinti, gázfűtés nélküli kollektív helyiség átalakítása) sokkal költségesebb és távol is esik a lakótelep központjától. Az egyetlen kivétel, melyről említést tehetünk, a Sebaj-telep. Három hónappal ezelőtt az egyik épület alagsorában a szárító- és lomtárhelyiségben rendeztek be könyvtárat. A pvc-padlót társadalmi munkában rakták le a lakók. Mintegy 1300 kötet könyv található itt, a berendezés helyben olvasást is biztosít. A könyvtári órák egyáltalán nem zavarják a lakókat, olyan az elhelyezés. A kölcsönzést két óvónő vállalta el, hétfőn és csütörtökön tartanak nyitva. Most még csak fél száz olvasójuk van, de a téli estéken biztosain többen felkeresik ' őket. Fiatal a lakótelep, sokan tanulnak, sok a diák. És messze van a legközelebbi könyvtár... Hasonló megoldásokat kell és lehet keresni másutt is. Ha az igény nem is olyan közvetlenül jelentkezik, mint az út és a járda ügyében (könyvtártelepítést egy körzetben vetettek fel csupán a tanácstagi beszámolón : Kotyháza-pusztán) — elé kell menni az igényeknek. A tanács és a helyi lakosság közös ügye éz. G. K. M. győztek meg bennünket, hogy a rendezők és a szerepük megértették az írói gondolatokat, a művészi üzenet, mondanivaló lényegét. S, ezzel kapcsolatos, hogy az amatőr színjátszás a korábbi évekhez képest analítikusabb, elemzőbb lett, s igyekszik a társadalmi, morális monda..- dók legmélyére ásni, enn: ; szellemében építik fel a rendezők az egész előadást. Olykor azonban még nem találják meg a tartalomhoz illő formát, saját, önmagukban jónak tetsző, de az előadás egészéből kirívó ötleteik csapdájába esnek, nem ismerik fel a jó és a rossz határát, elvétik a ritmust. Mindezek által jobb esetben gyengül az előadás, rosszabb esetben eltorzul, esetleg egeszen más hangsúlyokat nyer. Az idei fesztiválon több esetben hallhattuk: az előadást rendezte a kollektíva. S egyértelműen örülhetünk neki, mivel arra enged következtetni, hogy a korábbi rendezőcentrikusság visszábu szorulása kezdődött el. A rendező együttgondolkodik közösségével, nem erőszakolja rájuk mindenáron elképzeléseit, s a szó legnemesebb értelmében együttes „kínban” születnek meg ezek az előadások. Közben fejlődik az egyes ember műveltsége, alkotókészsége, aktivitása, summázva: erősödik az együttes belső nevelő munkája. S ez csak jó értelmű perspektí* vát adhat az amatőr színját» szásnak. Előadások helyben és tájon A fesztiválprogramokat kevés balassagyarmati láthatja. Korlátozott számban küldenek ugyan szét meghívókat, de ezek jobbára protokoll jellegűek, s a meghívottak többsége nem él vele. A nézők így többnyire az éppen nem szereplő csoportok tagjaiból verbuválódnak. Tehát meglehetősen belterjes ez a fesztivál. A szervezők közül tödben így is jelölték meg cél* ját, amelyet új fent megkérdőjeleznénk. Hiszen ez a fesztivál sokkal jobban szolgálhatná megyei amatőr színjátszó mozgalmunk megerősödését és fellendülését. mint azt az eddigiekben tette. Ám törekvések a fesztivál közönségének kiszélesítésére — ez is az igazsághoz tartozik — már évek óta vannak. Az együttesek balassagyarmati üzemekbe, intézményekbe, a balassagyarmati járás községeibe látogatnak. Van ahol klubban, van ahol művelődési házban szerepelnek, 40—70, vagy 150—200 néző előtt. A csoportok többsége elégedett volt a fogadtatással, a közönség reakcióival, űré* gelypalánkon a gyertyafényes előadás (a községben éppen áramszünet volt) külön többlethangulattal bírt. Egyedül Szécsényből jöttek keserű szájízzel vissza a színjátszók, éppen az első díjat nyert kassaiak. akiknek hideg teremben, alig ötven ember előtt kellett játszaniuk. A tájolások szükségességét és értékét azonban ez az egyetlen kudarc sem ronthatja le. Lesz? Nem lesz? Kmetty Kálmán, a Balassagyarmati városi Tanács elnök- helyettese az eredményhirdetéskor mondta: hamarosan el* kezdődik a művelődési központ felújítása, s ez bizonyos szempontból kérdésessé teszi a jövő évi fesztivál megrendezését. De a városi tanács mindenesetre azon lesz. hogy az épület egy része. 1978. decemberéig használható állapotba kerüljön, s megrendezhessék az irodalmi színpadi napokat. Reméljük — valamennyi színjátszó, rendező érdekében is —, hogy így történik. Addig is kíváncsian várjuk a tavaszi hónapokat, amikorra eldől a ma még megválaszolhatatlan kérdés. Sulyok László NÓGRÁD - 1977. december 18., vasárnap 9 A tizenharmadik balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok befejezése után egy héttel még mindig a látottak, az élmény hatása alatt ugyan, de már higgadtan, letisztultán és pontosan mérhetjük fel az idei fesztivál eredményeit és tapasztalatait, jövőbe mutató tendenciáit. Mielőtt azonban rátérnénk ezek taglalására, néhány szót szóljunk a december S—11-e között megrendezett fesztivál alapvető céljáról, mintegy emlékeztetőül. Az irodalmi színpadi napok sokrétű, gazdag tematikájú rendezvénysorozata valamennyi programját a cseh és szlovák irodalom, művészet, kultúra kincsei, valamint a csehszlovákiai magyar irodalom művészi értékei megismertetésének, népszerűsítésének szolgálatába állította. E helyes rendezési alapelv követelménye, hogy az irodalmi színpadi napok résztvevői, közönsége már évek óta nemcsak a színpadi bemutatóknak örülhetnek, hanem azoknak a — szakszóval élve — csatolt rendezvényeknek is, mint a képzőművészeti tárlat, plakát- és könyvkiállítás, vagy árubemutató, melyek mindegyike szervesen épül be az események láncolatába. Kiegyenlített színvonal A magyar amatőr színjátszó mozgalomnak egyetlen évenkénti fóruma a balassagyarmati irodalmi színpadi fesztivál. Ez jelenti egyik legnagyobb előnyét a többiekkel — például a kazincbarcikai, vagy a tatabányai rendezvénnyel szemben: évenként ad rendszeres találkozási alkalmat a mozgalom résztvevőinek és irányítóinak, s egyben lehetőséget a mozgalom fejlődésének felmérésére. Két évvel ezelőtt hullámvölgyben tengődött a hazai amatőr színjátszás, s ez éreztette magát az akkori balassagyarmati fesztiválon is. Tavaly már egészséges jeleit tapasztalhattuk a kibontakozásnak, amely az idei versenyprogramban még határozottabban érződött, érvényesült. Megmutatkozott a tartalomban és a formában egyaránt, a műsorválasztás felelősségében éppúgy, mint a felkészülés gondosságában, sőt a szakmai hozzáértés, az amatőr színjátszás sajátos kifejező eszközeinek gyarapodásában, ügyesebb és céltudatosabb, célszerűbb alkalmazásában. Természetes azonban, hogy az elmoridot- takat nem húzhatjuk sablonként valamennyi együttesre és rendezőjére, mert bizony voltaik ezen a fesztiválon is érdektelen, vagy rosszul sikeredett előadások, mint például a makóiaké, a nagy- kőrösieké. ózdiaké, Vanyarcia- ké. De a többségre, ha nem is minden vonatkozásban és egyforma erősséggel, illik a megállapítás. A tizenhárom együttes produkcióival a fesztivál kiegyenlített színvonalat képviselt, s több új, friss színt is felmutatott, többek között a színészi , játék érettségében, a rendezés ötleteiben, a játék hatáselemeinek bátor és legtöbbször eredményesen alkalmazott összekapcsolásában. A művek értő, kiérlelt előadása, valamint sok-sok együttes korábbi táj- és országos versenyeken elért sikerei azt is egyértelművé tették, hogy ma már a balassagyarmati s amatőr találkozót nem lehet kategorikusan a másodvonal fesztiváljának nevezni. Ez a túlzó és megalapozatlan minősítés joggal sértené a fesztiválon részt vevő együttesek döntő többségét. Nőtt a kollektívák szerepe A csehszlovákiai irodalom jegyében megszervezett bemutatósorozatnak egyik szembetűnő vonása volt, hogy a cseh irodalom és színház erőteljesebben nyomta rá bélyegét a produkciókra, mint a szlovák. Színjátszóink jóval több cseh szerző művét mutatták be, színpadi előadásaikban pedig a politikusság, az expresszív, ironikus és groteszk elemek egész sora emlékeztetett a cseh színházi hatásokra. Aminek magyarázata voltaképpen a cseh és magyar amatőr színjátszás hasonlóságában található. A színpadvezetők dicséretére válik, hogy mind több fiatalt, színpadi előtanulmányokkal,^ gyakorlattal nem rendel* kező, tehát kezdő színjátszót vonultattak fel az előadásokon. Ez mindenképpen többletmunkát ró a vezetőkre, mégis megéri a fáradozást, mert ezzel saját csoportjuk és a mozgalom jövőjének útját egyengetik. Ide egy kritikai észrevétel azért kínálkozik: a rendezők a jövőben gondosabban mérjék fel együttesük összetételét, képességeit, s olyan darabot válasszanak előadásra, amelyet a kezdők is képesek megérteni és hitelesen eljátszani. A Balassagyarmaton látott produkciók általában arról lakóközeiben
