Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)
1977-12-18 / 297. szám
I Szabadidős gondok Az „utca gyermefiei", avagy hol szórakozhatnak a salgótarjáni fiatalok ? Életmód — éle művelődés Interjú Mód Aladárnéval — Naphosszat a haverokkal csavargónk,.. ha a mani (értsd pénz) elfogyott, akkor vállalunk alkalmi munkái. Egyébként tavasszal-nyár'on nem nehéz programot szervezni, de télen hideg van, ilyenkor órákat ülünk egy üveg sör mellett, míg ki nem néznek a presszóból. — Időközönként házibulikat rendezünk, mindig más-más lakásán. Ital, szendvics, dumaparti, tánc ... mondj jobbat! — Maszekotok. Minden időmet erre áldozom. Tudod, nagyon szeretnék egy Ladát, és ahhoz pénz kell! Sok pénz! — Ne nevess ki! Mániákus barkácsoló vagyok. Éjjel-nappal bütykölök valamin. Most egy várat készítek. Gyufaszálakból. — Csak, ha a nevemet nem írod ki, akkor válaszolok. Előre bocsátom, nem vagyok „nagyvilági nő”, de a szabad idő eltöltésére vannak jól bevált módszereim. Például? Megismerkedek olyan valakivel, „akivel érdemes”, nem csóró szegénykém, kinézetre sem utolsó, és már nem is unatkozom. Hogy nem mindenki teheti meg? Nézd, adok magamra, ez igaz. — Bátran ki merem jelenteni, hogy Salgótarjánban nincs egy „valamire való” hely, ahol hasznosan, kultúráltan lehetne eltölteni a szabad időt. Nem hiszed..,? Győződj meg róla! A MEGGYŐZŐDÉS ELSŐ KÉTSÉGEI A fentebb elhangzott élcízű vélemények a „Mivel töltőd el a szabad idődet?” — kérdésre válaszoltak. S úgy látszik, a feleletek önmagukért beszélnek. De ez csak a látszat. Meg kell győznöm azokat, akik úgy tudják, „Salgótarjánban nincs egy valamire való hely.” Éspedig nem egy van. Hivatalosan 21, nem hivatalosan számtalan. No, persze ez csak száraz adat. Nézzünk a számok mögé: valójában milyen tartalommal bírnak, és nekik megfelelő szerepet töltenek-e be a szabad Idő értelmes eltöltésére szolgáló „helyiségek”? A város területén — hivatalosan — tizenkét ifjúsági klub működik. Nem érdemes szót vesztegetni annak bizonygatá- sára, mit jelentene az, ha ezek a klubok ténylegesen működnének is. Hébe-hóba, de inkább hóba, akad egy-egy kezdeményezés, kimagasló sikerű rendezvény, aztán hetekig kong az ürességtől a klubszoba. Félreértés ne essék: nem ez az általános gyakorlat, de —sajnos — nagy többségükre jellemző. Gyorsan említsük is meg a kivételeket: a nyomdaipari, az SKÜ és talán a ZIM . klubok. E helyeken az érdeklődési köröknek megfelelő a program, és rétegek szerint tartják a foglalkozásokat. Népszerűek, a fiatalok szívesen keresik fel, és főleg gyakran. Érthetetlen viszont az oktatási intézményekben levőpász- szivitás. A gépipari szakközépiskolának, a 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetnek — hogy csak kettőt említsünk — a nagy lehetőségekhez képest igen csekély értékű- a klubtevékenységük. Miért? Merész dolog lenne erről elmarasztaló véleményt mondani a helyi sajátosságok alapos ismerete nélkül. De. akik jártasabbak benne, nem ártana, ha jobban szívügyüknek tekintenék... MUNKAHELYI LEHETŐSÉGEK Kétségkívül a legtöbb lehetőség — a fiatalok szórakozását szabadidős tevékenységét illetően is — a munkahelyeken van. Több gyár, vállalat, üzem felismerve ezt, illetve ennek jelentőségét, saját működtetésű művelődési otthonokat létesített. Az ifjúsági klubok szintén kapcsolódnak a munkahelyekhez. És itt nagy szerepet játszhat h KISZ. Nyersen fogalmazva az önművelés és’ az aktív közösségi művelődés kibontakoztatásában. A városi KlSZ-blzottságon Oszvald Katalin így vélekedik erről: — Közművelődési feladattervünk részletesen előírja ezzel kapcsolatos teendőinket. Foglalkozunk vele, napirenden tartjuk a fiatalok szabadidős tevékenységeinek problémáit. De lényegbeli előrelépés csak a helyi - sajátosságok figyelembevételével, az Igények ottani felmérésével történhet. Erre ösztönözzük a klubokat, egyelőre csekély eredménnyel, de hallhatunk biztató kezdeményezésekről is. A rendez- vénycentrikusság ellen szólunk a rendszeres, igényekhez mért közösségi programok mellett. A városi tanács művelődésosztályának vezetője Kaáriné Kiss Etelka, a művelődési otthonok szerepéről a következőket mondotta: — Betöltik a nekik szánt szerepet, természetesen nem mindenütt egyformán. Még elég gyakran tapasztaljuk, hogy a program nem mindig szerencsés, ami nyilván a látogatottság rovására megy. Szintén kifogásolnivalóként említem meg: néhány helyen a vállalati vezetés nem helyez megfelelő súlyt, nem értékeli kellőképpen az ott folyó közművelődési munkát, örvendetes viszont, hogy a peremkerületekből egyre gyakrabban kapunk hírt sikeres rendezvényekről. Az ifjúsági klubok, művelődési házak mellett szólni kell a szórakozóhelyekről is. A Ló TÜLSÓ OLDALA Még mielőtt átesnénk rajta, érdemes azon elgondolkozni, az ifjúság körében milyenek az igények a szabad idő eltöltését illetően, nevezetesen: ha a lehetőségek és a feltételek adva lennének mindenütt és mindenkor, mire használnák fel? Álkérdés ez, hiszen az ifjúsági klubok nemcsak azért üresek, mert nincs program, gyenge a klubvezető, hanem legfőképpen azért, mert illető kollektíva igénye — akarata kevés a valóban tartalmas klubélet kibontakoztatására. A gordiuszi csomót tehát mindkét oldalról vagdosni kellene. Népszerűek viszont a szórakozóhelyek és (egy kis öröm!) a könyvtárak. Ez utóbbiról az Igazgató * elmondotta, hogy gyakran és sokan látogatják a fiatalok közül. Szórakozóhelyek. Négy helyütt tánczenekar játszik: Tarján vendéglő, Karancs presz- szó, Salgó bár és a Tükrös. A Beszterce étteremben pedig egy népi zenekar húzza kinek- kinek a nótáját. Kedve és pénze szerint. A Pécskő presz- szóban egy zenegép, pontosabban magnó szolgáltat, néha recsegve-ropogva zenét. Nagyon hiányzik egy olyan hely, ahol például diszkózene mellett, olcsó kiszolgálással, de ugyanakkor kulturáltan szórakozhatnának a ráérő fiatalok, rendszerességgel. Utópia? Egyelőre sajnos az, mivel intézkedés ez Irányban tudomásom szerint — még nem történt. Meddig?... sokan szeretnék tudni. V Még tartozom a címben Idézett „utca gyermekei” fogalom magyarázatával. Röviden: miközben néhány köztudottan csavargó fiatalt kérdeztem ,a Pécskő presszó egyik asztalánál, mellettünk egy barázdált arcú öregember szopogatta napi szeszadagját és felfigyelt beszélgetésünkre. Nem állta meg szó nélkül, motyogva odavetette véleményét: Erősek, szépek, okosak vagytok, mégis az utca tart el benneteket — itt rutinos mozdulattal leöntötte torkán a deci papramorgót s bölcsen maga elé motyogta: — ... az utca gyermekei. Tanka László A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg a Gárdos Miklós által írt, illetve összeállított Évfordulók • könyvét. Gazdag dokumentációs és képanyaggal teszi lehetővé a legfontosabb 1978- as évfordulókról való méltó megemlékezést Igen hasznos kézikönyv Gáspárdy László és Holló András közös muh- kája, az ügyefelek iskolája. Ebben az olvasci megtalál minden olyan tudnivalót, amelynek ügyes-bajos dolgainak intézése közben hasznát veheti. Á könyv ismeret- anyaga segít eligazodni a különböző hivatalos eljárásokban is. Varga József Ady és kora című tanulmánykötetének nagy érdeme, hogy valóban kora eszmeáramlataiba beágyazva mutatja meg a költői pálya, indulását és kiteljesedését.. Külön kell szólni egy egyedülálló plakátgyűjteményről. A magyar és szovjet politikai plaKátokat tartalmazó tasak hús^-húsz magyar, illetve szovjet forradalmi-politikai plakát művészileg is kifogástalan reprodukcióját sorakoztatja fel. A Képzőművészeti Alap és a Kossuth Kiadó közös kiadványa azért is figyelemre „Húsz évig dolgoztam a Központi Statisztikai Hivatalban. A közgazdasági főosztályt vezettem. Látszólag ez a terület távol esik a munkáséletmód kutatásától, pedig összekapcsolódtak egymással az idáig vezető út szakasza}. A közgazdaság kapcsán is a társadalmi kérdések izgattak mindig — így kezdtem el foglalkozni az életszínvonal alakulásával, a jövedelmi különbségek kutatásával, a nők helyzetével, majd a társadalom rétegződésével. A társadalmi statisztika közvetlen kiinduló alapot adott a szociológiai tevékenység számára — megfelelő statisztikai alapra véleményem szerint minden társadalomtudománynyal foglalkozó kutatónak szüksége van, jó iskolát jelent. A társadalmi osztályok, rétegek közül érthető módon különösen érdekelt a munkások helyzete, élete — így kezdtem szociológiai jellegű kutatásaimban először az üzemi demokrácia kérdéseivel foglalkozni, és ez vezetett a munkásművelődéshez. Mert a munkásműveltség ugyan nem elsődleges feltétele az üzemi demokráciának, elválaszthatatlan tőle. A vizsgálat során világossá vált. hogy ha helyesen akarjuk értékelni a munkások üzemen belüli tevékenységét, akkor azt üzemen kívüli életükkel, körülményeikkel összefüggésben kell látni. Így érkeztem el az életmód kérdéséhez. Mert ebben az élet egésze bene van — munkahely, otthon. család, a lakóhely adottságai és így tovább..” Mód Aladárné kandidátus, a salgótarjáni nemzetközi életmódkutató konferencia egyik szekcióvezetője mondta ezt, amikor néhány kérdéssel felkerestük. — A kutatás során és a konferencián is foglalkoztak a felnőtt- oktatás kérdéseivel. Milyen kép alakult ki önben erről? — Rendkívül lényeges új jelenség, hogy a munkások között egyre többen tanulnak középfokon, mint alapfokon. Hogy miért van ez így? A hiányos végzettségűek többsége az alacsonyabban kvalifikált munkások, túlnyomó- részt segédmunkások közül kerül ki. Az objektív és szubjektív tényezők miatt egyaránt nekik a legnehezebb a tanulást vállalni, amellett, ha nagy nehézségek árán el is végzik a nyolc osztályt, ez legtöbb esetben nem hoz változást beosztásukban, keresetükben, így nincs számukra igazi ösztönző erő. Akiket viszont a technikát szint növekedése. új feladatok ellátása továbbképzésre ösztönöz, azoknak ez legközvetlenebb érdekeik, már középfokú isŰj könyvek méltó, mert köztudott, hogy a lenini propagandának a plakát volt az egyik legalkalmasabb eszköze: a plakátokkal szólt a nemzethez a Magyar Tanácsköztársaság is; plakátok hirdették az élet, az 'építés legsürgetőbb feladatait a két világháború között a Szovjetunióban, s 1945 után a felszabadult Magyar- országon. Külön érdekesség a sort záró legfrissebb mű: V. Szúrj anyiniv plakátja, amely a csepeli munkásság nagy visszhangot keltő nemzetközi munkaverseny-fehívására reagál. Iskoláknak, művelődési házaknak is jó segítség a Magyar internacionalisták című portréalbum, amely Vagyoczky Károly grafikáit tartalmazza. A Kossuth Kiadó 32 portrés albuma a magyar munkás- mozgalom 32 kiváló személyiségét mutatja be; többek között Gál János tábornokot, a vörössapkás Garasin Rudolfot, Gavró Lajost, Karikás Frigyest, Kun Bélát, Münnich Ferencet, Szamuely Tibort, Zalka Mátét és másokat. Az album kiemelhető lapokból kólába jelentkeznek, a műveltebb munkás akar még műveltebb lenni. Ugyanakkor általános tapasztalat — és ezzel jómagam mint az Országos Közművelődési Tanács titkárságának szakértője sok helyütt személyesen is találkozom —, hogy sokféle oknál fogva bizonyos mértékig újratermelődik a hiányos végzettség. Ez a kétirányú folyamat azt eredményezi, hogy a munkásságon belül növekszik a műveltségbeli különbség — szerencsére pozitív irányban — a műveltebbek arányának növekedése révén. — A 'napokban értékelni fogják (időközben ez megtörtént) a konferencia tapasztalatait. Mit tudna röviden mondani a szekción belüli munkáról? — A hozzászólások közül különösen azok voltak figyelemreméltóak, melyek a köz- művelődés által kínált lehetőségek, ajánlatok és a valós szükségletek között oly gyakran fennálló távolságra utaltak. Ez a mai faluban és a szocialista brigádmozgalomban egyaránt jelentkezik. Jobban figyelembe kellene venni, hogy az emberek művelődési igénye, tájékozódási szükségletei nagyon erősen a mindennapokhoz kötődnek, ezért érdeklődésükben nem a hagyományos kultúraforgalomhoz tartozó humán műveltség- elemek állnak az első helyen a kínálatban viszont ez a helyzet... Az alacsonyabb végzettségű embereket — akiknek ettől függetlenül nagy élettapasztalatuk, széles ismeretanyagük. azaz ha másfajta is, de nagy műveltségük lehet — eltávolíthatja a művelődés közösségeitől, hivatalos formáitól az. ha például a kiskertekben alkalmazható biológiai, mezőgazdasági ismeretek, az építkezéseknél hasznosítható műszaki tudnivalók helyett mondjuk csak a csillagászatról hirdetnek előadást. Ami a konferenciáról kialakult véleményemet illeti: rendkívül fontos (és ezt nemrégiben egy NSZK-beli szabadidő-konferencián szerzett tapasztalatom is megerősítette bennem), hogy a konferencia hivatalos programján kívül is minél több lehetőség legyen a vitára, beszélgetésre, a különböző országokban dolgozó elméleti és gyakorlati szakemberek közti gondolatok cseréjére. Az életmóddal kapcsolatban pedig többet kellene foglalkozni a lakóközeli művelődéssel, hiszen az emberek túlnyomó többsége otthon tölti szabad idejének nagy részét. Téves elképzelés, ha művelődés alatt csak azt értjük, hogy valaki elmegy valahová *,művelődni”. Mint ahogy a közösségi művelődés áll. s ezek egyik felén a korabeli grafikai portré, a másikon pedig rövid életrajz található. így e kiadvány — az ismeretterjesztésen túl — kiválóan alkalmas dekorációra, kiállítási célokra is. A Zeneműkiadó egyre gazdagodó terméséből említést érdemel két kiadvány. A Szálljon az ének a nemzetközi munkás- és forradalmi dalokból közöl jól szerkesztett válogatást. A dalok egy része vagy még soha nem került közlésre magyarul, vagy már feledésbe merült. Az Október szülöttei című kötet kórusdalokat tartalmaz. Utóbbi kiadását a szocialista országok _ zeneműkiadóinak legutóbb Moszkvában tartott nemzetközi tanácskozása javasolta. A kötet, amely a baráti szocialista országok- — Bulgária,' Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió — zeneszerzőinek legnépszerűbb munkásmozgalmi dalaiból közöl válogatást, mind a hat országban egyszerre jelent meg. sem csupán annyiból áll. hogy egy-egy brigád közösen elvonul valamilyen kulturális rendezvényre, ami a résztvevők egy részét esetleg nem is érdekli. A közösség szerepe a művelődésben ennél sokkal több: elsősorban az. hogy hatása legyen a művelődés iránti igény felkeltésére. szélesítésére, közös élmények révén segítse a kultúra aktív befogadását. Mindezen túlmenően a kultúra vonatkozásában is érvényesüljön a közösség melege, az egymással törődés, az egymás segítése. — A szekció célkitűzése az volt, hogy rétegenként, osztályonként vegye szemügyre az „itt és most” jegyében az életmód kérdéseit. Mennyiben valósai ez meg? — Legtöbbben a munkásművelődéssel kapcsolatos eredményekről, gondokról,' tennivalókról szóltak, a résztvevők közül kevesebben foglalkoztak a falun élők problémáival. Ezek közül különösen az átmenetiség, a „kétla- kiság” lényeges. • Megítélésem szerint legnagyobb feladat csökkenteni a bejárók pluszterheit, hiszen szabad idejük felét sokan utazással töltik. Először jobb feltételeket kell szá/nukra teremteni, utána várhatunk többet aktív művelődésükben. Ugyanez vonatkozik a nőkre is. AzNDK- ból érkező kutató arról számolt be, hogy a nők a házasságkötés után csökkenő időt fordítanak kulturális tevékenységre. Igen, ez bizony így van —, de a nők nem butábbak, mint a férfiak! Szélesíteni kell lehetőségeiket.) növelni a szabad idejüket. Sok módja van ennek a családi munkamegosztástól a szolgáltatások, a gyermekintézmények fejlesztéséig; — Engedjen meg egy kissé nehéz kérdést: miben látja annak az okát, hogy a pártszervezetek túlnyomó többsége ma sokkal kevésbé bázisa a művelődésnek. a kulturális tevékenységnek, mint régen? — Ez egyrészt egy pozitív folyamat következménye. Régen valóban szerves egységet alkotott a munkásmozgalom és a kultúra. Nemcsak azért, mert a mozgalom résztvevői- nek jelentős része szélesedő látóköre, gazdagodó érzelem- és gondolatvilága következtében mondhatni természetes módon nyílt ki a hazai és világirodalom haladó művei számára, hanem azért is, mert ez szükségszerűen következett a történelmi, politikai körülményekből, az illegalitásból. A mozgalom utánpótlása, a munkásfiatalok nagymértékben a szava- tokorpsok, énekkarok, általában a munkáskultúra és testkultúra nyitotta lehetőségek révén kerültek kapcsolatba a mozgalommal. Ma viszont erre nincsen szükség — jobb, kényelmesebb az élet. ez is hozzájárult ahhoz, hogy a párttagok mozgalmi munkája és kulturális tevékenysége szétvált egymástól. Ha ea ugyan sok régi jó dolog megszűnését is magával hozta, nem felejtkezhetünk meg arról, hogy ezzel együtt Is ma mennyivel szélesebb az olvasó. művelődő munkások tábora, mint annak idején. Ez nem jelenti azt. hogy a pártmunkában a megváltozott körülményeknek megfelelő változott formában ne volna semmilyen feladat a munkás- művelődés segítésében. A köz- művelődés segítése a pártmunka szerves részét kell. hogy alkossa ma is. És, ha a pártszervezetek ennek érdé, kében nagyon sokat tesznek is, jó lenne még többet tennh Ennek fő útja a szocialista brigádmozgalmon bejül a hármas jelszó egyenletesebb érvényesítése, de ehhez elsősorban erősen csökkennie kellene a formalizmusnak. G. Kiss Magdolna NÓGRAD — 1977. december 18,, vasárnap 7
