Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

Hit ér a 8. he'y ? Az SKSE sakkozóinak idei $elfesítsnénye Befejeződtek a küzdelmek az országos sakkcsapatbaj­nokság három csoportjában. Eldőlt a kiesés, a feljutás kér­dése és a szövetségben már közzétették az 1978-as OB for­dulóinak versenynapjait. (A küzdelmek február 5-én kezdődnek.) Az idén rendkívül izgalmas volt a küzdelem az OB II. Keleti csoportjában, abban a csoportban, amely­ben az SKSE sakkozói immár 17. éve szerepelnek. Jellem­ző, hogy az OB I-be jutás és a kiesés kérdése csak az utol­só fordulóban dőlt el. A végeredmény ismert, s ami me­gyei szempontból érdekes: az SKSE sakkozói 80,5 ponttal a 8. helyen végeztek. Milyen teljesítmény van a 8. hely mö­gött? Mielőtt mérlegre tennénk az SKSE sakkozóinak szerep­lését, meg kell jegyezni, hogy az idén a Tűzoltó Dózsa visz- szalépése folytán kissé nehezen lehetett követni a helyezé­seket a táblázaton. Már az is zavaró volt, hogy törölni kel­lett több csapat eredményét, mert a fővárosiak négy mér­kőzést lejátszottak, s csak azután léptek vissza. (Akik ve­szítettek örültek — akik nagy arányban nyertek bosszan­kodtak.) Menetközben pedig mindig egy-egy csapat szabad­napos volt. Ezek előrebocsátása mellett kijelenthetjük: a tarjáni sakkozók a hagyományoktól eltérően jól kezdték az évet, s ezúttal a tavaszi szereplés lényegesen jobb volt mint az őszi, Kicsit nehezen lendült bele a gárda. A későbbi kieső Szentes otthonában győzte le a nyitányon az SKSE-t (7,5— 6.5), majd a három mesterrel felálló DVTK ellen is ugyan­ez volt az eredmény. Némi meglepetést jelentett, hogy az Izzó is nyerni tudott Tarjánban, mégpedig nem is akármi­lyen (9,5—4,5) arányban. A javítás a Ganz-MÁVAG elleni 10,5—3,5-ös győzelem a legjobbkor jött, mert helyrebillentet­te a játékosok lelki egyensúlyát — meghozta harci kedvét. Az ötödik fordulóban az SKSE kétvállra fektette azt a Sta­tisztikát, amely egyetlen vereséget szenvedett csupán a 12 forduló alatt. Az eredmény: 7,5—6,5! Nagyon szoros ésköny- nyen fordított eredmény is lehetett volna Debrecenben (ve­reség 8—(í-ra), majd újabb értékes skalp következett a Bp. Postás legyőzése 8,5—5,5 arányban. A Vasútépítők elleni 8— 6-os zárás azt jelentette, hogy az SKSE a nyolc fordulóban szerzett 58 pontjával, több mint 7 pontos mérkőzésenkénti átlagteljesítménnyel várhatta az őszi rajtot. Ám a folyatás nem azt hozta, amire a csapat számí­tott. Egy rendkívül balszerencsés mérkőzésen Szolnokon nem várt 9,5—4,5 arányú vereséget szenvedett a csapa,t és bár mindenki „beszállt”, a következő fordulóban a Szeged el­len csak döntetlenre tellett. Mennyivel más volt az értéke a Miskolci MEDICOR elleni 7—7-nek. Mint később kiderült, még az érzékeny pontvesztés sem ütötte el a borsodiakat az OB I-től. Miskolcon a Spartacus ellen már „kiengedett” a gárda, a mostoha időjárás miatt ketten el sem utaztak, s az eredmény 10—4. Az ősz négy találkozóján 22,5 pontot gyűjtött a csapat, s ez mérkőzésenként 5,6 pontos átlagot jelent. Végeredményben 3,5 ponttal elmaradva a 7 pontos átlagteljesítménytől a 8. helyre volt elég a 80,5 pontos össz­teljesítmény. Mit mutat az egyéni eredmények mérlege? Ugyanazt, mint a csapatszereplés: jó és gyenge teljesítmények; váltják egymást. Az együttesben 20 játékos kapott helyet. Sulyok, Gál, Tóth L., Szokács, és Ponyi valamennyi találkozón ját­szott. A játékosok közül heten értek el 50 százalékon felüli teljesítményt. Kánya Zoltán és Ponyi Attila vezeti a me­zőnyt 7,5—7,5 ponttal, majd nem kis meglepetésre az örök­ifjú Balázs József, a nógrádi sakkélet doyenje következik 6,5 ponttal. Csak dicsérni lehet a másik „veterán” Váradi Oszkár 5,5 pontját. Szokács László és Czakó Béla 6—6 pont-* tál folytatja a sort, majd két kitűnő teljesítménynél kell jólesően időzni. Szarvas Sándor 8 játszmából 5,5 pontot szer­zett, míg a csapat újonca, Hoffmann Pál 9-ből 5-öt. Előbbi nagy hasznára lenne a csapatnak, ha minden találkozón ját­szana, Hoffmann pedig egyik nagy ígérete a megye sakk­sportjának. A többiek ebben az esztendőben mérsékeltebb, halványabb teljesítményt nyújtottak, de hát ilyen a sakk! Minden kommentár helyett beszéljenek a számok. (Az erő­sorrend szerinti névsor után a játszmák és a szerzett pon­tok állnak.) 1. Sulyok Sándor 12/4,5 2. Gál Gábor 12/4, 3. Tóth Lász­ló 12/4, 4. Szokács László 12/6, 5. Klepej Józséf 11/4,5, 6. Kánya Zoltán 11/7,5, 7. Ponyi Attila 12/7,5, 8. Frink Ferenc 2/0, 9. Szabó Ervin 3/0,5, 10, Váradi Oszkár 9/5,5, 11. Tóth Pál 10/3, 12. Palla György 9/4, 13. Balázs József 11/6,5, 14. Simkó Jenő 2/1, 15. Czakó Béla 11/6, 16. Gordos Sándor 2/2, 17. Bállá Ferenc 2/1, 18. Szarvas Sándor 8/5,5, 19. Klenóczky Sándor 9/2,5, 20. Hoffmann Pál 9/5. Az együttesnek nem voltak, pár évre visszamenően nin­csenek kiesési gondjai. Ez a teljesítmény mindig jó a kö­zépmezőny valamelyik helyéhez és ahhoz is, hogy jövőre — most már 18. éve — újra az OB II-ben játszón a csapat. Hogyan lehetne előbbre lépni? összetett kérdés, mégis egy mondattal válaszolni lehet: ha jobban odafigyelünk erre a sportágra, amely ma éppen a világbajnoki párosmérkőzések és a magyar sakkozók jó szereplése miatt évről évre több érdeklődőt vonz s egyre népszerűbb. . 4" ' (SZ. L.) Döntőtök az asztaiiteniszezők A birkózás után egy másik sportág, az asztalitenisz megyei döntője is bekapcsolódott az út­törő-olimpia nagy gépezetébe. Va­sárnap délelőtt Salgótarjánban, a volt szakmunkásképző intézet tornatermében találkoztak a já­rások és a két város győztesei. Nógrád 14 helységéből sereglet­tek össze a fiúk és lányok. Az eredeti 28 fős mezőny 24-re csök­kent, mivel négy lányt nem lát­hattunk az indulók között. Az idén csak a nem igazolt versenyzők indulhattak az úttö­rők nagy seregszemléjén. Ez ugyan rányomta bélyegét a szín­vonalra. de így is láthattunk né­hány játékost, akiket érdemes lenne egyesülethez leigazolni. Ezen a megyei döntőn kitűnt, mely helységekben foglalkoznak több-kevesebb sikerrel a sport­ág utánpótlásával. A két-két korcsoport 24 fiatal­ja 14 helység 17 iskolájából ke­rült ki. Salgótarján három, Balas­sagyarmat két iskolával képvisel­tette magát. Hárman (!) voltak Cserthátsurányból. ketten Erdő- kürtről, a salgótarjáni Gagarin, a balassagyarmati Ifjúság úti és a karancsaljai iskolából. A fiúk 11. korcsoportot kivéve mindegyik bajnok pontvesztés nélkül lett első. Sőt, Nagy Magdolnának az a bravúr is sikerült, hogy játsz­mavesztés nélkül lett első. Lányok. I. korcsoport (7—8. osztályosok; 6 induló). Bajnok: Nagy Magdolna (Felsőtold) 10, 2. Dávid É. (Diósjenő) 8, 3. Berecz M. (St. Bartók) 6 nont. II. korcsoport (5—6. osztályosok, 4 induló): Bajnok: Pásztor Ka­talin (Szécsényi Mikszáth) 6, 2. Nagy E. (St. Rákóczi) 4, 3. Bu- jukliev Zs. (Pásztói Kun B.) 2. pont. Fiúk. I. korcsoport (7 induló): Bajnok: Zelnik Zoltán (Erdőkürt) 12, 2. Szalai G. (Cserhátsurány) 10. 3. Oláh D. (Karancsság) 8 pont. II. korcsoport (7 induló): Baj­nok: Boda Zsolt (Erdőkürt) 10, 2. Pál Zs. (St. Gagarin) 8, 3. Szajbert (Nagyoroszi) 6 pont. A győztesek és helyezettek ok­levéldíjazásban részesültek és megkapták az úttörő-olimnia arany-, ezüst-, bronzemblémáját. A négy bajnok december 27—31. között Gyulán, az országos dön­tőn képviseli Nógrád színeit. Sorra nyernek Az Európában vendégsze­replő kínai asztalitenisze­zők sorra nyerik mérkőzései­ket, egyéniben és csapatban is. Hétfőn’ Rouenban barát­ságos mérkőzésen fogadta Franciaország a Kínai NK együttesét, s a vendégek a férfiaknál 5—1, a nőknél 3—1 arányban bizonyultak jobb­nak. A férfitalálkozón Sec­retin mentette meg a fran­ciák becsületét, miután hatal­mas küzdelemben 2—0 (21, 16) arányban legyőzte Vej Csing-Senget ugyanezzel a fegyverténnyel a nőknél Da- viaud—Bergeret páros szol­gált 2—1-es sikerével. Esélylista Messze még az argentínai labdarúgó-világbajnokság rajtja, a londoni bukméker­irodákban azonban már meg­kezdődött a tippelés, s egye­lőre a világbajnoki címet vé­dő NSZK-nak, valamint a korábbi világbajnok Brazíliá­nak a legjobbak az ODDS-ai. Az esélylistán Magyarország a nyolcadik helyet foglalja el. A jelenlegi londoni ODDS­NSZK, Brazília 1:2 Argentína 5:1 Olaszország 8:1 Hollandia 7:1 Skócia, Lengyelország 12:1 Magyarország 16:1 Franciaország, Peru 25:1 Ausztria, Spanyolország 33:1 Svédország 50:1 Mexikó íoo :1 Irán, Tunézia íooo :1 Súlyemelés Két helyszínen Eredetileg december 18-ra tervezték a súlyemelők „Har­cos Gábor” emlékversenyét. Mivel ebben az időpontban Pécsett és Miskolcon lesz verseny, így egy héttel koráb­ban, december 11-én szerették volna megrendezni. Technikai akadályok miatt elmaradt, így egy eseménnyel szegényebb lett a salgótarjáni sportcsar­nok, és elmaradt a hírverés is. Szombat—vasárnap vi­szont ott lesznek az ÍKV súlyemelői Pécsett, ahol a még minősítést nem szerzett iga­zolt versenyzőik Indulnak mi­nősítő versenyen. Ugyancsak minősítést ígér az ugyanazon időben rendezendő miskol­ci verseny. Itt a szakosztály már minősítéssel rendelkező versenyzői lépnek dobogóra. A tét a már megszerzett minősí­tés megerősítése, netán ma­gasabbra váltása. Az „erős emberek” sikeres évzárásra készülnek, és eh­hez ez az utolsó adandó al­kalom. r Elénhül-e a sísport a megyében? •• Összefogással