Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-04 / 260. szám
Villanynioiorok ■ 9 m V m javítói A Nógrádi Szénbányák Vállalat nagybátonyi gépüzemében hatalmas teljesítményű villamosmotorok karbantartását, felújítását végzik. Kun István és Kispál István azon szakemberek közé tartoznak, akik a különböző bányaüzemek részére teljesítik a javításokat. Kun István munkája mellett végezte el Salgótarjánban a Gépipari és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskolát, s most technikusi minősítő vizsgára készül. Szükségesnek tartja a tanulást, a szakmai fejlődést, mert mind tökéletesebb munkát csak akkor végezhet, ha a legkorszerűbb technikai ismereteket is megszerzi. Novemberhez Mitől nehéz a „nehézipar” 7 méltók A November hetedike nevet vette föl az SKÜ egyik alkalmazotti brigádja. A tizenhat tagú kollektíva a szervezési osztályon dolgozik, így korábban egyszerűen „szervezési brigádként” ismerték. Amint Hortobágyi András, versenyfelelős elmondta, a most ötödik éves brigád fokról foltra haladt előre, így a szocialista cím után, tavaly a bronz fokozatot érte el, idén az ezüstöt vette célba. Mivel vállalásait több téren is túlteljesítette, minden bizonnyal eléri a megpályázott fokozatot. A kollektíva első embere, Simon Sándor szervezési csoportvezető elmondta, hogy vállalásaik részben eltérnek a fizikai dolgozókétól, de megegyezik a hármas követelményben, a közösségi szellem kialakításában és a társadalmi munkában. Ezeket nagyon komolyan veszik, s ilyen szempontból Is jó eredményeket értek el. Az idei munkaversenyben — a huzalmű munkáját elősegítendő — egy rendkívül fontos pótvállalást tettek: a nagy munkát végző dróthúzc gép telepítésének ütemtervét úgy állították össze, hogy az egy héttel korábban kezdhette el a termeléstHárom újításukkal nagyrészt a létszám- és bérgazdálkodás számítógépi lebonyolítását készítették elő. Jelenleg is a kódokat állítják össze: több mint négyezer dolgozótól fejenként 4—5 adatlapot vesznek föl. A kollektíva tagjai derekasan kivették részüket a társadalmi munkákból: pályát építettek, betonoztak, alapot ástak, iskolát patronáltak. A brigádvezetőtől megtudtuk még, hogy a NOSZF jelentőségét minden brigádtag átérzi, s ez az idei munkavégzésben is meglátszott: nagyobb lendülettel, lelkiismeretesen dolgoztak. A brigádot — mivel a Szovjetunióval kapcsolatos nevet vesznek föl — a Magyar’— Szovjet Baráti Társaság nagyüzemi tagcsoportja is értékelte, s eredményeik alapján méltónak találta a November hetedike névre. Az állattenyésztést a mező- gazdaság nehéziparának előszeretettel titulálják a tsz-ek vezetői. Találó a hasonlat a nagy eszközigényesség, a ráfordítások lassú ütemű megtérülése, az alacsonyabb jövedelmezőség miatt, de a „nehéz” szócska különösen illik rá, hiszen az ágazat fejlesztése, a hozamok emelése nem kis feladat elé állítja a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakembereit. Tallózva a megye mezőgazdaságának ötödik ötéves tervére elfogadott célkitűzései között, kitűnik: az állattenyésztés jelentősége tovább növekszik megyénkben. Különösen a szarvasmarhaprogram időarányos tennivalóinak megvalósítása került középpontba, de emellett a juh-, sertés-, és baromfiágazatok fejlesztését sem kezelhetik mellékesen a mezőgazdasági üzemeit. A szakemberek másik mondását is idézzük: „a száján fejik a tehenet”, azaz a takarmánytermelés színvonala alapozza meg az állattenyésztést. Nos, ezen a területen akad még elég tennivaló a nógrádi tsz- ekben, állami gazdaságokban. Annak ellenére, hogy az idén néhány biztató lel ír.ár fellelhető. Az igazság az, hogy a takarmány termesztésben a fejlődés gyorsabb lehetne, az üzemek — néhány helytől eltekintve — nem rendelkeznek biztonságos tartalékkal. Igv aztán előfordul, hogy tavasz- szal a szomszédos gazdaságban kopogtatnak vásárlási szándékkal A gyepek, rétek, legelők intenzív fejlesztése ma elegen- hetetlen követelmény a dim-- bes-dombos, állattenyésztésre kiválóan alkalmas nógrádi tsz-ekben. A műtrágya-felhasználás alacsony volta mutatja, hogy a legelőgazdálkodás — mert ezzel is ügyesen kell sáfárkodniuk, hiszen az alacsony hozamok miatt a népgazdaságilag fontos • árunövényektől vonnak el felszabadítható területeket — mennyi kívánnivalót hagy maga után. A harmadik negyedéves adatok szerint megyénk termelőszövetkezeteiben, .állami gazdaságaiban a tehénállomány 4,6 százalékkal, az anyajuhlétszám 10,9, a kocák száma 1,5 százalékkal gyarapodott. A közgazdasági ösztönzők hatására alaposan megnövekedett a tejtermelés, s hasonló a helyzet a vágóállat-értékesítés tekintetében is. Bármennyire kedvezőek a jelek, az országos átlag fölötte van a nógrádinak, s ez arra mutat: a „nehézipar” fejlesztése nagyobb ütemet kíván. Elsősorban a beruházások kivitelezése a legfontosabb, mert a férőhelyek bővítése nélkül, a tervciklusra tervezett létszámemelkedés elképze’hetetlen. Nos, e téren szemleletben problémákkal találkozni lép- ten-nyomon. Azok a fsz-ek, melyek a férőhelybő' ítéshez kellő feltételekkel rendelkeznek, bátortalanok, vá-akozó álláspontra helyezkedtek, inkább tartják pénzüket a bankban, mint felhasználnák istállók. hodályok építésér“ A kevésbé jól menő tsz-ek viszont, kapva az alkalmon, belevágnak a fejlesztésekbe A tervciklus első Két esztendejében kevés új. az állat- tenyésztés férőhelyeinek bővítését célzó, beruházás indult a kivitelezés útján. Az idén mindössze a magyarnán- dori, a cserhátsurány i és a varsányi közös gazdaságok mentették a „mundér” becsületét Az AGROKER megyei kirendeltségén kevés a beruházási programok el Készítése iránti igény pedig az öt év alatt 2300 új és korszerűsített férőhelynek meg kell valósulnia. hogy a célkitűzés'-k teljesüljenek. A megyei tanács elnöke hangsúlyozta a minapi aktívaülésen, hogy néhány, úgymond „gazdagabb” termelő- szövetkezetben úgy tesznek, mintha csupán népgazdasági, vagy megyei érdek lenne az-----------------------------------------------------------1-------------------------------------K üldöttgyűlés az építőknél A Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet tegnap tartotta küldöttközgyűlését. A tanácskozás résztvevői megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista F orradalom 60. évfordulójáról, majd a szövetkezet munkaügyi, munkavédelmi, valamint szervezési és működési szabályzatának vitájára és elfogadására került sor. Ezt követően a szövetkezet KISZ-esei kultúrműsorral kedveskedtek a küldötteknek. építési beruházások kivitele. Pedig — s ehhez nem kell különösebb logika sem — a holnap sikereit veszélyeztetik, hiszen köztudott: az építő- anyagárak. a beruházási költségek évről évre emelkednek. De ennél is fontosabb a szemléleten való változiatás! A „taktikázás”, külső •' gitségr e várás nem oldja meg a helyzetet. csak elodázza. \ köz- gazdasági szabályzók ismertek az üzemi vezetők előtt. miként a vállalt célkitűzések is. Az szükséges, hogy lehetőségeiket felmérve bátran vállalkozzanak. A nyolc-kilenc éve épült állattartó telepek rekonstrukciójára ezekben az időkben folyamatosan sor keiül. A korszerűbb technológiái eljárások. új gépek meghonosítása, alkalmazása szinten a termelőszövetkezetek elsődleges érdeke, hiszen a fejlődéshez vezető utat jelentik. Az állattenyésztés megyei helyetét az MP7.MP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottsága, az országgyűlési képvisel ”k megyei csoportja is tárgyalta az idén A legfontosabb tennivalók ismerjek a t erme’ő- üzemek előtt. Az év hátralevő részében, a következő esztendőkben a eddiginél még következetesebb tenyésztői munkára, körültekintő, a’aoos fejlesztésekre, a szakmai színvonal növelésére, a tartás- technológia korsze-ű’ítésére van szükség (többek között), hogy emelkedjenek a hozamok. javuljon az állattenyésztés eredménye. Példák már akadnak rá megyénkben is. Csak növelni kéül Szabó Gyula Tapasztalatcser? Pa'oláson A Termelőszövetkezetek Nógrád megyei Szövetsége meghívására a napokban a Heves megyei szövetség nő- és közművelődési bizottságának tagjai Palotáson, tapasztalat- cserén vettek részt- Elsősorban a nőpolitikái-határozat végrehajtásának tapasztalatait és a közművelődési tevékenységet tanulmányozták a hevesiek, elismeréssel szóltak a palotásiak törekvéseiről. A találkozást lovasbemutató zárta. Moszkva, 1973. szeptember- október. Az aprócska zsebkönyv az egyik oldalon már magától kinyílik. Ovszjanyikov Jevge- nyij Mihajlovics — ez áll ott jól kiírt, rutinos cirill betűkkel. Alatta a hosszú cím. Először a Szadovaján veszem kezembe a kis könyvecskét, s csaknem egyórás bolyongás után döbbenek rá: hét és félmilliós világvárosban keresek valakit. Az utcát aztán megtalálom, de a korpuszok, épületek és lakások között sehogy sem boldogulok. Orkándzsekis fiatalember hallgatja sokadikként kérdésemet. Villamosmegállóhoz „cipel”, a kocsiban jegyet vesz az automatából, elhárítja a pénzt. Leszállás után néhány beszélgető asszonyt kérdez, máris egy lépcsőházban kötünk ki. Hívja a liftet, s oda vezet egy negyedik emeleti lakáshoz. „Parancsoljon, ez a keresett cím!” Csak ennyit mond, köszön, elsiet. A csengetésre nyíló ajtóban összeölelkezünk és Zsenya csodálkozva kiált: „Gábor te itt?!” •ír Ami azt illeti, gyorsan és váratlanul. Alig néhány hónappal ezelőtt, a Mezőhéki Állami Gazdaságban, a vidám tábortűz fénye mellett írta noteszembe címét: „Jössz Moszkvába, keress meg! Várunk”. Ezt a vidám szőke fiút azóta úgy őrzi emlékezetem, mint aki a vendégek közül a legmegejtöbben énekelte: „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” Mondanivalónk most rengeteg, igez, időnk is van. űrömmel hallom: Zsenya Barátok (Naplótöredék) románok, bolgárok és mongolok. Starka vodkát iszunk, s hallgatjuk az élménybeszámolót. Talán az elsőt, amelyet erről az óriási jelentőségű eseményről tartottak, szerte a világon. megnyerte a moszkvai televízió „Mindent bele, fiúk!” vetélkedőjét. Mit kellett tudni? Politikát, kultúrát, sportot. No, meg kígyót táncoltatni — érzékelteti tréfásan a vetélkedő sokszínűségét. Bájos fiatalasszony érkezik, megrakott szatyrokkal. „El is felejtettem újságolni, megnősültem. Irina, a feleségem”. •ír Ma a népes nemzetközi delegációnk valamennyi magyar tagja Zsenyáékhoz hivatalos. Öten vagyunk — öten megyünk. Tokaji szamorodnit viszünk, igaz, egy kis csalással. Nem készültünk ilyen látogatásra, a Kalinyin sugárúton, az Arbat-ban vásároltuk. Bemutatják Maria Petrov- nát, Zsenya azt súgja: direkt a mi kedvünkért utazott ide nagynénje Rumjancevóból. Nagyon kellemesen érezzük magunkat, itt ismerjük meg igazán az orosz konyhát. A késő estébe nyúló búcsúzáskor megegyezünk: Moszkvába élő, dolgozó kollégánktól magyar paprikát hozunk, s a jövő’ héten paprikás krumplit főzünk. Az Ural Szállóból taxival sietek a Lomonoszov Egyetem régi épületébe. Az ulica Csernisevszkaja sarkán ülök a kocsiba. Alighogy bemondom a címet, megszólal a pilóta: „Te lenni magyar?” Döbbenten felelek a magyar szóra. A pilóta türelmetlenül kérdez. Budapestről, a hidakról. Szép-e a város, hogy néznek ki a hidak? Űjjáépítették-e valamennyit? A Getszkij mir előtt járunk, amikor megtudom a magyarázatot. A háborúról beszél, Debrecent, Gyulát, Budapestet, Salgótarjánt idézi. A sebesülést, a magyar kórházat, a nyelvtanulást. Aztán újra és újra a kérdések következnek., S észre sem vesszük, hogy már régen az épület bejárata előtt állunk. S nekem eszembe sem jut, hogy az egyik szemináriumi teremben Klavgyija Petrovna, a kedves orosz tanárnő prágai barátnőmmel, Maria Halenková Boudová-val, a bukaresti Bozsenával, az ulánbátori Cedef-fel, a pozsonyi Karel-lel és a varsói Andrzej-jel csak rám vár. * Ma Petőfivel találkoztam. Igen, Petőfivel — Moszkvában. A MALÉV-iroda előtt, a Druzsba — Barátság — könyvesbolt mellett, az utcákon az árkádok alatt sorban álltak az emberek. Kis asztalkáról, vagy csak a földön bontott hatalmas csomagokból vitték Petőfi Sándor összes műveinek orosz nyelvű kiadását. Sorra jártam az elárusító helyeket, kutattam: hol van csoportosulás? Álltam, bámultam. Megilletődve. És büszkén. Legszívesebben megszólítottam volna egyenként mindenkit, hogy megosszam örömöm. I t Irány Rumjancevó! A sok száz kilométert futó helyiérdekű vasút, az elektricska felejthetetlenül szép nyírfaligetek mellett szalad. Maria Petrovna faháza csodálatos. Az igazi élmény azonban a háziasszony. A hosszú vacsora és beszélgetés után gitárt vesz elő, majd a szomszédba szalajtja Szerjozsát. Az húrt hoz, a háziasszony felhangolja a balalajkát, azon játszik. Az általunk is ismert dalokat együtt énekeljük — hol oroszul, hol magyarul. Rumjancevót már vastag hótakaró borítja. Amikor a hideg miatt panaszkodunk, Maria Petrovna kacagva invitál: „Gyertek februárban! Akkor 'harminc-negyven fok is lehet.” Megborzongok. Talán észre veszi. Mindenesetre lefekvés előtt nekem a ház közepén álló hatalmas pécska, a kemence mellett ágyaz meg. Este érkeztünk, reggel látjuk a falu igazi szépségét. A faházakon túl hatalmas, sokemeletes szalagház húzódik, most készítik panelekből. „Gyárat építenek, a lakások a munkásoknak készülnek” — szolgál felvilágosítással Zsenya. A Lenin Mauzóleum előtt * visz el utunk nap mint nap. Látjuk, amint a külföldi cső- Utoljára ülünk autóbuszra, portokat a Történelmi Múze- Seremetyeyóra indulunk. Üt- um előtt beengedik a sorba, közben már látjuk az ünnepi így jutottunk be magunk is. készülődés jeleit, a hidak ki- Egy kis lelkiismeretfurdalás- ydágítását, a dekorációt. Az sál. A sok ezer kilométerről hallottuk a Vörös térről ide utazó bácsikák — akik a díszszemle próbájának za- minden esztendőben eljönnek íattisztelegni — várnak a soruk- Az utolsó kép, amit ma- ra. Sokan vannak ilyenek, ál- Búnkkal viszünk: a tankcsap- landó kísérőnk, Szvetlána öák látványa. A város határá- mondta. ban állnak örök időkre intésÉs szinte minden órában ként, figyelmeztetésként: itt látni az ünnepi díszbe öltözött, állították meg a fasisztákat, menyasszonyi csokorral, vi- A repülőtéren a hosszú idő rággal érkező ifjú párt. A után nehéz a búcsú. A hivata- meghonosodó szép szokásként l°s kísérőktől meg a személyes ide vezet első útjuk. Aztán a ismerősöktől. Zsenyától és Irá- Sándor-kertbe mennek, az Is- tál, Jurij Jersovtól, Vologya meretlen Katona sírjához. Le- Balasovtól. Gondolatban még róni kegyeletüket. elköszönünk a leningrádi, a puskinoi, a vlagyimiri, a szuz- dali, a Jasznaja Poljana-i, az Arhangelszkoje-i, a tulai, za- A Puskin utca egyik ki- gorszki ismerősöktől, rakatét bámulom, amikor va- Négyen magyarok irigyked- laki vállamra teszi kezét, ve szorítunk kezet Balogh La- Kak gyéla? — Mi újság? — cival. A Vecsernaja Maszkva érdeklődik mosolyogva. Kicsi vendégeként ő még egy hétig a világ! Neves magyar köz- marad, részt vesz a Nagy Okéleti személyiség, jó ismerő- tóberi Forradalom évfordulósom. Az éppen Maszkvában jának ünnepségein, ülésező Béke világkongresszus Tőle, szovjet és lengyel, küldötte. cseh és szolvák, román és Örömmel hallom: elfogadja bolgár, német és mongol ba- a meghívást, este meglátogat- rátáinktól egy nyelven búcsúja a magyarokat szállodánk- zunk. ban. Az apartmanban ott szó- De vsztrécsi! — A viszontlá- ronganak velünk a lengyelek, tásig! csehek, szolvákok, németek, k. g. NÓGRAD - 1977. novembei 4., péntek 3
