Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-13 / 267. szám
I A termékeny zeneszerző u(j177J Egy klub a sok közül? közössége a fTi „ O'T • Készlet Kánki György legújabb, I. szimfóniájából. A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját Ránki György Kossuth-díjas érdemes művész, aki kétszer részesült az Erkel-díj kitüntetésében is. Friss, fiatalos, munkaereje teljében levő zeneszerző. Eddigi szép és színvonalas kompozíciót új meg új alkotásokkal szaporítja. Születésnapja alkalmából beszélgettem Ránki Györggyel. Arra kértem, hogy egy eddig elő- adatlan nagy művéből, X. szimfóniájából írjon le egy kottaidézetet Mintha gyöngyszemeket vetett volna papírra, olyan a kézírása. — Fél évszázaddal ezelőtt a Zeneakadémia neveltje voltam — kezdte. — A zongora- tanszakra jártam, a zeneszerzésben pedig Kodály Zoltán növendéke lettem. Vele kapcsolatos visszaemlékezéseimet nemrég rögzítették hangszalagra a rádióban. A mestertől rengeteget tanultam, s örökre megjegyeztem magamnak azt a mondását, hogy „mindenki csak a saját gyökerén nőhet”. Ennek a jegyében értem meg szellemi-( leg is mai hetvenedik élet-' évemet. — A néprajz is érdekelte? — Igen. Népzenei tanulmányokat folytattam előbb a budapesti Néprajzi Múzeumban, később a párizsi Musés de l’Homme-ban. majd Angliában. Amióta azonban a zeneszerzői pályán vagyok, csak komponálással foglalkozom, bár egy időben a rádió zenei osztálya élén álltam. Színpadra, filmre, nagyzenekarra, kamarazenére írtam muzsikát — Hogyan jellemezné saját művészetét? A választ a lexikonra bízza, amely szerint — s ezt Üj- falussy József professzor állapította meg róla- írt címszavában: „Zenéjének jellemzője a sziporkázó humor és a groteszk”. — Legkiemelkedőbb kompozíciói? A J — Nem jelölöm műveimet opuszszámokkal. Valameny- nyi közel áll szívemhez. — A legújabb? — A rádió által rendelt I. szimfóniámat alkalmasint még ebben az évben bemutatják. {Elárulom azt is, hogy hoz- zákezdtem II. szimfóniám írásához.) — Az eddigi állomások? — Hiszem, az olvasó hallott már Pomádé király új ruhája című háromfelvonásos vígoperámról. Rádiójátékból írtam, Károlyi Amy szövegére. Ugyanígy beszélhetnék zenés tragédiámról (az első magyar musicalről), a Vas István—Hubay Miklós szövegére szerzett „Egy szerelem három éjszaká- já”-ról, amelyet a tévé is bemutatott. Nem hagyhatom ki továbbá Muzsikus Ferkó című gyermekoperámat. Hir- telenében nem tudom felsorolni a sok színdarabhoz írt kísérőzenét (Moliére, Brecht, Shaw), valamint filmzenei munkásságomat: Az új földesúr; Az aranyember; a Körhinta; Két bors ökröcske; Édes Anna. Se szeri, se száma a rajz-, játék- és bábfilmeknek, amelyeknek zenéjét szerezte Ránki György. Komponáltam kantátákat József Attila, Weöres Sándor szövegére. Főművemnek Az ember tragédiája operaszínpadra írt misztériumjáték-szerű zenés újrafogalmazását vallom. Születésnapi szemzői estemen ebből és a Cirkusz című kompozíciómból hangzottak el részletek. — Ügy tudom, a» fia Is zeneszerző. — Igen. András fiamról van egy anekdotám is. Az Állami Bábszínházban ült kollégáival és figyelte a próbát. Én is megjelentem a színházban, de az ajtók zárva voltak. Az egyik fiú észrevett, és jóindulatúan beajánlott: „Gyerekek engedjétek be Ránki — papáját!”. Kristóf Károly Életünk és munkánk minősége egymástól elválaszthatatlan — érezzük lépten-nyomon a mindennapok eseményeiben, f'ladataiban. Nemcsak az anyagiakra vonatkozik ez — sok érték rejlik az együttműködésben, nagy lendítőerőt jelent, ha közösségben tevékenykedhet az ember. Igazi közösségben! Ennek ad kere-» tét a munkahelyen egyre szélesebb körben terjedő szocialista brigádmozgalom. Illetve adjjat, ha közösségépítésre „alkalmas” emberek irányítják! A brigádmozgalom kibontakozását követően a legtöbb helyen megszülettek a brigádvezetők fórumai is. Elsősorban a nagyobb üzemekben általában negyedévenként, esetleg kéthavonként tapasztalat- cserére gyűlnek össze, megbeszélik a tennivalókat. Persze sok feszítő gondra nem kaphatnak kielégítő választ, javaslatot. Különösen így van ez a művelődés kérdéseivel. Emiatt is van még olyan sok formális, sematikus vállalás, a közösség főleg a munkában van igazán együtt. Mit tehetnek a brigádvezetők azért, hogy gazdagító, formáló, időnként kellemes együttléteket biztosító kollektívákat alakítsanak? A szocialista brigádvezetők klubja — amely egyre több helyen működik — munkájában azt tartja szem előtt, miként segíthet ebben. kis töredékéi) érinti a klub, de szeretnénk tovább szélesíteni. A foglalkozások időpontját a leggyakrabban járókhoz igazítottuk. A kábelgyár autószerelő brigádjának vezetője szereti ezt a klubot — Egyetlen hátránya, hogy kéthetenként be kell programozni azt a másfél órát a szabad időnkbe — fogalmazza meg tréfálkozva. — De komolyra fordítva a szót: érdemes bejárni, sok kedvezménynyel, jó programokkal várnak bennünket' Xedvébresztés, ötletadás nált kedvet a balassagyarmati múzeum látogatásához. Elmondta hogyan szakosodtak a múzeumok, hogy náluk a folk- lórkincs gyűjtése a döntő. Réti Zoltán, * a zeneiskola igazgatója hanglemez-bemutatót tartott Ez számomra különösen kedves volt, hiszen tagja vagyok a művelődés1 ház hanglemezklubjának is. (A lakásában, ahol felkerestem, egy gazdagon megrakott lemezpolc is erről árulkodik. A katalógusként szolgáló irkában egyre gyűlnek a bejegyzések — nemrégiben a barátságvonattal hozott jó tucat lemezt a Szovjetunióból. Többségében komoly zenei műveket.) lalkozásra, sokan hallanak rólunk, érdeklődnek a munkánk iránt. Az üzemekben figyelemmel kísérték ezeket a programokat, még munkaidő-kedvezményt is adtak az érdeklődőknek. Ez persze nem célunk, hiszen szabadidős tevékenységet akarunk biztosítani. Jó lenne, ha barátságokat szülne, minél több élményt adna ez a kéthetenkénti találkozás. Van olyan klubtagunk, aki gyermekgondozási szabadságát toli ti, mégis bejár, mert megszeg rette a társaságot elismerés arcok Balassagyarmaton erről a klubról beszélgettünk három illetékessel: a törzstagok közül Németh Gáborral, a kábelgyárból, a korábbi irányítóval, Hajnal Sándornéval, és a jelenlegi klubvezetővel, Bogdán- dy Istvánnal, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központból. — Minden páros héten, csütörtök délután fél négykor jön össze a tagság. Vannak ismerős arcok — a törzsgárda mintegy 15 fős, a hivatalos létszám 42 fő. Nem szigorúan „brigádvezetők klubja” ez — inkább brigádok klubjának nevezhetnénk, hiszen sokszor egy-egy tagot mások képviselnek, ha éppen elfoglalt. Csak azt kérjük mindig: informálják üzemük többi brigádvezetőjét is, a saját brigádjukat is. Balassagyarmaton körülbelül 300 szocialista brigád van, mintegy 3000 fővel. Természetesen, csak igen Sorolja a példákat is, felidézve néhány emlékezetesebb találkozást, rendezvényt — Szép élmény volt nyáron az egri várjátékok meglátogatása. A kétnapos program nekünk, klubtagoknak mindösz- sze nyolcvan forintba került, a vendégek 180-at fizettek. Persze, ennél több vijlt a haszna: ötleteket adott egy- egy kirándulás szervezéséhez. — Az üzemből is szoktak járni közös kirándulásra? — Igen, a kirándulásokat jó kiindulásnak érezzük más, komolyabb szórakozási, művelődési lehetőségek megvalósításához. Általában színházlátogatással kapcsoljuk össze. Persze, időnként meg kell alkudni — például az egyik alkalommal elmaradt a színházi előadás, de az utolsó percben sikerült jegyet szereznünk a Fővárosi Nagycirkuszba... A közös rendezvénylátogatással kapcsolatban egyébként nem úgy vagyunk, hogy mindenki mindenre eljöjjön — az érdeklődésnek megfelelően járnak el a brigádta^ok, felhív* ják egymás figyelmét a jobb filmekre, megbeszélik az élményeket — Visszatérve a klubfoglalkozások hasznára — milyen ötleteket kaptak? — Kapásból említhetek pár programot. Valló Emil előadásában a rejtvényfejtésről, annak szépségeiről, titkairól hallottunk, megismerkedhettünk a rejtvénykészítéssel. Egy másik alkalommal a Palóc Múzeum igazgatója, Zólyomi József csiMegismem] egymást Megtudtam azt is, hogy egyedül képviseli üzemét. Hogy miért? A fő okot a folyamatos üzemben látja. Bogdándy István népművelő másról is szólt — Hiányzik még az összekötő a gyár és a művelődési ház között. Terv már van rá, szóba került függetlenített népművelő beállítása is. Az az igazság, hogy mi is hibásak vagyunk, félretettük kissé az ügyet. Más üzemekből többen voltak aktívak, inkább velük foglalkoztunk. Az élen a BUFI-t említeném. A brigádvezetők közül a patvarci Hugyecz Andrásné a leghű-' ségesebb látogatónk. Sokszor eljön a munkaügyön dolgozó Gál Józsefné is, pedig ő nem vezet brigádot. Születnek a szocialista szerződések más helyekkel is. Hajnal Sándorné említi azt a sikeres találkozót, ami az év elején Salgótarjánban zajlott, az SKÜ rokonklubjában. — Novemberben viszontláto- gatás lesz nálunk. Sok haszonnal jár ez — megismerjük egymás gyakorlatát, jó ötleteket gyűjthetünk. Ugyanezt hozzák a helyi üzemekben, vállalatokhoz kihelyezett foglalkcj- zások is, amit még Balláné Simon Mária kezdeményezett. — Egyik-másikon többen voltunk, mint a hivatalos taglétszám. Jó lehetőség ez az üzemeknek a bemutatkozásra, a tapasztalatok kicserélésére. Ezzel is szélesedik a klub hatóköre. Mert ha nem is járnak rendszeresen minden fog— így mondta: társaságot' Közösség-e ez a klubtagság? — Ütőn van ehhez! Annak a tizenöt embernek, aki ha csak teheti, eljön, bizonyára már közösség is. A légkör nagyon őszinte, egymás fejéhez vágják az igazságot nyíltan szólnak visszásságokról, hibákról, teendőkről. Több mint egyszerű összejövetel, meghatározott tematikával, hiszen a beszélgetések mögött, a — reméljük, kellemes — szórakozás, művelődés mellett ott érezzük gyakran azokat a közösségeket is, amelyeket a klubtagok képviselnek. — Kapnak-e visszajelzést a klub hasznáról, a közösségépítésben nyújtott segítségről, kulturális propagandáról? Avagy: formálta-e az egyes üzemek művelődési tevékenységét, szo-< kásáit a klub megléte’ — Nagyon nehéz ezt mér-’ ni... Reméljük, hogy így van. Egy-két példa bizonyság lehet erre. Például amikor megnéztük Szederkény Attila kiállítását (ott volt a foglalkozáson a BUFI-s brigádvezető is) — nemsokára eljött hat kollektíva a gyárból. A klubtagság bázist jelent számunkra, hiszen minden rendezvényünkről értesítjük őket, előnyben részesülnek a belépők vásárlásánál. De azt nehéz eldönteni, hogy kinek az érdeme agy-egy program sikere, mennyire van benne az ő propagáló szerepük. Terveink a jövőre? A klubnak azt a jellemzőjét szeretnénk erősíteni, hogy önművelési lehetőséget nyújt, igényt ébreszt. Ügy, hogy közben szórakoztasson továbbra is — azaz igazi klub legyen. Ez nem könnyű feladat, de csak így töltheti be szerepét ez a közösség. G. Kiss Magdolna M szépet? — kérdezte Fenákel Judit: Valami távoli rokonom. — Hiszen annyi szép van az életben. Igaz is, miért nem írok valami szépet? Pedig évek óta készülök rá: Egy mesét pél- _ dául a kisfiamnak. Még sose vad perverzitások és mezte- De egeszen jól keres. Sehol írtam mesét a fiaimnak, és len szadizmus után. Nem igaz ennyit nem fizetnének, lassan el is kések vele Kinő- — lázadt bennem a soha ki — Dehát ezt akartad? nek a meséből. Mesét, mond- nem gondolt mesék írója —, Nem ezt akarta. Kiemelték, juk a kiszabadított király- nem igaz, hogy ilyen az éle- Három évvel ezelőtt. Aztán lányról, a legkisebb fiúról, a tünk. Valami szépet kellene ott ragadt fele királyságról. De fáradt adni végre az embereknek. — Hivatalnok lettél? voltam, nem jutottam to- A szerelemről például. Annyi Olyasmi. Kitűnő kávét főz. vább á jámbor óhajnál. Ta- önkielégítés, marcangolás, fér- Ha egyszer arra járok, fölián hnlnan hozzákezdek Az- de hajlam után ki kellene ta- tétlenül kóstoljam meg. tán holnap lett, és kiderült, lálni egy szép szerelmes tör- — Látom, gyűrűd is van. hogy már többen telefonál- ténetet. A szerelemben leg- Igen, férjhez ment. És kell tak az egész város tudja, alább — akárhogy írják be- a pénz. Nagyon kell a pénz. .od'afönt áll a balhé”, mert l°le — maradt még szépség. Ha jól összehúzzák magukat, egy kommünikében elvétettem Csak észre kell venni. Meg öt év alatt meglesz a társasad rangsort. Ki informált, hon- keK mutatni. Nézzétek, ez a ház beugrója. A férje mellék- nan vettem, milyen jogon, fe- szerelem. Egy férfi és egy nő állást vállalt, esténként fusi- lelős vagyok; helyreigazítás, egymásért... a világ ellen. zik... Ö pedig nem hízik el. Védekezés ' magyarázkodás, MeS fogom írni. Még holnap... Ha az ember sovány koszton égő fülek és a betűk a papi- megírom. van, az ülőmunka sem hizlal ron: ..munkatársunk hibá- Aztán holnap lett. Egykori annyira. jából”. A mese, a kiszabadí- tanítványom keresett meg. Valami szép történetet a tott királylányról, a legki- Valamikor mindketten azt hit- szerelemről. Egy férfi és egy sebb fiúról, a fele királyság- tűk egymásról, hogy lesz be- nő egymásért... A világ ellen? ról beleveszett egy régen lőlünk valami. Utolsó találko- Egy férfi és egy nő a lakásolvasott mesekönyvbe, semmi zásunk idején egyetemista ért... Egymás ellen. Az a szép, se maradt belőle. Ami maradt, volt, tele népnevelő szerve- ez meg az igaz. És nincs ben- az a szégyen volt, és sűrű, fe- déllyel, életre szóló nagy el- nem elég önfegyelem, hogy kete méreg ömlött a ^papírra, határozásokkal. a szép kedvéért az igazról lemikor a tollat hozzáérintettem. — Mit csinálsz? Hol vagy? mondjak. Azért az elnyomott szán- Sikerült-e? És mégis.... Üjra meg újra. dék előbukkant megint. Évek- Nem csinál semmit. A köz- Valami szépet kéne írni végkel később rrtoziból jöttünk, pontban van. Nem sikerült. re. Egy szép, nagy nekifeszülés történetét például. Az em8 “ " ' T bér elhatároz valamit, vállal NOGRAD — 1977« november 13.# vasárnap | egy ügyet és végigviszi. Bele•< e öregszik, belefárad, de győz. És az öregséget meg a fáradtságot is csak a győzelem után veszi észre. Igen, vannak ilyen emberek. Hát miért nem írunk róluk? Holnap megkeresem őket. Aztán holnap lett. A vendéglői asztalok között félrészegen kódorgóit régi ismerősöm. Egy botló lépésnél a székembe kapaszkodott. Fordultam, hogy rendre utasítsam. — Te vagy az? — örültem a találkozásnak. — Régen láttalak. — Hát most láthatsz — a részegek bamba arckifejezésé- vej nevetett rám. — Nem vagyok valami fényes látvány. — Névnap, vagy prémium? — Egyik se. Ünnepelem a leváltásomat. Leültettem. — Hogy történt? — Egyszerűen. Behívtak és közölték, hogy le vagyok váltva. — így? — így— Indoklás? — Semmi. — Hát akkor? — Mit akkor? ök csináltak fejest belőlem, most ők csinálnak beosztottat. — És te mit mondtál? — Semmit. — Szó nélkül tudomásul vetted ? — Én ilyenkor nem tudok beszélni. — Az lehetetlen. Az ember kiabál, ha rálépnek a lábára. — Én nem kiabálok. — Nem tiltakoztál? Nem követeltél fegyelmi vizsgálatot? — Nem is tudom. Olyan zavart voltam. Aztán egy-kettőre kívül kerültem az ajtón. — És ott maradtál a cégnél? — Persze. Hova menjek? — Hisz folyton dicsértek. Azt mondták, remek munkaerő vagy. Szorgalmas, megbízható... — Most van jobb. Semmi közöm nem volt a dolgához. Mégis győzködni próbáltam. Az embernek elemi joga, hogy kiabáljon, ha rátaposnak. A biztos kudarc tudatában is kiabáljon. Semmi másért, csak az önérzete védelmében. Hogy ne mondhassák rá, szétnyomták, mint egy bogarat A vállát rángatta. Minek ugrálni? Ezt az ügyet úgyis elintézték már,' — Hát nem érted? Itt erről az ügyről van szó, nem arról, hogy újra főnök legyél. Itt rólad van szó. Arról, hogy az ember mégse olyan, mint a hangya. Hordja a morzsát ész nélkül, aztán jön valaki és ráteszi a cipője orrát és vége. Az ember legalább ricsajt csináL Kérdez, indokolj lármázik, szóval van, és ész- revéteti a létezését Nem érted? Nem értette. Ingatta a feJ jét, részeg mosolygás lógott a száján és nem értette. Én pedig tudtam, hogy ezt kell megírni. Hogyan törődik az ember kerék alatt, pocsolyában, cipők talpára ragadva,' amíg tiltakozni se képes. Amíg eljut a száján lógó üres mosolygásig és nem akar semmit. Lehet, hogy soha többet nem akar már semmit H ova lett, a szép nagy nekifeszülés históriája? Az ember, aki vállalt egy ügyet és végigviszi. Vasinak ilyen emberek,’ biztosan vannak. Csakhogy olyan sokat kell utánuk gyalogolni. Ebbe meg itt... belebotlottam. Hát mit tegyek, ha a szé-- pet úgy kellene kitalálni, a többi meg, a ronda, a torz, a fájdalmas mindig itt van a kezem ügyében. — De azért valami szépet készülök írni évek óta. Talán holnap mégis csak hozzákezdek. I,