megépült a sífelvonó Saigon A társadalmi összefogás eredménye, hogy megyénkben a téli sport kedvelőinek egy újabb sportolási lehetőségét teremtették meg a társadalmi munkások. Saigon, a túrista-, házzal szemben — amely Sal­gótarján körzetének egyik téli sportolásra legalkalmasabb he­lye — elkészült egy sífelvonó, teljes berendezéssel. I.ongau- er Lajos, a sífelvonó építésé­nek egyik kezdeményezője el­mondta, hogy a csehszlovákiai Látkiban üzemelő felvonóhoz hasonló. Az építők legfőbb tö­rekvése az, hogy elsősorban a tömegsportot és az iskolások képzését szolgálja. — Egy esztendőben ötven gyerek alapfokú képzését biz­tosítjuk. Ezzel a létesítmény­nyel tehát pótolni Kívánjuk azt a lemaradást, amely igen hátrányos helyzetbe hozta me­gyénk sísportját... Észak-Nógrádban a síspdPt valamikor valóban országosan is számottevő volt. Természeti adottságainak, a hegyek,^ a dombok az ezzel a sportággal való gondosabb törődés ered­ménye volt. Az utóbbi évek­ben, arra hivatkozva, hogy kedvezőtlen a sísportra az időjárás, kevesebb gondot for­dítottak a sportágra. Az igaz­ság viszont, hogy megyénk ha­tárát övező Mátrában még a tél végén is lehet sízni. ^ A sísport-visszaesés megyénk­ben tehát nem feltétlen az időjárástól függött, hanem at­tól, hogy ezzel a sportággal foglalkozni hivatott emberek miként dolgoztak, mennyire tudták megkedveltétől a sí­zést a fiatalokkal. A salgói sífelvonónak ép­pen az jelenti a legnagyobb értékét, hogy a tömegsportot segíti és nem utolsósorban a fiatalok alapozásának szol­gálatára készült. Már az el­múlt hét végén a fővárosból és az ország más vidékéről Salgóra érkeztek a télisport­kedvelők. Elismeréssel nyilat­koztak sportéletünk leg­újabb létesítményéről. Spor­tolásra alkalmas hóviszonyok vannak Saigon. Nagyon szép a környezet, mert jobbra a somoskői vár nyújt megra­gadó képet, a föléje magasodó Sátorossal. Szemben a Na­rancs sötétlő vonulata. A sí­pálya fölé a* Salgó vár ma­gasodik. Szombaton és va­sárnap például egész nap nap­fényben ragyogott minden, de olvadáson aluli hőmérséklettel. Az ország más vidékéről ér­kezett turisták mondták. — Csodálatos, ritka szépsé­gű a táj! A sífelvonó tervezői, építői, részben erre alapozva készí­tették el éppen Salgó vár alatt a felvonót. Valamint azért, hogy hosszú csend osség után élénküljön a megyei sísport. A háromszáz méterre becsült sí­pályából kettőszázharminc mé­teren felvonó működik tehát. A sportolók ennek segítségé­vel 50—60 méteres szintkü­lönbséget küzdhetnek le, A felvonó kétágas, feszített drót­kötélrendszerű. A hegyre igyekvők lécük havontartásá- val automatikus kapcsolókkal rögzítik magukat a vontatókö­télhez, amely a végállomáson kikapcsol. A rögzítéshez a ke­zelőszemélyzet nyújt segítsé­get. Longauer Lajos' mondta: — Reméljük, hólehetősége­inket, az új létesítményünk­kel jól kihasználjuk és sok örömet szerzünk a sportág kedvelőinek... Azzal tartozunk, hogy be­mutassuk azokat, akik a fel­vonót megszerkesztették, az építési munkát megszervezték. Ezek elsősorban a sportág kedvelői, egyszerű dolgozók. Elsősorban a kohászati üze­mek szocialista brigádjainak tagjai. Rajtuk kívül Salgótar­A balassagyarmati járási sportfelügyelőség asztalite­nisz- és sakksportágban járá­si bajnokságot szervezett a közelmúltban, összesen 12— 12 csapat nevezett. Az asztalitenisz-bajnokság l. fordulójának eredményei: Szügy—örhalom 16—0, Pat- varc—Bércéi 9—7, Cserhátha- láp—Szécsénke 16—0, Mohó­ra—Csitár 7—9, Hugyag— kult társadalmi munkabrigá­dok, amelyek segítették a pá­lya alapozását, á közel száz oszlop gödreinek kiásását, a sípálya egyengetését és egyéb nélkülözhetetlen munkát. Az SKSE elnöke, Girth Lász­ló elmondta, hogy a pálya vasrendszerének felépítéséhez különböző vashulladékokat használták fel. amelyeket ma­guk gyűjtötted össze, és eb­ből készült el a vasszerkezet, amit a gyár József Attila Szo­cialista Brigádja készített el Balogh István brigád vezető ve­zetésével. A villamos rendszert az energiaüzem Kandó Kál­mán Szocialista Brigádja ké­szítette, Hangonyi János irá­nyításával. A pálya tervét a Géléi Sándor Szocialista Bri­gád rajzolta meg Komka Gyu­la irányításával. Az AGRO- FIL dolgozói, Jávori Béla ve­zetésével kommunista szomba­tokon dolgoztak -a felvonóért, szinte egész ősszel, összesen 80—100 ezer forintra értéke­lik a végzett társadalmi mun-. ka értékét. A sportközvéle­mény köszönettel nyugtázza Kozma Gyula, SKÜ gazdasági igazgatónak a síszakosztály­nak nyújtott anyagi támoga­tást, a sísport fellendítéséért. Elkészült tehát Salgón a sí­felvonó, hogy szolgálja a tö­megsportot, a fiatalok képzé­sét. Társadalmi munkában ké­szült el, bizonyítva, hogy az összefogásnak a sportban is micsoda ereje van. Magyarnándor 2—9, Galgagu- ta—Szanda, jegyzőkönyv nem érkezett. Sakkeredmények: Szügy— —Örhalom 7—9, Patvarc—Pa­tak 4—12, Cserháthaláp I.— Cserháthaláp II. 9,5—6,5, Mo­hóra—Cserhátsurány 2—14, Hugyag—Magyarnándor 1Ö—4, Galgaguta—Drégelypalánk, jegyzőkönyv nem érkezett. ján különböző rétegeiből ala­Bobál Gyula Balassagyarmati járás A.«ztaliteni§z- és sakkbajnokság Kevés babér termett Diósjenőn 9. Diósjenő Mérlegen a megyei kézilabdacsapatok (5.) 18 4 — 14 254—396 8 pont A tavalyi bajnokság össze­foglaló értékelése még úgy kezdődött, hogy egy hellyel lejjebb csúszott a csapat. Most viszont sokkal nagyobb csú­szásról kell beszélni. Az ötö­dik helyről a 9-re estek visz- sza. Az egész mezőnyben, Szécsény kivételével a legke­vesebb gólt dobták, s szintén Szécsény, valamint az St. Építők II- kivételével a leg­többet kapták. A tavalyi 19 ponttal szemben csak 8 pon­tot sikerült összegyűjteniük. Ebből hatot tavasszal az St. Építők II., a Palotás és Szé­csény ellen, míg ősszel csak a Szécsényt sikerült legyőzni­ük. Mi okozta a nagy válto­zást? Hiszen Diósjenő min­dig számított a bajnokságban. A csapat jegyzőkönyveit lapozgatva megállapítható, hogy a játékosok az őszi for­dulókra majdnem teljesen ki­cserélődtek. Űj, tehetséges, de még rutintalan játékosok küzdöttek a bajnoki ponto­kért. A tények bizonyítják, még nem sok sikerrel. Hogy tavasszal is csak hat pontot sikerült elcsípniük, nagyrészt annak köszönhető, hogy Csa- buda Árpád, aki tavaly a csapat leggólerősebb játéko­sa volt 118 góljával, már nem állt tavasszal sem az együttes rendelkezésére. Ha­sonlóan Hormos András és Makkai János sem- Ennyi jó­képességű játékos kiválását már nem sikerült pótolni. Ezt azután tovább nehezítet­te a többi játékos őszi kiválá­sa, mint például Szaszovszky Csaba és János, akik a ta­vaszi idényben 45, illetve 36 gólt szereztek a csapatnak. A diósjenőieket dicséri, hogy en­nek ellenére nem adták fel a küzdelmet A kiesetteket tudták pótolni. A fiatalok lelkesedésére alapozva tovább folytatták a küzdelmet. Igaz, kevesebb sikerrel, de helyen­ként már javuló játékkal. Ha a továbbiakban is hasonló jó hozzáállás mutatkozik a szakosztályvezetés és a játé­kosok részéiről is, akkor az eredmény sem marad. el. Biz­tos, hogy legközelebb nem az utolsó előtti helyen kell a csapatot értékelni. A sportszerűségben előbb- relépés történt. Az elmúlt évi bajnokságban a 8. helyen vé­geztek, az idén két hellyel előrébb, a 6. helyen kötöttek ki- Ez is elismerést érdemlő igyekezet. 10. Szécsény 18 — — 18 130—589 Első alkalommal szerepel­tek a megyei bajnokságban. A bemutatkozás nem éppen, fényesen sikerült. Egyetlen mérkőzést sem sikerült meg­nyerniük. Lehet, hogy még a csapat nem volt elég érett a megyei szereplésre, s a neve­zésük talán egy kissé korai volt. De részben hiányos volt a csapat irányítása, szakmai vezetése is. Azt azért el kell mondani, hogy ha klasszisok nem is voltak a csapatban, de azért egy-két mérkőzés láttán megállapítható, hogy egyéni­leg tehetséges játékosok igen. Az ő elképzelésük, egyéni kísérletezgetésük azonban, csapatjáték hiányában kevés­nek bizonyult. Említést érde­melnek (többek között) Bá­rány József és Márkus Jó- zc ' 32, illetve 22 dobott gól­jukkal. Vagy, a csak ősszel szereplő Zsdtgmond Tibor 18 góljával­Tény, hogy minden sportoló vágyik a sikerélményre. Így van ez a kézilabdában is. A szécsényieknek ebből a siker­élményből nem jutott. Az ál­landó jellegű és nagyarányú vereségek végül a játékosok kedvét szegték. Ez ugyan nem elfogadható indok — és sport­szerűtlen is — de valószínű ennek is köszönhető, hogy tavasszal a Tereske, ősszel az utolsó fordulóban pedig a Szőnyl SE ellen távolmarad­tak a mérkőzésről. Reméljük, hogy az elmúlt bajnokságból inkább a tanul­ságot szűrik le és nem a rossz emlékeket. A visszalépés, a meghátrálás helyett — most már a megszerzett rutin és tapasztalat birtokában — a felszínre került hiányosságo­kat próbálják megszüntetni, hogy a következő bajnokság­ban nagyobb, vagy egyenlő eséllyel léphessenek pályára minden csapattal szemben. A ktt mérkőzésről való távol- maradástól eltekintve a csa­pat a pályán nagyon sport­szerű játékkal próbált ered­ményt elérni. Az összes mér­kőzést figyelembevéve csak 12 percet töltöttek a kispadon a kiállított játékosok. A mér­kőzésről való távolmaradá­sért elmarasztalás, az utóbbi­ért dicséret illeti a csapatot. Simon József (Folytatjuk) OIOGRAD — .1977. december 14., szerda i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents