Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-18 / 297. szám

Hmm» álnak inóuínak a fenyők NAGYOKAT ZÖKKEN a terepjáró. Ez az út vontatók, teherautók, nagy kerekeire van ..szabva”. A Zsiguli ta­lán csak a ler? szárazabb nyár­ban birkózna meg vele, de ak­kor is kockázatos lenne pró­bát tenni. . . Az IpolyViidéki Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaság berceli erdészetének nézsaj kará- csomyfátelepéhez vezet az út, melyet dombok gerince vá­laszt el a községtől. Személy­szállításira átalakított teher­kocsi áll a fák között, jelez­ve, megérkezünk. Még néhány lépés, és előttünk a domb­háton elterülő telep. Amed­dig a szem ellát, fenyőfács- kák. Arasaosaktól, a mellig- váilig érőkig. Köztük itt is, ott is kisebb boglyaszerű halmok sötétlenek, féligmed- dig behavazza. Több brigád is dolgozik. Vágták a fákrt, osztályozzák, kötegelik, hal­mokba rakják. Ezek azok a bizonyos „boglyák”. — Több mint százezer fát termeltünk ki az idén össze­sen — mondja Rutai Béla, a gazdaság erdőművelési osz­tályvezető-helyettese. — Eb­ből 57 ezret innen, a legna­gyobb karácsonyfatelepünk­ről. Nógrádon kívül Pest, Bor­sod és Szabolcs megyébe szállítunk. Közben odarékezünk a leg­közelebbi csoporthoz. Vanyar- cd asszonyok forgolódnak a lucfenyők között. Hetek óta itt dolgoznak már, szerződése­sek. A nap ugyan éppen süt, sziporkázik a hó a kék ég alatt, de azért foga van az időnek. — Nem fáznak? — Aki dolgozik, nem fázák! — Bezzeg a múlt héten há­romszor is olyan esős havas idő volt, hogy senkinek sem kívánjuk. — Mivel készülnek az ün­nepre? — Hát karácsonyfával! Ná­lunk az a szokás, hogy ket­tőt is állítunk. Egyet a szo­bába, meg egy kisebbet a hű­tőre. — Sütjük a sok süteményt. , Patkót meg hájast az egész családnak! Évek óta minden idényben itt dolgozik Pauka Jánosné,' Ponyikad Andrásné, Varga Já­nosáé, és a többiek a brigád­ból. A raffiakötegek . mellett két hosszú nyelű fejsze hever. — EZ MEG MIRE VALÓ? — Hát ezzel vágjuk ki a fá­kat. ha a fűrész elromlik. ' Favágó asszonyok. Eddig férfimesterségnek gondoltam a favágást. A fűrész most is hallgat, reszelő sírása hallat­szik, ahogy a másik csoport felé közeledünk. Urbán Pál, „ápolja” a fűrészlapot. — Alacsonyan kell vágni, könnyen kicsorbul az éle — mondja munka közben — Kü­lönben jó kis gép ez, sokat tud — mutat az ügyes kis benzinüzemű masinára, mely leginkább egy csónakra sze­relhető oldalmotorra emlé­keztet, ha j ócsavar helyett ferde tengelyű körfűrész lap­pal. Szaporán jár a reszelő a fűrészfogak között. 7— Lesz-e otthon karácsony­fa? — Ha másért nem, hát az unoka kedvéért lesz valami­lyen. Férjnél van már a lá­nyom. Pár lépéssel feljebb újabb asszonycsoport. Az Üj Élet kétszeres ezüstkoszorús szo­cialista brigád. — A szocialista címet 1970- ben nyertük el — mondja Schneider Jánosné, a brigád­vezető. — Amúgy 1962. óta dolgozunk az endészetnél, ele­inte éves szerződésekkel, 1968-tól pedig állandó munka- szerződéssel. Eigy alumínium kanna kö­rül állnak, mely gondosan be van fóliával takargatva, Me­leg tea található benne. — Ez melegít, meg a csiz­ma, — mondj a brigádvezető. — Mit húztak a csizmába? — Harisnyát, meg dupla zoknit Én is... — vágnak egymás szavába. — Én kap­cát. Az az igazi! — Mekkorák ezek a fák? — Van közöttük egyhatva- nas is, de az már leginkább kancsur! — Hát az meg milyen? — Mint ez ni! — magya­rázza Andamyik Ferencné — az alján van ága a teteje meg kopasz. Az ilyet nem tesszük a többi közé. — December elsejétől szál­lítjuk a fákat — fűzi hozzá a mérnök. — Mit tánácsolnak azoknak, akik megveszik a fát előre, és nem akarják, hogy már díszítés közben hulljon a le­vele? — Mi otthon a kertben be­szúrjuk a földbe. — vízbe Állítani is jó — teszi hozzá az egyik bri­gádtag, Déska