Nógrád. 1977. november (33. évfolyam. 257-281. szám)
1977-11-22 / 274. szám
Nőpolitika a nagyüzemekben (1) Ha tetszik, ha nem... A nőpolitikái határozat végrehajtásának megyei tapasztalatairól tanácskozott a közelmúltban a megyei pártbizottság mellett működő pártépítési munkabizottság. Jóllehet a vizsgálódás a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben folyó nőpolitikái munkát összegezte, a megelőző felmérések lehetőséget adtak arra is, hogy a megye legnagyobb üzemeiről, így a nőpolitikái /határozat végrehajtásának általánosabb tapasztalatairól szó essék. Kényszerítő körülmények Hol tartanak valójában a nógrádi nagyüzemek a határozat végrenajtásában? Az elmúlt hét esztendőben született okos intézkedések menynyiben serkentették a sok ezer leány és munkásasszony politikai, szakmai műveltségének gyarapodását, munka- és közéleti aktivitását? Azt mondják a Salgótarjáni Konaszati Üzemek párt-, szak- szervezeti, gazdasági vezetői: mindenekelőtt a megváltozott körülmények kényszerítik okét arra, hogy intézkedéseket tegyenek a nődolgozók eiet- es munkakörülményeinek, szociális helyzetének javítására. Az üzem ugyan nehézipari egység, mégis majd' ezer' leánynak, asszonynak ad munkát. Mindebből le kellett vonni a szükséges következtetéseket. Mindenekelőtt azt, hogy az asszonyoknak szavuk, tekintélyük van a gyárban. A termelési célkitűzések, a fejlesztési elképzelések aligha valósíthatók meg nélkülük, ellenükre. Másrészt" a gyári rekonstrukció során a tervezettnél gyorsabban kell megszüntetni azokat a korszerűtlen munkahelyeket, ahol egészségre ártalmas munkát végeznek a férfiak mellett a nők is. A Központi Bizottság határozata természetesen ösztönözte, tervszerűbbé tette ezt a munkát. Sok példa mutatja, hogy hasonló a helyzet más nagyüzemekben is. A megye iparszerkezetének változása nem kevesebb, mint tizennégy új üzem telepítése, sok ezer nő munkáját tette szükségessé. Csak a megye tíz legnagyobb üzemében több mint hatezren dolgoznak. Vannak munkahelyek — többek között a Salgótarjáni Ruhagyár, a nagybátonyi, a balassagyarmati, a jánosaknai könnyűipari üzemek — ahol alig találni férfit a gépek, a munkaasztalok mellett* S, ami a nők tevékenységét illeti, nem alacsonyabb értékű az azonos munkát végző férfiakénál. Eredményesen dolgoznak a brigádmozgalomban, a szocialista brigádokban. Egyedül a Lampart ZIM salgótarjáni gyárában húsz önálló női brigád tevékenykedik. S a gyári brigádok közül huszonkilencnek asszony a vezetője. A tények tehát önmagukért beszélnek. Olyannyira, hogy a pártszervezetek, a gazdasági vezetők nagy részét „meggyőzték” arról: a nőpolitikái határozat nem valamiféle szükséges rossz, amelyet, ha tetszik, ha nem, végre kell haj- taniok. A munkásnők helyzetének, élet- és munkakörülményeinek javítása mindennapos tennivaló. A munka sok türelmet igényel, nem is 1 hoz mindig látványos eredményeket. De a munkahelyek korszerűsítése, a fizikai erő felváltása gépekkel, a nagyobb tudás, a hozzáértés, a biztos anyagi alapok a termelőmunkát, a helyi gazdasági feladatok megvalósítását segítik. Azonos munkáért azonos bért Ez magyarázza, hogy a nőpolitikái határozat megjelenése után — több-kevesebb késéssel —, de valamennyi nagyüzemben intézkedési tervet készítettek. Meghatározták azokat az alapvető tennivalókat, amelyek a dolgozó lányok, asszonyok szakmai és politikai felkészültségét, anyagi és erkölcsi megbecsülését, élet- és munkakörülményeinek javítását szolgálják. A nagyüzemi pártbizottságok, a párt- alapszervezetek a legtöbb üzemben figyelemmel kísérik, rendszeresen ellenőrzik az intézkedések végrehajtását. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben azt a gyakorlatot követik, hogy a pártbizottság évente legalább egy alkalommal összehívja a nőfelelősöket, és velük együtt beszéli meg a nőpolitikái munka tapasztalatait. Közösen alakítják ki a további tennivalókat is. Noha a munka korántsem mentes a hibáktól, az eredmények így is figyelemre méltóak. Közülük csupán az egyik, hogy az üzemek többségében a béremelésnél ma már nem az a döntő érv, hogy férfi, vagy nő az illető, hanem a munka. Az azonos munkát végző férfiak és nők között mégis sok üzemben vannak még fizetésbeli különbségek. Az sem titok, hogy a nődolgozók rovására. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például még ma is legalább ötszáz forinttal kevesebb a női szakmunkások bére, mint a férfiaké. Pedig a gyári vezetők — a szakszervezeti bizottság ösztönzésére — általában nagyobb mértékben emelik a nőmunkások bérét, mint a férfiakét. Csakhogy az elmaradás igen nagy volt. A megye nagyüzemeiben 1970-ben a dolgozó nők felének havi keresete nem haladta meg az ezerötszáz forintot. Az elmúlt években ugyan sok jószándékú beavatkozás történt, de a mulasztásokat nem lehet máról holnapra pótolni. Ez a következő esztendők feladata lesz. Kismamák és nagymamák Ugyancsak figyelemreméltó, hogy az üzemek nagy részében évról évre jelentős összegeket fordítanak uj munkahelyek kialakítására, a meglevők korszerűsítésére. De meg mindig nem eleget. Ugyanis ma sem kevés azoknak a nagyüzemeknek a száma, ahol mindmáig nem sikerült teljesen megszüntetni az egészségre ártalmas munkát. A ZIM salgótarjáni gyárában több mint négyszáz leány, asz- szony balesetveszélyes, egészségtelen körülmények között végzi napi dolgát. Ha egyszerűen megszüntetnék ezeket a munkahelyeket, nyilvánvaló, hogy megérezné a termelés, a tervteljesítés, az export. S, bármennyire furcsa, a nők egy része sem válna meg munkájától, ha mégoly nehez is. Hiszen ezzel a munkával az átlagosnál jobban lehet keresni. Sok okos • kezdeményezés született a kismamák és a nyugdíj előtt álló asszonyok munkájának, helyzetének könnyítésére is. A folyamatos üzemekben a kisgyermekes anyákat felmentették az éjszakai műszak alól. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a ruhagyárban „gólyaüzemet” szerveztek, ahol kismamák és nagymamák dolgoznak a szalagokon egy műszakban. A megye legnagyobb üzemeiben az elmúlt években több mint ezerháromszáz nő vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. S egyre több azoknak száma is, akik hosszabb ideig — öt-hat évig — maradnak távol. A kismamák egy része szívesen munkába állna ennél előbb is. Csakhogy hiába hoztak tető alá az építők egy sor bölcsődét, óvodát az elmúlt években. A gyermekintézmények még mindig nem elégítik ki az igényeket. A hosszúra nyúlt távoliét persze nem enyhíti a visszatérés problémáit. Néhány üzemben viszont megteszik ezt. Pontosan úgy számon tartják a távollevő kismamákat, mintha naponta átlépnék a gyárkaput. Emelik a fizetésüket, nyereségrészesedést