Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-10 / 264. szám

Egészséges folyamai kezdetén Tavasszal, amikor elvállalta B hollókői klubkönyvtár veze­tését, igazából talán még nem is érezte, értette, milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Bár tudta, hiszen több éves köz- művelődési elméleti és gya­korlati munka állt mögötte, tiogy a művelődés szervezése és irányítása felelős, sok ap­ró részletkérdés tisztázását és figyelembevételét is szerve­sen magába foglaló tevékeny­ség. És tudta azt is, megta­nították rá korábbi életta­pasztalatai, hogy neki kisköz­ségben kell dolgoznia. De ar­ra nem számított, hogy szin­te mindent az alapoknál kell kezdenie. Hollókő művelődéséről évek óta csak a kitűnően működő menyecskekórus hozott hírt, de más nem is hozhatott, hi­szen klubkönyvtárának más­fél évig nem volt vezetője, a községben hiányoztak a rend­szeres és folyamatos művelő­dési és kulturált szórakozási alkalmak, mind a nagytermi, mind a kiscsoportos rendez­vények tekintetében. Liszkay Zsuzsa május else­je óta klubkönyvtárvezető Hollókőn, s már néhány szép sikert a magáénak mondhat. Gyermekjátszó szakkört, táj­védelmi őrjáratot, táncházat, szüreti felvonulást szervezett, valamennyit elismerésre mél­tó eredménnyel; A község ha­gyományőrző együttese a Pa­lóc szőttes járási kulturális napon első helyezést ért el. S, e kiragadotj; példák csupán mutatói annak a sokrétű és tartalmas tevékenységnek, amely ma Hollókő közműve­lődését jellemzi. — Hogyan került Hollókő­re? — Véletlenül. A Népműve­lési Intézet könyvtárában ta­lálkoztam egy salgótarjáni népművelővel, tőle kérdeztem, van-e üres állás a megyében, S ő Hollókőt említette. Hollókői beszélgetés — Ilyen egyszerű volt? — Nem egészen. Egyetem után dolgoztam a balassa­gyarmati Palóc Múzeumban, a Képző- és Iparművészeti Lek­torátuson, külső munkatársa voltam a Népművelési Inté­zetnek. Korábbi munkáim so­rán szerzett tapasztalatok ér­lelték meg bennem az elha­tározást, hogy a kultúra te­rületén, a közművelődésben dolgozzam. Néprajzkutató­ként és történelem szakos ta­nárként végeztem, tulajdon­képpen e kettő indítékából, a néprajzos és a pedagógiai gondolkodásmódból követke­zően lettem népművelő. Az­tán Hollókő mellett az szólt, hogy Heves és Nógrád hatá­rán, Apcon születtem, s ne­kem az aprófalvas palóc vi­dék nagyon a szívemhez nőtt. — Ügy érzi, jól választott? — Igen. Nincs itt rokonom, de annak érzem az egész köz­séget. Sok emberrel, az óvo­dás korútól a legidősebbskig sikerült jó, személyes kapcso­latot kiépítenem. Megláto­gattam az embereket ottho­nukban, a munkahelyükön, most már gyakran rákérdez­nek egy-egy rendezvényre, hívnak magukhoz. És ez nagyszerű dolog. Mert a közművelődést csak úgy lehet tervezni, szervezni, irányítani, ha ismerjük azokat, akiknek csináljuk. Hollókőn a tanácsi kiren­deltséget — a postához ha­sonlóan — egy népi műemlé­ki épületben helyezték eV Kovács Pál, a kirendeltség vezetője, jól ismeri a község múltbeli és jelenlegi gondját, tisztában van közművelődési helyzetével, a szükséges ten­nivalókkal. Véleményét alábbiakban summázza: — Az eltelt másfél év, amíg nem volt népművelőnk, több súlyos problémát ha­gyott a mára. A közművelő­dési tevékenység nagyon hé­zagos volt, s bizony most rengeteget kell küszködnünk azért, hogy széles fronton be­induljon, olyan legyen, ami­lyennek szeretnénk. Egy egészséges folyamat elkezdő­dött, de tovább kell még ke­resnünk azokat a szálakat, amelyeket csokorba fogha­tunk, munkánk alapjává te­hetünk. Gondolok itt szakkö­rökre, kiscsoportokra. Ezek­nek azonban a pénzügyi, gaz­dasági és anyagi alapjait is meg kell teremtenünk. Eb­ben több üzemet szeretnénk megnyerni, s eredményes együttműködés révén össze­hangolni a munkát, a lakó­hely és a munkahely közmű­velődési tevékenységét. A klubkönyvtár évi költ­ségvetése 25 ezer forint, na­gyon kevés. Ennek ellenére reménykednek abban, hogy év végére a meglevőkkel együtt legalább négy kiscso­port működését tudják meg­szervezni. Novemberben kez­di el a munkát a felnőtt hím­ző-, a gyermek fafaragószak­kör és a palóc népzenekar. A népművelő a község lakói körében végzett véleményku­tatása alapján úgy érzi, hogy igen színes, sokirányú és tar­talmas a művelődés, a szóra­kozás iránti érdeklődés, mun­kájának megvan a célja és értelme. — Rengéteg tehetséges em­ber lakik ebben a községben — mondja Liszkay Zsuzsa. — Örülök, hogy rájuk találtam. Szükségem van rájuk, és itt akarok megöregedni. S, most —, amikor Hollókő közművelődési élete bizako­dásra és bizalomra jogosító, jó kerékvágásba került, ami­kor szerte a megyében és máshol is gyakran hallani a népművelők rossz, vagy fe­lemás közérzetéről, elvágyó­dásairól — olyan jól esett ezeket a szavakat hallani. Sulyok László Jurij Ozerov nevét az ötré­szes Felszabadítás című film­je tette világszerte ismertté; monumentális háborús tabló­ját 114 ország filmforgalmazó vállalata vásárolta meg. Oze­rov újabb művében, A sza­badság katonáiban is a II. világháború eseményeihez nyúl vissza. Négyrészes alko­tása a népek fasizmus elleni harcát vezető európai kom­munisták történetének két évéről szól, hatalmas törté­nelmi freskót festve az ellen­állási mozgalmakról. „...Ez nemcsak a hadseregek össze­csapása volt, hanem két tár­sadalmi rendszer összeütkö­Agárdy Péteri Szocializmus la­»ér-, és új nemzedék S Mai fv-ajánlafunk 20.00: Egy órg, hárem sze­rep. Különös játékot játszik a nézővel Márkus László. aki­nek ez a műsor tulajdonkép­pen „portréfilmje”. Az első játékban, az ünnepelt színész karikatúrájában, talán egy kicsit önmagát is karikirozva, megmutat egy öntelt, nagy­képű figurát, hogy azután ré­tegről rétegre „levetkőztesse” önmagát, s az utolsó részben eszköztelen tragédiát iátsszon el. Érdekes ez az összeállítás abból a szempontból is, hogy három kortárs író, részben e célra írott egyfelvo.tásosának tévéváltozatát láthatják. Gör­gey Gábor Végszó című játé­kában a partner, a mama: Dajka Margit. A kapszula Csurka István jelenete A Va­rieté pedig Szakonyi Károly műve. Ebben a portás: Mik- lósy György. Beszélgetés egészíti ki a há­rom játékot. A riporter: Vit- ray Tamás. Számok és tények A KGST-tagállamok egyez­tetett lépései hozzájárulnak a kölcsönös külkereskedelmi forgalom szüntelen növekedé­séhez- Az előző ötéves idő­szakban a növekedés üteme hozzávetőleg kétszeresére emelkedett az 1966—1970. évekhez viszonyítva. Igen jel­lemző például Románia ke­reskedelmének fejlődése a többi szocialista országgal. Volumene a mostani ötéves tervben megkétszereződik. A KGST-tagállamokban az atomerőművek együttes kapa­citása 1980-ra eléri a 30 ezer megawattot, ami lehetővé te­szi, hogy az említett országok villamosenergia-szükségleté- nek körülbelül tizedrészét az atomenergetika révén elégít­sék ki­Ma már működnek atom­erőművek a Szovjetunióban, az NDK-ban, Bulgáriában és Csehszlovákiában, hamarosan pedig megjelennek Lengyel- országban, Magyarországon és Romániában. Döntés született arról, hogy Kubában is építe­nek atomerőművet. Atomerőművl berendezé­seket gyártó vállalatok mű­ködnek a Szovjetunióban, Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban és Cseh­szlovákiában. A