Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Lelkesítő, szép feladatokon dolgozunk Beszerelés Bnityé Jánossal, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága elnökével, országgyűlési képviselővel Brutyó János, a KEB elnöke 1963-től képviseli megyénket, a megyeszékhely lakóit a Parlamentben. Ismeri munkánkat, eredményeinket és számon tartja gondjainkat is. A hét közepén, amikor Salgótarjánban járt, arról beszélgettünk, majd másfél évtized távlatából, hogyan látja képviselői munkáját. Nógrád megye, a megyeszékhely fejlődését, gyarapodását. — Életünk megszokott rendje, hogy az ünnepeken az emberek számvetést készítenek. Úgy gondolom, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója mindannyiunkat kicsit igényesebb számvetésre késztet a munkáról, amelyet eddig végeztünk, és a tennivalókról is, amelyeket a jövőben kell elvégeznünk. Tizennégy esztendeje vagyok a megye, Salgótarján országgyűlési képviselője. Ismerkedésem a megyével, Salgótarjánnal már jóval előbb, a felszabadulást megelőzően kezdődött. Építőmunkás voltam, és amikor Makóról Pestre jöttem dolgozni, nógrádiakkal hozott össze a sorsom. Nagyoroszi, érsekvadkerti építőkkel dolgoztam együtt, és tőlük hallottam először a salgótarjáni bányamunkások sztrájkharcáról, küzdelmeiről. Később megismerkedtem a Nógrádi partizáncsoport áldozatos harcával, és azokkal az emberekkel is, akik segítették, támogatták ezt a harcot. Meggyőződésük volt, hogy tetteikkel a megye, az ország felszabadítását segítik- Közülük többen életüket áldozták mostani szép világunkért, szocialista jövőnkért. A felszabadulást követően, 1946'ban már ismerősként jöttem Balassagyarmatra. Jól emlékszem, Molnár Károly volt a íJÉrttitkár és felesége a mőmozigalom vezetője. Akkor én Pesten pártiskolán tanultam, s a hallgatók, a nevelők, többnyire szervezett ipart munkások, mind falura jöttünk agitálni, szervezni a kommunista pártot, segíteni a fiatal alapszervezetek munkáját. v Később, amikor az Épitésügyi Minisztériumban dolgoztam, az első nagyobb feladatunk Salgótarján városképének kialakítása volt. Hát ilyen előzményei voltak az én képviselővé választásomnak, amelyet akkor is nagy megtiszteltetésnek tartottam, s felelős tisztségnek tartok ma is. Jóleső érzés, hogy nemcsak az építőmunkások álltak mellettem, elfogadtak a bányászok, a gyári munkások is. Később azzal is megtiszteltek, hogy Salgótarján díszpolgárának választottakSok régi jelölő gyűlés hangulata él még ma Is bennem. Emlékszem az elsőre Baglyason, a kultúrházban jöttünk össze. A bányászok, az asszonyok, a nyugdíjasok sorra álltak fel, és mondták, hogy mit kérnek, mit várnak az új képviselőktől. A legtöbben a nyilvános telefont sürgették, hogy segíteni tudjanak a bajba jutott embereken. Sándor Elemér, az akkori tanácselnök, és a baglyasiak párttitkára, Brecho Gyula az új orvosi rendelőre hivatkoztak. Az ottani telefont éjjel- nappal használhatják a lakók, hiszen azért van. Felállt akkor egy öreg bányászasszony és azt mondta: a mi doktornőnk igen derék asz- szony. Napközben sokat fárad a betegekért, az öregekért- Kár lenne megzavarni éjszakai pihenését. A telefont rövid idő múlva megkapták a baglyasiak. De nekem még ma is gyakran eszembe jut, hogy ezek az idős bányászok, bányászasszonyok, akiket soha nem kényeztetett el az élet, akik közül sokan kevés nyugdíjból élnek, ott, akkor sem a maguk ügyében szóltak. Fontosabbnak tartották, ennél a közösség, mindannyi* uk gondját. Hát valahogy így tanított meg engem a szakszervezeti mozgalom, később a pártban végzett munka, a képviselői tevékenységem is arra, a nagy-nagy igazságra, hogy a közösség ügyeinek lelkiismeretes ellátása szolgálja igazán politikai célkitűzéseinket, az emberek javát is. — Az első jelölő gyűlést számtalan látogatás követte a megyébe, Salgótarjánba. A képviselő a tervezők asztalán látta Salgótarján, a munkásváros új, modem városközpontját. Ismeri Balassagyarmat, a járási székhelyek fejlesztési elképzeléseit, és azt a munkát is, amelyek nyomán megvalósulnak ezek az elképzelések■— Amikor mint országgyűlési képviselő először jöttem Salgótarjánba, a megye, a város vezetőd nagy lelkesedéssel beszéltek nekem a tervekről, az épülő megyeszékhelyről. Később felmentünk a város- központ fölé magasodó dombra és körülnéztünk- A Ka- rancs Szállót, a főtéri lakásokat, akkor alapozták és távolabb is dolgozott egy hatalmas daru. Mutatták, hogy az lesz az új kórház. Ahogy ott álltam, s néztem a nehéz gépek szaggatta mély árkokat, föld- és törmelékhegyeket, arra gondoltam: vajon mikor lesz ezekből az elképzelésekből, ebből a lelkesedésből és végeláthatatlan munkából lakás, kórház, szálloda? Vajon mikor lesz itt város? Azóta felépült valamennyi, és a városközpont — az ország egyik legkorszerűbb város- központja — valójában szebb lett, mint, ahogy azt a tervezők megálmodtak. Megérdemelten kapták az Állami Díjat. S a gyorsan növekvő város lendülete azóta sem tört meg. A tizennégy új üzemből, amely az elmúlt években települt a megyében, néhány — a BRG, a VEGYÉPSZER — Salgótarján peremén épült. A világos, tiszta munkacsarnokokban sok száz nő és fiatal dolgozik. Persze, a régebbi gyárak is nagyot változtak. A rekonstrukció eredménye, hogy a salgótarjáni öblösüveggyár, a síküveggyár, a kohászati üzemek, a ZIM mostani termékeit össze sem lehet hasonlítani azokkal, amelyek néhány esztendeje, hagyták el a gyárakat. A munkájuk egyre termelékenyebb, hatékonyabb. A salgótarjáni gyárak termékei nem csupán a hazai, de a külföldi piacon is mindinkább vevőre találnak, mert jó minőségűek, megfelelnék a mai igényeknek, követelményeknek. Az új gyárakat művelődési otthon, iskola, óvoda követte és több ezer lakás. A Pécskő- dombon a földbe süppedt vályogviskókat, a cigányputri- kat nem is olyan régen még szégyenkezve takargatták a városi emberek. Ma oktatási komplexum, főiskola, kollégium magasodik a dombon. Az elmúlt években több mint tizenötezer család költözött egészséges, szép otthonba a megyében. A legtöbb lakás Salgótarjánban épült és a mostani ötéves terv végéig újabb i háromezer lakás falait húzzák fel itt az építők. A város vezetői, ,a városlakók egészen természetesnek tartják, hogy társadalompolitikai céljaiknak megfelelően az új lakásokat úgy, mint eddig, elsősorban munkások, a nagy- családosok és a fiatal házasok kapják. Szebbek az üzletek, gazdagabb választékkal várják a vásárlókat. Régebben is, amikor Salgótarjánba látogattam, mindig végigsétáltam a piacon és bosszankodtam. Régi igazság, hogy egy város ellátását legjobban ez mutatja. Most már szívesebben járok a piacon. Az új vásárcsarnok nemcsak Salgótarján, de környékének ellátását is jól szolgálja. Természetesen nemcsak Salgótarján, az egész megye fejlődik, gyarapodik. Nógrá- dot járva azt tapasztalom, hogy a korábbinál tervszerűbb és arányosabb terület- fejlesztési politika valósul meg. Ennek nyoma ott van a járási székhelyeken, a megye szinte valamennyi nagyobb településén. Jól emlékszem, hogy Balassagyarmaton a kőbányai porcelángyár kis telepe jelentette jó ideig az ipart Ma már a porcelángyár sem a régi, s az új üzemek sorát olyanok gyarapítják, mint a kábelgyár, a fémipari vállalat, a bútorgyár. A város főutcájára pedig lassan nem ismer rá a hosszú évek után odavetődő balassagyarmati sem. Pásztón is új üzemeket hoztak létre, lakások épültek és művelődési otthon. A képviselő számára nincs nagyobb öröm, mint amikor azt látja, hogy a megyei, a városi, a községi vezetők helyesen ismerik fel a lakosság érdekeit és törekvéseit, ezért az emberek megértésével, cselekvő támogatásával találkoznak. Ez az alapja annak a széles körű társadalmi megmozdulásnak, amely szerte a megyében kibontakozott. Eredményeképpen utakkal, parkokkal, iskolai tantermekkel, óvodákkal, kulturális és sportlétesítményekkel lettek gazdagabbak a megye városai, települései- A társadalmi munka értéke —, amelyet mindenütt nagy buzgalommal szervez a Hazafias Népfront — egyedül Salgótarjánban megközelítette tavaly a negyvenmilliót. Nagybátonyban már az idén hárommilliót ér a munkások, a bányászok, a szocialista brigádok segítsége. A másfél évtized alatt nem csupán a megye, a város párt- és tanácsi vezetőivel, az ipari munkásokkal, a termelőszövetkezeti tagokkal, értelmiségi dolgozókkal is közvetlen, jó kapcsolatot alakított ki. — Az elmúlt években három megyei pártértekezleten vettem részt. Ezek a tanácskozások számomra igen gazdag tapasztalatokat adtak. Nem csupán a megye anyagi gyarapodását mutatták szemléletesen, hanem azt is, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban legfontosabb politikai célkitűzéseink. Ez első, ilyen tanácskozáson jórészt idős, az illegalitás, a fel- szabadulást követő esztendők harcaiban edződött kommunisták ültek a széksorokban. Most legutóbb már sok tehetséges, jól felkészült fiatallal találkoztam. Munkások, nők, szocialista brigád tagok szóltak a megye gondjairól, dolgairól, a hozzáértő .emberek felelősségével. Aztán van az én ismereteimnek, tapasztalataimnak más forrása is- A megye párt-, tanácsi és a Hazafias Népfront vezetői úgy szervezik a képviselőcsoport üléseit, hogy azok nemcsak értekezletekre adnak lehetőséget. A képviselőnek módja van arra is, hogy munkásokkal, szövetkezeti tagokkal, értelmiségi dolgozókkal találkozzon. Az idén is jó néhány helyen Jártam. A síküveggyárban, az építőknél, Romhányban, Szé- csényben mindenütt nagyszerű emberekkel, munkáskollektívákkal találkoztam. Olyanokkal, akik felelősséget éreznek a munkáért, amit végeznek, a gyár, a város, az ország sorsáért. Sok munkás, szocialista brigádtag vallotta meg ezeken a beszélgetéseken, hogy a napi munka mellett tanulnak, szakmát szereznek, mert csak így állják meg helyüket a korszerű gépek mellett. A becsülettel végzett munka, egymásért, a közösségért érzett felelősség átformálja az emberek gondolkodását, átrendezi értékeit. Ezért nem adok én igazat azoknak, akik azt tartják, hogy a munkás becsülettel dolgozik, de távol áll tőle a közélet, a kultúra, a művelődés. Engem Salgótarján építése, a salgótarjáni munkások példája győzött meg az ellenkezőjéről. Arról, hogy a munkások szeretik a szépet, mert keményen megdolgoztak érte. A Hazafias Népfront nemes kezdeményezését á 35 ezer munkanapot Salgótarjánért társadalmi munkaakciót üzemi munkások, szocialista munkakollektívák karolták fel. Sok kommunista szombatot áldoztak, s áldoznak a jövőben is iskolákra, óvodákra, parkokra. Szeretik és óvják a teret, a modern városközpontot, a köztéri szobrokat. Érzik, megértik a modern formában rejlő erőt, szépséget. Ezért vált Somogyi József Kossu'h-díjas szobrászművész a felszabadulást szimbolizáló szép alkotása a munkásváros jelképévé. — Más, öntudatosabb lett a szövetkezeti parasztság is. Minden esztendőben részt veszek a megye néhány termelőszö- vetkezeténeK zárszámadó közgyűlésén, Így érzékelni tudom azt a változást, amely a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, a termelőszövetkezett tagok gondolkodásában végbement. Úgy látom, hogy az elmúlt évek kétmilliárdos beruházása jól kamatozik. A földeken gépek, géprendszerek váltották fel a kapát, a kaszát és folyamatosan halad a korszerű állattenyésztő telepek kialakítása. A mezőgazdasági termelés a meglevő gondok ellenére egyenletesen emelkedik. Romhányban, Palotáson, Ér- sekvadkerten, Szécsényben azt láttam, hogy az eredményekben a korszerű gépek mellett nagy része van a szorgalmasan, fegyelmezetten dolgozó szövetkezeti tagságnak. Annak a felelősségtudatnak, amelyet a közösségért, a termelőszövetkezetért éreznek a tsz-tagok. Növeli a szövetkezeti parasztok biztonságérzetét, hogy tudják, munkájukban mindig számíthatnak szövetségesükre, az ipari munkásokra. Sokunkban él még a tavalyi ősz, amely nehéz próbák elé állította a megye mezőgazdasági üzemeit is. A kedvezőtlen, szeszélyes idő szinte lehetelenné tette a gépek munkáját a- földeken. A termés betakarítására széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki. Munkások, közép- iskolás fiatalok, magyar és szovjet katonák dolgoztak együtt a termelőszövetkezeti tagokkal. Mentették a megtermelt értéket, mindannyiunk közös kincsét, a termést. Az elmúlt évek ugyancsak szembetűnő változása, hogy új, a szocializmusért lelkesedő és becsülettel dolgozó fiatal értelmiség nőtt fel a megye ipari és mezőgazdasági üzemeiben. Romhányban az építési és kerámiagyárban a fiatal, jól felkészült vezetők mutatták meg nemrégiben a Romhánv III. építési munkálatait. Elmondották, ha elkészül, olyan jó minőségű, tetszetős termékeket készítenek, amelyek nem csupán az ország szükségleteit fedezik, hanem jut belőle bőven exportra is. Lelkesítő, szép megbízatás ez, amelyért az értelmiségnek érdemes dolgoznia. A szécsényi termelőszövetkezet fiatal szakemberei is azért érzik jól magukat a szövetkezetben, mert becsülik őket, felkészültségüknek megfelelő feladatokat kapnak. S a bizalomra olyan felelősségteljes, lelkiismeretes munkával válaszolnak, amelynek az egész közösség, a termelőszövetkezet, a szövetkezeti tagság hasznát látja. Jól tudom, hogy ma még nem minden fiatalunkat lelkesít egyformán a közös, az értelmes cél, a fejlett szocialista társadalom. A megyei látogatások azonban egyre inkább arról győznek meg, hogy a fiatal munkások, szövetkezeti tagok és alkalmazottak, értelmiségiek többsége legjobb tudása szerint dolgozik, becsülettel helytáll mindennap a munkában, a tanulásban, a közéletben. — Eddigi munkánk tükrében, hogyan lát3 ja az országgyűlési képviselő a megye továbbfejlődésének útját, lehetőségeit? — A Nagy Októberi Szoci* alista Forradalom 60. évfordulója jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a megtett útra és számba vegyük az újabb, a még előttünk álló tennivalókat. Ügy gondolom, hogy az eredmény, amelyet a megye munkásai, a termelőszövetkezeti tagok, az értelmiségi dolgozók elértek, nem kevés- Szorgalmas munkát, felelősséget, alkotóerőt takar, amelynek forrása pártunk következetes, elvi alapokon nyugvó politikája. Az a politika, amelyben bíznak a dolgozó emberek, mert meggyőződtek róla, hogy igaz ügyet képvisel. Egyformán szolgálja az ország, a megye, az ember személyes boldogulását, s ezért megvalósításán idősnek és fiatalnak, párttagnak és pártonkívülinek érdemes munkálkodni. Ahogy az ország, úgy Nóg- rád megye fejlődésének is biztos alapja van. A párt XI. kongresszusa, az V. ötéves terv világos, egyértelmű,' lelkesítő tennivalókat határozott meg, a dinamikusan fejlődő ipar, az iparszerűen termelő mezőgazdaság, a településfejlesztés, a városépítés számára. S a nagy tapasztalatokkal rendelkező, öntudatos munkásság, a szövetkezet; parasztság és az alkotó értelmiség képes arra, hogy való? ra váltsa gazdasági és életszínvonal-politikai célkitűzéseinket Segít ebben az a nagyszerű barátság, testvéri támogatás, amely a szovjet és a magyar nép, a szibériai Kemerovo és Nógrád megye dolgozói között évekkel, évtizedekkel ezelőtt létrejöttLátogatásaim során azt tapasztalom, hogy a megye üzemeiben jó ütemben halad az 1977. évi cselekvési program végrehajtása. A munka- padoknál, a traktorokon, az építkezéseken, a vezetés, az irányítás különböző szintjein az idei termelési tervek végrehajtásán, az 1978-as esztendő megalapozásán fáradoznak az emberek. E munka közepette reálisan számot vetnek a gazdálkodás, az építőmunka, a területfejlesztés látható, szinte naponta érezhető gondjaival is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben; a Balassagyarmati Kábelgyárban, Romhányban, az építőipari vállalatnál, az érsekvadkerti és a szécsényi termelőszövetkezetben jól látják a tennivalókat. Tudják, hogy a termelékenyebb, a hatékonyabb, a jobb minőségű munka, a takarékosabb gazdálkodás, a meglevő tartalékok hasznosítása, a korszerűbb, jobban értékesíthető termékek nagy sorozatgyártása segíti leginkább a megye, az ipari és a mezőgazdasági üzemek előtt álló tennivalók megvalósítását. Bizonysága ennek az a széles körű szocialista munkaverseny, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a csepeli munkások kezdeményezésére bontakozott ki Nógrád megye ipari és mező- gazdasági üzemeiben, s amelynek mindenütt a szocialista brigádok voltak ösztönzői, to- vábblendítői. Azok a közösségek, amelyekben a munkás, a termelőszövetkezeti tag, a technikus, a mérnök, párttag és pártonkívüli együtt munkálkodik a vállalt feladatok, a termelési tervek teljesítésén, a fejlett szocialista társadalom építésényincze Istvánná r\