kapnak. A Volán Vállalatnál, a szénbányáknál megszervezték a kismamák képzését. S. vannak üzemek, ahol évente legalább egy alkalommal ösz- szehívják őket beszélgetni. Arról, hogyan alakultak a? üzem dolgai és elmondják nekik, milyen lehetőségeik lesznek, ha újrakezdik a munkát. Vincze Istvánné (Folytatjuk) Elemzik a munkásutánpótlást Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében az ifjúság- és társadalomkutató csoport 1976—1980-as középtávú kutatási tervében egy sor olyan vizsgálat szerepel, amelyet nemzetközi együttműködésben valósítanak meg. A nagyszabású vállalkozásokról Gazsó Ferenc, a kutató- csoport vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. — A Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Magyarország tudományos akadémiái néhány évvel ezelőtt létrehozták a munkásosztállyal összefüggő kérdéseket elemző közös munkabizottságot. Jelenleg hat témában kutatnak nemzetközi összefogással. A munkásifjú- ság fejlődését,' a munkás- utánpótlás kérdéseit elemző munka irányításával, ösz- szehangolásával intézetünket bízták meg — mondotta Gazsó Ferenc. Hazánkban csaknem egymillió ifjúmunkás él. A 15— 25 éves korosztály kétharmada ifjúmunkás. Fejlődésük irányát döntően a munkásosztály egészének fejlődése határozza meg. A munkássá válás széles társadalmi alapon szerveződő folyamatában kifejezésre jutnak hazánk gazdasági-társadalmi fejlődésének főbb jellemzői csakúgy, mint kulturális, társadalmi hagyományaink. Gazdaságunk szerkezetéből - és a társadalmi munkamegosztás jelenlegi fejlettségéből adódik, hogy minden öt munkakörből négy fizikai és egy szellemi. Biztató adatok jelzik, hogy fiatal munkás- nemzedékünk alapműveltsége meghaladja a munkások egészének általános szintjét. Az utóbbi csaknem két évtizedben hozzávetőleg 700 ezer új szakmunkás lépett a termelésbe. A felnőttoktatásban átlag minden ötödik ifjúmunkás vesz részt. A fiatal szakmunkások egy része — a magasabb képzettség birtokában — viszonylag rövid idő alatt tud alkalmazkodni a munka műszaki színvonalának változásaihoz. gyorsan elsajátítja a modern technika kezeléséhez nélkülözhetetlen ismereteket. — A kutatócsoport középtávú tervében szerepel a társadalmi struktúra és az oktatási-képzési rendszer összefüggéseinek tudományos igényű feltárása. E témakör beható vizsgálatát indokolttá teszi, hogy hazánkban napirenden szerepel a közoktatási rendszer távlati fejlesztési koncepciójának kimunkálása. — A tervidőszak végéig „Ifjúság és család” címmel is végzünk kiterjedt v kutatómunkát; ebben a fő figyelmet a fiatalok családalapításának. s az ezt befolyásoló tényezőknek a vizsgálatára összpontosítjuk. Ugyancsak nagyító alá vesszük, hogy napjainkban milyen mértékben és módon válnak aktív részeseivé a társadalomnak, a közéletnek, a politikai-társadalmi viszonyok alakításának - a felnövekvő generáció .agjai — mondotta végezetül Gazsó Ferenc. Szállt a füst, meg a pernye — A főnökség tárgyalt három üzemmel. Ilyenekkel foglalkoznak, de egyik sem vállalta. Azt nem tudnám megmondani, hogy a pénz voll-e kevés, vagy a munka túl sok De végül is ránk maradt. Mi aztán a brigáddal megbeszéltük, hogy vállaljuk —(mondja Földi József lakatos, a ZIM salgótarjáni gyárának egyis b^igádvezetője. A brigádnak egy olyan készüléket kellett fölszerelni a csarnok tetejére, ami a vasoi- vasztóba jutó levegőt előmelegíti. — A rekuperátor fölszerelése a harmadik pótvállalása volt a Táncsics brigádnak — folytatja Földi József. — Még októberben tettük, mostanra fejeztük be. — Azt mondják, az idén egyik legnehezebb feladata volt a kollektívának... — Nem is vitá*. Ilyen munkát a mi műhelyünk dolgozói még nem végeztek. Eléggé magasan dolgoztunk. Sokszor csak egy szál pallón lógtunk a fal mellett, a biztonsági övbe kapaszkodva. Föl kellett szerelnünk az állványra egv nagy darupályát, hogy azzal be tudjuk emelni a nehéz Vasalkatrészeket. Nyújtott műszakban, reggel hattól este hatig dolgoztunk egy teljes héten keresztül. összesen 340 óra társadalmi munkát végezünk hu- szonketten ennél az egy föladatnál — A brigádtagok nem mérgelődtek, hogy túl sokat kell dolgozni? — A munka miatt nem voltak mérgesek. De rengeteg idegeskedéssel járt a napi tizenkét óra. Mert például olyankor is kellett dolgoznunk, amikor a másik kemence üzemelt, és szállt a füst meg a pernye. Csípte a szemünket, csavarta az orrunkat. Nem volt éppen kellemes. — Előfordult-e baleset? — Nem. Szinte egy karcolás nélkül megúszta mindenki. Vigyáztunk is magunkra, meg egymásra. Aki fölül dolgozott, ügyelt arra: le ne lökjön vagy ejtsen valamit az alatta levőkre. Aki meg lent állt, úgy irányított, hogy a másiknak minden jól kézre jöjjön. Nagy szükség volt az összhangra. A munka előtt különben nagyon hangsúlyoztuk, hogy szeszt még véletlenül se igyon vagy hozzon be valaki. Szerencsére mindenki megfogadta, és ennek is köszönhetjük, hogy nem volt baleset. — Kellett-e biztatni valakit, mert túlságosan ellankadt? — Ilyesmire nem volt szükség. Elmondhatom, hogy lelkesen dolgozott mindenki. Ha olyan lett volna, akit biztatni kell, nem is igen végeztünk volna a munkával. — És az otthoniak mit szóltak a késői hazamenéshez, meg a vasárnapi műszakhoz'1 — Odahaza megbeszélte mindenki a családdal, hogy egy fontos föladattal bíztak meg bennünket, amit sötétedésig kell csinálni, sőt vasárnap is be kell jönnünk. Így aztán az otthoniakkal nem volt gond. — De a meccset nemigen nézhették meg. . — Ez igaz. Lemondtak róla. — Ez bosszantotta őket? — Hát nem nagyon tetszett nekik. Tudja, hogy van az... De amúgy sem tudtunk tévét nézni. Csak hazaVnentünk, megvacsoráztunk aztán lefeküdtünk. Mondták a többiek is: úgy ki vdltak borulva, hogy nyolc órakor már leragadt a szemük. — molÜléslíuzaíok exportra ,\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\xx A Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói gyáregységében a gépkocsi-üléshuzatok készítését végzik, melynek nagy része exportra kerül. A szabászaton történik a laminált velúr méretre történő kiszabása, a huHadékanyagból pedig lemosó, kendőt állítanak elő. A képen Szabó Józsefné szabász a ,hu. zatanyag darabolását végzi. n'lfi ■I. A varrodában kéderező- és tűzőgépek segítségével történik az üléshuzat összeállítása. Szalai Istvánné varrónő a hátsó támla összeállításán dolgozik. Tóth Sardonic szr’cgvezető és Bangó 7s'gmondné meós a szalagról lékei iiiő idomok ellenőrzését, meózását végzik. ■/if! . Az üléshuzat-készítés utolsó munkafázisa a címkézés és a csomagolás, majd innen a raktárba kerül a készáru. A képén Kecskés Jánosné és Alapi Julianna csomagolok. Bábel László felvételei NOGRAD - 1977. november 22., kedd ó \
