Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-26 / 278. szám
Vendégünk volt Tíz nap alatt hat fellépés, hat nagyváros, hat sportcsarnok. Mindenütt siker. A legutóbbin Salgótarján fiataljai élvezhették a Fonográf-muzsikát. A gondosan összeválogatott, színvonalas műsor méltán ragadtatta tapsra a közönséget, jóllehet a sportcsarnok fűtési rendszere aznap estére csődöt mondott. A koncert előtt beszélgettünk Szörényi Leventével, a hazai rockzene néhány jelenségéről, valamint a Fonográf együttes pillanatnyi helyzetéről. — A rockot a folytonos megújulás műfajának is nevezik. Évtizedes pályafutásod során sikerült-e a „mindig újat, jobbat” követelménynek eleget tenni? — A forma kétségkívül sokat változott és kell is, hogy állandóan változzék. De véleményem szerint a kritikai megfogalmazásban, a szókimondásban meg kell maradnunk az őszinte, nyílt felvetésnél. — Nem mindig népszerű ez a megoldás... — Sajnos az utóbbi időben, különösen az új együttesek gyakran megelégszenek a közönség egyszerű, szimpla szórakoztatásával. | — És a Fonográf? ' — Az elmúlt évek, munkája, úgy érzem, feljogosíthat arra, hogy bátran kijelenthetem: mi tettünk az ügyért. — Az ötödik nagylemezetek is bizonyára siker lesz. Milyen elképzelésekkel készítettétek? — Edison száz évvel ezelőtt szabadalmazta az első hang" felvevő készüléket, ennek köszönheti mindenki, többek között m,í is, hogy rögzíteni tudjuk az elképzeléseinket. A lemez zenei anyagának ötven százaléka a századforduló hangulatát idézi mai hangszerelésben, a másik része pedig az ismert Fonográf-hangzást hozza. — A zenei törekvések mennyiben és miben változtak asz. első nagylemez óta? — Az előbb említetteken kívül talán felkészültségben változtunk sokat, s mindinkább igyekszünk olyan gondolatokat közvetíteni a közönség felé, ami leginkább foglalkoztatja őket. — Most úgy tűnik, a régi slágerek felidézése a sikk. Egyfajta nosztalgiahullámról beszélnek. — Ennek hatására adta ki a hanglemezgyártó vállalat a tíz évvel ezelőtti slágerszámokat. De ez az ő dolguk. Mi a koncerteken nem játsz- szuk ezeket a dalokat, csupán a Fonográf négyéves fennállása alatt szerzetteket. — Ettől még lehet bennetek is némi nosztalgia.., — Nem véletlen ez a jelenség. Abban a korban vagyunk, amikor az ember elkezd visszafelé tekintgetni... Rengeteg feladatot ró ez ránk a privát életben és a hivatásban is... No, persze erre senki nem kényszerít. Azért csináljuk, mert hivatástudatot érzünk magunkban. S az elért eredmények nyilván kötelleznek is. — Meddig lehet ezt csinálni? — Nagyon sokáig. Természetesen, nem mindegy, milyen formában, de a zenével való kapcsolat az ember élete végéig eltarthat. Számokat ír, lemezeket készít, színdarabot. .. — Annak idején nektek kínálták fel a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című színpadra írt változat zenei anyagának elkészítését. Miért nem vállaltátok? — A darab nem tetszett. Egyébként a Presserék által készített zened anyag kifogástalan. — Minden évben írtál egy- egy f ilmzenét... — Az idén is, Mészáros Márta: Az anyaihajó című filmjének zenei felvételére körülbelül az új év első napjaiban kerül sor. A bemutatóra? Nem tudom. — Az együttes távolabbi tervei? — Év elején a szokásos lemezfelvételeinket készítjük el, ami meghatározza a további munkánkat is. Ezután Lengyelországba megyünk, majd Angliába, a Szovjetunióba. A nyár vége felé minden valószínűség szerint Kubába, A VIT-re. Ősszel pedig egy hónapot az NDK-ban töltünk. Néhány perc múlva a sportcsarnok pódiumán felbőgnek a gitárok és felhangzik Levente jól ismert énekhangja. Pillanatok alatt mozgásba jön a tinédzserhad. Korai még nosztalgiáról szót ejteni. Tanka László INAS Még nem töltöttem be a tizenharmadik évemet, amikor apám elvitt a csizmadia mesterhez, akinek haj, de hatalmas tekintélye volt akkor! — Értse meg, fiatal még a kölyök, nem vehetem magam mellé! — nézegetett fitymálva. Nem bírná a munkát! — Ez fiatal?! Hiszen a nyáron múlt tizenhat! — hazudta könyörgő tekintettel jó apám. Isten nyugtassa békében. A mester úr valahogy mégis megszánt minket, már másnap beállhattam szolgálni hozzá. Mert szolgálat volt az, bizony, és nem is akármilyen! Ezek a mai — hosszú hajú, magnót böifiböltető — fiatalok nem tudják, mi az élet. De nem ám! Nekem abban az időben egy szavam se lehetett, meg aztán nem is nagyon mertem megmukkanni. Ha a gazda- asszony kenyeret sütött, akkor én fát vágtam, befűtöt- tem a kemencébe, dajkáltam a gyerekeket, elláttam a jószágot. Közben árgus szemekkel figyeltem a majsztert, hogy hogyan dolgozik? Ellestem a szakma minden csín- ját-bínját. Hamarosan megálltam a saját lábamon, megnősültem, négy családomat becsülettel felneveltem, kitaníttattam őket, kenyeret adtam a kezükbe. Közben elrohantak felettem az évek, megöregedtem, megkopaszodtam, kihullottak a fogaim. Vénségemre meg portás lettem ebben a csupa- üveg, csupa-beton ipari szakmunkásképző intézetben. A minap valamelyik kócosnak azt találtam mondani: inas! Hát azt a kioktatást, amit én kaptam, nem tettem zsebre! Kikérte magának, hogy ő nem inas, hanem szakmunkástanuló. Hiába, no! Nagyot fordult a világ sora, de ez így is van rendjén. Csak azt sajnálom: nem most vagyok fiatal, mert akkor nekem sem kellett volna inasnak lennem! Bácsfalusi Ferenc: Portré INDUL... INDUL... INDUL... a Slágerlista (1.) L Szigeti—Soltész: Álmaidban visszatérek, CORVINA egy. 2. Illés—Görgey: Hogyha egyszer, ILLÉS-egy, 3. Szörényi—Bródy: Viktória, FONOGRÁF egy. 4. Ihász—S. Nagy: Múlnak a gyermekévek, IHÁSZ GÁBOR. 5. Koncz T.—Bradányl: Ha minden elfogyott KOVÁCS KATI 6. Demjén: Fújom a dalt, DEMJÉN FERENC. 7. Várkonyi—Miklós: Különös szilveszter, GENERÁL egy. 8. Omega: Időrabló, OMEGA egy. 9. Szörényi—Bródy: 1964. KONCZ ZSUZSA. 10. Demjén: Tíz perc az évekből, KATONA KLÁRI. ★ Szerintetek melyek a legnépszerűbb magyar slágerek? Akartok velünk játszani? Ha igen, szavazataitokat legkésőbb december 5-ig adjátok postára. Címünk: NÖGRÁD szerkesztősége, 3100 Salgótarján, Petőfi u. 1. A borítékra írjátok rá: SLÁGERLISTA. ----------------------------------------------------------------------------------------- I Bumerángok KÜLFÖLDI Busz, rajta tömeg. Két „külföldi” srác terpeszkedik a négyes ülés belső (!) székein (így nem kell átadni a helyet). Hangjuk erősre véve, mindenki rájuk fülel. Valami internacionális nyelvet beszélnek: — Co? Vasz? — Si íz idiót! — Ja, ja. Jeeesz! Hehehe2 — Aná bárdzo gut görl. — No. Nájn!... — és így tovább. ősz bácsi kérdi halkan: „Mik lehetnek?” Fia rávágja: „Nem hallja? Németek!” Megáll a busz. — Na szevasz, Béla — int az egyik srácnak egy korabeli hölgy, épp átgyömöszölvén magát a tömegen. Srác egy pillanatra megku- kul, de aztán föltalálja magát. — Okhéj! — mondja „rettentő” szép kiejtéssel, és még eszelősen vigyorog, sőt: integet is. Hölgy eltűnik a vállak, hátak között. Csak a hangját hallani: — A kenyeret nehogy otthagyd a csomagtartóba’! GONDVISELŐ Fiatalember. Eszmét futtat, — .. .mert rendkívül közömbösek az emberek! Es ezen változtatni kell valahogy! Egyszerűen nem törődnek a másikkal... — Te törődesz másokkal? — Hát persze! Ámbár nem akartam pont magammal példálózni, de ha már kérdezed, elmondom, hogy éntőlem a múltkor elkérték az évfolyam- társaim a megoldott feladataimat, hogy lemásolhassák.„ Es oda is adtam nekik, és le is másolták. Én dolgoztam vele két éjszaka, de hadd vigyék, ne kínlódjanak vele ők is! — .. .És még mikor törődtél másokkal? — Most hirtelen nem jut eszembe... Mért? Nem elég ez?! mól— ♦*» **♦ «J* *** *** *** *** *** **♦ »*» *** »2* * *2* *2* *1* *1* ♦> »2* *1* *2* «5* ”2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *** *** *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ »2* *2* *2» «2» *2* »2* *2* *2* ♦♦♦ *2* *2* ♦♦♦ *2* v ♦♦♦ Nemcsak fiataloknak Expressz az EXPRESS r Betipegett hozzám a múltkor egy bácsi, s reszkető hangon kérdezte: Előjegyeztethetné-e magát a következő év erre, meg erre az útjára? — Es erre ön? — Természetesen, igent mondtam neki. Hiszen hiába diák- és ifjúsági utazási irodaként tartanak minket számon, de bizonyos határon belül a nem KlSZ-korosztály- nak is tudunk utazási lehetőséget biztosítani. Sisa Alfréddal, az EXPRESSZ rod a Nógrád megyei kirendeltségének vezetőjével váltjuk a szót, aki örül most, mert már kezében tarthatja a cég jövő évi útiprogramját. Nem túlzottan vonzó rajta a hölgy, állapítja meg valaki, s igaza van, de hát nem ez a lényeg, hanem a tartalom. S, a vaskosra sikerült kalauzfüzetben aztán tényleg annyi bel- és külföldi út kínálja magát, mint eddig talán még sosem. — Akadnak benne kuriózumok is? — kérdem. — Persze — mondja a ki- rendeltség vezetője, és sorolja. Soha eddig nem utazhattak még a fiatalok Portugáliába, új japán körút, spanyolországi és marokkói látogatással „ötvözött” utak szerepelnek jövő évi terveinkben, s lévén, hogy 1978. a VIT éve, hajós és repülőgépes „kiruccanást” Is szervezünk Kubába. — Mennyiért? — A hajóval történő utazás olyan tizennyolcezer körüli, a repülőgépes hatezerrel nagyobb összegbe kerül. — Nem túl sok ez? — Nézze meg más utazási irodák hirdetéseit...! Nem! Mert bár nem célszerű, s nem is üzletrontás az összehasonlítás, de például... ha már ilyen kinyilatkoztatásra késztetett nálunk egy négynapos magas-tátrai út 650—900 forintba kerül, addig mindez, mondjuk másnál, körülbelül 2000—2400 forintot is kivesz az ember pénztárcájából... Vagy egy másik példa: nálunk egy nyári moszkva—le- ningrádi, tizenkét napos útért 3300 forintot fizetnek, amiért mondjuk megint más elkér ötezer forintot. — Szóval, megéri utazni az EXPRESS-szel? — .. .Miként nevünk is hirdeti, diákzsebekhez és -igényekhez igazítjuk árainkat. S azt hiszem, jól gazdálkodunk. Hiszen, ebben az évben várhatóan 2100 utasnak biztosítunk programot, 35 százalékkal többnek, mint 1976-ban. S emellett tizenkét hónap alatt ■— reméljük, bejön ez a szám — több mint 11 ezer fiatal mondhatja el, hogy a mi kirendeltségünk révén utazott, kapott programot. — Ezek szerint, minden bejött? — Nem mondhatnám. Nekünk is vannak gondjaink. Például ez évben nem sikerült megrendeznünk az általunk betervezett EXPRESS- sportnapokat..., de ezt majd a télen, egynapos téli túrával, amelyen szinte egész Salgótarján fiatalságát szeretnénk megmozgatni, szeretnénk pótolni. Aztán meghirdettük a „Vártúrák Nógród- ban” elnevezésű akciónkat is. — Ez sem sikerült? — Nem. S, itt elgondolkodik az ember, hogy csak a mi propagandánkkal van-e baj...? És szöget üt az ember fejében, hogy tőlünk, a megyéből, bár többen, mint tavaly, de miért ilyen kevesen utaznak országos szinten is nagy jelentőségű rendezvényekre, mint a szegedi, vagy a soproni ifjúsági napokon. Nem tudom, mint a KISZ kb vállalatának, nem tudnának-e nagyobb segítséget adni a területi KISZ-bizottságok, az üzemek vezetői...? — Érdemleges lenne a felvetésre történő reagálás — jegyzem meg, s aztán újabb programokról faggatom Sisa Alfrédot. — 1978. a VIT jegyében zajlik. Ebből főként a Haladó Ifjúság: Utazási Irodák Szervezete — a BITEJ — veszi ki részét. Lévén, ennek mi is tagjai vagyunk, utazhatnak fiataljaink csodásabbnál cso- dásabb helyekre: hajóval, — például — Koreába, Vietnamba, a Földközi-tenger országaiba — és természetesen Kubába. Mindezek mellett a Szputnyik és az Inturiszt szovjet utazási irodákkal történt szerződések alapján jövőre először vehetnek részt utazni vágyó fiataljaink a Tbiliszi—Jereván, vagy a Tbiliszi—Szuhumi utakon. Szép tervek — mondom a kirendeltségvezetőnek, aki tartóztat még: kéri, feltétlenül említsem meg, hogy további fontos célúknak tartják a testvérmegyébe, Keme- rovóba történő utak szervezését, a belföldi forgalom fellendítését. És nagyon szeretnék, ha mind többen vennének részt a megye * fiataljai közül az Edzett ifjúságért mozgalomban. Erre aztán tényleg felállók és kifelé sietek. — Hová rohan? — kérdi a fiatalok körében csak így ismert vezető: Frédi. Mondom neki, én vagyok a pluszt egy fő az utóbbi terv teljesítésében. .. —k— NÖGRÁD - 1977. november 26., szombat 5 l