Lászlómé — Nem baj ha a víz meg is fagy. Gyalogosan vagy három ki­lométer a telep a falutól. Már elég messze járunk, mikor köhögve, majd egyenletesen zúgva megindul a fűrészgép motorja. Változik a hang, ahogy a penge sorra nyesi a fenyők két- háromujjnyi tör­zsét. Á sivítás, ide-oda ve­rődik a dombok között. — gáspár — A szabadság második éve Á főváros, Vientiane köz­pontjától országúton 150 kilo­méterre van Délkelet-Ázsia legnagyobb vízi erőműve, öt esztendővel ezelőtt építették a Nam Ngum folyón. Egyike ez azoknak az üzemeknek, ame­lyeknek a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mánya fontos helyet szán a magasan fejlett mezőgazdaság és a modern ipar megterem­tésében. A vízerőmű felé ha­ladva, az országút mentén végig smaragdzöld rizsföldek húzódnak. A trópikus növény­zet árnyékában -cölöpökön, magasan a föld felett, akku­rátus kis fa- és téglaházikók bújnak meg. Itt, a főváros környékén nem voltak bom­bázások, a rombolásnak nincs nyoma, az ország többi vidé­ke azonban másképp néz ki. A hivatalos adatok szerint a háború végén Laosz terü­letén nem volt egyetlen olyan falu sem, amelyet ne rombol­tak volna lé teljesen vagy részben, s ne égettek volna fel napalrfmal. A háború következményeit még távol­ról sem sikerült felszámolni. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta alig másfél esztendő telt el. Amikor a forradalom népi demokratikus szakasza békés úton győzött, amelynek ered­ményeképp felszámolták a monarchiát, a Laoszi Népi Forradalmi Párt vezetésével hozzáláttak a létfontosságú feladatok megoldásához. A jelenlegi időszak — a sebek begyógyításának időszaka. Helyreállítják az ipari válla­latokat, növelik az alapvető mezőgazdasági kultúrák ve­tésterületét. Még sok gátat és öntözési berendezést kell új­jáépíteni, meg kell- tisztítani a folyókat és az erdőket az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól és bombáktól. Az ország újjáépítése során — annak a társadalmi-gaz­dasági és politikai program­nak megfelelően, amelyet a Népi Forradalmi Párt dolgo­zott ki, s amelyet a társada­lom minden rétege támogat — Laoszt, ahol a keresőképes lakosság 80 százaléka paraszt, modern agrár-ipari országgá változtatják. Ezért nagy erő­feszítéseket tesznek az ipari termelés helyreállítására. Ez nem könnyű feladat Minden korábban épült, s működő üzem — szinte kivétel nélkül — importált nyers- és fűtő­anyaggal dolgozott. A nehéz­ségek ellenére Vientianeban és más városokban is az üzemek több mint 90 száza­léka már dolgozik. Az ener­giát a Nam Ngum-i vízerőmű­től kapják. Amikor az erőmű második egysége is termelni kezd, kapacitása 150 ezer kilowatt lesz. Akkor egy sor újabb üzemet láthatnak majd el villamos energiával. J. Szvetlicsnij A jövő közgazdasági szakembereit képzik Salgótarjánban, a közgazdasági szakközépisko­lában, melynek több tagozatán is folyik oktatás. A másodéves pénzügy szakosok gyakor­lati foglalkozás keretében az ügyviteli munkához szükséges berendezésekkel, korszerű számológépekkel, könyvelőartomatákkal, írógépekkel is megismerkednek. Kiváló al­kalom számukra, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művelődési központjában megrendezett számítástechnikai és ügyvitel gépesítési kiállításon láthatták munka köz­ben is a modern berendezéseket. Képünkön: Godó Katalin. Cscrdás Csaba, Telek Zsolt, Berza Judit, Veres Katalin diáktársaival az NDK-gyártmányú ügyviteli automatákat ta­nulmányozzák. A város peremén Zag v a r o m a A 359 méter magasan fek­vő Zagyvarónát festői szépsé­gű táj övezi. Belső része akár idegenforgalmi látványos­ság is lehetne. Az egymás fö­lött húzódó utcák, a kecses dombhajlatokon végignyúló farengeteg és a közülük ere­dő Zagyva- folyó valóban ecsetre kívánkozik. A hajdani bányászfalu képe új arcot öltött. És az emberek? Ho­gyan élnek? Fejlődés Zagyvaróna mintegy tizen­két' kilométerre fekszik a sal­gótarjáni városközponttóL Busszal, gépkocsival könnyen megközelíthető. A városrész helyi irányítását az I. számú szakigazgatási kirendeltség látja el. A városhoz csatolást megelőzően mint községi ta­nács működött, majd miután sikerült eleget tenniük a fel­tételeknek, a nyolctagú szerv háromra csökkent. Ennek ve­zetői tisztét látja el jelenleg Szabó János, aki negyedszá­müntiuiiiiimiiiiiiiiiiiiftinHiitiiiiimiiiiimfn'iitiiiiiiiiiiiiiniiinvrmtvtfmvtf mmmimmiwiiwmmimftiimwiiiifmmmiiihimmimnMiimirBfmmirtmmmmmmwmifimwmmmiiimiiiiiiitiii» Guten abend! — fogad, majd tovább mond valamit németül, aztán megkér: ugyan, segítsek már a disz­nókat távoltartani a vályútól, amíg beleönti a moslékot. Csúszkálunk a hidegre fa­gyott udvar jegén, s jólesik a csípős szél után a konyha melege. — Látja — néz rám, mi­közben leteszi kezéből a vödröket — most, hogy anyám beteg, ez a munka is reám hárul. Hamarosan meg, indulhatok vissza, munkába. De hát ez van. Mindent meg kell csinálni. Varga Gusztáv, a Ganz- MÁVAG mátranováki gyár­egységének marósa harmincöt éves. Minden nap hat kilo­métert gyalogol társaival be a gyárba, meg onnan vissza is. igaz, csak így, télidőben. Mert van egy MZ-.notorja, azzal szalad, ha engedik az útviszonyok — a gyalogút­viszonyok ! —, de most, hogy jégpáncél borít be mindent, bizony, várni kell, míg újra előveheti. — Nem únja a hosszú gyaloglásokat? — Megszoktam. Szinte gyerekkoromtól taposom, majdhogy napnyi kihagyás nélkül a Mátranovák és a MUNKASARCOK Lapáttól a szerszámgép mellé Mátracserpuszta közötti sa- rat-havat-port. — Ha jól tudom, bányász volt... — Az. Vájár. Elég sokáig. De aztán, hogy hallottuk, lassan befellegzik a bányá­nak, hatvanhétben jó néhány magammal kimentünk az NDK-ba. Ott lettem. Karl- Marx-Stadtban gépi forgácso­ló szakmunkás. — Meg lett a második szakmája. — És a harmadik, és a többi is. Vájár vagyok, marós, gyalus és lángvágó. Ezen kí­vül esztergályos, lakatos, de tudok hegeszteni, meg min­dent, ami a vassal kapcsola­tos. — Ezek szerint amolyan ezermester? — Nem! Csak ahhoz a munkához fogok hozzá, amit tökéletesen értek. Nem sze­retem a kontárkodást; elvem, hogy valamit vagy teljesen precízen, kapkodás nélkül el­végezni, vagy sehogy. Persze, ezzel nem akarom lebecsülni azokat, akik vallják: minden­hez egyformán értenek. — Az NDK-ban szerzett ismereteit tudja itthon ka­matoztatni? — ... Ügy is mondhatom, hogy a lapátnyél mellől — mert akkor még a vájár is igencsak kezébe vette ezt a szerszámot — kerültem a legkorszerűbb szerszámgépek mellé. Igyekeztem hát minden újat megtanulni, elsajátítani. Amikor 1972-ben a Ganz- MÁVAG akkor még igen­csak fiatal gyáregységéhez kerültem át a bányászat visszafejlesztésekor, bizony tettek ide is, oda is. De ahpgy fejlődött az üzem, úgy kaptam én is képességeim­nek megfelelő munkákat. Állítom, az NDK-ban meg­szerzett szakmai „plusz” na­gyon nagy segítséget adott. Most már érzem, a helyemen vagyok, s azt csinálom, amit szeretek. — Bányászból vasas. Nem húzza vissza a szíve eredeti szakmájához? — Elgondolkodtató kérdés, magam is sokat meditáltam már ezen. Szép volt az is, kemény munka, de a gépe­ket is rettenetesen megsze­rettem. De ha választani kel­lene? Azt hiszem, maradnék a maró, a gyalu, vagy az eszterga mellett. Mióta a gépelj jobb kihasz­nálására bevezették a három­műszakot, vaksötétben is útra kel. — Én szeretem az éjszakai munkát. Fárasztóbb, de nyu- godtabban dolgozik az ember. No, meg a' műszakpótlék is sokat nyom az ember fizeté sén. — Gyűjtöget? Készül be ia faluba, lakni? — Ezen még gondolkozom Egyelőre jól megvagyunk a családommal itt kint, az