Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

m területi szövetség

(folytatás a* V oldalról)

«áccsal közösen oktatást szervezett. Ennek ellenére a szövetkezetek nagyobb támogatást várnak a tervezés idején a tsz-szövetségtől, különösen az adottságokhoz jobban igazodó üzemi termelésszerkezet, a szakosodás és a termelési tájkörzetek gyorsabb, teljesebb kialakításához.

Kiadványok, célvizsgálatok

A tsz-szövetség a testületi üléseken rendszeresen értékeli a gazdálkodást, és vázolja a feladatokat. A főbb mutatókat rendszeresen kiadványban juttatja el az üzemekhez. A gazdálkodás hatékonysága növelésének fő eszközéül az üzemi termelési tényezők optimálisabb kihasználását jelölték meg, ennek , érdekében elemezték az üzemek közötti hozamkülönbségek okait, javaslatot dolgoztak ki csökkentésére. Kiemelten foglalkozott a szövetség a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek helyzetével, tizennégy közös gazdaságban termelési, gazdálkodási célvizsgálatot végeztek. Az elemzésekhez jó alapot adott az apparátus szakmai színvonalának emelkedése. Jelenleg a tsz-szövetségnél tizenegy felsőfokú végzettségű szakembert foglalkoztatnak. Az elnökség értékelte a növénytermesztés technológiájának színvonalát, ajánlást adott a termelés korszerűsítésére, az iparszerű termelési eljárások bevezetésének gyorsítására. Az elmúlt években — a területi szövetség kezdeményezése révén — tizennyolc termelőszövetkezet társult iparszerű termelési rendszerekhez. Az eredmény csak az állattenyésztésben elfogadható. A növénytermesztésben a megnövekedett ráfordítások hatékonysága és a hozamok növekedése nem kielégítő. Ezért a tsz-szövetség a rendszergazdákkal együtt elemzi a tapasztalatokat és növeli a szakmai jellegű tapasztalatcserék számát.

A szövetség jelentős segítséget nyújt az üzemeknek az állattenyésztés fejlesztésében, a hitelpályázatok kidolgozásában. Hiányosságként vetődik fel, hogy a javaslatok gyakran részmegoldásokra vonatkoznak, előtérbe kell, hogy kerüljön egyes ágazatok komplex fejlesztése. Az eddiginél többet várnak a termelőszövetkezetek a szövetségtől a gazdaságos beruházások megválasztásában, a korszerű technológiák bevezetésében. Jó példa erre a légi növény- védelem megszervezése. A társulásban részt vevő gazdaságok 47 ezer hektárra juttatták ki a hatóanyagot légi úton. A szövetség átfogó programot készített a nagyteljesítményű gépek szerviz- hálózatának kiépítésére is.

A szövetség munkájában jelentős helyet kapott a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésfejiesztésének segítése. A kisgazdaságok szerepének értelmezése egységesebbé vált, az üzemek zöme integrátori szerepet vállalt az ágazat fejlesztésében. Huszonnégy tsz-ben szerveztek önálló ágazatot, huszonhét függetlenített szakember közreműködésével. A tsz-szövetség továbbra is támogatja a háztáji gazdaságokat, a szövetkezetekkel, vállalatokkal együttműködve segíti munkájukat.

Az elmúlt években a termelőszövetkezetek előtt álló társadalompolitikai feladatok megvalósításához is hathatós segítséget nyújtott a tsz-szövetség. A tsz-ek aktív dolgozóinak több mint fele nő. A nőpolitika jelentőségének megfelelő helyet kapott az egyesült szövetség munkájában, rendszeresen foglalkoznak a tsz-eket, társulásokat érintő nőpolitikái feladatokkal. A nőbizottságoknak folyamatosan eljuttatják az információkat, főként a dolgozó nők helyzetével, élet- és munkakörülményeikkel, képzésükkel kapcsolatos kérdésekről. Az ifjúsági törvény szövetkezeti végrehajtása érdekében a KISZ megyei bizottságával együttműködve megszervezték az üzemi és megyei ifjúsági parlamenteket. összegezték az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait. Kezdeményezték, hogy az önkormányzati szervekben minél több fiatal kapjon helyet. Segítette a szövetség a fiatal szakemberek letelepedését.

Javítani a szerveséit

A termelőszövetkezeti dolgozók és vezetők képzését kiemelt feladatként kezeli a

Az ügyviteli munka termelőszövetkezetekben is megköveteli a fegyelmet, a vezetés mindinkább igényli a naprakész, megbízható pénzügyi információkat. így a kézi könyvelésről, a fejben való számítgatásokról a közös gazdaságokban is áttérnek a számvitelt segítő berendezések alkalmazására. Érsekvadkcrten az idén több könyvelőautomatát vásároltak, melyek korszerűen szolgálják az irányítást. Képünkön: Dósa Erzsébet és Nógrádi Lászlóné bér- számfejtő a fizetéshez szükséges ügyviteli anyagot készíti a könyvelőgépeken. (kj)

tsz-szövetség. Az elmúlt években háromszáz testületi vezető továbbképzéséhez, több mint ezerkétszáz betanított- és szakmunkás képzéséhez adtak segítséget. Évente öt' venöt-hatvan képesített könyvelő felkészítését végzik.

A feladatok közül Cseh Adolf kiemelte a testületi munka hatékonyságának javítását, a színvonalasabb, megalapozottabb előterjesztések szükségét. Javítandó az apparátus területi szervező munkája is. Fontos tennivaló az üzemi és megyei hosszú- és középtávú tervek kidolgozásának segítése. A szövetségnek az alacsony színvonalon gazdálkodó üzemekben rendszeresen kell végezni termelési, gazdálkodási, üzem- szervezési vizsgálatokat. Az üzemek közötti együttműködés szélesítése ugyancsak a legégetőbb tennivalók közé tartozik, miként a szocialista munkaverseny-mozgalom továbbfejlesztései, s a termelő- szövetkezetek és társulások előtt álló társadalompolitikai feladatok megvalósítása.

Döntő

a hatékonyság

A beszámoló vitájában felszólalt Moharos József, a TIT elnökségi tagja, dr. Bencze Barna, dr. Tóth Ottó, Uhlár László és Devcsics Miklós. A megyei pártbizottság titkára hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben a megye mezőgazdasági üzemeiben jelentős volt a fejlődés.. A tsz-ek gazdaságilag stabilizálódtak, évről évre emelkednek a növénytermesztés, állattenyésztés hozamai. Az adottságokhoz közelít a termelési szerkezet, megszilárdult a gazdaságok vezetése. Kiemelte, hogv a megye mezőgazdasága továbbfejlődésének legdöntőbb ^leme a hatékonyság növelé- áe. Különösen fontos a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ekben. A szövetség munkájáról szólva elmondta, hogy a következő időszakban a belső erők jó hasznosítására kell fordítani az energiát. .,_ „ ,JL ,

A küldöttgyűlés elfogadta a szövetség új alapszabályát és sor került a tisztségviselők megválasztására is. A tsz- szövetség elnökének Pintér Ferencet, az érsekvadkerti tsz elnökét, elnökhelyettesnek Gergely Sándort, a ka- rancslapujtői tsz elnökét, titkárnak Cseh Adolfot választották meg.

Sz. Gy.

Ä ménkesi bánya új vágatában „tiszteletünkre” leállt a szovjet fúró-rakodó gép, pihentek egy szusszanásnyit az elővájó bányászok. Csak a geodéták folytatták munkájukat: az ácsolatra függesztett kődarabokkal jelölték ki a vágat további irányát. Egyik mérnök — ránk fülelvén — akkurátusán ki is igazította a vájárok tájékoztatását; a gép neve:

— .. .nem pé-en-bé kettes, hanem „két pé-en-bé kettes”!

Térdet hajtottunk a szak- szerűségnek, de aztán gyorsan „tovább lapoztunk”, hisz nem a technikai érdeklődés hajtott le bennünket a mélyülő meddővágatba, hanem éppen ennek a technikának a kezelőit akartuk közelebbről megismerni.

Amíg társam a vágat hasznát firtatta, jómagam egy már (vagy még) fehér holló számba menő fiatalemberrel beszélgettem: egy 24 esztendős vájárral.

Pál Gyula 1976. januárjától dolgozik a ménkesi aknában. Lakatosként kezdte; néhány hónapja végezte el a vájár- tanfolyamot. A fő feladata most is „lakatosi” munka: a fúró-rakodó gépet kezeli és ha kell — javítja. Az eddigi legsúlyosabb hiba —, mint mondja — egy lánctalpszakadás volt. Ezt azonban már

A műszaki brigád

Kezdés, zökkenőkkel

EGYRÉSZÜK MÁR BRIGÁDTAG volt a kísérleti üzemben, a fizikai dolgozókkal együtt Mivel ez a munkahely az átszervezés során megszűnt, új helyükre, a szerkesztésbe kerültek. Olyan is akad köztük, aki nem itt, hanem előző munkahelyén volt, több mint hat éve tagja egy szocialista kollektívának. De találhatók köztük olyanok is, akik most isme' kednek, barátkoznak meg a szocialista brigádmozgalom hármas követelményével. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat Eötvös Lóránd nevét viselő műszaki kollektívájáról van szó.

— Én sem voltam brigádtag, mégis megválasztottak vezetőjüknek. Mondván: mivel párttitkár voltam előző munkahelyemen, így hát értek ehhez is, van gyakorlatom — kezdi a beszélgetést Csohány László, a brigád vezetője. — Most az első évben a címet akarjuk elnyerni — folytatja.

— Igyekszünk, hogy megfeleljünk a követelményeknek. Túlzás lett volna magasabbra állítani a mércét, hisz’ alig ismerjük egymást — kapcsolódik a beszélgetésbe Pincze János brigádtag.

Ezek után az eddig végzett konkrét munka eredményeiről váltogatnánk a szót. Nagy üggyel-bajjal sikerült tisztázni, mit takar az alábbi általános brigádvállalás: „Olyan gyártmányok kialakításában segédkezünk, amelyek előállítása olcsóbb és gazdaságosabb”.

— A rakodólapoknál bevezetett csúszótalpas technológiai megoldásról van szó — mondja a bri^ádvezető, majd kisvártatva hozzáfűzi: — Erről a vállalásunkról az osztályvezetőnk tudna többet mondani.

Belőle is csak „harapófogóval’ lehetett többé-kevésbé kihúzni, hogy konkrétan mit jelent vállalásuk további réMég az év végéig, várhatóan karácsony előtt az üzletekbe kerül az Orion gyár új televízió-családjának alapkészüléke, az AT 961-es típus, Uranus néven. Ez lesz a magyar ipar első teljesen tran- zisztorizált nagyképernyős készüléke, ilyen megoldással eddig csak a hordozható és minitévéket gyártották. Lévén, teljesen tranzisztorizált az Uranus, villamosenergia-fo- gyasztása mintegy a fele az eddigi Orion-gyártmányoké- nak és hibalehetőségei is lészében a következő megfogalmazás: „ A piaci igényeknek megfelelő műszaki, esztétikai igényeket kielégítő termékek szervezése”.

NEHEZEN AKART megnyilatkozni patrónusuk Klein Gyula. Hivatkozott a vállalat igazgatója által kiadott utasításra, mely szerint a sajtónak ők nem nyilatkozhatnak. Tisztáztuk, hogy nem államtitokról van szó. Később megegyeztünk abbán, hogy nem a vállalat gyártmányfejlesztői tevékenységét kell kritizálni, hanem csupán arról nyilatkozni, amit írásban papírra vetettek. Végül nagy nehezen sikerült megtudnom, hogy segítségükkel a rakodólap és konténer típusú termékeket jelenleg kisebb hibaszázalékkal állítják elő. mint korábban. Ennek a teljesítésnek az a szépséghibája, hogy az előbb említett és elvégzett munka részben munkaköri kötelességük. A további, termeléssel kapcsolatos vállalások teljesítését sem 'ehetett konkrétan értékelni, így hát felemás kép alakult ki bennem a brigád ez irányú tevékenységéről.

Az előbbi ellenkezőjéről győztek meg, amikor a szocialista módon tanulni vállalás teljesítése került szóba.

Vállalásuk szerint kollektíván járnak moziba, színházba. No, nem a régi értelemben, hanem a brigád sajátosságának megfelelően. Általában négyen-öten az azonos érdeklődésűek vesznek részt egy-egy kollektív rendezvényen.

— Nem skatulyázzuk be egymást. Mivel mindenkit érdekel valami, így ezt vesszük figyelembe a különböző kulturális akcióknál. Például az üzemi vetélkedőn azok vettek részt, akik akartak, akik ráértek, akik úgy érezték, hogy fel tudnak mutatni valamit — kapcsolódik a beszélgetésbe Dobrocsi Ferenc brigádtag.

Láthatáron az Uranus

nyegesen kisebbek. Az AT 961 és az azt követő, később forgalomba kerülő Sensoros és luxus kivitelű típusok modulelemekből épülnek föl, ily módon a szervizek a hibás alkatrészt elemenként kiemelhetik, és a javítás idejére pótolhatják.

Ugyancsak a közeljövő hazai híradástechnikai válaszUgyanilyen „testhez álló” módon oldják meg továbbképzésüket is. Virágh Mihály a hidraulikus, Klein Gyula, a pneumatikus vezérlőrendszerek tanfolyamára jelentkezett. Vincze Jánost szintén a pneumatika érdekli. Dobrocsi Ferenc pedig a készülékezés részterületét kívánja közelebbről megismerni.

— Mindenki azt választja, ami összefügg jelenlegi beosztásával — indokolja az előbb elhangzottakat Csohány László.

Ugyanilyen változatos képet mutat az elvégzett társadalmi munka is.

— Segítettünk a városi szabadtéri színpad és világítótorony készítésénél — így Klein Gyula.

— Támogatjuk a városi szociális otthont — veszi visz- sza a szót a brigád vezető: — Levelesládát kértek, megcsináltuk. Még ebben az évben elkészítjük a hulladékgyűjtők fedelét. Elvállaltuk, hogy ösz- szeszerelünk részükre egy faházat. Igen, mi is voltunk náluk, megnéztük a hímző-varró kiállításukat. Nagyon örültek a látogatásunknak. Hogy miért választottuk őke'? Mert eddig még egyetlen brigád sem vállalta a segítésüket. Ahogy számolom a személyenként vállalt húsz órai társadalmi munkából nem sok van hátra.

Talpraesetten vá'aszolnak arra a kérdésre, milyen módon ellenőrzik a szocialista brigádmozgalom harmadik követelményét, a szocialista módon élést.

— OLYAN JÓLÉRTESÜLTEK nálunk az emberek, hogy elég két-három nap, máris mindenki tud mindent. Nemcsak itt az üzemben, hanem másutt is. Az embert. így minket is értékel a környezetünk — vallják többen is egyszerre a kollektíva tagjai közül.

S ebben igazuk van!

V. K.

tékát bővíti majd az Orion saját fejlesztésű három új hangdoboza is. A 25, 35, és 60 wattos hangdobozok a legkorszerűbb műszaki szintet képviselik, hi-fi_rendszerűek és az eddigi típusoknál modernebb formájúak. Bár a gyár korábbi hangdobozainál többet tudnak, fogyasztói áruk változatlan marad. Karácsonyig a HS 100-as és a HS 400-as, azaz a 25 és 60 wattos hangdobozok kerülnek forgalomba, a harmadik új típus csak a jövő évben lesz kapható.

Beszélgetés

egy „fehér hollóval”

rutinnal hozta rendbe, mivelhogy a mundért éppen a harckocsizóknál koptatta.

— .. .ha a masinával minden rendben van — emeli föl az ujját —, akkor besegítek a vájármunkába.

Jól megtermett fiatal férfi; némi pocak is domborodik a poros, kopottas bányászruha alatt.

— Mikor Tarjánban a gépipari technikumba jártál — kérdeztem —, így képzelted el a jövőt? .

— Így. Legalábbis míg fiatal vagyok: 35 éves koromig.

— Utána tehát búcsút intesz a bányának...

— Nem. Maradni szeretnék, csak éppen más beosztásban. Most járok bányaipari technikumba, elsős vagyok.

Ha egy mai középiskolás fiúra nézünk, úgy gondolom, nehezen tudjuk elképzelni, hogy 5—6 év múlva bányászként látjuk viszont. Ezért faggattam Pál Gyulát: mivégre választotta pont a föld alatti munkát.

— Nem volt. idegen tőlem a bányászélet. Itt dolgozik az apám is: íöaknász. Tőle már

kölyökkoromban sokat hallottam erről a munkáról. Én két okból jöttem, Dorogházán lakom, onnét könnyebb idejárni, mint Tarjánba. Csalogatott a pénz is, mert nős vagyok, s egy kislányom van. Ezek miatt szegődtem bányásznak, de azóta meg is szerettem a munkát.

— Miért lehet ezt szeretni?

— Nézd, ha belegondolsz, nem kis dolog, amikor az ember a föld alatt, a kőben, a szénben megy előre. Ha innét műszak után kiszállunk, mindig érezzük, hogy csináltunk valamit, amire nem képes akárki.

— Azt mondják, a nehéz munka nagyon összekovácsolja a közösségeket...

— Ez tényleg így van. A csapat minden tagjának lelkiismeretesnek kell lennie, mert ha csak az egyikünk lazít, azt az egész aznapi munka megsínyli.

— Van, aki lazít?

— Ilyen nem fordul elő. Ez meg is látszik a teljesítményünkön.

— Mennyit haladtok előre?

— Minden műszakban egy métert. Az az igazság, hogy mehetnénk gyorsabban is, de még nincs készen a futószalag. Addig „vitlával” kell szállítani a kifejtett palát. Ez bizony hosszadalmas.

Megtudtam, hogy a VITLA olyan csille, amit drótkötél húz föl az ereszkén.

— Egy-egy csille föl-le útja 10 perc. Most szerelik a szalagot. Ha beindul, gyorsabban haladunk majd. Ezt azért is várjuk, mert a teljesítményhez kötött a prémiumunk. Ha a három műszak együtt havonta 60 méternél többet halad, 500 forintot kapunk, ha legalább 70 métert jutunk előbbre, egy ezressel vihetünk többet haza.

— Mindennel együtt menynyit keresel?

— Öt és fél—hétezer forint között. Mostanában elégedettek vagyunk a pénzzel. Azok a lakatosok, akik nincsenek csapatnál, jóval kevesebbet keresnek. Mégis alig lesznek közülük vájárok; nemigen vállalják.

— Te nem bántad me" hogy vállaltad?

— Nem bántam meg. Hisz mehetnék máshova is. De, mint látod, itt maradok a csapatnál.

Molnár Pál •'

{ NOGRAD - J977. november 25., péntek ó