Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-09 / 263. szám
Mindinkább a szakmunkások felkészültségére tart igényt a BRG salgótarjáni gyára. A karbantartó üzemrészben például a 40 fős kollektívából harmincán szakmunkás-bizonyítvány birtokában dolgoznak, közöttük Deák Pál, aki az egyik legsokoldalúbb szakembernek számít. Két esztendeje a Kiváló Dolgozó cím büszke viselője, művezetője is gyakran kéri tanácsát egy-egy bonyolultabb feladat elvégzésében. Képünkön: Deák Pál, és Cseh Imre művezető egy űj karbantartási munka előkészítésén fáradozik. — kj — Gyujasxál és gerenda Négyszáztíz — kettő ellen Lezajlott a két közgyűlés. A tagok urnákba dobták a cédulákat, örhalomban mindenki igent mondott, Csitá- ron ketten ellene szavaztak a termelőszövetkezetek egyesülésének. Négyszáztíz, kettővel szemben — azt bizonyítja: a gazdaságok dolgozói örömmel fogadták a két szomszédos tsz erői egyesítésének gondolatát. Látszólag rendben ment minden. De, hogy milyen alapos előkészítő munka előzte meg az eseményeket, érdemes róla néhány szót szólni. — Már két évvel ezelőtt is örömmel egyesültünk volna! — mondja Komjáti István. Akkor nem került rá sor, s így az 1800 hektáron gazdálkodó csitáriak kénytelenek voltak tovább küszködni körülményeikkel. Nem a földek minősége, nem a tagok hozzáállása, nem a dombokkal tarkított vidék miatt. A fejlődésnek más korlátjai voltak. — Kis területtel rendelkezünk. Hiába igyekeztünk, törtük a fejünket. A 24—25 milliós termelési értéket nem tudtuk túllépni. A kis tsz r.em vonzza a szakembereket sem. Mindig hiányzott valaki. A gépeket nem is említve... Korábban a szűk fejlesztési lehetőségek miatt nem gondolhattak nagy teljesítményű erőgépek beszerzésére. Pedig kellett volna, de menynyire! Amikor meg vásárolhattak volna: felvetődött a gondolat, miként tudják kihasználni kapacitását. Az állatállományt sem gyarapít- hatták kedvük szerint. Ezek a gondok vetették fel a csitá- riakban az egyesülés gondolatát. ^ — Nem volt vita! — említi Tóth László, a tsz egyik tagja, már 1959-től itt dolgozik, most mezőőrként. — Sose féltünk mi attól, ha előbbre kell lépni, csak hát nem mindig tudtunk. A csitári közgyűlésen Csábi László szemléletesen fogalmazott. „A gyufaszál könnyen törhető, de a gerenda? Azt már nem lehet...” Ilyen „gerenda” jött most létre az egyesüléssel. Több mint hétezer nektár lett a terület, s a kijzös munka kezdete sem okoz problémát. Az előkészítő bizottság két szakbizottságig tüzetesen feltérképezte a növénytermesztés és állattenyésztés vonásait, a fejlesztés irányát. —« A növénytermesztés szerkezete azonos. A burgonya, a búza- és takarmányfélék termesztése kerül továbbra is középpontba — magyarázza Kovács Győző, az őrhalmi tsz főagronómusa. Az állattenyésztésben sem következik be lényeges változás. A közös gazdaság profilja a csitári juhágazattal bővül. Már egyeztették a tervciklusra kidolgozott terveket is, hogy minél könnyebb legyen január elsejétől a gazdálkodás. Az őrhalmiak is örülnek az egyesülésnek. — Az egyhangú szavazáshoz nem kell kommentár — jegyzi meg Bállá István tsz- elnök. — Az eddigi egyesülések tapasztalatai kedvezőek, s ez jogosítja fel tagságunkat a reménykedésre. Volt néhány „házasság” mór a környéken. A csitáriak az ilinyiekkel, az őrhalmisk a balassagyarmati, előtte a hugyagi tsz-szel egyesültek. S akkoriban még nagyobb volt az ellenállás a területi kooperációval szemben. A hi- tetlenkedők ma már belátták: a fejlődés újabb lshető- ségei teremtődtek meg, pedig azok a „menyasszonyok” nem dicsekedhettek a hozománnyal. A csitáriak a körülményekhez képest nem szegények, a jövedelmekben sincs tetemes különbség. — A jövő miatt szavaztak a tagok az egyesülés mellett — említette a legdöntőbb érvet Komjáti István. Az irodájában beszélgetünk, ide toppan be Varga Antalné, az őrhalmi tsz tagja. Csitári származású, érdeklődni jött. — Mit szól az egyesüléshez? — Mit szólnák? A gépeket ki kell használni, a csitáriak nem tudják. Itt még most az asszonyok is sokat zsákolnak de az őrhalmi tsz-ben már rég elfelejtettük, gépesítették azt is. Nem jártunk rosszul s hugyagiakkal, patvarciakka! sem. Meg ők se panaszkodhatnak — sorolja Vargáné. Ügy tűnik: mindenki egyetértésével találkozott az egyesülés gondolata. S érdemes megemlíteni, hogy a két gazdaság között már hosszú évek óta gyümölcsöző az együttműködés. Ez az idei ősszel fokozódott őr'halmi erőgépek segítettek a talajmunkákban, vetésben, a szerelők a javításban. A csitáriak szállítójárművet adtak kölcsön. Jellemző az igyekezetre, hogy az őrhalmi Kanyó István addig nem ment haza a Rába—Stei- gerrel, amíg be nem fejezte a rábízott feladatot. A hét végét sem sajnálta a csitári szántón tölteni... Példaként lehetne emlegetni a két termelőszövetkezet egyesülése előkészítésének történetét. Persze könnyű volt a helyzet, hiszen a több mint 80 milliós termelési értéket produkáló őrhalmiak, s a szomszédok is egyet gondoltak. A közgyűlések pedig döntöttek. Most már mind többet látogatnak egymáshoz a szakemberek, vetéstervet egyeztetni, közös dolgokat megbeszélni. Amikor Komjáti István a közelmúltban az NDK-ban járt, Kovács Győzőt kérte meg a „helyettesítésre”. Ezek a kapcsolatok biztosítékai a két gazdaság közös holnapjának. Szabó Gyula Régen, illetve nem Is olyan hosszú ideje: 1969-ben, amikor az akkori Nógrád megyei Textilipari Vállalat nagybáto- nyi telepe a Budapesti Harisnyagyár része lett, egy varrónő is átkerült az új gyárba- Hosszú évek után állapodtak meg . itt férjestül, családostól; Szabó István katonatiszt volt, egyik szolgálati helyről a másikra került, az ország egyik csücskéből a .másikba. — Aztán leszerelt — meséli felesége — és itt kaptunk lakást Nagy bátony ban. ö a BRG-ben dolgozik, én meg a harisnyagyárban. Megállapodtunk már, s úgy érezzük magunkat, mintha világéletünkben itt laktunk volna. — A gyerekek? — .. .Felnőttek. A lányom férjhez ment, unoka is van, itt dolgozik a gyárunkban. A fiam a szomszédban, A FÜ- TÖBER-nél lakatos. Szabó Istvánná, a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyárának pártalapszervezeti titkára. Tíz éve párttag, nyolcadik esztendeje pedig a 108 fős alap-szervezet vezetője. Igazgatónője, mikor említettem neki, mi. célból járok a gyárban, ennyit mondott jellemzésként: Tisztességes, becsületes asszonynak tartom, 4 párfcsoporfok helye, szerepe a párt munkában II pártalapszervezeti vezetőségek és a pártcsoportok kapcsolata Ä U..W». Szocialista Munkáspárt ITIdyydl Szervezeti Szabályzata egyértelműen rögzíti, hogy a pártalapszer- vezetekben pártcsoportokat ’ kell létrehozni és egyben meghatározza feladataikat is. A pártmunka gyakorlata, az alapszervezeti pártmunka színvonalának növelésével egy- időben szükségszerűen vetette fel a pártcsoportok életrehívását és a csoportmunka tartalmi színvonalának növelését. Az előző évek tapasztalatai alapján megerősödött a felismerés, hogy az alapszervezetek munkájában mennyire fontos helyet foglalnak el a pártcsoportok. A párthatározatok végrehajtása közvetlen feladatként jelentkezik a pártcsoportokban dolgozó kommunisták számára, mert kapcsolatuk is közvetlen és folyamatos környezetükkel, a termeléssel, a pártonkívüliekkel. A pásztói járás pártalapszervezeteiben jelenleg 146 pártcsoport tevékenykedik. A járási pártbizottság, az alsóbb szintű pártszervek egyik kiemelt feladatuknak tekintették és tekintik a pártcsoportokban folyó párt- életnfek, a munka színvonalának növelését. Elsődleges cél, olyan szervezeti keretek kialakítása, amelyek alkalmasak a tartalmi munka színvonalának állandó növelésére. Természetesen figyelembe kell venni, hogy nem vehetik áf az alapszervezetek funkcióját, de önállóságuk növelésével vállaljanak nagyobb szerepet a határozatokból adódó konkrét, helyi feladatok megvalósításában. A járási pártbizottság és az alsóbb szintű pártszervek alapszervezeteket irányító munkájában folyamatossá vált a pártcsoportok segítése. Egyre többet szerepel a különböző választott testületi ülések, taggyűlések, vezetőségi ülések, titkári értekezletek napirendjén a pártcsoportokban zajló pártélet egy-egy területének áttekintése. A munka színvonalának növelését segítik, hogy a párt- csoportbizalmiak részvételével körzetenként politikai és módszertani továbbképzőket szerveznek. A pártalapszervezetek döntő többségében felismerték a pártcsoportok szerepét, munkájuk fontosságát. Ezekben az alapszervezetekben irányításuk, munkájuk segítése folyamatos és céltudatos, tartalmában hatékony. A pártcsoportok itt valóban jelentős szerepet töltenek be a cselekvési programokban meghatározott gazdasági célkitűzések megvalósításában, a párttagság nevelésében, a tagépítő munkában, a szocialista brigád- és versenymozgalomban, a párton- kívüliek mozgósításában. Néhány alapszervezetben viszont még mindig csak kampányszerűen foglalkoznak a vezetőségek a pártcsoportokkal. így e közösségek tevékenysége is felszínes és formális. Tehát a kedvező irányú fejlődés ellenére a járásban működő pártcsoportok munkája nagymértékben differenciált. Azokban az alapszervezetekben, ahol a vezetőség állandó feladatának tekinti a pártcsoportmunka segítését, támogatását, már a munka tervezésénél figyelembe veszik, hogy milyen feladatokat kell megoldaniuk. A vezetőségek segítik a bizalmiakat a pártcso- port-megbeszélések szervezésében, lebonyolításában. Az alapszervezeti vezetőségek és a pártcsoportok kapcsolatában, a tartalmi munka színvonalának növelésében hatékony módszernek bizonyult, hogy a bizalmiakat meghívják a vezetőségi ülésekre, valamint a vezetőség egy-egy tagja részt vesz a csoport megbeszélésein. A nagyobb taglétszámú alapszervezetekben, ahol négynél több pártcsoport működik, havonta, illetve kéthavonta értekezletet tartanak a bizalmiak részére. Ezen a fórumokon kerül sor a kölcsönös tájékoztatásra, a soron levő feladatok egyeztetésére. így biztosítva van az is, hogy a párttagság folyamatos tájékoztatást kap a pártélet eseményeiről, a vezetőség döntéseiről és a feladatokról. Ugyanakkor a bizalmiak tájékoztatják a vezetőséget a párttagságot foglalkoztató kérdésekről, a munkahelyi tapasztalatokról. Ezzel eleget tesznek a párttagság azon jogos igényének, amelyet a párttagsági könyvek cseréjét megelőző beszélgetéseken szóvá tették, hogy legyen a tagság és a vezetőség közötti kapcsolat folyamatosabb, ne korlátozódjon a kéthavon- ként megtartandó taggyűlésekre. A jó pártcsoportmunka nagyban hozzájárul a párttaggyűlések szervezettségének és tartalmi színvonalának, a párttagság aktivitásának javításához. Ott, ahol a bizalmiak részt vesznek a taggyűléseket megelőző vezetőségi üléseken a párttagság időben értesül arról, hogy milyen téma kerül megvitatásra a következő taggyűlésen, mit tartalmaz a beszámoló. Ez arra ösztönzi a pártcsoportokban dolgozó, kommunistákat, hogy felkészüljenek, szóljanak a taggyűlésen. Különösen akkor, ha a beszámoló, a vita érinti a pártcsoport munkáját, és ha a csoporton belül megbeszélik, hogy mi jellemző a munka egy-egy területére. Több pártcsoporton belül megegyeznek abban is. hogy kik tolmácsolják a csoport tagjainak véleményét, javaslatait a taggyűlésen anélkül, hogy ezt bárki is valamiféle ,.irányítottság”-nak vélné. A megfelelő színvonalon tevékenykedő pártcsoportok jelentős szerepet vállalnak a taggyűlések és vezetőségi ülések döntéseinek végrehajtásában, erősítik az egységes szemléletet, az egységes cselekvést. Rendszeresen megbeszélik azokat a feladatokat, amelyek a döntésekből az adott pártcsoportra, vagy környezetére vonatkoznak és a csoport tagjainak ’ felkészültsége, rátermettsége alapján elosztják a feladatokat. Ezen túlmenően tájékoztatják és mozgósítják az azonos munkahelyen dolgozó pártonkívülieket, valamint a munkahelyi vezetőket. Általában az év végi pártcsoport-megbeszéléseken kerül sor a személyre szóló feladatok teljesítésének értékelésére. Vannak pártcsoportok, amelyek jól tudnak élni az önállósággal, nem várják minden esetben a vezetőségtől a feladatokat. A csoporton belül, vagy a környezetükben tapasztalt problémákat önállóan megvitatják, kialakítják álláspontjukat a konkrét tennivalókat és azokat továbbítják a vezetőség, valamint az illetékes munkahelyi vezetők felé. A fejlődési folyamat természetesen nem mentes a gondoktól még ott sem, ahol a vezetőségek rendszeresen foglalkoznak a párt- csoportokkal, jó a kapcsolatuk. Előfordul, hogy tevékenységüket a vezetőség túlzottan szabályozza, vagy olyan feladatokkal bízza meg, melyek végrehajtására a pártcsoport nem képes. Esetenként a pártcsoport-meg- beszélés elveszti közvetlenségét „hivatalos” értekezlet jelleget ölt. A ní)Q7tnÍ í^rás pártbizottsága arra IJŰoZlUI törekszik, hogy minden pártalapszervezetben felismerjék azt a szükségszerűséget, 'hogy a megnövekedett feladatok ellátására csak olyan alapszervezet képes, amelyben a pártmunka színvonala, a párttagság felkészültsége állandóan fejlődik. Ennek pedig egyik emelője a jól szervezett, kellő tartalommal megtöltött pártcsoportélet. Ezért mindennapi feladataink közé tartozik a fejlődés gyorsítása, a kialakult, jól bevált módszerek alkalmazásának terjesztése, általánossá tétele. Vincze István pásztói járási pb-titkár akinek megvan az a képessége, hogy tudjon szólni az emberek nyelvén, mozgósítsa, szervezze őketIgen, most már mindezen tulajdonságokkal rendelkezik Szabóné. — Pedig de nehéz volt az út idáig — vall magáról. — Magamnak, s a többieknek is. Elképzelheti, mi minden nehézséggel kellett megküz- denünik, amíg a szakmát sosem tanult bányászasszonyokból olyan munkások váltak, hogy a gyáralapítás óta eltelt igen rövid idő alatt há,- romszor értük el a Kiváló gyáregység kitüntető címet. És én is! Varrónőből csoport- vezető lettem, aztán meós, majd művezető — és párttitkár. Immár nyolcadik éve— Sok dolga van? — Igen. Bár mostanában már lényegesen kevesebb, mint a kezdet kezdetén. Nehéz volt akkor. Szinte" az ismeretlennek vágtunk neki. Azt sem tudtuk, mi lesz. hogy lesz. S mondtam már. a dolgozók is-.. És a vezetők... Sosem csináltak ilyen munkát, mindent meg kellett tanulni, nekünk kellett talpraállítani a gyárat. Bevallom, most már magának is, mert sokáig senkinek el nem mondtam volna: néhányszor ott tartottam, hogy abbahagyom az egészet. Ügy éreztem, a feladatok meghaladják képességeimet, nem tudok magammal mit kezdeni. Elkeseredtem, meg is fáradtam. De voltak, akik tartották a lelket bennem.- és én is talpraálltam. És jól megvan már a gyár is. Közel ezren dolgoznak már nálunk. Igaz, ez csak névleges létszám, hiszen női üzem szülő nők nélkül nincsen. Mcst is több mint kétszázan vannak gyermekgondozási segélyen. ami egyben öröm és gond is— Lassabban megy a munka? — Nem! Olyan jól összeszokott, szakmáját értő és lelkes már a kollektíva, hogy — sértés nélkül — nem hinném, másutt is találni hasonlót... S ezzel azt sem mondom, hogy ők nem hiányoznak. De úgy utolértük már magunkat, hogy semmi sem tud visszatartani minket az eredményektől. — Ezek szerint elégedett? — Csak magammal nem- Érzem, még többet kellene tenni. — De hiszen sok kitüntetése van... — Annyi azért nincs. Csak. .. három. Kétszer kiváló dolgozó. 1974-ben pedig a könnyűipar kiváló dolgozója lettem. Ez minden. — De nem ez a maga mindene. — Igaz: az én mindenem a munkám. És az öröm, hogy sok minden sikerült már. Hogy valóra válnak terveinkSzabóné — nem titkolja a korát — negyvenöt éves. És boldog. Mert, miként mondía, hosszú idő után érzi: megtalálta a helyét a gyárban... Szabó Istvánná november 7- alkalmából, eredményes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. g.v. J NOGRAD - 1977. november 9., szerda <i