isten háta mögött is. — És a napi tizenkét kilo, méteres gyaloglással járó többlet? Rámnéz és feláll. Látom arányos, kisportolt az alakja. — Kell az a kis mozgás — mondja — és teát visz édes­anyjának... k. gy. zada tanácsi dolgozó és 1963 óta végzi az elnöki, illetve a kirendeltségvezetői teendő­ket. — Tulajdonképpen sokat változott a városrész arculata a Csatolást követő négy év­ben — mondja elégedett arcki- íejezéssel. — Különösen kom­munális fejlődésünk lett dina­mikusabb. Amire annak ide­jén nem volt elég pénzünk, most hozzásegített a város. — Néhányat említene ezek közül? — A Sallai Imre utat sike­rült teljesen felújítanunk, a csatornázási munkálatokkal együtt, a városi igényeknek megfelelően. A Szalvai Mihály út teljesen, az örhegyi út egy része szintén felújításra került. A Zagyva folyón hidat építettünk, és jövőre befejez­zük a burkolási munkákat is. Közel négymillió forintba ke­rül. — A lakosság segít? — Szívesen és gyakran vál­lalnak társadalmi munkát. Fő­ként amikor az egyéni és a társadalmi érdek egybeesik. Ez évben a járdásításon több mint kétszázezer forint, a sportpálya korszerűsítésében 560 ezer forint, az óvoda fű­tési rendszerének munkálatai­ban pedig 120 ezer forint ér­tékű munkát végeztek. A vá­rosi tanács az elmúlt évek­ben jelentős pénzösszeggel ju­talmazta társadalmi tevékeny­ségünket. — Milyen új létesítmények szerepelnek a közeljövő ter­veiben. — Szeretnénk kezdeményez­ni egy ABC-áruház építését. Ezen kívül néhány felújítási munka vár megvalósításra. Tanácstagi beszámolók A zagyvarónai városrészen már befejeződtek, a tanácsta­gi beszámolók, ahol a lakosok elmondták, gondjaikat, bajai­kat. s amelyekből kitűntek az az elkövetkező időszak felada­tai is. — Melyek voltak ezek? — Legégetőbb gondunk az ivóvízhálózat fejlesztése. A városrész egyik felét már si­került bekapcsolni a hálózat­ba, a másik felét, is szeret­nénk mihamarabb. Szintén sürgős feladatunk a földutak felújítása, portalanítása,' valaJ mint kereskedelmi szolgáltatá­sunk színvonalának emelése. Jelenleg erről hat élelmiszer- üzlet, két mozgóárus, egy cuk­rászda és három vendéglátó- egysék gondoskodik. — Milyen a szórakozási le­hetőség a városrészen? — Háromszáz személyes , művelődési otthonunkban kü­lönböző klubok vannak, bár ezektől most sokkal népsze­rűbb a sportklubház, ahol a fiatalok kulturált körülmé­nyek között, szórakozási vá­laszték mellett tölthetik sza­bad idejüket. — Ügy tudom működik egy KISZ-szervezet is... — Sajnos, nem a legjob­ban. Sokkal többet várunk tő­lük. — Mindent összevetve: mi-’ lyen volt a tanácstagi beszá­molók hangulata? — Az elhangzott kérések,- javaslatok, bírálatok arra en­gednek következtetni, hogy városrészünk lakosai demok­ratikusan gondolkodnak, s a fejlesztésben is aktívan részt akarnak venni. Nyílván egyik napról a másikra nem orvo­solhatunk minden óhajt, ké­rést, de tudunk róla és a megfelelő intézkedést megtet­tük. Sajátos helyzetben A zagyvarónai városrész falvakból alakult ki, egészen pontosan szétszórt települé­sekből. Jelenleg is a tanácsi kirendeltséghez tartozik: Ró­na, Rónabánya-telep, Szilvás­kő-puszta, a vízválasztói te­lep és a Pintér-telep. Tulaj­donképpen még Inászó-bánya- telep is, de ott már csak egyetlen család lakik, maka­csul ragaszkodva életformá­jukhoz. A közel háromezres lélek­számú városrész úgy tűnik megmarad kertvárosi jellegű­nek. A lakosság nagy része be­járó. Sokan dolgoznak az aránylag közeli ötvözetgyár­ban, az erőműben és a kohá­szati üzemekben. Nagy a vonzereje a Salgótarján belte­rületén levő gyáraknak is. Mégis a Zagyvarónán lakók száma, bár csekély mértékben, de emelkedik. Tanka László Í^ÚCRAD — 1977. december 13., vasárnap 5 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents