Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-05 / 261. szám

Levelek Szibériából A páírtcsoportok helye, szerepe a párt mim kában Őszintébb, tártál asabb politikai % A BALASSAGYARMATI kórhlz-rende­lőintézet, mintegy százezer lakos egészségét óvja, vigyázza. Irányítja a körzeti alapellátást, gondozza a járó- és fekvőbetegeket. A kór­ház mint integrált egészségügyi intézmény, egy éve dolgozik. Nem kétséges, hogy az in­tegráció bevezetése nagy nyeresége volt a gyógyító munkának. Azonban a meglevő, szervezeti keretek megtöltése megfelelő tar­talmi munkával még hosszú, szívós tevé­kenységet igényel. Természetesen az integrá­ciónak nemcsak előnyei vannak, bizonyos gondokat is hozott. Mindenekelőtt tovább nö­velte az orvosok hiányát, hiszen az addig üres körzetek tevékenységét is a kórház vet­te át. A kórház háromműszakos, folyamatos munkahely. Miután emberekről, az emberek egészségéről, életéről van szó, egészen termé­szetes, hogy az esti, az éjszakai ügyeleti szol­gálat. a betegellátás pontosan olyan szintű kell, hogy legyen, mint napközben, a fő munkaidőben. Még akkor is, ha a munkakö­rülmények igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A kórház épülete jórészt kor­szerűtlen, a kórtermek zsúfoltak. Ezért külö­nösen fontos, hogy valamennyi orvos, egész­ségügyi alkalmazott szakmai tudása legjavát adja, s ehhez még hozzátegye emberségét, a betegek iránti megértését, szeretetét. Igaz, a kórház rekonstrukciós munkálatai elkezdőd­tek, folyamatosan haladnak. Ez azonban ma még inkább nehezíti, mint segíti a munkát, gyógyító tevékenységünket. A pártmunkával járó gondok természete­sen éreztetik hatásukat a pártmunka gyakor­latában is. Olvastam Ozsvárt elvtárs cikkét a NÖGRÁD-ban, figyelemmel kísértem a hoz­zászólásokat is. Az a véleményem, hogy ezek inkább az eredményeket ismertették, és vi­szonylag kevesen szóltak a különböző körül­mények között végzett pártmunka gondjai­ról. A mi pártcsoportunk népes, a tagok kö>- zött sok a vezető beosztású orvos, közülük többen tanulnak, vagy már korábban közép­szintű, vagy felsőfokú politikai végzettsé­get szereztek. A munka jellegéből adódik, hogy a taggyűléseken, de gyakran a pártcso- portüléseken sem tudunk teljes létszámmal részt venni. Ugyanakkor a pártcsoporttagok példát mutatnak a munkában. Politikailag jól felkészültek és megfelelő választ tudnak adni környezetüknek a szinte naponta felve­tődő kül- és belpolitikai kérdésekre. Ennél több gondot okoz, ha munkahelyi problémák kerülnek szóba. Ugyanis megtörténik, hogy ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni, mert vezetőink adósak maradtak a tájékoz­tatással. Pedig a párttagok elsőként érzéke­lik a munkahelyi gondokat és elsőként ha­tásosan reagálhatnának is rá, ha megfelelő ismeretekkel rendelkeznének. Nem használtuk ki eléggé lehetőségeinket a párttagok szakmai és politikai képzésében sem. Ügy gondolom, hogy szinte minden osz­tályértekezlet jó politikai vitafórum is lehet­unka ne, ha élnénk ezzel. Munkánk fogyatékossá­gai közé tartozik az is, hogy nekem, a párt­csoportvezetőnek, de a pártcsoport tagjainak is többet és rendszeresebben kellene szólnunk a pártonkívüliekkel. Ezeken a beszélgetése­ken nemcsak a munkahelyi gondokat kellene» érinteni, hanem aktuális politikai kérdések­ről is véleményt cserélhetnénk. Erre már csak azért is szükség volna, mert a kórház­ban vannak olyan osztályok, ahol egyetlen párttag sem dolgozik. Természetesen igen fon­tos, hogy ezek a beszélgetések ne legyenek öncélúak. A pártcsoportnak, a pártalapszer- vezetnek és a kórház vezetésének egyaránt arra kell törekednie, hogy a felvetődő, jogos gondokat mielőbb megoldjuk. A megoldatlan kérdések halmozódása előbb-utóbb a munka­helyi légkör, a politikai hangulat romlásához vezet. Tovább kell erősítenünk azt a szemléletet is, hogy a munkahelyi demokrácia és az egy­személyi felelősség nem ellentétes elvek. S az így megszületett döntés végrehajtásán együtt kell munkálkodnia a kórház vezetői­nek, valamennyi dolgozójának, párttagoknak és pártonkívülieknek. A pártcsoport-beszél- getések, úgy érzem, jól szolgálják a demok­ratikus légkör erősítését, szélesítését. Szük­ségesnek tartom azonban, hogy még mélyebb emberi kapcsolatok alakuljanak ki a párt­csoporttagok között. Ez ugyanis a mée őszin­tébb, a még tartalmasabb politikai munka alapvető feltétele. A mostaninál jobban kell élnünk a párt­csoport nevelő tevékenységével. Azzal a le­hetőséggel, hogy a pártcsoport együttesen és a párttagok külön-külön is figyeljék segít­sék azokat a lelkiismeretesen dolgozó párton- kívülieket, akikre később biztosan számíthat a párt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a pártcso­portban a mostaninál nagyobb gondot fordí­tunk a párttaggá nevelésre, a tagfelvételt megelőző sokoldalú információs és nevelő, munkára. Itt a legfontosabbnak az tartjuk, hogy a pártcsoport minden tagja a munkahe­lyén, a magánéletben és a közéletben olyan magatartást tanúsítson, hogy példájával is nevelje a pártonkívülieket Ezt az elvet igye­keztünk érvényesíteni már most is, az új párttagok esetében is. A közelmúltban ugyan­is az alapszervezet, pártcsoportunk létszáma is gyarapodott, s külön örömünkre szolgál, hogy az új párttagok egyben munkásőrök. A PARTCSOPORTOK jelentős feladatát képezi a pártmegbízatások ellenőrzése, a vég­zett munka értékelése. Ügy látom, hogy a pártcsoportban a megbízatások sokrétűek, a párttagok társadalmi tevékenysége jónak mondható. Munkánk további javítása azon­ban mindenképpen megköveteli, hogy még kritikusabban nézzük, elemezzük tevékenysé­günket, felszínre hozzuk meglevő tartaléka­inkat. Dr. Ján Huba pártcsoportvezető ■iiiiimiiiiiiimiiiiiimiHMuiiMiiiiitiiiiHiiiiiiiiiMiHbiiiiiiiiiiiiiiiiiiumiiiimuMiiuiinniiitinNniinnmHiiMiiiiiHniiiiuiiiMiiiiiiiuimiiuiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiii r Ä munkásmozgalom törté­nete tehát a szűk körű, pro­vinciális szemlélet elleni harc máig ható tanulságainak kin­csestára, bizonyítva, hogy a magyar munkásosztály, a ma­gyar nép szabadságának, szo­cialista jövőjének ügye el­választhatatlan a nemzetközi haladás ügyétől, a „magyar szabadság” a „világszabadság”- tól. Az MSZMP XI. kongresszu­sán elfogadott nyilatkozat meg­állapítja: „A munkásosztály pártja — amelynek politikája kifejezi a többi dolgozó osztály és réteg alapvető érdekeit is — vezeti népünket a szocializmus, majd a kommunizmus építésében, s az egész néppel állandó és szoros kapcsolatban folytat­ja tevékenységét”. Tehát a munkásosztálynak és mozgal­mának fejlődése egybeolvad az ország, a nép életével, a mun­kásegység szocialista nemzeti egységgé bővül. Mindez új és új teendőket kíván a munkás- mozgalomtól, amely képes ar­ra, hogy lépést tartson törté­nelmi feladataival. Küzdelem a békéért A munkásmozgalom törté­nete során a szocializmusért folytatott harc összekapcso­lódott a békéért folytatott küz­delemmel. Ahhoz, hogy a munkásosztály felszabadulása teljessé és tartóssá váljék — Marx szavaival —, békés évek­re van szükség. A forradalmi stratégiának és taktikának ez a tétele sohasem volt idősze­rűbb, mint napjainkban? A mai korra alkalmazva a párt történetének ezt a tanulságát, világossá válik a békés egy­más mellett élés politikájának szerves egysége a szocializmus hazai és világméretű győzel­méért (folytatott harccal. A magyar társadalom tudati fej­lődésében nem tükröződik tel­jes mértékben, hogy a modern munkásosztály kialakulásával jött létre az az erő, amelynek hivatása nemcsak önmagát, hanem az egész népet felszaba­dítani minden elnyomás alól. A társadalmi tudatban — s ez a propaganda, az agitáció, a nevelés és az oktatás fel­adata is — megfelelő egyen­súlyba, dialektikus kapcsolatba kell hozni a nemzeti elemet és a szocialista, a proletár motí­vumot. Más szóval az a feladat, hogy a magyar munkásmozga­lom jelentős személyekben, erőteljes szervezetekben és harcos tettekben gazdag múlt­ját a lehetőségeknek megfele­lő politikai hatóerővé tegyük. A munkásmozgalom-történet­írás újabb eredményeit az újonnan feltárt gazdag tény­anyagot és az árnyalt értékelé­seket a szakma szűkebb ha­tárain túlra is egyre inkább ki kell terjesztenünk. Hiszen a korábbi állítások már jórészt kihullottak a szélesebb köz­vélemény tudatából, az újat viszont még nem sikerült tel­jesen beépíteni. Új társadalmi szerep A kibontakozó kutatás el- . I,-ji'ban a politikai esemény­történetre korlátozódott, mintegy indokolásául a munkásosztály új társadalmi szerepének. Ilyen módon fel­tárult az alapvető vizsgálati anyag: az események, az egyé­niségek, a pártok és szerve­zetek a múlt század közepétől szinte napjainkig. A dokumen­tumkötetekből, monográfiák­ból, történeti szintézisekből kialakult egy összkép, amely­nek finomítása megkívánja, hogy a vizsgálódás kiterjedjen az osztálynak — mint a hazai polgári, illetve szocialista tár­sadalom megnatározó elemé­nek — történetére. Hiszen a munkásmozgalom nem fejlőd­het tetszőleges irányban, tör­téneti útját meghatározzák a mozgalmat kitermelő osztály struktúrája, gazdasági, kultu­rális viszonyai stb. Másrészt a munkásosztály történeti sze­repének megértéséhez nélkü­lözhetetlen azoknak a viszo­nyoknak, magatartásoknak — illetve azok változásainak — vizsgálata, amelyekkel a töb­bi társadalmi osztály, réteg fogadta ezt az új erőt, reagált megnyilvánulásaira. A munkásosztály történeté­nek tanulmányozása — az említett összefüggések követ­keztében — a nemzeti fejlődés megismerésének kulcskérdései közé tartozik. A szocializmus építésének időszakában a párt vezette munkásmozgalom áthatja, meghatározza a nem­zet történetét, s így a nemzeti történet és a munkásmozga­lom-történet mindinkább egy­séget alkot. Kende János - Sípos Péter Távo de mégis A messziről érkezett Üzenetet olvassa a család. Forgatta kezében az újságot, elolvasta háromszor is. Már szinte kívülről tudta a szöve­get. Letette az asztalra. Aztán megint felvette... „Magyar fi­atalok, felhívással fordulunk hozzátok...” Igen nagyon szép lenne.. • Még annál is több, iz­galmas. Szibéria. Távoli tá­jak, férfit kívánó munkahely. Igen. Nagyon jó lenne- Rög­vest felidéződték benne a ré­gi olvasmányok, filmek, a rej­telmes földrésszel kapcsola­tos emlékek. A KISZ-titkár, Kovács Lász­ló ott áMt mellette: — Akkor, hogyan határoz­tál? — kérdezte sürgetően. — Nem olyan könnyű. Elő­ször meg kell beszélnem a fe­leségemmel. Nélküle nem dönthetek. — Akkor holnapra kérem a választ — nyugodott bele a titkár. '★ Bodnár Rudolf azon a na­por egyre a felhíváson töpren­gett, amíg hazafelé tartott a gyárból. Megfogta a felesége kezét. „Gyere, fontosat aka­rok mondani!” — Erzsiké, mit szólnál hoz­zá, ha másfél évre elmennék a Szovjetunióba dolgozni? — Hova? — Szibériába. Uszty-Ilimszk- be. Ott a szocialista országok közösen cellulózgyárat építe­nek. Rengeteg a fa, a tajga ki­fogyhatatlan. Hatalmas üze­met terveztek. Az asszony nézte a férjét. Látta a lelkesedését. A na­gyot akarását. És megsejtette a szavak mögött a feladat nagyságát, szépségét is- Érez­te, nem szabad visszatartania. A féltés mégis kibújt belő­le. — De ott nagyon hideg van. Azt mondják még mí­nusz negyven—ötven fok is. Meg hatalmas hó. Megfagysz. Még talán vadállatok is van­nak. És mit fogsz enni? Mi­lyen ruhát viszel? Bodnár Rudolf megnyugtat­ta a feleségét. — Sok ezren dolgoznak Szi­bériában. Erőművek, városok épülnek. Nemhogy felnőtt fér­fiak, még apró csecsemők is vannak. Miért ne bírnám én? Gondold el egy ekkora építke­zésen lenni! Az asszony bólintott. — Jó. De ugye gyakran fogsz írni? A­így történt, hogy Bodnár Rudolf, a Budapesti Rádió- technikai Gyár salgótarjáni .izemének meósa jelentkezett a felhívásra. Kovács László, a KISZ-szervezet titkára biz­tos a dolgában­— Nyugodt szívvel ajánlot­tuk Rudit a gyár nevében. Talpraesett, ügyes ember, meg­állja a helyét. Itt is becsüle­tesen dolgozott. Ha letelik a másfél esztendő Szibériában, visszavárjuk. A­Bodnár Rudolfot tolmácsnak küldték Uszty-Ilimszkbe. Több mint háromszáz ma­gyar dolgozik az építkezésein. Kitűnően beszél oroszul. Ez nem csoda, mert a Kárpát­alján születet, orosz iskolába járt- A mai napig szovjet ál­lampolgár. — Voltunk már látogatóban az anyósoméknál Beregszá­szon. Meg egy nagyon szép úton Moszkvában és iLenin- grádban. ★ Azóta jönnek és mennek a levelek. Uszty-Ilimszk és Salgótarján között. Hatalmas a távolság. Hétezer kilométer. Két hét kell egy-egy tagjai tájjal díszített, vagy különle­ges virággal ékesített boríték­nak, amíg megjárj a-az utat. Bodnárné mindig nagy . izga­lommal nyitja valamennyit­„Ahogy mondtam, Moszk­váig vonattal utaztam. A ha­táron találkoztam a szüleim­mel. Csatlakoztam a többiek­hez, innen már repülővel mentünk. Gyönyörű a táj, ha­talmasak a távolságok. A mi szemünknek minden nagyon nagy. Amikor május elején ideértünk akkor kezdett ol­vadni a hó. Hamarosan hóvi­rágot szedtünk az Angara partján.. •” ★ Azóta a Szovjetunió. Szibé­ria és Uszty-Ilimszk beköltö­zött a kis salgótarjáni család életébe. Minden ezzel kapcso­latos műsort megnéznek a te­levízióban, elolvasnak az új­ságban. Bodnárné nevet: — Ez semmi. Még az isme­rősök is figyelik az esemé­nyeket. A múltkor egyik szom­szédasszonyom szalad át „nézd csak Erzsiké, Usztyllimszkről írnak”.. • Amikor meg Szibé­riád mutatták, mindannyian a tévé előtt szorongtunk. Ar Angára partjától öt­száz méterre van a szállásunk. Az ablak a folyóra néz- Na­gyon szép. Kényelmes, für­dőszobás lakásban lakunk. Az ellátásunk kifogástalan. A ma­gyarokat dicsérik, igyekszik mindenki helytállni. Ez meg is látszik a munkán. Gondold el, nyáron harmincfokos ká- riikula is van, akárcsak ott­hon. Télre, ha bejönnek a hi­degek, bundát, meleg kucsmát, vastag csizmát kapunk. Dol­gom van elég- Az itt dolgozók rendszeresen tartanak nem­zeti heteket. Volt már bol­gár, lengyel, német hét. Leg­utóbb, mi magyarok mutat­koztunk be. Ügy érzem jól si­került, nagy szeretettel fogad­tak bennünket...” A­Immár novembert mutat a naptár. Az itthonlevő feleség­nek lassabban telnek a na­pok- Minden gond az ő nyaká­ba szakadt. De tudja, hogy a férje jó helyen van. Mi taga­dás, büszke is kicsit. Anya­gilag sem járnak rosszul. — Itthon a gyár küldi a fi­zetését. Uszty-Iümszkben kétszáz rubel körül keres ha­vonta a férjem. Ez sok pénz. ös;berakja, gyűjtögeti. Any- nyit már elárult az egyik le­vélben, hogy karácsonyra ajándékot vett a gyerekeknek, meg nekem is- Csak azt nem írta, mit. Legyen meglepetés. Ügy számítjuk, akkorra haza­jön szabadságra. ★ „Itt Szibériában a Kun Bé­la brigád tagja vagyok. A hé­ten ellátogattunk Bratszkba. Szavakkal le sem tudom ír­ni, milyen csodálatos látvány a vízi erőmű. Az emberi ki­tartás, tudás és akaraterő pél­dája. Maradandó emlék. Egyébként megkapunk min­ien magyar újságot, a NÖG" RÁD is jár. Nem szakadtam el a megyétől, mindig bújom a híreket...” A­A család nagyon várja a ka­rácsonyt. Élőszóval hallják majd a sok-sok eseményt. Ad­dig a feleség számozza és dá- tumozza a leveleket. Így tud­ja kiszámítani, miikorra jön a válasz. A távoli Szibéria, a gyorsan épülő Uszty-Ilimszk most már kitéphetetlen gyökeret vert Bodnárék életében- A barát­ság. a rokonszenv pedig nem számlálja a kilométereket. Csatai Erzsébet NÖGRÁD - 1977 november 5., szombat 3 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents