Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

A munkások egészségét védi r A munka köz­ben felhasznált kémiai anyagok száma és meny- nyisége az utóbbi évtizedekben | nagymértékben ■ megnövekedett. Ennek oka első­sorban a vegy­ipar különböző ágainak gyors fejlődése (főleg a gyógyszer, a mű­anyag és növény­védő szerek gyártása), továb­bá a növényvé­dő szerek és ál­talában a vegyi anyagok széles körű alkalmazá­sa. Az iparban és mezőgazdaság­ban felhasznált anyagok egy ré­sze azonban mér­gező hatású. Mér- gezőek lehetnek a nyersanyagok, a i nyersanyagok szennyeződései, h gyártáshoz szükséges se­gédanyagok, például oldósze­rek, a gyártás folyamán kép­ződő közti és melléktermé­kek és végül a késztermék is. Az ilyen anyagok — ha köz­vetlenül érintkeznek a szer­vezettel, illetve ha felszívód­nak, megmérgezhetik a ve­lük dolgozó munkásokat. Az orvostudománynak új ága alakult ki, a munkaegész­ségtan, amely a foglalkozási betegségekkel, azok megelő­zésével foglalkozik. A szo­cialista egészségügy legfonto­sabb alapelve a megelőzés. 'Mivel mérgezés csak akkor jön létre, ha vegyi anyag mérgező mennyiségben jut a szervezetbe, az üzemi egész­ségügyi szolgálat feladata megakadályozni, hogy a dol­gozó szervezetébe ez a meny- nyiség bejuthasson. A dolgo­zók rendszeresen részt vesz­nek időszakos egészségügyi vizsgálatokon. Ez azért is fontos, mert nemcsak a sú­lyos tünetekkel járó mérge­zés veszélyes a szervezetre, hanem a hosszabb időn ke­resztül ható, először még csak tüneteket sem okozó mérgezés is. A foglalkozási mérgek a szervezetbe 'kerül­ve nem mindig azonnal vál­tanak ki mérgező tüneteket, a tünetek megjelenéséig hosz- szabb-rövidebb lappangási idő telik el. A mérgekkel foglalkozó üzemekben veszé­lyes lehet az ún. idült mér­gezés, amelyet kis mennyisé­gű, hónapok, esetleg évek alatt ismételten a szervezetbe jutó méregadagok idéznek elő. Ezeknek a mérgezéseknek az időben történő kimutatását teszik lehetővé az időszakos orvosi vizsgálatok, amelyeket részben laboratóriumi, rész­ben belgyógyászati módsze­rekkel végeznek. S miután a vizsgálati eredményeket min­dig feljegyzik, a szervezet legkisebb elváltozásaira is kellő időben felfigyel az üzemegészségügyi szolgálat, és megteszi a kellő intézkedé­seket. Képünkön: időszakos vizsgá­lat az NDK-beli Launa Mű­vek (az egyik legnagyobb ve­gyiüzem az NDK-ban) üzem­orvosi rendelőjében. A leg­modernebb orvosi berende­zések állnak rendelkezésre a vizsgálatokhoz. Földünk faóriásai Az embert mindig megra­gadják a természet szépségei, a szín és forma gazdagsága, a méretek nagysága és válto­zatossága. Különösen a tér­ben és időben hatalmas mé­retek nyűgözik le az embert a természetben. Különösen a fák között találhatók olya­nok, amelyek mérete, ma­gassága, kora méltán ejti bá­mulatba az embert. A világ legmagasabb fái az ausztráliai eukaliptuszok kö­zött találhatók. A mandula­levelű eukaliptuszok magas­sága pl. 140—152 méter, tör­zse derékmagasságban 6—8 méter vastag, 70—90 méter magasban kezd elágazni: A legmagasabb életkort a fák közölt az afrikai baobafa tartja, amelynek korát 5150 évre becsülik. Méretei közül vastagsága jelentős, 9—10 méter, míg magassága csak 25 méter. Koronája a 30 mé­ter átmérőt is eléri. Az összes földrészek közül az amerikai kontinensen ta­lálható a legtöbb és leg­inkább megcsodált faóriás. Dél-Amerikában az arauká- riák 50—70, esetleg 90 méter magasságot érnek el, és Bra­zíliában él egy fafaj (Erio- dendron samauma), amelynek 64 méter átmérőjű koronája alatt tízezer ember is elfér. Az igazi faóriások azonban Észak-Amerikában találha­tók. Itt több fenyőfaj eléri a 60—100 méteres magasságot, törzsük 2—8 méter átmérőjű és a kétezer éves kor sem ritka. A legnagypbb faóriások a kaliforniai mammutfenyők. Fehér ember szeme mint­egy 150 évvel ezelőtt látta meg először ezeket az óriás fákat, amelyeket az indiánok áhitatos félelemmel tiszteltek, s ezért sokáig titkolták a fe­hér ember előtt. San Fran- ciscoból három és fél órás utazással érhető el a .,big trees” (óriás fák) állomása, amelynek közelében található egy óriás fákból álló erdő. A mammutfenyőnek két faja él Kaliforniában: az egyik a Csendes-óceán part­ján található tengerparti mammutfenyő, a másik a Sierra Nevada hegység egy­néhány helyén csoportokban még fellelhető óriás mam­mutfenyő. Tudományos ne­vük Sequoia, a Sequoiah ne­vű indián törzsfőnökről ne­vezték el őket. Mindkét fenyőfaj térben és időben is óriás. A tengerpar­ti mammutfenyő átlagos mé­retei: 110 méter magasság, 8 méter derékátmérő, az óriás mammutfenyőé: 100 méter magasság és 9,5 méter derék­átmérő (ebből a kéreg vas­tagsága 25—50 centiméter)., legmagasabb életkoruk négy­ötezer év. A múlt században Európa számos országában telepítet­tek mammutfenyőt, így ha­zánk néhány kastélyparkjá­ban is található. Képünkön: 1894-ben a bul­gáriai Bogoslov város kör­nyékén ma még „gyermekko­rú” mammutfenyő. A tudomány az emberiség szolgálatában Óriások az erőművek mellett Az erőművek üzemelteté­sekor a kondenzátorok hű­tésére máig is a folyók és a tavak vizeit használják fel, már csak azért is, mivel az ilyen rendszerű hűtőbe­rendezések helyigénye ki­csiny a táj képét alig vál­toztatják meg: ezen kívül az építési és üzemi költségek csekélyek, és kiváló hűtőha­tás érhető el. A hűtésre hasz­nált természetes vizek mi­nősége veszélyezteti a nagy hőterhelést, különösen ak­kor, ha erősen szennyezett De a vizeknek a természetes hőtartományon túli felmele­gítése kedvezőtlen biológiai hatásokkal is jár, úgy hogy a folyók és tavak hűtőkapaci­tásának igen szűkek a hatá­rai. A hőerőművek mellett többnyire ott sorakoznak a szép vonalú, hatalmas hű­tőtornyok — az úgynevezett természetes huzatú hűtőtor­nyok —. amelyekben a leve­gőáram sűrűségkülönbség folytán jön létre, ami a tor­nyot kitöltő meleg, ned­ves levegő és a hidegebb kül­ső levegő sűrűségéből adódik. A kondenzátorból áramló és a turbina hulladékgőze által felmelegített hűtővizet a to­ronyban fúvókákkal ellátott csőhálózat segítségével por­laszt ják. Az így keletkezett vízcseppfátyol ellentétes irányban mozog a felfelé szálló légáramlattal. Ebben a folyamatban egyrészt hőát­adással, másrészt elpárologta- tással megy végbe a hőcsere. A torony fenekén kiképzett medencében gyűjtik össze a lehűtött vizet, s a párolgási veszteségeket természetesen pótolják. A vizet visszaszi­vattyúzzák a toronyba, és ez­zel a körfolyamat újra kez­dődik. A vízcseppfátyol úgyszólván teljes mértékben telíti a fel­felé áramló levegőt. Amikor a levegő ebben a telített álla­potban, a hűtőtorony felső részén kilép a hidegebb at­moszférába és lehűl, víztar­talma igen fontos cseppecs­kék formájában kondenzáló- dik. Ez okozza a jellegzetes, messzire látszó gőzcsóvákat a hűtőtornyok tetején. Képün­kön: a Csehszlovákiában épü­lő chvaleticei 2x200 mega­watt teljesítményű erőmű hűtőtornyai. Az atom­kutatás nagyágyúi Sokszor szerepel az újsághí­rek között a dubnai egyesí­tett atomkutató intézet új felfedezése, kísérleti ered­ménye. A Szovjetunió, vala­mint a többi szocialista or­szág által létrehozott és fenn­tartott intézet a Moszkva mel­letti Dubnában rendelkezik mindazokkal a költséges be­rendezésekkel, amelyek a mai atommagkutatáshoz szüksé­gesek. Elsősorban a nagy energiák fizikájával, atom­magproblémákkal, magreak­ciókkal, neutronfizikával és elméleti fizikával foglalkozó osztályok és laboratóriumok Ház nagyságú szerszámgép A képen látható családi ház nagyságú óriás szerszám­gépet az NDK-beli Aschers- lebenben levő gyár állítja elő, szovjet megrendelésre. A géppel 5000 mm hosszú, 2500 mm széles présszerszámok készíthetők majd (pl. autóka­rosszériák elemeinek sajtolá­sához). Az elkészült gépet — főbb elemeire szétbontva — 15 vasúti vagonban szállítják el a megrendelőnek. Napjaink technikai fejlődé­sének egyik jellemzője a gi- gantizmus. amely arra kész­teti a szakembereket, hogy egyre nagyobb megmunkáló­gépeket hozzanak létre a mind nagyobb méretű alkat­részek elkészítéséhez. A Föld kiegészítő energiatartalékai A hidrogén és az oxigén fő­szerepet játszottak bolygónk fejlődésében. Ez az ismert szovjet geokémikus, Nyikolaj Szemenyemko hipotézise, me­lyet a Kárpát-Balkán Geoló­giai Szövetség Kijevben ren­dezett III. nemzetközi kong­resszusán terjesztett elő- A fejlődés első szakaszai­ban bolygónk hidrogénből és más kémiai vegyületekből állt az általában a csillag- rendszerben megfigyelhető arányokban — véli a kutató. Ez az összetétel idővel előse­gítette a szerves vegyületek és a vízgőzök kialakulását. A gigantikus gázfelhő fokozato­san összezsugorodott, mivel a könnyű elemek elszivárogtak a kozmikus térségbe. A Nap ibolyántúli sugárzásának ha­tására a víz a légkör legfelső rétegeiben hidrogénre és oxi­génre bomlott, mely oxidálta a szilikátokat, fémeket. így keletkezett a földkéreg — sajátos, kötött oxigénből álló váz. Vastagsága mind a mai napig növekszik. A számítások kiderítették, hogy az egész kéreg terjedel­mének 91 százaléka vegyileg erősen kötött oxigénből áll, az összes többi elem csak jelen­téktelen beágyazódás ebbe a vázba. A Föld középpontjában, a magban, elsődleges, erősen összesűrűsödött kozmikus anyag maradt, főleg fémek hidrogénnel kötött vegyületei. — feltételezi a tudós- A Föld asztronómiai tényezők által előidézett összezsugorodása­kor és kibővülésekor ezek fel­bomlanak. A hidrogén — könnyű gáz, felfelé törekedve útközben egyesül a különböző elemekkel, és ásványokká és vízzé változik. Egy része a hézagokon és töréseken ke­resztül a kozmoszba szökik. Egyidejűleg megy végbe a Föld hőtől való tehermentesí­tése — a vulkánkitörések és földrengések útján. Nyikolaj Szemenyenko úgy véli, hogy a földkéreg sajátos ernyő, mely részben vissza­tartja a hidrogént, megőrizve az élet fenntartásához szüksé­ges egyensúlyt. Bolygónk eb­ben különbözik például a Holdtól, ahol a hidrogén a kozmoszba szökik, és melyen nem alakult ki élet. Ennek alátámasztásául szolgál a Hold nagyon szegényes ásványi vi­lága. A szovjet tudós hipotézisé­ből az következik, hogy a Földnek hatalmas kiegészítő energiatartalékai vannak — a földmagban rejlő hidrogén formájában. A Fekete-tenger titkai Grúzia partjainál, a Feke­te-tenger fenekén kutatás- sorozat fejeződött be. A tudósok így számoltak be megfigyeléseik eredményei­ről: Grúzia partjainak több mint a felét kimossa a tenger. Né­hány üdülőhely és tengerparti város számára ez az előreha­ladó folyamat valóságos csa­pássá változott. Grúzia bővizű hegyi folyó! évente sok millió tonna homokot és kavicsot visznek a tengerbe, melyből a modern „strandok” állnak. Azonban a folyókból szárma­zó anyagnak csaknem kilenc­tizedé elvész a Fekete-tenger számos víz alatti kanyonjában. A hordalékok a vékony iszap­pal keveredve több száz mé­ter mélységbe süllyednek. En­nek következtében a part sok helyen feltartóztathatatlanul visszahúzódik. Megállítható-e ez a folya­mat és megőrizhető-e a ten­gerpart épsége? Fel lehet-e használni a durva folyami hordaléknak legalább kis ré­szét az építkezés szükségle­teire? Ezekre a kérdésekre csak a víz alatti meredek lej­tők közvetlen vizsgálata ad választ. A kísérlet résztvevői két víz alatti kanyonba ereszked­tek le. A kísérlet során alkal­mazott ultrahangadók tenger­fenéken felvett jelzéseinek megfejtése után a ' tudósok meglátják majd azokat a medreket, melyeken a hegyi folyók torkolatából származó kavics és homok több mint 20 mérföldet megtesz a parttól. Amikor transzformálták a hidrolokátorok nagy mélysé­gekben tett feljegyzéseit, a tu­dósok elé fantasztikus térkép tárult: meredek gerincek, tö­rések, szakadékok, sajátos szo­rosok, mintha a Kaukázus hegyeinek vonulatai folytatód­tak volna a Fekete-tenger mé­lyén. A következő években kibő­vítik a kutatási körzetet. Megkezdődik a szén-, nitro­gén-, oxigén- és neonatom- nyalábok bebocsátása a ré­szecskegyorsítóba. működnek itt. A nagy ener­giák laboratóriumában első­sorban a ritka atomi részecs­kékkel foglalkoznak, a mag­problémák laboratóriumában a gyenge kölcsönhatásokat, a magreakciók laboratóriumá­ban a nehéz magok tulajdon­ságait tanulmányozzák, a neutronfizikai laboratórium­ban pedig neutronspektrosz­kópiai vizsgálatokat végeznek. Az elméleti fizikai osztályon — ezekhez a vizsgálatokhoz kapcsolódva — az elemi ré­szecskék és atommagok elmé­letének problémáival, főleg az erős kölcsönhatásokkal fog­lalkoznak. Nemrégiben új típusú ionge­nerátort helyeztek üzembe az egyesített atomkutató inté­zetben, amelynek segítségével szén-, nitrogén-, oxigén- és neonatomok beáramoltatásá- val valósítják meg a nukle­áris reakciót. Az első nagyobb1 berende­zés, egy szinkronfazotron 1957 óta működik, mellyel az intézetben dolgozó szovjet tudósok és a szocialista orszá­gokból érkezett kollégák szá­mos fontos kísérletet végez­tek, sikeres felfedezésekig el­jutva. Az intézet működése jó példája annak, hogy a tu­domány ma anyagi és szelle­mi összefogással sokkal több­re jut. A szocialista országok közül egyedül a Szovjetunió lenne képes ilyen költséges berendezéseket létrehozni és működtetni. Az egyesített atomkutató intézet létezésé­vel viszont mód nyílik a töb­bi szocialista ország kutatói­nak is arra, hogy e berende­zések segítségével kísérletez­zenek. Hazánk kutatói is ál­landóan részt vesznek a Dub­nában folyó kutatásokban, sőt jelenleg az intézetnek magyar igazgatóhelyettese van. fJOGRAD - 1977. november 6, vasárnap 13

Next

/
Thumbnails
Contents