KGST-tagállamokkal való kereskedelmi kapcsolatok szi­lárd helyet foglalnak el az osztrák gazdaság rendszeré­ben. A múlt év kilenc hónap­ja alatt a szocialista orszá­gokból származó osztrák im­port 1-7 százalékkal emelke­dett az előző év azonos idő­szakához képest­A KGST-tagországok közül Ausztria legnagyobb kereske­delmi partnere a Szovjetunió. (2.) A MAGYAR LlRA fővonu­latának mindig is erős társa­dalmi-közéleti elkötelezettsége tovább él a fiatal költők tö­rekvéseiben. Veress Miklós, Utassy József, Bari Károly, Kiss Benedek, Baka István és mások értékes vonulatát a szocialista lírai folytonosság­nak átszövése, erős történeti hagyománytudattal, hazaszere­tettel, a folkiorisztikus, a gro­teszk és a rieoavantgarde esz­közök befogadása jellemzi. A világban, a szűkebb és tágabb közösségben helyét kereső, otthonra találó, feladatot vál­laló személyiség képezi e költészet uralkodó lírai hő­sét. Miként a forradalmi ma­gyar lírában mindig: a sze­mélyiség önmegvalósításának a társadalmi-közösségi külde­tés az igazi fedezete Vannak ugyanakkor persze vitatható eszmeiségű törekvések is, az erős nemzeti múlttudat él­ménykörén belül csakúgy, mint a modern létezésélmény szkepszist tükröző változatai­ban. Az új nemzedék prózája ta­lán még több újdonságot ho­zott eddig, mint a líra. Szem­betűnő, hogy a 6—8 evvel ez­előtt uralkodó „csellengő”, „lézengő” hőstípust mára lé­nyegében a gondolkodó-cse­lekvő alakok váltották fel s ezzel együtt a novella mellé mindinkább felnőtt a regény műfaja. Irodalomtörténeti távlatunk még nem elegendő az eddigi teljesítmények ér­tékeléséhez, de az bizonyos, hogy az új nemzedék prózá­ját a magyar irodalom eddi­gi legtöbb törekvéséhez ké­pest egy rendkívül tudatos in- tellektualitás, gondolati isko­lázottság jellemzi. Különösen értékes a mai érdekű törté­nelmi szemlélet térnyerése, amely a legkülönfélébb írói alkotásmódokat is rokonítja, legyen szó a hagyományos magyar epikai realizmus ter­mékeny folytatásáról (Balázs József, Ördögit Szilveszter), vagy akár a modern, intellek­tuális ihletű „modeU”-próza örökségéről (Dohai Péter, Csapiár Vilmos, Spiró György, Bereményi Géza). Erős a dol­gozó osztályok életét, konflik­tusait ábrázoló írói törekvés is (Asperján György, Császár István. Marosi Gyula. Mun­kácsi Miklós), s különösen szembetűnő a gyermekkori él­ményeket az 50-es évek sú­lyos társadalmi konfliktusai­nak tükrében tudatosító írói törekvés jelenléte (Nádas Pé­ter, Czakó Gábor stb Minden műfajban a szocia­lista elkötelezettség. & huma­nista gondolkodásmód jelenlé­tét érezzük meghatározónak. Az új írónemzedék legtehetsé­gesebb alkotói különösen a mai forradalmiságot, a kor­szerű életlehetőségeket, az em­beri alternatívákat kutató tu­datosságuk, a visszahúzó konzervatív-kispolgári szemlé­letet, életformát bíráló, első­sorban intellektuális realiz­musuk és történelmi érzékeny­ségük, ironikus szemléletük .yej révén gazdagították, gazdagít- >tt- ják a mai magyar irodalmat, ür­Van még mit tanulniok élet- ;r- ismeret, eleven valóságábrázo- >z* lás terén az idősebbektől. De j* azt mechanikusan bírálni "1 aligha lenne értelme. hogy jelenleg többnyire elsősorban morális-érzelmi s némileg el­vontan történelmi-iniellektuá- lis megközelítésből élik át ko­runkat, hogy ezen a szálon kötődnek művészileg a szo­cializmushoz, s bíráliák azt, amit idegennek tartanak tőle. A társadalmi- életformaváltás mai gondjai náluk sajátosan ötvöződnek a megnyúlt ka­maszkor, a hosszú tanulóévek és a pályakezdés szociológiai helyzetéből és sajátos konflik­tusaiból adódó motívumokkal. A társadalom „peremvidéké­nek”, az átmeneti élethelyze­teknek, a fiatalság rmésze- tes türelmetlenségének ebből a szemszögéből nemcsak a nemzedéki, de a teljes magyar irodalmi önismeret is eszmei­művészi értékekkel gazdago­dik. A szocializmus és az ifjúság viszonyáról szólva figyelembe kell vennünk Lenin fontos gondolatát: az ifjúság „... szükségszerűen másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem abban a formában, nem olyan visonyok között, mint apái”. Ilyen értelemben a fia­talság, az új nemzedék sem: egyszerűen „beleszületik” a szocializmusba, hanem azzal együtt nő fel; felismeri — ha felismeri — a társadalom bel­ső, lényegi, szerkezetét, segiti a fejlődés ellentmondásainak és vívmányainak tudatosítását. Miként általában az igazi iro­dalom, az új írónemzedék ter­mésének legjava is részt vál­lal a konfliktusok Marx által említett „kihordásá”-ban, a szocializmus tásadalmi-emberi érvényének erősítésében. KÜLÖNÖSEN NAGY jelenj tőségű, hogy a magyar iroda­lom fiatal nemzedékének for­málódásában, művészi arcula- „ . fában, világképében sőt min-... dennapi életformájában mind több jelét tapasztalhatjuk a szocialista országok és népek közötti történelmi és baráti kapcsolatok tudatossá és ér­zelmi hitelűvé érlelődésének. Az idősebb írónemzedékeknél még nem találhatunk erre ilyen arányban példát. Az in­ternacionalizmusnak — a ha­zaszeretettől elválaszthatatlan — mind sűrűbb . társadalmi hajszálerezete nemcsak a fia­tal írók egyre gyak iribb nem­zetközi találkozóiban, egyre tudatosabb tájékozódásában és kapcsolatépítésében Hásd pél­dául a Keleti Golfáram című esszékötetet. Bp. 1970.) s nem csupán a fiatal magyar írók, költők között igen erős mű­fordítói érdeklődésben tükrö­ződik. Mindinkább átszövi a művek belső világát, az esz­tétikum köreit, a szocialista egyetemességben való gondol­kodás tartalmi-formai rétege­it, a kritikai önismeretet is. zése is. Ez a népek volt az imperialista harca világ ■*-*rss7Ss*sssssssssssssssssssssyssss/s-'ssssfs/sxjssssssssssssjfssssss/sssssssssssssss/ssssss/ssss*sssrsssssss/ssssssss/sssssssss'yssysysy/ssysssssssssssssssssssssssssssssssss*sssJssss/ssssss/sss*ssssssssfssssssssssss/s*f*> legagresszívebb erőivel szem­ben-..” — mondotta Leonyid Brezsnyev, aki maga is tevé­kenyen részt vett a II. világ­háború küzdelmeiben. „A szabadság katonái” nemzetközi összefogás ered­ménye. Alkotói nyolc közép- és kelet-európai országban kerestek eredeti helyszí­neket, ahol játékfilm kereté­ben a hitéles dokumentumok megelevenedhetnek. A film­ben szereplő történelmi sze­mélyeket nagyrészt az érin­tett ország színészei keltik életre. A magyar ^észben — többek között — Kovács Ká­rolyt, Szokolai Ottót, Nagy Attilát, Újlaki Károlyt és Dallos Szilviát Láthatjuk- A film első két részét a balas­sagyarmati Madách Filmszín­ház ma és pénteken a salgó­tarjáni November 7. Film­színház 14—16-án játssza. FILMEKRŐL Pl ed one Hongkongban Először volt a makaróni western. A vadnyugati bö­lényhúst nyakon öntötték paradicsomszósszal, amúgy milánói módra. Azután az olasz filmesek más, a világ, mozivásznain, már kipróbált receptek után néztek. Többek között így kotyvasztották ösz- sze a nápolyi detektív, Pie- done figuráját is. Az igazsá­gos rendőr, akinek könnyen eljár a keze — a tömör jel­lemzés mindössze ennyit mondhat alakjáról. Játékának egyéni íze miatt, kedves, kü­lönös jelenségnek tarthatnánk a száguldó, géppisztollyal ke­repelő, hölgykoszorúval éke­sített szuperhősök világá­ban. De mintha a szinkron­hangot kölcsönző is ott küz- dene Nápoly bűnözőivel, Búd Spencer és Bujtor István NÓGRÁD - 1977. november 10., csütörtök megszólalásig hasonlítanak egymásra, kívül-belül egy­aránt. Búd Spencerrel, igaz, hogy nem ezen a néven, a vízilab- dázás rajongói találkozhattak először a római' olimpián. Pó­lós múltját le sem tagadhat­ná. Muszkliija közel két évti­zed múltán is kényszerű tisz­teletet ébreszt, pörölycsapás legyintései, a szó szoros ér­telmében lesújtó „pillantá­sai” elbűvölik a filmszínházak szurkolóit. Mégis van valami több is. A vászon egyéb csodahősei irigységet ébreszthetnek if­jabb szívekben, akár a szája­kat is tátva tarthatják. Piedcr ne azonban inkább meleget sugároz. A szívlapátnyi te­nyereket, a pofonzuhatagok után felderülő mosolyt lehe­tetlen nem szeretnünk. Tud­juk, hogy mesét látunk. Bo­szorkányokkal, huszadik szá­zadi „sárkányokkal, sok-sok gonosszal, s a jó biztos végső győzelmével. S a többi? Díszlet, lehető­ség, ürügy, az izgalomra, hu­morra. Bangkok, Macaó, Hong­kong egzotikuma kábítószer­csempészek, Nápoly alvilága, hadaró olaszok, 14 családos zsebtolvajok. Igazi kaland- film, a jobbik fajtából. Sher­lock Holmes legkedvesebb bátyjának kalandjai. A néző hazaballag a mozi­ból, s a legközelebbi szemét­ládába hajítja a jegyét. Ez­zel azután utolsó emléke is elmerül a hulladékok között erről a —. hogy is nevezzük — filmalkotásról. Karinthy szerencsétlen sorsú felnőttje megkísérelte visszakérni az iskolapénzt, látva tanítói ered­ménytelenségét. De mit tehet a néző? A pénztártól való tá­vozás után á moziban sem fogadnak el reklamációt. Pe­dig vitathatatlanul becsap­ták. A krimit Sherlock Hol­mes jól csengő neve fémje­lezte, a műsor színes USA bűnügyi filmmel áltatott. Még a másfélszeresen felemelt helyárakról sem feledkeztek meg. Ez pedig a filmszínhá­zak tapasztaltabb közönségé­nek az utóbbi években már egyértelműen a kommersz si­kereket jelzi. A nézőtérre tevődök, bi­zony alaposan pórul járnak. Az előítéleteink tréfálnak meg újra, mindannyiunkat. A jó öreg Sir Arthur Conan Doylet ugyancsak megtagadta a fia. No, nem éppen önszán­tából. Inkább pénzsóvár fil­mesek, a vászon kóklerei for­gatják sírjában újfent a detek- tívragények korai nagymeste­rét. Mert bizony a legendás „bűnügyi szakértő”, ahogy az író nevezte hősét, alig-alig bukkan fel a kockákon. S akkor is inkább a pipájával törődik, mint tettesek leleple­zésével. Megteszi ezt helyette ön- és közveszélyes bátyja. Az öcsike mindössze bodor füstfelhőbe rejtett rosszallás­sal kíséri, olykor viktoriánus vénlánynak álcázva magát. A legkedvesebb fiútestvér ámokfutása még az acélosabb- idegzetű nézőt is a kétségbe­esésbe kergeti. Ízetlen bohó­zat kerekedik a fejvesztett rohangálásból, egy szélütött, magát önön öklével mind­untalan fejbe veregető nyo- mozótanonc segédletével. Rosszízű tréfák váltakoznak lemeztelenített férfihátsóré- szekkel. Pornográfia hírhedt tájaira is elkalandozunk, ahol egészséges, akár bőségesen adagolt erotika helyett vér- fagyasztó malackodással kell megküzdenünk. Mintha számos, a sikerfil­mekben már ezerszer bevált témát, módszert, szexet, bűn­ügyeket, paródiát, penge- és ökölcsattogást, humort. ope­rettet igyekeztek volna más­fél órára eggyé ötvpzni. S, hogy mi lett belőle? Ha hasonlatokat kellene ke­resnünk, minden bizonnyal a gyermekkori főzőcskék jut­nának eszünkbe, melyek ak­kor estek meg velünk, ami­kor otthonról minden felnőtt kitette a lábát. Ki a konyha- szekrényből és keverjünk ősz- sze mindent, sót. a kakaóval, baracklevárt a köménymag­gal. S, hogy milyen az íze? Mint ezé a filmé! Molnár Miklós i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents