Nógrád. 1977. december (33. évfolyam. 282-307. szám)

1977-12-14 / 293. szám

Zest ni élei Balassagyarmaton NAP MINT NAP szóvá tesszük, küzdünk ellene, még­is érezzük, hogy éveink a tu­domány, a technika bűvöle­tében telnek, és egyre keve­sebb időnk jut a művészetek­re. Az irodalom, a képzőmű­vészet ismerete, szeretete mindinkább kevesek privilé­giumának számít, pedig hiá­nya rányomja bélyegét hét­köznapjainkra. Még igényel­jük a szépet, keressük a har­móniát, de lassan elvétjük szemünk elöl a forrást, ami­ből meríthetnénk, Olvas- mányé’ményeink novellák­ra korlátozódnak, egy színhá­zi előadás, tárlat megtekin­tésére nehezen szánunk időt. Es a zene? A könnyűzene tartós pótszernek bizonyul. A „háromperces" műfajok si­kere azzal magyarázható, hogy nem igényel tartós fi­gyelmet, nem „terheli le" gondolatainkat, következés­képpen mély érzések helyett csak röpke hangulatokat köl­csönöz. Szabolcsi Bence, ze­netudós mondta valahol, „az igazi zene órákat rabol el éle­tünkből, és évekkel ajándé­koz meg” Ma, amikor perceinket is aggódva táblázzuk be, külö­nösen nehéz feladat hárul azokra, akik azon munkálkod­nak, hogy a zene mindnyá­junk kincsévé váljon. Ezúttal a balassagyarmati muzsikusok munkáját kívánjuk bemutat* Di. A zenei élet központja a város szülöttének, Rózsavöl­gyi Márknak nevét viselő ze­neiskola. 1963-ban alakult. Három évig Salgótarján fiók­iskolájaként működött, ma ők látják el az érsekvadker­ti, cserhátsurányi, szécsényi és a rétsági gyerekek tanítá­sát is. — A tanulói? létszáma 550 fő, ebből 350 a helybeli nö­vendék. A kihelyezett tago­zatokon 50—50 fős 'keretet tu­dunk felvenni, de ennél jóval többen jelentkeznek, örülünk, hogy sikerült felkelteni az érdekdplést, a zenetantulás Iránt és sajnáljuk, hogy nem tudjuk kielégíteni. Még min­dig kevés a szaktanár és az iskolaépület állaga sem meg­felelő. A termek korszerűtle­nek, nehezen fűthetök, és na­gyok az áthallások — mondja Réti Zoltán igazgató. Ennek ellenére ziz iskola ta­nulói szép eredményeket vall­hatnák magukénak- A legte­hetségesebb növendékekből alakult zenekar 1975-ben si­kerrel képviselte - Nógrád me­gyét a váci országos fesztivá­lon. Az épületen belül kis kamaracsoportok működnek szaktanárok irányításával. Havonta rendeznek növendék- hangversenyeket. Az iskola ta­nárai maguk is tartanak ze­nei esteket a Palóc Múzeum­ban, melyeken ősbemutatókra is vállalkoznak. Télen pedig a szécsényi Fomgách­kastély ad lehetőséget a közönséggel való ta­lálkozásra. Az estek sikere Bira Sandámé, E. Nóti Er­zsébet, Somogyvári Ildikó, Ember Csaba és Réti Zoltán lelkes munkáját dicséri. A zene szeretete, művelé­se nem korlátozódik csupán egyes intézményekre. A vá­rosban számos jelentős zenei együttes tevékenykedik. Leg­többjük vezetését szintén a zeneiskola tanárai látják el­ELSŐNEK EMLÍTHETJÜK a balassagyarmati vegyes kart, mely országos viszony­latban is a legrégibbek közé tartozik, 125 éve alakult. Jelenleg Ember Csaba és Ré­ti Zoltán fáradozik azon, hogy az énekkar méltó foly­tatója legyen elődeinek. A fúvós úttörőzenekar fe­lett Veres István bábáskodik. Ugyancsak ő vezeti a városi fúvószenekart, melyen belül még egy fúvóskvartettet is alakított. A Balassi Bálint Gimná­zium és a Szántó Kovács Já­nos Szakközépiskola orszá­gosan számon tartott kórusai mellett a Dózsa György és a Bajcsy-Zsilinszky úti álta- ' lános iskolák énekkarosai is „feljutottak” a hangverseny- dobogókra illetve a megtisz­telő „rádiós” szereplésig. A 271. Szakmunkásképző Intézetben működő zenei együttes tagjai több hetes tár­sadalmi munkával, egy fa­házrésszel bővítették a zene­iskolát, melynek közülük is többen növendékei. Szándékosan hagytam be­számolóm végére a J. S. Bach együttest, mely mai felállásá­ban alig négy esztendeje ala­kult, s már aa ország legje­lentősebb együttesei közé tar­tozik. Tagjai valamennyien „koncertező kategorizált” művészek, akik egyénileg is kiemelkedő eredményeket ér­tek el- Felállásukban eltér­nek a hagyományos kamara- együttesek összetételétől; Ko- mády Gerzson — ének, Ve­res István — fuvola, Fogara- si Béla — gitár, Szűcs Ferenc — gordonka, de esetenként más hangszerekkel is kiegé­szülnek. Mint vallják „a szo­cialista ember kialakulása elképzelhetetlen zenei isme­retek nélkül.” Ezért csatla­koztak örömmel Réti Zoltán által kezdeményezett „Élő­zenét a falusi általános isko­lásoknak” akcióhoz. Több mint 70 ilyen jellegű elő­adást tartottak, de gyakori vendégei üzemi kultúrter­meknek, munkáskluboknak is. Sőt, hazánkban első íz­ben vállalkoztak az élőzene „zeneterápiás kísérletére”, a balassagyarmati kórház ideg- és elmeosztályának orvosai felkérésére. Huszonnégy órányi reper­toárokban — a régi görög himnuszoktól kezdve mai szerzők művéig — gazdag ze­nei választékkal rendelkez­nek. Eddig hét ősbemutatót tartottak, melyek közül öt szerzeményt számukra kom­ponáltak. Elsősorban J. S, Bach műveinek! interpretálá­sát tekintik feladatukra (szvitek, kantáták stb.), de újabban figyelmüket a hazai zenetörténet egy kevésbé is­mert korszakára, a reformkor zenei világára fordították­AZ ORSZÁG KÜLÖNBÖ­ZŐ helyeiről érkező meghívá­sok, a Magyar Tudományos Akadémia különtermében, a Zeneakadémián rendezett hangversenyek, a számos rá­diófelvétel azt bizonyítja, hogy az együttes jó úton jár. De jó úton jár az a népes ze­nebaráttábor is, amely el­jár Balassagyarmat zenei eseményeire és nem sajnálja az időt azoktól, akik érzései­ket, gondolataikat hangokká, dallamoikká képesek vará­zsolni. .. P, K. t Valós igények? Horizont stúdió címmel négy témakörben szabadegyetemi sorozatot kívánt indítani Sal­gótarjánban, a megyei József Attila Művelő­dési Központ. Lapunk egyik korábbi szá­mában már az indítás időpontját is hírűi adtuk, úgy tűnik, — korai volt az örömünk. Üjabb tájékoztatás szerint, a négy sorozat közül csak a képzőművészeti indul, amely­re eddig húsz érdeklődő jelentkezett. A többi sorozat indítása elmarad. Mint mon­dották, érdeklődés hiányában! Mit tettek a módszertanilag alaposan végiggondolt sorozatok összeállítói az érdek­lődés felkeltésére? Ezer tájékoztató füzetet küldtek ki intézményeknek, az SZMT-n ke­resztül üzemeknek, színházlátogatóknak jut­tattak belőlük, s személyeknek is küldtek. Csupán néhányan jelentkeztek ennek alap­ján. Szerintünk, érthetően! Amennyiben ugyanis valós igényt kívánt a művelődési központ kielégíteni, úgy előbb az igény felmérésére kellett volna több gondot fordítani. Ez elmaradt. Nem tartjuk elégségesnek továbbá az érdeklődés felkel­tésének ezt a formáját sem önmagában. Sze­mélyesebb propagandára lett volna szükség, mindenekelőtt a munkásság körében. Érdeklődésünkre elmondották, most a tanulóifjúságot, mint szervezettebb közös­séget kívánják majd mozgósítani. Ügy vél­jük, ez az egyszerűbb megoldás. Azt hisz- szük, inkább a Horizont stúdió egész rend­szerét lehetne újra átgondolni, a valós igé­nyek kielégítésére kellene több gondot for­dítani, ha szükséges, e forma kapcsán is. Tóth Elemér Szemtől szembe Bozzi úrral „Volt egy szabad hétvégém, felugrottam Pestre az operett­színházba. Nézelődöm az elő­csarnokban — a falakon sztár­fotók. Nézek, csak nézek, s nem hiszek a szememnek. Ez a Kálmán! Innen az acélgyár­ból! Hatalmas nagy fényképe ott van a többi nagy színész között.” — áradozott ismerő­söm, akitől aztán résdetes be­számolót hallottam arról is, hogy Holla! Kálmán — mert róla van szó — milyen reme­kül játszik, milyen jó színész és milyen remek hangja van. Igen. Hollai Kálmán szín­művész nevével egyre többször találkozunk a napilapok ha­sábjain. Népszerű színházi la­pok címoldalon hozták fény­képét, láttuk a tv-ben, hal­lottuk a rádióban, (Legutóbb egy ötletes sportszerről, egy gumikötél hasznosságáról nyi­latkozott a Népsportban. Ö is használja.), de ami az igazi hírnevet jelenti, ez Bozzi úr szerepe Fényes Szabolcs ésBé- keffi István kétrészes musi­caljében. A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak lassan századik előadásához közeledik, s az ér­deklődés nem csökken, tartós a siker. Hollai Kálmánt a Éej- tő Jenő regénye alapján ké­szült musicalben is tapsolják — Szivart alakítja remekül. A találkozóra azonnal igent mondott. Szívesen jött Far­meröltönyt visel és körsza- kállt. Kedves, figvelmes és mintha semmi nem történt volna 1969 óta, a Közös em­lékeknél időzünk. Nem sokáig mert ki kell használni az időt, ha már itt ülök szemtől szem­be Bozzi úrral. Kérdezek is gyorsan egymás után. Kezd­jük 1969. augusztusánál, ami-< kor a 20 éves szobafestő je­gyet váltott a tarjáni vasútál­lomáson és meg sem állt Ka­posvárig. — A Csiky Gergely Színház énekeseket keresett kórusába. Meghallgattak — felvettek. Négy évet töltöttem Somogy- ország fővárosában, majd egy évig katonáskodtam. Jó isko­la volt Kaposvár. Zsámbéki Gábor igazgató rendező stúdió­jában a stílusgyakorlatokon igyekeztem mindent ellesni, megfigyelni. Sokat tanultam. A színművészetire 1974-ben ke­rültem operett-musical szakra. Kazán István volt az osztály- főnököm. Közben „kirándul­tam” a Budapesti Gyermek­színházhoz. Nyolc főszerepet játszottam, amelyekre ma is szívesen emlékszem. A gyer­mekközönség nagyon hálás — meséli Hollai Kálmán. — Hogyan kerültél az ope- rettszínházba? — A második főiskolai év végén a My fair Lady-t ad­tuk elő az Odry Színpadon. Higgins professzort játszottam. Vége volt az előadásnak, bú- csúzkodtunk, amikor Vámos László rendező odajött hoz­zám, félrehívott és így szólt: Szeretném magát szerződtetni. Remélem még nem ígérkezett el sehová — mondta. Nem tud­tam mire vélni a dolgot. Visz- sza is kérdeztem: de mire,ta­nár úr? Mi lesz a szerepem? Majd megtudja — válaszolta, s megadta az időpontot, vár a Fővárosi Operettszínházba. Nyár polt. Még felléptem Szentendrén, de már állandó­an az a bizonyos nap, a meg­hallgatás napja járt az eszem­ben. Aztán ez is eljött. A né­zőtéren a színház vezetősége. Ott ült még Fényes Szabolcs és szegény Békeffi István is. A zenekar játszani kezdett, én pedig négy különböző darab­ból énekeltem részletet. Fél óra telt el. Vámos László kö­zeledett. Megnyerte az első csatát — mondta kézfogás köz­ben és átnyújtotta a Bozzi úr egy példányát. Még utánam szólt: szeptember 5-én. az el­ső próbán találkozunk. így lettem tag, 2600 forint gázsi­val. Ez volt életem legboldo­gabb napja. Mindenre úgy emlékszem, mintha ma történt volna. És elindult a siker útján Hollai Kálmán. Ma már is­mert a neve színházi berkek­ben. Nyáron Szegeden a sza­badtéri játékokon Shakespeare Lear királyában Cornwallt alakította — jó kritikát ka­pott — olyan kitűnő színészek társaságában mint Bessenyei Ferenc, Mensáros László. Gá­bor Miklós és Kállai ‘ Gyula. Felfigyelt tehetségére a tv, de hamarosan filmen is viszont­látjuk. Mamcserov Frigyes Il­letlenek című vígjátékában egy főellenőrt alakít. A fil­met jövőre mutatják be. Nyu­godtan nevezhetjük ez az évet a siker évének. Még április­ban rívódíjat kapott a szín­házban! (A minőségi munkát díjazták, s ez azért nagy do­log, mert főiskolás még nem kapta meg a díjat.) Diplomát szerzett — sikerrel vizsgázott. És egyre több helyre hívják... — Megtanultam, hogy a si­kerért keményen meg kell dol­gozni. Nem tagadom, nehéz volt az elmúlt nyolc év, de nincs megállás. Hogy mit sze­retnék? Természetesen minél több jó szerepet — mondja az operettszínház 28 éves színé­sze. Már búcsúznék. Az utolsó mondatoknál tartunk, amikor így szól. — A beszélgetést Salgótarján­nal kezdtük. Hadd köszönjem meg a leveleket, a gratuláció­kat ezúton, amiket a tarjáni- aktól kapok. Ma is szeretettel gondolok vissza a Petőfi szín­játszó szakosztályban eltöltött időre. Az utazásokra, a szere­pekre, a baráti társaságra és — minek tagadjam — Vertich Józsefre, Csics Györgyre, So­moskői Istvánra, akik megsze­rettették velem a színészi pá­lyát. Ha csak tehetem, ha van szabad időm. Tarjádban va­gyok. .. Szokács László Mai tv-ajánlatunk 20.00: Téli könyvvásár 1977. Mint minden évben, az idén is megrendezi a televízió téli könyvvásárát, dramati­zált részletekkel, jelenetekkel, versekkel, elbeszélésrészletek­kel illusztrálva a téli könyv­piac újdonságait. Egyúttal jó ajándékozási ötleteket is ad karácsonyra. A műsorban dramatizált jelenet bangákéi Bohumil Hrabal Szélhámosok című írásából. Felolvassák Bornemissza Péter, Ady End­re, Nemeskürty István, Thur. zó Gábor prózai írásainak egy-egy részletét. Alexander Biok, Kassák Lajos, Illyés Gyu­la, Federico Garcia Lorca ver­sel szólalnak meg. S bemutat­ják a Nagy Októberi Forrada­lom plakátjai című rendkívül érdekes kötet néhány lapját. A műsor hallgatói minden bizonnyal kedvet kapnak, hogy az így megismert könyveket kézbe is vegyék, el is olvas­sák. Pódiumszínpad Pásztóit A pásztói Lovász József Művelődési Központban az idei közművelődési évadban, öt előadásból álló pódium­színpadi sorozatot szerveztek bérleti előadásban. Bálint András után szerdán Kozák András Jászai-díjas színmű­vész, a budapesti Thália Szín­ház és Ferenczi Éva, a buda­pesti Irodalmi Színpad tagja, valamint a Calcutta együttes szerepel a nagyközségben. A zenés irodalmi műsorban József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Petőfi Sán­dor és Weöres Sándor versei hangzanak el. A Calcutta- együttes — amelynek tagjai Kozma András, Nyerges Fe­renc és Hortobágyi László — indiai zenét szólaltat meg. A pódiumszínpad ezen előadá­sán a Sem emlék, sem va­rázslat címet viseld. Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 14). ' A testi értelemben vett sze­relmi hűséget soha nem vet­te komolyan, noha Léda ezt iparkodott kikövetelni tőle. Hasztalan- Ahogy beleszokott a párizsi életbe, úgy önálló­sította magát egyre inkább. Nem célunk részletezni Ady Endre szerelmi életét, csupán azért utalunk rá, hogy ma­ók NóQRAD - 1977. gyarázattal szolgáljunk a költő és a múzsa közti sok békétlenkedés egyik okára. Mert meghamisíthatnánk a valóságot ha felhőtlenül boldog kapcsolatról beszél­nénk. Ilyen periódusok is voltak, sokszor hónapokon át. De máskor meg a kölcsönös érzelmi kínzás tartott hóna­pokig. Léda féltékenységgel gyötörte imádottját, Ady vi­decembet 14., szerda szont nem tűrt belszólást füg­getlen életébe. S ebbéli ál­láspontja nemcsak a nőkre vonatkozik, de az italra is. Tisztázatlan, 6ok ízléstelen kíváncsiságra okot adó kér­dés: miféle háromszög volt ez, miként viselhette el a férj a saját lakásán ezt a szerelmi románcot, melynek egyik alanya az általa is imá­dott feleség? Léda valóban rendkívüli asszony volt. Ezt vallja min­denki, aki valaha is látta. Személyének mély hatást gyakorló erejét azok is elis­merik, akik irigyelték és szí­vesen mondtak rá rosszat. Nem lehetett őt birtokolni. Ady is csak szerethette, an­nál kevésbé irányíthatta. Hi­szen a veszekedéseik főként a két egyformán önálló, egy­formán büszke jellem össze­csapásaiból keletkeztek. In­nen a Héja-nász. Ady fogal­mazta nagyszerű szimbolista látomás. Diósi Ödön. a ma­ga nemében tekintélyt ér­demlő férj üzleti lekö­töttsége mellett idejéhez ké­pest sokat művelődött, sze­rette, pártolta a haladó pol­gári irodalmat, emellett élén­ken figyelte a Magyarorszá­gon zajló közéletet, az üzleti, társasági viszonyok alakulá­sát. Semmi hasonlóságot nem mutatott a mamlasz, átejt­hető, felszarvazható férjekkel Sőt. Az első perctől tudott mindent. De Lédát teljes ön­zetlenséggel, határtalan oda­adással szerette. Egyedül azt tartotta fontosnak, hogy Léda boldog legyen, persze a sze­mélyi kiválóságához méltó körülmények között Mind­kettőjüket megalázó, közönsé­ges kapcsolatba semmiképp nem törődött volna bele. Ám, Ady Endre zsenijét ő is épp­úgy felfogta, mint Léda. S mivel Léda valósággal újjá­született az Adyval való is­meretségben, ahelyett, hogy alacsony hiúságból, kicsinyes irigységből gyűlölködött vol­na, minden lehetőt elkövetett, hogy Ady helyzetét megköny- nyítse. Nem irodalomtörténeti érdem, de kétségtelen bizo­nyíték Diósi Ödön nemes lel- kűsége mellett, hogy az ő se­gítségével vészelhette át Ady Endre a gondok, megpróbál­tatások egész sorát. Érvényes volt hármuk helyzetére a ré­gi mondás: .,túl minden szennyen, minden erkölcsön”. Szívesen hallgatnánk Ady vérbaj okozta megrázkódta­tásáról, de mert tény, muszáj megemlítenünk. 1904. májusá­ban derült ki a szörnyű baj. Bölönyi György és Diósi Ödön vették gondjaikba, térí­tették el a hangoztatott ön­gyilkossági szándékától. Léda szintén felsőfokon vizsgázott emberségből. Nem tett szem­rehányást, nem faggatózott. Meg volt győződve, hogy a baj párizsi keletű. Egyedül Ady tudta akkor még, hogy súlyos fertőzöttségének eredő­je az a bizonyos Rientzl Mária nagyváradi színésznő, akiről Az én menyasszonyom című verse szól. A gyengéd pártfogás, a barátok már-már szent gon­doskodása csodát művelt ve­le. Gyorsan gyógyult, lelete később teljesen negatív lett. Egészségével együtt élet- és munkakedvét is visszanyerte. Megrázkódtatását feledni, új erőt gyűjteni a Riviérára utazott üdülni Lédával 1904. szeptember közepén. Kéthó­napos nizzai és monacói tar­tózkodás után, november 17- én érkeztek vissza Párizsba. Itt már ajánlatok várták Adyt, belső munkatársnak hívták különböző pesti lapok­hoz. A Vészi József szerkesz­tette Budapesti Napló mel­lett döntött. Ügy vélte, hasz­nos lesz, ha Párizsból kiví­vott erkölcsi, költői, újságírói pozícióját közelről is megszi­lárdítja. Ezért bár három­négy évre tervezte kinti tar­tózkodását, egy szűk esztendő múlva, 1905. január elején Budapestre utazott, elfoglal­ni helyét Vészi József lapjá­nál. (Folytatjuk) i r I

Next

/
Thumbnails
Contents