Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

Emléktúránkról

A salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola a közelmúltban emléktúrát rendezett Kercseglaposon a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére.

Előzetes tervünk az volt, hogy az utat végig gyalog tesszük meg, de erről — sajnos — a reggeli csúcsforgalom miatt le kellett mondanunk. A Volán azonban felajánlotta a segítségét és így a strandig külön autóbusszal, majd innen gyalog mentünk a színhelyre.

Emléktúránk dr. Kujbus Sándorné, iskolánk párttitkárának ünnepélyes megnyitójával kezdődött. Megemlékezett a NOSZF-ról, az elért eredményekről és szólt a ránk váró feladatokról.

Ezt követte egy gondosan előkészített, sokszínű program. Az osztályok versenyzői mérhették össze ügyességüket, erejüket. A 10 fős csapatok részt vettek gránátdobásban, kötélhúzásban, futásban és sportversenyben. A népes szurkolóigárda biztatása fokozta a versenyzők lelkesedését és a túra hangulatát. Valószínű, ez adta a lányoknak a nagy energiát, mert a kötélhúzásnál. bizony rcsegett a kötél. Persze a lelkesedést elősegítette az is, hogy a főszakácsok készítették a bográcsgulyást és a paprikáskrumplit, palóc nyelven a macsánkát.

Közben zajlott a honvédelmi verseny, amelyen ötfős csapatok vettek részt. Az ügyesség mellett szerepet kapott a tudás is, mivel a versenyzőknek elméleti felkészültségükről is számot kellett adriok.

E komoly erőpróbák után következett a vidám hangulatú futballmérkőzés. Először az osztályok közötti körmérkőzést bonyolították le a fiúk, majd a nap fénypontja következett: a tanár-diák mérkőzés. Bár a diákok kezdtek erősebben, de a tanárok — fiatalos lendülettel — végül Is 4—3-ra győztek. A mérkőzés közvetítése mikrofonon keresztül történt.

Meghívott vendégeink között volt Somoskői Ödön festőművész, aki szintén csapattag volt. Túránkról elmondta :

— Nagyon jó ötletnek tartom. Ügy érzem sokkal jobb így, mintha egy teremben ülve ünnepélyes körülmények között emlékeztek meg a NOSZF-ról.

Emléktúránk az eredmény, hirdetéssel fejeződött be, de sokan még a délutánt is kint töltötték.

Ügy érezzük, demonstrációnkkal sikerült elérni azt a célt, hogy a NOSZF-ról hétköznapi keretek között, de mégis a forradalomhoz méltóan emlékezzünk meg.

Pádár Éva

Itt az LGT, hol az LGT?

— Fiúk. bocsárat, itt lesz az LGT hangversenye?

— Itt, igen... Ha jöttek vcj- na. De már hatra sem voltak itt.

— Merre van az iroda?

— Fel a falépcsőn, és rögtön. balra.

A pénztár előtt várakozó sor. Jegyek a kézben: adják vissza a belépőt.

A közönség kedvehagyott, mint Balogh Ferenc is, a szé- csényi művelődési központ igazgatója, akit szobájában találok.

— Ez van kérem — mondja rezignáltan — visszaadjuk a jegyek árát. Ma este és csütörtökön is.

— De mi történt?

Vállat von:

— Most próbálunk telefonálni Pressernek. Nem tudom.

Fiatal hölgy fülén a piros telefon kagylója:

— Halló? Igen, még mindig mi vagyunk. Presser Gábort... Fontos... Nagyon kérem! Titkos? Mit lehet tenni? Köszönöm, várunk.

Letakarja a hallgatót:

— Nem adja ki a titkos számot. Várjunk, azt mondja. — Tartja a kagylót egy darabig, majd leteszi. Megigazítja magán a kabátját és elmegy.

— Megengedi, hogy maradjak? — kérdezem illendően a kultúrház vezetőjét.

— Hogyne, csak tessék. Várjunk együtt.

Ül az asztalnál lehorgasz- tott fejjel. Egyik kezével papírokon matat, majd hirtelen maga elé vesz egyet, nem néz rám, nyugodtan, csendben mondja:

— Itt a szerződésük. Nem az első eset a Lokomotív GT- vel. Október közepére szólt egy hangversenyük, ide, Szé- csénybe. Nem jöttek el. Egy nappal a koncert előtt mondták fel a szerződést, táviratban. Az indok azonnali jugoszláv szereplés. Elfogadtam. Aztán tessék, itt van! Rizikós dolog még egyszer az LGT- vel kötni. mert...

Megcsörren a telefon.

— Budapest? Presser lakás? Halló!

Háromszor elismétli ugyanezt Balogh Ferenc, míg hang jön a vonal másik végéről.

— Szécsényből beszélek, a kultúrházból. November nyolcadikára, este hatra és nyolcra Hegedűs László lekötötte a Lokomotív GT-t hangversenyre. Azt szeretném... Halló!

Pestről tisztán hallatszik:

; — Kérem szépen, Londonban vannak. Mindannyian elmentek. Vasárnapra vissza kellett volna jönniük, de még egy fellépést kaptak. Elnézést, uram, az ő nevükben is, de...

— Már másodszor jönnek az emberek hiába.

— Megértem önt, uram. Bocsánatot kérek.

— Kivel beszéltem, legyen olyan szíves.

— Presser Gábor nagybátyja vagyok.

És itt vége a beszélgetésnek.

— Azt mondják.., — kezdi felém fordulva az igazgató, de felemelem a kezem:

— Köszönöm. Mindent szépen hallottam.

— Tudja — folytatja az Igazgató —, a közönséget már kétszer idebolondítottuk. Legközelebb vajon eljön-e valaki, hogy a Lokomotív GT-re vegyen nálunk és hozzánk jegyet? Tudom, hogy a londoni koncert az londoni koncert, a szécsényi meg szécsé- nyi, de azért mindennek van egy módja.

A falépcsőn megyek lefelé, mikor még csöndesen utánam szól.

— Először emberségesek voltunk. De most már jogi úton fogom elintézni az ügyet!

Vass Imre

Vidám tizenévesek — Balassagyarmaton- kj A KISZ-alapszervezetek Aranyhíd-vetélkedőjének megyei döntőjében a legnagyobb meglepetést Nógrád község fiataljai szolgáltatták: a húsz év körüli — főként munkás — fiúkból álló ötfős csapat második helyezést ért el. Aki azonban ismeri a nógrádi községi KlSZ-alapszer- vezet utóbbi években végzett munkáját, tagjainak szorgalmát, tehetségét, az egyáltalán nem ütközött meg ezen a szép, elismerésre méltó eredményen. Elmúlt évi kiemelkedő mozgalmi munkájukért tavasszal elnyerték a KISZ központi bizottsága vörös selyem vándorzászlaját.

— Alapszervezetünknek hatvan tagja van — mondja Kovács József, alapszervezeti titkár, akit a fiatalok és a felnőttek is maguk között csak öcsinek szólítanak.

— Körülbelül hatvan százalékban diákok, szakmunkás, és szakközépiskolai, gimnáziumi tanulók, ,a többiek munkások, alkalmazottak. A hatvan közül mindössze hárman dolgoznak helyben, a többség Vácra és Rétságra jár munkába.

Amikor az Aranyhíd-vetél- kedőről beszélgetünk, elkerülhetetlen, hogy ne szóljunk a

1.

Hétfő délelőtt. A Nyíregyháza—Budapest között közlekedő személyvonat (népszerű nevén fékete vonat) dugig tömve. Utasai munkába „siető” dolgozók. Fülke: szoros emberközelben nyolc ember elsőosztályú igényekkel, másodosztályú helyárakkal és harmadosztályú körülményekkel. A levegőben pálinka-, dohány-, kölni-, fogkrémillat és némi oxigén. A hőmérséklet 20—60 Celsius fok között ingadozik. Az ablak melletti asztalon kártyajáték: Onnan az ajtó felé haladva snóblizás és ..veres- pecsenyézés” folyik klasszikus szintéi!. Ahogy mondják: tanítani lehetne. Csöndes harmónia, miközben a vonat Pest felé robog.

2.

Büfé. Egy vörösképű hústorony a pultra könyököl. Cipőjében két deci sör cuppog, de lehet, hogy bor. Ha

rétsági járási döntőről, ahol tulaj dohképpen kiharcolták a megyei záróvetélkedőn való részvétel jogát.

— A járási versenyen mindjárt az elején elhúztunk

— meséli a KISZ-titkár, aki a csapat egyik erőssége volt.

— S, ezt az előnyünket mindvégig megtartottuk. Utána egy hét — ennyi időnk volt a megyei döntőig — kemény tanulás következett. A járási KISZ-bizottság, a járási és a helyi könyvtár nagyon sok segítséget nyújtott ebben. Könyveket, kiadványokat ajánlottak nekünk, rengeteg újságot, folyóiratot végigböngésztünk.

— És azt hiszem, talán mi voltunk az egyetlenek — teszi hozzá Surányi János mű- velődésiház-igazgató, a csapat másik oszlopos tagja —, akik, miután olvastuk a NÓGRÁD-ban, elmentünk a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumba megnézni egy Szovjetuniót bemutató kiállítást.

— Milyen „munkamegosztásban” dolgozott a csapat?

— Surányi Jánosé volt a történelem és a művészetek témaköre — feleli Kovács József KISZ-titkár. — Sipicz- ki József lakatosé a földrajz és KISZ—Komszomol törtéHétköznapi

pillanatok

Utazunk

néhány értelmes szót ki tudna mondani, bizonyára énekelne. Ehelyett zagyvaságo- kat gagyog másokat sérteget, öt perc múlva ,-kisegítik”. Nemsokára bárki ingyen megtekintheti a szomszéd fülkében, amint vízszintes pózban, lógó fejjel, színjátszó pofával, örömittasan szundít. Hétfő délelőtt, munkába menet.

3.

Nyílt pályán megáll a vonat. Az ablakok hirtelen megtelnek kíváncsi arcokkal. De, miután sem baleset, sem mozdonyhiba nem történt, gyorsan visszaülnek. Néhány perc múlva enyhe zúgolódás. Felötlik bennem: talán a munkakedvük jött meg? A

y siker

nete, kapcsolata, Szabó János

mezőgazdasági szakközépiskolásé és Dobis László műszerészé a napi események a sport ismerete, én testvérmegyénkkel, Kemerovóval, valamint Moszkva, Leningrad tudnivalóival foglalkoztam.

— Milyen eséllyel indultatok?

— Nagyon felkészültünk. Ezért mindenképpen a „dobo- . góra” akartunk kerülni — válaszol Surányi János. — De az első öt hely valamelyike is jó lett volna.

Az alapszervezet csapata 10 ezer forintos vásárlási utalványt nyert. Szeretnék, ha pénzben kapnák meg. és a többi KISZ-essel együtt használhatnák fel kirándulásra.

S végezetül íme a tanácsi vezetés véleménye, melyet Garamvölgyi Erzsébet vb-tit- kár tolmácsol: — Ilyen jó

eredményre, mivel vidéken korlátozottabbak a felkészülési lehetőségek, s a versenyzők többsége nyolc általánossal rendelkező fizikai dolgozó, őszintén szólva, nem is számítottunk. Hogy másodikok lettek, nagyon büszkék vagyunk rájuk és velük együtt örülünk.,

A nógrádi KISZ-eseknek szívből gratulálunk mi is.

(su)

mellettem ülő meglök: Na, öcsi húzd meg te is ezt a bütyköst, nehogy megkívánd!

4.

Egy nő alszik az asztalra hajolva. Ruháján mély dekoltázs a körülötte ülő diákok nem kis örömére. Kiránduló csoport. Most járnak először fővárosunkban. Már a peremkerületekben vagyunk, látni lehet érdekes, szép dolgokat. A diákfiúkat ez most nem érdekli, a dekoltázs viszont annál jobban. Egyikük kis szem cukorkát dob be a bő nyílásba. Reagálás — semmi. Üjabb szem cukorka; ismét nincs reagálás. Végállomás. A nő is felébred, a fiúk is eltűnnek. Csak messziről látom a ..cukrait” keresgélő nő rángatózó vonaglásait. És a főváros nevezetességeit megismerő útra induló fiatalok térdcsapkodó örömtáncait.

(tanka)

Ábrándozás...

— bábéi felv.

Díj

a legnagyobb illetlenségért

Rég elmúltak azok az idők, amikor az Egyesült Államokban és más nyugati országokban a pornográf filmeket csak igen kétes hírű épületekben mutatták be. Manapság az ilyen filmeket már bármelyik moziban játsszák. Hogy nagyobb tiszteletet keltsenek az üzlet iránt, az amerikai pornófilmesek a híres hollywoodi Oscar-szobor mintájára dijakat alapítottak. Ezek is kis szobrok, de ruhába bujtatva.

iiiiiiiiiiiiiiriiitiiiitiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiifiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiniiiiiuniiiiiiiuuiiiriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiniiiniiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiHiiiimiiiitv

A közelmúltban Salgótarjánban megrendezett szolidaritási esten hazánkban élő fiatal chileiek együttese is fellépett. Vezetőjükkel és az együttes két tagjával sikerült rövid beszélgetést folytatni.

Juan Medina C. alacsony, vállas, barna arcú, fiatalember. Két éve jött Magyarországra. Ö az együttes vezetője.

— Hogyan jött létre a közösség?

— Másfél éve alakult — mondja kissé idegenes akcentussal, de magyarul Juan. — Tudod, minden országban, ahol chileiek élnek, alakít e,— ilyen együttest, a Kommunista Ifjúsági Szövetség. És minden országban Victor Jara nevét viseli az együttes.

A névadó a puccs vértanúja. A chilei Kommunista Ifjúsági Szövetség egykor] vezetője, népdalok gyűjtője, forradalmi dalok szerzője.

— Az együttes hat főből áll. Mindnyájan fiúk. Zenekísóret- tel hazánk népdalait, politikai dalait énekeljük. Emelett nagyobb létszámú énekkar is alakult. Mindnyájan a KISZ Központi Művészegyüttese keretében lépünk fel. Egyetemi hallgatók, munkások, közép- iskolások vagyunk. Egyszóval, fiatalok. Én magam zenetanár.

Pablo vezetéknevét nem írom le. Neki ugyanis hozzátartozói élnek Chilében. MiFelejtheíellen emlék

Pablito festő

kor megkérem válaszoljon néhány kérdésemre, ezt mondja.

— Várj egy kicsit, én még nem tudok jól magyarul, hozok, aki segít.

Aki segít ajz Cecília, az egyik legbájosabb kismama, akit valaha láttam. Az ő vezetékneve hasonló okból marad titokban.

Akaratlanul is Pablitonak szólítom. A vékonydongájú, nyúlánk fiatalembert, akiről első pillanatban nehéz elhinni, hogy harmadéves főiskolai hallgató. Kisfiúnak tűnik, ezért a becézés.

— Mikor kerültél Magyarországra?

— Több mint két éve.

— Hogyan sikerült?

— Tulajdonképpen legális úton, azonban voltak nehézségeim.

— Vannak bizonyos módok — magyarázza Cecília, de nem részletezi. — Ki lehet utazni Argentínába, és onnan aztán tovább, ö is erre jött — néz a fiúra.

Pablito festő lesz. A Népi Egység kormánya idején a képzőművészeti egyetemre járt. Nálunk a főiskolán folytatja tanulmányait. Kedvenc

lesz

témája az emberek gondjainak megörökítése. Tanulmányai mellett plakátokat készít a szolidaritás jegyében és részt vesz az együttes munkájában.

— A festészet és a zene egyaránt művészet, de két egymástól egészen távol] dolog. Hogy kerültél az együttesbe?

— Az éneklés számomra

politikai szükséglet. Elsősorban festő szeretnék lenni, de ha kell pengetem a charangót, vagy ütöm a bombót.

— Mit érzel, ha a hazádra gondolsz?

— Ez nagyon nehéz. Hatan vagyunk testvérek, s fivéreim nagyobb része ottmaradt. Az egyik most szabadult ki egy táborból. Nagyon ritkán, közvetítő országon át válthatunk egy-egy levelet. Gondolhatod, hogy mekkora keserűség van bennem. A másik érzés, pedig a gyűlölet; a fasizmus gyűlölete, amely erőt ad ahhoz, hogy harcoljunk minden lehetséges módon — mondja felemelt fejjel tűzben égő szemmel.

Cecília még 1971-ben került hazánkba ösztöndíjasként.^ Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetemen klinikai lélektant tanul. Neki is vannak hozzátartozói Chilében. Egyik testvére és édesanyja azonban, a Pabloéhoz hasonlóan a lehetőségek ügyes kihasználásával már itt van Magyarországon. Férje chilei, ő is nemrég érkezett hazánkba. Arról kérdezem, hogy érzik magukat Magyarországon.

— Űj hazát találtunk itt és nagyon hálásak vagyunk a magyar népnek, mert befogadott bennünket. Egy közös érzés fűz össze mindnyájunkat, bár más-más országban születtünk; a proletár internacionalizmus. Az együttérzés, a segítség, egy nagyon mély kapcsolat, egy felejthetetlen élmény amíg élünk.

Nem tudhatjuk, mikor tér haza Juan, Pablito, Cecília, és az a sok ezer menekült, aki a véreskezű junta által rettegésbe tartott szülőin1 d1At

kénytelen volt elhagyni. Mindnyájukban él a remény, hogy közeledik a visszatérés napia. Bizakodjunk velük, hogy Cecília gyermeke már egy szabad Chilében válik felnőtté!

— gáspár —

I

NÓGRÁD — 1977. november 12., szombat